Kezdőlap Címkék KSH

Címke: KSH

Magyarország még mindig nagyon keveset költ oktatásra

0

Bár az Európai Parlament vitája a Sargentini-jelentésről majdnem homályba borította az OECD legfrissebb oktatásról szóló jelentését, azért Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár megtette, amit aznap megtehetett. Sajtótájékoztatón jelentette be ugyanis, hogy pozitív jelentést adott ki az OECD a magyar oktatás helyzetéről. Mi azért – nem minden pontjában – a számok mögé is néztünk.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) “Education at a glance” címmel szeptember 11-én hozta nyilvánosságra az oktatásról szóló több száz oldalas éves jelentését. Maruzsa véleménye szerint a jelentésben foglalt megállapítások nem okoztak meglepetést az oktatási kormányzatnak. Viszont mielőtt mi meglepődnénk, nézzünk egy kicsit a számok mögé.

Az MTI azt írta:az OECD kiadványa dicsérően szól a kormány kisgyerekkori nevelés terén tett intézkedéseiről. Magyarországon kiemelkedően sok hároméves vagy fiatalabb gyerek jár óvodába (és bölcsődébe), és hangsúlyos az állami szerepvállalás és finanszírozás is.

A magyar gyerekek 95 százaléka jár óvodába,

és az óvodai ellátás GDP-arányos finanszírozása 0,9 százalék, szemben az OECD 0,8 százalékos átlagával.

A KSH jelentése szerint a 2017/2018-as nevelési évben összesen 4579 óvoda működött hazánkban, 5-tel több, mint egy évvel korábban. A beíratott gyerekek száma 322,7 ezer volt, 5,3 ezerrel több az egy évvel korábbinál. Az óvodai férőhelyek száma közel azonos volt (379,3 ezer) az előző évivel. Országos szinten 100 férőhelyre kicsivel több mint 85 gyerek jutott, ugyanakkor helyi, települési szinten előfordult, hogy a férőhely-kihasználtság meghaladta a 100 százalékot. Az óvodákban foglalkoztatott pedagógusok létszáma 31,5 ezer volt, közel azonos az egy évvel korábbival. Egy óvodapedagógus átlagban 10,3 gyerekre vigyázott, egy óvodai csoportba átlagban 21,7 gyerek járt. Az óvodás gyerekek közül 9200 sajátos nevelési igényű (SNI) volt, 580-nal több, mint az előző évben, integrált nevelésben viszont csak 82,2 százalékuk részesült.

Magyarországon jelenleg

a legalacsonyabb jövedelmi harmadba tartozó gyereknek mindössze 6 százaléka kerül intézménybe,

míg a leggazdagabbaknál 21 százalék ez az arány.

Bár az OECD idei jelentése szerint probléma, hogy a gyerekek szocio-ökonómiai háttere még mindig nagymértékben meghatározza, hogy hozzájutnak-e a kora gyerekkori ellátáshoz, úgy tűnik, oktatásirányítóinknak mégis fontosabb volt kiadni egy kormányrendeletet. A 2018. július 25-én a Magyar Közlönyben előzetes egyeztetés nélkül megjelent, az Óvodai nevelés országos alapprogramjának módosításáról szóló rendelet azt írja elő, hogy szeptembertől a nemzeti identitástudat erősítése az eddiginél is hangsúlyosabb feladata lesz az óvodapedagógusoknak a magyar óvodákban.

Ezt nem nagyon értették az óvónők, hisz eddig is ezt csinálták a gyerekek fejlettségének, életkorának megfelelően. Ám a munkát a minisztérium a többi között saját gyártású kisfilmek készítésével is segíteni akarja, az előkészületek már tartanak, hamarosan minden magyar óvodába eljuttatják a magyar népmesék ajándékcsomagot. Az óvodapedagógusok ingyenesen hozzáférhetnek módszertani-digitális tartalmakhoz a nemzeti köznevelési portálon. A kapcsolódó tartalmi fejlesztésekre a jövő évi költségvetés további 500 millió forintot biztosít.

Igaz,

valódi fejtörést az óvodákban (is) leginkább a pedagógushiány okoz.

A legnagyobb gond vidéken van, nem annyira a városokban. Hiába próbálják sok helyen lakhatási támogatással és egyéb juttatásokkal magukhoz vonzani a friss diplomásokat. Idén óvodapedagógusként 1379-en diplomáztak, 906 óvónő pedig nyugdíjba ment, így ugyan pótolhatnák az idősebb kollégákat, de a legtöbben inkább bébiszitternek állnak külföldön.

Maruzsa szerint az OECD jelentés adataiból egyértelműen kiolvasható, hogy 2013-tól jelentősen emelkedtek a pedagógusfizetések, bár megjegyezte, ezek egyelőre alacsonyabbak a nemzetközi szintnél. Úgy vélte, a mostani adatokban realizálódik a pedagógus életpálya bevezetésének hatása, 2016-ban és 2017-ben is emelkedtek a pedagógusbérek, és megjegyezte, további kormányzati intézkedések várhatóak ezen a területen. Azt viszont már nem mondta el, hogy a pedagóguséletpálya-modell bevezetésekor

azt ígérte a kormányzat, hogy a mindenkori minimálbér lesz a tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, gyógypedagógusok fizetésnek alapja,

így az évről évre emelkedni fog.

Az ígéret nem sokáig, mindössze egy évet élt, 2015-től ugyanis egy úgynevezett vetítési alap (a 2014-es minimálbér összege, vagyis 101 500 forint) a pedagógusbérek kiszámításának alapja, és ez az összeg azóta sem emelkedett. Hiába kérték a pedagógus szakszervezetek és a Nemzeti Pedagóguskar, hogy emeljenek a vetítési alap összegén, az nem változik, sőt, a 2019-es költségvetésben is ugyanaz a 101 500 forintos alap szerepel, mint a korábbi években. Ezzel viszont havonta több tízezer forintot vesznek ki a pedagógusok zsebéből. Arról sem szólt Maruzsa, hogy a beígért béremelés mindenkinek egyformán járó utolsó bérelemét nem mindenki kapta meg, azt differenciálásra használták fel az elvont minőségi pótlék helyett.

Summa summárum, az OECD-tagállamok közül Szlovákia és Csehország után Magyarországon kapják a legalacsonyabb fizetést az általános iskolai tanítók és tanárok, bérük a diplomás átlagbér 70 százalékát sem éri el.

És mivel a világon minden mindennel összefügg, már el is érkeztünk a mai magyar oktatás egyik legnagyobb gondjához: a pedagógushiányhoz. A szaktárca szerint nincs, ha egyre-másra (bármilyen szakos) pedagógust kereső hirdetésekre bukkanunk, az mindössze azért van, mert a pedagógusok többsége nyáron, a tanév végén vált munkahelyet, ezért évtizedek óta ebben az időszakban a legmagasabb az álláshirdetések száma is. Betöltetlen pedagógusállások jelenleg is vannak, de ez nem azt jelenti, hogy országos pedagógushiány lenne.  A sajtóban megjelent (2-3 ezres – a szerk.) számok a teljes pedagóguslétszám 2 százalékát sem érik el. Ahol pedig nehéz egyes tantárgyhoz pedagógust találni, ott a tankerületi központok egymással összefogva mindent megtesznek azért, hogy biztosítsák a szükséges személyi feltételeket.

Csakhogy akár az álláshirdetések számát nézve, akár a mintegy 150 ezer pedagógus létszám 2 százalékát,

legalább 3 ezer pedagógus hiányzik jelenleg a magyar oktatásból.

Elsősorban is a természettudományos tárgyak oktatói. És ezen még az sem változtat, ha a biológia, kémia, fizika és egyéb természettudományi tárgyakat egy tárgyba sűrítik, ugyanis ennek oktatására nincsenek kiképzett pedagógusok, nincsenek tankönyvek. Így aztán, ha egy iskolában mondjuk sikerül egy kémiatanárt szerződtetni, a természettudományi órákon leginkább kémiát fognak tanulni a nebulók.

Az Emmi parlamenti államtitkára, Rétvári Bence szerint évek óta folyamatosan növekszik a pedagógusok száma, köszönhetően annak, hogy külön programokkal próbálják ösztönözni a fiatalokat, hogy a tanári pályát válasszák. Így 30 százalékkal többen is jelentkeztek pedagógusnak.

Ugyanakkor a  Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint hiába jutnak be egyre többen pedagógiai szakokra, a bekerülők 45 százaléka lemorzsolódik, míg

a pályakezdő tanárok fele 1-2 éven belül elhagyja a pályát.

Tavaly 4000 jogviszony szűnt meg a közoktatásban, és mindössze 800 létesült.

A Pedagógusok Szakszervezete évek óta sürgeti, hogy úgy foglalkoztassák vissza a nyugdíjas pedagógusokat, hogy megtarthassák a fizetésük mellett a nyugdíjukat is, de süket fülekre találtak. Új javaslatuk, hogy a fiatalabb kollégák – akik főiskolák, egyetemek utolsó évesei – gyakorlati képzési helyét kellene adott iskolához kötni. Erről tárgyalásokat is kezdenek az Emmivel.

Végül beszéljünk arról, ami a legkevesebb: a pénzről.

Az OECD-jelentés kitér a GDP-arányos oktatási kiadásokra, ami 2015-ben Magyarországon valamivel 4 százalék alatt volt. Maruzsa Zoltán megjegyezte: ezzel az adattal „nem állunk előkelő helyen”, de hozzátette, 2015 óta folyamatosan nőttek az oktatás szánt költségvetési források. Összehasonlításként elmondta, míg 2010-ben erre a területre 1571 milliárd forint forrás jutott, addig 2015-ben már 1874 milliárd, a jövő évi költségvetési terv pedig már 2039 milliárd forinttal számol.

Bár az OECD 2015-2016-os adatokat vett alapul legújabb jelentésében, Maruzsa szerint az azóta eltelt években további pozitív változások történtek a magyar oktatás területén.
Ám azért, ami a GDP-arányos oktatási ráfordítást illeti, van még mit behoznunk.  A bruttó hazai termék 3,8 százaléka jut az oktatásra – és ebbe a magánpénzek is beleértendők –, az OECD-átlag 5, az EU-23-nál pedig 4,5 százalék.

Rangsor-helyezések 137 országból:

  • Elemi oktatás minősége: Észtország 5., Magyarország 87.
  • Matematika oktatás minősége: Észtország 8., Magyarország 78.
  • Internet az iskolákban: Észtország 7., Magyarország 97.
  • Oktatási rendszer hatékonysága: Észtország 23., Magyarország 111.

(World Economic Forum, 2018)

Az OECD jelentése  Magyarország oktatási rendszeréről a következőket emelte ki:
– Bár az óvodai képzés Magyarországon igen jól fejlett, probléma, hogy a gyerekek szocio-ökonómiai háttere még mindig nagymértékben meghatározza, hogy hozzájutnak-e a kora gyerekkori ellátáshoz.
– Az OECD-tagok közül Magyarországon jár az egyik legnagyobb kereseti előnnyel, ha valaki felsőfokú képesítést szerez. A diplomások jóval több állás közül is válogathatnak, különösen, akik mester-, illetve doktori fokozatot szereznek. Ugyanakkor igen kevesen jutnak el a felsőfokú képzésig.
– A szakképzésben részesültek körében a munkanélküliségi ráta alacsony, keresetük azonban nem is közelít az érettségizettekéhez és a diplomásokéhoz.
– Óriási fizetéskülönbség van a 25-64 éves diplomás férfiak és nők között. A felsőfokú képesítést szerzett nők átlagosan 67 százalékát keresik a diplomás férfiak fizetésének. Ez a legalacsonyabb ráta az EU-ban is tag OECD-országok körében. Az OECD-tagok közül Mexikót, Izraelt, Brazíliát és Chilét előzzük meg.
A 2005 és 2013 közötti tartós relatív csökkenés után 2013-2014-ben nagyot nőtt a tanárok fizetése, de még mindig alacsonynak számít az OECD- és az EU-tagországoka jellemző tanári fizetésekhez képest.

Millei Ilona

Szép-szép az átlagkereset, de mennyi az „élő emberé”?

Már 330 ezerhez közelít a bruttó átlagkereset, de a többség ennél sokkal kevesebbet mondhat magáénak. Valószínűsíthető, hogy a foglalkoztatottak kétharmada az átlag alatti bért kap.

A Központi Statisztikai Hivatal eheti kereseti adata ismét impozáns képet fest a hazai bérviszonyokról. Júniusban változatlanul kétszámjegyű, 11,2 százaléknyi növekedést mértek, ezzel a bruttó átlagkereset 329 600 forint volt.

A növekedésre – mint jó ideje – ezúttal is a minimálbér és a garantált bérminimum 8, illetve 12 százalékos idei emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá bizonyos állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással.

A KSH – és a más állami szervek – nem árasztják el a népet finomító adatokkal, de néhány megjegyzést első körben is érdemes tenni. A KSH is csak a sokadik sorban tünteti fel, hogy a 329 ezres átlag a közfoglalkoztatottak (két éve változatlan 82 200 forint javadalmazása) nélkül számolva 341 700 forint volt. Miközben a munkanélküliségi rátát (most 3,6 százalék) rendre a közmunkások nélkül számolják, noha ezzel a júniusban 142,9 ezres tömeggel együtt a ténylegesen állástalanok aránya biztosan meghaladná a 6 százalékot.

A másik már módszertani probléma. A KSH csak a legalább öt fős vállalkozásokat méri, és kizárólag a teljes munkaidejűeket veszi számba az összefoglaló adatok készítésekor. (Arról már nem is beszélve, hogy idén júniusban is változatlanul 107 ezer főben jelöli meg a külföldi telephelyen dolgozók számát, ami nyilvánvalóan ellentmond minden hétköznapi tapasztalatnak.)

Az átlagbérről szokták azt mondani, hogy

„élő embert nem ismerek, aki ennyit keresne”.

Ezért szokás segítségül hívni a medián jövedelem kategóriáját. Ez a középen lévő számot mutatja, azt, amely felett és alatt ugyanannyian vannak.

Az utóbbi időben ilyen számítást se végeznek hivatalos helyeken. Legutóbb 2016-ban a Magyar Nemzeti Bank decemberi inflációs jelentése tartalmazott adatot az átlagbér és a mediánbér feltüntetésével.

Forrás: MNB

Ebből tehát azt olvashatjuk ki, hogy bő másfél éve a 230 ezres átlaghoz 160 ezres mediánérték adódott. Vagyis ennek fele kapott ennél kevesebbet, fele pedig többet hó végén. A két fő szám összevetése megerősíti azokat a korábbi számításokat, amelyek szerint a medián bér az átlagos érték nagyjából kétharmada.

Ha feltételezzük, hogy az arányok lényegesen azóta se változtak, akkor a jelenlegi mediánbér 220 ezer forint körül mozoghat. Tehát az alkalmazottak fele kap havonta ennél kevesebbet, fele efeletti összeget. Ezekből az arányokból azt a következtetést vonták le korábban, hogy (figyelembe véve az öt fő alatti cégeket is)

a munkavállalóknak körülbelül kétharmada valójában az átlag alatt keres.

És akkor még nem beszéltünk a lényegről, arról, hogy ebből mennyi marad. Ez az úgynevezett adóék, ami azt mutatja meg, hogy a kifizető teljes bérkiadásából mennyit visz el az állam közterhek formájában, és mennyi marad efelett a dolgozónak.

A magyar adóék nemzetközi összehasonlításban igen magasnak volt mondható: még két éve is 48 százalék felett volt, amely először az általános egykulcsos szja bevezetésével (majd ennek 15 százalékra csökkentésével) és újabban a szociális hozzájárulási adó (szocho) kétszeri mérséklésével jelentősen süllyedt, nagyjából 45 százalék 2018-ban.

Ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy ismét híján vagyunk mélyebb friss adatoknak, ezért csak körülbelül két év múlva fut végig a statisztikai rendszeren az, hogy a szocho csökkentéséből és a rendkívül dinamikusan gyarapodó kötelező minimális bérek (valamint az ezek felett lévők) együtteséből mi jön ki végeredményként a tényleges keresetekről.

Ez az az uniós adatsor mindenesetre azt is megmutatja, hogy

a bért terhelő adó igen komolyan növekedett 2010-től, Orbánék ismételt kormányra kerülése után.

Az elvonás aránya 43,8 százalékról indult, hogy aztán évről évre emelkedve 2013-15-ben elérje a 49 százalékot, amely aztán először csak kis mértékben csökkent 48 százalék fölé.

Ha megnézzük az átlagbér és az ennek kétharmadát elérő mediánbér adóékét, azt láthatjuk, hogy mindkettő meredeken emelkedett 2010-től 2013-ig (46, illetve 43 százalékról 48 százalékra), miközben az átlagot jelentősen meghaladó béreké 53-ról esett 48 százalékra. Ebben vastagon benne van az is, hogy az egy szja-kulcs a minimálbér azonnali 16 (majd 15) százalékos megterhelésével járt a korábbi adómentesség helyett.

Összességében elmondható, hogy az előrejelzés alapján a legnagyobb foglalkoztatotti csoportba tartozók (átlag alatt keresők) adóelvonása valószínűleg 2019-ben is magasabb lesz, mint a válság előtti utolsó „békeévben”, 2006-ban volt.

A nap kérdése – A kivándorlás megállításáról

0

Az MSZP kivándorlási válságstáb, az azt kezelő államtitkárság felállítását követeli a kormánytól, hosszabb távon pedig felméréseken alapuló megbízható, jó programot az emigrációt megakadályozandó. A párt szerint egy hiteles otthonteremtési és családpolitika és minőségi oktatás segíthet itthon tartani a fiatalokat, köztük azt a negyedmilliót, aki a KSH felmérése szerint tervezi a kivándorlást. Ön szerint?

Szavazzon!

Ön szerint mivel lehetne megakadályozni a magyarok elvándorlását?

MSZP: kivándorlási válságstáb kell!

0

Az MSZP kivándorlási válságstáb és az azt kezelő államtitkárság felállítását követeli a kormánytól, hosszabb távon pedig, hogy  hiteles, jó programmal, felmérésekkel vessenek gátat az emigrációs folyamatnak.

Bihal Dávid elnökségi tag és Mester Barnabás, a párt uniós szakértője budapesti sajtótájékoztatóján saját javaslatként hiteles otthonteremtési és családpolitikát és minőségi oktatást említett, mint amivel itthon lehet tartani a fiatalokat.

A tájékoztató apropóját annak a Központi Statisztikai Hivatal által készített felmérésnek az eredménye szolgáltatta, amely szerint az elmúlt években már hatszázezren vándoroltak ki Magyarországról, s 250 ezren készülnek országhatáron túl próbálni szerencsét. A felmérés szerint a távozók négyötödét anyagi okok motiválják a kivándorlásban.

A negyedmillió ember, aki tervezi a kivándorlást három megyei jogú város teljes lakosságának felel meg – hangsúlyozták a szocialisták a tájékoztatón, hozzáfűzve:

Ezt egy a kormány alá tartozó intézet felmérése mutatta ki, nem lehet ráfogni, hogy egy Soros-szervezet mérte.

Ez derült ki a magyarok egészségi állapotáról

A magyarok több mint felének problémát okoz, hogy kiváltsa a felírt gyógyszereket, sokan vannak, akik anyagi okok miatt nem jutnak el orvoshoz. Az egészségi állapotát a többség jónak tartja, de a szám alacsonyabb, mint az uniós átlag. A lakosság több mint fele túlsúlyos.

A KSH-nak minden évben van egy úgynevezett „háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel” nevet viselő felmérése, amely a fő témakörök mellett mindig tartalmaz egy változó kérdéssort is. A legfrissebb, 2017-es felmérésnél ez az egészségre vonatkozott. A KSH most jelentette meg az eredményeket.

Forrás: KSH

Mint írják, „a népesség szubjektíven megélt általános egészségi állapotában nem történtek markáns változások a 2010–2017 közötti időszakban”. Vagyis, magyarra lefordítva: az emberek nagyjából ugyanazt gondolják egészségi állapotukról. Ugyanakkor

kicsit nőtt azok száma, akik jónak vagy nagyon jónak tarják egészségüket:

55-56-ról 59-60 százalékra. Ezzel egyébként az uniós átlag alatt vagyunk. Érdekesség, hogy az arány a férfiak között magasabb, mint a nőknél (63,5% – 55,5%).

Nagyjából állandó azok aránya, akiket mindennapos tevékenységének elvégzésében valamilyen egészségi probléma korlátoz (26-29%). 2010 és 2015 között nőtt a krónikus betegséggel küzdők aránya (33%-ról 39-re), azóta stagnál. Az egészségüket rossznak vagy nagyon rossznak tartók aránya viszont fokozatosan csökkent 2010 óta, 17%-ról 13-ra.

A felmérés alapján az is kiderült, hogy a 16 évesnél idősebbek között

a férfiak átlagmagassága 176, a nőké 164 centi, az átlagos testsúly pedig 83, illetve 69 kiló.

A testtömegindexek szerint a 15 év felettiek mindössze 40%-a tekinthető normál testsúlyúnak, a lakosság több mint fele túlsúlyos, ezen belül 20% pedig elhízott.

Forrás: KSH

Az is kiderült, hogy szabadidejükben többet mozognak azok, akik munkavégzés kevesebbszer tesznek így. Ugyanakkor „azok mozognak a legkevesebbet, akik nem végeznek semmiféle munkát, otthon sem” – áll a tanulmányban.

Forrás: KSH

A 16 évesnél idősebbek 40%-a fogyaszt naponta gyümölcsöt, 30%-a friss zöldséget, salátát. 12, illetve 14% viszont soha nem tesz így. Ez összefügg a nemmel, az iskolai végzettséggel és az anyagi helyzettel: „a nők, a magasabb iskolai végzettségűek és a magasabb jövedelműek gyakrabban fogyasztanak zöldséget és gyümölcsöt.”

A gyerekek egészségi állapotát tekintve a szülők kifejezetten optimisták:

megítélésük szerint 95%-uk nagyon jó vagy jó egészségi állapotban van, csak 1% mondta azt, hogy a gyerekük állapota rossz vagy nagyon rossz. Ugyanakkor a 16 év alattiak 5,2%-ának van valami olyan problémája, amely korlátozza a mindennapi tevékenységekben.

Nem meglepetés, hogy a gyerekek egészségi állapota függ a jövedelemtől is: „A legalsó jövedelmi ötödben élők 55, a legfelsőben élők 74%-a örvend nagyon jó egészségnek.”

Nem túl biztató, hogy a felmérés szerint 2016-ban

a 16 évesnél idősebbek háromnegyede egyszer sem járt fogorvosnál,

18% egyszer vagy kétszer, és mindössze 7,1% kettőnél többször. A KSH elemzői szerint emögött az állhat, hogy sokan csak akkor mennek fogorvoshoz, ha már mindenképpen szükséges a beavatkozás, megelőzési céllal viszont nagyon kevesen.

Többen mennek a háziorvosokhoz: mindössze 30% nem járt egyszer sem a háziorvosánál 2016-ban. A válaszadók fele legfeljebb ötször, 20% ennél is többször kereste fel.

Forrás: KSH

Ijesztő adat viszont, hogy 2016-ban

a lakosság 6,2%-a nem tudott igénybe venni olyan orvosi ellátást, amire szüksége lett volna,

ebből 10% anyagi okból nem jutott hozzá a szolgáltatáshoz. A fogorvosi ellátásnál 3% nem tudta igénybe venni azt, amire szüksége lett volna, kétharmada anyagi okból. A válaszadók 4,1%-ával az is előfordult, hogy nem tudták kiváltani a számukra felírt gyógyszert.

Ennél jóval többen, 43%-nyian mondták azt, hogy „legalább közepes szintű megterhelést” jelentettek az orvosi és fogorvosi költségek. A gyógyszerek kiváltásával kapcsolatban 55% nyilatkozott így.

Értelemszerűen az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők között magasabbak voltak ezek a számok, de még a legfelső ötödbe tartozók 38%-ának is megterhelő volt kiváltani a gyógyszereket.

Forrás: KSH

A gyerekorvosi ellátást nézve jobb a helyzet: 2016-ban

a családok 82%-ában volt szükség gyerekorvosra,

amit csak 0,1% nem tudott igénybe venni, vagy azért, mert nem engedhették meg maguknak az ellátást, vagy túl messze volt az orvos és nem tudtak mivel elmenni hozzá. A családok 39%-ának volt szüksége gyerekfogorvosi ellátásra, 0,3% nem jutott hozzá.

A gyerekek gyógyszereinek kiváltása a családok 3,6%-ánál okozott megoldhatatlan problémát – a KSH megjegyzi, hogy ezen a téren csökkenő tendencia figyelhető meg. A szám egyébként értelemszerűen jelentősen csökken, minél gazdagabb egy család: a legalsó jövedelmi ötödbe tartozóknál 8,2%-nál fordult elő ilyen eset, a legfelső ötödnél viszont egyszer sem.

Cél felett az infláció, kilengett a forint

Átlépte az infláció az MNB 3 százalékos célrátáját, s ahogyan sejthető volt, a forint azonnal 324 fölé ugrott. Rövidesen kiderül, hogy ez újabb nyomást helyez-e a forintra. Az árakat a benzin és az élelmiszer nyomta fel.

Júniusban 3,1 százalék volt az áremelkedés éves üteme. A mindenki számára fontos cikkek közül az üzemanyagok drágultak leginkább, 15 százalékkal, de az élelmiszerek is hozzájárultak az index több éves csúcsértékéhez – derül ki a KSH számaiból.

A tojás, a tejtermékek a boltokban is láthatóan komolyan drágultak tavaly év közepe óta, a 10 és 9 százalékos index ezt visszaigazolja. A cukor éppenséggel olcsóbb lett, bő ötödével. A háztartási energia – az inflációt is figyelembe véve – reálértéken lényegében olcsóbbá vált az 1,4 százalékos áremelkedéssel. Nem igaz azonban ez a tűzifára, a legrosszabbul élők fűtőanyaga 13 százalékkal drágult.

Egy hónap alatt 0,3 százalék volt az áremelkedés, januártól számolva 2,3-del.

A Magyar Nemzeti Bank infláció „célja” a 3 százalék, eddigi megnyilvánulásaiban szinte csak ezt tette középpontba a középpontba, ellenállva minden kamatemelési kívánalomnak (olykor pánikszerű reakciókkal). Az áremelkedés most átlépte ezt az értéket, bár némi visszarendeződés az év hátra lévő részében lehetséges.

A piac „beárazta” ezt az indexet, és – újabb nyomást látszik kifejteni az árfolyamra. A napot 323,5-ös legalacsonyabb érték közepette indította, az inflációs adat bejelentése után nagyjából egy forintot gyengült az euróval szemben.

Az elmúlt hetek helyenként extrém magas árfolyamértékei lassan beépülnek az árakba (s nem csak a kiskereskedelemben), fokról fokra feljebb srófolva az inflációt.

Gazdaságpolitika a jövő terhére – folyt. köv.?

„A most felesküdött kormány ugyanazt a hibát látszik elkövetni, mint az egymást követő Gyurcsány-kormányok, amelyek azt gondolták, hogy a gazdaság fenntartható növekedési pályáját 4 százalék körüli egyensúlyi növekedésre lehet állítani, és tették ezt mesterséges élénkítéssel” – von egy érdekes párhuzamot Mellár Tamás, független parlamenti képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. A FüHü őt is megkérdezte arról, szerinte milyen gazdaságpolitika várható a 4. Orbán-kormánytól. Bod Péter Ákos volt jegybankelnök szerint a célok nem reálisak, Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese szerint pedig folytatódni fog az egyközpontú magyar modell további kiépítése.

 

„A jövő terhére folytatott gazdaságpolitika az összes eddigi Orbán-kormányra jellemző volt, s ez várható a negyediktől is” – véli Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az eddigi Orbán kabinetek gazdaságpolitikáján végigvonul az egycentrumú magyar modell kiépítésére való törekvés, aminek lényege a független intézmények jogi és személyi függésen alapuló „bedarálása”, a piaci verseny korlátozása, a vállalati tulajdonviszonyok lojalitáson alapuló átrendezése. Ugyanakkor a gazdaságpolitika egésze nem teljesen folytonos. Például a költségvetési politika szigorában 2010-ben a retorika más volt, mint a tettek. Nem volt ugyanis igaz, amit 2010-ben a hatalomátvételkor az új kormány sulykolt a rettenetes örökölt állapotokról, az államháztartási hiányról, s hogy ők teremtették meg az egyensúlyt. Hiszen a Bajnai-kormány már egy erősen javuló gazdaságot adott át, miközben a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításával az Orbán-kormány kezdett nagy költekezésbe.

Ez egyben látványos példája is volt a jövő már említett felélésének.

Ám amikor kiderült, hogy így nem tudjuk teljesíteni a túlzott deficiteljárás megszűntetésének – s ezzel az EU-transzferekhez való hozzájutásnak – a feltételeit, akkor villámgyorsan irányt váltottak, és az államháztartási hiány és a GDP-arányos államadósság csökkentését tűzték a zászlajukra.

Karsai szerint azonban ezen belül is van egy hullámzás az egymást követő Orbán-kormányok irányvonalában. Így bár nagy eredmény, hogy a hiányt évek óta jóval a GDP 3 százaléka alatt tartják, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a jelenlegi „aranyidőszakban” a jól teljesítő tagállamok deficitje sokkal kisebb, sőt, nem egy többletet produkál.

Idén várhatóan a magyar deficit lesz a harmadik legnagyobb az EU-ban,

s az is ritkaságszámba megy, hogy 2017-hez képest várhatóan emelkedik a hiány. Holott fel kellene készülni az előbb-utóbb elkerülhetetlenre, a nemzetközi kamatok emelkedésére, a konjunktúra romlására, az EU-transzferek mérséklődésére. A választási megfontolások azonban felülírták az anticiklikus gazdaságpolitikát. Ez a nehezebb időkben fog visszaütni, amikor már alig lesz mód a költségvetési lazításra.

Ami a várható gazdaságpolitika legfontosabb vonásait illeti, Karsai úgy véli, hogy

folytatódni fog az egyközpontú magyar modell további kiépítése.

Ez éppen úgy jelenti a független intézmények elleni offenzíva folytatását, mint az igazságszolgáltatás átszervezését, az elzárkózást az Európai Ügyészséghez való csatlakozástól, vagy a piaci verseny további korlátozását. A versenyképesség folytatódó romlása, az EU-val való viszony kiéleződése, az EU-támogatások 2020 utáni csökkenése azonban nagy kihívást jelent e politika fenntarthatóságával kapcsolatban.

Az már most látszik, hogy a miniszterelnök nagy hangsúlyt helyez a növekedésre.

„Sajátos módon” már előre bejelentette, hogy olyan gazdasági miniszterrel akar együtt dolgozni, aki garantálja a ciklus ideje alatt a 4 százalék feletti növekedést. „S érdekes módon, hirtelen módosultak a prognózisok, a Brüsszelnek benyújtott konvergencia programban már ez szerepel”.

Pedig Karsai szerint több komoly akadálya is van az ilyen dinamika elérésnek. Kihívást jelent a versenyképesség, amelynek romlása hosszú ideje, több mint másfél évtizede tart. Láthatóan kiéleződött a viszony az Európai Unióval. Komoly esélye van annak, hogy 2020 után nemcsak a Brexit és az új uniós prioritások miatt, hanem a mindinkább többsebességessé váló EU miatt is csökkenni fognak EU-források, ami azt jelentheti, hogy az európai jogrenddel szembemenő, az euróövezetből kimaradó országok az eddigiekhez képest érzékeny veszteséget szenvednek.

„A racionális persze az lenne, ha a kormány módosítana az uniós politikáján”

– mondja Karsai.

A kormány látszólag nem nézett szembe azzal, hogy milyen meghatározó szerepet játszottak az uniós támogatások az elmúlt években a magyar gazdaság növekedésében, „a konvergenciaprogram összefoglaló fejezetében erről gyakorlatilag egy szó nincs, igaz, később a részletező fejezetben egy kevés már igen” – mutat rá a gazdaságkutató. Holott e transzferek fontosságát a GKI és a KPMG két évvel ezelőtti, a Miniszterelnökség számára készített közös tanulmánya is kimutatta, jelesül, hogy ezek nélkül a magyar gazdaság nem is növekedett volna.

Az EU-források pótlásának a lehetőségét azonban keresni kezdték.

Az MNB már hirdetni kezdte a „nyilván a kormánnyal közösen kitalált” hitelezési boomot;

a több mint egy évtizeden át évente kétszámjegyű vállalati és lakossági hitelkihelyezés-növekménnyel nyilván a mérséklődő uniós forrásokat gondolják kiváltani.

Ám középtávon nagyon kockázatos és egyben aligha lehetséges ezzel az eszközzel élénkíteni. A magyar tulajdonú – az állami vagy a kormányzó pártokhoz közelállók tulajdonában lévő –  bankoknál van erre elvileg a leginkább esély, ugyanakkor éppen ezeknél a legnagyobb annak a veszélye is, hiszen a szubjektív szempontok felülírják a felelős hitelezést, ami nagyon súlyos következményekkel járhat.

A hitelezés megugrása mellett a termelékenység és a versenyképesség növelését is feltételezné a tartós 4 százalék feletti növekedési cél elérése, ám

az üzleti környezet valójában csak a „lojális vállalatok” számára „kiszámítható”.

Emiatt sok cég óvatos, nem mer nagyra nőni, hacsak nincsenek kormányzati kapcsolatai, nehogy felkeltse maga iránt az érdeklődést. A külföldi tőke pedig csak rohamosan növekvő állami támogatás mellett hajlandó a befektetésre. Nincs igazi piaci verseny, ami visszafogja a hatékonyságot – említ még egy problémát Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese.

Egy érdekes gazdaságpolitikai párhuzam: Gyurcsány és Orbán

MTI Fotó: Beliczay László

„Ha valamihez hasonlítani lehet az előttünk álló időszakot, akkor a 2002-2008-assal lehetne összevetni: a most felesküdött kormány ugyanis ugyanazt a hibát látszik elkövetni, mint az egymást követő Gyurcsány-kormányok, amelyek azt gondolták, hogy a gazdaság fenntartható növekedési pályáját 4 százalék körüli egyensúlyi növekedésre lehet állítani, s tették ezt mesterséges élénkítéssel. A Fidesz most valami  hasonlót tervez, hiszen egyszerűen nincsenek meg egy ilyen dinamikának a reálgazdasági forrásai” – von egy első hallásra meghökkentőnek tűnő párhuzamot Mellár Tamás, független parlamenti képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. Hozzáteszi:

a mesterséges élénkítés nyomán akkor is – késleltetetten, pár év múltán – jelentkeztek az egyensúlytalansági feszültségek,

amelyek utóbb komoly nehézségeket okoztak. Most is az lesz, ha a magyar gazdaságban meglévő 1,5-2 százalékos potenciális növekedési ütemet mesterségesen 4 százalék körülire pörgetik fel.

Pedig ezt akarják, Mellár Tamás szerint is a növekedés az új kormány kiemelt gazdaságpolitikai célja, ehhez próbálnak forrásokat hozzárendelni, azzal is számolva, hogy az uniós támogatások mérséklődni fognak, ám bízva abban, hogy nőni fog a versenyképesség és a termelékenység, s e mellett jelentősen – két számjegyű mértékben, 15 százalék körüli ütemben – bővítenék a hitelállományt.

„Ez a gazdaságpolitika lényegét tekintve új a megelőző két kormányzati periódushoz képest, s új az első – 1998-2002 közötti – Orbán-kormányéhoz képest is” – szögezi le Mellár, hozzáfűzve: ez még akkor is így van, ha Matolcsy György, még nemzetgazdasági miniszterként évi 7 százalékos dinamikát vizionált, ám akkor ez nem vált deklarált kormányzati céllá. Most azonban úgy tűnik, hogy az uniós támogatásoktól függetlenül akarják 4 százalék körüli növekedési pályán tartami a gazdaságot, ami

„veszélyes és hosszabb távon mindenképpen rontja az egyensúlyt”

– mondja. Szerinte rövid távon ilyen veszély azonban nem fenyeget, mivel a külső egyensúly, a folyó fizetési, illetve a külkereskedelmi mérleg nagyon jó állapotban van. Ugyanakkor az államadósság csökkenő tendenciája rövid távon is megkérdőjelezhető, s ami még fontosabb, felpöröghet az infláció, amely az elkövetkező időszakban valószínűleg meghaladja majd a 3 százalékot,

„még akkor is, ha a Központi Statisztikai Hivatal majd próbálja úgy számolni, hogy ne legyen olyan magas”.

Mellár mindenesetre azt mondta, hogy  tájékozódni fog, hogyan zajlik az infláció számítása napjaikban.”

A gazdaságpolitika a növekedési ütem magasan tartása érdekében nagy szerepet szán a lakossági és a vállalati hitelezés felpörgetésének, erre vonatkozóan van is a Magyar Nemzeti Banknak egy tanulmánya, amely szerint a 4 százalékos növekedéshez 12-15 százalékos hitelbővítésre van szükség. Habár a válság nyomán alaposan lecsökkent hitelállomány, ezért növelésére Mellár szerint is tényleg van tér, ám félő, hogy ha erőltetik, akkor nem csak a hitelképesek, hanem a jövedelmezően gazdálkodni képtelenek is szép számmal fognak kapni  kölcsönöket, miként az megtörtént a 2008-as válság előtt is. Ráadásul most történelmileg alacsonyak a kamatok – hívja fel a figyelmet egy újabb reális kockázatra, a kamatok várható emelkedési trendjére a szakértő.

További akadályt lát a munkaerő-hiányban, illetve a termelékenységnövekedés gyengélkedésében – ez utóbbi nálunk az elmulasztott technikai-technológiai fejlesztések miatt az elmúlt nyolc évben 2 százalék körüli volt csupán, miközben például a környező, volt szocialista országokban 15-20 százalékos ütemet értek el.

Mellár szerint mindenesetre

a gazdasági nehézségek 1-1,5 évig nem nagyon fognak élesen jelentkezni.

„A kormány ülhet a babérjain, mivel a feltételek és a mutatók egyaránt jók, a gazdaságot az előre kiosztott uniós támogatások még pörgetik. A negatív következmények majd csak később jelentkeznek, első lépésben a munkaerőhiány és az infláció képében, de utána kumuláltan fognak jelentkezni az egyensúlyi feszültségek” – mondja.

(Mellár Tamás a FüHü-nek adott korábbi interjújában az előző három Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról is beszélt.)

Lehetnénk sikeresek, de csak piaci verseny mellett

Fotó: Wikipedia

Nem számít gazdaságpolitikai fordulatra az előző orbáni ciklusokhoz képest Bod Péter Ákos egyetemi professzor, aki szerint fordulatot az jelentene, ha a kormány a verseny felé fordulna. Erre nem lát sok esélyt, hiszen a kormányerőknek fel kellene hagyniuk az eddigi tételeikkel, hogy a tőkepiac csupa spekuláció és eltőzsdézés, vagy, hogy a külföld tőkés kizsákmányolja a magyarokat, és a legjobb, ha a politika csúcsán döntik el a folyamatokat.  De mégis lesz új a gazdaságpolitikában, mivel elkerülhetetlenül diktálni fognak a meg nem oldott feladatok, egyebek között az oktatás és az egészségügy területén, az ország területi és társadalmi szétszakítottsága miatt, a súlyosbodó demográfiai helyzet nyomán. Mindezekre nem megoldás az, hogy Orbán továbbra is erősen kézben akarja tartani a gazdaságot.

De láttunk már olyat – tette hozzá a volt ipari miniszter, később jegybankelnök – hogy a szerkezeti gondokra a gyorsítás („uszkorenyije”) volt az első megoldási kísérlet.

Bod az elemzők többségéhez hasonlóan, komoly akadályokat lát az évi 4 százalékos, sőt e feletti bővülési ütem elérése útjában. A Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramból nagyon sok minden látszik – mondja, megjegyezve, hogy

„az azért nincs igazán rendjén, hogy az Európai Unió ilyen részletezésű gazdaságpolitikai tervet kap, ám a magyar választóknak semmilyen információt nem adtak április 8-a előtt”.

A konvergencia-programba beállított több éves 4 százalékot meghaladó növekedési ütem elérése nem lehetetlen, de roppant valószínűtlen. Az kellene hozzá, hogy az utóbbi néhány év rendkívül kedvező nemzetközi konjunkturális viszonyai fennmaradjanak.

Maga a kormánydokumentum továbbra is alacsony nemzetközi kamatszinttel, folyamatosan bővülő világkereskedelemmel, stabil euró-forint árfolyammal, 60 dollár alatti kőolajárral számol. Ugyanakkor a nemzetközi feszültségek éleződése nyomán már megkezdődött a nemzetközi olajár emelkedése, és a korábbi pénzügyi viszonyok elmúltával növekedésnek indultak a kamatok. A program a további évekre is kivetíti a mai erős európai növekedést, holott a gazdaságok ciklikus természete miatt elkerülhetetlenül jön bizonyos korrekció, amely nyomán lendületet veszít a növekedés. Az pedig nem világos a mai demográfiai folyamatok ismeretében, hogy

honnan jönne az 1-2 százalékos hazai foglalkoztatásbővülési ütem.

„Úgy tűnik, az államapparátus minden olyan számot beleírt a konvergenciaprogramba, amelyek megvalósulása esetén teljesülhetne Orbán nyolc évvel ezelőtti ígérete, hogy tíz éven belül egymillió munkahelyet hoznak majd létre; de a tényleges teljesüléshez az kellene, hogy tartósan dübörögjön a gazdaság, itthon maradjon a munkaerő, és százezrek kerüljenek be a magángazdaságba, hatékonyan és termelékenyen” – mutat rá Bod Péter Ákos. A FüHü-nek adott korábbi interjújában már kitért erre, mondván: „a Bajnai-kormány alatt kidolgozott foglalkoztatási akció („Út a munkához”) , majd a Fidesz 2010-es győzelme után nagy lendületet vett közmunkaprogram adekvát válasz volt az akkori helyzetre, a tartós munkanélküliség riasztóan nagy mértékére, ám ez a munkaerőpiaci megoldás elérte a korlátait, sőt, mára már a növekedést gátoló tényezővé vált. Az egyébként mobilizálhatóvá tehető negyedmillió ember döntő hányada nem tud továbblépni, és munkavállalóként belépni a munkaerőpiacra. Innováció kellene arra, hogy az így megmozgatott embereket hogyan lehet beterelni vagy a képzési rendszerbe vagy pedig a munka világába.”.

Az egymillió munkahely tíz év alatt Bod szerint ugyan elvben lehetséges, de igen kis valószínűséggel bekövetkező pálya. Bár – fűzte hozzá ironikusan – esetleg

„a Központi Statisztikai Hivatal addig oszt és szoroz, amíg meg nem lesz a bűvös egymilliós szám”.

„A célok mindenesetre egyszerűen nem reálisak, így valószínűleg most is az fog történni, ami korábban is: mást mondanak és mást csinálnak majd”” – állítja.

Az elmúlt orbáni kormányciklusok alapján nem látszik annak tényleges esélye, hogy a 4. Orbán-kormány ideológiai fordulatot elkövetve felfedezné magának a piaci versenyt, mint hajtóerőt. Pedig a verseny által kikényszerített nyomások nélkül nem várható a versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen termelékenységjavulás. Félő, hogy

folytatódik a piaci versenyt korlátozó, fékező gyakorlat, és az új technológiák és eljárások bevezetését övező szkepszis.

A közbeszerzések gyakorlata, az állami egyedi döntések sora jelzi az állami versenykorlátozás elterjedtségét. Ha ez a felfogás megváltozna, az hatalmas fordulatot jelentene, ám a kormány névsorából és Orbán megnyilatkozásaiból ilyennek jelét sem látja Bod Péter Ákos, aki úgy fogalmaz: „ez a konvergencia-program így mechanikusan kivetített vágy, ami nem ad támpontot a kormány tényleges szándékaihoz, papíron hozza ki az ideális végállapotot”.

120 perc – 2018. január 26. 10:00

0

Bárándy nem indul a választáson, lemond MSZP-s párttisztségéről is

Bárándy Gergely szocialista politikus pénteken közleményben tudatta, hogy nem indul az országgyűlési választáson, és lemond párttisztségéről is. Bárándy jelenleg az MSZP Országos Etikai és Egyeztető Bizottságának elnöke. Sem az MSZP, sem más párt színeiben, sem pedig függetlenként nem kíván indulni a választásokon.

Orbán Viktor a Facebookon gratulált Babos Tímeának

“Gratulálunk! Örülünk, hogy sikerült. Bravó, Babos Tímea!” – írta Orbán Viktor a Facebookon, és megosztotta egy cikket arról, hogy a magyar teniszező női párosban megnyerte az Australian Opent. (Facebook/FüHü)

Fogy a magyar

Nőtt a természetes fogyás 2017 első 11 hónapjában – közölte a KSH. A születések száma 1,5 százalékkal elmaradt 2016 azonos időszakától, a halálozásoké pedig 4,1 százalékkal meghaladta azt. Így a természetes fogyás 35 839 fő volt, 6035-tel több, mint 2016 azonos időszakában. (MTI)

Csaló jelentkezett a nyomravezetői díjért

Üzletszerűen elkövetett csalás és más bűncselekmény miatt vádat emeltek egy szentkirályi nő ellen, aki azt állította, hogy információja van a Teréz körúti robbantással kapcsolatban, hogy megkapja a nyomravezetői díjat. (MTI)

Megkezdődtek a német koalíciós tárgyalások 

A pártelnökök csúcstalálkozójával megkezdődtek a német koalíciós tárgyalások péntek délelőtt: Angela Merkel (CDU), aki optimista volt a találkozó előtt, a bajor testvérpártot, a CSU-t vezető Horst Seehoferrel és az SPD elnökével, Martin Schulzcal egyeztet. (MTI)

Évi 60 milliárd civileknek külföldről

Magyarországon a klasszikus civil szervezetek (magánalapítványok, egyesületek és szövetségek) számlájára 2016-ban befolyó 630 milliárd forintos bevételből 60 milliárd származott külföldről, ennek pedig csak a töredéke magánszemélyektől. A külföldi támogatás négyszereséhez jutottak ugyanakkor ugyanezek a civilek az államtól (240 milliárd). Pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a szektort – pontosabban a kormány számára annak kellemetlen részét – szeretnék ellehetetleníteni.

 

Magyarországon egyre inkább szitokszóvá válik a „civil szervezet” kifejezés, amelyet egyébként valamifajta, a kormánnyal (és az ő olvasatukban a társadalommal) szembeszegülő tényezőhalmaznak igyekeznek beállítani. Itt van mindjárt az ezen a héten bejelentett Stop Soros csomag, amelynek részeként nem csak „szégyenlajstromozással” büntetnék a kormányzat által illegális menekülteket támogatóként beállított civil szervezeteket, de magas, 25 százalékos illetéket (valójában persze büntetősarcot) vetnének ki azon szervezeteknek juttatott külföldi támogatásokra, amelyek többségében külföldről kapnak pénzt. Az persze egyértelmű, hogy nem a bevételek növelés a cél.

A klasszikus civil szférával kapcsolatban is érvényesül a jól ismert kettős beszéd: hiszen miközben szavakban keményen bánnak a civilekkel – pontosabban ezen belül minden olyan szervezettel, amelyek a kormányzat számára nem kedves tevékenységet végeznek –, addig szépen folyatnak állami pénzeket a szférának. Nem csak a kipattant ügyekből szűrhető le ez a következtetés (lásd például a kormánynak oly kedves Civil Összefogás Fórum, CÖF félmilliárdos kitömését az állami tulajdonban lévő MVM, Magyar Villamos Műveken keresztül), hanem a Központi Statisztikai Hivatal adataiból is feketén-fehéren kiolvasható.

A klasszikus civil szektorba sorolható szervezetek száma 2016-ban mintegy 54 ezer volt – amint az a KSH napokban megjelent, a nonprofit szektorral foglalkozó kiadványában olvasható. Összes bevételük közel 630 milliárd forintot tett ki 2016-ban, ennek többsége támogatásból érkezett:

azon belül az állami támogatásból 240 milliárd, a magánszférától pedig 166 milliárd forint folyt be a számlájukra.

A jórészt egyesületekből álló kör esetében a tagdíjakból befolyt összegek sem elhanyagolhatók: 162 milliárd forintra rúgott az alaptevékenységből származó bevételük. Ehhez képest gazdálkodási tevékenységből csak mintegy 10 milliárdos bevételük származott a taglalt évben.

Ami a külföldről származó támogatásokat illeti, a teljes 60 milliárd forintot kitevő összeg kétharmada nonprofit szervezetektől, egyházaktól, pártoktól származott, a hatoda uniós forrásból, s csak a huszadrésze magánszemélyektől.

 

Jön a 16. (többé-kevésbé) szabad választás

0

Magyarország történelme során 2018-ban még csak a 16. alkalommal tartanak országgyűlési képviselőválasztásokat, s ezen belül ez lesz a 8. a rendszerváltás óta. Hogy a 16 közül melyik, mennyire volt szabad – erről majd az utókor mond ítéletet.

 

Az első, ide sorolt választást 2020-ban tartották, azon összesen 2,5 millióan vettek részt – a legutolsó, 2014-esen durván kétszer ennyien.  Akkor azonban azonban az a 2,5 millió szavazópolgár a választásra jogosultaknak több mint a 80 százalékát jelentette, miközben azonban – a választási törvények miatt – a teljes népességnek csupán nem egészen a harmadát. Ezzel szemben négy évvel ezelőtt a választásra jogosultak körülbelül a 62 százaléka élt állampolgári jogával és lehetőségével.

Az Országgyűlésiképviselő-választásokat a Központi Statisztikai Hivatal gyűjtötte csokorba egy igen érdekes kiadványában. A Századok statisztikája – Statisztikai érdekességek a magyar történelemből című kötet áttekinti az elmúlt évszázadokat statisztikai vagy statisztikai jellegű adatok alapján.

Forrás: KSH

A KSH emlékeztet arra, hogy Magyarországon 1918-ban vezették be először az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választójogot. 1919-től kezdve azonban – a műveltségi és az állampolgársági cenzus, továbbá a korhatár emelésének következtében – fokozatosan szűkült a választásra jogosultak köre, 1922 és 1938 között pedig csak a nagyvárosokban volt titkos a szavazás. A második világháború alatt nem voltak választások. 1945-től pedig újra nem alkalmaztak cenzust és a korhatárt is csökkentették. A választásra jogosultság korhatára a rendszerváltásig mind a férfak, mind a nők esetében többször módosult: előbbieknél betöltött 20 és 26, utóbbiaknál pedig 20 és 30 életév között alakult.

1989 óta hazánkban minden 18. életévét betöltött magyar állampolgár választó és választható, továbbá az általános választójog nincs cenzushoz kötve. Választójoggal rendelkező Magyarország határain kívül élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárokkal együtt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK