Kezdőlap Címkék Karácsony

Címke: karácsony

Gréczi Zsolt: Szóvivőként a DK hivatalos álláspontját rögzítem

0

1. A Párbeszéd és Karácsony Gergely akart mindig előválasztást. A Demokratikus Koalíció komoly fenntartásokkal viseltetik az előválasztással kapcsolatban, mert pontosan tudjuk, amerikai, olasz, francia tapasztalatokból, hogy eredménye szerintünk nem mindig szolgálja a közjót.

2. A hazai választások történetében első előválasztás előzményeként a Horváth Csaba-Karácsony Gergely viadalban a DK volt az egyetlen párt, amely Karácsony Gergely támogatása mellett állt ki nyilvánosan. Érveinket akkor elmondtuk, most nem ismételjük meg.

3. Karácsony Gergely igazat mond, amikor egy levélváltásra hivatkozva DK-Karácsony Gergely megállapodásról beszél. De, ahogyan nem tudjuk megmondani, hogy kit támogatnánk a labdarúgó-világbajnokság döntőjében, amikor még csak a selejtezők mennek, úgy Karácsony Gergely és az MSZP hivatkozása, hogy mi megszegtük a megállapodást, értelem nélküli. Hiszen nyilván nem vonatkozhatott a megállapodásunk másra, mint hogy abban az előválasztási körben mi Karácsony Gergelyt támogatjuk. Mert akkor még az sem volt biztos, hogy lesz-e második választási forduló, az pedig végképp nem, hogy annak kik lesznek a résztvevői.

4. A DK tehát semmilyen megállapodást nem rúgott fel. Ha valaki magyarázattal tartozik, az nem a DK, hanem Karácsony Gergely. A DK január 25-én kötött egy megállapodást Karácsony Gergellyel. A megállapodás szövege így hangzott:

„1) Az MSZP-Párbeszéd formálódó európai parlamenti listáján szerepet nem vállalok. 2) Az európai parlamenti választási kampányban pártsemlegesen, kizárólag mint reménybeli új főpolgármester, csak várospolitikai ügyekben nyilvánulok meg 3) Főpolgármester-jelöltként és majdani főpolgármesterként valamennyi budapesti polgár főpolgármestere akarok lenni. Ennek érdekében főpolgármester-jelöltté választásomat követően felfüggesztem társelnöki tisztségemet a Párbeszédben.”

Karácsony Gergely az elmúlt hónapokban ígérete ellenére nem pártsemlegesen, nem kizárólag várospolitikai ügyekben szólalt meg, hiába emlékeztettük erre számtalan alkalommal. Ahogy nem tartotta be azon ígéretét sem, hogy győzelme esetén a Párbeszéd társelnöki tisztségéről haladéktalanul lemond, ezzel is mutatva, hogy ő nem egy párt, hanem valamennyi budapesti ember jelöltje.

5. Ezek elhanyagolható tények lennének amellett, hogy a mi legfőbb kötelességünk, hogy az előválasztásból a lehetséges legjobb jelöltek versenye legyen, és ezzel szolgáljuk hazánknak, Budapestnek tett eskünket. De mert szószegőnek mondanak bennünket, e tények mostantól fontosak. Megjegyezzük: a Demokratikus Koalíció elnöke volt az utolsó, aki kitartott Karácsony támogatása mellett, az új jelölt állításáról a párt Elnöksége döntött 1 tartózkodással.

6. A párt elnöke a lehetséges legkorábbi időpontban, a döntést megelőzően 6 nappal tájékoztatta Karácsony Gergelyt, majd valamivel később Szabó Tímea pártelnököt, hogy álláspontjával egyre inkább kisebbségben marad, és egyre valószínűbb, hogy a DK a második fordulóban nem fogja tudni támogatni Karácsony Gergelyt. Karácsony Gergely jelölt, tehát nem a bejelentés előtt 8 perccel, hanem előtte 6 nappal tudta meg, hogy a DK álláspontjában változás várható.

7. A budapestiek és személyesen Karácsony Gergely jól jár, hogy valóságos verseny alakult ki. Amíg az első forduló valójában arról szólt, hogy az MSZP belső konfliktusok nélkül hogyan tudja Horváth Csaba helyett Karácsony Gergelyt támogatni, a második fordulóban valóban alkalmas és tehetséges kihívók közül kell választania a budapestieknek. Ha Karácsony ebben a körben is győz, bizton számíthat a DK támogatására, ha veszít, akkor saját szándékával is egyezően egy nálánál alkalmasabbnak tartott jelölt lesz Tarlós kihívója. Szerintünk Karácsony Gergely is ezt akarta, amikor kiállt az előválasztás intézménye mellett.

8. Nem akarjuk elhallgatni valóságban meglévő kételyeinket sem. A civil világból érkezett, LMP-t, Párbeszéd Magyarországot, Együttet, Párbeszéd-MSZP szövetséget megjáró Karácsony Gergely személyét és politikai alapállását alapvetően szimpatikusnak tartjuk. Kompromisszumra kész karaktere a legtöbb esetben hiánypótló a magyar politikában. Konkrét ügyek és történések emlegetése nélkül a DK Elnöksége mégis azt gondolja, hogy esélyt kell adni olyan jelöltnek is, aki tudja, hogy időnként nem a megállapodás, hanem a küzdelem hozza a legjobb megoldást. Ezért javasoltunk új jelöltet Kálmán Olga személyében.

9. Örüljünk, hogy van verseny, ne a versengőket vagy az őket jelölőket bántsuk, hanem készüljünk június 26-ára, hogy közös akaratunkból és közös támogatásunkkal ki lesz Tarlós István kihívója és reményeink szerint Budapest új főpolgármestere, mert független, szabad Fővárost kívánunk a budapestieknek!

Mai kérdés – Kit is választanék főpolgármesternek?

Klikkeljen a képre és szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Kit is választanék főpolgármesternek?

 

Budapest nyerhető város

Láttam néhány napja Gyurcsányt az Egyenes beszédben utána néhány perc múlva ugyanott Karácsony Gergelyt. Most olvasom Karácsony Indexnek adott interjúját. Bölcsebb lett volna mindkettőnek, ha egymással vitatják meg kinek ki és mit ígért, és ki mit nem tartott meg.

Gyurcsány kérte vonuljon háttérbe az EP választási kampánya idejére, ne legyen az a faramuci helyzet, hogy míg a DK támogatja Karácsonyt főpolgármester- jelöltségében közben Karácsony a DK ellen az MSZP-P jelöltjeinek kampányol.

Karácsony kis szeplővel megtette. A szeplő egy az MSZP-P kampányrendezvényén keletkezett ahol még beszédet is mondott. (Erre mondta ma az Egyenes beszédben Rónai Egonnak Kunhalmi Ágnes, hogy „lényegében” Karácsony megtartotta ígéretét. Azt azonban elfelejtette meghallani, hogy a műsorvezető visszakérdezett mit jelent, hogy „lényegében”, vagy megtartotta vagy nem?!)

Aztán eljött a választás napja és tudjuk az eredményt. Az MSZP-t és Karácsonyt is az éltette, legalább a kerületi polgármesterek kialkudott aránya valamint főpolgármester-jelölti támogatás megmarad.

A Momentum bejelentette saját jelöltet indít, meg is nevezte  Kerpel-Fronius Gábor személyében névtelen, de rátermettnek tűnő jelöltet állítottak csatasorba.

Innen kezdve peregtek az események.

Gyurcsány állítása szerint már két hete pedzegette Karácsonynak, hogy nemigen fogja tudni tartani a választás éjszakáján tett ígéretét. „Nagy a nyomás rajtam”- mondta. Azt nem részletezte ki nyomta és miért, de engedve az „erőszaknak” lépésre szánta el magát. Talán valóban mások nyomására, talán saját maga döntötte el, hogy Karácsony gyenge ellenfele lesz Tarlós Istvánnak. Így került képbe K.O., azaz Kálmán Olga.

Magyarul Karácsonyt nem érhette váratlanul, hogy a DK nem tart ki mellette. Ha a DK lépésére számíthatott is azt csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy ki is az új támogatott személye.

Karácsony méltósággal fogadta a bejelentést. Vállalja a megmérettetést – mondta. Az MSZP magára hagyta, Kunhalmi nyilatkozatáig meg sem szólaltak. Talán most sem tették volna meg, ha nem ad interjút az Indexnek. De adott.

„Igaz a szóbeszéd, hogy Gyurcsány és ön között az volt korábban a megállapodás, avagy gentlemen’s agreement, hogy a DK támogatásáért cserébe ön háttérbe húzódik az EP-választáson, és nem kampányol az MSZP-Párbeszéd listájáért?

– Igen, ő kérte, megállapodtunk, én pedig betartottam.” (index.hu)

Vagyis Karácsony feláldozta párttársát, Jávor Benedeket, – ez még akkor is így van, ha Jávor Benedek tudott a megállapodásról. Jávort feláldozta, pártjának szavazóit becsapta, miként azokat is, akik csak Jávor bejutása érdekében szavaztak az MSZP-P szövetségre. (Korábbi cikkben már elmélkedtem vajon mennyi szavazatot hozott az MSZP-nek Karácsony személye, méginkább sokak óhaja Jávor jusson be, ötéves munkájával rászolgált, lehet nélkülük az 5%-ot sem érte volna el az MSZP.))

Gyurcsány szerint Karácsony a kompromisszumok robotosa. Ez a kisebb baj, de robotolni és rossz kompromisszumokat kötni (öngól a zuglói parkolási MSZP-Fidesz mutyi vétójának elmaradása is) bizni, az sokkal nagyobb.

Budapest nyerhető város. De elveszíteni azért még lehet.

Nézze élőben Karácsony Gergely sajtótájékoztatóját – Mszp: Magukba zárkóztak

Karácsony Gergely:

1. Mindig is szerettem a kihívásokat.
2. Mindig is abban hittem, hogy az előválasztáson minél több jelöltnek kell indulnia, hogy a hatalom jelöltjével szemben a budapestiek jelöltje álljon.
3. Mindig is szerettem Kálmán Olgának nyilatkozni. 😀
Az új helyzetről a véleményemet Facebook-élőben mondom el 16.00-kor.

Ez az igazi előválasztás! Győzni akarok, és – közösen – győzni is fogunk!#MindenkiBudapestért #Budapest #előválasztás2019

Közzétette: Karácsony Gergely – 2019. június 6., csütörtök

Szerkesztőségünk megkísérelte reagálásra bírni az Mszp vezetőségét, sajtóosztályát. Mindhiába.

Értetlenségünknek csak az ad hangot, hogy Dobrev Klára  Kálmán Olga főpolgármester-jelöltkénti indulásának bejelentésekor az mondta, előzetes informálták az érintetteket, így nem érhette őket váratlanul, akár fel is készülhettek volna a gyors reagálással.

Idézném Szanyi kapitány nyílt levelét: „…mi az a párt vagyunk, amelyik semmilyen helyzetre nem képes érdemben reagálni.”

Tényleg.

Puzsér facebook bejegyzése az MSZP-ről

0

2017. december 12.
Az elmúlt hetekben MSZP-közeli vállalkozók kerestek meg azzal, hogy vállaljam el a miniszterelnök-jelöltséget. Némi gondolkodás után az alábbi feltételeket határoztam meg:

I. Sem az MSZP listáin, sem a választókörzetekben nem kívánok olyan jelöltet látni, aki az elmúlt huszonhét évben miniszter, államtitkár, képviselő, polgármester vagy alpolgármester volt. Az általam vezetett listán csakis a szakszervezeteknek, a tudósoknak, a művészeknek és a szociális szféra civil szervezeteinek jut hely. Az MSZP eddigi első, másod- és harmadvonala szolgálja munkájával és alázatával a baloldal ügyét, de ne ebből akarjon megélni!

II. Az MSZP állami támogatásának felét a jövőben a hazai szakszervezetek megerősítésére fordítja.

III. Az MSZP a jövőben minden kiadását és bevételét nyilvánossá teszi, biztosítja úgy a párt, mint a pártalapítványok teljes körű transzparenciáját.

IV. Az MSZP a jövőben egy személytől százezer forintnál több támogatást nem fogad el.

V. Az MSZP szórólapjain és plakátjain a jövőben kizárólag fehér alapon fekete betűkkel kampányol. Televíziós spotjaik tartalmat adnak át – nincs több image-marketing.

VI. Az MSZP elutasítja a női kvótát, de képviseletet biztosít egy jövőbeli felsőházban a cigányoknak, az egyházaknak, a civil szervezeteknek és a fogyatékkal élőknek.

VII. Nem tűrjük tovább a szociális demagógiát! Világos prioritásokat fogalmazunk meg a szegények megsegítésére és az esélyteremtésre, de nem hergeljük a választókat betarthatatlan jóléti ígéretekkel.

VIII. Az oktatás teljes reformja és modernizációja, az egészségügy kifehérítése és rendbetétele, a jogállami működés megteremtése – ennyit vállalunk, nem többet, de ezt végre is hajtjuk a következő négy évben.

Javaslom Karácsony Gergőnek, hogy ő se érje be kevesebbel, egy tényleges baloldali politika megteremtéséhez ugyanis a Magyar Szocialista Pártnak vagy meg kell szűnnie, vagy meg kell változnia.

Kifulladni látszik a kisker-boom

Az év legerősebb időszaka a kiskereskedelemben december, ehhez képest ez volt a leggyengébb 2018-ban. Feltűnő az élelmiszerek stagnálása.

Karácsony, Black Friday: a boltok mindent bevetettek a vásárlók behajtása érdekében. Ebben a környezetben – és a folyamatos diadaljelentések közepette – lehangoló a kiskereskedelem 4,1 százalékos forgalombővülése az előző évi decemberhez képest, amivel ez messze a leggyengébb hónap lett 2018-ban – derül ki a KSH friss jelentéséből.

Az élelmiszerek forgalma egyáltalán nem nőtt,

ami mindenképpen kérdéseket tesz fel annak tudatában, hogy ilyenkor nagy családi trakták vannak az év végén. Amibe a kormány is besegített azzal, hogy a béreket és a szociális juttatásokat (köztük a nyugdíjakat) jó korán elutalta.

A decemberi forgalmat nem az élelmiszerek és az üzemanyagok tartották életben. Az év egészében hat százalék volt a forgalom növekedése, ugyancsak az élelmiszerek produkálták a leggyengébb teljesítményt.

A nulladik év rejtélye

Sokszor és sokan feltették már a kérdést: volt-e 0, azaz nulladik év vagy sem. Időszámításunk első éve a „nulladik” vagy az „egyes” volt?

A kérdést én másként tenném fel: Vajon miért január elsejétől számítjuk időszámításunkat, mikor Jézus születése dec. 25.-én 00:00 órakor volt? (Ezért van éjféli mise! – amit állítólag Árpád-házi Szt. Erzsébet kezdeményezett.) Nos, utánajártam! Izraelben rákérdeztem (nem most!), hogy mikor metélik körbe a fiúgyereket. A válasz: a NYOLCADIK napon, (mert akkor már biztos, hogy megmarad). Így vált előttem világossá a január elsejei „eltolódás”.

Különben Jézus születését 525-ben megállapító (?) Dionysius (Dénes) Exiguus atya igen okos ember lehetett, hiszen így megoldotta a „nulladik év” problémáját is!

„Mindenkit szeretettel üdvözlök Krisztus Urunk körülmetélésének ünnepe alkalmából!”

BUÉK

Karácsonyi kávé, új kor hajnalán – Déli kávé Szele Tamással

A karácsonyi írás kényes műfaj, ugyanis vagy tartalom nem lesz benne, vagy karácsonyi hangulat: a kettő egymással éles ellentétben áll. Nem lehet angyalkákat idézni a szentséges éjben és közben mocskos realitásokról beszélni. Mivel pedig az írás mégis hírlapban jelenik meg, foglalkozzunk a hírrel magával – és kérjünk elnézést a karácsonyi hangulat megszentségtelenítéséért.

Habár, jobban belegondolva a szentségtörést nem a hírlap követi el, az csak beszámol az eseményekről, tükör, ami a történteket mutatja: maguk az események méltatlanok az ünnephez. Arról pedig nem a hírlap tehet, hanem az események alakítói.

Mivel pedig a mai nap legfontosabb híre Orbán Viktor interjúja a Magyar Időkben, hát őt tessenek szidni, ne minket.

Annyi biztos, hogy valaki el kéne már magyarázza a mostani kormány politikusainak, miről is szólnak a karácsonyi ünnepek, mert vagy soha nem tudták, vagy már rég elfelejtették: minden év decemberének harmadik harmadában elkezdenek vadul nyilatkozni, és akinek esetleg békésen is telnének az ünnepei, annak is elrontják a hangulatát. Tegnap Kövér László kommunistázott, bolsevistázott és ügynöközött egy hatalmasat a Pesti Srácokban, bár mondjuk azt elhiszem, hogy bolsevizmusról és ügynöki feladatokról ő maga már pusztán személyes tapasztalatai alapján is többet tud, mint bármilyen laikus, amatőr, civil. Akkor azt mondtam: „Ünneprontás idén megvolt, csak Orbán túl ne dobja.”

Túldobta.

A mai interjút jegyezzük meg, mert korszakhatárt jelez.

Ugyanis már a címében is olvashatjuk: „Új korszak előtt áll Magyarország”. 

Hogy nekem az ilyen új korszakokról semmi jó nem jut az eszembe, lehetne a saját bajom, de az a baj, hogy más is így van ezzel. Ha egy magyar politikus valamiképpen önálló korszakot akar nyitni, annak jó vége ritkán van. Kevés nekünk az olyan korszakunk, ami bekerült a történelembe és egyértelműen jó szívvel emlékezünk rá – talán egyedül a Kiegyezés kora az, amit a legtöbben képesek vagyunk szeretni. De itt és most szó nincs kiegyezésről, ahogy elnézem, ez épp a Nemalkuvás kora lesz.

De lássuk a medvét. Lássuk, mit mond a miniszterek elnöke.

Az írást egyébként Csermely Péternek köszönheti a művelt közönség, aki szükségesnek találta nevéhez hozzáfűzni, hogy a Mediaworks alkalmazottja – kinek mi a fontos, kérem. De mit mond a főminiszter például a tüntetésekre?

„Ahány ház, annyi szokás; van, ahol így kívánnak boldog karácsonyt, s van, ahol szeretettel, ajándékkal, az otthon melegével. Én hoztam magammal egy családi képeslapot, ezzel szeretnék áldott karácsonyt kívánni az ellenzéknek és az egész országnak. Persze a politika olyan világ, ahol akár karácsony estéjén is dúlhatnak a küzdelmek, a tüntetések is hozzátartoznak a demokrácia mindennapjaihoz. Az erőszak, a rombolás, a vandalizmus viszont nincs rendben.”

Persze, hogy nincs rendben, most nincs, de 2006-ban ugye rendben volt? Ja, akkor nem decemberben magasztalták fel a Kossuth teret oly módon, altestileg, amit most nem részleteznék, de még a talajt is ki kellett cserélni… Meg akkor mintha komolyabb atrocitások estek volna. Jóval komolyabbak, de mégis fontos volt 2010-ben elsőként az akkori gyújtogatókat rehabilitálni, mert az erős nép edzett fiainak szabadságvágyát fejezték ki a zavargások. Most ahhoz képest szinte nincsenek károk, mégis úgy tetszik nyafogni, mint egy kávénénike a szalonban.

Utcai harcos létére.

De miért is tüntetnek?

„A kormány a munkát, az otthont, a családot, a biztonságot képviseli, és velünk szemben az ellenzék azzal a politikával, amely egyszer már tönkretette Magyarországot. Az egyik oldalon az országot megvédeni akaró nyugodt erő, a másik oldalon pedig az agresszió, az erőszak, a bevándorlás támogatása és az adóemelések.”

Izé. Uram, magának fogalma sincs ezek szerint a tiltakozások okáról, vagy, ami még rosszabb, nem hajlandó tudomásul venni az okokat. Senki nem akarta például a bevándorlást támogatni, annak okából, hogy ide a jelenlegi helyzetben amúgy is csak erőszakkal lehetne hozni bevándorlókat, évek óta nem látunk menekülőket sem, és nem azért, mert a déli határ egyik szakaszán áll egy hevenyészett drótakadály. Azért, mert nem őrültek meg.

„Aki a munka törvénykönyve módosítása ellen beszél, az a dolgozók ellen beszél, mert a lépés az ő érdekeiket szolgálja. Ezt az idő bizonyítja majd. Aki többet akar dolgozni, és többet akar keresni, annak most lehetősége is lesz erre. A módosítás bérnövekedést hoz majd magával, s a gyarapodó béreket az ellenzéki hazugságokkal szemben ugyanúgy, mint eddig, havonta kell kifizetniük a munkaadóknak.”

Hogyne, persze: egy ideális társadalomban tényleg az dolgozhat többet, aki akar. A reális magyar viszonyok között meg klasszikussá vált pár nap alatt a kérdést megvilágító kis párbeszéd:

– Józsi, akarsz dolgozni szombaton?
– Most nem szeretnék, inkább a családdal töltenék egy kis időt…
– Akkor másképp kérdem: Józsi, akarsz még hétfőn is dolgozni?

Erről van itt szó, erre ad lehetőséget a rabszolgatörvény. És ne tessék azzal jönni, hogy Józsi majd keres magának másik, jobb, emberségesebb munkaadót: még Budapesten sem valószínű, hogy kap, de ha vidéken él, ahol kevés a munkalehetőség, egy életre beleszorulhat a kizsigerelő rabszolgaságba. Miniszterelnök uram, magának komoly problémái vannak. Még mi a panasza?

„Nem volt 2010 óta egyetlen olyan gazdasági intézkedésünk, amit az ellenzék elfogadott volna, legyen szó akár béremelésről, családtámogatásról, adócsökkentésről, közmunkáról, devizahitelesek kimentéséről.”

És ezeknek melyike volt sikeres? Ne halandzsázzunk, ahhoz én is értek: egyike sem. A devizahitelesek kimentése a legkevésbé, de a közmunka is valami tökéletes ellentéte lett egy szociális intézkedésnek – viszont kiváló fegyver választások előtt. Ha ugyanis az a kevés közmunka sincs, akkor családok halnak éhen, így aztán könnyű is a kiszolgáltatott helyzetben lévőket arra szavaztatni, akire épp tetszik.

No, de jöjjön a migráncsozás (vesd össze: bográcsozás), mint népi tánc, mert nyakunkon az EP-választások!

„Európa nyugati fele évekkel ezelőtt belevágott egy kísérletbe. A nagy nyugati országok megpróbálnak létrehozni egy vegyes civilizációt, úgy gondolják, hogy a keresztény Európából legyen keresztény–muszlim Európa.”

Ezt meg hol tetszett olvasni? Ilyent soha, senki sem mondott.

„Közép-Európa ellenben úgy döntött, hogy ebbe a kísérletbe bele sem kezd, mert a kockázatok rendkívül nagyok. Nem akarjuk, hogy kevert népesség lakja az országainkat, ezért védjük a határainkat, és ellenezzük a bevándorlást. Mindenki láthatja, hogy a nyugatiak ezt a döntésünket nem tartják tiszteletben. Próbálják ránk kényszeríteni az akaratukat. A magyar ellenzéket eszközként használják. Soros György és hálózatai nem tűrik el, hogy Közép-Európa kimaradjon az ő nagy társadalomalakító kísérletükből, és magyarországi megbízottjaikat a nemzetközi akcióik logikája szerint mozgatják.”

Orbán úr, szólíthatom a jövőben Közép-Európának? Mert maga döntött így leginkább, nem más, főleg nem egy földrajzi egység, mellyel ön sajnálatos módon azonosnak véli magát. Erre ma már kiváló terápiák léteznek. Csak szedni kell a gyógyszert, kérem, nem kihagyni egyszer sem. Persze Soros Györgyöt nem lehetett kihagyni, ahogy az egész képtelen összeesküvés-elméletet sem: ne adja fel, uram, lehet, hogy még gyógyítható! De magának is akarnia kell a gyógyulást, az igaz.

„Ebben a küzdelemben lesz fontos mérföldkő az európai parlamenti választás, ekkor mérik össze az erejüket a keresztény Európát védelmező, illetve a bevándorláspárti politikai erők. Ismét kialakul az a történelmi helyzet, hogy Magyarország nemcsak önmagáért, hanem egyben a keresztény Európáért is küzd. A magyar kormány nem fog változtatni a politikáján, Magyarországot továbbra is meg fogjuk védeni.”

Persze, innen fúj a szél, ez már a jövő évi EP-választások kampányának része, így, a karácsonyi ünnepek alkalmából. Azért annak nem adnék túl komoly esélyt, hogy maga és néhány társa képesek lesznek átalakítani az Európai Uniót államszövetségből nemzetállamok laza körévé, pedig ez a be nem vallott céljuk: az autonóm nemzetállamokban ugyanis sokkal zavartalanabbul és gátlástalanabbul lehetne gyakorolni a hatalmat, és ha megszűnik az utazás szabadsága, emigrálni sem lehet majd a kis választófejedelmek, zsarnokok elől, szóval én azt elhiszem, hogy maga feltalálta a Német-Római Birodalmat, csak az a helyzet, hogy annak idején ezt az államalakulatot nem véletlenül hagyták abba.

Azonban most jön csak a feketeleves. Nagyot kell ugornunk a szövegben, de ez a lényeg.

„Persze, lesznek választások 2019-ben, de a mi horizontunk 2030. Nyolc év közös munkájának eredményeképpen új korszak előtt állunk, és hiszek abban, hogy nemcsak megindultunk, de meg is érkezünk. Magyarország a huszadik századot elvesztette, de a huszonegyediket meg akarjuk nyerni. A múlt század elvette tőlünk az önbecsülésünket, a jómódot, az alkotóerőt, és elvette tőlünk a nemzeti egységet. Ezt most mind vissza akarjuk venni. És ez 2030-ra maradéktalanul sikerülhet is. A magyarok száz év magánya a Kárpát-medencében most véget ér.”

Hát, legalább megmondta.

2030-ban még győzni akarnak, tehát még legalább tizenhat évig kíván uralkodni. Az nekem sok idő, kérem, én akkor 67 éves leszek. De azért megkérdezném: hogy a bánatos csodába lehet ennyire biztos még három választási győzelemben? Csak úgy, hogy vagy választások nem lesznek, vagy ha lesznek, nem lesznek demokratikusak. Különben így beszélni olyan, mintha előleget vennék fel a lottó ötösre.

Tehát ez Orbán Viktor karácsonyi ajándéka. Hogy bejelenti: még tizenhat évig ül a nyakunkon.

Nem kétlem, hogy ő maga ennek nagyon örül.

Mi már kevésbé.

De láttunk már ezer évre kovácsolt birodalmakat pár év alatt romba dőlni, örökösnek szánt rendszereket csődbe jutni, feloszlani: szóval, van remény.

Viszont jó tudni, milyen jövőt szán nekünk ez a magabiztos ember.

És eszerint szavazni majd.

Akár az EP-választásokon is.

Elnézést, nem akartam elrontani a karácsonyt.

Bár, tulajdonképpen nem is én rontottam el, hanem a miniszterelnök.

Azért kellemes ünnepeket…

Egy régi Szenteste

1953 karácsonyának előestéje volt. Már Nagy Imre a miniszterelnök, megkezdődött az úgynevezett „új szakasz” kissé liberálisabb politikája, de még mindig Rákosi szelleme ijesztgette az országot. Rákosiék utálták a karácsonyt, nem is volt akkoriban ünnepnap, de betiltani a családi ünnepet még ők sem tudták. Azt mondták, aki a karácsonyt ünnepli az a klerikális reakció szekerét tolja. A mai fiatalok azt sem tudják mit jelent ez? Röviden: visszasírja az egyházak és a papok hatalmát. Pedig mi nem sírtuk vissza, csak végre boldogak akartunk lenni.

Rákosiék egyet tehettek: karácsonykor nem árultak karácsonyfát, vagyis nem lehetett kapni fenyőfát. Nagyapám derék újpesti asztalos volt, rajta nem fogott ki a Rákosi-klikk. Összeeszkábált falécekből egy talpat, s abba beledugott egy piros partvisnyelet. A nyélbe lukakat fúrt, szépen, szimmetrikusan, majd kimentünk a Megyeri temetőbe, s vettünk fenyőágakat, mert azokat lehetett kapni, az emberek télvíz idején fenyőgallyakkal borították be szeretteik sírját. Nagyapám otthon, a fenyőgallyakat szépen beledugdosta a piros partvisnyélbe fúrt lukakba. Olyan szimmetrikus és gyönyörű fenyőfám soha nem volt többé.

Kocsisgyertyákat szerencsére lehetett kapni, azok fénye világított Szenteste, amikor az egész család, térden állva, elénekelte a Mennyből az angyalt.

A partvis karácsonyfán díszek is voltak. Nagyanyám Mitugrász és Inota csokik ezüstpapírjába csomagolt diókat, anyám akasztgatta fel a fára a díszeket, cérnával. Habcsók is volt, vagy valami hasonló. Nagyanyám sütötte a fehér és rózsaszín habos csodákat, azokat is felaggattuk a fára. Szaloncukor is volt, savanyúcukrot csomagolt apám kék papírba, ilyen papírokba kötöttük a tankönyveinket, füzeteinket. És a csúcsdísz! Nem flancos volt, mint a maiak, nagyanyám a kertben növő csipkebokor ágaiból hajtogatott ötágú betlehemi csillagot. Nem volt vörös színű, mint a proletariátus csillaga vagy Mózes égő csipkebokra!

A fa alatt ajándékok vártak: fa, festett építőkockák, ezt is a nagyapám gyártotta, magasszárú, barna bőrcipő, amibe hóeséskor újságpapírt tett a nagyanyám, hogy be ne ázzon nagyon és ne fázzon a lábam. És a legnagyobb ajándék: a bakancsra felcsavarozható, levehető korcsolya. 32 forint volt. Akkor még voltak kemény telek, nem úgy, mint mostanában, az iskola udvarát fellocsolta a pedellus, a víz jéggé fagyott, azon csúszkáltunk, mint néhány évvel később a Kékes tévében a Protapopov házaspár. Emberek, ki tudja még, ki volt és mit csinált a pedellus? Miért akasztottunk a Kékes tévé képernyője elé zöld plexilapot? No persze, ez már egy későbbi történet, maradjunk ’53-nál.

Halászlét ettünk és rántott pontyot, a szomszédunk nagy ho-ho-horgász volt és lejárt az újpesti öbölbe pecázni. Tőle volt a ponty, amely karácsony délutánig a kádunkban úszkált, s öt óra fele kólintotta fejen szegény halacskát asztalos nagyapám egy fakalapáccsal. Nagyanyám bájglit sütött, az újpesti piaci kofák árultak diót és mákot.

Csillagszórónk nem volt. Csak a szemünk csillogott. A könnyektől.

Karácsonyi kívánság – dulakodás helyett ölelést

A lakosság száma, a terület nagysága meghatározó. Az ország kisugárzása a világ felé, ugyancsak jelentőséggel bír. Nem mindegy, hogy komolyan vesznek bennünket, vagy röhögnek rajtunk. Lassan több a bankfiók, mint a kocsma. Több jogászt képezünk, mint lakatost. Taxi, arányaiban is sokkal nagyobb számú, mint az összes mentő és tűzoltó autó. A médiában foglalkoztatottak száma, legalább ötvenmilliós lélekszámú országnak megfelelő. A parlament létszámáról nem is beszélve. A peres ügyek száma világméretekben is egyedülálló. A nagy baromságok évkönyvében akár minden oldalon is szerepelhetnénk.

Az előítéletek vaksi bűvöletében vergődő politika pedig példátlan időt és energiát emészt fel, egy főre vetítve. Nincs ellensúly. A költészet snassz, az irodalom pedig bugyuta időtöltés, az olvasással együtt, sokak szerint. Lélekvesztő, primitív tákolmányán menekül a fogyasztói cunami elől, az általános műveltség. Már a zene sem a régi, fogytán a hozzávaló türelem. Kosz és szemét mindenütt. Tobzódó irigység. Agresszió és erőből való intézkedés, az van rendesen. Ezerötszáz forintos pohár szódavíz, a belvárosi presszóban, félholtra ijesztett külföldi turisták.

Lassan több a multi bevásárlóközpont, mint iskola. Sikító parasztgazdák milliós traktorokkal tapossák a vissza nem térítendő támogatásokat. Pazarló költekezés, meggondolatlan hitelekkel. Henyélő herék, dolgozókba csimpaszkodva, vigyorogva követelik a megélhetést! Elefántcsonttornyaikban szundikáló értelmiség. Hajléktalan koldusok nevében csörömpöl csődöt, a másik gazdálkodásba átmentett vagyonnal játszó kényszervállalkozó és ügyeskedő, szemesnek áll a világ felfogást valló, eredeti tőkéjét felhalmozó.

Bugyuta arcok, jelentéktelen közléseikkel néznek rád vissza a képernyő tükörből, darabszámra még ennyi csatorna, per főre vetítve nincs a világon. Nincs még egy ilyen ország a világon, amely kifelé ennyire mást szeretne mutatni, mint befelé. Lehetne sorolni napestig és mindenki tenné is hozzá a magáét.

Fővárosi hétköznap délelőtt tizenegy óra, nincs a világon még egy gigatelepülés, ahol ennyi szabadságon lévő, betegállományos, szabadúszó, ráérő, autójában egyedül ülő demonstrálná a semmittevést. Az elszalajtott lehetőségekről nem is beszélve, feltalálók, újítók semmibevételéről. A gyógyszergyártás kihasználatlanságáról. Hévízeink csak folynak pocsékba! A hungaricumok sincsenek a helyükön. Kicsi ország nagy termékei nem árasztják el a kínai, indiai, távolkeleti piacot, kiváló, egyedi arculatú hungarikumaikkal. Micsoda fényűzése a pocsékolásnak. S eközben legtöbbet veszítenek az emberek idehaza.

Dulakodás helyett jól jönne már egy kis ölelés.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!