Minden választókerületben meglesz a megfelelő bázisa a V18-nak ahhoz, hogy részt tudjon venni a helyi kampányban – jelentette be a Független Hírügynökségnek adott interjújában Raskó György agrárközgazdász, a Választás18 kezdeményezés tagja. Folynak a pártokkal az egyeztetések, s hamarosan az is eldől, hogy a Jobbikkal felveszik-e a kapcsolatot. De akárhogyan is, minden körzetben a legesélyesebb ellenzéki jelölt mögé állnak majd, s hirdetésben kérik a választókat, rá szavazzanak. „Az eddigi háttérelemzések azt sejtetik, hogy akár 50 egyéni körzetben is van esélye az ellenzéknek koordinált jelölttámogatással” – mondja, hozzátéve: ettől még a pártok indítsanak saját jelölteket a körzetekben. Szerinte el lehet kerülni, hogy a választók ne zavarodjanak össze – mindenesetre a V18 választási segédanyagot juttat el minden postaládába. Pénteken újabb ülést tartanak, amelyen egy sor kérdésben terveznek dönteni, köztük a civil szervezetekkel való együttműködésről is. Csak magyar magánszemélyektől fogadnak el pénzt, a gazdálkodást a készülő honlapon lehet majd nyomon követni.
Hogyan állnak a V18-ak?
Jóval nagyobb lett a kezdeményezés visszhangja, mint amire mi számítottunk. Ez kifejezetten örvendetes. Az óriási érdeklődés arra késztet minket, hogy átgondoljuk, mit csináljunk. Civil szervezetek és magánszemélyek tömegesen jelentkeznek be, aminek köszönhetően ma már biztos, hogy minden választókerületben meglesz a megfelelő bázisunk, s részt tudunk venni a helyi kampányban. Az óriási érdeklődés miatt elkezdtünk egy sor dologgal foglalkozni, olyanokkal, mint a honlap készítése, médiaterv összeállítása, szervezeti szabályzat megalkotása, s annak kidolgozása, hogy konkrétan miként szabályozzuk, folytassuk az együttműködést a civil szervezetekkel. Most pénteken ezekről a konkrét kérdésekről fogunk tárgyalni a V18 ülésén.
Milyen jellegű az érdeklődés? Anyagi felajánlásokat kapnak, önkéntes munkát vállalnának a jelentkezők vagy pusztán elvi támogatásukról biztosítják a kezdeményezésüket?
Is-is. Mindenki azt jelzi vissza – nekem is ez a tapasztalatom –, hogy például a közösségi portálokon az ezres nagyságrendben mérhető követők, ismerősök közül rengetegen ajánlanak fel mind anyagi támogatást, mind pedig azt, hogy személyesen, tevőlegesen részt vennének a munkákban.
Nem félnek attól, hogy ebben a hiszterizált helyzetben – elég, ha a múlt héten nyilvánosságra hozott Stop Soros csomagra és az azzal kapcsolatos kormányzati kampányra gondolunk – adományok elfogadása esetén Önök ellen is boszorkányüldözés kezdődik?
Mi eleve rögzítettük, hogy semmiféle külföldi szervezettől, mecénástól nem fogadunk el semmilyen támogatást. El akarjuk kerülni annak még a látszatát is, hogy külföldi pénzekkel folytatunk választási kampányt. Tovább menve, csak magyar magánszemélyektől fogadunk el pénzt, civil szervezetektől, vállalatoktól, alapítványoktól nem. Ugyanis tudjuk, nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Éppen ebből a megfontolásból is, a gazdálkodásunk is teljesen transzparens lesz, a honlapunkon bárki nyomon követheti.
Jönnek tehát a felajánlások, folyik be a pénz. Ezeket hogyan költik majd el?
A mi feladatunk annak a megszervezése, hogyan tereljük egy irányba ezeket a felajánlásokat, konkrétan milyen módon építkezzünk a felajánlásokra. Január 26-án erről a szervezési kérdésről is tárgyalunk majd.
Természetesen ez nagyon fontos, hiszen ez az alapja annak, hogy hatékonyan tudják megvalósítani a céljukat. Tudják már pontosan, hogyan akarják ezt elérni?
Valóban, nagyon is lényeges, hogy az érdeklődést sikerült felkeltenünk, talán a második legfontosabb pedig az, hogy a visszajelzések visszaigazolják szándékunkat: hogy az egyéni körzetekben koordinált együttműködés valósuljon meg az ellenzéki pártok között.
A reakciókból látható, hogy a hozzánk fordulók 99 százaléka kiáll amellett, hogy az egyéni körzetekben egyetlen, a legesélyesebb jelölt mögé álljunk.
Nincs mese, ennek meg kell valósulni ahhoz, hogy megakadályozzuk a kétharmados Fidesz győzelmet.
Félreértés ne essék! Köztünk, alapítók között is van vita, ám az én személyes álláspontom határozott: vegyük ezt komolyan, a kétharmados Fidesz győzelmet csak koordinált fellépéssel lehet megakadályozni.
Ez azt jelenti, hogy adott esetben a Jobbik jelöltje mellett tennék le a voksukat?
A támogatás mindenkire vonatkozik.
Ha egy jobbikos jelöltnek tűnik a legnagyobb esélye a győzelemre, akkor nincs mese, őt kell támogatni, ha egy Demokratikus Koalíciós jelölt néz ki inkább befutónak az ellenzék jelöltjei közül, akkor mögé kell állni, ha Momentumos, akkor pedig őt támogassuk.
És ez vonatkozik az LMP-re, az MSZP-re, a Párbeszédre, stb. is. A Jobbikkal való kapcsolatfeltétel most lesz napirenden a munkaértekezleten. Én azt fogom javasolni, hogy velük is éppen úgy meg kell kezdeni a tárgyalásokat, mint a többi párttal. Természetesen ebben az esetben is kizárólag az egyéni jelölti szinten.
És hol tartanak a többi párttal folytatott tárgyalások?
Mindegyikkel felvettük már a kapcsolatot, s vannak olyanok, amelyekkel nagyon szoros, jó együttműködés kezd kialakulni. Ilyen például az LMP, vagy a Karácsony Gergely-féle Párbeszéd, s hasonlóan meglesz – nagy nehezen – a Momentummal is. Érdekes módon az Együtt részéről nem látszik egyelőre fogadókészség, de ez lényegtelen, mert ha egy adott körzetben az Együtt jelöltje az esélyes – mint például Csepelen –, akkor éppen úgy meg fogja kapni a támogatásunkat, mint az olyan pártok – az MSZP vagy a DK – jelöltje, amelyekkel már egyeztetünk az egyéni koordinált támogatásról.
Betudható-e ennek például az, hogy Mellár Tamás mögé beállt az ellenzék jó része, jelesül azok a pártok, amelyekkel – mint most mondta – már eredményesen tárgyaltak?
Meggyőződésem, hogy igen.
Tehát azok mögé a pártok jelöltjei mögé is felsorakoznának, amelyek nem akarnak koordinált indulást? Gondolok ott például arra, hogy a múlt héten sorra jelentették be az ellenzéki pártok, hogy felsorakoznak a függetlenként induló Mellár Tamás mögé, ám az LMP és a Jobbik jelezte, hogy saját jelöltet indít.
Az én javaslatom az, hogy igen. Hangsúlyozom: mi nem párttámogatást javaslunk, hanem azt, hogy amely pártnak a legerősebb a jelöltje az adott egyéni körzetben, ott álljunk be mögé és szavazzunk rá. A párttámogatásba nem szólunk bele! Minket csak az egyéni körzetek érdekelnek.
És nem arról van szó, hogy valaki visszalépjen az esélyesebb javára – már csak azért sem, mert ez anyagilag is ellehetetlenítene egy-egy indulót, pártot, hiszen akkor vagy nem kapja meg a támogatást vagy vissza kell azt fizetnie –, hanem arról, hogy bátran állítsanak jelöltet, de közösen támogassák a legesélyesebbet – ellenzéki párthovatartozástól függetlenül.
Az eddigi háttérelemzések azt sejtetik, hogy akár 50 egyéni körzetben is van esélye az ellenzéknek a koordinált jelölttámogatással. A közös jelölt támogatása frappáns válasz lenne, demonstratívan megmutatná, hogy az ellenzék átérzi a feladat súlyát, történelmi felelősségét, és kész félretenni a saját érdekét, a személyeskedését a cél érdekében, hogy a választóit is ebbe az irányba terelje.
Hogyan választják ki az egyes konkrét körzetek konkrét jelöltjét, aki mögé érdemes odaállni. Vannak persze esetek – ilyen Mellár Tamásé is –, ahol egyértelmű, de a legtöbb egyéni körzetben, gondolom, ez nem mondható el. Támaszkodnak-e ebben a Közös Ország Mozgalom kezdeményezésére, a helyi közvélemény-kutatásra?
Szorosan együttműködünk Gulyás Mártonékkal ebben…s egyébként másban is. Szoros a koordináció közöttünk, s sok más szervezettel, amely egy-egy régió, választókerület szintjén működik.
Mi helyzet azokkal a körzetekkel, ahol egyértelmű a fideszes fölény?
Ezekben a körzetekben felesleges lenne a koordinált támogatás. Ott azt tanácsoljuk, hogy minden párt dobja be magát, hogy minél több szavazatot lehessen elszedni a Fidesztől.
Nem zavarják nagyon össze a választókat – főleg, a politikát nem nagyon követőket – azzal, hogy a szavazólistán ott sorakoznak majd az MSZP, a DK, az LMP, a Jobbik, az Együtt, a Momentum, a Párbeszéd, a MoMa,, stb. logói, s emberei, ám közben azt kéri tőlük még a saját pártjuk is, hogy szavazzanak másra? Ez ellent megy minden eddigi párt- és választói attitűdnek. Hogyan tudják átprogramozni ezeket a szokásokat? Nem tart a kudarctól?
Tény, hogy ilyen még nem volt, de a Fidesz rákényszerített az ellenzékre egy olyan választási törvényt, amely új technikák alkalmazását igényli. Nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy örökre ő maradjon hatalomba, részben az ellenzéki megosztottságára támaszkodva. Már maga az egyfordulós választás is óriási visszaélés demokráciával. De ehhez most alkalmazkodnunk kell.
Hogyan tudják megakadályozni azt, hogy alaposan összezavarják a választókat?
Úgy, hogy jól felépítve fogjuk „eladni” ezt a narratívát a választóknak a választási körzetekben. Lesznek brossúrák, amelyeket szándékaink szerint bedobunk minden postaládába. Ott vannak – ott lesznek az aktivistáink minden körzetben és persze a pártok helyi szervezetei, hogy helyben is felépítsék a rendszert.
Azt tervezzük egyébként, hogy hirdetésekben fogjuk majd közzétenni egy-egy adott körzetben, hogy ki ott a legesélyesebb, s kire kérjük a szavazatot.
Meg fogjuk nevezni magát a személyt, függetlenül attól, hogy melyik párt jelöltje.
Ön szerint a politikával kevésbé foglalkozókkal meg tudják majd értetni, hogy mit akarnak? Gondolok elsősorban a vidéken élőkre – nem lenézve őket, csak tényként kezelve, hogy a kisebb településeken sokkal kisebb a politikai érdeklődés, aktivitás, mint mondjuk Budapesten.
Nagyon nagy hangsúlyt helyezünk a vidékre, meggyőződésem, hogy nem lesz ezzel sem probléma.
Milyen határidős nyomás van Önökön? Hiszen viszonylag későn álltak ki a V18-ak a nyilvánosság elé.
Március közepét mondanám. Akkorra – s nem előbb – kellene „készen” lennünk Az kell, hogy a március 15-én az egyes választókerületekben az ünnepségek szónokai már ezt a koncepciót magyarázzák a hallgatóságnak is. Bízunk abban, hogy sokan megértik. Mert nincs más megoldás! A pártok már eldöntötték, hogy nem lesz közös lista – ezzel tehát már fölösleges foglalkozni, ezért a V18-ak a koordinált indulás megteremtéséhez akarnak hozzájárulni. Másrészt a választókat akarjuk aktivizálni, tudatosítva, hogy a koordinált indulás megvalósítása komoly reményeket adhat. Ez mozgósító erőként hathat már önmagában is. Tudatosítani kell az emberekben, hogy a meccs nem lefutott, s ha emellett azt látják, hogy végre van egyfajta együttműködés az ellenzék körében, az a távlatokra is reményt ad. Mi egyébként sem pártokhoz akarunk szólni, hanem a választópolgárokhoz. Évek mentek el a pártok marakodásával, s kicsit sem jutottunk előbbre.
Reménytelen vállalkozás a pártokkal kezdeni, nem is velük akarunk foglalkozni, a mi célunk a választópolgárok aktivizálása, persze az esélyes jelölt melletti kiállással.
