Kezdőlap Címkék Kósa Lajos

Címke: Kósa Lajos

Ez volna az „atombomba” indítógombja?

Hosszú hónapok óta hallani hol nyíltan, hol utalásokban arról, hogy a választások előtt napvilágra kerül majd egy igazi – korrupciós/pénzmosásos – ügy. Nos, a Magyar Nemzet ma kihozott sztorija ebben a megközelítésben is több, mint érdekes. A szóban forgó összeg egyébként éppen megegyezik a Kósa-ügyben szereplővel.

Gyémánttá vált „alkotmányos költség”, magyar védett tanú Amerikában” – címmel közölt egy írást a lap amerikai forrásokból szerzett értesülésekre hivatkozva. Mint a lap írja: egy magyar férfi az FBI tanúvédelmi programjában kapott papírokkal él az Egyesült Államokban, és azért kíváncsiak rá az amerikai hatóságok, mert gyanújuk szerint ő is egy szem volt abban a láncban, amelynek a segítségével az elmúlt években három-négy milliárd euró, vagyis ezerháromszázmilliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott ki Magyarországról arab és ázsiai számlákra. A pénz – az amerikaiak gyanúja szerint – a nyertes uniós pályázatok „alkotmányos költsége”, a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék.

Mint ismeretes, a KÓsa-ügyben éppen ekkorra összeg szerepel.

Az FBI gyanúja szerint az összeget jellemzően az MKB-ból, esetenként pedig más, a kormány által ellenőrzött magyar bankokból vették fel.

A tranzakció készpénzben történt, alkalmanként néhány millió eurós összegben, hogy aztán a futárok (ilyen volt az Amerikában védett férfi is) gyémántban vagy az arab világ párhuzamos bankrendszerén, az úgynevezett havalán keresztül vigyék külföldre, jellemzően közel-keleti vagy szingapúri számlákra.

Nyolcszázmillió Kósa feleségének, majd mamájának és munkatársának is

A befolyással  való üzérkedés bűntényét a magyar törvények szerint még az is elköveti, aki a jogtalan előny ígéretét elfogadja – ezt mondja Helmeczy László ügyvéd annak az interjúnak a második részében, amelyet a Független Hírügynökségnek adott.  Ebből a részből az is kiderül: nem pusztán Kósa Lajos feleségének, majd édesanyjának, hanem Orendi Mihálynak is készült nyolcszázmillió forintos ajándékozási szerződés. Orendi sportvezető volt Debrecenben, lényegében munkatársa volt Kósának, és most is helyettese a Korcsolya Szövetségben. Az ügyvéd, arra kérdésre, hogy lesz-e eljárás Kósa Lajos ellen a következőket válaszolta: ebben az országban, egy hivatalban lévő miniszter ellen?  Helmeczy éppen ezért nem tanácsolja Szabó Gábornénak, hogy hazatérjen a választások előtt Magyarországra, mert őt bizony előzetes letartóztatásba helyeznék.

 

Ott fejeztük be, hogy ön szerint Kósa Lajosnak is ott kellett lennie a közjegyzőnél, amikor a megbízási szerződés elkészült.

A megajándékozott részére egyébként az irat 2013. április 18-án került kézbesítésre. A szerződés, a megajándékozott ráutaló magatartása következtében egy hónappal később a felek között létrejött. Ebben az is szerepel, hogy a megajándékozott részére az átadásra nem került sor, és annak átadását a megajándékozott nem is követelte. Ebben az iratban az is olvasható, idézem: „alulírott Szabó Gáborné – az adatokat nem mondom – kijelentem, hogy a 2500 euró összeget Porkoláb Gyöngyikének, mint megajándékozottnak kívánok ajándékozni /…/az előzetes egyeztetés alapján…Kötelezettséget vállalok, hogy itt magasabb összeg szerepel, mint amiről az előbb említést tettem -, hogy az összeget egy hónapon belül átutalom a megajándékozott – ilyen és ilyen számú – számlájára.”. Eddig az idézet. És azt is gyorsan hozzá kell tennem, hogy Porkoláb Gyöngyike, aláírtan, visszaküldte a tértivevényt.

Úgy tudom készült egy ugyanilyen ajándékozási szerződés Orendi Mihállyal is.

Úgy hallottam, hogy készült.

És erre mi a magyarázat?

Nyilván kérték, hogy legyen Orendinek is. De ezt én is csak hallomásból tudom, mint ahogy az ügyfelemtől értesültem arról, hogy a volt debreceni sportvezető, most Kósának a helyettese a korcsolya szövetségben, különböző, nem valós információkkal látja el a Pesti Srácok szerkesztőségét. Amúgy csak érdekességként mondom: úgy tudom, hogy az én ügyfelem Orendi Mihályon keresztül ismerte meg Kósa Lajost.

Tanácsolhatja ön az ügyfelének azt, hogy legalább a választásokig ne jöjjön haza, mert nagy eséllyel előzetes letartóztatásba vennék, mégpedig Kósa Lajos tisztántartása érdekében?

Négy évtizedes ügyvédi gyakorlat mellett, meg a magyar politikai viszonyok ismeretében, köteles vagyok arról tájékoztatni az ügyfelemet, hogy szerintem mire számíthat a büntető eljárásban. Sok jóra nem. Akkor ugyanis,

amikor a rendőrség a police.hu-n keresi az állítólagos sértetteket, azzal viszont nem foglalkozik, hogy egy vezető kormánypárti politikus nyolcszázmilliós ajándékot kap, ott azért kutya nagy baj van.

Marha nagy baj van.

Négy évvel ezelőtt egy Simon Gábor nevű szocialista politikusnál százmilliós betétet találtak Ausztriában. Kattant a bilincs. Most, a napokban hallottam a hírt, milliárdos nagyságrendben találtak pénzt, offshore számlán, egy hivatalban lévő államtitkárnál. Kattant a bilincs? Nem.

Nem is fog. Ebben az országban, jól láthatóan, a politika szolgálatába van állítva a büntetőeljárás, a bűnüldözés. Mindenki gondolja úgy ezt a mondatomat, ahogy akarja. Én ezt több ügyben tapasztaltam. Ennek igazolására hadd mondjak el olyasvalamit, ami nem a mostani konkrét témánkhoz tartozik, de mutatja azt a helyzetet, amiről beszélek. Amikor megjelent a Gyurcsány Ferenc-féle videó, hogy az ukrán határ melletti településen egy lakásban kétszázan laknak, ami teljességgel lehetetlen, és felveti a választási csalás lehetőségét, de még költségvetési csalásét is, mivel fiktíven vannak bejelentve, vagyis nem járna nekik a magyar szociális ellátás, akkor én megírtam egy több oldalas feljelentést Polt Péter úrnak. Két-három héttel később kaptam egy értesítést, hogy az eljárást folyamatba tették. Most viszont megkaptam a költségvetési csalással kapcsolatban a határozat, ami rendkívül tisztességes, a tisztességest tessék idézőjelben érteni. Felolvasom az indoklást, illetve előbb annyit, hogy elutasítják a feljelentést, mert  a bűncselekménynek hiányzik a gyanúja.  Akkor mondja ezt, amikor a filmben láthatóan, hallhatóan többen nyilatkoznak, hogy itt akad olyan ház, ahová kétszázan vannak bejelentve. Ez nem elég konkrét?  Ez nem gyanús? Nem gondolják, hogy itt valami nincsen rendben? El kell menni a községházára és megnézni, hogy ott vannak a nevek, az igazolása annak, hogy kétszázan vannak bejelentve ugyanarra a lakcímre. Itt nincs alapos gyanúja a bűncselekménynek.  A fiktív bejelentések nem vetik fel a közokirat hamisítás alapos gyanúját? Én ugye azért tettem a feljelentést, mert ezek az ukrán emberek tízmilliárdos kárt okoznak a magyar költségvetésnek. Én nem vagyok a sértettje az ügynek, én csak egy feljelentő vagyok. Erre pedig a határozat azt mondja, hogy csak az élhet panasszal, aki sértettje valaki az ügynek. Vagyis én, az ügyvéd, a feljelentő nem élhetek a panasszal. Kétségtelen, hogy én nem vagyok sértett, de mindannyian sértettjei vagyunk ennek az ügynek, akik ebben az országban élnek. A szégyenteljes indoklást engedje meg, hogy szó szerint felolvassam:  „A feljelentés tartalmát megvizsgálva megállapítást nyert, hogy az nem tartalmaz olyan konkrét adatot, tényt, információt arra nézve, hogy a hivatkozott költségvetési csalás bűncselekménye megvalósult volna.”

Tehát önnek kellene kinyomoznia az ügyet?

Ezek szerint igen. Nekem kellett volna begyűjtenem a konkrét bizonyítékokat, és mert ezt nem tettem meg, nincs nyomozás sem. Mit kellene még azon felül tudniuk a hatóságoknak, amit mindenki elmond, és még nyoma is van, hogy ebben és ebben a házban kétszázan vannak bejelentve. Ha ezek a személyek átjönnek szavazni, az választási csalás lesz, mert nem itt élnek, tehát nem lehet két szavaztuk. Nincs meg a bűncselekmény alapos gyanúja? Üzenem a hatóságnak, hogy ezek szerint, ha a zsebtolvaj könyékig a zsebében jár valakinek, de időben kihúzza a kezét, akkor ott nincs a zsebtolvajlásnak alapos gyanúja, hiszen csak tévedésből nyúlt a zsebébe.

Honnan jött ez a levél?

Nem akárhonnan: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi bűnügyi igazgatóságának vizsgálati osztályától. A vezető írta alá, de hogy ki döntött valójában ebben a kérdésben, azt nem tudjuk.

Visszatérve a fő témára: hol látja a végét ennek a történetnek? Lesz eljárás Kósa ellen?

Ebben az országban egy hivatalban lévő miniszter ellen? Megjegyzem, hogy a befolyással üzérkedés bűntényét a magyar törvények szerint még az is elköveti, aki a jogtalan előny ígéretét elfogadja. Nem kell hozzá közokirat közel egymilliárd forintról, amiből ráadásul több is van. Mert nyolcszázmilliós, ajándékról szóló közokirat az ügyben több is van.

Lesz eljárás Szabóné ellen? Börtönbe fog kerülni Szabóné?

Mire fel kerülne?

Mitől csalás az, ami történt? Mivel csapta be Kósa Lajost? Mert a meg nem érkezett összegből nem adott a családnak nyolcszázmilliót?

Hogyan került ön kapcsolatba az üggyel?

Sírva hívott fel az Szabóné, hogy milyen borzasztó nyomás alatt van. A férje, tudjuk öngyilkos lett. De előtte átadta a nyilvánosságnak az iratokat. Nem biztos, hogy jól tette, mert ezzel bejött a politikai szál. És ahogy bejött a politikai szál a házkutatást követően, azonnal elhozták Budapestre az NNI-hez a nyomozást, addig Nyíregyházán volt. A közvélemény kormánypárti formálói megpróbálják majd elhitetni, hogy a törvénytisztelő Kósa Lajost 2012 óta nyolc elemivel rendelkező ember meg tudta vezetni, sokmilliárd eurós ügylettel. Közben meg persze miniszter az úr.

Hé Viktor, van itt 1300 milliárd…

„Debrecen város sokmilliárdos költségvetésének az első számú felelőse, ezen felül országgyűlési képviselő a rendszerváltás óta, hogy tudja őt megvezetni egy nyolc elemit végzett valaki?” – mondta ezt és sok mindent tisztázó mondatot a Független Hírügynökségnek csengeri Szabó Gáborné ügyvédje Helmeczy László, aki mellesleg a DK országgyűlési képviselő-jelöltje.

 

Bár nem illik egy ügyvédtől ilyet kérdezni, de tűzbe merné tenni a kezét az ügyfeléért?

Nem ismerem olyan szinten az iratokat, hogy tudnám, mekkora ez a hagyaték, vagy miből áll. Töméntelen mennyiségű irat van, de ebben az ügyben, jelenleg, nem az a kérdés, hogy az ügyvéd tűzbe tegye e kezét az ügyfeléért – egyébként mindig tegye meg az ügyfélért, még akkor is, ha később megégeti, mert hisz az a dolga, hogy amit az ügyfele mond, azt igyekezzen készpénznek venni, és tegyen meg érte mindent.

Igen ám, de mi most Magyarországon vagyunk, gondoljon csak Bárándy Péterre, aki elvállata Ahmed H. ügyét és azonnal ő maga terrorista védőnek, az MSZP pedig – mert valaha szocialista kormánytag volt – terrorista pártolónak lett kikiáltva.

Hadd mondjak valamit: amikor ellenem a fideszesek, bizonyos sajtóorgánumokon keresztül mindent megtettek, addig mentek el, hogy megpróbálták rávenni Szöghy Lajos özvegyét, vonja meg tőlem a megbízást, amit amúgy baráti alapon, ingyen csináltam. Egyszerűen azért, mert azt sehogy sem tudták beleilleszteni a képbe, hogy egyik oldalról kommunistának tartott minisztert védek, másik oldalról meg általuk támogatott embert, egy borzasztó tragédia kapcsán. Szóval

ebben az országban minden előfordulhat, meg mindennek az ellenkezője is.

Egy teljes képtelenség, most Bárándy Petiről beszélek, hogy kinek látja el a védelmét. A hatalom azt is elvárná, hogy hozzá kelljen fordulni engedélyért, hogy ki kaphat védőügyvédet és ki nem?

De térjünk vissza a mi ügyünkhöz. Mi is történt itt?

Kiállt a fideszes miniszter, mesélt össze-vissza, hisz tudjuk, ahányszor megszólalt mindig mást mondott.

Először azt, hogy nem léteznek a nyilvánosságra került iratok, aztán mégis csak léteznek. Aztán kiderül, hogy ezek a nemlétező iratok ráadásul közokiratok, amelynek létrahozásában ő részt vett. Ezek után pedig, a fene tudja, hogy milyen kommunikációs tanácsra, kijelenti, hogy az én ügyfelem, a Szabóné egy csaló, és ebből semmi nem igaz. Mit is mondott még? Hogy

Szabóné csalásért el volt ítélve. Tessék nyugodtan leírni: nem igaz, nem volt elítélve.

A Pesti Srácok már addig jut el, hogy kegyelmi kérvényt is benyújtott, ami természetesen ugyanúgy nem igaz, nem folyt ellene büntetőeljárás, nem volt elítélve. Nem volt házi őrizetben sem, amit ugye szintén Kósa úr állított. Vegyük most azt az oldalát az ügynek, hogy igaz-e ez a rohadt nagy hagyaték, vagy sem. Utána nézzük a túloldalt, Kósa úrét…

Először válaszoljunk az ön által feltett kérdésre, tehát van hagyaték, vagy nincs?

Olyan dokumentumok jelenleg nincsenek a kezemben, amelyek igazolnák az örökséget, már csak azért sincsenek, mert azokat még januárban lefoglalta a rendőrség. Tehát nem azért nem tudok válaszolni a kérdésre, mert köt a titoktartás, hanem mert nem vagyok képben.

Azt tudjuk, hogy volt-e bármilyen pénzmozgás? Hogy Szabónénak volt-e saját forrása?

Én úgy tudom, hogy kapott elég komoly pénzt, százmilliós nagyságrendben.

De hitelbe, vagy kölcsön kapta?

Ő azt mondja, hogy a hagyaték egy része először megnyílt, és ebből kapott pénzt, amiből jótékony célra is fordított, meg különböző befektetéseket eszközölt. Aztán, a végrendeletben lévő záradék miatt megállt a további folyósítás.

A Népszavában készült helyszíni riportban arról számoltak be többen, hogy a hölgy kapott kölcsönöket, szép kamatokkal fizetgette vissza, nem mindenkinek, de nem mernek megszólalni, nehogy az adóhatóság rájuk szálljon, hogy honnan volt a pénz.

Ezek után kiáll Kósa, és feljelenti, hogy csaló az asszony. Hát idézzük pontosan a btk-t: aki mást jogtalan haszonszerzés érdekében tévedésbe ejt, tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.

Kósa Lajosnak milyen kárt okozott Szabó Gáborné? A be nem folyt hagyatékból nem fizette ki előbb a feleségnek, majd később az édesanyjának azt a potom nyolszázmillió forintot?

Azt nem kellene vizsgálni, hogy mit ellentételez ajándékkal Szabóné? Ha azért adok, és Kósa esetében fogadok el megbízást, közjegyző előtt, hogy egy 1300 milliárd forintos vagyont kezeljek, államkötvényt vegyek érte, az mi? A sajtó ugye már Bróker Lajcsizik Kósa esetében. Amúgy volt felhatalmazása Kósának ilyen tevékenységre?

Ő azt nyilatkozta még az elején, hogy csak tanácsot adott: vegyen az asszony államkötvényt, és teremtsen munkahelyet…

Szerkesztő úr, nyolcszázmillióért?

Hát az nyilván nem arra kellett…

Akkor miért kapta?

Ma már ezt tagadja, azt mondja, hogy hamis.

Mi hamis? Az ajándékozási szerződést teljesen szabályosan kikézbesítette a közjegyző. És ott van a tértivevényen az átvétel, az aláírás, nem volt kifogás az ajándék ellen, ezzel, ráutaló magatartással létrejött az ajándékozás.

Létrejött a feleség, és a mama kapcsán is?

Igen.  Valami családi probléma volt, és ebben miért hazudna az én ügyfelem, közölte Kósa úr, hogy még se a feleség kapja, hanem a mama kapja az euróban megjelölt összeget.

Sokan egyszerűen lehetetlennek tartják, hogy egy nyolc általános végzett asszony ilyen módon meg tudta téveszteni a polgármestert. Ezért sokféle teória terjed arról, hogy mi is történhetett valójában. Az egyik ezek közül az, hogy Szabónét felhasználják egy pénzmosási ügyletben.  Lehetséges ez?

Se megerősíteni, se kizárni nem tudom.  Kósa Debrecen polgármestere, tudjuk, hogy közgazdasági egyetemet végzett, bár diplomája nincs.  Debrecen város sokmilliárdos költségvetésének az első számú felelőse, ezen felül országgyűlési képviselő a rendszerváltás óta, hogy tudja őt megvezetni egy nyolc elemit végzett valaki? Ha valaminek, az összegnek, nem kellene feltűnni, szerkesztő úr?

Akkor megfordítom a kérdést: az nem lehetséges – nem mondom, hogy Kósa Lajos tette -, hogy valakik megtalálták ezt az asszonyt, tudván, hogy az apja meghalt valahol Németországban, hát miért ne örökölhetett volna egy nagy összeget, nosza  vonjuk be egy ilyen akcióba, vegyünk a pénzen államkötvényeket, és máris megtörtént a pénzmosás, a csengeri asszonyon keresztül.

Nézze, ha maga vagy én veszem ezt a kötvényt, akkor huszonnyolc hatóság vizsgálja, hogy miből vesszük. A kormánypárti politikusok, vagy Kósa úr esetében erről már nem vagyok meggyőződve.

És azt elképzelhetőnek tartja, hogy Kósa Lajos, amikor megkapta a megbízást, nem rohant oda Orbánhoz, hogy hé Viktor, rám bíztak 1300 milliárd forintot?

Orbánnak százszor több esze van, mintsem elfogadjon egy ilyen hülye történetet Kósa Lajostól. Magadnál vagy, elgurult a gyógyszered – ezt kérdezte volna Orbán. Maradjunk annyiban: lehet Orbánt szeretni, vagy nem szeretni, de helyén van az esze.

Mert egy ilyen ügylethez hülyének kell lenni…

Áh, képtelenség.

Azt mondta az imént, hogy nem lehet kizárni a pénzmosást, akkor honnan indulhatott el?

Kell ahhoz Orbán Viktor egy fideszes politikusnak, amikor egy államtitkárnál – ugye friss a hír –  találunk egymilliárdot? Kell a miniszterelnök a fekete fideszes pénzekhez? Könyörgöm, az ország minden szintjén lopnak.

De könyörgöm most nem egymilliárdról, hanem annak ezerháromszázszorosáról beszélünk.

Ez igaz.

És ahhoz is túl nagy, hogy Szabóné találjon hozzá történetet. Mert ugye azt se nagyon hisszük el, hogy ekkora összeget örökölt. Ha jól tudom, cigányprímás volt az apukája.

Én nem tudom.  Nem ismerte az apját.

Akkor honnan örökölt?

Az apja után, de személyesen nem ismerte. De tőle örökölt, ha igaz.

Ki fog derülni valamikor?

Persze.  De nem ez az érdekes, hanem az, hogy ennek az elképesztő összegnek a kezeléséről nyilatkozik Debrecen polgármestere, országgyűlési képviselő, mondhatjuk, hivatalos személy. Az én ügyfelem azt mondja, hogy figyelmeztették Kósát és Orendi Mihályt is, hogy ne beszéljenek erről az örökségről, mert ha ez kitudódik, egy ekkor összeg esetében még a családja is veszélybe kerül.  Még egyszer: szerződést készített, és elfogadott ajándékot.

A szerződésekben benne van Kósa úr édesanyjának, a feleségének az összes személyi adata.

Betört Szabóné és ellopta az adatokat? Nem. Közokirat bizonyítja, hogy az ajándék nyolcszáz millió el lett fogadva. Itt ugye nem akárkiről beszélünk, nem a sarki fűszeresről, hanem valakiről, akinek hatalma, befolyása van. És

a btk. azt mondja, hogy a befolyással való üzérkedéshez elég elfogadni az ajánlatot, vagyis a pénz ígéretét elfogadja valaki, megvalósul a bűncselekmény. Akár a vesztegetés, akár a befolyással való üzérkedés.

Lehet úgy menekülni az újságírók elől, hogy a miniszteri autót is összetöröm, de ütött az igazság órája. Ha az ügyfelemet kihallgatják gyanúsítottként, csak nem képzeli Kósa úr, hogy nem én leszek az első, aki ragaszkodik hozzá, hogy tanúként hallgassák ki őt is? Neki ugyanis meg kell szólalni ebben az ügyben, igazmondási kötelezettség mellett. Csak akkor nem köteles erre, ha saját magára vallana terhelően. Tehát ha hallgat, az is beszédes. Amilyen következetes nyilatkozatokat tett eddig, meg fog érni egy misét az ő vallomása.

Egyébként Kósa Lajos ott volt a közjegyzőnél személyesen, amikor a megbízást okiratba foglalták?

Én úgy tudom igen.

Folytatjuk

Kósa-ügy: Letartóztatástól fél a csengeri örökösnő

A Független Hírügynökség információi szerint jelenleg Svájcban, illetve Németországban intézi az állítólagos több milliárd eurós hagyatékkal kapcsolatos ügyeket Szabó Gáborné. Közben a Népszava azt írja, hogy nemcsak Kósa Lajos és édesanyja, hanem a miniszter felesége is érintett a csengeri nő rejtélyes örökségének ügyében. Szabó Gáborné tagadja, hogy csaló lenne, de fél a letartóztatástól. 

A FüHü úgy tudja, hogy Szabó Gáborné a jövő héten tervez visszatérni, annak ellenére, hogy attól tart, ha Magyarországra jön, letartóztatják.

Pénteken a Népszava birtokába jutott újabb közjegyzői okiratból kiderült, hogy miután Szabó Gáborné Kósára bízta állítólagos örökségét, 2013-ban papíron megajándékozta a miniszter feleségét 2 millió 633 ezer 445 euróval, ami akkoriban több mint 800 millió forintot jelentett. A megajándékozott Porkoláb Gyöngyi a jelek szerint tudomásul vette ezt, később azonban Kósa Lajos édesanyja nevére elkészült az újabb, a Magyar Nemzet által már bemutatott ajándékozási nyilatkozat ugyanekkora összegről.

A lap szerint

meglehetősen furcsa, körülményes eljárás bontakozik ki az újabb dokumentumokból.

Szabó Gáborné ügyvédje, Helmeczy László szerint ugyanarról a 800 millióról lehet szó, amit később Kósa anyja kapott volna. Helmeczy cáfolta, hogy büntetőeljárás folyna védencével szemben vagy korábban lett volna ilyen, és az ügyben most először megszólaló Szabó Gáborné is kijelentette a Blikknek, hogy nem csaló.

Elmondta, hogy Orendi Mihályon, a korcsolyázószövetség alelnökén keresztül került kapcsolatba Kósával.”Azért szerettem volna Debrecen vezetőjével találkozni, mert egy hotelt akartunk vásárolni, ami az FHB tulajdonában volt. Ekkor azonban már látszott, hogy akadozni fog a hagyatéki eljárás, így előre tisztázni akartam a feltételeket, mielőtt belevágtam volna.

Amikor Kósa meghallotta, mekkora összegről van szó, azt tanácsolta, hogy a maradékot fektessem állampapírokba. Ezután évekig nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, rendszeresen járt hozzánk, az asztalunknál evett.

Soha azonban egy fillért nem kaptunk tőle, és nem is adtunk pénzt neki. Csupán ígéretek, előzetes megállapodások születtek, amelyeket közjegyzői okiratba is foglaltunk” – idézi a Blikk Szabó Gábornét.

A Népszava és a Blikk közös képeket is közölt Kósáról és a csengeri nőről. Szabó Gáborné azt állítja, legutóbb tavaly márciusban járt náluk Kósa, de még novemberben is beszéltek telefonon.

Kósa korábban azt nyilatkozta, hogy az egész ügy csalás és kamu, és a nő ellen eljárás van folyamatban. Szabó Gáborné azonban azt mondja, sem Kósa Lajost, sem Orendi Mihályt, sem senki mást nem csapott be, és az okiratok is igazolják ezt. Az örökség pedig létezik, csak nehezebb hozzájutni, mint gondolták.

Lapszem – 2018. március 23.

0

A hét utolsó munkanapján tovább melegszik az idő, napközben akár 10 fok is lehet. Az Emőkék ünneplik névnapjukat, itt pedig elolvashatja a pénteki lapszemlét:

Népszava: Elsőre Kósa Lajos feleségének ígérték a 800 milliót

A Népszava birtokába jutott egy újabb közjegyzői okirat, amelyből kiderül: miután a „csengeri hölgy”, Szabó Gáborné Kósa Lajosra bízta állítólagos örökségét, 2013 áprilisában papíron megajándékozta a miniszter feleségét 2 millió 633 ezer 445 euróval, ami az akkori árfolyamon több mint 800 millió forint volt. Az ajándékozási nyilatkozat májusra érvényessé vált, és szeptemberben újabb közjegyzői okirat született a nyilatkozatról. Ezt 2013. szeptember 16-án kézbesítették a címzettnek, a kézbesítés tényéről pedig szeptember 20-án vettek fel egy újabb jegyzőkönyvet, amely szintén a laphoz került. Az ajándékozási eljárás minden mozzanatáról született egy közjegyzői irat, miközben az ügyet kirobbantó Magyar Nemzet korábbi cikkéből kiderül, hogy szeptember végén már új dokumentum született: ebben már Kósa édesanyja lett a megajándékozott. Szabó Gáborné ügyvédje, Helmeczy László a Népszavának erről azt mondta, hogy valószínűleg ugyanarról az összegről, és nem másik 800 millióról van szó.

Magyar Nemzet: Az államtitkár és a dollármilliók

4 millió 850 ezer dollárt, azaz több mint egymilliárd-kétszázmillió forint van Belize-ben annak az offshore cégnek a bankszámláján, Szabó Zsolt fideszes képviselő, államtitkárhoz, valamint feleségéghez köthető – írja a Magyar Nemzet. A cég neve, amely mögött a lap szerint a hatvani politikus és neje áll: a 2013-ban bejegyzett Joy World Enterprise Limited. A papírokban feltűnő offshore közvetítőcég, a Fidelity és a nevében aláíró Shirlee Cornejo is létezik, ahogy az érintett a közjegyző is, aki a Magyar Nemzetnek tanúsította, hogy a birtokukba került iratok hiteles másolatok. A cég számlájának éves fenntartási költsége 300 dollár, ezt az összeget a 2017. év végéig fizették csak meg, ezért a Belize Bank zárolta a betétet, feloldani a pénz befizetésével lehetne. Szabó Zsolték családi vállalkozása, az Exact-Cont Kft. ugyanarra a hatvani címre van bejegyezve, mint amelyik a dokumentumok egyikén szerepel – írja a lap.

Magyar Hírlap: Morvai Krisztina: „Eljátszották a Jobbikban a nemzeti politizálást”

Ezek a fiúk nem amiatt szakítottak korábbi politikájukkal, mert átértékelték azt, hanem akkor hazudtak, amikor radikálisként definiálták magukat – mondta a Magyar Hírlapnak Morvai Krisztina Mirkóczki Ádám Jobbik szóvivő nyilatkozatára reagálva, amely a párt radikális korszakának retorikájáról szólt, és a Jobbik őszödi beszédeként is emlegetik. Az EP-képviselő Morvai saját bevallása szerint maga is azt hitte, hogy a 2010 előtti Jobbik volt a hiteles. Most viszont a lapnak azt mondta, hogy eredetileg sem volt köze a pártnak azokhoz az eszmékhez, amelyek egy radikális fellépésben látták a nemzet felemelkedésének lehetőségét és szükségességét, egyszerűen csak a politikát lovagolták meg, hogy előre juthassanak.

Magyar Idők: Czeglédy újabb ügyét vizsgálják

A Magyar Idők cikke nyomán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vizsgálja, hogy megáll-e a jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanúja Czeglédy Csabával szemben, miután a tulajdonában lévő Human Operator Zrt. több tíz millió forint kölcsönt adott a zalaegerszegi futballklubnak 2012-ben, majd 2013-ban is. A cikk alapján a fel- és bejelentéseiről ismert Tényi István fordult a Csongrád Megyei Főügyészséghez, kérve a vizsgálatot, hogy megállapítható-e a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette – írja a Magyar Idők.

Egyre jobban bújtatják Kósa Lajost

Újabb nyilvános programját mondta le Kósa Lajos információink szerint. Úgy tudjuk, a miniszter „elbújtatásának” egyik fő oka az lehet, hogy hamarosan újabb dokumentumok kerülhetnek elő a furcsa örökség ügyében.

A Független Hírügynökség információi szerint holnap Nyíregyházán lett volna nyilvános programja Kósa Lajosnak, csakhogy ezt lemondták. A miniszter szerdán ugyan tartott Sopronban egy beszédet, de ezt leszámítva úgy tűnik,

egyre jobban el akarják rejteni a nyilvánosság elől.

Március 15-én az eredeti tervekkel ellentétben végül nem ő mondta a debreceni ünnepi beszédet, kedden pedig a 16. kerületi választási fóruma maradt el.

De amikor mégis megjelent egy-egy nyilvános eseményen, az is emlékezetesre sikerült: hétfőn Debrecenben perceken keresztül némán gyalogolt újságírók mellett, kedd reggeli pécsi látogatása során pedig úgy megijedt a rá váró sajtótól, hogy sofőrje a kocsiját meghúzva menekült el.

Kósa Lajos Pécsett

Közzétette: Szabad Pécs – 2018. március 20.

Vagyis úgy tűnik, hogy Kósa Lajost a kormánypárt egyre inkább megpróbálja elrejteni a furcsa örökséghez kapcsolódó botrány kirobbanása után, mint ahogy Tiborcz István elbújt az utóbbi időben.

Információink szerint egyébként Kósa ügyében

hamarosan újabb dokumentumok kerülnek elő.

Ez is az egyik oka lehet annak, hogy a minisztert megpróbálják elrejteni.

Milliárdok és jegesmedvék – kampányhét (4.)

Szélsebesen vágtatunk az áprilisi választások felé; immár sorozatunk negyedik részéhez értünk el, azaz négy hetet hagytunk magunk mögött a hivatalos kampányidőszakból. Látható, hogy egyre több leleplezés érkezik, s bár igyekszik a kormánypárt is, ezúttal messze lemarad, egyelőre nem is nagyon talál az ellenzékre ráhúzható erkölcsileg, vagy kriminológiailag elítélhető ügyeket, miközben saját embereit sorba érik a találatok. A leleplező írások közlésében élen jár a Magyar Nemzet, amiből többen arra a következtetésre jutottak, hogy mégis csak vannak „betárazott” dokumentumok Simicska Lajosnál, mi több a Kósa-üggyel már le is dobta az atombombát. Ha így van, akkor a klasszikus utat járja, mellékszereplőkön keresztül lehetetleníti el a vezért.  E heti görbe tükrünk összeállításánál sem akadtak tehát gondjaink, annak ellenére sem, hogy a csütörtöki, március 15-i rendezvényeket követően három pihenőnapot is kapott a politika.

És akkor, íme, az e heti toplistánk:

  1. Kósa Lajos milliárdjai
  2. Gulyás Gergely Kósát védő beszéde
  3. Orbán Viktor fenyegetése
  4. Egy új szlogen: kampánylyukból…
  5. Ki fizeti Semjént?

Kósa Lajos milliárdjai

Ha az ember beüti a Hírkeresőbe a fenti címszavakat, az első adat, ami feltűnhet, hogy 125 ezer bejegyzést regisztrált az oldal. Vagyis ilyen mértékben uralta a hírek világát a volt debreceni polgármester ügye, a csengeri asszony 1300 milliárd forintos örökségének kezelési joga. Az időközben miniszterré avanzsált – némi frakcióvezetői kanyarral közbeiktatva – Kósa kezdetben tagadta az egész kapcsolatot, majd a végén áldozatként mutatta be magát, mint akit becsapott egy egyszerű csengeri háztartásbeli. Az össze-vissza beszéd mellett az is védhetetlenné tette a kormányzat emberét, a Fidesz alapítóját, hogy időközben előkerült egy újabb dokumentum arról, hogy az irdatlan nagy összegből jutott volna nyolcszáz milliócska a Kósa–családnak is, jelesül a már jelentős állami támogatásokból sertéstelepet elnyerő édesanyának is. Szívesen írnám ide, hogy ez tényleg nagyon  szép példája a gondoskodó gyermeknek, a szülőért felelősséget vállaló fiúnak, ha nem lengené be érzületünket az a gyanú, hogy ez az összeg valójában Kósa jutalékául szolgált volna. Nyolcszázmillió. Hm… Szívesen eljátszik az ember a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő maga jutna ekkora összeghez. Meglehet, pitiáner vagyok, de én most az egy százalékának is örülnék.  Valószínűleg ezért nincs se nyolcszáz, se nyolcmillióm…

Gulyás Gergely Kósát védő beszéde

A Fidesz kommunikációs szakembereit zavarba hozta a Kósa-ügy; váratlan kirobbanása nyomán nem tudtak olyan mondatokat legyártani, amelyek hitelesen képesek lettek volna védeni őt. Hogy mennyire nem, arra görbe tükrünk negyedik pontjában még visszatérünk, de mert itt éles harc folyik az előkelő helyezésekért, Gulyás Gergely mondata mindenképpen az előkelő második helyre kívánkozik. A Fidesz új frakcióvezetője – aki, nem mellesleg éppen Kósa Lajost váltotta a funkcióban – azzal igyekezett megmagyarázni elődje 1300 milliárdos tranzakcióját, illetve azt a közben tagadhatatlanná vált tényt, hogy egy csengeri asszony kapcsolta be az üzletbe, vagy csapta be Kósát, párttársa azért esett bele ebbe a csapdába, mert – idézem – „ha a férfiak nőkről beszélnek, gyakran túlzásokba esnek”. Próbálom megfejteni, mit is takar ez az állítás, vajon mit mondott Kósa, amire ez a kijelentés ráhúzható. De akárhogy csavargatom, képtelen vagyok rájönni. Mi volt az a túlzás, amit a nagy örökséghez jutó, vagy arról álmodó asszony kihozott a miniszterből? Most túlzott Kósa, amikor igyekezett valamilyen magyarázatot találni a történtekre, vagy akkor, amikor elballagtak kettesben a közjegyzőhöz? Esetleg akkor, amikor a nyolcszázmillióról egyeztek meg? Kérem a kedves ifjú Fidesz-frakcióvezetőt segítsen nekem, oldja már fel ezt a dilemmát, az, ami a csengeri hölgy nőiességének számlájára írható? Mert én itt még csak olyan számláról olvastam, ami Kósa családjának jutott volna…

Orbán Viktor fenyegetése

Voltaképpen az a beszéd, amit Orbán Viktor március 15-én elmondott, csak abban az esetben illeszthető ide, ha nem vesszük komolyan. Ha nem vesszük komolyan azt a fenyegetést, amelyet az ünnepinek szánt szózatban hallhattunk a miniszterelnöktől. De vajon lehet-e egy nagyon is komolynak szánt kijelentést, amely a választások utáni erkölcsi, politikai és jogi felelősségre vonásról szólt, üres fecsegésnek tekinteni. Hát persze, hogy lehet, de csak akkor, ha a szónok maga is idézőjelbe teszi, vagy a személye olyan könnyű, hogy semmit nem szabad tőle mellre szívni. Orbánról azonban tudjuk, hogy egyrészt nagyon is végiggondolja, amit mond, másrészt nincs ma nálánál komolyabban veendő személy az országban. Ami egyfelől azt jelenti, hogy van miért rettegni, ha a Fidesz nyeri a választásokat, és újra Orbán Viktort ülteti a kormányfői székbe – ki mást? -, másrészt ennek a passzusnak nincs semmi keresnivalója ebben az összeállításban. De itt van. Reménykedjünk.

Kampánylyukból kampányszél fúj

Erre a mondatra már utaltunk a második résznél. Havasi Bertalan, Orbán Viktor szóvivője szájába adták azt a szlogent; szorgalmas Finkelstein-tanítványok gyárthatták le, a Kósa ügy könnyűvé tételére. Megszokhattuk, hogy a Fidesz famulusai minden helyzetre találnak olyan választ, amellyel vagy elkerülik a választ, vagy elterelik Gyurcsányra, a szocialistákra, az ellenzékre, vagy pedig egészen más témára, például Soros Györgyre.  Most azonban, 1300 milliárd esetében nagyon nehéz ilyen utakat találni, így aztán maga a kampányidőszak tűnt alkalmasnak arra, hogy az állításokat a hazugság tartományába üldözzék. Mert ugye kampányban mindenki mond mindent, mindenki vádolja a másikat, csak azért, hogy gyengítse annak helyzetét.  Itt azonban elég súlyos konkrétumok jöttek szembe a kormányzattal, amelyre már nem illeszthetőek rá a bevált panelek.  Ebbe a kampánylyukba, ha akarja, ha nem beleesett a Fidesz, ott van a mélyén, és bizony nehezen tud onnan kikecmeregni. Ráadásul újabb és újabb dolgok hullanak bele a lyukba, és ahogy most látszik: a sorozatnak áprilisig nem is lesz vége. Ebbe a kampányszélbe bizony könnyen bele lehet betegedni, pláne ott lent, a lyuk hűvösében.

Ki fizeti Semjént?

A svédországi vadászat már bekerült előző heti összeállításunkba is, a miniszterelnök-helyettesnek azóta sem sikerült érdemi magyarázatot adnia az északi kiruccanására. Ettől azonban még nem „érdemelte” volna ki, hogy újra helyet szorítson magának tekintélyes összeállításunkban, de egy-két újabb részlet felbukkanása indokolttá tette ismételt toplistás pozícióját. Megtudhattuk ugyanis, hogy olyan ember finanszírozta a kiváló vadász útját, aki pályázatok útján állami pénzekhez jutott, és bizony kultúr-országokban az ilyesmi egyenlő az adott politikus bukásával. Ehelyett Semjén Zsolt büszkén – vagy bárgyún? – vigyorog a kamerákba, jegesmedve vadászatról beszél, és arról, hogy legközelebb, amerikai vadásztúrájára Bayer Zsoltot is magával viszi, hogy az ellenzéki sajtónak még legyen mivel és kivel támadni őt. Gondolkodom ezen a mondaton: vajon kell-e őt támadni? Vagy untig elegendő, ha hagyjuk beszélni, amivel épp úgy lejáratja magát, ahogy Kósa Lajos. Csak azt tudnám, hogy ebben az esetben mit reagál majd Gulyás Gergely; bár, meglehet, az a jegesmedve, amit lőni akar Semjén egy leányzó…

Pofon, gyűlölet, piszoár, maffiaállam – Figyelt a héten? Kvíz

0

Közeledik a választás, ráadásul március 15-e alkalmából is több nagygyűlés volt, így aztán talán még a szokásosnál is több emlékezetes mondat hagyta el politikusaink száját. Ön mennyire emlékszik? Töltse ki kvízünket és kiderül.

A korábbi hetek hasonló kvízeit ide kattintva találja.

A kevélység bűne

Nem tudom, hogy nagytiszteletű Balog Zoltán szokott-e még lelki gyakorlatokat végezni a miniszterelnökkel, aki nyíltan nevezte őt a lelki vezetőjének. Azt sem tudom, ilyenkor szóba kerülnek-e a bűnök és erények, amelyeket egy keresztyén embertől joggal várna el a hite. Azt sem tudom, hogy kifejti-e ilyenkor a véleményét a miniszter-lelkész arról, hogy szerinte miben nyilvánul meg az a hét bűn – amelyet a katolikusok főbűnnek mondanak – az emberi kevélység, vagy másként a büszkeség, a kapzsiság, a bujaság, az irigység, a falánkság, a harag és a lustaság, azaz a jóra való restség. Kioktatja-e arról, hogy amennyiben ezeket a rossz emberi tulajdonságokat képes valaki kordában tartani, az feltehetően nem fogja elkövetni a tízparancsolatban felsorolt súlyosabb tiltások egyikét sem. Aki legyőzi magában az irigységet, a haragot, vagy akár a jóra való restség is, az nagy valószínűséggel nem fog lopni sem.

Nem tudom, nagytiszteletű Balog Zoltán szokott-e ezeken a találkozásokon lelkészként beszélgetni a miniszterelnökkel a napi politika fejleményeiről, vagy az ilyen „bizalmaskodásnak” korlátot szab a hivatala. Végül is a miniszternek az a dolga, hogy a tárcája ügyeivel foglalkozzon, és ne arról prédikáljon a főnökének, hogy egy keresztény kormány tagjaitól milyen erkölcsi tartást illene elvárni. Aligha volna illendő ilyenkor szóba hozni, hogy talán jobban kordában kellene tartania a vejét, időnként jó volna a körmére nézni, nehogy elkövesse, mondjuk, a 10 parancsolat fentebb említett egyik súlyos bűnét.

Nem tudom, fel szabad-e hánytorgatnia, hogy a világ az embert barátjáról ítéli meg, és ha azt tapasztalják, hogy a miniszterelnökhöz a családján kívül talán legközelebb álló ember, a gyerekkori barát, alighanem az egyik legfőbb bűn, a kapzsiság rabja lett, az árnyékot vethet ő magára is.

Nem tudom azt sem, beszéltek-e már ezeken a lelki gyakorlatokon arról, milyen rossz tanácsadó a harag. Sokszor a büszkeség lehet az oka, amikor pusztán azért őriz kibékíthetetlen haragot valaki a lelkében, mert egykor – mondjuk – egy nyilvános vitában vereséget szenvedett valakitől, vagy elveszített egy választást, amikor győzelemre számított. Lehet a harag oka persze sok minden más is: amikor úgy érzi a kevély ember, hogy a világ korlátokat állít elé, vagy olyan falba, számára befolyásolhatatlan erőbe ütközik, amely a mozgásterét korlátozza. Ilyenek lehetnek akár a nehezen járomba fogható civil szervezetek is.

Nem tudom, nagytiszteletű Balog Zoltán meri-e venni magának a bátorságot, hogy akár csak egyetlen bíráló szót is kiejtsen ezeken a feltehetően meghitt találkozókon a miniszterelnöknek egy kormánybeli társa, ráadásul Orbán Viktor helyettese, a katolikus Semjén Zsolt viselt dolgaival kapcsolatban? Emlékezteti-e arra, hogy Krisztus követői közül sokan pusztán azért esnek manapság a kevélység bűnébe, mert úgy látják, hogy a kevélykedőknek jól megy a soruk, és ezért akár lopni is hajlandók. Elmondja-e neki a „nagy vadásszal” kapcsolatban, ami a Szentírásban is olvasható: „… boldogoknak mondjuk a kevélyeket, mert ők gyarapodtak, bár gonoszságot cselekedtek; és nem lett bántódásuk, bár kísértették Istent” (Mal 3,14b-15). Emlékezteti-e a katolikust a reformátusok 10 parancsolatának 6-ik pontjára, miszerint ne ölj! (Ez talán nem csak az emberek ölésre vonatkozik.) Ne tekintsd embertársadat konkurenciának, akit minden áron meg kell előznöd, akit szakmailag, politikailag, vagy személy szerint „ki kell nyírnod”, ahogyan ő tette azt évekkel ezelőtt egy más nézeteket valló politikus társa esetében.

Nem tudom, mennyire bátor ember a nagytiszteletű, de talán ezekben a napokban illene legalább szóvá tennie a rosszallását a kálvinista Róma egykori polgármesterének sorozatban kipattant ügyeiben is. Kósa Lajos jó ideje nem tartja be vallása parancsolatait. A nyolcadikat: „nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg – sem lopás által, sem üzleti csalás által, sem azzal, hogy akár felebarátodat, akár az államot „átejted”, mert „amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.”. Meg talán a kilencedik parancsolatot sem tiszteli: „Ne hazudj! Nincs szükséged arra, hogy az igazságtól eltérj, sem azért, hogy kudarcodat leplezd, sem önnön kényelmed érdekében, sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják. A hazugság az emberi együttélést hosszú távon pokollá teszi.”

Nem tudom, ha mindezt elmondja lelki vezetőként a miniszterelnöknek, annak nem kellene-e legalább is összevonnia a szemöldökét, és elgondolkodnia az Úr Jézus azon tanításán, hogy „a végső kérdés nem az, hogy egy bűn kicsi-e vagy nagy, hanem az, hogy bűn-e.” És ha bűnt tapasztal, hivatalából következően meg kell-e torolnia azt?

Ha mindezeket átbeszélik a lelki gyakorlataikon, akkor elfogadható-e Orbán Viktortól, hogy kevélyen azt nyilatkozza a környezetében elkövetett bűnöket számon kérőknek: „Kampány lyukból kampányszél fúj”?

Többször látták Kósát Csengeren

Lecsúszott, nyomorgó, majd hirtelen költekező családként írták le Csengeren Szabó Gábornéékat, az „eurómilliárdos örökös” famíliáját. A helyiek sokszor látták a faluban Kósa Lajost.

Természetesen Csengeren mindenki Kósa Lajos történetéről, a 4,3 milliárd euró értékű állítólagos örökségről beszél. Névvel nem szívesen nyilatkoznak, de azt többen elmesélik, hogy a Szabó család annyira szegény volt korábban, hogy lényegében nyomorogtak. A Móricz Zsigmond utcában, ahol akkoriban laktak, a szomszédok segítettek nekik, ők adtak ételt a háromgyermekes családnak, hogy ne éhezzenek. Többször kapcsolták ki náluk a vizet és a gázt, mert nem tudták fizetni a számlát.

Az „örökös” édesanyja lecsúszott csengeri pedagógus volt, aki szerette az italt, és már ő is kölcsönökből élt, visszafizetni viszont nem tudta őket, ami miatt elítélték. Börtönbe menetele előtt „összejött” egy mátészalkai cigányprímással, Marika már a börtönben született.

A família régi háza. Forrás: fühü

A fél ország azt találgatja, hogy ki lehet a titokzatos örökhagyó. Csengeren se kerül közelebb az ember a megfejtéshez. Annyit meséltek az emberek, hogy az apa kivándorolt Németországba, ahol állítólag találkozott egy gyárossal, de a történet meglehetősen zavaros, mert

az sem tiszta, milyen üzletei voltak a férfinak,

és az sem, hogy miért csak évek múltán derült ki, hogy Németországban él egy ottani viszonyok között is megamilliárdos.

A helyiek úgy emlékeznek, hogy 5-6 éve kezdte Marika híresztelni, Németországban meghalt apja hatalmas örökséget hagyott rá. Ezután a család hirtelen elkezdett kölcsönöket kérni, állítólag valaki 60 milliót adott nekik.

Arról is beszámoltak a csengeriek, hogy Szabóék elkezdtek jótékonykodni. Milliókat adtak az óvodának, iskolának, gimnáziumnak. Az utcabeliek szerint rendszeres mulatságok zajlottak náluk. Utaztak, kirándultak, hatalmas autóval jártak, és máshová költöztek, egy nagy emeletes házba.

Ezzel együtt hatalmas vagyon azért nem látszik. A családnak van egy ruhaüzlete, kisbolt és kocsma a sportpálya környékén.

A végkifejletig vezető történetről annyit sikerült megtudni, hogy az örökség híre sokakat megmozgatott. Azt már nem tudják a helyiek, hogy Szabóné kereste meg Kósa Lajost, vagy fordítva, de azt többen ugyanazt mesélték:

a fideszes politikus többször járt a városban, és Szabónéhoz érkezett.

Tavaly év végén változott a helyzet, először rendőrségi vizsgálat indult. Úgy tudni, hogy ez vezetett el ahhoz, hogy az apa felakasztotta magát. Azt mesélték az emberek, hogy édesapja és nagyanyja is öngyilkos lett korábban.

A volt családi házban most a legidősebb fiú lakik. Hiába csengettünk, senki nem nyitott ajtót. Az utcabeliek elmondták, hogy bár otthon vannak, bujkálnak a sajtó elől.

A ház előtt egy férfi ácsorog, azt mondja, a családhoz tartozik, de bemutatkozni nem hajlandó. Azt állítja, hogy Szabóné nincs házi őrizetben. Azt is, hogy bárkinek tartozna a városban, bár a Kiskun Tender Kft.-vel szembeni 75 milliós adósságot elismeri. Ez a cég jelentette fel csalásért, ezért indult a büntetőeljárás.

A férfi leszögezi, hogy

az örökség létezik, és a Magyar Nemzetben látható közjegyzői irat is valódi.

Az állítólagos családtag fejtegetésbe kezd arról, hogy Kósa Lajosnak lett volna beszámolnivalója, amikor megpróbált részesülni az örökségből, tanácsokat ad államkötvénybe befektetésről. A Kósa édesanyja javára írt 800 milliós ajándékozásról a férfi azt mondta: ő egyébként semmi rosszat nem lát abban, ha valaki sikerdíjat kér.

„Miért ne kaphatna sikerdíjat egy családtag?”

– kérdezett vissza, hozzátéve: Kósa édesanyja nem kapott pénzt. Mert ez a történet időben pont akkor volt, amikor a mama Mátészalkán sertéstelepet vett.

Megtudjuk, hogy az örökösödési ügy már több éve tart, az Erste Bankba egyszer már megérkezett 5 milliárd forint, annak egy részét megkapta Szabóné, de aztán zárolták a számlát. Az örökség pedig több vagyonelemből áll – ez eddig nem hangzott el.

Czakó Jánosról annyit tud, hogy Kósa alkalmazottja volt, most a fővárosi önkormányzatnál dolgozik. (Czakó Kósa barátja.) A másik baráttal, Orendi Mihállyal volt közös vállalkozása Szabónénak, de semmilyen tevékenységet nem végeztek, csak létrehozták a céget – mondta a „családtag”.

„Ha ő ezt mondja… Szerintünk az örökség létezik” – ezt válaszolja arra, hogy Kósa szerint az asszony átverte őt, akit ezért feljelent. Szerinte egyébként arról van szó, hogy Kósa csalódott, amiért a több éves barátság után szerinte neki járó jutalékot nem kapta meg.

A Kósa-dosszié eddigi írásait itt találja.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!