Ismét jelentős, 3,4 százalék volt az áremelkedés novemberben. Az októberi 2,9 után visszatért a korábbi időszakban mért bő három százalékos szintre. Az élelmiszerek változatlanul erősen drágulnak.
Novemberben a fogyasztói árak átlagosan 3,4 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál. Az elmúlt egy évben a szeszes italok, dohányáruk és az élelmiszerek ára emelkedett jelentős mértékben – közölte a KSH. Az előző hónapban 2,9 százalék volt a pénzromlás, a megelőző hónapokban viszont a mostanihoz hasonló mértéket mértek.
Az egy évvel korábbihoz képest az élelmiszerek ára 5,5 százalékkal nőtt, ezen belül
a sertéshúsé 14,8, a párizsi, kolbászé 11,9, a cukoré 10,6,
az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) pedig 8,7 százalékkal lett magasabb. A nem mindenkit érintő szeszes italok, dohányáruk ára átlagosan 8,3, ezen belül a dohányoké 12,1 százalékkal emelkedett. A szolgáltatásokért 3,4 százalékkal kellett többet fizetni, ezen belül a lakbér 10 százalékkal nőtt. A háztartási energia 0,7, ezen belül a tűzifa 6,4 százalékkal drágult.
Októberhez viszonyítva az átlagos infláció 0,1 százalék volt. Az élelmiszerek ára 0,4 százalékkal nőtt, ezen belül az idényáras élelmiszerek (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) 2, a tojás 1,7 a péksütemény 1,3 a párizsi, kolbász pedig 1,1 százalékkal drágult. A ruházkodási cikkek 0,9 százalékkal kerültek többe. A tartós fogyasztási cikkekért 0,4, ezen belül az új személygépkocsikért 2 százalékkal kellett többet fizetni. Az üzemanyagok ára 0,7 százalékkal alacsonyabb volt. A szolgáltatásokért 0,2 százalékkal kevesebbet kellett fizetni.
A január–novemberi drágulás (éves alapon) 3,3 százalék volt. A szezonálisan kiigazított éves maginfláció 4 százalék volt novemberben, annyi, mint az előző hónapban.
Szeptember után emelkedtek az árak, a 2,9 százalékkal októberben megtört a korábbi hónapok csökkenő trendje. Az élelmiszerek ismét „kitettek magukért” a drágulásban, az üzemanyagok jelentősen olcsóbbak lettek.
Az április-májusi 3,9 százalékos csúcsról fokozatosan csökkent az áremelkedés éves üteme, ez a tendencia azonban most megtört: a szeptemberi 2,8 után októberben 2,9 százalék volt az infláció. (Az elemzői várakozás legalább stagnálás volt.)
A tizedik havi – a tavalyi októberihez viszonyított – áremelkedésben a vezető szerepet a szeszes italok, dohányáruk és az élelmiszerek vitték.
Az élelmiszerek ára átlagosan 5,4 százalékkal nőtt, ezen belül a sertéshús 15,5, a párizsi, kolbász 10,8, a cukor 8,1, a kenyér 6,7, a liszt 5,8, az idényáras élelmiszerek (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) 5,3 százalékkal drágultak. A szeszes italok, dohányáruk ára átlagosan 8,4, ezen belül a dohányáruké 12,1 százalékkal emelkedett. A szolgáltatásokért 3,3 százalékkal kellett többet fizetni, ezen belül a lakbér kiemelkedően, 10,9 százalékkal nőtt. A háztartási energia 0,7, ezen belül a tűzifa 6 százalékkal drágult.
Az csökkenésben szerepe volt, hogy az üzemanyagok ára 4 százalékkal csökkent. Ennek alapján nem csoda, hogy a szezonális termékeket és az üzemanyagot nem tartalmazó úgynevezett maginfláció egy tized ponttal 4 százalékra emelkedett.
A kis keresetűek gondját tehát cseppet se enyhíti az összesített drágulási ütem viszonylagos mérsékelt volta. Egy hónap alatt az átlaginfláció is 0,6 százalék volt, de szeptembertől októberre az élelmiszerek ára 0,8 százalékkal ment fel. Ezen belül a párizsi, kolbász 3,1, a tej 2,3, a tojás és a sajt egyaránt 1,8, a sertéshús 1,2 százalékkal, valamint az idényáras élelmiszerek (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) 0,8-del. A nyugdíjasok hivatalosan számított áremelkedése 3,3 százalék volt októberben éves alapon.
Júliusban a második legnagyobb drágulást Magyarországon mérte az Eurostat, több, mint a dupláját a 28-ak átlagának. Utóbbit a közös pénz egy százalékos inflációja tartja féken.
Júliusban az éves alapon mért infláció az EU-ban 1,4 százalék volt az Eurostat kimutatása szerint. Ez két tized százalékpont csökkenés egy hónap alatt, és lényeges esés a tavaly júliusi 2,2 százalékhoz képest.
A pénzromlási „versenyt” most Románia nyeri 4,1 százalékkal, Magyarország a szintén nem dicsekvésre méltó ezüstérmes 3,3-del. A kormány nem is fúj harsonákat a pénzromlás láttán, nem úgy, mint amikor az EU-ban az élre ugrottunk a gazdasági növekedésben. A sor túlfelén Portugália áll, ahol egyenesen csökkentek az árak, Cipruson lényegében nincs infláció, a recesszió felé sodródó olasz gazdaságban is alig nőttek az árak.
Júniushoz képest – éves alapon – 15 tagállamban mutattak ki mérséklődő drágulást, 11-ben pedig növekvő inflációt. Az euróövezet áremelkedése 1 százalék volt a hetedik hónapban.
A magyar érték némi szelídülést mutat az utóbbi hónapok négy százalékhoz közelítő drágulása után. Elsősorban az üzemanyagok árának mérséklődése miatt, ezzel szemben sok élelmiszer átlagon felül drágult, továbbá jövedéki termékek adója is felfelé nyomta az átlagértéket. Az euróövezetben a szolgáltatások drágultak leinkább, majd szintén az élelmiszerek és jövedéki áruk járultak hozzá nagy mértékben az inflációhoz.
A minimálbér kötelező emelése elsősorban az árakban nyilvánul meg a cégek reakcióiban. Minden negyedik beruházásokat halaszt el, illetve hozzányúlnak a létszámhoz. Nem meglepően az exportáló cégek viselik legjobban a bérnyomást.
A statisztikai adatokat, a mindennapokban tapasztalható – helyenként vágtató – drágulást, valamint az innen-onnan már létszámcsökkentésről érkező híreket igazolják vissza a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet legfrissebb felmérése hazai cégek körében.
Egyre nyomasztóbb a béremelés
Kilenc lehetséges válaszlehetőségre kérdeztek rá azután, hogy januártól a minimálbér 149 ezer, a szakképzettek garantált bérminimuma 195 ezer forintra nőtt.
Forrás: GVI
A válaszokból nem meglepően az derült ki, hogy legnagyobb arányban az áremelést említették a válaszadók. Ahogyan azt elemzők korábban elmondták, a vállalkozások jelentős része érdemi fejlesztés híján (sokuk esetében ennek beruházásigénye miatt)
az árakban próbálja érvényesíteni a megnövekedett bérköltséget.
Minden harmadik jelezte a tervezett létszámfelvétel elmaradását. A többi intézkedés egy része is arra utal, hogy igyekeznek enyhíteni a humánköltségek emelkedő hatását, noha elbocsátást még kevesen terveznek.
Az üzleti stratégia bánja
Aligha meglepő, hogy a cégek több, mint fele (54 százaléka) módosítja üzleti stratégiáját: ennek keretében elhalasztja a korábban tervezett beruházásait, illetve a tervezett létszámfelvételt, vagy emeli termékei árát. A beruházások elhalasztása egymagában 25 százalékot képvisel a válaszok alapján, ami korántsem jó hír a jövőre nézve.
Ha növekszik a fejlesztések elhalasztásának mértéke, aránya, az
tovább nyitja az ollót a termelékenység javulása és a béremelkedés között, ami már most is tetemes.
Ezekben a beruházásokban már eddig is komoly lemaradásban van a magyar gazdaság, és éppen a hazai tulajdonú kisebb cégek.
A vállalkozások 19 százaléka tervez foglalkoztatásra vonatkozó lépéseket: ezeknél a cégeknél már sor került, vagy sor fog kerülni elbocsátásokra, a munkakörök, feladatok módosítására, vagy arra, hogy részmunkaidős foglalkoztatássá alakítják át a béremelésben érintett dolgozók foglalkoztatását. Azon vállalkozások aránya, amelyek az érintett dolgozók béren kívüli juttatásainak vagy mozgóbérének csökkentését tervezik, 18 százalék.
Kicsik nyomorúsága
Nem új a válaszreakciók sorában az a megfigyelés, hogy a vállalatméret nagyon fontos tényező.
Minél kisebb a vállalkozás, annál nagyobb az intézkedések súlyossága.
Az 50 főnél kisebb méretűek nagyobb mértékben, míg a nagyobb cégek kisebb hányadban hajtották végre, illetve tervezik végrehajtani a vizsgált intézkedéseket.
A gazdasági ágazatok szerinti bontás azt mutatja, hogy a béremelés hatására leginkább a kereskedelemben tervezik a vizsgált lépések végrehajtását. A vállalatok tulajdonszerkezet szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy statisztikai értelemben (95 százalékos megbízhatósággal) a tisztán hazai, illetve a részben vagy döntően külföldi tulajdonú vállalatok nem különböznek a vizsgált intézkedések tekintetében, vagyis a minimálbér-emelésre adott reakcióik érdemben nem térnek el.
Az exportra dolgozók jobban állnak
Az exporttevékenység szerinti bontás mentén kirajzolódik, hogy a minimálbér-emelés legkevésbé a döntően exportáló cégeket érinti. A válaszok szerint a nem exportáló, valamint a részben exportálócégeknek egyaránt nagyobb arányban kell, illetve kellett lépéseket tenni a béremelés következményeként. Ennek vélhetően az a magyarázata, hogy az élénk külföldi gyártói-beszállítók kapcsolatban álló cégeknél eleve magasabb az általános bérszínvonal, nem jellemző a minimálbéres alkalmazás.
A vártnál nagyobb mértékben minden szegmensében 3 százalék felett jár az infláció. Az élelmiszerek átlagot messze felülmúló drágulása a kis pénzűeket sújtja. Küszöbön az alapkamat emelése, ami nagy hiteleseknek rossz hír.
Februárban az átlagos infláció jelentősen, egy hónap alatt mintegy fél százalékponttal 3,1 százalékra emelkedett, ami némileg meghaladja az előzetes várakozást. Ennél rosszabb hír, hogy a kevés pénzből gazdálkodók – pénzük nagyobb hányadát élelmiszerre költők – mindennapjait érzékenyen érintő feldolgozott élelmiszerek sokkal nagyobb mértékben, 5,2 százalékkal drágultak.
Idényáras élelmiszerek: az ég felé
Ezen belül azonban
az idényáras élelmiszerek (burgonya, zöldség, gyümölcs) majdnem negyedével,
23,3 százalékkal kerültek többe egy év alatt. A liszt 10,1, a péksütemények 9,7, a kenyér 6,7 százalékkal drágult. A korábbi igen magas szintről mérséklődött a tojás ára 17,4 százalékkal, a tej 8,4, a cukor 6,5 százalékkal volt olcsóbb.
A szolgáltatásokért 2,7, ezen belül a lakásjavítási és karbantartási szolgáltatásokért 12,1, a postai szolgáltatásokért 5,4 százalékkal fizettek többet. A háztartási energia 1,2 százalékkal drágult, ezen belül
a vidéki szegényeket sújtva a palackos gáz 12,4, a tűzifa 8,1-del drágult.
Az üzemanyagok 1,6 százalékkal olcsóbbodtak.
Az infláció felbontását mutatja az ábra.
Forrás: MNB
inflacio graf
Tartós árnyomás
Az áremelkedés trendjét mutató úgynevezett maginfláció (nincs benne például a hatósági ár, az energiahordozók ára) több, mint öt éves rekordot döntött meg 3,5 százalékkal.
Mindezek alapján kijelenthető, hogy általános, erős árnyomás nehezedik a magyar gazdaságra és a lakosságra. Ebben bizonyára szerepük van a folyamatos béremelkedéseknek is, amelyek fokozatosan beépül az árakba. Erre utal, hogy például a piaci szolgáltatások is drágultak februárban.
Valószínűleg nem csak egyes termékkörök tíz éves rekorddrágulásával lépett át küszöböt az ország, hanem az úgynevezett adószűrt maginflációval is (ebben kiszűrik az olyan nem közvetlen adókat, mint például az áfa). Ez ugyanis az az indikátor, amit a Magyar Nemzeti Bank figyel a jegybanki alapkamat alakításakor. Mai inflációs jelentésében ez a ráta komolyan ugorva 3-ról 3,2 százalék lett februárban. Márpedig korábbi közlésük szerint a 3 százalék tartós átlépése alapot adhat az alapkamat (évek óta 0,9 százalék) emelésére.
Ez pedig várhatóan végigsöpör a teljes hitelezési rendszeren, és megdrágítja a pénzintézeti kamatokat. Ahogyan a felvett hitelekét is, bár az újonnan felvett kölcsönök (főleg a lakásoké) zöme már egy éven túli időre rögzített konstrukció. Ezekbe a kamatperiódus leteltekor számolják be az előtte bekövetkezett drágulást.
Januárban a fogyasztói árak átlagosan 2,7%-kal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Az elmúlt egy évben a szeszes italok, dohányáruk és az élelmiszerek ára emelkedett jelentős mértékben. – olvasható a Tőzsdefórum portálon
Az élelmiszerek ára 4,2%-kal nőtt, ezen belül az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) 20,5; a liszté 8,7; a kenyéré 5,8%-kal magasabb, a tojásé 25,0; a cukoré 10,3%-kal alacsonyabb lett. A szeszes italok, dohányáruk ára átlagosan 6,9, ezen belül a dohányáruké 9,6%-kal emelkedett. A szolgáltatásokért 2,8%-kal kellett többet fizetni. A háztartási energia 1,2%-kal drágult, ezen belül a palackos gáz 12,3, a tűzifa 7,8%-kal. A járműüzemanyagokért 3,0%-kal kellett kevesebbet fizetni.
1 hónap alatt, 2018. decemberhez viszonyítva:
A fogyasztói árak átlagosan 0,3%-kal nőttek. Az élelmiszerek ára 1,0%-kal emelkedett, ezen belül az idényáras élelmiszerek, valamint a cukor 5,5–5,5, a csokoládé, kakaó 4,2, a liszt 3,7, a tojás 1,7%-kal lett drágább. A tej ára 6,7%-kal csökkent, aminek az ESL és az UHT tej áfakulcsának 5%-ra történő mérséklése az oka. A szeszes italok, dohányáruk 2,2%-kal többe kerültek, ezen belül az égetett szeszes italok – a népegészségügyi termékadó mértékének emelése és kiterjesztése következtében –4,2, a dohányáruk – jövedéki adójuk januári emelése nyomán – 2,1%-kal drágultak. A háztartási energia ára 0,1%-kal nőtt, ezen belül a palackos gázé 0,9, a tűzifáé 0,5%-kal. A szezon végi kiárusítások eredményeként a ruházkodási cikkek 2,1%-kal kevesebbe kerültek. A járműüzemanyagok ára 2,5%-kal csökkent.
Átlépte az infláció az MNB 3 százalékos célrátáját, s ahogyan sejthető volt, a forint azonnal 324 fölé ugrott. Rövidesen kiderül, hogy ez újabb nyomást helyez-e a forintra. Az árakat a benzin és az élelmiszer nyomta fel.
Júniusban 3,1 százalék volt az áremelkedés éves üteme. A mindenki számára fontos cikkek közül az üzemanyagok drágultak leginkább, 15 százalékkal, de az élelmiszerek is hozzájárultak az index több éves csúcsértékéhez – derül ki a KSH számaiból.
A tojás, a tejtermékek a boltokban is láthatóan komolyan drágultak tavaly év közepe óta, a 10 és 9 százalékos index ezt visszaigazolja. A cukor éppenséggel olcsóbb lett, bő ötödével. A háztartási energia – az inflációt is figyelembe véve – reálértéken lényegében olcsóbbá vált az 1,4 százalékos áremelkedéssel. Nem igaz azonban ez a tűzifára, a legrosszabbul élők fűtőanyaga 13 százalékkal drágult.
Egy hónap alatt 0,3 százalék volt az áremelkedés, januártól számolva 2,3-del.
A Magyar Nemzeti Bank infláció „célja” a 3 százalék, eddigi megnyilvánulásaiban szinte csak ezt tette középpontba a középpontba, ellenállva minden kamatemelési kívánalomnak (olykor pánikszerű reakciókkal). Az áremelkedés most átlépte ezt az értéket, bár némi visszarendeződés az év hátra lévő részében lehetséges.
A piac „beárazta” ezt az indexet, és – újabb nyomást látszik kifejteni az árfolyamra. A napot 323,5-ös legalacsonyabb érték közepette indította, az inflációs adat bejelentése után nagyjából egy forintot gyengült az euróval szemben.
Az elmúlt hetek helyenként extrém magas árfolyamértékei lassan beépülnek az árakba (s nem csak a kiskereskedelemben), fokról fokra feljebb srófolva az inflációt.
Az elmúlt órában folyamatos gyengülésben van a forint, az euróval szemben átlépte a 326-os értéket. Ezzel lehetséges, hogy úton van a három és fél éve mért 327,6-os rekordponthoz. A zuhanás oka a friss inflációs jelentés lehet.
Nem volt tartós hatása a Magyar Nemzeti Bank (MNB) keddi szóbeli beavatkozásának, amellyel akkor sikerült megállítani az árfolyam zuhanását. Ahogyan erről írtunk, az MNB Monetáris Tanácsa (MT) nem változtatott a 0,9 százalékos alapkamaton, és indokló közleményében szót se ejtett arról, hogy esetleg elgondolkodna a piacon egyre nagyobb erővel várt emelésen.
Közleményében a MT leszögezte: lényegében az infláció az egyetlen viszonyítási pont számára az alapkamat alakításában. S mivel – átmeneti időre – az infláció 3 százalék fölé emelkedését várja, de a drágulás ezután visszatér a 3 százalék alatti szintre, ezért tartja magát eddigi irányvonalához.
Ennek hatására azonnal esni kezdett a forint, amelyre az MNB egy pánikszerű kiegészítő közléssel reagált. Ebben enyhített álláspontján azzal, hogy nem tartható fent a teljes előrejelzési horizonton a jelenlegi laza politika.
Ennek hatására meredek erősödésbe kezdett az árfolyam.
Ma reggel viszont szinte folyamatos volt a forint gyengülése, a kurzus a 326-ot is átlépte. Látható ok egyetlen lehetséges, a friss inflációs jelentés, amelyben az MNB ugyan kissé megemelte eddigi értékeit (az idén 2,5 helyett 2,8%-os, jövőre 2,9 helyett 3,1%-os éves átlagos drágulást jósolnak), de
általános optimizmus tükröződik benne
a magyar gazdaságtól várható folyamatok megítélésében.
Az árfolyam most kissé a 326 alatt dülöngélve egyensúlyoz.
Több éves mélypontjának szélén táncol a forint. A vele egy kosárban lévő török líra lényegében összeomlott. Az üzemanyag ismét 400 körül. A folyamatos béremelkedéssel együtt előbb-utóbb bedurranhat az infláció. Az MNB ezenközben rendíthetetlenül kitart az alacsony kamat mellett.
A 320-as, több éves mélypontjának közelében szédeleg a forint, szerdán 319,7-en is állott az euróval szemben. Ennek elsődleges okait importálja a magyar gazdaság. Az úgynevezett feltörekvő országokban zajló folyamatok kölcsönösen képesek mennybe emelni vagy a szakadékba taszítani az egy kosárban lévő devizák, így a forint árfolyamát.
Most éppen a török gazdaság éli mély válságát, a líra naponta lépdel újabb grádicsokon lefelé. Ennek láttán a török jegybank a klasszikus eszközhöz nyúlt, 3 százalékponttal megemelte az alapkamatot, megállítandó a tőke elillanását az országból. Emellett Argentína a jelek szerint ismét csőd felé halad. Olaszországban kiszámíthatatlan, az unióból kifelé tartó kormány alakulhat.
Megannyi kockázatos fejlemény, amely kikezdi a külföldnek erősen kitett gazdaságok ütésálló képességét. Magyarország is ilyen.
Az se kedvező ránk nézve, hogy a tengeren túl másfél éve megszakítatlanul tart a jegybank (Fed) kamatemelése, amely idén elérheti a 2 százalékot. Ez óriási növekvő elszívó hatást fejt ki az alacsony kamatú devizájú országokra: az elenyésző hozam helyett érthetően mind több befektető inkább oda viszi a pénzt, ahol kézzel fogható nyereséget kaphat.
S ha ez nem lenne elég nekünk, egy sor tényező nálunk azon „dolgozik”, hogy az infláció látványosan növekedjék a jelenleg 2,5 százalékos szintjéről.
Már szinte mindennapos hír, hogy az üzemanyag mind magasabb szintekre hág. Péntektől tovább emelkednek az üzemanyagárak, a benzin és a gázolaj literenkénti ára is 6-6 forinttal kerül többe. Így a benzin átlagára 398 forint lesz, míg a gázolajat átlagosan már 408 forintért tudjuk tankolni – írta a holtankoljak.hu.
A hazai üzemanyagok áralakulását mutatja az ábra
Forrás: holtankoljak.hu
S hogy miért, azt a Brent típusú olaj árának (hordó/dollár) elmúlt csaknem egy évi útja szemlélteti.
Alulról nyomja az árakat a szinte szakadatlan béremelkedés is. A legfrissebb KSH-adat szerint a nemzetgazdaságban 11,3 százalékkal nőttek a keresetek, ami az infláció miatt 9,1 százalékos reálbér-emelkedésnek felelt meg. A kiskereskedelmi boltok immár 7 százalékra rúgó éves forgalmi növekedésének is előbb-utóbb meg kell löknie az árakat.
Egyelőre inkább csönd van a kormány (meg se hirdetett) programja körül, bár amit eddig megismertünk, aziránt több a kétség, mint a bizonyosság: mindenekelőtt a folyamatosan 4 százalékos, sőt, afeletti, töretlen növekedés meglehetősen ingoványos talajon áll. Az euróövezetből egyre több arra utaló jel érkezik, hogy zenitjére érkezett az évek óta tartó növekedés. Az úgynevezett beszerzésimenedzser-indexek lefelé hanyatlást jeleznek előre (ha túl sok ilyen vélekedés lát napvilágot, az akár önbeteljesítő jóslatként is fungálhat).
A neves befektető, Zsiday Viktor is arról értekezik blogjában, hogy
az infláció megjelenése, sőt, berobbanása bármikor megtörténhet.
A szakadatlan növekedésre alapozott kormányzati gazdaságpolitikát Zsiday is problematikusnak tartja, miként azt is, amiről korábban írtunk: a szinte felfoghatatlan, évente kétszámjegyű százalékkal bővülő hitelezést.
Ha ehhez hozzátesszük a magyar gazdaság szakszóval túlfűtöttségi jeleit, akkor még több az aggodalomra okot adó jel. Konyhanyelven arról van szó, hogy a gazdaság növekedése nagyobb annál, mint amit saját erejéből képes lenne kivasalni magából. Uniós ezermilliárdok lökik feljebb a kimutatott teljesítményt. Ezt azonban nem követi a hatékonyság (az egy munkaórára jutó érték gyarapodása), ezt a költségnövekedést az árakban fogják érvényesíteni a gazdaság szereplői (lásd még a Mészáros Lőrinc-hatást, a közpénzzel kitömött oligarchák térnyerését).
Infláció plusz árfolyamgyengülés tankönyvszerűen kamatemeléshez vezet, máskülönben a tőke veszi a sátorfáját és elmegy jövedelmezőbb helyekre.
Zsiday osztja azt a véleményt, hogy a magyar gazdaságpolitikának fontosabb a növekedés, mint az infláció. Ezt mutatja a keddi monetáris tanácsi döntés, amely nemcsak hogy mereven kitart az igen alacsony alapkamat mellett, hanem azt is megüzente, hogy ez változatlanul hosszú távú elszánás. Ez azonban lehetséges, hogy csak gyengíti a forint vonzerejét, és eltántorítja a befektetőket.
Ezek a közeljövőben több ízben is próbára tehetik a nemzeti bank árfolyammal kapcsolatos kitartását. S ha a piac elégedetlen a látottakkal, az a forint további alászállását eredményezheti. Ami az importon keresztül azonnal megdobja az árakat (például üzemanyag), újabb nyomást gyakorolva a forintra.
Pénzügyi válság fenyegeti Latin Amerika egyik legnagyobb gazdaságát, ahol a Nemzeti Banknak naponta 1,5 milliárd dollárt kell költenie a peso védelmére, de egyelőre hiába.
Az elmúlt 12 hónapban a peso elveszítette az értéke egynegyedét, az infláció, mely régi betegsége az argentin gazdaságnak, újra beindult és mára már meghaladja az évi 25%-ot. A banki kamatláb immár 40%-ra emelkedett, miután rövid időn belül harmadszor is szigorításra kényszerült a Nemzeti Bank Buenos Airesben.
Mindez összefüggésben áll Mauricio Macri elnök gazdasági reformjaival. A szigorú neoliberális program nagy tetszést váltott ki a külföldi befektetők körében, de a lakosság mind kevésbé elégedett, mert az életszínvonal rohamosan csökken. Az állam korlátozza kiadásait, és a piacra bízza a gazdasági egyensúly kialakítását.
Argentínában gyakoriak a pénzügyi válságok, mert az állam rendszeresen túlköltekezik, hogy a szociális kiadásokkal megszerezze a lakosság bizalmát. A neoliberális reformok ezen akarnak változtatni, de nagy áldozatot várnak a lakosságtól. Ráadásul Argentínában hagyományosan általános a korrupció, és ezért a lakosság egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy a megszorítások a kívánt eredményt hozzák, és nemcsak a helyi elitet gazdagítják. Ebben a helyzetben Mauricio Macri elnök politikai jövője bizonytalan, mert egyáltalán nem kizárt, hogy belebukik a népszerűtlen reformokba Argentínában.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
