Kezdőlap Címkék Gyurcsány Ferenc

Címke: Gyurcsány Ferenc

Az MSZP reagált a DK bejelentésére

2

Gyurcsány Ferenc és pártja, a Demokratikus Koalíció évek óta másról sem beszél, mint az összefogás szükségességéről. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc ma bejelentette, hogy hátat fordít az ellenzéki tárgyalásoknak, és önálló listát állít a 2018-as választásokon – szögezi le a szocialisták közleménye.

A DK álláspontjával szemben a miénk soha nem változott – áll a dokumentumban: az MSZP szerint az országot szétrabló Fidesz-kormány leváltásához

közös miniszterelnök-jelöltre, közös ellenzéki listára, és mind a 106 választókerületben egyetlen ellenzéki jelöltre van szükség

a két szélsőjobboldali párt, a Fidesz és a Jobbik jelöltjeivel szemben.

Mint a FüHü is beszámolt róla, a Demokratikus Koalíció ma közleményben jelentette be, hogy a továbbiakban nem folytatja a közös listáról az MSZP által elindított végnélküli vitát.

A DK koordinált egyéni jelöltállítást javasol és önálló listát állít a 2018-as választásra. A párt listáját Gyurcsány Ferenc pártelnök vezeti.

Tárgyalásokat az egyéni választókerületekben induló jelöltekről kell folytatni – írták.

Lengyel  László szemben Botkával?

„Az őszi nyitány ellenzéki káoszba fúlt. Folytatódott a mindenki harca mindenki ellen, egymás és önmaguk legyilkolása” – így kezdődik Lengyel László írása a szombati Népszavában.  A politológus szerint a az utolsó utáni pillanatban vagyunk; „politikai megállapodást kell kötni és ellenzéki koalíciót kell teremteni, mind a Fidesz legyőzése, mind a kormányzás érdekében” – írja. Aztán hozzáteszi: a politikai tárgyalások sora megakadt a felső szinten.

 

Botkának és az MSZP-nek kell kimozdulni a holtpontról és tárgyalást kezdeményezni a listaállítás kérdéséről, vagyis a közös lista, a választási párt, vagy koordinált indulás változatairól.

Lengyel véleménye azért figyelemre méltó, mert róla az a közvélekedés, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltjének az egyik legerősebb, legbefolyásosabb támogatója. Márpedig ez a szöveg éppen Botkát ösztönzi lépésre, bár nem teljesen világos, hogy ezt miként érti. A többség, aki az elemzést olvasta, úgy fordította le magának a szöveget, hogy

Lengyel ellépett némiképp Botka mellől, azzal legalább is, hogy tőle és az MSZP-től várja a tárgyalások kimozdítását a holtpontról, azaz neki kell módosítani eddig álláspontján.

A Népszava ugyancsak szombati lapszámában viszont találunk egy írást Botka Lászlótól is. Ebben lényegében megismétli korábbi álláspontját; azaz ő is híve a közös listának, a koordinációs tárgyalásoknak, de változatlanul, listán kívül akarja látni Gyurcsányt. „Csak olyan közös listával lehet indulni a választáson – írja -, melyen nincsenek rajta olyan politikusok, akik a 2010 előtti kormányzást jelképezik. (Egyéni körzetben természetesen megmérethetik magukat, ha van esélyük a győzelemre.)”

És ez a mondat a volt miniszterelnökről szól. Ez a mondat és az írás nem mutat még elmozdulást. Botka a saját elképzelését tartja egyetlen üdvözítő útnak, azt írja cikke végén: „itt és most dönteni kell arról, mi a fontosabb: pártszeretet, vagy hazaszeretet.”

Innen indul szeptember utolsó hete. Már nincs hét hónap a választásokig.

A DK nem fogadja el, hogy Gyurcsány ne legyen rajta a közös ellenzéki listán

A párt elnökségének közleménye szerint csak együttműködéssel lehet leváltani a Fideszt, és „a DK előfeltételek nélkül nyitott egy ilyen megállapodásra”. Azt is írják: sajnálják, hogy vannak, akik nem így gondolkodnak. Javaslatuk szerint az egyéni választókerületekben kellene megállapodni az ellenzéki jelöltről.

A közlemény szerint az MSZP feltétele az együttműködésre, hogy „beleszólhasson abba, hogy ki képviselje” a pártot – az MSZP azt szeretné, ha Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke (aki néhány napja interjút adott a fuhu.hu-nak) nem szerepelne az esetleges közös listán, csak egyéniben indulna.

Gyurcsány Ferenc a DK kampánynyitóján
MTI Fotó: Soós Lajos

A DK elnöksége viszont azt írja, ezt elvi okból sem fogadják el. Emlékeztetnek a pártszavazásra, amelyen szintén így döntöttek a tagok, de azt is írják, hogy olyan világot szeretnének, ahol

„sem a miniszterelnök, sem valamely miniszterelnök-jelölt nem szólhat bele, hogy ki legyen egy vállalat, egy egyetem, egy civil szervezet, egy egyház vagy egy párt képviselője.”

Azt írják, sajnálják, hogy az MSZP nem tudja elfogadni a DK függetlenségét. Szerintük ezzel lehetetlenné teszi, hogy közös listát hozzanak létre, de nem akarnak lemondani az együttműködésről.

Azt írják, hogy kompromisszumot kell kötni, hiszen az MSZP miniszterelnök-jelöltje sem talált eddig partnereket. Javaslatuk szerint

legalább abban meg kell állapodni, hogy az egyes választókerületekben melyik az az egyetlen demokratikus ellenzéki párt, amely jelöltet indít,

a többiek pedig ezen egyetlen jelölt támogatására szólítsák fel választóikat. Eszerint a Fidesz jelöltjével szemben mindenhol csak egy demokratikus jelölt indulna. Ezt nevezi a párt az „egy az egy ellen” politikájának.

A közlemény szerint ma „az MSZP a legnagyobb demokratikus ellenzéki párt, azonban közjogi értelemben nincs több joga, hanem politikai értelemben van több felelőssége”. Azt írják, ha nincs megegyezés, akkor egymással szemben fognak indulni, de ezt nem akarják, mert így

„elérhetetlen távolságba kerül az Orbán-rendszer leváltásának lehetősége”.

A közlemény azzal zárul, hogy kívánunk több nyitottságot, kompromisszumkészséget és belátást kívánnak minden demokratának.

Botka felemás helyzetben

Három héttel a szegedi fórum után, minőséget akar ugrani szombaton Botka László. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje többek között – mintegy a bírálóinak válaszolva – azt kívánja bemutatni: nem töltötte tétlenül az időt, igen sokat lépett előre a szövetségi politika megalapozásában.

Igaz ugyan, hogy látványos pártmegállapodást még nem kötött, de olyan egyéni jelölteket nyert meg magának, akik

afféle trójai falóként behozzák magukkal a pártjukat is

a majdani széles együttműködésbe. Így jut szerephez a Liberálisoktól Szent-Iványi István, mint külpolitikai szakértő, Büttl Ferenc közgazdász a Párbeszédtől, aki viszont jelezte, hogy nem a pártját képviseli a szombati rendezvényen, Komáromi Zoltán egészségügyi szakértő az Együtt-től, plusz Ács Sándorné, Kishantosról és Andor László, volt EU-biztos.

A felsorolásból hiányzik Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, aki ugyan előzetesen részt vett volna a szombati, ATV által is közvetített rendezvényen, de végül, mint azt a FüHü elsőként megírta, nem megy el Botka előadására.

MTI Fotó: Rosta Tibor

Mindez azt is jelzi, hogy előre borítékolhatóan minimum felemásra lehet értékelni a botkai szándék eredményét;

áttörés nem várható.

És elsősorban azért nem, mert abban a, jóindulatúan talán taktikainak nevezhető csatában, amelyet Botka Gyurcsány Ferenccel folytat ez a rendezvény nem fog előnyt biztosítani a szocialista miniszterelnök-jelölt számára. Gyurcsány ugyanis erősebbet húzott; olyan pártszavazást rendelt el, amelynek eredménye pontosan úgy alakult, ahogy várta:

bebetonozta őt a Demokratikus Koalíció listáján. 

Másként: a DK párttagjai, 96 százalékban, hallani sem akarnak arról, hogy elnökük ne legyen rajta a párt választási listáján. Márpedig Botka a minap pontosan ezt az elvárást fogalmazta meg ismételten; Gyurcsányt nem tudja elképzelni a közös listán, legfeljebb annyi engedményt tud tenni, hogy elvárván a volt miniszterelnöktől az egyéni körzetben való indulást, olyan helyet enged át a DK vezetőjének, amelyben jó eséllyel nyerhet is.

Gyurcsány ugyan folyamatosan arról beszél, hogy előbb-utóbb úgy is lesz megállapodás, akár a választások előtti napokban is, de

engedni nem tud: őt már a pártja szavazása is köti.

Ezt az egységes akaratot az MSZP miniszterelnök-jelöltje nem tudja felmutatni; pártjában meglehetősen magas arányban vannak azok a politikusok, akik csak a DK-val közös lista létrehozásán keresztül látják megvalósíthatónak a kormányváltást. Egyetértenek ugyan saját jelöltjükkel abban, hogy az LMP-vel a koordinált indulásban való megállapodás feltétlenül szükséges lenne a demokratikus ellenzék számára ahhoz, hogy elérjék céljukat.

Az LMP ugyan egyelőre makacsnak tűnik ebben a kérdésben, a nyilvánosság előtt határozottan elutasítja a szocialisták közeledését, ám vájtfülüek szerint,

ez az álláspont mégsem olyan merev.

Vannak, akik Szél Bernadett, vagy Hadházy Ákos egy-egy nyilatkozatát úgy értelmezik, hogy volna azért a két társelnök szerint némi nyitottság a tárgyalásra. Ebben persze jelentős akadály, hogy maga párt legfelsőbb fóruma döntött úgy: ez az út az LMP számára tilalmazott.

Botka László
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Mire számíthat akkor Botka? Az általa felvonultatott szereplők nem bírják a pártjuk százszázalékos támogatottságát, a legmagasabban mért két párttal – LMP, DK – egyelőre még csak a tárgyalásoknál sem tartanak, ugyanakkor az MSZP belső köreiben is – enyhén szólva – óvatosan bánnak a Botka-tervvel. Egyesek ugyan úgy látják: szombaton a miniszterelnök jelölt sikerekről és haladásról fog beszámolni, még az is lehet, hogy ez az előadás elegendő lesz némi időnyerésre, de mások határozottan úgy vélekednek:

késésben vannak és Botka túlságosan is megkötötte magát,

és szombaton is megköti magát, ahelyett, hogy nyitott vegyértékeket mutatna fel a DK irányában.

Vagyis, újra feltéve a kérdést, mire számíthat Botka, nehezen tudunk választ adni. A jelek szerint sem a belső, sem a külső konszolidációban nem tudott jelentősen előrelépni, ami viszont – tudomásul véve, hogy a politikában minden lehetséges – a választások közeledtére figyelemmel, nagymértékben csökkenti az ellenzék esélyeit, a kormányváltásban érdekeltek reményeit.

Tíz éve történt: Gyurcsány szerint folytatni kell a reformokat

0

2007. szeptember 15-én az MSZP politikai évadnyitó rendezvényéről írt a Független Hírügynökség. Gyurcsány Ferenc a reformok folytatásának fontosságát és a változásoktól való félelem leküzdését nevezte a legfontosabb feladatnak. Azt mondta, nem volt könnyű az év, de látszani fognak az eredmények és fent fog maradni a koalíció.

Az akkori miniszterelnök arról beszélt, hogy Magyarország történelmi válaszút előtt áll, ez pedig a reform vagy a bukás. A kormányfő szerint a reform és a baloldal sikere egyesíthető és a magyar baloldalnak a nemzeti progresszió vezető, elsőszámú erejévé kell lennie.

Gyurcsány Ferenc szerint

a változásoktól való félelemmel meg kell küzdeni.

A hétköznap embere rendet szeretne, a szocialista párt pedig a szabadság rendjét akarja megteremteni. Mint mondta, polgárosodó Magyarországra van szükség, ahol a sikert nem irigység, hanem elismerés fogadja. Véleménye szerint nem csak beszélni kell a hazáról, hanem tenni is érte.

Tíz évvel ezelőtti beszédében Gyurcsány Ferenc kiemelte, hogy a reform nem csak a miniszterelnök, vagy az MSZP ügye, hanem nemzeti üggyé kell tenni.

Egy politikusnak elsősorban nem népszerűnek, hanem hasznosnak kell lennie.

Nem politikai teljesítmény ugyanis olyat mondani, ami “édes a fülnek”, hanem meg kell küzdeni azért, hogy az emberek ne féljenek attól, amit muszáj megtenni. Hangsúlyozta, hogy a győzelem ára 2010-ben nem az önfeladás lesz.

Gyurcsány Ferenc beszélt arról is, hogy a jobboldal szemet huny, szélsőséges részei pedig aktívak is abban, hogy támadják a rendet és a bizonytalanság legyen az úr. A miniszterelnök szerint

nem kell kordont bontani és nem kell megmagyarázni, hogy miért lehet náciknak masírozni az utcán.

A „nácik grasszálása” ugyanis nemcsak nem jó Magyarországnak, hanem meg kell küzdeni vele. A kormányfő ismét megjegyezte, hogy a jobboldalnak ki kellene mondania, hogy nincs helye a közelében náci jellegű szerveződésnek. Ám véleménye szerint, ehhez nincs meg a bátorságuk.

“Gyenge ember, gyenge kormány, gyenge ország”

– így reagált a Fidesz szóvivője tíz évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc beszédére. Szijjártó Péter szerint egy gyenge ember próbálta meg kétségbeesetten megmagyarázni saját elégedetlenkedő párttársainak, hogy hogyan nyújthatott ennyire gyenge teljesítményt a kormány. A kormányfő náci szervezetekkel kapcsolatos kijelentéseiről azt mondta: “Gyurcsány Ferenc egy gyenge, kétségbeesett ember, aki két kézzel próbál kapaszkodni a hatalmába, és mindenféle képtelenségeket kitalál”

Interjú, amelyben Gyurcsány Ferenc jót is mond a Fideszről

Gyurcsány Ferenc nem hisz a demokratikus ellenzék és a Jobbik együttműködésében, de abban igen, hogy egy új Parlamentben, szűk körben együtt tudnának működni. Úgy látja: nem igaz, hogy a kétharmados törvények mellett teljes bénultságra van ítélve a demokratikus ellenzéki oldal. Beszélt az összefogás esélyeiről, s arról, hogy nem lehet úgy nyerni, ha egyéniben egymás ellen indulnak a pártok. 

A Demokratikus Koalíció elnöke hűti az elszámoltatást követelők kedélyeit: a liberális demokrácia nem fér össze a nép elszámoltatási követelésével, a közvagyont a jogi normákkal összhangban konvertálták magánvagyonná, a bíró pedig csak ezt vizsgálhatja. Elvben egyetlen alternatíva lehet, a forradalom, mert akkor megszűnik a közjog folytonossága. „De ezzel minden porcikámmal szemben állok” – szögezte gondolkodás nélkül és keményen.

Hogyan látja magát, a pártját és a demokratikus ellenzéket 2018 májusában?

Ami a Demokratikus Koalíciót illeti, arra könnyebb válaszolni: ez ugyanis az egyedüli olyan párt a demokratikus ellenzéki oldalon, amely 2014 óta jól kimutathatóan nőtt, és nőni is fog. A párt nagyon egyben van, nálunk nincs kiszivárogtatás, nincsenek politikai cikk-cakkok, érdemi belső konfliktusok.
A demokratikus ellenzék egésze már keményebb dió. Az ország többsége kormányváltást akar, ám a demokratikus ellenzék politikai értelemben nincs megszervezve. Pedig a választás a jövőről, a kormányzóképesség demonstrálásáról szól. S ha az ellenzék nem képes megmutatni, hogy képes együttműködni, akkor rosszabb lesz az. A mi alapállásunk világos: a múlt szétválaszt, a jövő pedig képes egyesíteni.

Ön szerint mennyi idő kell arra, hogy a demokratikus ellenzék erői megállapodásra jussanak egymással?

Botka Lászlónak igaza volt, amikor a színrelépésekor önmagának idén február végi-március eleji határidőt adott. Mi is a gyors megállapodás hívei vagyunk, de azon túl, hogy nincsenek előfeltételeink, mi önmagunkban keveset tudunk tenni. Rajtunk kívül mindenkinek vannak előfeltételei, jó hosszú lista állna össze, ha ezeket mind összeszednénk. Sok kampányt végig éltem már, s megtapasztaltam, hogy a választók nem rendelkeznek hosszú emlékezettel, aminek persze egyaránt vannak jó és rossz következményei is. Ha az utolsó három-négy hónapban rend van, akkor az egység meghozhatja a sikert. De azért jó lenne karácsonyig valameddig eljutni!

A több mint hétéves Fidesz-uralom alatt egy olyan rendszer épült fel, amelynek minden részében a rezsimhez lojális személyek vannak. A rendszer bukása után hogyan lehet visszaállítani a fékek és ellensúlyok rendszerét? 

Kétharmad nélkül nem egyszerű a feladat. A mai helyzet iszonyatos ellentmondása, hogy nagyon nagyarányú elutasítottság mellett kormányoz és küzd a Fidesz-KDNP, amely a legnagyobb kisebbség, s amelyet a teljes ellenzék le tudna szorítani egyharmad alá. Sietek hozzátenni: nem hiszek a demokratikus ellenzék és a Jobbik együttműködésében! Ám abban igen, hogy egy új Parlamentben szűk körben együtt tudnánk működni. Miközben azért az sem igaz, hogy a kétharmados törvények mellett teljes bénultságra van ítélve a demokratikus ellenzéki oldal. Kollégáim egy sor területen megtalálták a törvényes és jogszerű válaszokat.

Van tehát már forgatókönyvük? 

Mást lehet és kell tenni az igazságszolgáltatás, mást a média függetlenségének a helyreállítása érdekében, megint mást a vallás és egyházalapítás szabadságának a helyreállításáért. De nem szabad elárulni a kiskapukat, nehogy becsukják őket.

Nem gondolja, hogy a mai demokratikus ellenzék, ha nyerne is, béna kacsa lenne?

A nagyobbik baj, hogy sokkal nehezebben állhatna helyre a kialakult társadalmi érintkezésmód, kultúra, mindaz, ami beépült az emberek mentalitásába, az az egyfajta alattvalói magatartás. Sok az indulat, kevés a megértés, messze vagyunk bármilyen nemzeti konszenzustól. Anélkül pedig nem lehet sikeres az ország.

Ön szerint létezhet a mai helyzetben hatalomátadás vér nélkül?

Nem hiszem, hogy konfliktusmentes lehet a hatalomátadás akkor, amikor van egy olyan politikai hatalom, amelyik – ha nem esik szét – továbbra is kitart amellett a hite mellett, hogy erkölcsi, történelmi okokból csak neki van joga kormányozni, s mindenki más illegitim lenne. Annyival azért jobb a helyzet ma, mint volt 2002 és 2006. között, hogy akkor dermedve figyeltük, hogy mi történik, most másként viselkednénk. A legkeményebb időszak igazán az átmenet lenne, amikor az újonnan választott törvényhozás még nem esküdött fel, nincs új kormány, s a régi parlament és az ügyvezető kormány kezében van még a hatalom.

Ami annyit is jelent, hogy az övék a belügyminiszter, a kezükben a rendvédelmi szervek irányítása, stb. Ilyen körülmények között hogyan lehet stabilizálni a helyzetet?

Vannak közöttünk olyanok, akik ezen dolgoznak.

A világban van egy olyan trend, amelyet stabilokrácia névvel szoktak illetni, egyszerűen fogalmazva: még mindig jobb egy félig diktatórikus, de stabil rendszer, mint egy kaotikus. Nem tart attól, hogy Magyarország külső partnerei –élükön az Egyesült Államokkal – így viszonyulnak Magyarországhoz?

Valóban nagyon sokáig az volt a Fidesz legfontosabb fegyvere a nyugati partnerekkel folytatott párbeszédben, hogy ők stabilitást tartanak fent. Persze minden reálpolitikusnak tudnia kell, hogy abban az állandó vitában, hogy a külpolitika érdek- vagy értékalapú-e, a válasz kimondva, kimondatlanul az érdekalapúság. Senki nem akar regionális feszültséget. Ezért a demokratikus ellenzéknek hihetően kell tudnia bizonyítani, hogy képes rendet tartani.

De hát hogyan lenne képes sugallni, hogy kormányon egységes lesz és stabilitást biztosít az országnak akkor, amikor már a választást megelőző együttműködésben sem tudnak dűlőre jutni egymással?

Két különböző dologról beszélünk. A demokrácia lényege a vitatkozás, arra épül, hogy tudomásul veszem a sokféle gondolkodást. A nézetkülönbségeket normális dialógus keretében fel lehet oldani. Nem az a probléma, hogy sokfajta személyiség, kultúra, politikai részletvita van közöttünk – ez jó, és Isten ments attól, hogy ne így legyen! Ott vannak a programok, azokban be tudjuk mutatni, hogy mi egyenként mit szeretnénk, de van egy közös talapzat, amire közösen építhetünk, amire építhetjük a megállapodásunkat. Ezt megcsinálni a mi dolgunk.

Ehhez az kell, hogy mindenki felejtse el az őt ért valós vagy vélt sérelmeket.

Én is össze tudnék állítani egy szép listát ezekből, ha nagyon akarnám, de mi ez ahhoz képest, hogy újrateremtünk egy normális  országot, ahol lehet élni, ahol nem kell igazodni a hatalomhoz, s elfogadjuk, hogy sokféleképpen lehet jól szeretni a hazát? Ehhez képest ezek a viták elenyészők. Sajnos azonban látok kisszerűséget és kicsinyességet is.

Feltételezzük, hogy sikerül  a kormányváltás, s túléltük az átmeneti időszakot is. Lesz felelősségre vonás? 

Sokakban iszonyatos indulatok feszülnek, és sokan követelik is a felelősségre vonást. Általában én le szoktam hűteni azokat, akik ilyen húrokat pengetnek. Politikai felelősségre vonás van – ezt hívják választásnak. Az igazságszolgáltatásban azonban nem lehet népbíróságokkal ítélkezni! Van egy probléma, s ezzel persze foglalkozni is kell: meg lehet-e teremteni az ügyészség és a bíróság függetlenségét. Nem újabb elszámoltató biztosok kellenek – magunk között, mire ment ilyennel Medgyessy Péter vagy Orbán Viktor, hiszen tíz politikai indíttatású esetből kilenc totális kudarccal végződött. A liberális demokrácia nem fér össze a nép elszámoltatási követelésével. Ugyanis a bíróság mondja ki, hogy mi bűncselekmény, de a jövendőbeli ítéleteknek lehet egy nagyon ellentmondásos mozzanata:

a köznapi értelemben lopásnak számító ügyek legnagyobb részét a törvényhozás segítségével követték el.

A nagy pénzek nem ott forogtak-forognak, hogy a Debrecenben csak Mr. 20 százaléknak nevezett Kósa Lajos visszakap egy bizonyos összeget a beruházásokból; a nagy pénzek a jogi normákkal összhangban cserélnek gazdát. A magyar termőföld jelentős részét is eladták, egy-két kivételtől eltekintve – ilyen volt Kishantos – azonban jogilag rendben voltak a tranzakciók, még ha esetenként volt is némi jogsértés. Persze tartalmilag rosszhiszemű a törvényalkotás és –alkalmazás, hiszen egyes személyeknek kedvez, de a bíró minden bizonnyal nem ezt fogja nézni, hanem azt, hogy megfelelt-e például a trafikprivatizáció a hatályos törvényeknek, hogy szabályos közbeszerzésen nyert-e Mészáros Lőrinc? A bíró nem írhatja felül a törvényhozói akaratot.

De ez nagyon sokak igazságérzetét bántaná. Nem tart attól, hogy a csalódottak, kiábrándultak kritikus tömeggé válnak, s akár erőszakosan is követelni fogják az elszámoltatást, a vagyonok visszavételét? Nem tart attól, hogy vér fog folyni?

Éppen ezért sem szabad megígérni olyat, amit nem lehet teljesíteni. Nem tudok mit mondani, csak azt, hogy bizonyára milliók igazságérzetét bántja és fogja is bántani, hogy az ilyen módon magánvagyonná tett közvagyon jelentős részét nem lehet visszaszerezni. Ennek egyetlen alternatívája lehet, a forradalom, amikor megszűnik a közjog folytonossága. De ezzel minden porcikámmal szemben állok. Sokan csalódottak lesznek. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem szabad ilyen nagy várakozást kelteni.

És a média visszarendezése?

A közmédiával lehet mit kezdeni. Azzal persze nagyon könnyen. A magánkézbe adottakkal más helyzet, ott is lehet megoldás, de nem feltétlenül egyszerű. Nem akarok fenyegetően fogalmazni, a lényeg, hogy ki lehet szárítani azokat az elektronikus és print médiumokat, amelyeket különböző helyeken zavaros módon a hatalom az uralma alá hajtott. Anyagi, finanszírozási háttereiket tudatos és bevallott politikával el lehet értékteleníteni, s út nyílhat az átlátható alapokon nyugvó média felé.

Mindezt kormányzati segédlettel?

Kormányzati segítséggel, de nem a párthatalom szolgálatában!

Hogyan?

Csak egyszerű többségi döntést igényel, hogy csupán olyan médiumok működhessenek Magyarországon, amelyek végső tulajdonosai ismertek – az offshore háttérrel rendelkezők nem tartoznak ebbe a körbe. A pénzügyi beszámolók, mérlegek, stb. olyan kötelező mellékleteket is tartalmazzanak, amelyek világosan megmutatják, hogy honnan származik a pénz. Más szóval:

tudomásul kell venni, hogy a média is egy hatalmi ág, s mint ilyen, a finanszírozásának az átláthatósága sérthetetlen közérdek,

oda ellenőrizetlen pártpénzek nem folyhatnak be. Van egy világos közérdek, a nyilvánosság hatalomellenőrzési feladata megkérdőjelezhetetlenül fontos egy parlamenti demokráciában.

Az előbb érintőlegesen megemlítette, hogy minden pártnak van saját programja. Ön annyira optimista, hogy azt gondolja, hogy Magyarországon számít a program, hogy annak alapján választanak az emberek? Ha nem, akkor miért fektetnek bele annyi energiát? A DK programja például igen apróbetűs, s közel száz oldal. 

Van egy erkölcsi és politikai kötelezettségünk: ha a választó kíváncsi rá, akkor joga van tudni, hogy egy-egy párt mit képzel a világról, a jövőről, hogyan tervezné a kormányzását. Szerencsések azok az országok, ahol a választás arról szól, hogy kisebb korrekciókat akarnának az egyes pártok végre hajtani egyes területeken. Magyarország sajnos nem ilyen ország. Magunk közt szólva

valószínűleg nem az fogja eldönteni a pártok közötti versenyt, hogy kinek milyen az oktatás- az egészségügyi vagy éppen adópolitikája.

A miniszterelnök szándékai szerint amúgy is arra kell készülni, hogy továbbra is a Brüsszellel szembeni függetlenségi harc tematizálja majd a választást, Orbán fog majd a nemzetvédő politikus szerepében tetszelegni, aki megvédi a hazát. A kampánynak ez lesz a legerősebb szintje, no meg persze a mocskolódás. Lesz itt minden, magánéleti mocskokat is elő fognak majd szépen rángatni. Rólam mondjuk ezek már mind leperegnek.

Mit tehet az ellenzék, hiszen a kormány, tehát a Fidesz számára ott az eszközök teljes tárháza ahhoz, hogy ráüljön a kampányra, s azt kedve szerint tematizálja?

Az ellenzék ebben a helyzetben – és nagyon is helyesen – úgy teszi fel a kérdést: európai polgári életet akarsz-e, s bent maradni Európában vagy sem. Orbán vagy Európa – ez a választás tétje. A DK kezdte el használni ezt a szlogent, s ma már egyre többektől hallani. De nem vagyok erre féltékeny, nagyon is örülök neki.

Azért csak térjünk vissza egy kicsit a programokhoz, s azon belül is a gazdasági részekhez. A demokratikus ellenzék Önök által is szorgalmazott választási együttműködésén belül hogyan fésülhetők össze azok? Már a MoMa és az Önök programjában is sok az eltérés, s persze a szocialisták eddig megismert programelemei is másfele mutatnak. Nálam sokkal autentikusabb és szakértőbb embert idéznék: Békesi László a nekünk adott interjúban azt mondta, hogy legfeljebb a DK és a MoMa gazdasági programja fésülhető össze. Ön szerint?

A Bokros-program legkarakteresebb része az 500 napos program. Ennek az elképzelésnek a legnehezebb pontja, hogy van-e kétharmad vagy nincs. Ha van, akkor komolyan kell venni, és ebben az esetben megfontolásra ajánlanám, hogy legyen egy átmeneti periódus és utána egy új választás. Ha nincs,  akkor nem alkalmazható. Ami a gazdasági elképzeléseket illeti: a MoMa és a Dk között a fő kérdésben nincs nézetkülönbség: egyik oldalról vissza kell állítani a versenyt, a  piac becsületét, az erősen szabályozó ellenőrzőképes kormányt, s olyan gazdasági környezetet kell teremteni, amely bátorítja a befektetéseket. Másrészt felelőssé teszi azt, akinek több van. Vegyük például az adórendszert, a legtöbb párt programja csak az egyik vagy egy másik csoportot akar kedvezményezni. Mi Bokrosékkal összhangban azt mondjuk, hogy mindenkit figyelembe kell venni. Az ellenzék egyébként gyakorlatilag ma már egyöntetűen azt mondja, hogy az általános forgalmi adót csak differenciáltan lehet csökkenteni, s hogy a személyi jövedelemadót többkulcsossá kell tenni.

A „fizessenek csak a gazdagok” nem jó üzenet, ráadásul a forrásoldalra is figyelni kell,

hiszen a havi egymillió forint feletti jövedelmek megadóztatásából vajmi kevés pénz folyna be az államkasszába. De hogy mondjak azért valami pozitív dolgot is az Orbán-kormányról: sok eredményt értek el a kiskereskedelem és a szolgáltató világ kifehérítésében a pénztárgépek használatának kötelező tételével és az adóhatósághoz történő bekapcsolásával. A költségvetés viszonylag jó helyzetében az ebből a forgalomból érkező plusz bevétel a legfontosabb tétel. Ezt meg kell tartani, sőt ki kell terjeszteni ezt a kötelezettséget egyebek között a szerencsejátékra.

És hogyan viszonyul mindehhez az, amit az MSZP programterveiről tudható?

Teljesen tárgyalóképes alap, jól illeszthető a demokratikus ellenzéki közös programhoz az a tíz pont, amelyet Botka László felsorolt Szegeden, ez a 10 pont lényegében megtalálható a Demokratikus Koalíció Sokak Magyarországa programjában. Mérsékelt, intelligens, tartalmilag jó irányba tett lépés. A Párbeszéd kicsit balra van, ők inkább a polgári bal, az Együtt piacpártibb, a Momentum pedig egy érdekes konzervatív jelenség, ahogy a programfoszlányukból lehet tudni, az identitáspolitikában, a kultúrában, a magánszabadság kérdésében európai szabadelvű, CDU-s módon konzervatívan piacpárti, és európai. A Gémesi György-féle Új Kezdetről sajnos keveset tudok, de azt igen, hogy véd bizonyos alapértékeket Orbánnal szemben, ami tiszteletre méltó.

Nem rá értem, de általában érzékelek egy nagyon súlyos kulturális konfliktust. A polgármesterek többsége egyes szám első személyben beszél: „aláírtam”, „megcsináltam”, stb., aminek az oka, hogy az esetek jelentős részében iszonyatos túlhatalommal rendelkeznek, s ennek a kultúráját szokták meg. Sok polgármester kiskirályként viselkedik, és ez nem konvertálható kormányzati kultúrává.

Ezért sem gondolom, hogy automatikusan jó egy polgármester politikusnak, mint ahogy egy politikusból is válhat csapnivaló polgármester,

mivel más karakter kell ehhez és ahhoz. Például belőlem lehet, hogy csapnivaló polgármester lenne.

De e kis kitérő után visszatérve a pártok programjaira: nem lenne nehéz megállapodni, nincsenek radikális különbségek az elképzelések között. Vezettem már koalíciós kormányt, no, ott aztán tényleg voltak jelentős gazdaságfilozófiai különbségek. Ma kisebbek az eltérések. Nem kell hozzá más csak kompromisszum, ahhoz pedig bölcsesség.

De hát a jelek szerint nem tartanak ott!

Valóban nem. Én persze érteni vélem a többi párt kompromisszumképtelenségének az okát. Ők ebből identitáskérdést csinálnak. Például az LMP „a Gyurcsány” ellenében alakult, ez fontos része a párt identitásának, ha megállapodnak a választási együttműködésben, úgy érezhetik, hogy elárulják azt, amiből születtek. A Momentum az elmúlt 27  évvel szemben jött létre, és ma már ott tart, hogy senkivel semmiben nem akar összefogni. Ez persze minden pártnak a saját belügye, miként az is, hogyan számol el magával, a döntésével annak hatásaival. Ami a DK-t illeti – vannak vitáink, de mi elértük, hogy a magunk tekintetében nagyon jó a lelkiismeretünk. Nem mondjuk meg másnak, hogyan kell viselkednie, mi tesszük a magunk dolgát. Járjuk az országot, heti három napot én is vidéken vagyok.

Egyáltalán, vannak-e egyeztetések legalább szakértői szinten a programok egyes elemeiről? Vagy ha úgy tetszik, az ország alapvető kérdéseiről?

Intenzívek az egyeztetések például az egészségpolitikáról és az oktatáspolitikáról, valamint a közjogi rendszerről, az alkotmányos berendezkedésről, a médiáról, a választójogról. Ezek nem látványos, de azért kitűnően működő egyeztetések. A legkevésbé egyébként a gazdaságról vannak ilyenek, bár például a feltétel nélküli alapjövedelem egy olyan téma, amely már előkerült közöttünk. Meg kell mondjam, hogy

a demokratikus ellenzék világa sokkal egészségesebb, mint amilyennek kívülről látszik.

Jóhiszemű emberi viszonyok között dolgozunk.

És a határon túliak szavazati jogának a kérdésével hogyan állnak? Nem gondolja, hogy ez a szavazati jog és a határon túlra juttatott pénzadományok ügye a jelentőségénél nagyobb vitákat váltanak ki? Pedig csak egy-két mandátumról döntenek. 

Azért egy mandátum is rengeteget tud számítani, a Fidesz-KDNP 2014-ben egy határon túli szavazatokból összegyűjtött mandátummal szerzett ismét kétharmados többséget! De a felmérések is azt mutatják, hogy a választók háromnegyede szerint azoknak kellene csak szavazati jogot biztosítani, akik életvitel szerint Magyarországon élnek, vagy éltek az elmúlt időszakban, esetleg legfeljebb 5-10 éve hagyták el az országot. A kampányunkban nincs benne ez a téma, de a programunknak a része ez az elvi kérdés: hiszen például egy Londonban élő székelyudvarhelyi magyar szavazhat levélben, miközben egy ugyancsak Londonban élő szatymazi magyar nem.

Miért nem lehet erről kimondani, hogy ez tisztességtelen?!

Én Pápán születtem, sokáig ott is éltem, s mégsem szavazhatok a pápai polgármester személyére.

S még egy kérdés, amelynek a megítélése az ellenzék körében is nagyon zavarosan alakul(t). A demokratikus ellenzéki pártok részéről nagy dilemma érződik, a gyűlöletkampány közepette mintha a népszerűség-vesztéstől tartanának, s nem mondják ki egyértelműen, hogy győzelmük esetén milyen sorsot szánnának a kerítésnek. 

Szimbólumok ellen nehéz küzdeni, különösen, ha ezek a szimbólumok hamis biztonságérzetet is teremtenek. Óva intek mindenkit attól, hogy kivont karddal harcoljon ilyen esetekben. Mint a korona ügyében is: én például nem értek egyet azzal, hogy az a Parlamentben van, de óva intenék bárkit, akinek az eszébe jutna elszállítani onnan. A Fidesz egyébként is azt szeretné, hogy a választás a kerítésről szóljon. Ki kell kerülni ezt a csapdát, bár érdemes tudatosítani, hogy a kerítés nem védte meg Európát, csak elterelte a menekültek áradatát Szlovénia felé, s ezzel teremtett a magyar emberek sokaságának biztonságérzetet. A kerítés nem olyan kérdés, amiről igennel vagy nemmel lehet véleményt formálni – ezt kell elmondani az embereknek. Ha a zöldhatáron átmenő ellenőrizetlen forgalmat szabályozza, akkor legyen, de akkor nem szabadna hermetikusan lezárni, hanem szabályos távolságot tartva ki kellene nyitni, tisztességes menekülttábort építeni, ahol emberi és jogi normák szerint élhetnek a menekültek, kérelmük gyors elbírálásáig. Így például össze lehet egyeztetni az ország jogos biztonság igényét a humanitárius és nemzetközi jogi követelményekkel.  Tisztességesen kellene eljárni.

Ön szerint 2018 áprilisában hogyan néznek majd  ki a szavazólapok: minden egyéni választókerületben lesz egy Fidesz-KDNP, egy Jobbik és egy harmadik jelölt? Vagy sok-sok jelölt lesz?

Az optimális az lenne, ha egyetlen jelölt lenne a demokratikus ellenzék oldalán. Itt két nehéz pontot látok: az LMP-t és a Momentumot. Ez utóbbi kapcsán azért szeretném felidézni Mellár Tamás esetét, aki egy nyilvános rendezvényen azt tanácsolta a Momentumnak, hogy listán induljanak külön, de egyéni jelöltekben állapodjanak meg a demokratikus ellenzék többi pártjával, amit ők elutasítottak. Erre Mellár feltette nekik a kérdést: ha ő elindulna a pécsi körzetben, a Momentum kire szavazna, rá vagy a saját, momentumos jelöltjére.. Erre a válasz az volt, hogy a saját jelöltre. Mellár csak annyit közölt: „ez volt az utolsó momentumos rendezvény, amelyre elmentem”. Azt már én teszem hozzá:

ép ésszel senki nem gondolhatja, hogy nyerhetünk, ha egyéniben egymás ellen indulunk.

Ha ez így lesz, akkor a Fidesz ismét kétharmaddal nyer! Aki egy kicsit is normális, be kell látnia, hogy a végén teljesen mindegy, hogy egy mandátummal kevesebb vagy több jut a pártjának. Azt vallom, hogy a nagyobb pártoknak nem a joguk nagyobb, hanem a felelősségük. A legnagyobb az MSZP-nek, amelynek integrálnia kellene. A közös lista esélye nagyon kicsi, mégis, a 106 körzetben egyeztetett jelöltet állítani a demokratikus ellenzéki pártok kötelessége. Úgy látom, hogy a PM, az Együtt, a MoMa, a DK érti, az MSZP-nek pedig meg kell értenie, hogy nem lesz közös lista. A közös indulókban megegyezni pedig nem lenne bonyolult, tíz nap alatt megszülethetne a megállapodás. Hiszen mindannyian tudjuk, hol, melyik pártnak melyik körzet a fontos, hol vannak jó emberei, s megfelelő ereje. Ha leülnénk, borítékolom, hogy az első nap legalább 80 indulóban meg tudnánk állapodni.

Mindenesetre az MSZP részéről nem látszik ennek a felismerése.

Botka nyolc hónapja változatlanul egy megoldást sulykol. Nem állítom, hogy nincs belső logikája annak, amit mond, de nem működik, eddig nem működött, s nem igazán látom, hogy mitől működne a következő két hónapban. Egy bölcs vezető ilyenkor korrigál. Ki lehet azt mondani, hogy „szerintem nekem volt igazam, de miután nem egyedül vagyunk, ezért korrigálnom kell”. A legnagyobb sem diktálhat! Aki ellenzékben diktál, az kormányon is diktálna. Az a művészet, hogy a sokaság úgy érezze: egy kicsit benne van, nem csak követ, hanem alakítja is a magatartást.

Ön szerint mi lesz a vége?

Valami ilyesmi. Van egy lélektani küzdelem, kérdés, hogy az utolsó hónapra az LMP-ben és a Momentumban lesz-e több belátás. Ismerem én persze a csapdahelyzetet, én is voltam ilyenben, amikor Szili Katalint jelölte a Kongresszus elnöknek. Friss miniszterelnökként még nem tudtam, hogy a Kongresszus döntését pokoli nehéz korrigálni. Bár már akkor láttuk, hogy komoly baj lesz a köztársaságielnök-választáson, a vak szerencsében bíztunk, és senki nem volt elég erős ahhoz, hogy szembesítse a pártot azzal, hogy fejnek megyünk a falnak. El tudom képzelni, hogy ma is ilyen helyzet alakult ki az MSZP-ben. S ki lesz az, aki megszervezi az elégedetlenkedőket? Ki mondja meg, hogyan lehet korrigálni? Meddig tart a korrekció? Milyen károkat okoz? Erre nem nekem kell válaszolni.

Ön mégis optimista? Miért? Mitől?

Attól, hogy azt gondolom: mára nagyjából rendkívül tiszta kép alakult ki, s előbb vagy utóbb a vakok is meglátják, hogy az MSZP-nek egyetlen komolyan vehető szövetségese sincs. Nem olyan nehéz észrevenni a korrekció forgatókönyvét.

Szerintem két lehetőség van: vagy korrekció vagy az MSZP politikai halála.

Az más kérdés, hogy a gyászszertartást mi, az emberek fizetnénk meg. Ahogy érzékelem, a problémát majdnem mindenki így látja. Én empatikus vagyok, értem, hogy idő kell arra, hogy megtalálják a megfelelő forgatókönyvet, ami ahhoz kell, hogy ne újabb károkat okozzon a korrekció, hanem olyan helyzetet teremtsen, hogy lehessen belőle építkezni.

Van-e lefektetett menetrend?

Én azt remélem, hogy a következő pár hónap meghozza az áttörést. De a helyzet kulcsa nem a mi kezünkben van. Az MSZP nélkül nincs megoldás.

Bódis Gábor – N. Vadász Zsuzsa

Botka szakít Budapesttel?

Miközben a Demokratikus Koalíció, Gyurcsány Ferenc vezérletével, kedden Molnár Csaba hangján, nagy intenzitással belekezdett a választási kampányba, addig a többiek ehhez képest viszonylag csendben vannak. Természetesen nem beszélünk a Fideszről, amely több szólamban – kormány, párt, frakció – van jelen folyamatosan, viszont más pártoknál még nem látszik miként is lendülnek neki a politikai ősznek.

A Fidesz, ahogy azt a FüHü jelezte: a kerítés köré építi 2018 áprilisát; hogy milyen jól gondolkodnak erről, azt jól bizonyítja, szinte minden párt ráugrott a témára, azaz sikerült tematizálni megint a közbeszédet.

A DK pártszavazással rajtol, ami – amúgy – lényegében Gyurcsány Ferencről és a szocialistákról, másként Botka Lászlóról szól. Az első kérdés ugyanis így szól:

Egyetért-e abban, hogy a Demokratikus Koalíció ne kössön megállapodást más párttal közös választási indulásról, ha ennek az a feltétele, hogy Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke ne szerepeljen a közös listán.

A második kérdést már nem is érdemes ideírni, hisz az öt napig tartó pártszavazás – szeptember 8-13. – a dolog lényege. Annak deklarálása, hogy a várható eredmény, amelyről ne legyenek kétségeink, végképp, immár DK oldaláról is, lehetetlenné teszi Botka számára az előrelépést.

Persze

abban eddig se hihetett senki, hogy a DK feladja elnökét, csak azért, hogy teljesítse a szocialisták miniszterelnök-jelöltjének kérését.

Az MSZP politikusa olyannyira megkötötte magát ebben a kérdésben, elmulasztva az utolsó, augusztusi szegedi fórumon a kihátrálást, hogy szinte el is lehetetlenítette a tárgyalásos megoldást. (Gyurcsány azt állította egy televíziós műsorban, hogy felhívta a szegedi polgármestert telefonon, de az durván lerázta őt…) Persze tudjuk: soha ne mondj nemet, azaz, előfordulhatnak váratlan fordulatok, de most a tendencia nem ez. És ez a mostani DK-s pártszavazás sem ebbe az irányba mutat.

Ez viszont azt jelenti, hogy ismét a szocialistákon a figyelem: mit lépnek ebben a helyzetben.

Mit tesznek akkor, amikor már a kampány beindult és nekik elsősorban az üzeneteikkel kellene foglalkozni.

Úgy döntenek, hogy elhagyják a pártokkal való megegyezés lehetőségét, avagy változatlanul a Gyurcsány nélküli forgatókönyvben gondolkodva akarják elérni a közös listát és az egyetlen demokratikus ellenzéki egyéni indulót a 106 körzetben?

MTI Fotó: Soós Lajos

A FüHü forrásai szerint

a legnagyobb gondot változatlanul a budapesti MSZP jelenti.

Egy múlt heti jelentés szerint a megyei elnökök fórumán egyhangú támogatást kapott Botka, ezt az információt azonban többen is cáfolták, sőt akadt olyan Botka-támogató is, aki kétkedve fogadta az állítást. A fuhu.hu ezzel kapcsolatban arról tudósított, hogy több megyei elnök bírálta a jelöltet, a legélesebben a budapesti.

Az ellentmondások miatt a tanácstalanság: hogyan és mit kellene lépni? Vannak, akik arra biztatják Botkát, amennyiben hiteles az egységes vidéki támogatás, hogy élezze ki a helyzetet, és akár szakításig vigye a budapesti véleményvezérekkel a kapcsolatát. Ezzel ugyan meglehetősen nehéz helyzetbe kerül a fővárosi egyeztetéssel megbízott Tóth József, hiszen ő is tudja,

nem létezik csak budapesti megállapodás, kizárólag országosan hajlandóak a pártok egyezséget kötni,

de az állóvizet csak így lehet felkavarni. Egyesek szerint ugyanis itt már régen nem Gyurcsányról van szó, sokkal inkább azokról az egyéni ambíciókról, amelyeket az inkriminált politikusok a Gyurcsány-ügy mögé bújva akarnak megvalósítani.

Természetesen egy ilyen szakítás elképesztő kockázatokkal jár a párt szempontjából. A fővárosi MSZP tagjai talán egységesnek nem mondhatóak, de az bizonyosnak látszik, hogy a többség úgy látja: a DK nélkül indulásért nagy árat fognak fizetni. Ma Budapestet, ahogy arról Horváth Csaba tájékoztatta a FüHüt, képes lehet az ellenzék megnyerni, de kizárólag összehangolt kampány és indulás esetében. Meglehet: Horváth kijelentése túlságosan ambiciózus, az azonban bizonyos, hogy

ha a pártok egymás ellen indítanak jelölteket, az fölényes Fidesz-győzelmet eredményez.

Botkán a sor újra: belevág-e egy ilyen kalandba vagy sem? Kiélezi a konfliktust újra a budapesti vezetők egy részével, vagy nem? Ha nem teszi, akkor is ott marad a levegőben a kérdés: hogyan tovább? Gyurcsány lépett; pártszavazáson fogják őt pajzsra emelni, Botkának is lépni kell, de nem túl bő a választék, amerre indulhat.

Gyurcsány hajlandó visszalépni, ha…

A cím csak félig-meddig manipulatív: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke valóban ezt mondta a Hír Televízió Egyenesen című műsorában, és nem tréfált. A volt miniszterelnök ugyanis a riporter, Kálmán Olga felvetésére, arra tudniillik, hogy Gyurcsány Ferenc az akadálya a szélesebb körű összefogásnak, azt a választ adta, hogy ma nem vele van a probléma. Ő Botka-problémát lát, mivel a szocialisták miniszterelnök jelöltje
nyolchónapi működése alatt egyetlen megállapodást sem kötött.

A DK elnöke éppen arra mutat rá, hogy nem nála kell keresni az akadályt. Sőt, kijelentette, ha azt látja, hogy Botka László megállapodott minden ellenzéki, demokratikus párttal, és már csak miatta nem lehet a választási esélyeket növelni, akkor hajlandó elgondolkodni a helyzeten és adott esetben visszalépni.

A kijelentés persze, ismervén a politikai helyzetet, több, mint teoretikus, nyugodtan kijelenthetjük: ez a politikai megoldás nem jöhet létre.

Különben jól jelezte a hétfői politikai szezonkezdést, hogy Gyurcsány Ferenc mindkét számára elérhető televízió főműsorában felbukkant; előbb vendég volt az ATV-ben a most az Egyenes Beszédben debütáló Demcsák Zsuzsának, majd pedig – innen a korábbi idézet – Kálmán Olgának nyilatkozott. Mindkét helyen kiemelte: a Demokratikus Koalíciónak nincsenek feltételei, az egyetlen feltétel, hogy kialakítva a 106 egyéni körzetben indulók listáját – mindenütt ugye csak egy ellenfelet állítva a Fidesznek – közösen vágjanak neki a 2018-as választásnak. Saját pártja eredményét nagyjából 10-15 százalék közé jósolta. A Botkával való viszonyról annyit mondott – Demcsáknak -, hogy egyszer felhívta a szocialista jelöltet, aki ezért kemény hangon letorkolta őt, ezért aztán ő többet nem keresi a szegedi polgármestert, viszont bármikor áll a rendelkezésére.

Csatatér, baloldal módra

Érdekes helyzetet teremtett Karácsony Gergely megjelenése szombaton a Botka-féle fórumon. Már önmagában a tény, hogy ott volt, alkalmasnak tűnt politikai találgatásokra, az pedig, hogy fel is szólalt további kérdéseket vetett fel. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje és a jelenlévők többsége is úgy értékelte a Párbeszéd társelnökének szavait, miszerint föladta saját miniszterelnök-jelölti ambícióit, ráadásul úgy, hogy mindezt Botka javára tette.

 

Maga a zuglói polgármester a Független Hírügynökség érdeklődését egyelőre udvariasan elhárította, azzal, hogy hamarosan áll rendelkezésünkre. Karácsonyt azért kerestük, hogy ő maga tegye egyértelművé a helyzetet, mivel azok, akik csak másodkézből informálódtak a Szegeden történtekről, kicsit másként értelmezték az elhangzottakat. Szerintük ugyanis Karácsony nem állt be még a szocialisták kiválasztottja mögé, pusztán azt erősítette meg, hogy nem akar szembeszállni vele, illetve azt, hogy a Botka által felvázolt program egyáltalán nincs ellenére. Abból, hogy maga a főszereplő egyelőre nem kívánt belemenni szavai elemzésébe, arra is lehet következtetni, hogy saját pártjában is egyelőre bizonytalan a helyzet. Már legalább is annak megítélése, hogy mi legyen, mi lehet a követendő taktika. Az nyilvánvaló, hogy a Párbeszédnek önmagában semmi esélye, talán még a parlamentbe jutáshoz sem, azaz nagyon távolinak látszik az ehhez megszerzendő öt százalék, abban azonban eléggé eltérnek a vélemények, hogy szabad-e az MSZP-hez kötni a szekerük rúdját.

Ma az ellenzéki oldalon általában is az a helyzet, hogy mindenki tudja: szükség van a Botka által, az összefogást helyettesítő szövetségre, de a megállapodások esélye most távolabb van, mint valaha. (Az összefogás szót, mint vesztes kifejezést hagyták el, 2014 után ugyanis negatív hívó kifejezéssé vált, ezért lépett a helyére a szövetség; ha így mennek a dolgok, 2022-re már szinonimat sem kell keresni…) Az Együtt, a Momentum, az LMP, az Új Kezdet, a Kétfarkú Kutyapárt mind megfogalmazták, hogy nem kívánnak részesei válni egy ilyen frigynek, de az egyetértésük csak eddig terjed; nagyjából azt tudják, kikkel nem akarnak közös porondra lépni. A Demokratikus Koalíció az egyetlen, amely állandóan szabad vegyértékeket mutat fel a többi párt irányában, őt viszont Gyurcsány miatt nem akarják vállalni. A felsorolt formációk közül e pillanatban a közvélemény kutatások egyedül a DK-t juttatnák be az országgyűlésbe, de ők is, az LMP-vel együtt, a parlamenti küszöb környékén billegnek.

Visszatérve Karácsonyra: a PM társulása az MSZP-hez, a lépésnek nyilván kevés a hozadéka, ha a lehetséges választók számát nézzük, viszont jelképes értelemben jelentős lehet. Vagyis akár hozhat, vagy hozhatott volna áttörést is. A befejezett múlt azért látszik indokoltnak, mert a szombati fórum után megjelent, elhangzott megnyilatkozások inkább az elutasítást hozták, mint az esetleges csatlakokozási szándékot. A rivális pártok a baloldalon azt hangsúlyozzák: arra mindenképpen szükség van, hogy a százhat egyéni körzet mindegyikében egyetlen jelöltjük szálljon ringbe, viszont közös listáról hallani sem akarnak. Ezt nevezik ugye a koordinált listaállításnak, amelyről egyesek úgy beszélnek, mint a biztos bukás előidézőjéről, mások meg azt állítják, ezt a szándékot már meghaladta az idő.

Akárhonnan is közelítünk az ellenzék helyzetéhez: meg kell állapítanunk, hogy rosszabb állapotban van, mint négy évvel ezelőtt. Akkor, 2013 végén, Bajnai Gordon felbukkanása hozott esélyt és reményt, hogy aztán ezt a reményt is maga a baloldal verje szét. A szétzilálódott ellenzék valamennyi szereplője akkor arra tett ígértet: még egyszer nem követik azokat a hibákat, amelyek a választási fiaskóhoz vezettek. Akkoriban a végeláthatatlan és reménytelen Mesterházy-Bajnai tárgyalási sorozat okozott pusztítást, most viszont a tárgyalási pozíciók is hiányoznak az előrelépéshez. Igaz, hogy – egyes információk szerint – Botka szerint elég, ha januárra kialakul a kívánt szövetség, ám ez a kijelentés is inkább arra utal, hogy időt akar nyerni, mintsem körvonalazódna bármiféle előrehaladás. Karácsony lehetett volna katalizátor, de úgy tűnik még a saját pártjában is meg kell vívnia a harcát.

Vagyis: 2017 nyarának végén, a nagy politikai ősz kezdetén azt tapasztaljuk, hogy a baloldal totális csatatérré változott, miközben a választók már szeretnének találni olyan formációt, amelyre szavazhatnának, hogy végre ne a Fidesz jöjjön vissza. Így biztos, hogy nem jön vissza; el se megy.

Tíz éve történt: Gyurcsány Ferenc levélben fordult a legfőbb ügyészhez

0

2007. augusztus 22-én a Független Hírügynökség arról írt, hogy Gyurcsány Ferenc levélben fordult a legfőbb ügyészhez a Jobbik Magyar Gárda megalapítása kapcsán. A miniszterelnököt a hazai és nemzetközi zsidó szervezetek levélben keresték meg, amelyben aggodalmukat fejezték ki a Magyar Gárda megalapítása miatt.

A kormányfő Kovács Tamásnak címzett levelében arra kéri a legfőbb ügyészt és személyén keresztül a köztársaság ügyészségét, hogy a Magyar Gárda nevű szerveződés működését a részletekre is kiterjedő különös figyelemmel kövesse, és a hatályos jogszabályokkal, illetve a magyar alkotmánnyal ellentétes cselekmény esetén haladéktalanul lépjen fel.

A szélsőjobboldali Jobbik Magyarország Mozgalom által életre hívott, a bíróság által már bejegyzett

Magyar Gárda nevű szerveződés itthon, de Európában és a szabad világban is tiltakozások sorát váltotta ki

– áll a miniszterelnök levelében. Gyurcsány Ferenc osztja azok véleményét, akik szerint a Magyar Gárda életrehívása – az eddig megismert tények és nyilatkozatok alapján – magában hordozza annak közvetlen veszélyét, hogy sérülhetnek legfontosabb közös értékeink: az emberi méltóság tisztelete, a félelem nélküli hétköznapokhoz való jog, egymás kultúrájának, származásának és világlátásának tisztelete.

A heves reakciókat érthetőnek ítéli, mert mint levelében írja:

az antiszemitizmus és a kirekesztő gyűlölet évek óta itt kopogtatnak az ajtónkon.

“Nem engedhetjük, hogy átlépjék a küszöböt” – szögezi le.

Egy köztársaságnak joga az önvédelem, az alkotmányos intézmények vezetőinek pedig kötelessége e jogi-politikai oltalom biztosítása a polgárok felé bármilyen félelemkeltő, ordas eszmével szemben – véli a miniszterelnök.

Gyurcsány Ferenc szerint közös a felelősség abban, hogy a szólás és gyülekezés szabadságának alkotmányos alapjogával senki ne élhessen vissza. “Az én felelősségem politikai, a legfőbb ügyészé – többek között az egyesülési jogról szóló, 1989. évi II. törvény értelmében – jogi” – teszi hozzá.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK