Kezdőlap Címkék Kormány

Címke: kormány

Célpontok – Déli Kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Célpontok – Déli Kávé Szele Tamással

Így a kávé mellett eltöprengek: mennyi és hányféle célpontja, Utálatos Képe, kisördöge, mumusa és pomogácsa volt már ennek a kormánynak, melyet van balszerencsénk magunk fölött érezhetni? Ennek a megállapításához lassan tudóscsoportra lesz szükség, kell belé egy matematikus, egy csillagász, aki otthon van a nagy számok között, egy történész…

Mert ugye, először és mindenekelőtt ott voltak a filozófusok. Miért pont ők, meg lehetne indokolni, csak pontosan nem tudjuk mégsem: aztán a mozgássérültek, leszázalékoltak, munkanélküliek, a munkások, utánuk a diákok, a romkocsmában merengők, az értelmiségiek mindig is, Alföldi Róbert önmagában, az EU, az IMF, Soros, Sargentini, a menekültek, a bankok, a civilek, a Norvég Királyság, a liberálisok úgy általában, a baloldaliak úgy általában, az RTL Klub, egy időben az Egyesült Államok, a kisegyházak, a hajléktalanok, a hajlékonyak, a pedagógusok, a melegek, a romák, a független újságírók, utóbbi időben általában az írók, színészek, képzőművészek és egyéb komédiások… Jó összevissza listát sikerült összekapnom hirtelenjében, a kormány elmúlt kilenc év alatt kinevezett bűnbakjainak a harmada sincs rajta, de már így is azon csodálkozna egy független szemlélő, mondjuk egy marslakó, hogy ha valakiknek ennyi az ellenségük, hogyan vannak még életben?

Persze úgy, mondanám a marslakónak, hogy ezek igazából nem szeretik – most már semmiképpen sem – a kormányt, hiszen az ellenségnek tekinti őket, de azért nem kelnének ellene kaszára-kapára, az élet nem fekete-fehér, az ember általában békés természetű, míg ki nem hozzák a sodrából.

Nem igazi, elkötelezett ellenségei a bűnbakok a kormánynak, hanem csak rájuk fogják.

De hát mire jó ez, kérdezné a marslakó, hiszen az embernek általában kellemetlen, ha ellenségeket szerez?

Az már szentigaz, csakhogy a háborúnak vannak előnyei is, ilyen például a rendkívüli állapot. Ha béke van, nyugalom van, tiszta az ég, zöld ág virít a föld ormain és munkában él az ember, mint a hangya, küzd a kéz, a szellem működik, lángol a gondos ész, a szív remél, hamar kiderül, ha valami nem működik.

Mondjuk például a gazdaság.

Vagy ha sikkasztanak, lopnak a közelben, az is hamar meglátszik. De ha zavarosak az idők, ha állandóan attól kell tartani, hogy martalócok cserkelnek a kert alatt, ha egymástól is rettegünk, akkor egyrészt nem derülnek ki a disznóságok, mert nem firtatjuk őket, van fontosabb dolgunk is, készülünk a védekezésre – másrészt a kormánypárt teljes apparátusa egy választási hadigépezet, arra van kitalálva, ha nem kap ellenséget, háborút, össze is omlik, mert békeidőben igazából semmire se jó. Lehet ugyan szántani a tankkal, ha nagyon muszáj, de azért nem véletlen, hogy inkább traktorral szokás.

Bárki bármikor célponttá válhat

Rendben, mondaná az én kedves marslakó cimborám, ez azért nagyon idegesítő helyzet lehet, hogy tudjuk elviselni? Hiszen bárki bármikor célponttá válhat, bekerülhet egy gyűlöletcsoportba, ráadásul az ellenzék is eltanulta ezt a kormánypárttól, és ma már mindenki utálhat mindenkit, csak egy kis jóindulat kell hozzá?

Elég nehezen bírjuk, jó marslakóm, nehezen, kell hozzá egy idegrendszer… aztán van, akinél elszakad a cérna, mint mostanában a szegény, tizenhét éves Nagy Blankánál, kicsúszik a száján pár virágosabb kifejezés és neki is zúdul a teljes kormánymédia, meg a védelmére kel mindenki más.

És mondjam csak – kíváncsiskodna a marslakó – tudom már, kik lesznek a következő célcsoport?

Tudom bizony.

Honnét?

Hát, kimentem én éjfélkor a keresztútra, meghintettem idei bagoly tavalyi tojását három szűz által három ösvényen hozott szenteltvízzel, magam elé mormogtam, hogy „kuruzsu, pimpó, bakmacska”, bekentem a képemet temetői agyaggal és a Göncölszekér rúdjának végében megláttam a célcsoportot. De az is nagyon jó módszer a misztikus eljárásokkal szemben, ha az ember Magyar Időket olvas, ugyanis akit abban egyszer megtámadnak, abból menten ellenség és mumus lesz. Szóval, ha nem akarunk agyaggal maszatolni, elég az is, ha értő szemmel olvasunk.

És kik lesznek azok?

Tessék megkapaszkodni, mert rázni fog: a gazdasági szakértők és a közgazdászok.

Azok meg ugyan miért?

Azt még csak sejtem, de hogy tegnap két írás is ízekre szedi őket az említett lapban, az biztos. Ráadásul az egyiket épp a főszerkesztő, Gajdics Ottó jegyzi, „Tudományos béljóslás” címen. De legalább egyből, az első bekezdésben meg is mondja, mi a baja a közgazdászokkal.

„Ott tartunk, hogy környezetemben egyre többen vonják kétségbe a közgazdaságtan tudományos jellegét azon szakértők miatt, akik életükben még egy adatot sem találtak el a magyar gazdaságról szóló előrejelzéseikben. Különösen igaz az ezotériába hajló okoskodás olyan időszakokra, amikor nemzeti kormány próbálja kirángatni a balliberálisok által előidézett csődhelyzetből az országot.”

Hát kérem, én az úr környezetéről nem tehetek, tessék talán jobb társaságba járni. Az meg, hogy a szerző által balliberálisnak nevezett (holott ennek a jelzőnek semmi értelme) közgazdászok adatai nem stimmelnek a magyar kormány szerint? Az tán azért lehet, mert a magyar kormány olyan adatot mond, amilyent épp akar, a szakértők meg ezzel szemben megpróbálnak a valódi számokkal dolgozni. Persze, hogy nem ugyanaz jön ki. Ahol nincs gazdasági csoda, ott nehéz kimutatni – pedig ahhoz képest még nem is áll olyan rosszul a magyar gazdaság, mint ahogy állhatna. Van még ennél lejjebb, bőven. Csak épp jól sem áll.

Szerintük sok a balliberális áltudós…

Az a szerző leszögezi mindenképpen, hogy „Nem a közgazdaságtan áltudomány tehát, csak sok a balliberális áltudós.” Értem. És ki a balliberális áltudós? Akire ő azt mondja. Jobboldali áltudósok meg természetesen nincsenek is. Hogy is lehetnének?

A másik írás is érdekes, Rácz Gergő tollából. Már a címe is lényegre tör: „Az elemzők évek óta nagyon rosszul teljesítenek”. Az elemzők, tetszik érteni, nem a gazdaság: az elemzők. Kicsit olyan ez, mintha valaki a Meteorológiai Intézet előtt tüntetne, szép időért. (Állítólag Bukarestben egyszer megtörtént). De lássuk, hol a gond?

„Piaci elemzők és nemzetközi szervezetek is kishitűnek bizonyultak, 2017 őszén előrejelzéseikben messze alulbecsülték Magyarország tavalyi gazdasági növekedését, sorra két-három százalék körüli mértékkel számoltak – hívták fel a figyelmet csütörtökön gazdasági kormányzati vezetők. Hozzátették: a magyar gazdaságban a legfontosabb mutatók kivétel nélkül kedvezően alakulnak, ami a nemzetközi gyakorlatban kifejezetten ritkaságszámba megy.”

Aha. Holott a pénzügyi tárca szerint tavaly a gazdasági növekedés elérhette a 4,6 százalékot. Ez ugyan a pénzügyi tárca dolga, én magam nem tapasztaltam komoly növekedést, sokkal inkább áremeléseket, de jó lehet nekik, ha ők tapasztaltak. Viszont érdemes 1,6 százalék növekmény-különbség miatt sajtókampányba fogni?

Amiatt biztos nem. Pedig megszólalt még Orbán Viktor is az ügyben.

„Az elmúlt időkben számos elemző alulmérte a magyar növekedési kilátást. Választási évben az elemzők jól láthatóan politikai eszköznek tekintik magukat, nem a valóságot akarják bemutatni, hanem politikai szimpátiájuk alapján befolyásolni akarják az embereket – mondta a múlt héten a kormányfő. Orbán Viktor kifejtette: ez most sem lepi meg, hiszen megkezdődött az EP-kampány.”

Na, itt kezd nekem gyanús lenni valami. Itt valami nagyon komoly gazdasági válság közeledhet, uniós pénzek maradhatnak el, de tán történhet rosszabb is, azért indult meg a hadjárat – mint látom egyenesen a vezénylő tábornokkal az élén – a közgazdászok ellen, mert rövidesen nagyon rosszak lesznek a mutatók, és előzőleg alá kell ásni a szakértőkbe vetett bizalmat. Lehessen rájuk azt mondani, hogy hazudnak, nem is úgy van, nincs semmi baj, ez csak az ellenzék és Brüsszel mesterkedése.

Ez a struccpolitika nem fog segíteni a valódi válságon,

ahogy az Erik a vikingben is hiába kiabálja a földrengés közepén a király, hogy nem süllyed az ország, azt attól még elnyeli a tengerár. Már persze, ha lesz válság, mert az ilyesminek kényes a természete, nem lehet pontosan megjósolni, mi várható.

De megnyugodhatunk: ha lesz valami baj a gazdasággal, arról már előre a közgazdászok tehetnek, efelől gondoskodva vagyon.

Ahogy ha rossz az idő, azt meg a meteorológusok csinálják, nem a szél meg a felhő.

Ha rossz az egészség, arról az orvos tehet, nem mi, akik megettünk két méter véreshurkát kenyérrel és most nyomja a gyomrunkat.

Felelős nálunk mindig van, esetünkben már előre ki is jelölték őket.

Mi baj történhet ezek után?

Ja: mindenféle.

Magabiztos hülyeségek – Déli Kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Magabiztos hülyeségek – Déli Kávé Szele Tamással

Így kávé mellett most kicsit nagyobb ívben szeretném bemutatni a magyar kormányoldal horizontját – melyről elmondhatjuk, hogy leginkább a magabiztos, önhitt ostobaság jellemzi. Kicsit olyanok a kormány hívei és tagjai egyaránt, mint a valódi, öntudatos dilettáns: nem zavarja őket az alkalmatlanságuk, hanem kifejezetten büszkék rá.

Tegnap nagy napjuk volt, egymást érték a hajmeresztő események, melyeknek mind-mind ők voltak a főszereplői: kezdjük rögtön Semjén lovaggal, aki a KDNP évadnyitó ülésén bejelentette:

„A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) pártszövetsége nemcsak a magyar történelem, hanem az Európai Unió történetének legsikeresebb politikai konstrukciója.”

Sőt, ha már itt tartunk, bizonyára az egész planéta történetében nem akad hozzájuk fogható. Sok szempontból. És mindez az alkalomhoz illően egy mátészalkai kultúrházban hangzik el, nem azért ott, mert körülbelül ennyire fontosak, hanem azért, mert a Hammersmith Odeon nagyterme éppen foglalt. Aztán még beszélt mindenféléket, melyeknek egy része nem igaz, más része érdektelen, szóval ez a mondat volt a lényeg, hogy álljon fel tőle a szőr a hátunkon.

Jelentem, felborzolódott.

Kásler Miklós ellenben óvodába ment.

A rákosmenti Csicsergő Óvodába, és csicsergett is mindenféléket a gyerekeknek, még az a szerencse, ha nem értették, mert amelyik értette is, megállt a növésben. De lássuk a legbiztosabb, kincstári MTI alapján, miket beszélt a kisdedeknek?

„Budapest, 2019. január 17., csütörtök (MTI) – Az óvoda a magyar oktatási rendszer egyik legjobban kifejlődött, legfontosabb eleme – vélekedett az emberi erőforrások minisztere budapesti sajtótájékoztatóján csütörtökön, miután látogatást tett egy XVII. kerületi intézményben.

Kásler Miklós azt mondta, az óvoda küldetése, hogy a gyermekek alapvető készségeit fejlessze. Érzelem- és értékorientált ismeretanyag megszerzése a cél – tette hozzá.
Közölte: azt szeretné, ha a gyermekek a nemzeti identitás és a klasszikus értékek elemeivel, valamint az egészséges élet alapvető követelményeivel találkoznának.

Felidézte, hogy a meglátogatott csoportok megismerkedtek a fogmosás fontosságával, és folyamatosan mozogtak. Ez azért lényeges, mert kedvezőtlen, hogy a magyar óvodások jelentős része, 25-30 százaléka túlsúlyos – hangsúlyozta.

A tárcavezető felidézte, hogy 2015. szeptember 1-je óta már hároméves kortól kötelező óvodába járni. Míg 2010-ben a hároméves gyermekek 74,1 százaléka nyert óvodai elhelyezést, arányuk a 2017/2018-as nevelési évben 84 százalékra emelkedett.

Az óvodai férőhelyek száma 9200-zal nőtt 2010 óta. Ezzel párhuzamosan emelkedett az óvodapedagógusok száma: 1200-zal többen foglalkoznak a gyermekekkel, mint hét éve. Az ő bérük 2010-2017 között átlagosan 50 százalékkal nőtt, és ez a tendencia a jövőben is folytatódik – sorolta Kásler Miklós.

Kitért arra, hogy a kormány döntése alapján a következő években száz új óvoda épül, legalább nyolcvanat pedig felújítanak.

A miniszter úgy vélekedett, hogy jó helyre jut a kabinet folyamatos támogatása.

Az esemény sajtóanyagában azt írták, hogy a magyar óvodák alapfeladata az egészséges életmódra nevelés, az érzelmi, erkölcsi, anyanyelvi, értelmi fejlesztés. A 2018. szeptember 1-jétől hatályos, módosított alapprogramban még hangsúlyosabb szerepet kap egyebek mellett a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet kialakítása, valamint az egészséges életmód.

A verselés kiegészül a népmesék, a népi hagyományokat felelevenítő rigmusok elemeivel.”

Mindezt gyermekeknek

Az érzelem- és értékorientált ismeretanyag megszerzése közben, mintegy a nemzeti identitás kialakításaként, a klasszikus értékek mentén. Kásler úr: ezt még az óvónők sem szeretik, nem, hogy a gyerekek, főleg, mivel üres halandzsa. Egy esetben lehetett némi haszna Kásler aktuálpolitikai beszédének: ha az ebéd utáni csendes pihenő előtt hangzott el, altatóként, de akkor is félő, hogy megsínylették a zsenge, fejlődő szervezetek.

Haladjunk, kérem, még sok szamárság történt tegnap

Csépányi Balázs például a Magyar Időkben megfújta a riadót, ugyanis szerinte: „Locsolják a pénzt a ballib médiára!”

Akkor az a szerencsétlen média pénzálló, mert mind lepereg… egy vas nem sok, annyi sem ragad nálunk. Már, ha van egyáltalán értelme annak a szónak, hogy ballib, én szívesebben használom az „ellenzéki és független” gyűjtőnevet. De ki locsol, mit locsol?

Attól rémült halálra a kormány médialakája, hogy a Facebook és a Google – az álhírek elleni harc jegyében – háromszáz-háromszáz millió dollárt fog fordítani a valódi újságírás támogatására a következő három évben. Ami dicséretes, bár adataim szerint az összeg legnagyobb részét, sőt, esetleg az egészet is Amerikában költik el, a Pulitzer Center és a Report for America nevű nonprofit szervezeteken keresztül, szóval az a veszély nem fenyeget, hogy errefelé is csurranjon-cseppenjen valami. De Csépányi mester igaz magyar ember, őt nem is az zavarja, hogy ő nem kap belőle, őt az zavarja, hogy más kap. Vagy kaphat. Különben a támogatott sajtótermékek listája még meg sincs, de ő már tudja, hogy „ballibek” lesznek, hiszen a gonosz Google és a még gonoszabb Facebook pénzéről van szó.

Hát az mondjuk tény, hogy nem kötelezhető Mark Zuckerberg arra, miszerint a Breitbartot támogassa, arra főleg nem, hogy ezt örömmel tegye, és érthető az alt-right felháborodása, ha álhírek elleni harcról hall: hiszen nekik a hazugság, az álhír az éltető elemük, bár nem értem akkor sem Csépányi haragját, hiszen ez az iparág Magyarországon nagyrészt államosítva van és még a kistermelők is sok hasznot hajtanak vele a kormánynak. Ha amerikai lenne, akkor irigyelhetné, így nincs is értelme – meg azért van egy olyan érzésem, hogy a Magyar Idők szerkesztőségének oszlopos tagjaként talán nem kell napi kenyérgondokkal megküzdenie.

De uszul és uszít, mert:

„A Pulitzer Center weboldalán például számos, Orbán Viktort és a magyar kormányt elítélő írás található.”

Ami csak azt jelenti, hogy Orbán Viktort és a magyar kormányt van miért elítélni. Semmi többet. Nem mellesleg: volt olyan amerikai törekvés, hogy az Egyesült Államok támogatta volna némi pénzzel a független magyar vidéki sajtó kiépülését, akkoriban volt is hatalmas pánik kormányoldalon, hajtépő sikoltozással egybekötve, miszerint vége a világnak, jenki pénzen fogják megbuktatni azt az áldott jó, bölcs és tehetséges magyar kormányt – a jenki pénz összesen lett volna 700 ezer dollár, ami forintban 190 millió. Ebből bizony még egy kis nyomtatott napilap sem jön ki, ez maximum ösztöndíjakra lehetett volna elég, csakhogy mi történt? Az történt, hogy beérkeztek a pályázatok, szépen megköszönték őket, és a követség közölte:

„Semmi sem került le a napirendről, a benyújtott pályázatok alapos vizsgálatát követően azonban az amerikai külügyminisztérium úgy döntött, más megközelítést alkalmaz.”

Magyarul:

„Nem kaptok egy vasat sem, meggondoltuk magunkat.”

Ez volt az utóbbi tíz év egyetlen olyan kísérlete, hogy a magyar sajtót külföldről támogassák, ebből sem lett semmi. Szóval Csépányi feleslegesen aggódik, inkább vigyázzon arra, hogy ne csöpögtesse le kaviárral a Boss-öltönyét.

A végére hagytam a legnagyobb baromságot:

a köztévé kulturális csatornája, az M5 külön adást szentelt a homoszexualitás gyógyításának. Mármost ez a szexuális habitus a tudomány mai állása szerint – mely álláspont hivatalosan 1973-ban alakult ki – nem betegség. Ha pedig nem betegség, hanem magatartásforma, akkor nincs is értelme gyógyítani. Más kérdés, hogy nem is lehet, és akit szexuális szokásainak megváltoztatására kényszerítenek – bármiféle módon és irányba – az a kínok kínját éli át és akkor sem fog megváltozni, de ez a jelek szerint nem érdekli az M5-öt, és az adás vezetőjét, Trombitás Kristóf Keresztélyt.

Az ezerszer elhangzott, ócska érvelésüket nem is reprodukálnám, mindannyian hallottuk már, unásig ismert, hogy a nemi viselkedés „divatból” változik (ugyan már, ne tessék hülyéskedni), ha nem beszélünk a homoszexualitásról, akkor az nincs (mindig volt, mindig lesz), hogy „a ballib terror teszi lehetetlenné a homoszexuálisok kezelését” (meg a tény, hogy ez nem betegség, tehát nincs mit kezelni).

Hát kérem. Egyfelől nekem magamnak az a véleményem, hogy szexuális téren míg két ember közös megegyezéssel ügyködik az ágyban, egymás örömére, és nagykorúak mindketten, valamint egyik sem okoz kárt ezzel senkinek, a világon semmi közünk ahhoz, hogy mit művelnek. Ő dolguk. Amint az is a nézetem, hogy a szexuális beállítottság nem determinálja senkinek sem a képességeit az élet más területén, így pláne nincs hozzá köze senkinek.

A műsorvezető, az érdekes nevű Trombitás Kristóf Keresztély is így gondolhatta korábban, ugyanis még korábban a többek között általa is szerkesztett Il Nostro Calcio oldalon nagy respektussal nyilatkozott a melegjogokért kiálló Moscardelliről, tehát a minapi tévéadásnak egy hozadéka mindenképpen volt – valamikori kollégái az oldalon elhatárolódtak a mostani Trombitástól.

Ami nem tetszik a kormánynak, azt „gyógyítani” kell?

Egyáltalán, mi ez, hogy ha valamit nem ért a kormány vagy nem tetszik neki, azt „gyógyítani” akarja? A valamikori Szovjetunióban próbálták elmegyógyintézetben kezelni az ellenzékiséget, mondván, hogy mivel rendszerük a világ legtökéletesebbike, logikus, hogy akinek nem tetszik, csakis őrült lehet, azt meg gumiszobába kell küldeni.

Ma még csak a melegek „kezelése” lehet tárgya a közbeszédnek.

Holnap már esetleg a „kényszergyógykezelésük” is.

Holnapután lehet, hogy felkerül a pszichés megbetegedések listájára az ellenzékiség is.

És annak kényszergyógykezelése.

Mellesleg, a ma reggeli Magyar Időket böngészve arra juthatunk, hogy a kormányzati támadások következő célcsoportja a közgazdászok lesznek – ugyanis nem sikerült kimutatni a magyar gazdaság szárnyalását. Sehogy sem sikerült.

Talán tessék sajtóhibára gyanakodni a közgazdászok ekézése helyett: ugyanis ha a szárnyalásból kimarad egy ékezet, akkor már kimutatható a jelenség.

Tölgyessy: Aligha érjük meg az Orbán-rendszer végét – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Kardos Ernő
-
1
Tölgyessy: Aligha érjük meg az Orbán-rendszer végét – 2018 (szubjektív) legjobbjai

„Mi lesz veled Magyarország?” – címmel tartott előadást Tölgyessy Péter, aki elsősorban a választások után várható politika alakulásáról beszélt. Az alkotmányjogász a választási kampányról csak annyit mondott, hogy egyetlen igaz mondat sem hangzott el, lényegében a hazugságok versenye volt. Tölgyessy szerint az nem tudható, hogy mikor lesz vége Orbán Viktor hatalmának, de valószínű, hogy a kormányfő nem választáson fog elbukni, és a leváltása egy újabb rendszerváltás lesz.

Az apály lehangoló, mert a tenger mellett mindent ellep a sár, a parton tetemek, s a sirályok dögökre vadásznak. S persze a hányódó ladikok egymásnak verődnek, ahogy a peckes jachtok is könnyen széthasadnak.  Az apály hangulata az elmúlást idézi, van ugyan kikötő, ahol még lehet hajózni, de mégis az iszap, a vég, a pusztulás dominál. És a reménytelenség.

Pontosan ilyen apály idején vagyunk most Magyarországon – idézte fel tengerparti élményét Tölgyessy Péter, aki szerint a mai politikai rendszer a vázolt az apály berendezkedése.

A magyar társadalom a nyolcadik éve létezik ebben az apályos reménytelenségben. De

Tölgyessy szerint nemcsak bennünket ejtett foglyul valaki, hanem a világban is érzékelhető folyamat résztvevő vagyunk.

Gyengült a középosztály, s emiatt a legsikeresebb országokban is megjelentek a demokrácia bajai. Romlik az életszínvonal, teret nyer az irracionalitás, ezért elvetik a régi elitek tudását és politikáját, s megjelennek az új politikai erők, amelyek megoldást ugyan nem adnak a társadalom bajaira, de megsimogatják az emberek buksiját. Ezért aztán tömegesen lehet szavazni erre az új, populista elitre. A térségünkben még nagyobb a baj, mert a válságfolyamat nem egy már létező demokráciát, vagy sikeres kapitalista rendszert támadott meg, hanem egy félig működő berendezkedést pusztít el.

Ezért a legtöbb európai országban, sőt, szinte mindenütt, jelen van az a fajta politika, ami nálunk. A lengyelek lényegében ugyanaz csinálják, ami nálunk történik – pedig sokkal sikeresebbek, mint mi – de a térség többi országa is ezen az úton jár, hisz Robert Fico populizmusának van ugyan sajátos nemzeti vonása, de a lényeg hasonlít az Orbán Viktor politikájára. Ez a populistának nevezett folyamat a 2008-as válság idején indult, s azt lehet mondani, hogy ’45 óta a legnagyobb válsága a világkapitalizmusnak és a demokráciának.

Tölgyessy szerint ebbe a trendbe illeszkedik a „mi kis berendezkedésünk”, amelynek a legnagyobb mestere Orbán Viktor, aki mesterien építi fel az apály rendszerét. Pedig ilyen időben nehéz egyben tartani egy országot. Tőlünk keletebbre, Ukrajnában vagy Oroszországban soha nem sikerült a piaci kapitalizmus és a demokrácia alapján stabilizálni a helyzetet, ezért arrafelé még zavarosabb idők vannak, a káosz az úr! Mi talán kelet és nyugat határán vagyunk, az alkotmányjogász azt reméli, hogy a határ „innenső” oldalán.

A politikai zseninek kikiáltott magyarok azonban gyalázatos és szánalmas választási kampányt hagynak maguk mögött.

A kampány utolsó heteiben egyetlen igaz mondat nem hangzott el,

de – Tölgyessy szerint – nemcsak a kormánypártok hazudtak folyamatosan, hanem az ellenzék is. A Fidesz azt szajkózta, hogy féljünk, rettegjük, mert jönnek a migránsok és megesznek bennünket, elveszik a munkánkat, megerőszakolják kislányunkat, feleségünket. Az ellenzék pedig megállás nélkül azt hajtogatta, hogy mindenért Orbán Viktor a hibás, azt próbálták elhitetni, ha nincs Orbán, akkor boldog lesz az ország, s még iskolára is jut pénz. A két hazugság versengett egymással. Egészen elképesztő volt az elbutulás. Arról nem is beszélve, hogy az ellenzék pártjai is gyalázták egymást.

Előadásában Tölgyessy felidézte a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket, s megállapította, hogy a térségben a magyarok csalódtak legelőször a rendszerváltásban. Ezen aligha lehet csodálkozni, mert amíg a szomszédos államok a 2004-et megelőző évben 20-28 százalékos fejlődést produkáltak, addig mi mindössze 9 százalékkal növekedtünk. Ami természetesen befolyásolta az életszínvonalat, s amíg a politikusok először ki merték mondani, hogy a nyugat sem lehet mindenben példa, addigra a választók már rég kimondták.

Amerikai kutatások bizonyítják, hogy a magyarok fordultak el legjobban a kapitalizmustól és a demokráciától, s talán a nyugati szövetségi rendszertől is.

Tehát a rendszerváltás megítélése nálunk a legrosszabb, még Ukrajnában és Oroszországban is kedvezőbbnek tartják a változást. Itt pedig sokan azt mondták, hogy jobb volt a kommunizmus alatt.

Erre a jelenségre természetesen azonnal politikát kezdtek építeni, a közélet porondján vívott élet-halál harcot folytatók között azonnal megjelentek azok, akik „másfajta” politikát kezdtek ígérni. Köztük van Orbán Viktor, aki hallatlanul érzékeny a változásokra, s aki nagyon jól ismeri a magyarokat. A változás következményeként a parlamentből kisöpörték a kádári elitet, s megjelent a Jobbik, illetve az LMP. A változás irányát figyelve egyértelmű, hogy a magyar társadalom hétköznapjaiban alig vannak olyan minták, amelyek a kapitalizmushoz, vagy a demokráciához igazodnának. A magyar családok zöme tekintélyelvű, paternalista, s a férfiaknak Orbán visszaadta az előjogaikat. De hierarchikusak az iskolák és a munkahelyek is, Orbán ezeknek is visszaadta paternalista előjogaikat. Ez meghozta az emberek számára az „otthonosság” érzését.

A baloldali kormányok a fogyasztást igyekeztek stabilizálni, s az életszínvonalat emelni. Ezzel szemben Orbán pénz helyett ellenséget ad. Ha majd megszűnik a félelem a migránsoktól, akkor majd lesz valaki más, akitől retteghetünk.

A miniszterelnök hallatlanul hatékonyan gazdálkodik az emberek félelemérzetével.

A váratlan hódmezővásárhelyi győzelemig érzékelhető volt, hogy az ellenzék sejtette: nem tudják a Fideszt legyőzni. Az oppozíció leginkább a mandátumok számának növelésére rendezkedett be, nem pedig a választási sikerre. A közönség reménykedett, elhitte, hogy jön a Szél-, a Karácsony-, vagy épp a Vona kormány, miközben esélytelen, 10 százalék körüli pártokról van szó. Szemfényvesztés volt az egész. Ámbár az Orbán Viktor rendszere stabilnak tűnik, de képes szinte pillanatok alatt összeomlani, ezt a kormányfő pontosan tudja. Az egész hódmezővásárhelyi történet egy ilyen kormánybukásnak tűnt.

Kétségtelen, a fővárosban kétharmados többséget szerzett az ellenzék, de az új pártok nem igazán szerepeltek jól. A kádári gyökerű baloldal nyerte el a mandátumok többségét, de 2010 óta folyamatosan vesztes szériában van.  A Jobbik nem tudta megismételni korábbi sikerét, az LMP pedig bár három mandátummal növelte jelenlétét, továbbra is törpepártnak számít, a Momentum pedig a parlamentbe sem került be. Valójában semmi realitása nem volt a Fidesz legyőzésének, s sajnos újra ott maradtak a parlamentben azok, akik eddig sem voltak képesek a Fideszt leváltani. Tölgyessy azt hangsúlyozta, hogy Magyarország azért maradt el térségbeli versenytársaitól, mert a kádári gyökerű politikától az ország nem tud megszabadulni. Némi ellentmondásnak látszik, hogy Magyarország lemaradása 2010 óta gyorsult fel, amihez nincs köze a kádári gyökerű politikának.

Tölgyessy Péter nem tudja elképzelni, hogy ez a jelenlegi ellenzék valaha képes lenne Orbánt legyőzni.

Az oppozícióban lévő pártok ehelyett egyre mélyebbre kerülnek, már három választást vesztettek el. A sikertelenségben nagy szerepe van a megmondóembereknek, és a nyomásgyakorló csoportoknak is.  A Fidesz rendszeréről azt mondta, hogy apály idején ilyen politika működik. Ráadásul Magyarországon nehéz demokráciát csinálni.” Nincs követhető modell sem, mind a rendszerváltás idején. Orbán rendszere addig működőképes, amíg a megteremtésében közrejátszó feltételek adottak, mint például a középosztály válsága, a kilátástalanság. De a hatalom maga is beleszaladhat a „késbe”, ugyanis ritka, hogy az ilyen rendszer kitölti az idejét. Az előadó szerint a magyarok előbbre jutásához dagályra lenne szükség, tehát nemzetközi fellendülésre, ami elemi erővel repítené fel az országot is. Egyelőre azonban az apály ideje van, de készülni kell, s ha valóban eljön a dagály ideje, akkor lesz ismét Magyarország.

Előadása után kérdésekre is válaszolt Tölgyessy Péter. Paks bővítése szerinte leginkább arról szól, hogy építéséből a kormány pénzt tud lenyúlni. Egyelőre más nem indokolja a fejlesztést, hisz van energiánk, s ráértünk volna az atomerőműről nyolc év múlva dönteni.

Iszonyú a korrupció Magyarországon, ez a társadalom hétköznapjainak is része. Ezért ítéli el olyan nehezen a magyar nép a korrupt politikusokat, erkölcsileg igazán nem is tud felháborodni, legfeljebb irigykedni.  Viszont a kormánypárti korrupció olyan határokat is átlépett, ami már közfelháborodást okozott. Ezért indultak jelentős társadalmi csoportok a Fidesz ellen. Mindez adott némi muníciót az ellenzéknek, s ennek köszönhető az ellenzék fővárosi és hódmezővásárhelyi sikere.

Emellett a kormánypárt nem ismerte fel: Magyarországon nem szabad dölyfös vezetőnek lenni. Itt a Fidesz vezetői úgy viselkednek, mint a kistelepülések feltörekvő urai. A magyar elit soha nem volt ilyen, ha ezen nem tudnak változtatni, abból nagyon súlyos gondok lehetnek.

A bajok legfőbb oka, hogy gyengén teljesít a magyar társadalom; például az osztrák építőiparban ugyanannyi embert foglalkoztatnak, mint nálunk, de teljesítményük hatszorosa a magyarnak. Ebben minden benne van.

A magyarok azt hiszik, hogy ha jól ikszelnek a szavazóhelyen, akkor jobb lesz az életük.

Nem hiszik el, hogy ez csak arra ad lehetőséget, hogy elinduljunk a jobb élet felé. Semmi többet.

Orbán és a Fidesz sikerének titka

Föld S. Péter
-
0
Orbán és a Fidesz sikerének titka

Orbán Viktor sikeres politikus. Pártja, a Fidesz háromszor egymásután kétharmadot szerzett, az utolsó három választáson rajt-cél győzelmet arattak.

Most ne kérdezzük, hogy mennyire volt törvényes, ahogyan nyertek, mennyi volt benne a gyanús elem, a szabálytalanság. A megszállt és hazugságokra használt média, a Fidesz érdekei szerint átírt választási körzetek és választási honlap (rendszer?) meghibásodása.

Ezeket a kérdéseket nem most, hanem a maguk idejében kellett volna feltenni. És – ebből a szempontból, de tényleg csak ebből – most az sem érdekes, hogy milyen az ellenzék. Gyenge, szétesett, egy része a Fidesz tenyeréből eszik – akik nem, azok lassú kivéreztetésre vannak ítélve.

Ne kérdezzünk semmi olyat, amivel nem jutunk közelebb a tárgyhoz, vagyis ahhoz, hogy miért sikeres Orbán Viktor és a Fidesz. Nem abban az értelemben sikeresek, hogy jót tettek volna az országgal. Mondjuk, ha fejlesztették volna az egészségügyet, növelik az oktatás színvonalát, csökkentik a szegénységben élők számát. De semmi ilyet nem tettek, épp ellenkezőleg: talán az Orbán-kormány által mostanság preferált Horthy kormányzó idején volt ennyi szegény ember az országban, mint most. Az egészségügy romokban – a legutóbbi napok fejleményei, a Honvéd kórház sürgősségi osztályán történtek csak a jéghegy csúcsa. Az oktatás a padlón, aki teheti, elsősorban a politikai és a gazdasági elit tagjai, magániskolába járatja a gyerekeit.

Mégis, ha egy választáson a Fidesz elindul – néhány egészen ritka kivételtől eltekintve – nyer.

Szokás erre mondani, hogy nem Orbán alakította át Magyarországot, hanem az ország termelte ki magának Orbánt. Ha nem őt termelte volna, talált volna magának másik uralkodót. Horthy Miklóst, Kádár Jánost is milyen szépen megtalálta magának a nép. Jellemző, hogy a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete is Orbánhoz fordult, volna oly kedves visszaállítani a vasárnapi boltzárat. A kormánynak persze esze ágában sincs teljesíteni a kérést, egyszer már majdnem megégette magát ezzel az ostoba ötlettel, le is söpörte most gyorsan az asztalról. De jellemző a helyzetre, hogy a miniszterelnököt kérik egy olyan intézkedés meghozatalára, ami nem az ő személyes kompetenciája. Elintézhetjük mindezt azzal, hogy ez egy ilyen ország. Szabadnak gondolja magát, bátornak és szabadságszeretőnek, miközben, amikor csak módjában áll, beáll a sorba.

Azt is szokták mondani, hogy Orbán minden más magyar politikusnál jobban ismeri a magyar néplélek természetét. Tudja, hogy mit gondolnak az emberek, és el is mondja neki. Bözsi néninek – Helló, röfik! – például megígéri, hogy ha a számok úgy alakulnak, akkor emelni fogja a nyugdíját. Nem fogják, hanem fogja. Ő, Orbán Viktor.

Az igazság ennél azért talán és remélhetőleg árnyaltabb. Az ország nem elhanyagolható hányadának valóban egy bölcs, gondoskodó vezető kell. És egy olyan, biztonságot nyújtó állam, amely elosztja a közös javakat. Eldönti, hogy kinek mennyi jár. Mindenkinek érdemei szerint jár, de abban is az állam dönt, hogy kinek mekkorák az érdemei.

Ez is benne van a pakliban. És még sok minden más. Például a szerencse. Az utolsó szocialista kormány idején volt egy nagy világgazdasági válság, amit az akkori kormány nem tudott jól kezelni. Orbánnak idáig ebben is szerencséje volt: 2010 óta gyakorlatilag konjunktúra van a világgazdaságban, jönnek az uniós pénzek, amelyekből ő és barátai, valamint egy nem túl széles, de azért nem is jelentéktelen réteg jól él. Nincsenek nagyon sokan, de ahhoz épp elegen, hogy Orbán és társainak a hatalmát biztosítsák.

Orbán Viktor és a Fidesz hatalmát egyelőre nem fenyegeti semmilyen veszély. Amerre a szem ellát, ők vannak mindenütt. A politikai ellenzék lejtmenetben, a világgazdaság – bár vannak borúlátó jóslatok – egyelőre működik. És hiába a megannyi éles pengeváltás Brüsszellel, az Európai Néppárt, különösen a közelgő választásra tekintettel, mindig ki fog állni Orbánék mellett. Kellenek a Fidesz szavazatai, és ez minden európainak nevezett értéket felülír. Jogállamiság, sajtó- és szólásszabadság, fékek és egyensúlyok: fontos dolgok Európában – a szólamok szintjén.

Egyszer persze minden véget ér. Orbán Viktor és a Fidesz hatalma sem tart örökké. Hogy meddig menetel győztesen a sereg, azt ma még nehéz megjósolni. Leginkább azokkal lehet egyetérteni, akik azt gondolják, hogy sokáig, de a végén, ahogyan azt a pártállam esetében is láttuk, a ma még bivalyerős hatalom nagyon gyorsan fog összeomlani.

Miért lett Orbán olyan, amilyen?

Föld S. Péter
-
1
Miért lett Orbán olyan, amilyen?

Pökhendi, arrogáns, cinikusan lekezelő válaszokat ad a sajtónak. Már ha szóba áll egyáltalán igazi újságíróval. Olyannal, aki valódi kérdéseket tesz (tenne) fel neki. Már a választás előtt is bosszút emlegetett, azóta bizonyította, hogy nem beszélt a levegőbe. „Ha valaki idesuhint, akkor arra válaszolunk, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.”

Elméletek vannak arra, hogy miért lett ilyen. Nehéz gyermekkor, erőszakos apa, kisebbségi komplexus – sok mindennel lehet magyarázni.

Álljon itt egy egészen más elmélet arról, hogy miért lett olyan, amilyen.

Azért lett rossz, mert nem hagyták, hogy jó legyen. Amikor 2010-ben megint miniszterelnök lett, jó akart lenni hozzánk. Adni akart mindenkinek, önzetlenül, két kézzel. Mert az ember eredendően jó. Magához főként, de van, hogy másokhoz is.

Csak annyi kell, hogy hagyják jónak lenni.

Neki nem jött össze. 2010-ben, nyár végén, azzal ment Brüsszelbe, hogy majd idehaza szépen elengedi a hiányt. Azt gondolta, ebből oszt majd az embereknek, de a szőrösszívűék odakint nem örültek az ötletének. Az a Barroso nevű csúnya portugál, aki az uniót akkoriban vezette, azt mondta neki, hogy nem.

Ilyenek ezek a portugálok. Persze, a többi náció sem különb. Különösen a németek, meg a franciák. De főként az amerikaiak. Ne is beszéljünk róluk. Innen számítódik minden, ezért lett, hogy a fülkeforradalom után jött a szabadságharc.

Adni akart, de nem engedték. Ami Kádárnak összejött, azt akarta ő is. Hogy szépen emlékezzenek rá az emberek. A kompromisszumok robotosa – ha nem is ezekkel a szavakkal, de valami ilyenre vágyott mindig.

Mindenből a legtöbbet kihozni. Mint János bácsi, akit kezdetben ugye majdnem mindenki utált. Nem ok nélkül, valljuk be. Voltak neki viselt dolgai, 56 után főleg, de aztán szépen megjavult. Ő lett a mi János bácsink, és mi lettünk a legvidámabb barakk. Jobb volt, mint Brezsnyev, Zsivkov, Novotny, Gomulka, vagy teszem azt, Honecker. Ceausescuról nem is beszélve.

Orbán maga mondta: ha nem a Kádár rendszerben nő fel, hanem most, akkor legföljebb agronómus lett volna belőle, vagy traktoros.

Most meg ránk haragszik, amiért nem lehetett az, ami lenni szeretett volna. Ezért gyűlöl mindenkit, mert nem engedték meg neki, hogy jóságos legyen, osztogató, kedves vezető.

Innen már nincs visszaút, el van ez rontva rendesen. Ő előre menekül, mi – most még – előle menekülünk.

2018 (szubjektív) legjobbjai – Ellenzék: hogy volt, hogy lesz?

Föld S. Péter
-
0
2018 (szubjektív) legjobbjai – Ellenzék: hogy volt, hogy lesz?

Megvédem az ellenzéket. Nem nagyon, kicsit. És nem azért, mintha megérdemelnék. Merthogy tényleg olyanok voltak, mint amilyennek láttuk őket. Töketlennek, bénának, következetlennek. Sorozatunkban az ellenzéki pártok elmúlt egy évét mutatjuk be.

Talán, mert nem a győzelemre játszottak, hanem a túlélésre.

A túlélést ebben az esetben pénznek hívják. Arról a pénzről van szó, amit a pártok az államtól kapnak a működésükhöz. Vagyis, tőlünk, adófizetőktől.

Mert az államnak nincsen saját pénze. Gazdag rokona sincs Amerikában, aki ajándékozhatna neki egy nagyobb összeget. És csengeri, vagy az ország más településére való háztartásbelije sincs neki, aki egy állítólagos gazdag embertől milliárdokat örökölhetne.

Az államnak csak mi vagyunk, magyar adófizetők.

Az ellenzéki pártoknak több ellenféllel is meg kellett (volna) vívniuk, és nem biztos, hogy ezek sorában a Fidesz volt a legfélelmetesebb erő.

Már egy évvel ezelőtt is téma volt az ellenzék pártjai között, hogy jó lenne, ha a Fidesz jelöltjeivel szemben minden körzetben csak egyetlen ellenzéki induló állna. Jó lett volna, talán még a győzelemhez is elegendő, de a mostaninál tisztesebb vereséghez mindenképpen.

Volt egy másik ellenfél is. A kétely, hogy a Jobbikkal lehet-e, szabad-e együttműködni. Különös tekintettel arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy a Jobbik nem is olyan régen még meglehetősen náci-jellegű pártként viselkedett. És közben odafigyelni arra is, hogy a Jobbik az elmúlt években megváltozott, vagy legalábbis azt mondja magáról, hogy már nem olyan, amilyen valaha volt.

Ezt innen nehéz eldönteni, nyilván a magukat demokratikusnak nevező baloldali ellenzéki pártok sem tudták ezt egyértelműen megítélni. És hát, tegyük hozzá, a Jobbik sem igen kívánt együttműködni senkivel. Lehet, hogy ez is másként alakul, főleg, ha azt látták volna, hogy a többi ellenzéki párt már megállapodott egymással.

A választást megelőző évben többször is felvetődött a választás bojkottálása. . Nem ördögtől való az a gondolat, hogy az ellenzék pártjai ne induljanak a választáson. Mert az nem demokratikus, nem tisztességes és abban a rendszerben, ami most van, nem egyenlők a feltételek. Lehetett volna erről is normális vitát folytatni, talán még értelme is lett volna a bojkottnak, de csak abban az esetben, ha minden ellenzéki párt minden jelöltje benne van. És ez még mindig csak a kezdet lett volna, mert nemcsak a pártokat és a jelölteket kellett volna erről meggyőzni, hanem a szimpatizánsokat is. Hogy ők is bojkottálják a választást, ne menjenek el szavazni, hadd láss az egész világ, hogy Magyarországon a választás nem tisztességes, nem demokratikus, stb. – lásd, mint fenn.

Lehetett volna tárgyalni erről is, de csak akkor, ha az ellenzék jobb állapotban van, mint amilyenben az elmúlt egy évben – és azóta is – van. Egy hasonlattal élve: aki tud ultizni, annak nem kell magyarázni, hogy betlit épp olyan nehéz játszani, mint durchmarsot.

Az ellenzék pártjai ezt a gondolkodást is megspórolták. Azt bizonyára felismerték, hogy a Fidesz ellen csak egy az egy ellen lehet – valamennyi – esélyük, de azt gondolták, hogy előbb magukat építik minél nagyobbra a többiek rovására, és ráérnek majd az utolsó pillanatban megállapodni.

Aztán az utolsó pillanatban is csak néhány helyen állapodtak meg.

Most egy kicsit ellent fogok mondani a cikk eleji önmagamnak: még egy kicsit sem védem meg az ellenzéki pártokat. Merthogy, arról is ők tehetnek, amiről látszólag nem. Hogy lejtett a pálya, hogy a játékvezető az ellenfélnek minden szabálytalanságot elnézett.

Merthogy ez nem egyik napról a másikra alakult így – a Fidesz az elmúlt nyolc év alatt fokozatosan üresítette ki a jogállam intézményeit, foglalta el a sajtót. Utóbbinak köszönhető, hogy a vidéki Magyarországon gyakorlatilag csak a Fidesz hangját hallhatták az emberek. Hogy jön a veszedelem, el akarják foglalni a hazánkat, és egyedül Orbánban bízhatunk, ő majd megvéd minket.

Mindez a Fidesz bűne, de nem csupán az ő sara. Az ellenzék nyolc éven át, tátott szájjal nézte, hogy mi történik Magyarországgal. Jó, tudjuk, a lehetőségek korlátozottak voltak. Se pénz nem volt, se paripa, se fegyver.

De ez sem csak úgy, egyetlen pillanat lett, hanem fokozatosan alakult ki.

Úgyhogy, az ellenzéknek, bár vannak közöttük felkészült, okos és tisztességes politikusok is, összességében nem tudok jó osztályzatot adni. Meg nem buktatnám őket, mint a tüntetések – különösen a második – résztvevői, de a tőlem kapott bizonyítványt sem teszik ki az ablakba.

Hogyan tovább? Tényleg nem tudom. Ha azt gondolnám magamról, hogy tudom, bizonyisten ellenzéki politikus lennék.

A cikksorozat többi része az alábbi linkeken olvasható:

Ellenzék: Hogy volt, hogy lesz?

https://fuhu.hu/a-neppartosodastol-a-partszakadasig/

https://fuhu.hu/a-nolimpiatol-a-3-szazalekig-ez-volt-a-momentum-bo-egy-eve/

https://fuhu.hu/a-parbeszed-utja-a-sulytalansagbol-a-megmaradasig/

https://fuhu.hu/a-dk-es-a-valasztas-meseje/

Sebestyén Eszter: Celebaktivisták, utcára!

FüHü
-
0
Sebestyén Eszter: Celebaktivisták, utcára!

November vége óta úgy foglalható össze az ellenzék és a kormány viszonya, hogy előbbi kommunikációs levegővételhez jutott, így kitört tehetetlenségéből, mert a klasszikus eszközöket (fórum, politikai beszéd, parlamenti műfajok stb.) részben valódi cselekvésre váltotta fel. Úgy tűnik azonban, hogy ennek megtartása egyre nagyobb kihívások elé állítja az ellenzéket.

November vége óta ezek történtek:

– Lekeverik az ellenzéki képviselőket a parlamentben.
– Az ellenzék csaknem 3000 módosító indítványát – joggal való visszaéléssel – lesöprik.
– Botrány az ülésteremben, a kormánypártok ismét a jogot használják a jogszerűség ellen.
– Ezen a napon és a későbbikben az emberek – azóta is – az utcára mennek ország- és világszerte.
– A formális ellenzéki politikai kommunikáció átveszi az irányítást.
– Érdekellentét látszik kialakulni az állampolgárok és a formális ellenzéki politikai aktorok között. Az ellenzék megpróbál visszatérni a parlamentáris keretek közé; az emberek az önkifejezési módokat választják, pl. Egy állam a népe ellen, Szar/-os KDNP, O1G kampány – a bankjegy mint élő médium
– A pénteki népfelkelés gigának ígért tünti előtt vagyunk.

Miközben valójában (közjogilag) semmi nem történt, társadalomlélektanilag mégis. Az ellenzék végre kitört a tanult tehetetlenség szindrómából, de pillanatokon belül visszacsöppenhet oda. Mi több, az ellenzéki pártok magukkal ránthatják bázisaikat is a tehetetlenségbe (passzivitásba). Most óriási az ellenzék felelőssége. Nem ülhetnek be oda, ahol a képükbe röhögtek, majd egy közfeladatot ellátó intézményben megverték őket. Nem ülhetnek be a parlamentbe ezek után, mert bázisaikra, a csalódott fideszesekre és párt nélküliekre tehetetlenséget nyomnak, plusz magukról a tehetetlen fabábú képet küldik a tömeg felé.

A megtapasztalt tehetetlenség

A megtapasztalt tehetetlenség (köznyelven: tanult tehetetlenség) alapja az, hogy az egyén azért adja fel a küzdelmet, mert bármit is tesz, rossz helyzete nem változik, így felhagy a próbálkozással. Ezért: ha az emberek azt érzik, hogy felesleges volt az utcára menniük, sokszor, sok órán át, és esetleg „bevásároltak” mellé szabálysértésit vagy bűncselekmény gyanúját, akkor az baromira az ellenzék ellen fog hatni. S mint mindig, Orbán nyugodtan szotyizik kanapéján a meccset nézve, aztán álmában röhög is kicsit.

A tehetetlenségi állapot építménye az önfeladáson alapul, ami beletörődéshez vezet, és végre, amikor az ellenzék ellenzékként viselkedett, nem eshetnek vissza egykedvű passzivitásba, mert másokból is ezt váltják ki. Másként: éppen ők lesznek azok, akik elnyomják azt az erőt, amely megjelent Budapest, számos vidéki és európai város utcáján. Tény, hogy az ellenzék kiszolgáltatott, és – nyolc év után – most először megpróbáltak Tordai Bence katalizátor akciójával felülkerekedni. De! Az ellenzéknek tudnia kell, hogy nem elég a kamerában kiszolgáltatottnak mutatkozni (ahogy ez az MTVA-ban volt), mert ha nincs folytatás, az ellenzéki kis- és mikropártok bázisain lévő – valóban kiszolgáltatott – egyének önfeladása májusban történelmi lenyomatot fog hagyni.

Az önfenyegetettség látszata a Fidesz módszere

Kétségtelenül súlyos támadások értek magyar állampolgárokat az MTVA székházában intézkedő közszolgák (FBŐ-k) és maszek cég (CIVIL) alkalmazottai által. Ez tragédia. De tragédia két további „mellékhatás” is. Az egyik, hogy a dráma túldramatizálására alkalmazta az ellenzék azt, hogy ez országgyűlési képviselőkkel történt meg. Pedig ez nem lényeges. Magyarország Magyar Köztársaság területén EMBERREL nem fordulhat elő, hogy bármilyen hivatalos személy ellene erőszakot alkalmaz, miközben nem követett el semmit. A másik – és hosszú távon ez a lényegesebb –, hogy az ellenzéki aktorok önfenyegetettséget mutattak. A teljes Fidesz-propaganda lényege (immáron Σ13. éve!), hogy önmagára vonatkoztatott fenyegetést szimulál, amelyet tökéletes építményben projektál egyre tágabb körre. Kétségtelen tény, hogy országgyűlési képviselőket magyar állampolgárokat súlyosan inzultáltak, akiket pedig nem, azok lelkileg készültek ki a látottaktól, vagyis inkább a fel nem foghatótól. Azaz: miközben az ellenzéket valóban fenyegették, a Fidesz pedig az önfenyegetettségre teljes propagandát épít fel, nem mutathatja az ellenzék mégsem az önfenyegetettség képét.

Egyébként, ha megfigyeljük, a propaganda alkalmazottai tökéletesen alkalmazták az önfenyegetettség motívumát akkor is, amikor ők bántalmaztak másokat. Hogy is? Kezdték Sorossal, mint a nemzettestet súlyosan fenyegető ördöggel, folytatták a keresztényüldözéssel, bár arra nem tértek ki, hogy az eretnek vagy Koppány ki lenne pontosan, de egy kis gyurcsányozásba megint beakadt a tű. A kormányzati agit-prop legmélyebb pontja, hogy a földön fekvő Varjú és Hadházy nemzetbiztonsági kockázat, közveszélyes munkakerülő, garázda veszélyt jelentett a magántulajdonban lévő, közpénzből fenntartott, dúcidegrendszert se mutató MTVA-alkalmazottakra.

Kitörési kísérlet november 28. óta

A tanult/megtapasztalt tehetetlenségből a hazaigyekvő levezető elnök miatt tudott kitörni az ellenzék Tordai Bence, és húzta magával ellenzéki társait. Lezsák Sándor nem jogi vagy politikai, hanem kommunikációs hibát vétett, amikor azért keverte le az ellenzéki képviselők hangát, mert – mint saját maga mondta – nem akart a Parlamentben éjszakázni.
Ezt követték a szerdai események, ahol Tordai médiatörténtet írt, és akarva/akaratlanul cselekvésbe tolta ellenzéki társait. Innentől a történet ismerős, hiszen a felháborodottság végigsöpört az országon és a világon is. Már azt is tudjuk Hollik hogyishívjáktól, hogy nincs itt semmi látnivaló, csupán néhány celebaktivista kergetőzik az utcákon.

Celebaktivisták, paradoxon-kommunikáció

A celebaktivisták szó-leleményig tehát nem történt semmi különös, az ellenzék erősítette magát kommunikációs szinten és cselekedett is valamennyit, valamint megjelent a valódi felháborodottság is az utcákon az állampolgárok részéről.

A Fidesz kommunikációja ugyan megtörni látszott napokig, mondanivalójuk kimerült Sorosban, a kereszténység szentségét bántalmazókban, és – kiben másban – Gyurcsányban, majd elővették jól bevált paradoxon-kommunikációjukat. A Fidesz tökéletesen kelti az igazság mondásának látszatát, nyilvánvaló hazugságokkal. (Btw. legmeghatározóbb kommunikációs elemüket, az önfenyegetettség látszatának keltését is paradoxonokkal teszik igaznak tűnőnek.) Hazugsággyártásuk mechanizmusa két egymással ellentmondó állítás egyszerre történő állítása. Formállogikailag ugyanis csak hamis lehet az olyan állítás, aminek egyidejűleg az ellenkezőjét is állítjuk. Egy szemléletes példa:

EZ AZ ÁLLÍTÁS IGAZ. AZ ELŐZŐ ÁLLÍTÁS HAMIS VOLT.

A nagyobbik kormánypárt 13. éve szórakozik ezzel, és sikerrel. Még egyszerűbben: a Fidesz – paradox módon – paradoxonokkal állít igaznak tűnőt. Néhány példa:

A jövő elkezdődött – Ezzel a hamis állítással még választást is nyertek, noha, ami elkezdődött, az ugyan tud a jövőben is lenni, de a múlt a jövőben nem fog tudni kezdődni, főleg nem tudott volt elkezdődni (mert a létige vagy volt vagy fog), ráadásul az ige is múlt idejű jelet visel.

Bankárkormány – Az első Orbán-kormány bukása utáni kormányra alkalmazták ezt a kifejezést, amit aligha kell „paradoxonológiailag” magyarázni.

Fülkeforradalom – Ezzel egy másik választást nyertek. Az egy kifejezésen belüli ellentmondást ismét aligha kell magyarázni.

Szabadságharc (a 2010-es győzelemre alkalmazva) – Vagy törvényes keretek közt törvényesen jutottak hatalomra, vagy harccal. A kettő együtt nem lehet igaz.

Terrorelhárítási Központ – A terror ebben az összetételben nyilván a szándékos, nyílt, félelem kiváltására alkalmas cselekményt jelenti. Az elhárítás – röviden – titkos és defenzív. Még a katonai gyakorlótér is poligon, azaz sokszög, pedig kevésbé fedett vagy defenzív az elhárító műveleteknél. Mindezekkel teljesen paradox, hogy a különböző műveleti területeken, titkosan és defenzíven véghezvittek, egy központban, kizárólag központilag történnének.

A sor hosszan, könyvnyi méretben sorolható lenne, de amit most látni kell, hogy:

Vannak CELEBAKTIVISTÁK.

A szóösszetétel önálló fogalmai totálisan kizárják egymást. A celeb ismert, az aktivista önmagáért a célért küzdő, többnyire személyét a cél érdekében háttérbe szorító egyén. Az agit-prop mit csinált ezzel a fogalommal? Felemelte és így megfélemlítette a civileket azzal, hogy ti is üldözendő Sorosok/Gyurcsányok vagytok, illetve lenyomta a kisebb súlyúakat, Tordait, Kunhalmit stb. aktivista szintre. Tette ezt az után, hogy az MTVA-ban megruházott, lelki terrorba hajtott állampolgárok, akik képviselői mivoltukban voltak ott, valóban aktivista módjára viselkedtek. Az agit-prop tehát figyel, és nem hülyék, sőt: kőkemény pszichológiai és szemiotikai arzenáljuk van. Szemben azzal, hogy az ellenzék – abban is – megállította politikai óráját, hogy a világon mindenhol, minden földrészen (Ausztráliától Dél-Amerikáig), és így Európában is megbukott politikai marketing eszközét alkalmazza.

Mi az ellenzék felelőssége?

Az ellenzéknek most elsősorban ÖNBIZALMAT kell adnia azoknak, akik BIZALMAT adtak nekik április 8-án. Látni kell: idén úgy szerzett milliós szavazatokat az ellenzék, hogy az emberek többsége nagyot nyelt és esetleg hányt is, amikor bement a fülkébe forradalmat csinálni szavazni. Nem lehet ezzel a bizalommal visszaélni, de ennél többről is szó van.

Egész pontosan arról, hogy hősök akkor is azok az emberek lesznek, akik egzisztenciájukat kockáztatva az utcára mennek, bevállalva – mentelmi jog híján – az eljárásokat, pofonokat, gumibotot, paprika spray-t.

Mert ez nem úgy van ám, hogy itt egy pofon, ott egy rúgás, jön egy mentő, vagy éppen nem jön az intézkedési kötelezettségét mulasztó rendőr, és máris kész a terep a Lakitelek-reloadedhoz! Arról pedig, hogy egyelőre erről van szó a hivatalos ellenzék részéről, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az MTVA-ban lévőknek a rendőrség mulasztási kötelezettsége után, legalább három (fejből csak hirtelen ennyi jut eszembe) jogi lehetősége lett volna ennek felülírására állampolgárként. Minimum kettő olyan jut még hirtelen eszembe, amit képviselői jogállásuknál fogva tehettek volna még meg.

Értem, hogy kell a show, de nem elég.

Nem elég levegőért kapkodó fuldoklónak mutatkozni olyan társadalomban, ahol valóban fuldoklunk. Nem tucatnyian, hanem 10 millióan.

Sebestyén Eszter

Felhasznált források:

Halmai-Sebestyén: Megvédünk az önállóságtól, Élet és irodalom, 2015. szeptember 25.
Jámbor András: Nem azért éjszakáztatok az MTVA-ban, hogy utána ellenzéki kerekasztalt játsszatok, Mérce, 2018. december 18.
Seligman-Maier: Failure to escape traumatic shok, 1967.

Csütörtököt mondunk, vagy egyszer s mindenkorra vége lesz ennek a szívatásnak

Adorján György
-
0
Csütörtököt mondunk, vagy egyszer s mindenkorra vége lesz ennek a szívatásnak

Hogy melyik oldal a felelős a tegnapi „műsorért”, a balhés tüntetők, vagy azok, akik kiváltották azt, könnyű eldönteni. Mert a parlamenti cirkuszt és az azt követő spontán állampolgári ellenállást valami azért csak kiváltotta! A sorrend, a mi volt előbb ebben az esetben meghatározó! Ez ténykérdés!

A kereskedelmi televíziók agymosása – az elmúlt hét politikai történései mellett is – nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy zokszó nélkül engedjük magunkat megszívatni a mindenkori politikától, de most, hogy a reklámbevételek uralják a mondanivaló sugárzását, ez hatványozottan igaz a jobboldali populista kommunikációra. Szerencsétlen nemzet szerencsétlen napja volt tegnap. A parlamentben és az utcán is.

Ezek kaszinónak nézik az országot. És birkának a benne lakókat. Képesek lennének olyanokat kérdezni a közmunkások téli továbbképzésén majd egy érettségizett ároktisztító hómunkástól, hogy ha a béka brekeg, akkor mit csinál vajon a disznó? Ezek szerencsejátékot űznek velünk, akiket szerencsétleneknek tartanak, mert akinek semmije sincs ugyebár, arról már tőlük tudjuk, hogy annyit is ér.

Mulatós zenével zsibbasztják nemzeti tudatunkat, győzikés édes élet szirupos mázzal öntik le az egészet, hogy aztán késői kezdésű Szulejmán sorozat ringasson álomba bennünket. Orbán tanácsadói és maga is tudják ám mindezt. Hinta-palintáznak velünk kényükre, kedvükre, miközben az ország a béka segge alatt van, ők ”az ország jobban teljesít” szlogennel operálnak.

Az ország nagyobbik fele szegénységben él, erről persze nem ejtenek egy árva szót sem, de bezzeg szavalnak arról, hogy jobban, jobban teljesít közülük minden és mindenki.

A jobban teljesít csak látszat, illúzió, ezek szívatnak bennünket ezzel rendesen. Új babakötvénnyel csábítanak, húzva előttünk a mézesmadzagot, miközben Orbán TEKes konvoja szabálytalanul haladva veszélyezteti a gyalogosokat. Gyalogos magyar! Nem rúgsz te labdába itt, ahol volt szakkollégisták téveszmés csoportja diktálja a tempót.

Ezek kutyába se vesznek bennünket. Nézd csak a kereskedelmi tévé celebes műsorait, meg a köztévé programozott ökörségeit, ezeknek csak az kell úgy is, hogy ne gondolkozzon a magyar! Emberek! Mikor fogjátok tágra nyitni szemeiteket, hogy ne csak nézzetek végre, hanem lássatok is?!

A sajtószabadság, a jogállamiság, vagy a demokrácia kérdésénél érthetőbb az emberek számára a túlóra téma, főleg most az ünnepek előtt! Ezzel csütörtököt mondott a mostani kormányszövetség és képviselőik. Kérdés, hogy vége lesz-e a szívatásnak, vagy marad minden, ahogy eddig volt?!

A feljelentés

Adorján György
-
0
A feljelentés

Egy magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora csak tudja már, hogy mi az a feljelentés és mit is kell annak tartalmaznia. Annak megfejtését pedig, hogy címzettje miért nem a törvényességi felügyelet legfőbb őre, a nagyra becsült olvasóra bízom.

A feljelentés teljes szövege innen tölthető le.

Előzmények

1985-től a kormány üléseiről a rövid, és csak a tényeket tartalmazó jegyzőkönyveken kívül részletes (50-60 oldalas) tartalmi összefoglaló is készült. 1990-től pedig, egészen 1998-ig minden kormányülést hangfelvételen rögzítettek, sőt az első két évben emellett szó szerinti jegyzőkönyv is készült. A felszólaló miniszter – amennyiben különlegesen bizalmas információt kívánt közölni – kérte a magnetofon kikapcsolását. A felvételeket akkoriban 50 évre titkosították.

Sok titkos dolog napvilágra került már Magyarországon, de kormányülést rögzítő hangkazetta még nem. Lehet, hogy azért, mert nincs is? Fontosnak tartanám, ha a kormányülésekről hangfelvétel, szó szerinti jegyzőkönyv, részletes tartalmi összefoglaló készülne. Elsősorban az utókor, a jövő történészei érdekében, és nem a nyilvánosság számára!

Emlékeztető

Ügyszám: 656/E/1999 Első irat érkezett: Ügy tárgya: Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. Támadott jogi aktus: Határozat száma: 32/2006. (VII. 13.) AB határozat: Ügyrend: „A Kormány üléséről összefoglaló és az ülés szó szerinti jegyzőkönyvéül szolgáló hangfelvétel készül. Az összefoglaló elkészítéséről – az ülést követő öt napon belül – a Miniszterelnöki Hivatal jogi helyettes államtitkára gondoskodik.

A Kormány üléséről szóló összefoglaló tartalmazza a jelenlévők névsorát, az előterjesztések címét, a hozzászólók nevét, szavazás esetén ennek tényét és számszerű arányát, a koalíciós egyetértési jogot gyakorló kormánytag esetleges ellenvéleményére való utalást, valamint a döntést.”

Ami most van

Már jegyzőkönyvet és hangfelvételt sem lesz kötelező készíteni a kormány üléseiről, miután a 2019-es költségvetésről szóló törvényjavaslatba elrejtett paragrafus, a 38 §. eltörölné ezt a kötelezettséget. Ha elfogadják a javaslatba rejtett korlátozást, csak egy nem nyilvános összefoglaló anyag marad fent az ülésen elhangzottakról – emlékeztetett anno az Eötvös Károly Intézet.

Itt tartunk most, meg a cikk elején említett feljelentésnél. És, hogy mi lesz ezután, azt majd meglátjuk. Az utóbbi hetek történései nem sok jóval biztatnak bennünket. Következmények nélkül marad-e a feljelentés és az utókor számára ismeretlen marad-e a mostani kormány évtizednyi tevékenységének tényszerű dokumentuma, vagy valamilyen csoda folytán mégis fény derül arra.

Vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy jobb, ha unokáik nem ismerik meg azokat a szellemi magasságokat, melyekkel nagyszüleik egykor az országot igazgatták. Így aztán érthető egyesek ódzkodása attól, hogy hangfelvételek rögzítsék az általuk mondottakat!

A jelen történései nem sok jóval kecsegtetnek. Egyébként is a kormány átjátszaná az összes 1990 utáni kormányiratot az általa alapított Szakály-féle Veritas Intézetnek. Mivel Orbán Viktor munkaszervezete 2019 elején a budai Várnegyedbe költözik. A levéltári átadásra érett iratokat mindenképp ki kell mozdítani mai helyükről – szól az indoklás, melyhez mintegy sajnálkozva azt is hozzáteszik, hogy az Országos Levéltár „raktári kapacitás hiányában az iratokat nem tudja átvenni”. Hiszi a piszi.

Marad a bizakodás, és a már megszokott remény!

Egyszer a mostani állapotoknak csak vége lesz! Jó magyar közmondások szerint: Aki másnak vermet ás, maga esik bele, Ebül szerzett jószág ebül vész el, Ki, mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Vagyis összefoglalva: Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik!

Képesek a szakszervezetek és pártok együttes fellépéssel meghátrálásra kényszeríteni a kormányt?

FüHü
-
0
Képesek a szakszervezetek és pártok együttes fellépéssel meghátrálásra kényszeríteni a kormányt?

 

Képesek a szakszervezetek és pártok együttes fellépéssel meghátrálásra kényszeríteni a kormányt?
Vote
×
1...678...247. oldal a 24-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség