Kezdőlap Címkék önkormányzat

Címke: önkormányzat

Összehozta a zsidókat és palesztinokat a járvány

A Haaretz, izraeli napilap arról számolt be, ha más nem is de annyi előnye lehet a koronavírus járványnak, hogy a két közösség hagyományosan meglehetősen feszült viszonyán enyhített a koronavírus járvány okozta együttműködési kényszer. A feszültség Trump elnöknek bejelentése óta különösen érzékelhető, amikor is az elnök Izrael fővárosának ismerte el Jeruzsálemet. A palesztinok is a fővárosuknak tekintik az ősi várost, amely ráadásul a keresztények és a muzulmánok számára is szimbolikus hely.

Netanjahu nemigen segítette az enyhülést

Az izraeli hadsereget bízta meg a karantén szabályok ellenőrzésével Kelet Jeruzsálemben, ugyanakkor nem ismerte el a palesztin rendőrség hatáskörét ebben az ügyben. Ez visszatetszést keltett a palesztinok körében, akik továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett noha a támogatottságuk egyre csökken a muzulmán világban is.

A polgármester rádöbbent: szükség van az együttműködésre

Moshe Leon polgármester és munkatársai egy héten többször is találkoznak a palesztin vezetőkkel, hogy megbeszéljék az aktuális problémákat. Mindenütt másutt ez természetes lenne, de Jeruzsálemben újdonságnak számít a rendszeres egyeztetés hétköznapi ügyekben, amelyek élet fontosságúak lehetnek a járvány veszély idején. A vírus nem ismer különbséget zsidók és palesztinok között, ezért a védelmi szabályok betartása mindenkinek az érdeke. Szerencsére mindkét fél felismerte ezt. Abban persze csak reménykedni lehet, hogy ez a pragmatikus párbeszéd fennmarad a járvány után is a zsidók és a palesztinok vezetői között Jeruzsálemben – írja a Haaretz.

Szabad-e? Érdemes-e?

Először azzal állt elő a Fidesz az önkormányzati választás után, hogy az önkormányzatoknak az iparűzési adót – ez az egyetlen számottevő bevételi forrásuk – elsősorban a közösségi közlekedésre kell fordítaniuk. Ez ugyebár azt jelenti, hogy mivel a közösségi közlekedés finanszírozásához valamelyest eddig is hozzájárult az állam, most azt akarják, hogy az eddiginél nagyobb mértékben finanszírozza Budapest, Miskolc, Pécs, Szeged maga a városi közlekedést, és ne jusson pénze másra.

Bolgár György műsorában Orbán Balázs államtitkár ezt meg is mondta. Valami olyasmit mondott, hogy nem helyes azért adnia a kormánynak pénzt a közlekedésre, hogy azután a főváros olyan kérdéses célokra költsön, mint a minimáljövedelem (amit Karácsony Zuglóban már bevezetett). Vagyis lehetetlenné akarják tenni, hogy a fővárosi önkormányzat az új többség sajátos szociális, kulturális törekvéseit finanszírozza.
Ugyanakkor álltak elő az építésigazgatás áthelyezésének az önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz. Ne legyen módja az önkormányzatnak építésigazgatási eszközökkel megakadályozni egy kormányzati beruházási szándékot. Azt hiszem, a változtatási tilalom építésigazgatási eszköz.

Változtatási tilalmat mondott ki például a fideszes önkormányzat a második Gyurcsány-kormány idején megszüntetett OPNI területére, hogy ne lehessen más célra hasznosítani a területet.

Most majd a kormányhivatalok hatáskörébe kerül ez is, nehogy a főváros vagy valamely kerület így akadályozzon valamilyen kormányzati beruházást.
Most pedig a színházigazgatók kinevezésének és a színházak finanszírozásának centralizálása következik. Amíg Tarlós volt a főpolgármester, és fideszes polgármestere, illetve fideszes többségű közgyűlése volt Miskolcnak, Pécsnek, Szombathelynek, addig nem merült fel az, hogy a kormánynak vétójoga legyen a színházigazgatók kinevezésében. Addig egyetlen színházi városnak volt nem fideszes vezetése (Szegednek), addig ezt elviselték. Most, hogy Budapestnek és további három, színházat működtető város vesztette el a fideszes többségű önkormányzatot, már nem viselik el.
Vegyük észre: az önkormányzati választások megnyerésével az új polgármesterek illetve önkormányzati testületek nem jutottak valódi hatalomhoz. A kétharmados parlamenti többség bármikor bármilyen jogosítványukat elveheti, és, mint látjuk, el is veszi. És ez még csak a kezdet! Miután a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó része 1990 óta ciklusról ciklusra csökkent, 2010 óta végképp úgy alakult át az önkormányzati rendszer, hogy az önkormányzatoknak saját pénze voltaképpen nincs,

minden fejlesztésre az államtól kell pénzt kérniük.

Ezt nevezte el a Fidesz elegánsan Modern Városok Programjának. Olyan fejlesztéseket ad ennek keretében a kormány a városoknak, amelyeket a nyugati világban saját pénzükből valósítanak meg a városok, így önállóan is döntenek róluk.
Ebből nagyon kellemetlen következtetés adódik. 2010 óta sok vita folyt arról, hogy vajon szabad-e, érdemes-e elindulni a választásokon, bent ülni ellenzékiként az Orbán-rendszer parlamentjében. Most újabb kérdés merül fel: szabad-e, érdemes-e elindulni az önkormányzati választáson, megnyerni azt, és utána folyamatosan pitizni az önkényuralmi rendszer kormányzatánál azért, hogy valamennyit megvalósítsunk a kormányétól eltérő politikai törekvéseinkből. Merthogy, valljuk be, a Városliget ügyében, az atlétikai stadion ügyében, a közösségi közlekedés ügyében máris ez folyik, és még sok mindenben ez folyik majd.
Magam a választásokon való elindulás és a parlamenti jelenlét ügyében sok töprengés után arra jutottam, hogy el szabad indulni a választáson, be szabad ülni a parlamentbe, de csak úgy, hogy megkeressük és megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyek révén világossá tesszük, hogy a rendszer ellenzéke vagyunk. A jelenlegi parlamenti ellenzéknek ez szerintem nem sikerült.
Az önkormányzati tisztségekért való elindulás és a polgármesteri felelősség elvállalása esetében is szeretném azt mondani, hogy igen, szabad és érdemes elindulni az önkormányzati választáson, szabad és érdemes elvállalni a polgármesteri illetve képviselői felelősséget. Azt viszont még nem tudom, hogyan lehet nem beleesni abba a csapdába, amit az jelent, hogy

a polgármestereknek és képviselőtestületeknek semmiféle igazi hatalma vagy forrása nincs, minden tekintetben folyamatosan a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz-kormány jóváhagyásától függenek.

Új önkormányzati vezetőink a választások óta azzal nyugtatgatták magukat is és bennünket is, hogy Orbán nem teheti meg, hogy ellehetetleníti az új budapesti, miskolci, pécsi stb. vezetést, mert ezzel maga ellen hangolná ezeknek a városoknak a lakosságát, ahogy Budapest esetében 1998 és 2002 között tette. Én ezt másképp látom. Szerintem fordítva áll a dolog:

Orbán azt nem teheti meg, hogy nem lehetetleníti el ezeket az új polgármestereket és testületeket, mert ha nem lehetetleníti el őket hatalmuk és pénzük elvonásával, akkor esetleg sikeresek lesznek, népszerűek lesznek, és azzal a saját esélyeit rontja az országos választáson.

Nem az az igaz, amit Orbán és még egy-két embere (Gulyás Gergely, Fürjes Balázs) mond az együttműködésről, a közös érdekekről, hanem az, amit Orbán és a mögötte álló parlamenti többség csinál.

„Ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok.”

Erre kell megtalálni a választ.

Mindig van lejjebb

Az önkormányzati választás kampányfinisébe fordulva botrányoktól hangos a média. Olcsó és mocskos eszközöktől a negatív kommunikáció kifinomult csúsztatásáig mindent bevetnek az egyesek számára ellenséggé avanzsált másik oldal ellen. Nagyokos szakértők megmagyarázzák nekünk, hogy ez bizony mind, mind belefér egy XXI. századi demokratikus választási kampány keretei közé.
Lassan már visszasírhatjuk a jó öreg Finkelsteint!

Közben észre sem vesszük, hogy olyan országban élünk, ahol 3177 település közül 913 településen csupán egyetlen jelölt merészel versengeni önmagával a polgármesteri pozícióért? Ez majdnem a települések egyharmada: 29%!!!

Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy az előző önkormányzati választáson ez az arány csak 24% volt, akkor mellünket dagaszthatja a büszkeség, demokráciánk diadala, sőt ezeken a településeken még sosem látott közelségbe került maga a Kánaán… Ja, nem.

Nem jelent szépségtapaszt, hogy valószínűleg a többség független jelöltként vagy éppen civil szervezet támogatásával indul. Már csak azért sem, mert  a helyi civil szerveződések mögött erősen jelen van a politikai háttér hathatós hátszele. A Fidesznek is kényelmesebb  valamilyen szervezet színeiben indítani támogatottját. Így a statisztika sokszínű demokratikus választás képét mutatja majd. Ja, nem.

Persze az ellenzék soraiban is fellelhető az a technikai megoldás, hogy ha nem balos színekben indul, hanem valami helyi érdekvédő szervezet ruhájába bújva, több esélye van a baloldalt elvi okokból elutasító választót megszólítani. Ettől is csak erősödik demokráciánk. Ja, nem.

Közben teljesen figyelmen kívül marad, hogy az ezaminimum.hu  felhívására az önkormányzat demokratikus elvek szerinti működésének minimumát rögzítő nyilatkozat aláírását 38600 képviselőjelölt közül a választásokat megelőző hét végén csak 178-an vállalták?

Pedig mindenféle pártos megnyilvánulást nélkülöző szövegezés indokolttá tette volna, hogy a jelöltek legalább elvi szinten csatlakozzanak a felhíváshoz. Még egy olyan országban is ahol tudjuk a választási programok nagyon kevéssé hasonlítanak a kormányprogramokhoz!

Pedig csak a nyilvános működést, közérdekű adatigénylés lehetőségét, átlátható költségvetési gazdálkodást, nyilvános szerződéseket és közbeszerzést, valamint az önkormányzati tulajdonú vállalatok működésének átláthatóságát, vagyis az önkormányzati elvek betartását tartalmazza a felhívás. És mégsem. Vagy ennek ellenére sem. Vagy pont ezért nem?

Penny Lane Pesten

Tisztelt Fővárosi Önkormányzat!

Ez úton kérem, sőt, követelem Önöktől, hogy székesfővárosunkban nevezzék át bármely utcát Penny Lane-nek. Erre van fennálló precedens, van élő példa: az Elvis Presley tér. Ha az az elnevezés megfelel, feleljen meg ez is. Szükség esetén erre a célra felajánlom a pillanatnyilag rólam elnevezett két közterület bármelyikét, úgymint vagy a Mester utcát, vagy a Szép utcát. (copyright: Moldova György). Tarlós főpolgármester úr ízlésbeli ellenvetései esetén nem találom elképzelhetetlennek azt sem, hogy később valamit nevezzünk Ruby Tuesdaynek, esetleg Jumpin’ Jack Flashnek…

Különben is, a sok Wass Albert, Uz Bence, Nyirő József utca után már itt volna az ideje egy olyan átnevezésnek is, aminek mindenki egyaránt örülhetne, pártállásra való tekintet nélkül. Mert az eddigieknek örültek ugyan, de fájóan kevesen. Mi több, a Penny Lane című szám szövegi világa a lehető legkonzervatívabb, amit csak el lehet képzelni. Arról szól, hogy a fentemlített utcában a szomszédok szeretik egymást, köszönnek egymásnak, és ha esik az eső, a bankár és a rendőr egyaránt bemegy a fodrászhoz meg nem ázás okából. Szóval, nincs benne semmi felforgató. A zenei világáról csak annyit, hogy remek, bár nincs benne ősmagyar pentatónia, de valahogy el lehet viselni anélkül is. Még élvezni is.

Más kérdés, hogy mit nevezzünk el Penny Lane-nek? Az utca nem lehet sem nagyon kieső külterületen – a várható idegenforgalom miatt -, sem nagyon előkelő környéken. Ugyanazért. És nem árt, ha van benne fodrászüzlet, de azon még lehet segíteni, ha nincs. Remekül el tudnám képzelni valahol a hetedik-nyolcadik kerületben. Mondjuk az István utca megfelelne, de kicsit hosszú. Akkor – talán – a Lóvásár utca? Alig pár méter, csak egy keresztutca van a közepén, a Mosonyi utca, lóvásár már sehol, az Ügető helyén pláza terpeszkedik, szemben a Keleti pályaudvar uralja a teret nagy méltósággal – ideális a hely. Miért ne lehetne a Lóvásár utca Penny Lane?

Már, persze, ha az ott lakók is beleegyeznek, természetesen.

Hogy nem elég nemzeti? Kérem, a Második János Pál Pápa Tér sem igazán egy matyóhímzés, a helyben lakók lusták is kimondani, jobb, ha tőlem tudja meg, maradt Köztér, ahogy volt. És ismétlem: ha lehet Nyirő tér, Tormay utca, Uz köz, akkor legyen már valami békésebb is.

Tessék elhinni: van, aki azt szereti.

Legalábbis többnyire.

Legyen egy Penny Lane Pesten, kérem szépen.

Legalább egy. De lehetne több is…

A nap kérdése – Hazafias füzetek

1

Budapest XVIII. kerületének fideszes vezetésű önkormányzata turulos és Nagy-Magyarországos füzetekkel kedveskedett a kerület diákjainak.

Ön szerint a gyerekek ettől hazafiasabban fognak majd gondolkodni?

A Zsolnay manufaktúra titkai

Valóságos állóháború alakult ki a Zsolnay gyár birtoklásáért folytatott harcban Pécs önkormányzata – tehát az egykori többségi tulajdonos – és a manufaktúra jelenlegi gazdája, Bachar Najari között. A kölcsönös vádaskodások miatt a felek bírósági perek garmadáját indították egymás ellen. A viszály veszélybe sodorja a város kulturális örökségét jelentő Zsolnay további működését, ezért helyette inkább a megegyezést ajánlja a Független Hírügynökségnek nyilatkozó címzetes egyetemi tanár Madár Péter. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karának tanára kollégáival korábban tanulmányt készített a Zsolnay Porcelánmanufaktúra pénzügyi konszolidációjának lehetőségeiről, de a Manufaktúra részleges privatizációja végül más forgatókönyv szerint valósult meg.

 

A rendszerváltás után a Zsolnay gyár veszteségesen működött. Az állam szinte ellenőrizetlenül öntötte a pénzt a termelésbe addig, amíg az ön koncepciója alapján elindulhattak volna a gazdaságosság irányába?

LinkedIn

Elég hányatott élete volt a gyárnak a rendszerváltás után. Tulajdonolta az állam, majd megszerezte az önkormányzat, mondván: a város kulturális öröksége így kerülhet a legjobb kezekbe. A legitim ötletet az Magyar Fejlesztési Bank konszolidációs hitele is segítette. A gyár ugyanis pénzügyi szempontból fenntarthatatlan állapotba került. Részben piaci okokból, mert a rendszerváltás környékén a termelés gerincét adó ipari porcelángyártás gyakorlatilag megszűnt. Három divízió maradt, a hagyományos eozin gyártás, némileg a porcelán, illetve a pirogránit. Emlékeim szerint szerint ez a gyár fénykorában 2 milliárdos árbevételt produkált, ami pár éve már harmadára, tehát 600 millió alá zuhant, s lényegében minden produktum veszteséget eredményezett. Ez azonban nem lett volna törvényszerű, hiszen a Herendi porcelángyárnak csak az export árbevétele elérte a 6 milliárd forintot.

Vagyis nem arról van szó, hogy a porcelán kiment volna a divatból, hanem kifejezetten a Zsolnay menedzselésével volt probléma. Ha jól tudom, a Pécs Holding, mint kisebbségi tulajdonos megbízásából ön megpróbálta feltárni a veszteség okait. Mire jutott?

Már elődeim is feltárták, s magam is úgy látom, hogy teljesen instabil a gyár piaci pozíciója. A külföldön eladott Zsolnay termék mindössze néhány tízmilliós, jobb években száz-, kétszáz millióig ment fel, ráadásul teljesen esetlegesen változott. Nem létezett egy kialakult kereskedelmi struktúra, véletlenszerűen változtak az üzleti partnerek, a gyár termelése nem tudott bekerülni a világkereskedelmi hálózatokba.

A Zsolnay piaci jelenléte teljesen ad- hoc jellegű az eozin, illetve a porcelángyártás területén.

A kurrens épületkerámiát pedig hiába keresi a piac, pedig az uniós támogatásoknak köszönhetően felfutott a hazai épületrekonstrukció, ami igényelné. Személyes élmény: cégemmel részt vettünk a Gellért fürdő felújításának előkészítésében, hol Zsolnay épületkerámiára lett volna szükség. Mint elkötelezett pécsi, kapcsolatba is léptem a gyárral, de mint kiderült: pályázati határidők szorításában a Zsolnay nem képes az épületkerámiát a megrendelt időpontra legyártani. Tudtam volna megrendelést szerezni a marosvásárhelyi kultúrpalota felújításánál is, de a gyár végtelenül elavult technológiája miatt csak igen lassan és horrorisztikus áron tudta volna a Zsolnay a pirogránitot legyártani.

Tehát már jó ideje tudják, hogy a rossz piaci pozíció, és az elavult technológia miatt gyenge a gyár teljesítménye?

Azt is mondhatnám, hogy a piaci pozíciói esetlegesek voltak, pedig egész Közép-Európa, Horvátország és Erdély is komoly mennyiséget vásárolt volna az említett épületkerámiából.  Csakúgy, mint a eozinból, vagy az úgynevezett fehér kerámiából, de sehol nem sikerült megfelelő kereskedelmi hídfőállásokat kialakítani. Herendhez képest szánalmas teljesítményt nyújtott a Zsolnay gyár.

Ennek ismeretében készített egy közgazdaság tanulmányt a gyár finanszírozási pozícióinak javítására. Ön a privatizáció előkészítésére kapott felkérést, vagy az volt a feladata, hogy az önkormányzati tulajdon mellett tegyék gazdaságossá a nagymúltú manufaktúrát?

A privatizáció első lépése az volt, hogy az állam kezéből először a város kezébe került a    gyár.  Ez roppant terhet jelentett az önkormányzatnak, ugyanis miután tulajdonossá vált, természetszerűen

a veszteség finanszírozása is a város feladatává vált.

Ez nagyon komoly kockázatot is jelentett. Emlékeim szerint évente 250 milliós volt a veszteség, tehát Pécs város költségvetésből kellett fizetni a deficitet, ami havonta több, mint 20 millió forint volt. Pécs soha nem számított olyan gazdag városnak, hogy ezt az összeget a mellényzsebből kifizethette volna.

A feladatunk közvetve az volt, hogy a Zsolnay pénzügyi stabilitásának megteremtése által a várost szabadítsuk meg ettől a komoly tehertől. A helyzet ismeretében azt javasoltuk, az önkormányzatnak, hogy a Zsolnay gyár vagyonának legértékesebb részét tehát a szellemi jogokat, a gyártással kapcsolatos oltalmakat, szabadalmat szervezzék ki egy tisztán önkormányzati tulajdonú non-profit gazdaság társaságba. Aztán ennek a használatát adják egy jó befektető kezére, akár koncesszió formájában, vagy valamilyen más jogi konstrukcióban. Hisz a gyár működtetése nem lehet önkormányzati feladat, egy városvezetésnek nem a porcelángyártás a feladata.

Önök tehát azt nem támogatták, hogy a gyárat szőröstől-bőröstül eladja az önkormányzat?

Tőkebevonást mindenképp javasoltunk, tehát a privatizáció pártján voltunk, de azzal a megszorítással, hogy a szellemi tulajdon, a város kulturális öröksége nem kerülhet magánkézbe! Javaslatunk szerint a Zsolnay legértékesebb része továbbra is Pécs közössége, tehát az önkormányzat tulajdona maradt volna, csak a gyártáshoz szükséges tudást adták volna koncesszióba.

Ez nagyon logikusnak tűnik, elfogadta a javaslatot az önkormányzat is?

A gyár privatizációjának kényszerét tudomásul vették, hisz a veszteség, tehát az évi 250 millió forint pluszkiadás vállalhatatlannak tűnt. De tudomásom szerint a gyártási „titkokat” a 74, 5 százalékos tulajdonrésszel együtt eladták, ahelyett, hogy azt kizárólag önkormányzati tulajdonban tartották volna.

Ez meglepő, a pécsi önkormányzatot ennyire nem érdekelte az önök javaslata?

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a végül megkötésre kerülő részvény adás-vételi szerződés nem képezte megbízásunk tárgyát, a szakértő kollektíván, az MSB Zrt. mandátuma csakis a gyár pénzügyi konszolidációjával összefüggő tanácsadásra szorítkozott. Egyébként Pécs a mai napig tulajdonosa maradt a Zsolnaynak, tehát valamennyire még képesek védeni a kulturális örökséget.  Viszont a jelenlegi tulajdonos, tehát a Zsolnay Gyár szír gazdája kísérletet tett arra, hogy egy svájci cégbe kivigye mindazokat a szellemi javakat, kulturális értékeket, amelyeket javasoltunk magyar tulajdonban tartani.

Lehet, hogy neki jobban tetszett az önök javaslata?

Vagy rájött magától, hogy ez a gyár legértékesebb része. Az épület, a technológia szinte értéktelen. A gyártás egy hihetetlen méretű csarnokban zajlik, nagyon elavult módszerekkel. A szakértők szerint a brutális technológiai elmaradás miatt

a selejt-arány kirívóan magas, 40-50 százalék,

ebből következően borzasztóan drága az egész gyártási folyamat.

Tulajdonosként sokféle figura feltűnt, még Simicska Lajos cége is irányította a manufaktúrát, de nem tudott vele mit kezdeni, visszaadta az önkormányzatnak. Ennek mi volt a magyarázata?

Az, hogy mindenki azt látta, amit már vázoltam. Szükség lenne modern technikára, technológiára, amire néhány százmilliót, de leginkább milliárdokat kéne költeni. Ezt pedig senki nem akart. A menyasszony tehát nem volt olyan szép, mint sokan hitték.

Ezek után tűnt fel konkrét ajánlattal a szír Bachar Najari, akkoriban önök az önkormányzat holdingjának a szakértői, Pécs pedig kisebbségi tulajdonosa volt a cégnek. Az eladáskor látszott, hogy az új befektető jó gazdája lesz a gyárnak?

A befektető érkezésével mindenekelőtt a 250 milliós veszteség finanszírozása oldódott meg. Mint mondtam, ezt korábban a város fizette. De a Bachar feltűnése hozott egy olyan reményt, hogy az ő közel-keleti és a svájci kapcsolatai révén megteremti a Zsolnay kereskedelmi piacait.

Kétségtelen, beesett néha egy-egy szaúdi herceg, vett porcelánt néhány millióért, de aztán soha többé nem látták.

Vagyis úgy látom, az új tulajdonos sem képes stabilizálni, felfuttatni, illetve fejleszteni a gyárat. Technológiai oldalról pedig komoly változás nem történt.

Pedig tudomásom szerint a fejlesztés kifejezetten része volt a privatizációs szerződésnek. A vételár 180 millió forint volt, a fejlesztésre viszont 500 milliót kellett költeni. Senki nem ellenőrizte?

Per lett belőle, amelyet meg is nyert az önkormányzat. Bachar Najari fejlesztésre szánt pénzének jó része egy Hajmáskéri lőtér formájában létezett, ami a vállaltnál viszont sokkal kevesebbet ér.  Tehát az új tulajdonos nem tett be érdemi pénz a cég fejlesztésébe.

Az ítélet szerint 300 milliós kötbért kellett volna Bachar Najarinak fizetni. Az állam ezért akarta visszavenni a szír befektetőtől a Zsolnay gyárat?

Nem értettem, hogy ha Bachar Najarinak volt pénze – márpedig volt, mert kifizette a Zsolnay 400 milliós adóságát – akkor miért nem költött a gyár fejlesztésére?  Furcsa nekem a befektető viselkedése is, de az önkormányzati vezetőket sem értem, hisz belementek az üzletbe, majd amikor úgy érezték, hogy átverték őket erőből próbálták megoldani a konfliktust. Ez szerintem csak újabb és újabb frontok megnyitásához vezetett, nem a megoldáshoz.

Megalakították a semmit nem gyártó Ledina nevű céget, ahová átcsábították a Zsolnay dolgozóit. Értette ezt az akciót?

Nem, az egész akciónak  csak annyi értelme lehet, hogy az így elcsábított dolgozókat már nem kellett kirúgni a Zsolnaytól, ahol egyébként a kelleténél sokkal több alkalmazott volt. Tehát az önkormányzat a saját ellenfelének tekintett Bachar Najari kezére játszott, mert megszabadult egy csomó bérköltségtől, végkielégítéstől.

A cél azonban mégis a Zsolnay ellehetetlenítése lehetett, Pécs egyébként is híres arról, hogy a vízmű francia tulajdonosát őrző-védő céggel vezeti ki az irodaházból, s valami hasonló történt a közlekedési cégnél is.

Ezekről a dolgokról nem tudok érdemben nyilatkozni. Csak azt tudom mondani: nagyon sajnálom, hogy az önkormányzat nem hallgatott ránk, s nem helyezte biztonságba – tehát nem tartotta önkormányzati tulajdonban – a Zsolnay szabadalmait, az oltalmat, tehát az egész szellemi tulajdont. Ha ez megtörtént volna, akkor jöhetne válság, vagy a fellendülés, lehet csaló a befektető, a lényeg biztonságban lenne.

Nem azért akarja az önkormányzat visszaszerezni a Zsolnayt, mert – ahogy ön is említette – a pirogránit kurrens termék, szükség van rá a műemlékek rekonstrukciójánál, amire most bőven van uniós pénz. Állítólag 30 milliárd forint körüli a tét!

Biztos, hogy nem. Már a Simicska tulajdonában lévő Közgép is hasonló megfontolásból volt a Zsolnay tulajdonosa, de a működtetéstől sikítva elmenekült, mert rájött, hogy ezzel a technológiával, kapacitással a szükséges pirogránitot lehetetlen előállítani. Nem alkalmas rá a gyár! Ráadásul drága, ami eleve bukást jelent a közbeszerzési pályázaton.

Egyébként a pirogránitot más is elő tudja állítani?

Persze, a kínaiak. Van néhány ezer éves tapasztalatuk. De tudják a csehek is.

Akkor hogyan lehet a holtpontról az ügyet elmozdítani?

A megoldás az, hogy a jogi eljárások befejeztével egyezségre kell jutni és konszolidálni kell a vállalatot. Najarival, vagy nélküle, esetleg valamilyen állami szerepvállalás formájában. A jelenlegi helyzet ugyanis nem jó sem az városnak, sem Bachar Najarinak, de a Zsolnaynak, illetve a kulturális örökségnek sem.  Ez azonban már politikai kérdés, amihez nem értek. Ami biztos: érdemi technológiai fejlesztés és a gyár pozícióinak megerősítése nélkül a Zsolnay örökségből semmi sem marad.

A nap kérdése

0

A felcsúti önkormányzat felszólította a Kétfarkú Kutyapárt színeiben induló Mészáros Lászlót, hogy a kampány hevében betömött valamennyi kátyút nyolc, azaz nyolc napon belül eredeti állapotába állítsa vissza.

Ön szerint jó ötlet egy már betemetett kátyút „visszaásni?”

Fúrja az MSZP Karácsony Gergelyt Zuglóban?

0

A hvg.hu információi szerint arról terjednek pletykák, hogy az önkormányzati képviselők kezdeményezhetik a testület feloszlatását. Konkrét javaslat még nincs erről.

A hvg.hu azt írja, hogy egy zuglói szocialista politikus mondta nekik: a helyi MSZP-frakció kezdeményezné a képviselő-testület feloszlatását, vagyis

megbuktatnák Karácsony Gergely polgármestert.

A zuglói önkormányzatban 9 fideszes és 9 MSZP-s/DK-s/párbeszédes képviselő van, valamint 1-1 helye van az LMP-nek, a Jobbiknak és a Civil Zuglónak. Korábban voltak arra példák, hogy a polgármester ellenében, Fidesz-MSZP összefogással vittek át egy-egy döntést.

A hvg.hu forrása szerint többen azt hitték, Karácsony beül a parlamentbe, de végül ezt nem teszi meg, marad polgármester. Azt is mondta a lapnak: azt várták, hogy megválik fideszes alpolgármesterétől (mellette van egy MSZP-s, egy DK-s és egy párbeszédes is), de ez eddig nem történt meg.

“Ebből van nézeteltérés”

– írja a lap.

A kerületben április 8-án az MSZP-s Tóth Csaba nyert, több mint 47 százalékot kapott, míg a fideszes jelölt csak 35-öt.

Karácsony Gergelyt kerestük, de annyit mondott: nem kíván erre reagálni.

Átszervezésre hivatkozva kirúgták a kalocsai ellenzéki jelöltet

Angeli Gabriellát a kalocsai közgyűlés fideszes többsége leváltotta a jogi bizottság éléről és visszahívta a közbeszerzési bizottságból is. Ő volt az, aki a nyilvánosság elé tárta az Elios-botrány helyi fejleményeit.

Ahogy korábban is megírtuk, testületi ülést tartott ma Kalocsán a helyi önkormányzat. Ezen Angeli Gabriella független önkormányzati képviselőt, aki a parlamenti választáson az MSZP-Párbeszéd, a DK és az Együtt támogatásával indul, visszahívták a jogi bizottság éléről és megszüntették közbeszerzési bizottsági tagságát is.

Angeli Gabriella az, aki a nyilvánosság elé lépett a Kalocsán is lámpákat szerelő Elios ügyében, miután

kikérte a helyi apparátustól a városra vonatkozó OLAF-jelentést.

Ennek kapcsán nincs válasz arra, miért kellett újabb takarékos lámpákra szerződni az Eliosszal, és miért kellett ehhez bankkölcsönt is vállalniuk.

Angeli Gabriella azt mondta a Független Hírügynökségnek, hogy nem csak a bizottságokból hívták vissza,

az állását is elveszítette.

Ő ugyanis a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár részeként működő Ökopont Irodájának vezetője, de ezt a posztot átszervezésre hivatkozva megszüntetik, így április elsejével megszűnik a munkahelye.

Angeli Gabriella szerint azért április elsejével, hogy ne tudjon eljárni kampányolni a választások előtt. A Független Hírügynökségnek azt is elmondta: mivel határozott idejű, még egy évig érvényes munkaszerződése volt, ezért egy évnyi munkabérét ki kell neki fizetni. Ha ez nem történik meg, perelni fog.

Ma csak a legszükségesebb ügyeit intézze!

0

Folytatódik az önkormányzati dolgozók sztrájkja, a munkabeszüntetéshez csatlakozó hivatalokban ma csak a legsürgősebb ügyeket fogják intézni. A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete a 10 éve elmaradó béremelések miatt tiltakozik így.

 

Már pénteken megkezdődött a munkabeszüntetés, amelyet a Fidesz kormányellenes akciónak tart. Az érdekképviselet elnöke azonban azt mondta, hogy a közszolgák megélhetése érdekében lépnek sztrájkba már negyedszerre – emlékeztet a Hír Tv.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK