Kezdőlap Címkék NER

Címke: NER

Maszlag

Falusi Tamas
-
0
Maszlag

„Csattanós választ adott a háborúpárti erőknek Deutsch Tamás” – írja címében az MN lelkesedve. Ebben az az érdekesség, hogy a háborúpárti erők nem kérdeztek Deutschtól semmit, ám ő ennek ellenére csak beleszólt a nagyok dolgába.

Ismerjük már egy ideje Deutschot, nem meglepetés a viselkedése, nagyon aktív egy figura, ő aztán válaszol, ha kérdezik, ha nem. A válasz jellege sem mindegy. Az újság a jelzővel azt sugallja kevésbé értelmes olvasóinak, a Deutsch féle válasz kifejezetten csattanós, azaz az EU potentátoknak járó lendületes sallerekkel azonos, amilyeneket a kokik mellett Orbán is szokott Brüsszelben osztogatni. Innen tudjuk, hogy a magyar NER macsó hajlamos akár a fizikai erőszakra is. Jóindulatú, jóindulatú, persze hogy, na de ha felbosszantják azok a szemetek…

Na, vágjunk bele:

„Támadólag, kritikusan, némelyek hisztérikusan reagáltak a magyar miniszterelnök békemissziójára – mondta Deutsch Tamás pénteken a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. A Fidesz európai parlamenti képviselője úgy látja, hogy ennek két oka van. Az egyik, hogy az európai vezetők többsége háborúpárti, egyre több fegyvert és pénzt akarnak Ukrajnába juttatni. A másik ok, hogy saját háborúpárti álláspontjuk talapzatának tekintik, hogy a békéhez csak a háború vezethet. A magyar miniszterelnök missziója ezt az álláspontot cáfolta, semmisítette meg.”

A derék képviselő sajnos elfelejtette megemlíteni, hogy az EU potentátok reakciói azért nem voltak valami pozitívak, mert a reagálók (főleg a hisztérikusok) nagyon megijedtek attól, hogy Orbán a frissen kapott EU Tanács elnökségi kinevezés birtokában lesz olyan pofátlan és/vagy ostoba, hogy az úgynevezett békemisszióját európai ügynek állítsa be.

Az nyilvánvaló, hogy ha csak egyéni akció, akkor korábban már sokszor megtehette volna, hogy elugrik Kijevbe, aztán Moszkvába is. De nem tette meg. Megvárta a magyar elnökség kezdetét, hátha ettől nagyobb súlya… khm, tekintélye lesz. Az EU képviselőinek és hivatalnokainak azonnali riadt reagálásai ugyanakkor nyilvánvalóvá tették mindkét fővárosban, hogy bármit mond, ígér vagy kér Orbán, azt kizárólag saját nevében teszi, ahhoz az EU-nak nincs köze. Ha az EU tényleges szándékairól akarnak tudni, akkor von der Leyent keressék, ne az ugribugri miniszterelnököt.

A Deutsch által említett „két ok” hibás megállapítás. A két ok ugyanis csak egy, mivel a másodikból következik az első, az tehát már következmény, nem ok. „Az európai vezetők többsége” valóban egyértelműen azon az állásponton van, hogy Putyint háborúban kell legyőzni, különben sohasem lesz tartós béke. A háborút kirobbantó pszichopata törpe semmilyen szerződést nem tart tiszteletben, és alig várja, hogy a Krím után újból hagyják győzni, vagyis átengedjék neki az elfoglalt területeket. Attól nő az étvágy, nem igaz?

A végén ott áll a Deutsch féle válasz. Az a csattanós: „ A magyar miniszterelnök missziója ezt az álláspontot cáfolta, semmisítette meg”. A kijelentésről sajnos meg kell állapítsuk, hogy ez nem válasz, nem is csattan, ráadásul, lévén a békeközvetítés teljesen sikertelen, ez nem cáfolat, pláne nem megsemmisítés. Ez az egész missziózás csak egy nekünk szánt maszlag. Evvel etetnek minket. A csattanó maszlag, mint az köztudott, mérgező növény.

Mivel a missziónak semmilyen eredménye nem volt, Orbán ügyködése jóval inkább azt a fenti EU álláspontot erősíti, hogy Putyint tényleg csak úgy lehet hatásosan meggyőzni az Ukrajnából történő kivonulásról, ahogy a Császárral tette Waterloonál Wellington meg Blücher. Le kell győzni mindenféleképpen, akkor a saját népe előtt is elvész a vonzóereje.

Ha a békéért cserébe átengednénk neki az elfoglalt területeket, Oroszország diadalt arat, az ország lakossága immár teljes mellszélességgel az elnököt támogatja (az orosz népet sokkal jobban érdekli a dicsőség, mint a szenvedés, utóbbit történelmükből következően könnyebben viselik el, mint bárki más), Putyin a győzelemmel nagyon népszerű lesz, ezzel otthon jócskán megerősödik. Ebből következően az utódja is az ő belső köréből kerül ki, és az utód is tudni fogja, mi kell a népnek, hogy jómaga hatalomban maradjon, mégpedig dicsőségesen. Ezért várható, hogy ő vagy az utód (de inkább mind a kettő) újabb hódító hadjáratokba kezd.

Ez a különbség a mindenáron béke pártján álló (= békepárti) és a tartós béke pártján álló (= háborúpárti) politikusok között.

Valószínűsíthető az is, hogy Orbánt nem nagyon érdekli a béke, sokkal inkább kihasználja a háborút.

Több hazai intézkedését a háborúval indokolta (azaz a háború kapóra jön neki), ráadásul a választók a zsolozsmázós békepártisággal simán és hatásosan átverhetők, így két választást már könnyen nyert vele. Kérdéses tehát, hogy igazán akarja-e a békét, mert háború nélkül mit sem ér a békepártiság.

„Deutsch Tamás arról is beszélt, hogy az európai parlamenti választás megmutatta, a világban szuverenista, patrióta folyamat zajlik. Európai szintű győzelemnek nevezte a Patrióták Európáért frakció megalakulását, amely az Európai Parlament harmadik legerősebb tömörülése. Deutsch Tamás megítélése szerint az elkövetkező időszakban tovább erősödhet a frakció, de még fontosabbnak nevezte, hogy komoly, érdemi, stratégiai együttműködés valósulhat meg a Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójával, mellyel együtt már az Európai Parlament második legnagyobb erejét alkotják. Azt mondta, megkerülhetetlen politikai erőcsoport jött létre az Európai Parlamentben.”

Bizony. Szuverenista, patrióta folyamat. Magyarul nemzetállami.

„Az önzés jobb, mint a kompromisszum, mert az összefogás csak bajjal jár”

elv alkalmazása. Ahogy már írtam egyszer:

„… a nemzetállamoknak köszönhető a modern kor összes háborúja, a permanens fegyverkezés, a hadseregek, az atomhatalmak, a vámok és az útlevél, egymás kölcsönös lenézése, a saját nemzet túlértékelése, a fenyegetettségre való hivatkozás agresszió esetén, a vallási fanatizmus megvédése az értelemtől, a revansizmus, valamint az emberiség közös céljainak állandó kudarca is. A fentiekből látszik, kinek van szüksége rá.”

Ugyanakkor hiába mondja Deutsch, hogy zajlik ilyen folyamat, mert nem nagyon zajlik. Ez a frakció azért alakulthatott meg egyáltalán, mert a tagoknak van egy közös, mások elleni, nagyon patrióta céljuk, márminthogy ők a lehető legszuverénebbül nem akarnak adni Ukrajnának egy vasat se, nemhogy fegyvereket, mert az a pénz nem Ukrajnáé, hanem mind az övék, és nekik kell otthon. Ezért patrióták, nem?  Persze ezekben az esetekben nem az önzést hangsúlyozzák, hanem azt, hogy tiszta békepártiságból hagyják Ukrajnát magára, vigyen Putyin amit csak akar, de őket hagyják békébe.

A fenti szövetkezést illetően várható, hogy mikor ilyen közös cél már nem lesz, és a tagoknak egymással is ütköznek az érdekei, úgy fog szétesni, mintha sohasem lett volna ilyen nevű frakció.

Meglepő még, hogy a Patrióták Deutsch szerint Meloni pártjának szövetségét keresik, amelyik párt, lévén élesen oroszellenes, pont a közös célt tekintve drasztikusan eltér tőlük, de jól látható, hogy a képviselő úrnál még nem jött el az igazság felismerésének pillanata. Na, nem baj, eljön majd az is. Kedv! Remények! Giorgiák! Isten véletek!

Hát így csattannak nálunk a dolgok. Nagyon úri módon, azt aztán mondhatom:

„A független-objektív kommunista latrinamédia azt akarja letolni a torkunkon, hogy a pártatlan munkájáért kap pénzt attól a nyugati baloldaltól, amely a háborút rajongja, és nem azért kap pénzt a nagylelkű donoroktól, hogy nálunk is a háborút népszerűsítse. Ez kamu! Full propaganda, amelynek egyetlen célja, hogy elbizonytalanítsák a politikai döntéshozókat és minket magyarokat, hogy a vitákban a békét képviseljük

– mondta el Kobza Miklós, az Alapjogokért Központ kreatív vezetője a háborúellenes akcióterv médiával kapcsolatos pontjai kapcsán.”

Ahogy korábban írtam, van az a pénz.

Értékelés

Falusi Tamas
-
0
Értékelés

G.O. a nagyhírű NER publicista kedvenc lapjában igazította el olvasóit a történések miféleségét illetően: mit kell gondolniuk, és azt hogyan.

„Érdemes lesz eltöprengeni azon, mivel tudtak ilyen sok honfitársunkban ilyen mérhetetlen gyűlöletet szítani ellenünk, miért hat ilyen intenzíven lejárató propagandájuk százezrekre, de most az öröm és az ünneplés ideje van. Hiszen ennek ellenére, ha nem is olyan mértékben, mint szerettük volna, ha nem is mindenütt, ahol nagyon kellett volna, de mégis győztünk mindkét választáson.”

Az első mondat első fele a fájdalomé, a „miért” örökös kérdése az irántuk gyűlöletet szítók szándékát illetően, amely gyűlöletszítás egyrészt szörnyű, másrészt érthetetlen is. Sőt, nagyon érthetetlen, mert szegény NER lovagok annyira nem szolgáltak rá, de annyira… hát most mit tesz az, hogy hazánk az EU legszegényebb és legkorruptabb országa lett, tessen mondani? Mit tesz az? Olyan nagy dolog? Hát nem a hazafiak jóléte fontos? Tízezer jólétben élő hazafi csodát tud művelni, például annyi pénzt tesz zsebre a közösből (Még, még, még! Ennyi nem elég!), hogy az egészségügyet meg az oktatást rendőri felügyelet alá kellett helyezni, és így már sokkal jobban működik! Sokkal jobban! Világos, professzor? Igenis, értettem, őrmester úr!

Na, most meg mi van? Ezek nem tudják abbahagyni? Hogy a románok… meg a bolgárok… elénk vágtak gazdaságilag. És akkor mi van? Nekik nem szabad jól élni? Dehogynem szabad. De még mennyire! Ráadásul örömteli a helyzet, mert honfitársak élnek ott.

Az áradó rosszindulatot így lerázva kampányolt a NER tovább. Miniszterelnök úr zsenijének eredményeképpen („Vagy én, vagy a háború!”) lehullt az álarc, a gyűlöletszítók háborút akarnak! Ám a turpisság így – miniszterelnök úrnak hála – hamar kiderült, és szép országunk NER hívői győzelemre vitték a szent ügyet. Mégpedig minden vonalon… illetve sajnos mégsem. Csak majdnem minden vonalon.

„Az egyetlen hely, ahol fájdalommal vegyes az öröm, az Budapest. Nagyon komolyan kérem a társadalomtudományok kutatóit, fejtsék meg, honnan van Budapesten háromszázhetvenezer ember, akinek ez a semmiért felelősséget soha nem vállaló, semmit megoldani nem tudó, semmivel érdemben nem foglalkozó semmirekellő megfelel főpolgármesternek. Kik ezek? Mit akarnak? Miben bíznak, miben reménykednek? Jó demokrataként persze tudomásul vesszük az ő döntésüket is, amennyiben az újraszámolás után is így marad a helyzet, de vasárnap ez volt a legérthetetlenebb jelenség a szombathelyi és alföldi tornádókat nem számítva.”

Igaz. Ez valóban érthetetlen. Miért nem Vitézyre szavaz az összes budapesti, ha Karácsony például soha nem vállal felelősséget semmiért? A szövegből sajnálatos módon kimaradt, hogy miért kellett volna Karácsonynak felelősséget vállalnia, ám ha az ember lendületbe jött, ördög törődik a részletekkel! Pontosan ilyen az a szöveg is, amely szerint Karácsony semmit nem tud megoldani, és mivel a „mit nem tud Karácsony megoldani?” kérdésre a válasz: „semmit”, Szerzőnek nem kellett a témát tovább ragoznia. Nem véletlen tehát, hogy a harmadik állításból, azaz a „semmivel érdemben nem foglalkozó”-ból is kimaradtak a konkrétumok.

A rossznyelvek szerint azért maradtak ki, mert nincsenek. A rossznyelvek azt is rebesgetik, hogy ez a szöveg nem tényekből kiinduló, érvekkel alátámasztott főpolgármester értékelés, csak szimpla utálat, amilyet például a Barcások éreztek CR iránt, vagy ugyanez vicaverza a Reallal meg Messivel, és azt mutatja, Szerző jóval inkább érzelmi lény, mint a tények és a logika mestere. Azok csak zavarják a gondolkodást.

Ahogy dicső miniszterelnökünk mondotta volt (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – MKIK – gazdasági évnyitó), az

„adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre.”

Hát, kérem, így mindjárt más! Ha felette áll, akkor felette áll! Várom is a hírt, hogy „A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ósdi épületei helyén valósul meg a régóta dédelgetett álom, a Szent Orbán Ökumenikus Józanész Egyetem új kampusza. Főépülete egy hatalmas kereszt (Burzs Viktor), ahogy kiemelkedik a Gellérthegy és a MOL torony között, jócskán túlnyúlva rajtuk, csúcsán a magyarok Nagyasszonyával. A többi magyarországi felsőfokú tanintézet a megnyitáskor megszüntetendő. Hókuszpókuszokra semmi szükség. Nem is lesz soha.”

Ezt mind elolvasva kissé bizonytalan lettem.  Mint egyike annak a háromszázhetvenezer embernek, akiknek Karácsony Gergely főpolgármesterként megfelel, várom a Szerző által beígért kutatókat, hogy felkeressenek, és megfejtsék, hogy „honnan vagyok”, mert csak a születésem óta tudom magam budapestinek, előtte hol lehettem, a nagy rejtélyek egyike. Főbb paramétereim még anno keresztény konzervatívnak száz százalékban megfeleltek, de sajnos kamaszkoromban elhajoltam, azóta élek vallásmentesen.

A „mit akarok” kérdésre egyszerű a válasz: Karácsony legyen a főpolgármester. Reménykedni viszont ritkán reménykedem, jellemzőbb rám, hogy mire számítok. Pontosan arra, ami volt: a kormány mindenféle módon próbálja majd ellehetetleníteni a várost, akár a legpofátlanabb módszerekkel is (lásd a Lánchíd felújításhoz sokszor megígért 6 milliárdot, amely összeg a kormánynak nulla, viszont Budapestnek sokat segítene, mondvacsinált indokokkal mégis visszatartják). Ilyen szemét húzásból mindig van bőven, a kormány ebben (is) abszolút gátlástalan. Az, hogy még egyáltalán működik a város, Karácsonyéknak köszönhető. A fejlesztések számonkérése rajtuk ócska fideszes kampánytechnika, mivel nulla forintból nem lehet fejleszteni. Persze, ilyenkor rögtön mondható, hogy akkor szavazzak Vitézyre, hiszen a kormány neki aztán dögivel adna pénzt, de erre egyszerű a válasz: jelenleg a kormánynak sincs egy vasa sem, hiába akarna adni, ráadásul Vitézy hülyeségeket talál ki fejlesztés gyanánt, például a Nyugati meg a Déli pályaudvar vasúti összekötését, ami a Lágymányosi átmenő pályaudvar meglétét tekintve ritka nagy hülyeség.

Hogy van-e még valami Szerző tarsolyában? Természetesen:

„Igen, bevallom, magunkban, magánemberként fel szoktunk sóhajtani, bárcsak diktatúra lenne, akkor nem kellene elviselnünk, hogy ez a piperkőc gigerli naponta ötször telekürtöli az agymenéseivel a teljes magyar nyilvánosságot. Ám ez csak a morgás jogának megélése.”

Ha valaki azt hinné, hogy ez a szakasz Magyar Péterről szól, az téved. Itt Szerző nagy ravaszul azt mutatja be, hogy nálunk nincs is diktatúra, hiszen bárki bármit szétkürtölhet bárkiről (akár a miniszterelnök úrról is), és mégsem lesz belőle baj. Én viszont úgy gondolom, ha egy országban egy párt, sőt egyetlen ember birtokában van:

  • a politika az ellenzék feletti korlátlan hatalommal (tetszőleges mértékű pénzbüntetések),
  • a kétharmad révén a komplex törvényhozás az Alaptörvény bármikori módosíthatóságával együtt,
  • a költségvetés tetszőleges részeinek csoportosítása bárkitől (adóztatás) bárkihez (támogatás),
  • a gazdaság nagy része az oligarchái révén, ahol még a külföldi cégek sincsenek biztonságban (kemény adóztatás, visszautasíthatatlan ajánlatok),
  • a kézi vezérlésre átállított, immár korántsem semleges „fékek és ellensúlyok” mindegyike (AB, NAV, ÁSZ, Ügyészség, Médiatanács, stb.),
  • az önkormányzatok (a kormány tetszőleges rendeletekkel, szabályokkal és pénzelvonásokkal azt tesz velük, amit csak akar),
  • a média döntő része,
  • a tudomány,
  • a klérus,
  • a művészet
  • és a sport,

ráadásul a kormány ezeket (ahogy naponta látjuk) nem fél használni, sőt kihasználni az ellenzéke ellen, akkor ez diktatúra, mivel a kormányzásnak se törvények által, se önkéntes korlátozása nincs.

A népnek nem tiltható meg, hogy a regnálókat akárhányszor kétharmaddal válassza újra. Ha csak azért teszi, mert nem tud róla, hogy mi lesz a végeredmény, az persze más.

Az, hogy a nép nem tud erről, nem az ellenzék hibája, ugyanis a választók felvilágosításához sok pénz kell, sok ember és sok médium, amiből semmi sincs az ellenzéknek, ám még ha lenne is, hiába mondogatná, mert nem hisznek neki. Egyrészt hazabeszélnek, másrészt hiteltelenek.

Találós kérdés: ezt a legutóbbit ki intézte el? Az ellenzék maga nem lehet, mivel 14 (!) éve nincs hatalmon, nem volt alkalma rá, hogy hiteltelenné tegye önmagát. Valakiknek el kellett terjeszteni a legolvasottabb médiákban, mégpedig azoknak, akiknek a nép hisz is.

Várjuk tehát a megfejtéseket. A helyes választ beküldők közt nem sorsolunk ki semmit. Túl sokfelé kéne azt a kis pénzt osztani.

Mestermunka

Falusi Tamas
-
0
Mestermunka

Már háromszor vágtam le belőle, de még mindig rövid! – morogta a mester dühösen. Anyázott kicsit, ám aztán mit volt mit tenni, újból elővette a fűrészt. A munkának folytatódni kell!

Már egy jóideje ez a régi anekdota jut eszembe, mikor beleolvasok a független újságokba, és megtudom belőlük, hogy namicsinátmamámegin’ az a lehetetlen ellenzék. De főleg a Gyurcsány. Ezek mindig csinálnak valamit, ami a független, médiabirtokos értelmiségnek nem tetszik, de nem csak annak nem tetszik ám ám, hanem a politológusoknak, mindenféle megmondóembereknek, régi párttagoknak, egyéb „ellenzékieknek”, azaz a független értelmiséget illetően szinte mindenkinek. Illetve senkinek. Egyetlen további variáció van még a napi rutinban, éspedig az, hogy mit NEM csinált Gyurcsány, ami szintén nem tetszik nekik. Van ilyen is, például ma sem mondott le.

Azon értelmiségiek, akiknek nem tetszik valami (illetve semmi), nem azt teszik ám, hogy felhívják Gyurcsányt, vagy az akárkit a másik ellenzéki pártból, és elmondják neki, hogy ez így nem jó, hanem tollat ragadnak, és rögtön a választókkal közlik az ismét csak katasztrofális végeredményt, ami nekik ma is kijött az ellenzékkel kapcsolatban. Szinte segélykérően fordulnak hozzájuk, látjátok, kedves választók, mi annyira, de annyira szeretnénk, ha jót művelne az a Gyurcsány, és akkor jót írnánk róla, de hát megint csak rosszat csinált. És bizony úgy sejtjük, holnap ugyanúgy. Legalábbis nekünk biztos nem fog tetszeni.

Egyszer az jutott eszembe (részeg voltam, biztos), esetleg lehetséges lenne, hogy ezek a függetlenek nem csak hogy nem írják meg újságokban, ami szerintük rossz, sőt nem csak hogy az ellenzék adott pártját fölhívják helyette, közölni azt, hogy ez szerintük rossz, hanem még meg is mondják, hogy mi lenne a jó, és akkor a sok okos (hiszen értelmiségi!) elképzelésből kijön valami közös pozitívum, amit a párt aztán megcsinálván csupa lelkes dicséretet kap a kitalálóktól az összes független lapban – na de ez már akkora wishful thinking volt, hogy a Hubble nem látta a végét. Le is tettem róla hamarosan.

A független értelmiség nem érzi úgy, hogy a politizálásban felelősség is van, vagy neki azzal dolga volna. A politikát csinálják a politikusok, nekik nem az a feladatuk, hogy megmondják, ki a jobb, és miért (hiszen akkor tán még csak nem is lennének függetlenek, ha az egyiket – horribile dictu! – jobbnak minősítenék! Még ha igaz volna, akkor sem tehetik!), sőt nekik nincs is semmiféle feladatuk, mivel kizárólag a szabad és független újságírásért harcoltak, harcolnak, és fognak harcolni. Ez azt jelenti, hogy mindkét oldalról szabadon és függetlenül megírják, hogy ez sem tetszik nekik, meg az sem, amaz meg aztán pláne nem, ezért mondható, hogy 0 %-ban értenek egyet a NER-rel, 5%-ban pedig az ellenzéki oldallal (95%-ban nem). És akkor még sokat is mondtam ezzel az 5%-kal, mert a függetlenséget szigorúan őrizni kell.

Ma egyébként szerencsés napom van, mert csak két fűrészeléssel találkoztam. Az egyik a nagy, régi baloldali lapban található, és az utolsó mondatai így szólnak:

„A felbomlott baloldali szövetség pártjai – mint már annyiszor – „megújulást” ígérnek. Ebből egyelőre annyi látszik, hogy sértett politikusok üzengetnek egymásnak. Megint a sebek nyalogatásának időszakát éljük, működik a felelősség áthárításának rutinja. Ez így kevés lesz.”

Maga az írás a nemtudás, a rosszul tudás és a rosszindulat keveréke, én például egyáltalán nem hallottam arról, hogy a három párt üzengetne egymásnak, ráadásul a DK semmiféle megújulást nem ígér, sőt nagyon ellenkezőleg, minden marad, ahogy volt. Az írás további precíz értékelését idő- és helyhiány miatt hagyjuk a fenébe, a beidézése úgyis csak példa. A választók az ilyenekből szűrik le az ellenzék rendkívül pocsék mivoltát, és megint megerősítést nyernek abban, hogy Orbán rossz, sőt nagyon rossz, de ezeknél azért jobb. A fűrész kezelése ugyan látható módon nem szakszerű, de eredmény van, mert a darab hossza, azaz az ellenzék népszerűsége ismét rövidebb lett néhány (száz) arasznyival. Én ezt meg is érteném, ha a független értelmiség nem nyavalyogna minden választás után, hogy „ezek” már megint nem győztek. De hát ők intézték el a népszerűség rövidítéseket mestermódra, nem? Pont úgy, mintha Orbán győzelmére játszanának.

Az írásból talán egyvalami érdemel komolyabb figyelmet, ez pedig a „sértett politikus”. Sajnos a magyar értelmiség még nem jutott el addig (persze a nép sem, de őket meg lehet érteni – honnan tudták volna?), hogy a politikusság az egy szakma, amely speciális munkálkodást igényel, és ezért a munkálkodásért a politikus fizetést kap, amelyből eltartja a családját. Így aztán, ha egy párt rosszul szerepel, és kevesebb politikust tud eltartani, akkor a második-harmadik vonalban az állásukat elvesztők teljesen érthető módon válnak sértetté, azaz ez egy abszolút normális folyamat. A sértettség hamarosan bosszúvá alakul, és támadó jellegű nyilatkozatokban ölt testet a volt saját párt és annak vezetői ellen, mely nyilatkozatok igazságtartalma igencsak megkérdőjelezhető. Ebből adódóan a sértődött emberek közléseit nem szabad komolyan venni. Sajnos ezt a hibát, mármint a komolyan vételt mégis sokan elkövetik.

A mai Magyarországon politikával foglalkozó médiabirtokos és influenszer értelmiség három csoportra osztható. Az egyik a NER hívő csoport (~65 %), a második a függetlenek csoportja (~30 %), míg a harmadikat az ellenzéki nézetek mellett elkötelezettek alkotják (~5 %).

  • A NER hívők teljes mértékben, azaz 100 %-ban támogatják a NER általi politikát, miközben 100%-ban bírálják, gúnyolják és utasítják el az ellenzéki elképzeléseket. Láthatóan van az a pénz.
  • A függetlenek úgy gondolják, nem az a feladatuk, hogy megmondják, melyik a jobb, ezért mondható, hogy 0 %-ban értenek egyet a NER-rel, 5%-ban pedig a másik oldallal (lásd fentebb).
  • Az ellenzéknek értelmileg elkötelezettekről (az ellenzéknek nincs pénze) ugyanaz mondható, mint a NER „értelmiségiekről”, csak vicaverza, azaz 100%-ban az ellenzéket dicsőítik, és mindenben a NER-t hibáztatják.

Ezután egyszerűsített pontozásos rendszerben felírva a népre gyakorolt médiahatást:

  • A NER politikát segítő médiapontok: 65*100 + 30*0 + 5*0 = 6500
  • Az ellenzéki politikát segítő médiapontok: 65*0 + 30*5 + 5*100 =   650

A tízszeres különbségből kb. látható, hogy az ellenzék miért szerepel olyan rosszul. A számítás természetesen csak közelítő, de a különbség akkora, hogy még jelentős módosulások esetén sincs sok remény.

Én úgy gondolom, hogy ha a két oldal közül az egyik autokratikus, a másik demokratikus, akkor ennek a független lapok írásaiból ki kell derülnie (azért függetlenek). Az nem lehet, hogy a két oldal egyformának látszon, mert ha igen, akkor ott az újságírással valami baj van. Ennek valahogy úgy kellene történnie, hogy a NER elképesztő hibáiról és szemétségeiről való írások mindegyikében szigorúan benne lenne az is, hogy az ellenzék ezt mennyivel jobban csinálná, és mennyivel jobban tartaná szem előtt a nép jólétét, annak minden tagját beleértve, ha pedig a NER újabb hazugsággal jön elő az ellenzékről (ahogy szokott), és éjjel-nappal teljes erőből azt sulykolja, akkor a független lapokban szintén intenzíven és sokszor jelenik meg a cáfolat, a hazugság leleplezése. Amíg az ellenzék demokratizmusának a NER autokratizmussal szembeni fölényéből nem látszik semmi a független médiában, addig még reményről sem beszélhetünk (lásd a pontozást).

A helyzet legnagyobb érdekessége az új párt a palettán, amely Messiás jellegű vezére ellenére, még csak meg sem érintette a FIDESZ szavazóit. Csak az ellenzéki térfél szavazótáborát szabdalta tovább. Vezet is a FIDESZ jócskán előtte, és bár minden segítséget megkap a függetlenektől, valahogy mégsem látszik az a szavazócsoport, amelyet még meg tudna szólítani. A DK szavazói persze megszerezhetők, de ahhoz Gyurcsánynak véglegesen el kell tűnnie. Hogy el fogják intézni, az biztos (túl sokan fogtak össze ahhoz, hogy megúszható legyen), a kérdés már csak a hogyan. Kíváncsian várom a fejleményeket. Az persze kétségtelen, hogy a FIDESZ legyőzéséhez a DK szavazótábora is kevés. Még kellenek valahonnan valakik. Nem lesz egyszerű.

A Magyar Péter féle felívelést tekintve (ha a csodát, mint olyat nem vesszük figyelembe) nagy létszámú szervező erő, sok előkészítő idő és rengeteg pénz kellett. Számomra igencsak meglepő módon a független értelmiséget valahogy mégsem érdekli, hogy ki áll mögötte, nem járt utána még Hadházy sem, pedig ő az, aki a legtöbbször fényképezte le Hatvanpusztát. Hát sohasem fogjuk megtudni, Hölgyek és Urak?

A magyar Herosztratosz

Falusi Tamas
-
0
A magyar Herosztratosz

Hja, kérem, időszámításunk előtt (nem szekularizáltak számára Kr.e.) 356-ban még könnyű volt az ilyeneknek. Ha valaki bement egy templomba, nem figyelt arra a kutya se, és ha égő fáklyával tette, hát akkor azzal! Ő tudja, nem? Bent sötét van, ő meg nyilván keres valamit. Volt azonban egy fáklyás ember, aki nem istennőt látogatni jött, hanem a történelemkönyvekbe való bekerülését forszírozandó felgyújtotta a templomot, melynek következményeképpen akkora világosság lőn Epheszoszban, hogy majd kiverte a szemét az odasereglőknek.

Az ügyben az az érdekesség, hogy nyilazó, szűz Artemisz, a független, határozott nő ókori ideálja nem védte meg templomát, és nem is büntette meg a gazembert, így azt a bíróságnak kellett megtennie. Meg is tette, majd a bűnös kivégzése után a nevének bármifajta említését is megtiltotta, mégpedig szintúgy halálbüntetés terhe mellett, hogy az esetleges követőknek elvegyék a kedvét a hasonló próbálkozástól. Sok sikert persze nem ért el vele, a név könnyedén fönnmaradt, és jóideje már az olyan cselekedeteket jellemezzük vele, melyek révén az elkövető károkozással akar hírnévre szert tenni. Ilyen például Kis Putyin, a pszichopata tömeggyilkos, akinek semmiféle jótulajdonsága nincs, ezért háborúkat kellett indítania, szekérderéknyi pénzt elkölteni, rengeteg embert legyilkoltatni, tetemes anyagi kárt okozni, plusz a gazdaságot tönkretenni, és nem csak az ellenség, hanem saját országában is, hogy valahogy elintézze azt a történelemkönyvbe kerülést. Elvégre Hitler meg Sztálin is benne vannak. Az aztán mégiscsak valami.

Megjegyzendő, hogy még, hogy ha a területszerzés nem is sikerül neki, a történelemkönyv már bizonyosra vehető, mert ennyire mocskos dolgot rég nem tett a Földön rajta kívül senki más. Putyin lett az, aki ebbe a viszonylag békés világba sikeresen visszahozta a gátlástalan, szadista erőszakot, az pedig, hogy a világ többi része nem egy emberként támadt rá fél nap alatt lerendezve a kérdést (áldozat és kármentesen), hanem vannak bőven szegény Putyin rettenetes fenyegetettségét megértők, meg békeharcosok, sőt még támogatók is, világosan megmutatja az úgynevezett „ember” szellemi képességeit és erkölcsi szintjét, ameddig sikerült eljutnia.

Egy mai Herosztratosznak, ha nem egy atomhatalom korlátlan kényura, sokkal nehezebb a dolga. Itt van például Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, akinek láthatóan nagyon komoly munkájába kerül a történelemkönyvbe való belekerülés. Háborút ugyebár nem indíthat senki ellen, mert abból csak röhögés lenne, templomokat nem gyújthat fel, mivel az ilyesmiből az elkövető elmeállapota kikövetkeztethető, ezért speciális harcot kell vívnia. Olyan harcot amelynek során az ellenség nem tud kárt okozni az immár 14 éve tejjel mézzel folyó, szép hazánknak… illetve hát olyan nincs, de ha már kár, legyen kicsi.

Az első lehetőség egy speciális ellenséggel való harc, amely ellenség nem véletlenül a szövetségesünk. Ilyenből kettő is van, az EU meg a NATO, amelyek közül az első ellen a miniszterelnök úr emberemlékezet óta küzd, ám az utóbbi időben bátran felvette a harcot a másikkal szemben is. Az ilyen ellenségek, amelyek egyben a szövetségeseink, a szövetségből adódón erősen korlátozva vannak a visszacsapást illetően, azaz ha Orbán éjjel nappal rugdossa is őket, nem söpörhetik el néhány gazdasági intézkedéssel másfél nap alatt a komplett NER-t Tiborczostul meg Orbán Győzőstül, hiszen Magyarország a szövetségesük, és ha az ország derék népnek derékhada derék értelmiségének hasznos és logikus irányításával állandóan Orbánt szavazza meg kétharmaddal, akkor ezt tudomásul kell venniük. Miniszterelnök úrnak ugyanakkor remek hivatkozás, hogy a nép őt akarja. A „No Migration, No Gender, No War” rendkívül ócska, az legelemibb ösztönökre apelláló, a gondolkodást totálisan kizáró, különösen bugyuta és mégis félelmetes szlogenrendszerről már nagyon sokszor írtam, ám miután követőim nincsenek (a NER lapoktól ez természetes, a „függetlenektől” megdöbbentő, de már kezdek hozzászokni – lásd 4*2/3; kösz mindenkinek, akit illet), a nép nem lesz felvilágosítva. Ezért a módszer nagyon hatásos, és még sokáig az is lesz. Ennek eredményeképpen, az ország tudjukmelyik része bámulattal figyeli a bátor miniszterelnök úr élethalál harcát Brüsszellel, melyben éjt nappallá téve, hősiesen védelmezi a magyarok érdekeit. Ha nem ő lenne a miniszterelnök, persze nem kellene védelmezni, és simán jönne a pénz, de erről az ország döntően nagy része nem tud.

Az EU meg a NATO sokáig kerek szemmel bámulva, hökkenten állt, és csak mostanában jutott el a tudatukig, hogy ez a krakéler-kókler őket használja egyrészt saját hírverésre, másrészt az itthoni szavazatszám növelésre, miközben ezzel csak úgy mellékesen megbénítja a két szervezet működését. Az eredmény fájdalmas, az EU csak nagyon nehezen tud mindenkire érvényes intézkedéseket hozni, viszont hogy Orbán benne lesz a történelemkönyvekben, mégpedig „Az emberiség fejlődésének és békés egymás mellett élésének fő kerékkötői” fejezetben, az tuti. Mégpedig csupa nagybetűvel. Különösen röhejes, hogy a miniszterelnök (pont ő!) nemrég arról kezdett hablatyolni, hogy az EU elvesztette a versenyképességet, ami valóban így van, és ez főleg neki, meg a hasonszőrűeknek köszönhető. Őt természetesen nem érdekli, hogy mekkora a kár, mivel anyagilag hat nemzedékre előre bebiztosította magát (a mi pénzünkből természetesen), neki az a lényeg, hogy beszéljenek róla. A dolog működik, ő már akkor is hír, ha az EU Tanács ülésén kiküldik a folyosóra, vagy megveszik a beleegyezését, például nem várnak el tőle semmilyen segítséget, de cserébe kussoljon, és szavazzon meg mindent. Ráadásul ezeket itthon nagy sikerként tudja eladni, ami fontos és szükséges ahhoz, hogy haláláig diktátor legyen.

Orbán ellenpéldája a szövetségeseivel nagyonis együttműködő luxemburgi miniszterelnök. Első kérdés: hallott valaki róla? Ugyan dehogy. Tudja valaki a nevét? A családján kívül nem sokan. Benne lesz az annalesekben? Egy nagy fenét. Úgy vész bele az ismeretlenségbe, mint ahogy a szürke szamár járt a köddel. Nem is szeretnék az országában élni. Borzalmas lehet. Sehol egy huszáros tett, egy hősi csíny, amely megakadályozza egy jó lépés megtételét, és az EU ott áll, bambán mereszthetve a szemeit, mi meg vigadhatunk, hogy miniszterelnök úr már megint megvédte a magyar szuverenitást. Igaz ugyan, hogy az az ő szuverenitása, mert nekünk magyaroknak minden szempontból jobb lett volna egy kompromisszum egy kicsit kevesebb szuverenitással, de jóval több pénzzel, amelyből például a tanárok fizetésemelése biztosítható, ugyanis a magyar vezetés úgy gondolja, hogy azt Brüsszelnek kell fizetni, nem nekünk, aminél nagyobb ökörséget nehéz akár csak elképzelni is. Így viszont a pénz nem jön, ami miatt Orbán fizetése nem lesz kisebb, csak a miénk. Az se sokkal jobb nekünk, ha átutalnak, mert az meg a büdzsén tátongó lyukak betömésére kell.

Van még egy ellenség, aki ellen rettenetesen küzd a miniszterelnök úr. Még jobb, mint az EU meg a NATO, mert nagy előnye, hogy még annyira sem tud ártani Orbánéknak mint az előbbiek. De ez titok, helyette a következőről hazudozik a propagandaminisztérium:

„Az Operation Soros, vagyis a Soros-hadművelet olyan nyílt és fedett akciók sokaságából áll, amelyek alapvetően meg akarják változtatni a közép- és kelet-európai térséget. A Soros-birodalom története a ’80-as évek derekán indult és ma is tart. Mindent fel akar számolni, alá akar ásni, amiért a 20. században milliók ontották a vérüket: a demokráciát, a szabadságot, az önrendelkezést és a nemzeti szuverenitást. Az egész világot behálózó szervezetei mostanra identitásunk alapjait is meg akarják rendíteni. Át akarják nevelni a gyermekeinket, szét akarják rombolni a családjainkat, el akarják venni a hazánkat.”

Egyvalami igaz belőle: Soros valóban meg akarja változtatni mindazt, ami nem demokratikus, és például Magyarország nagyon nem az. Már sokszor írtam róla, például itt, és persze más is megpróbálkozott Sorosról írni, például a nagyeszű G. Fodor Schmidt Mária óvó szárnyai alatt. Természetesen nem ócska kis publicisztikát, hanem komoly formátumú könyvet (megvétele minden szervezetnek kötelező).

Sikerült a mentornak is tetsző címet adni: „Orbán kontra Soros”, melyről és az ehhez hasonlóról nekem mindig a muszlimok Allahhoz való hajlongásos imádkozása ugrik be a sok kis imaszőnyegen. Szerző Orbánt természetesen előre vette (hajlongás egy-kettő), és a címet úgy fogalmazta meg, mintha a két egyenlő szinten lévő személy „küzdene” (hajlongás három-négy), pedig két dologról a két személy vonatkozásában biztosan nem beszélhetünk: egyrészt azonos szintről, másrészt „küzdelemről”. A szint félelmetesen eltér, lévén az egyik világszerte megbecsült személyiség, a másik meg egy kis nemzet nem valami nagyeszű miniszterelnöke, aki magas nívón csak a kekeckedést műveli. A küzdelmet illetőleg meg mondható, hogy Soros szidalmazása nem küzdelem. Az ostoba szidalmazás meg pláne nem.

Amin jót mulattam:

„Stumpf István a laudációjában rámutatott: Soros Györgyöt és Orbán Viktort, korunk két meghatározó és önmagán túlmutató személyiségét párhuzamba állítva kettejük világképét és harcát egy magyar elemző írja meg.”

Különösen tetszett Orbán, mint „kormeghatározó (hehe) és önmagán túlmutató (hehehe) személyiség”. Tervezem is, hogy megveszem a könyvet, és ha rosszkedvem lesz, beleolvasok. Majd igyekszem halkan röhögni, hogy ne zavarjak másokat.

Közgondolkodás

Falusi Tamas
-
0
Közgondolkodás

A gondolkodások milyenségét illetően megállapíthatjuk, hogy a gondolkodásnak többféle típusa létezik. Van ugyebár az egyéni gondolkodás, és van a közgondolkodás. Természetesen mindkettő egyéni gondolkodási folyamat, de – más lehetőség nem áll rendelkezésre – arra kell gondolnunk, illetve csak arra gondolhatunk, hogy az egyéni gondolkodás önző célok érdekében történik, melynek központjában maga a gondolkodó egyén áll, míg közgondolkodás esetén a gondolkodó teljesen önzetlenül, saját érdekével mit sem törődve embertársai jólétének fokozásán gondolkodik.

Miután a fogalmat sikerült meghatároznunk, tekintsünk talán egy ilyen közgondolkodást, melyet a derék közgondolkodó írásban is megjelentetett. Mivel Szerző olyan témát boncolgat, amelyet sokan mások is, célszerű foglalkozni vele.

A közgondolkodás folyamata a többi gondolkodásfajtával megegyező (hiszen emberi), azaz pontosan ugyanúgy vizsgálható is. Ellenőrizhetők a kiindulási adatok, a folyamat logikai lépései, és a folyamat végén megfogalmazott javaslat a./ hasznossága és b./ hatásossága magát a közt, azaz az adott közösséget illetően, mivel erről szól a közgondolkodás. Megjegyzendő még, hogy a munka közben végzett gondolkodás, napéldául az energetikai tervező gondolkodása is közgondolkodás, hiszen az eredményeképpen megvalósuló létesítmény, teszem föl, egy erőmű hasznos a köz számára, mert áramot biztosít a népnek.

Jelen témánkat tekintve Szerző, mint deklaráltan közgondolkodó (lásd a cikk alatt) az ország politikai életét jobbítani akarván közgondolkodik. Kiindulópontját az írás címében fogalmazza meg, amennyiben a kérdés az,  „A párttal (vagy) a néppel?”, vagyis hogy az ellenzék, abból is főleg a dollárbaloldal mit tekint fontosabbnak, a pártját vagy a népét? A kérdésen maga a közgondolkodó is kacag, hiszen a válasz annyira egyértelmű: az ellenzék a néppel egyáltalán nem törődik, csak a saját érdekét nézi, azaz a párt neki az első. Ebben nincs meglepetés, mostanában minden közgondolkodás első főtétele az ellenzék valamilyen  módon való ledegradálása, mely az összes ilyen írást tekintve háromfajta megállapításra fut ki: az egyik a tehetetlenség, a másik a hiteltelenség, a harmadik meg a pénzért való „betagozódás” a NER-be. Esetünkben a harmadikról van szó. Mint Szerző írja:

„Ez a betagozódás (mármint az ellenzék betagozódása) a biológia nyelvét kölcsönvéve kevésbé tekinthető parazita, sokkal inkább szimbiózis jellegűnek. A témánk szempontjából nem érdemes felsorolni azokat a közismert történéseket – eseményeket, kudarcokat, ambivalens megnyilvánulásokat, tehetetlenségeket, tudathasadásos pótcselekvéseket -, melyek kísérték és még kísérik is ezt a központilag megrendelt és kifizetett politizálást.”

Szerző szerint tehát az ellenzék megrendelés alapján politizál, és ezért pénzt kap. Mindkettőt a központból. Hoci-nesze üzlet, szép is lenne, de van egy kis baj vele, mégpedig az, hogy nem így van, és nem így látszik. Az ellenzéki pártok nem a regnálók által megrendelt feladatok teljesítése ellenében, hanem a választáson elért eredményük szerint, törvényileg kapnak pénzt, azaz üzletről nincs szó. A kormányzó pártok nemhogy fizetnének az ellenzéknek, hanem a markukban lévő, illetve a tenyerükből etetett hatóságok (NAV, ÁSZ, SZH, stb.) ellenzékre való ráuszításával úgy csökkentik mindenféle elvonásokkal az azoknak hivatalosan kiutalt pénzt, ahogyan csak lehetséges, ugyanakkor nem látható az égadta világon semmi olyasmi, hogy az ellenzék a regnálók „kedvére” politizálna. Sőt, nagyon is ellenkezőleg.

Ebből következően a kölcsönös előnyökkel járó szimbiózisos megállapítás, lévén a fele sem igaz, az ostobaságok kategóriájába tartozik, a „megrendelés” és a „kifizetés” emlegetése úgy értelmetlenség, ahogy van. Az ellenzéket minősítő „ambivalens megnyilvánulásokat, tehetetlenségeket, tudathasadásos pótcselekvéseket” szöveget inkább hagyjuk, mert mint már említettem az ellenzék összevissza való pocskondiázása az ilyen írásokban kötelező. Rossznéven veszik, ha elmarad, esetleg nem is közlik, hiába közgondolkodás.

A középső részt nyugodtan átugorhatjuk, a NER milyenségének ragozása nem tartozik a lényeghez, legfeljebb annyi tehető hozzá pótlólagos információként, hogy Magyarországon jelenleg tökéletes jogállam van, mert a kétharmados választási győzelem bármilyen hazai diktatúrából azonnal jogállamot csinál. Ezek szükséges kiegészítések, mert a fenti két témát láthatóan nem mindenki ismeri.

Az ellenzékre visszatérve, mármint közgondolkodásilag:

„ …az ellenzéki pártoknak mi a feladatuk? Részt venni a NER által diktált egyenlőtlen küzdelemben a parlamentben, elfogadni a játékszabályokat, ezáltal legitimálni a rendszert, és az örök vesztes mezét magukra ölteni? Maximum a „ius murmurandi”-val, a morgolódás jogával lehet élni, és persze a képviselői javadalmazást élvezni. Ehhez viszont egyszerre el kell játszani bent a jogállamosdit, kint pedig a kuruc népfelkelőt (…) ráadásul van még egy aggályos következménye ennek a hozzáállásnak, nevezetesen az az évtizedes hiteltelenség, amelyet a passzív „nem választók” és a kényszerű, befogott orrú választók tömegei kérnek számon az aktuális ellenzéki pártokon…”

Hát igen. A vesztes pártoknak már csak ez a sorsa, részt kell venni a győztes által diktált egyenlőtlen küzdelemben a Parlamentben, elfogadni a játékszabályokat (a sokat feszegetett legitimáláshoz ennek semmi köze – a győztest a kapott szavazatok legitimálják), és a vesztes mezét magukra kell ölteniük. Meg kell állapítsuk, az ellenzék sorsa sajnos ilyen sanyarú. Mindenütt. Még a legvadabb demokráciákban is. A küzdelem ott is egyenlőtlen, az ellenzéket állandóan leszavazzák azok a szemét győztesek. Megjegyzendő, hogy az „örök vesztes” kifejezés értelmetlen, mivel a jelenlegi magyar ellenzékben vannak többszörösen nyertes pártok is.

A jogállamosdit Magyarországon nem kell eljátszani, ugyanis Magyarország minden szempontból tökéletes jogállam (lásd a két linket feljebb), kuruc felkelőt hálaisten még senki nem látott, mert van elég bajunk polgárháború nélkül is, a rendszer kemény, sőt akár durva kritizálása viszont az ellenzék joga, és ha valaki még nem vette volna észre, a Parlamentben is azt csinálja, nem csak azon kívül – mégpedig nem morgolódva, hanem hangosan. A különbség annyi, hogy a parlamenti felszólalásokat minden médium hozza, azaz ha az ellenzék Parlamenten belül politizál, a mondandója jobban eljut a választókhoz, mintha az utcasarkon ágálna. A kritika tartalmát tekintve, ha az ellenzék azt mondja, hogy ez itt maffiaállam és diktatúra, akkor teljesen igaza van, viszont kétharmad esetén a győztesek számára a maffiaállam kiépítése és a diktatórikus működtetés is jogos. Sajnálatosan, de az. Nem kellett volna nekik kétharmadot adni.

„A képviselői javadalmazás élvezése” mondat hangsúlyozása, mint az emberi irigységre alapozó gyűlöletkeltés szomorú módon elég gyakori. Minden szinten és minden oldalon. Azon közgondolkodók számára, akik még nem vették észre, hogy a politika ma már nem az unatkozó, gazdag arisztokraták hobbija, elárulhatjuk, hogy a képviselői tevékenység munka, és a képviselők a munkájukért fizetést kapnak, mert képviselik az őket megválasztókat (ez a képviseleti demokrácia lényege). Ha nem dolgoznak, nem kapnak fizetést. Ungár ugyan nem szorul rá, viszont elég sokan igen, mert sem vagyonuk, sem másodállásuk nincs. Ha valaki szerint a politikusi tevékenység nem munka, és nem érdemelnek érte fizetést, azt inkább nem ragoznám.

Mivel az ellenzék ugyanazt mondja Parlamenten belül és kívül is, ebből adódó hiteltelenségről egyáltalán nem beszélhetünk. Abban az esetben viszont, ha sokszor és sokan mondják/írják hogy az ellenzék hiteltelen (ahogyan itt a cikkben is), hiába hülyeség, előbb utóbb sokan elhiszik. Pedig a normál politizálás nem a regnálók legitimálását jelenti! De nem ám! Hiába hajtogatják egyesek. Ha az ellenzék nem járna be a Parlamentbe, annak az alábbi következményei lennének:

  • Egyáltalán nem tenne jogtalanná a regnálók uralmát, legfeljebb megállapítást nyerne, hogy az ellenzék ily módon tiltakozik. A többi ország elfojtott mosolyán és a FIDESZ vihogásán kívül további hatása nincs.
  • Orbán pláne röhögne a markába, mert sok kellemetlenségtől megszabadulna (lásd a parlamenti ülések közvetítéseit).
  • A képviselők nem kapnának fizetést, azaz valamilyen pénzkeresettel kellene foglalkozniuk a választók képviselete helyett.

Ezek szerint a Parlament a legkifizetődőbb, és az információterjedést illetően a leghatásosabb terep az ellenzék politizálására.

A fentiek alapján azt kell mondanunk, hogy az ellenzék javasolt taktikája a mandátum felvétele, és a szokásos politizálás, mert a pofátlan, erkölcstelen, gátlástalan, satöbbi, ám a kétharmad miatt mégis teljesen jogszerű NER-t (melyben a „nemzet” a békemeneten résztvevőket jelenti), csak választáson lehet legyőzni! Ezen célból a teljes demokratikus ellenzék összefogása szükséges, mert egyébként nem lesz elég a szavazat, azaz aki az összefogás ellen dolgozik, vagy ezt gátolja bármiféle módon, az Orbánéknak segít hatalomban maradni.

Szerző azon közgondolatával, miszerint az ellenzéknek (egyidejű háttérbe vonulással) át kell adni a helyeit olyan, a változás mellett lekötelezett, független, de jövőbeni politikai ambíciók nélküli „Deák Ferenceknek”, akik egyszer csak többségbe kerülnek, akkor új törvényekkel fölépítik az új Magyar Köztársaságot, majd föloszlatják a Parlamentet és új választásokat írnak ki, nem tudtam mit kezdeni. Rejtély számomra, hogy ezek a Deák Ferencek mit fognak csinálni addig, amíg többségbe nem kerülnek, és főleg hogyan kerülnek többségbe, pláne, hogy annak kétharmadosnak kell lennie, mert az Alaptörvényt érintő változtatások, plusz a Parlament föloszlatása, na meg az új választások kiírása anélkül nem lehetséges.

Egyébként a vélemények lehetnek mások, de a tények és a logika mindig ugyanaz. Arra ügyelni kell. Illetve kellene.

De ez legyen az én bajom.

Hogyan lehet megszabadulni Orbán bűnöző államától?

ki
-
0
Hogyan lehet megszabadulni Orbán bűnöző államától?

Arról tartott előadást a Pénzügykutató Intézetben Magyar Bálint, egykori SZDSZ-es miniszter, aki bevezette a maffiaállam fogalmát Orbán Viktor nemzeti együttműködés rendszerére, hogy hogyan lehet megszabadulni Orbán bűnöző államától? Ebben a centralizált rendszerben az állam több intézménye is részt vállal: a parlament, a kormány, a bíróság, az adóhivatal stb.

Csillag István, az egykori SZDSZ-s gazdasági miniszter ezzel kapcsolatban a nürnbergi bíróság amerikai főbíráját idézte:

”bűnöző állam az amikor egy bűnöző szervezet az egész államot megszállja, és azt a saját céljaira és hasznára működteti.”

Lengyel László, a Pénzügykutató Intézet elnök vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a szövetségesek a második világháború után meg akarták semmisíteni a náci államot, de Magyarországon nem erről van szó hanem arról: miképpen lehet megőrizni az állam működő képességét miközben Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszerét felszámolják?

Az USA nem véletlenül nem idézte a nürnbergi példát a kelet európai kommunista rendszerek bukásakor noha megtehette volna: Washington alkut kötött a hatalmon levő kommunistákkal a többi között büntetlenséget ígérve nekik. A kommunista elitek egy része így igen szépen profitált is a rendszerváltásból, amelyből viszont a lakosság döntő többsége úgy érezte, hogy kimaradt. Ők alkotják Orbán Viktor szavazó táborának jórészét.

“Magyarország egy szubszuverén maffia állam”

Így foglalta össze álláspontját Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszeréről Magyar Bálint arra utalva, hogy

Oroszország és Kína pénzeli a magyar miniszterelnököt, aki cserébe politikai szolgáltatásokat nyújt nála jóval erősebb partnereinek: a trójai faló szerepét játssza el Brüsszelben.

A kínai elnök látogatása ráadásul egy furcsa anomáliát is nyilvánvalóvá tette: míg a magyar elit csak a lopásban jeleskedik – az oroszhoz hasonlóan – addig a kínai maffiaállam, amelyben a kommunista párt továbbra is meghatározó szerepet játszik, olyan világhatalommá változtatta Kínát, amelytől immár az Egyesült Államok is tart.

Washingtont egyáltalán nem zavarja az, hogy szövetségesei között maffiaállamok is vannak: Pinochet tábornok Chiléjében próbálták ki a chicagói iskola neoliberális elveit 1973 után azt követően, hogy Washington támogatásával megbuktatták a demokratikusan megválasztott kormányt.

Az USA számára tökéletesen közömbös, hogy Magyarországon milyen maffia uralkodik hiszen a térségben csakis két állam iránt érdeklődik: Lengyelország és Románia. Az viszont érdekli az amerikaiakat nagyon is, hogy Kína és Oroszország, melyeket az Egyesült Államok stratégiai ellenfélnek nyilvánított már 2021-ben, ne játsszon mind fontosabb szerepet egy NATO és EU tagállamban. Chilében is azért csináltak puccsot 1973-ban, hogy megakadályozzák a szovjetbarát rendszer túlélését: “nem lesz második Kuba Latin Amerikában!”

Orbán nemcsak lopni tud, de politikai profi is: csakis az USA veheti le a sakktábláról

Ha Biden megmarad a Fehér Házban, akkor alkut ajánlhatnak a magyar Napóleonnak: Elba vagy Szent Ilona?! Ha a magyar miniszterelnök – a korrupciós bizonyítékok súlya alatt – vállalja, hogy a polgárháborút elkerülve csendben lelép a színről, akkor a lopott vagyon egy részét megtarthatná. Ha viszont kekeckedik, akkor jöhet Szent Ilona: búbánatos száműzetés valahol a világ végén, a dollármilliárdok helyett szerény megélhetés diszkrét megfigyelés mellett.

Ha Trump jön, akkor az USA miatt folytathatná politikailag sikeres és gazdaságilag kudarcos rendszerét, de kérdés, hogy meddig?

Eddig ugyanis mindig sikerült megvennie a választópolgárok többségét néhány jólirányzott adománnyal: rezsicsökkentés, tizenharmadik havi nyugdíj, családi kedvezmények stb.

Miután az Európai Unió befagyasztotta a pénzeket, a kassza kiürült, mert az orosz és kínai pénzek csak a tolvaj elit finanszírozására elegendőek, a szavazópolgároknak már nem jut semmi. A mostani európai választáson ez még csak kínos lehet, de 2026-ban az országos választáson már katasztrófa következhet, ha Orbán Viktor nem tud megint kiosztani vagy 1500 milliárd forintot mint 2022-ben, sőt ennél többre lesz szükség, mert a kormány által gerjesztett infláció már meghozta az európai árakat Magyarországra, de az európai bérek nélkül.

“Ha nyírni akarjuk a birkát, akkor etetnünk is kell”

– fogalmazta meg Mária Terézia császárnő, Magyarország királynője. Orbán szívesen követné ezt a példát csakhogy a magyar birka nem hízik és nem szaporodik: az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb államává váltunk. Orbán csak külső forrásból tudja finanszírozni rendszerét: Putyin modellje zsákutca – ezt a magyar miniszterelnök is jól látja. Ezért Münchausen bárót utánozza: saját hajánál fogva akarja kirántani magát a bajból. Tragikomikus végjáték egy valaha sokat ígérő politikusnak…

Levél Szentkirályi Alexandra főpolgármester jelöltnek

Falusi Tamas
-
0
Levél Szentkirályi Alexandra főpolgármester jelöltnek

Tisztelt Asszonyom!

Olvasom a NER lapokban, hogy milyen keményen be tetszett szólni Karácsony úrnak! Úgy gondolom, nem véletlenül, egyrészt nyilván nagyon fölbosszantotta ez a sötét alak, aki nem átall önnel szemben pályázni a főpolgármesteri székre, másrészt a parancs az parancs, jöttek, közölték, hogy mit kell, értettem, leléphet, kész.

Karácsony, mint az a facebook oldalán olvasható az alábbi bejegyzést tette közzé:

„Nagy megtiszteltetés, hogy a Városházán fogadhattam Jan Lipavský cseh külügyminisztert, a cseh kalózpárt politikusát. Elmondtam, hogy Budapest városdiplomáciai törekvéseinek egyik fő pillére a Szabad Városok Szövetsége, amit épp Prága kalózpárti főpolgármesterével, valamint Pozsony és Varsó polgármesterével hoztunk létre még
2019-ben, és amely azóta a világ egyik legfontosabb városi szövetségévé nőtte ki magát. Egyetértettünk abban is, hogy ma az ukrán nép ugyanazt a harcot vívja, mint amit a magyarok 1956-ban és a csehek 1968-ban.

Az európai béke hosszú távú biztosítéka egy erős és független Ukrajna, és a legkevésbé sem egy erőszakos Oroszország.”

Erre érkezett az ön reakciója, amelyet a cselédsajtó összes kitartottja lelkesen ismertetett:

Tisztelt Karácsony Gergely!

Őszintén érdekel, hogy vajon milyen nyelven folyt a tárgyalás, és mégis milyen békéről beszéltek? Azt is elmondta neki, hogy ön szerint háborúban állunk Oroszországgal, és hogy önök fegyvereket küldenének a háborúba?

A fentiekből látható, hogy önnek már napi rutin a keménykedés, csak az ismeretanyag hiányzik sajnálatosan… persze nem az ön ismeretanyaga, hanem azon fideszes agitprop csapaté, akik átküldték a cetlit, hogy mit kell beszólni Karácsonynak. Romlik a színvonal, erősen romlik, igaz, régen sem volt ütős. Erről természetesen nem ön tehet, mert pontosan azt tette, ami a dolga, ennél több már nem kívánható. Megkap, elolvas, bemásol, elküld, lepihen.

Nagyon kellemetlen lehet, hogy ez az ostoba bagázs rossz fényt vet önre, ezért néhány megjegyzést tennék, melyeket figyelembe véve az ily malőrök elkerülhetők. Az elkerülés hasznos lehet, úgy tán még a harmadik hely is elcsíphető a nemes versengésben, melyhez önnek komoly segítség a FIDESZ évenkénti 200 milliárdja (MTVA 150 milliárd, Rogán 45 milliárd, cselédsajtó állami hirdetéssel való támogatása 5 milliárd). A magyar adófizetők pénzéből összekuporgatott összegecske propagandasajtóban való felhasználása tetszőleges, akár az ön népszerűsítésére is fordítható, ami azért nagy előny. Ennek nagyságához képest a dollárbaloldal egyszeri 4 (azaz négy) milliárdja bakfitty, a Szuverenitásvédelmi Hivatal meg különösen röhejes, politológus elnökével együtt, melyből csak a Hivatal ellenzéki pártokra való ráuszítása, meg az ötmilliós elnöki fizetés komoly.

A fentebb jelzett megjegyzéseim:

  • Ha a feladatot én kapom, először persze örültünk volna a vendégemmel együtt, hogy sikerült összehozni azt, amit az ön Főnökének sikerült szétvernie. Eggyel magasabb szinten persze, ahogy egy Főnökhöz illik is. Visegrádi Négyeknek hívták azt az alakulatot, amelynek Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország volt a tagja, és hatásos szövetség lehetett volna tán még az Ősgonosszal szemben is (a titulust egy ideje Brüsszel vette ár Sorostól), ám mivel a Főnök körkörösen osztja a sallert meg a kokit, mindenkivel csak harcolni tud, a szövetség Orbán hatására aránylag gyorsan szétesett. Így működik a magyaros antigravitáció.

Karácsony Orbánnal ellentétben képes kompromisszumokra is, neki az ottani főpolgármesterekkel sikerült összehozni Varsó, Prága Pozsony és Budapest részvételével a Szabad Városok Szövetségét. Ez a szövetség igencsak bánthatja a Főnök a szemét, merthogy:

„Az aláírók egyrészt hitet tesznek a liberális demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság és a kulturális sokszínűség értékeinek védelme mellett térségünkben. Másodszor, tekintettel a városainkat érő közös kihívásokra, a Szövetség tagjai közösen lobbiznak az EU-ban zöldítési, fenntarthatósági célú közvetlen városi forrásokért. Végül, de nem utolsósorban, a Szövetség tagjai szakpolitikai együttműködést folytatnak pl. a fenntartható várostervezés, a klímavédelem, a társadalmi befogadás, az igazságos lakhatás vagy a digitalizáció területén.”

Budapestnek az EU-tól érkező közvetlen források nagyon fontosak, mert a Főnök költségvetési téren régóta fojtogatja, és hogy a nép számára ez a fojtogatás normálisnak tűnjön, annyit hazudozik Varga pénzügyminiszter úrral együtt, hogy nézni is tereh. Igaz persze, hogy ha az istenek meg az ufók együttes és rendkívül erőteljes beavatkozása folytán valahogy mégis ön lenne a befutó, a Főnök megkapná Budapestet, és akkor a várost elöntené a pénz, ugyanis Orbán remekül elvan önmagával ott a tükör mindkét oldalán

  • A tárgyalási nyelv iránti élénk érdeklődést tekintve nem gond rájönni arra, hogy ön, illetve hát az agitprop osztály ezzel akarja nevetségessé tenni Karácsonyt („Még angolul se tud!”), de bármifajta nyílt levél esetén erősen javallt először gondolkodni, aztán írni, nehogy hülyeség legyen, amely miatt később szégyenkezhetünk.

A kiindulási tények:

1./ Karácsony köztudottan csak magyarul beszél.

2./ Lipavský nem tud magyarul. Ebből következően a beszélgetésnél egy tolmács volt jelen, azaz a beszélgetés mindenki által kitalálhatóan cseh és magyar nyelven zajlott. Az ön „Őszintén érdekel” szövegéből viszont úgy tűnik, nem sikerült rájönnie. A fentiek alapján mondható, hogy a kiröhögtetési akció sikeres, az egyik röhejes alak a fideszes agitprop osztály munkatársa, aki nem fogalmaz valami jól, a másik viszont sajnos ön, aki a hibát nem vette észre, és vállalta a közzétételével, hogy ostobának láthassa a nép.

Megjegyzendő még, hogy a nagyobb embercsoportok gond nélkül tudnak tolmácsot megfizetni, azaz a főpolgármesterkedéshez nem szükséges nyelvtudás.

  • A következő kérdése, illetve kérdései Karácsonyhoz: „Azt is elmondta neki, hogy ön szerint háborúban állunk Oroszországgal, és hogy önök fegyvereket küldenének a háborúba?”

Önnek, mint fideszesnek, természetesen fogalma sem lehet arról (de még ha lenne is, tilos), hogy Putyin Ukrajna megtámadásával a teljes demokratikus világot támadta meg, azaz abszolút jogos azon meghatározás, hogy ezzel Magyarországot is.

Az ön Főnöke nem így látja, és ebben a teljes FIDESZ követi (igaz, hol van már a demokratikus Magyarország!). Érdekes lenne annak elgondolása, hogy mikor az I. világháború végén a románok bevonultak Budapestre, és Orbán lett volna a magyar miniszterelnök, vajon mit szól ahhoz, ha – tegyük föl – a szerb miniszterelnök békét hirdet, mondván, most már mindenki tegye le a fegyvert, és maradjon minden úgy, ahogy van, azaz ismerjék el a románok fennhatóságát Budapest felett. Még az akkori Brüsszel, azaz az Antant sem tett ilyet.

Egyébként igen, a demokratikus oldal szállít fegyvereket, és szomorúan kell megállapítanom, hogy önnek halvány dunsztja sincs az európai politikai helyzetről, ami azért egy magasabb posztra pályázó politikusra nézve igencsak tekintélyromboló. Mint a lapokból tudjuk, „Csehország Ukrajna négy-öt legnagyobb hadianyag szállítója közé tartozik”, és „Kelet-Csehországban létesül Ukrajna fegyver- és lőszerellátásának központja”, azaz Karácsonynak semmit sem kellett a fegyverszállításokról elmondani, mert tudja azt a tárgyalópartner jól, lévén maga is részese. Inkább amiatt kellett mentegetőznie, hogy Magyarország nem szállít a csehekhez hasonlóan fegyvert Ukrajnába, azaz mintha kilógna a demokratikus államok sorából. Javaslom a menőbb lapok olvasgatását, hogy ne tűnjön eltévedt dilettánsnak a nagy forgatagban.

Zárásképpen meg kell jegyeznem, hogy a szavazók legprimitívebb életösztönére alapozott háborúpárti-békepárti hablaty, mármint hogy ki ez, és ki az, ráadásul kéjesen emlékezve arra, hogy Orbánnak egyszer már bejött (lásd 2022.), a legócskább és legundorítópp politikai „trükk” mindazok közül, ami csak elképzelhető. Csodálkozom, hogy mégis használni tetszik. Vagy ön is csak azon engedelmes asszonyok sorába lépett, akik parancsot teljesítenek, és ha kell, a balhét viszik el?

Hogy a fentiek ismeretében kik lesznek azok a szerencsétlenek, akik majd önre szavaznak, arra magam is kíváncsi vagyok.

Az ugyanis hatalmas rejtély, hogy vajon milyen alapon? Csak mert az illető fideszes?

A Szekta

Falusi Tamas
-
0
A Szekta

Végre van valamivel elbüszkélkednünk. Létezik Magyarországon egy hatalmas létszámú hívőcsoport, amelyik egy kérdést illetően abszolút homogén véleménnyel bír. Ettől a véleménytől eltéríteni őket nem lehet, hajlandók Pokolra menni, ha meg kell védeni az álláspontjukat, és félelmetes jellemzőjük, hogy kb. az ország 85 – 86 százaléka tartozik ide, azaz, ha erről a kérdésről kell szavazni, a végeredmény tán még a Nemzeti Konzultációt is lepipálná, de Putyin szegényes választási győzelmeit biztosan.

A szektának nincsenek papjai, nincsen semmiféle ideológiája, se újságja, se honlapja, se szervezete, de még csak egy árva postacíme se, ahová írni lehetne nekik. Azt ugyebár mondanom sem kell, hogy a szektának nincs imádható, földöntúli istene sem, kizárólag egy, azaz egy darab Antikrisztussal büszkélkedhet, akit úgy hívnak, hogy Gyurcsány Ferenc. De az aztán valódi Antikrisztus, az angyalát! Lehet mondani!

Ez a Gyurcsány nevű már fiatal korában gyalázatos ténykedést folytatott

„1981-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KISZ főiskolai bizottságának tagja lett. Később KISZ-titkárnak is megválasztották, ami jól fizető állást jelentett számára (Hoppá! Jól fizető! Hoppá!). 1984 és 1988 között a KISZ Pécsi Városi Bizottságának titkára, majd 1988–1989-ben a KISZ Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke lett. 1989-ben a KISZ jogutódjának, a Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek (DEMISZ) az alelnöke volt, a szervezetben a radikálisabb, reformer vonalat képviselte. Két hónap után kilépett a DEMISZ-ből, és kb. harminc társával megalakították az Új nemzedék nevű ifjúsági szervezetet, melynek elnöke lett. A szervezet rövid ideig állt fenn, majd szinte észrevétlenül szűnt meg. Ezzel jó időre véget ért politikai pályafutása.”

A szekta úgy tudja, az Antikrisztus vérkommunista beállítottsága minden élőlényre életveszélyes

Öt évre rá self made businessman-ként lenyúlta a MOTIM-ot az államtól, hajszálpontosan ugyanúgy, ahogy Csányi az OTP-t, meg Széles az Ikarus-t, satöbbi, satöbbi, és ezzel az üzlettel ugyan mindenki jól járt (az állam, a Gyurcsánynak kölcsönt adó bank, a MOTIM vezetés, a MOTIM dolgozók, az ország), de sajnos Gyurcsány is jól járt, és ez több mint bűn: hiba. Persze csak nála. Emlékszem egy másik üzletre, melyben a Mátrai Erőmű az államnak 6 milliárdért nem kellett, és hagyta, hogy Mészáros vegye meg, aki ezután kiszippantott belőle 11 milliárdnyi osztalékot, majd ismét felkínálta az államnak. Az állam úgy döntött, hogy most már kell neki, és fizetett is érte Mészárosnak 17 milliárdot. Mészáros ugyan Gyurcsányhoz hasonlóan jól járt, de mégsem lett ebből meghurcoltatás. Talán az az oka, hogy az állam, azaz az adófizetők ezúttal rosszul jártak, sőt igencsak rosszul. És az nem dehonesztálja, hanem feldicsőíti Mészáros Lőrincet, a nagy üzletembert, akinek sok milliárddal sikerült átvernie az államot.

A szekta úgy tudja, Gyurcsány a MOTIM-ot lopta

Újabb kilenc év elteltével következett be a szekta szerint Magyarország legnagyobb tragédiája: Gyurcsány 2004-ben miniszterelnök lett. Elődjei közül Orbán a teljesen eszetlen minimálbér emeléssel (utolérjük Ausztriát – hehe) gazdasági szakadékba lökte az országot, így a Bokros-Surányi duó által elért éltanulóságnak annyi lett. Az utána következő Medgyessy a károk csökkentése érdekében megemelte az állami alkalmazottak meg a nyugdíjasok jövedelmét, hogy az egyensúly helyreálljon, ám mikor bokrosi mintára el akarta inflálni a forintot, hogy a gazdaság ismét növekedni kezdjen, az Orbán kinevezte Járai bankelnök úgy keresztbe verte szegény 206-ost, hogy kifeküdt. Ő is, de főleg az ország. 12 %-os kamat, bivalyerős forint, egyre zuhanó gazdaság, na, ezt kapta az új miniszterelnök 2004-ben a nyakába.

A szekta természetesen úgy tudja, a katasztrofális helyzet nem az Orbán-Medgyessy-Járai trió, hanem Gyurcsány bűne. Gyurcsány 2003-ig ott sem volt ugyan, de a szekta valamiért mégis úgy tudja.

Egy miniszterelnöknek kötelességei vannak, így miniszterelnök lévén neki kellett a helyzetet konszolidálnia, rendbe rakni a gazdaságot. Dicséretére legyen mondva, megtette. A világválság kitörése előtt a magyar gazdaság a következő helyzetben volt: A GDP növekedése 2004. augusztusa és 2008. augusztusa között kb. 17 %. A bruttó(!) GDP arányos adósság növekedése 58 %-ról 67 %-ra = 9 %. Volt 13. havi fizetés, 13. havi nyugdíj, a várható éves hiány 2008. augusztusában 3 %, a CHF 168 forintot ért, az oktatásra és az egészségügyre többet költöttek GDP arányosan, mint ma, a MANYUP-ot nemhogy nem nyúlták le, de még évente növekedett is (a nyugdíjtőke kb. 90 %-át a Gyurcsány kormányok gyűjtötték össze), és két fokozattal jobb adóskategóriában voltunk (BBB+), mint ma (BBB-). Mindezt komoly EU pénzek nélkül, mert az EU-s pénzeket ugyan Gyurcsány tárgyalta le (többet sikerült neki kiverekedni, mint amennyit eredetileg Magyarországnak szántak), de a projektek csak 2008 – 2009-ben indultak el, és miután a végén fizettek, a pénz 95 %-a már 2010. után, azaz Orbánékhoz érkezett.

A szekta persze úgy tudja, a világválságot Gyurcsány robbantotta ki, a világválság okozta akkori adósságnövekedés tehát szintén Gyurcsány miatt van.

Egyébként a mai adósságunk az eltelt 13 év után nem sokkal kisebb a 2010-es csúcsnál (válság inkluzíve): akkor 80,6 %, most 73,5 %.

Az, hogy Gyurcsány csődbe vitte az országot, nem kérdés. Hát persze, hogy csődbe vitte. Ezt erősítgette Szijjártó és Kósa is a 2010-es választások után, mégpedig (amennyi eszük van) nyilvánosan, mire a forint akkorát zuhant, mint egy ólajtó. A devizahiteleseknek annyi lett. Ezt követte Selmeczi vészsikolya, hogy meg kell védeni a nyugdíjasok pénzét a gaz pénztáraktól, amely védelmet az új miniszterelnök biztosította is, mivel úgy lenyúlta a közel 3000 milliárdos MANYUP-ot, hogy azóta sem találja senki.

A szektát ez egyáltalán nem érdekli. Csak Gyurcsány gonosztettei.

Gyurcsány a fenti szörnyűségeken kívül még hazudott is. Az, hogy mit, máig nem ismert. Általában egy 2006. februári interjúra szoktak hivatkozni, mikor egy kérdésre azt mondta, a gazdaság köszöni, jól van, de ez nem valami nagy hazugság, mert februárban még nyugodtan mondhatta. Az persze teljesen ismeretlen a magyar nép előtt, hogy hozzáfűzte:

„Ha nem lenne jól, majd teszünk valamit.”

És bizony tettek, mert a választások megnyerése után rögtön megszorításokat vezettek be, amelyek olyan javulást hoztak, hogy a világválság kitörése előtt a magyar gazdaság egészen jó állapotban volt (lásd fentebb). Mások szerint ők nem konkrét hazugságot értenek az alatt, hogy Gyurcsány hazudott, hanem azt, hogy eltitkolta, ha nyernek, megszorításokat vezetnek be. Érdekes érvelés, pláne, ha tudjuk, hogy a választások előtt Antall „eltitkolta” a várható gazdasági zuhanást, Horn „eltitkolta” a Bokros csomagot, Orbán meg „eltitkolta” a MANYUP lenyúlását, mert ez utóbbiakon nem kérte, nem kéri, és nem is fogja számon kérni senki a választások előtti eltitkolásokat. Csakis Gyurcsányon.

A szekta szerint ez így helyes

Van még ugyebár a szemkilövetés. A dolog érdekessége, Gyurcsány regnálása alatt nincs tudomásunk rendőrök keze között halottakról, Orbán regnálása alatt meg többről is, ugyanakkor utóbbiak közül egyik sem harcban, kockakövek és Molotov koktélok záporában történt, hanem mind konszolidált körülmények között, amikor rendőrök nem sérültek meg. A dolgok következményeképpen Gyurcsány kapott jelzőt emiatt, Orbán viszont nem. Tőle elfogadjuk, őt nem bántjuk emiatt, hiába sokkal súlyosabb és igazságtalanabb a tett. Hogy mi a szekta véleménye, azt mindenki találja ki maga.

Sokan nagyon örülnek a szektának, hiszen így sohasem lesz összefogás, azaz Orbán Viktor örökkön örökké miniszterelnök marad. Ámen. Az összefogás azért lehetetlen, mert önző okokból majdnem minden párt úgy kezdi, hogy

Gyurcsánnyal nem, nem, soha!

Hátha így több szavazatot kap.

Magyar Péter is így kezdte. Ő azt mondta, hogy Gyurcsány a NER egyik pillére. Azt, hogy mit kap érte Gyurcsány Orbántól cserébe, azaz megéri-e ez neki, nem mondta, és nagy szerencséjére nem is kérdezték tőle, mert elég nehéz lett volna bármit válaszolni rá.

Lényeg, hogy ő népszerűbb legyen, és így népszerűbb is lesz, az halálbiztos, mert a szekta nagy erő, és mindig lehet rá számítani.

Gyurcsány sajnos visszaírt. Ő nem támogatója a NER-nek, mint Magyar volt, és nem is köpönyegforgató, mint Magyar lett, ne próbálják kollaborálással vádolni! Így elkövette a nagy bűnt, mert, ahogy egyik derék ismerősöm mondta,

„Nem megsértődni kellett volna neki, hanem csöndben maradni, és dolgozni az összefogáson!”

Aha. Maul halten, und weiter dienen. A szekta kiválóan működik. Az, hogy működése gyakorlatilag ellehetetleníti a kormányváltást, csak elhanyagolható, mellékes következmény, kit érdekel, ha lehet gyurcsányozni egy jóízűt? Ugye?

Főpolgármester – Hajh, a NER oldalon nagy a zsivaj, lárma!

Falusi Tamas
-
0
Főpolgármester – Hajh, a NER oldalon nagy a zsivaj, lárma!

Vitézy ugyanis azt mondta, hogy kihívja vitára a főpolgármester jelölteket, Karácsony meg azzal utasította vissza, hogy ameddig nem tiszta, ki a FIDESZ főpolgármester jelöltje, Szentkirályi vagy Vitézy, addig ő feleslegesnek tart minden vitát.

Azt is mondta, ha tényleg mindketten indulnak ellene, tartsanak előválasztást, hogy kiderüljön, ki az ő igazi kihívója (szerinte ugyanis Vitézy is fideszes jelölt), amitől viszont Vitézy döbbent meg, mert kb. 147,2 százalékos valószínűséggel tartja méltóságán alulinak egy pimf, bábuként mozgatható alárendelttel való szavazati versengést. Hogy ő? Vele? Hát még csak az kéne! Hívják vissza az asszonyságot, ha ő kell a FIDESZ-nek, de hogy kiálljon itt a placcra mint nagynevű szakértő egy jogásszal szemben, aki azt sem tudja, hogy egy villamosnak melyik az eleje? Na, ne röhögtessük magunkat, kérem! Főleg ki ne.

Így aztán nem is lesz se előválasztás, se vita.

Fideszéknek persze jól jött volna egy kamerák előtti összecsapás, mert ebben az esetben a terv szerint a hajdani szóvivő mosolyogva végignézi, ahogy Karácsony meg Vitézy a porba tiporja egymást, hogy ő majd a végén a két tetem fölött gyurcsányozzon egy jóízűt, és már nyert is. Fölényesen.

Valószínűleg ez volt a terv. Nem akarják ők Vitézyt, dehogy akarják, Orbánnak sokkal jobb Szentkirályi, mert a Főnök utál a beosztottakkal vitatkozni, pláne ha önjáró az a beosztott, ahogy a szakértő úr is az. Összevissza nyilatkozgatna, meg fejlesztgetne, pénzt követelne tőle, még tán az olimpiai tervekbe is beleugatna, ami már tényleg túlmegy minden határon, ezért találták ki Szentkirályit. Ha a hadügyminiszter felesége nevető harmadikként főpolgármester lesz, akkor Budapest ismét Orbánék játszóterévé degradálódik mint Tarlós idején, ami jó is nekik meg rossz is. Jó, mert kidüllesztett mellel mondhatják, hogy megint épült valami a kormány dicsőségére a Várban, a Ligetben vagy a Rákosrendezőn, rossz pedig azért, mert pénz kell hozzá, ami jelenleg nincs.

Hogy csak jó legyen, arra találták ki a befektetőt, az ugyanis hozza a pénzt, mert van neki, így aztán Szijjártó Lázár megbízásából végigjárva a Közel-Keletet, meg is szerezte a megfelelő pénzes embert, hogy valami ide nem illő, egyébként is randa, célszerűtlen és Budapest számára használhatatlan akármit építsen a pályaudvar helyén, amely akárminek Lázártorony lesz a neve. Esetleg Szijjártóváros. Vagy mindkettő. Érdektelen. Szijjártót és Lázárt kivéve mindenkinek, viszont az ő nevük így fönnmarad majd, örökkön örökké, ámen. Érdekesség, hogy például a tramtrain is Lázár műve, de ahhoz nem adta a nevét – amennyi esze van.

Na, ezért szidja most a főpolgármestert a komplett NER média meg a NER nomenklatúra, hátha mégis lehet addig piszkálni, hogy nem bírja már tovább, és akkor a forszírozott vita létrejön. Másutt Karácsony nem tud se cáfolni, se visszavágni, erre a független lapok alkalmatlanok. A főpolgármester egyébként is fideszék kedvenc célpontja, a „vádak” leginkább általánosságok, a város szemetes, az utak kátyúsak, a dugók nagyok, amely problémákat, mivel korábban is voltak, Karácsonynak kellett volna öt év alatt megoldani. Mindenesetre az utca embere szívesen nyilatkozik erről, és a NER sajtó szívesen is kérdezi, az utca embere ugyanis azt tartaná normálisnak, ha tükörsima, tisztára söpört úton, folyamatos zöldhullámban egyedül autózva tudna céljához érni, amint jelen sorok írója is úgy tartja, a többi autós csak azért ül kocsiba, hogy őt akadályozza a haladásban.

A szubjektív ostobaságoktól a racionalitáshoz visszatérve lássuk a konkrétumokat.

A Szentkirályinak írt anyag a Karácsony féle kamuzásra koncentrál. Nyilván nem ő írta, hanem a propagandaminisztériumban készül, ott van erre jól fizetett alkalmazott bőven, így aztán elég, ha a volt szóvivő csak bemagolja, hogy folyamatosan tudja elmondani. Az anyag azt hívja kamuzásnak, amit Karácsony ígért, de nem teljesített. Ilyennek tartja például, hogy a programjában 2019-ben azt írta a főpolgármester:

„A villamoshálózat hiányzó elemeinek megépítésével összefüggő rendszert alakítunk ki. Pesten is a budai fonódó villamoshálózat mintájára: összekötjük a 14-es és 47/49-es villamosokat a Bajcsy-Zsilinszky úton, összekötjük Zuglót és Angyalföldet, belvárosi kapcsolatot adunk Pesterzsébetnek.”

ám ebből Szentkirályi szövege szerint az „összekötjük 14-es és 47/49-es villamosokat a Bajcsy-Zsilinszky úton” nem teljesült. A másik kettő sem, de nyilván az a jól kifundált fideszes taktika, hogy darabonként olvassák Karácsony fejére a bűnöket, ahogy a vitában is tették volna (úgy többnek látszik), azaz előbb-utóbb jönni fog a többi is.

Karácsony persze gondosan nem írt időpontot a megvalósítás céldátumaként, így aztán nem is olvasható a fejére semmi, pláne, hogy Orbán Budapest elvesztése miatt érzett nemes bosszúja következtében a város pénzügyileg úgy ki lett véreztetve, hogy csak na, amire még szuperponálódik az energia drágulás meg a COVID járvány is. Budapest a kormánnyal szemben teljesen tehetetlen, minden adu Orbánék kezében van, így aztán akkor söprik le a pályáról Karácsonyt, amikor akarják. És sajnos akarták, sőt akarják is. Ez ugyan morálisan hányingert keltő viselkedés, a saját, ráadásul magyarok lakta főváros permanens büntetése, na de mikor érdekelte az ilyesmi Orbánt a nemes bosszúállás közepette? Azt tetszik mondani, hogy soha? Na, ugye.

A fentiek miatt ez a kamuméterezés  az ügybe belerángatott Szentkirályi részéről inkább az erőltetett viccelődés kategóriája, mint a számonkérésé, mert a projekt nem lett adott időpontra megígérve, és a pénzügyi helyzet miatt amúgy is képtelenség lett volna megvalósítani.

Karácsony programját látva persze egyértelmű, hogy akkor még valami szerencsétlen „szakértőre” vagy „szakértőkre” hallgathatott (remélem, hogy ma már nem tesz így), ebből következően nagy szerencse, hogy pénzhiány miatt mindegyik terv elhalálozott.

Az ígéret szerinti tervek:

  • A Bajcsyn járó villamost tekintve a Budapest „szakértők” pár ezer amúgy is tömegközlekedő ember két átszállásának megspórolását (Deák tér, Lehel tér) akarják sok pénzből megvalósítani. Előny lehet még, hogy azok, akik eddig kizárólag csakis azért jártak autóval a Bajcsyn, mert tömegközlekedve át kellett volna szállni villamosról a metróra, majd viszont, a megvalósítás után le fogják tenni az autót, és attól kezdve villamossal járnak. Becslésem szerint (bőven számolva) lehetnek vagy hatvanan. A város kötöttpályás hálózata egy méterrel se nő (ahol a metró jár, ugyanott járna majd a villamos, mégpedig ugyanazon megállóhelyekkell kiépítve), így aztán a projekt költői címmel jellemezve: sok hűhó semmiért
  • Zugló és Angyalföld összekötése nyilván a 3. villamos eltérítését jelenti, amely majd a jelenlegi 1. villamoshoz és az 1. metróhoz való csatlakozás helyett az új felüljárókon (ezek megépítése tényleg fontos feladat) megy át a Rákosrendezőnél a vasút felett, majd a Szegedi úton Angyalföld felé.

Ez a projekt is elkönyvelhető a látványos, drága és fölösleges tervek közé, mert a felüljárók megépítése után az ugyanezen az útvonalon járó 32. busz tökéletesen alkalmas a feladatra már ma is. De lehet sűríteni, ha kell.

  • A „…belvárosi kapcsolatot adunk Pesterzsébetnek.” szöveg nyilván az 5. metrót takarja.

Itt már nem is írnék róla semmit.

A fentiek alapján mondható, hogy egészen jól állunk, mert még nem költöttünk el egy vasat sem a tényleg fontos projektekhez szükséges pénzből. Az egy másik kérdés, hogy a pénzt Orbán még haza sem hozta, majd ha egyszer itt lesz (ha ugyan egyáltalán), csak azután jön a fővárostól való megtagadása. Már ha, ne adj isten, megint Karácsony nyerne, mert tőle Orbán kizárólag elvesz és egy vasat sem ad. Megelőlegezve, hogy Karácsonyt a Lánchíd felújításával kapcsolatban is támadni fogják (ahogy szép sorban majd mindennel), az erről szóló írás is fontos lehet.

Mivel Karácsony győzelmének van a legnagyobb valószínűsége, Budapest csak az EU-tól közvetlenül a városhoz érkező, címkézett pénzekre számíthat, ezért olyan EP képviselőket kell választani, akik ezt tekintik célnak, és ennek megfelelően dolgoznak Brüsszelben. Jelenleg a városvezetés színtiszta politika, azaz a városról vitázni hülyeség.

Csak ismételni tudom, hogy ha Szentkirályi nyer, akkor Orbán lesz a főpolgármester, és azt nem javaslom senkinek.

És hogy mi van Vitézyvel? Az ő félelmetes szakértelmét már prezentáltam a  korábbi írásaimban. Tisztelt Választók! Inkább ne, ha kérhetem. Fontosabb dolgokra kell a pénz, mint amelyekre ő költené.

Garázdaság

Falusi Tamas
-
0
Garázdaság

Hát, kérem tisztelettel, nem lehet mindig ugyanarról írni. Az olvasónak már a könyökén jön ki, hogy 2010. előtt svájci indexálás volt, azaz a nyugdíjak akkoriban nem csak az infláció, hanem a bérek arányában is emelkedtek, és nem szakadtak le úgy a bérektől, ahogy már 14 éve teszik, hogy a 13. havit Medgyessy vezette be, Gyurcsány végig fizette, és Bajnai ugyan a válság miatt szüneteltetni rendelte, de azt mondta, ha jobb idő jön, újra bevezethető.

Ámde 2010. után hiába jöttek jobb idők sok-sok EU pénzzel meg világgazdasági fellendüléssel, a derék Viktor akkor sem változtatott. 10 évig lopta a nyugdíjasoktól a 13. havit. Az a ravasz húzás, hogy a svájci indexálást hatalomra kerülésekor azonnal megszüntette, és a MANYUP kasszát is lenyúlta 2700 milliárddal, Orbánt ismerve magától értetődik.

A rezsicsökkentés is unalmas, mert már mindenki tudja, hogy a 2022-es választás kampányában nem ám csak egy egyszerű közgazdász, mint például Bokros, hanem maga az összefogott ellenzék miniszterelnök jelöltje, Márki-Zay Péter jelentette ki, hogy:

„Micsoda ostobaság volt annak idején így rezsit csökkenteni. Lehet rezsit csökkenteni, hogyne lehetne: kevesebb vizet kell használni, kevesebb áramot kell használni, kevesebb gázt kell használni. Át kell térni megújulókra.”

Erre aztán a teljes NER média azonnal rácsapott (pl. origo):

„A Gyurcsány vezette baloldal győzelme esetén tehát eltörölnék azt a kedvezményt, amivel minden magyar család havonta átlagosan 32 ezer forintot tud megspórolni.”

Magyarázkodhatott hát szegény dilettáns Márki-Zay, mindenki csak röhögött rajta, és mikor végül a háború kitörése után fiainkat akarta vágóhídra küldeni, az összefogott ellenzék akkorát bukott vele, mint előtte még soha.

A bukásban vastagon benne vannak a nyugdíjasok, de ők rosszul tudják a dolgokat, hiába hiszik azt, hogy jól. Az ellenzék regnálása alatt sokkal nagyobb biztonságban lenne mind a nyugdíjuk, mind ők maguk, mivel az ellenzék visszahozná az Orbán által eltörölt svájci indexálást, megtartaná a 13. havit, és a rezsicsökkentést is sokkal igazságosabbá tenné, amennyiben a kevesebbet fogyasztó arányosan több támogatást kapna, így nem Hatvanpuszta meg a többi „nagyfogyasztó” szippantaná föl előlük a pénzt. A nyugdíjasok azért tudják rosszul, mert a NER sajtó hazudik nekik, a független sajtó nem teszi helyre a dolgokat (vajon miért?), a magyar értelmiséget meg láthatóan nem érdekli ez az egész hercehurca. Elvannak ők Orbán alatt is szépen, a Mari néni meg örüljön, hogy a rokonok jóvoltából él még egy ideig.

Ezek a nagy témák sajnos kezdenek kifogyni, mert akinek erről értelme lenne írni, azokhoz nem jut el, akikhez meg eljut, azok olvasnának már helyette mást. A fentiek miatt csak néhány apróságra fókuszálhatunk.

Ilyen például az elvetemült Varju László másodfokon való elítélése, akinek Németh Szilárd birkózóválogatottjában simán akadna hely, és még az olimpián sem volna esélytelen, bármely súlycsoportban indulna is. Hollik pont ezt akarja, hogyha már elítélték, vonuljon Varju vissza, mondjon le, tűnjön el, legyen akár birkózó, ha tetszik, de ne rontsa itt a levegőt nagystílű, de főleg büntetlen előéletű tolvajok között. Piha! Még egy jachtja sincs neki!

Az öldöklő küzdelmet tekintve az esetről készült videofelvételen látszik, hogy Varju nem egy emberrel vette fel a harcot, hanem hat, pont erre kiképzett, jól megtermett biztonsági őrrel. A garázdaságot a bíróság bizonyítottnak látta, mert az amatőr ketrecharcos megadás helyett akcióba lendült, és levert hat profit. Nagyon remélem, hogy ezek után az MTVA úgy rúgta ki mindegyiket, hogy a lábuk sem érte a földet! Ezekre a pancserokra, akik nem bírtak egyetlen vézna garázdával, még egy tyúkól védelmét sem szabad rábízni senkinek, nemhogy a magyar csúcsmédium székházát!

Az esetnek két előzménye van. Az egyik a 2006-os székház ostrom, amellyel össze lehet hasonlítani, a másik a közmédia 2010. utáni FIDESZ pártszolgálatba állítása, ami miatt Varjuék egyáltalán odamentek.

2006.09.19.

„A pár ezres tömeg ezután a térről felszedett utcakövekkel kezdte dobálni a székházat és rendőröket, majd hamarosan autókat gyújtottak fel. Miközben a bejáratot elérőket többször is könnygázzal illetve tűzoltóslaggal verték vissza a székházba vezényelt rendőrök, újabb és újabb rohamok indultak a kapuk ellen… A tüntetők fél kettőkor feltépték az addig kitartó vasrácsokat a főbejáratnál, és behatoltak a székházba. Miután hamar kiderült, hogy a még ott talált dolgozók nem tudják újraindítani az ostrom miatt negyed kettőkor beszüntetett adást, a székház egyfajta látványossággá változott: az ostrom nyomait viselő bejáraton át a tüntetők csoportosan vonultak be, a többség egyszerűen csak körülnézett, illetve az aulában kezdett pihenni, de többen kifosztották a büfét és ‘szuvenireket’ vettek magukhoz.”

Az ostromban több mint 100 rendőr sérült meg, többen súlyosan (a kockakő nehéz). Úgy tudom, a székházat ostromlók közül nem ítéltek el senkit, pláne nem garázdaságért, mint ahogy most Varjut meg Fekete-Győrt. A mi ’06-os hőseinket ez a kis büntetlenség bizton megilleti. Ahogy a büfé árukészlete.

2018.12.16.

„A tömegből 11 ellenzéki politikus az igazolványa felmutatása után bejutott az épületbe, ahol egy öt pontból álló követeléslistát akartak beolvastatni. Vasárnap éjjel azonban a köztévé biztonsági szolgálatának vezetője nem engedte őket a stúdiókhoz, és tévés vezetőkkel sem sikerült beszélniük… A követeléseik: a rabszolgatörvény azonnali visszavonása; kevesebb rendőri túlóra; független bíróságok; Európai Ügyészség; független közmédia.”

A legutolsó a leglényegesebb: az Orbán kormány a kapott kétharmad birtokában a közmédiát fideszes pártmédiává „alakította át” (a „silányította” visszafogottabb, úri változata). Ezzel hatalmas előnyhöz jutott, figyelembe véve egyrészt az adás foghatóságát, amely az ország területén mindenütt adott, másrészt főleg a vidéki tévézési szokásokat, ahol a „magyar tévé” a messze a leginkább nézett csatorna, főleg az idősebbek körében. Nagyon fontos hát az ellenzéknek a független közmédia követelése, mert az MTVA fideszes mivolta miatt az ellenzék hangja sok helyre nem jut el. Mivel az ellenzéki képviselőknek pont azokban a stúdiókban kellett volna megszólalniuk, ahová sohasem hívják meg őket, ezért voltak kénytelenek a „behatolásos” módszert választani, hogy felhívják magukra a figyelmét azoknak, akik csak az MTVA-t nézik, vagy csak azt tudják nézni, mert más nincs nekik.

Az akció nem lett sikeres. Varjuékat kidobták. Az ellenzék azóta sem tudja a közmédián keresztül a lakosság jó részét megszólítani. Erről a kormány gondoskodik.

Ami meglepő: a nem NER-es magyarországi médiáknak az MTVA lenyúlási ügyhöz való hozzáállása. Állandó téma náluk a Megafon meg az egyéb fideszes törpe hírharangok közpénzből való, állami támogatásának elítélése, ugyanakkor az MTVA-ról, melyet évente majd 150 milliárd (nem millió!) közpénzből működtet a FIDESZ, nincs szó sehol. Még csak szembe sem állították a dollárbaloldal néhány milliárdjával, bemutatva a magyar emberek ellopott pénzéből fizetett MTVA pártkampányolását, azaz a magyar választásokba a külföldi magánpénzek elfogadásánál sokkal súlyosabb bűn révén való fideszes beavatkozást. Csak nem valami tabutéma ez? Az ÁSZ, amelynek elvileg a közpénz védelme a fő feladata, magától értetődőn kussol (őket is a FIDESZ fizeti, a főnöküket nagyon gavallérosan), de mi van a független médiákkal, tessen mondani?

A 2006-os székház ostromban fideszes képviselő nem vett részt, így a magyarok halált megvető bátorságú, No 1. street fightere sem (tőle magától tudjuk, hogy az). Ebből is látszik, hogy a 12 évvel később otromba agresszivitással támadó DK-s képviselő mennyivel veszélyesebb a mi szelíd és jólelkű miniszterelnökünknél, aki soha nem tenne olyat, hogy miközben négyen rángatják, egy meg rajta ül, a földön fekve kézzel gáncsolja el szegény hatodik őrt, aki belesérül az aljas támadásba. Kristálytiszta testi sértés, lehet mondani. Tessék elképzelni, kérem, milyen sötét korszak borulna ránk, ha egy ilyen ellenzék kaparintaná meg a hatalmat! Nagyon ideje volt már az elszabadult Varjut helyretenni: eddig, és ne tovább, gyurcsányfióka! Coki! Reméljük, ért a szóból, illetve hát a büntetésből.

– Istennél a kegyelem! – harsogta a bíró a széttört pálcát nézve kis mosollyal, amely ördögien hasonlított valakiére, akit most nem fogok megnevezni.

Tudja azt mindenki jól.

123...101. oldal a 10-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan