Kezdőlap Címkék Egészségügy

Címke: egészségügy

Ujhelyi: forradalmasítjuk az európai egészségügyi ellátást!

Több pénzt és több uniós kompetenciát követelünk az egészségügyben, erről szól az Európai Egészségügyi Unió programja – jelentette be Ujhelyi István szocialista EP-képviselő a közösségi oldalán tartott online sajtótájékoztatóján.

Az erről szóló dokumentumot kedden fogadta el az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója (S&D), benne azokkal a minőségi minimum-követelményekre vonatkozó javaslatokkal, amelyeket a magyar politikus szorgalmazott az elmúlt időszakban.

Ujhelyi az „Európai Egészségügyi Unió” vitaanyagát ismertetve elmondta: fontos pillére az átfogó programnak, hogy minden tagállami kormányt az egészségügyi rendszereik stressz-tesztelésére szólítanak fel.

„Az eredmények alapján szorgalmazzuk egy olyan uniós irányelv megalkotását, amely az egészségügyi ellátás minimum-követelményeiről szól, és amely egyértelmű utat mutat az EU minden régiójában a különleges egészségügyi ellátás biztosításához”

– ismertette Ujhelyi István.

Az MSZP európai politikusa és a program egyik kidolgozója hozzátette: az S&D frakció által most elfogadott csomagban egy egészségügyi reagálási mechanizmus létrehozására is javaslatot tesznek, amely az EU már létező protokolljainak megerősítésével hatékonyan tudja majd segíteni a betegek és egészségügyi dolgozók mobilitását a vészhelyzetek idején. A szociáldemokraták szorgalmazzák a közös európai közbeszerzési eljárás megerősítését is, csökkentve ezzel az árspekulációt és elkerülve, hogy a tagállamok egymással versengjenek a gyógyszerek és egészségügyi eszközök beszerzése során.

A számos programpontot tartalmazó javaslatcsomagot ismertetve Ujhelyi István kiemelte még, hogy az Európai Egészségügyi Unió megteremtése során nagyságrendekkel növelni kell az egészségügyre fordítható források mértékét: az EU hétéves költségvetésében és a tagállami ráfordítások esetében egyaránt. Ugyancsak tartalmazza a program annak szorgalmazását, hogy minél szorosabban hangolják össze és integrálják a kutatás-fejlesztési kapacitásokat a hasonló pandémiás esetek minél hatékonyabb leküzdése érdekében.

Ujhelyi István elmondta: büszke arra, hogy magyarként részese lehet az S&D-frakció egészségügyi reformprogramjának és ezzel megnyílt a lehetőség korábbi vállalása, a minőségi minimum-követelmények megteremtésére az egészségügyben. „Az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója úttörő ebben a kérdésben, most várjuk, hogy a többi képviselőcsoport is csatlakozzon a kezdeményezéshez.

Bízom abban is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Tanácsban támogatni és nem elbuktatni fogja majd ezt a forradalmi programot!” – fogalmazott Ujhelyi István.

Az MSZP képviselője az Európai Parlament csütörtöki napirendjén szereplő „magyar-vita” kapcsán a sajtótájékoztatón azt mondta: az Orbán-kormány tevékenysége egyértelműen szembemegy az európai értékekkel, a fideszes felhatalmazási törvény pedig példa nélküli korlátlan hatalmat adott a magyar kormányfőnek. Ujhelyi hangsúlyozta, hogy az EP-vitát nem a magyar ellenzéki képviselők kezdeményezték.

„Személyes véleményem, hogy ezek a viták nem visznek előre, de legalább az állami propagandával szemben feketén-fehéren kiderül, hogy milyen diktatórikus módszerekkel próbálja a kormány elhallgattatni a vele egyet nem értőket” – fogalmazott.

Ujhelyi hozzátette: ha ő dönthetne a kérdésben, akkor szót adna Varga Judit igazságügyi miniszternek a holnapi vitában, mint mondta, legalább így megpróbálhatná elmagyarázni azokat a túlkapásokat, amelyeket a kormány tett a válsághelyzetre hivatkozva. „Orbán Viktor egyébként meghívást kapott az ülésre, ha igazán akarna, akkor felülhetne valamelyik magán- vagy kormányzati repülőjére és elmehetne Brüsszelbe” – tette hozzá Ujhelyi István.

Soros helyett a koronavírust kellene a plakátokra rakni!

Eddig nem aggódtam különösebben, de most, hogy Orbán Viktor azt mondta a koronavírus kapcsán a közmédiában, hogy „bízzunk meg benne”, kicsit elkezdtem izgulni. Félreértés ne essék, a koronavírus járvány kapcsán komoly dologról van szó, amelyet én sem akarok felelőtlenül elviccelni, de mindent érdemes józanul és megfontoltan kezelni.

Éppen ezért hiányolom a propagandában és kommunikációban eddig professzionális rutint felmutató Fidesz-kormányzat higgadt és tudatos tájékoztató kampányait, amely egyszerre nyugtatja a kedélyeket és egyszerre biztosít megfelelő tájékoztatást. – kezdi szokásos heti nyílt levelét Ujhelyi István, majd így folytatja: Egyelőre a közvélemény több információt és részletet ismerhet meg a közösségi médiában és a hírcsatornákon, mint a kabinet sűrített kormányinfóin.

Fontos mindenkinek tisztában lennie azzal, hogy az egészségügy szervezése tagállami, vagyis kormányzati hatáskör. Bízzunk benne, hogy nem lesz szükség tömeges karanténokra, sokezer ember rapid ellátására, mert félő, hogy erre a legyengített magyar egészségügyi rendszer sem technikai, sem humánerőforrást illetően nincs megfelelően felkészülve, pontosabban felkészítve. Egy ehhez hasonló

vészhelyzetben pontosan ki fog derülni, hogy milyen az egészségügyi rendszerünk valós állapota, milyen az egészségügy kormányzati irányításának felkészültsége és világosan ki fog derülni az is, amiről régóta beszélek: ideje legalább minimális standardok szintjén egységesíteni az egészségügyi rendszereket Európában és nem tisztán a tagállami kormányok kezében hagyni annak finanszírozását és szervezését.

Ugyanilyen fontos lenne, ha a propaganda-kormány végre nem kreált, hanem valós ellenségek ellen folytatná a harcait: ideje lenne például megfelelően tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy az egészségügyi kockázatok mellett milyen rendkívül súlyos gazdasági károkat fogunk mindannyian elszenvedni a korona-vírus és az azt övező pánik miatt. A tőzsdék már most zuhannak, komplett iparágak remegnek bele a lezárásokba és szigorításokba, a globális gazdaság miatt pedig dominószerűen fognak összedőlni a most még gránitszilárdságúnak tűnő piacok. Elvárható lenne a kormánytól, hogy sürgős intézkedéseket tegyen a már meglévő és a még tudhatóan súlyos mértékben növekvő károk kivédése, de legalábbis enyhítése érdekében. Kezdhetné például azzal, hogy a közpénzből fizetett médiájában és plakáthelyein tisztességes, korrekt és felelős tájékoztatást nyújt az állampolgároknak arról, hogy mi vár rájuk a következő időszakban. A vírusok és gazdasági problémák ellen ugyanis nem használ sem az állami fakenews, sem a kerítés.

Szuperkórház: csak a beton számít?

Több mint gyanús, hogy az úgy nevezett Szuperkórház szelleme levakarhatatlanul ott lebeg néhány politikus bakancs listáján, pedig nem kellene, mert az orvostársadalom feltűnően visszafogott ebben az ügyben.

Az nem tartozik szakmai kiállásnak, hogy egy-két orvos végzettségű politikus akár kormánybiztosi minőségben, akár a fővárosi önkormányzat tagjaként lobbizik a kórházért, mert egyéb, tágabb szakmai támogatottság és védhető érvek híján ők egyszerűen csak a beton lobbihoz sorolhatók.

Aggaszt viszont, hogy legutóbb Karácsony Gergely főpolgármester Facebook bejegyzésében is mindössze helykijelölési problémákkal komplikált tényként kezelte a fővárosi Szuperkórház kérdését, pedig nem az.

Hiába kormányzati kompetencia állítólag de jure a beruházás az viszont de facto a budapestiek kompetenciája, hogy meddig élhetnek, milyenek a gyógyulási esélyeik. A főváros szerencsére még nem hozott soha egyértelmű kiállást a kórház szükségessége mellett.
Nem is hozhattak ilyen döntést a budapestiek, mert elég széles közmegegyezésen alapszik, hogy a budapesti egészségügyi fejlesztésekbe strukturálisan és funkcionálisan nem illeszkedik bele egy ilyen szuperkórház, nem javítana a mostani helyzeten. Önmagában nem növelné az ellátás gyorsaságát, színvonalát és így nem csökkentené az elkerülhető halálesetek magas számát.

Sőt!

Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen a beton lobbi által áterőltetett Szuperkórház ronthatná is a budapestiek egészségügyi ellátásának hatékonyságát mert 300-400 milliárd forintot olyan fejlesztésektől vonna el, amik viszont tényleg gyorsan és látványosan javítanának az ellátáson.

Ezek a fejlesztések, többek között, a 3-4 budapesti centrum kórház megerősítése és fejlesztése lennének.

A mindenütt mutogatott terveken látott felesleges luxuselemekkel bőven ellátott Szuperkórház tervét helyesen a főváros múlt év decemberi ülésén nem hagyta jóvá a maga részéről, de az indokok között nem csak a helyszínkiválasztás problémája kellett volna, hogy álljon.

Azért nem csak az, mert a Szuperkórház ötlete minden korábbi, a regionális kórházak erősítésének húsz évre visszamenő koncepciójával szemben egy váratlanul hajánál fogva előrángatott dolog. Ez tovább erősíti azt a gyanút, hogy itt nem szakmailag végiggondolt és a főváros egészségügyi ellátása színvonalának hatékony ügyéről van szó, hanem egy egyszerű ingatlan beruházásról, amiből szép pénz, akár százmilliárd is juthat egyesek zsebébe anélkül ráadásul, hogy az eredmény valóban hasznos lenne.

Tudják ezt sokan a szakmában és józan politikai körökben is és lassan az a furcsa és elgondolkodtató helyzet áll elő, hogy csak a kormány (egy része) és a fővárosi vezetés (egy része) akarja a Szuperkórházat a fővárosiak és a szakma mérsékelt lelkesedése mellett. Jó lenne tisztán látni, hogy ki kivel van és főleg, hogy ki van a budapestiekkel.

A probléma nyomatékos felvetése nem kórházépítés és egészségügy ellenességről szól, hiszen szakmai elemzéseken alapuló döntés esetén valószínűleg senki nem vitatná, hogy például kellhet még egy kórház Budapestnek, de nem egy Szuperkórház, hanem egy további centrumkórház szerű intézmény.

Vessünk egy pillantást a koncepciók anyagi vonzatára is.

Az elmúlt években 150-300 milliárd között röpködnek a Szuperkórház kormányzat által elhintett várható költségei amit ismerve a felülszámlázást és pontatlan tervezést nyugodtan tekinthetünk most 400 milliárd forintnak.
Elképesztő és baljós előjel, hogy – a már ilyen-olyan, sokszor csak kamu korábbi előkészületi munkákra kifizetett milliárdos nagyságrendű kiadások mellett –

állítólag nemrég a Szuperkórház tervezése címén 8 milliárd forint értékben szerződtek le valakik valakikkel a Szuperkórház tervezése címén, jóllehet semmi biztos nincsen azzal kapcsolatban, hogy hol és mi is épül.

A budapestiek ellátását tényleges javító négy budapesti centrumkórház fejlesztésére összesen körülbelül 1000 milliárd forint kellene. Első ránézésre tehát jóval többe kerülne a centrumkórházak feljavítása, de ár/érték arányban az eredmény is jobb volna.

Ezért aztán nyugodtan nevezhetjük demagógiának és hangulat keltésnek az olyan megnyilvánulásokat amikor például a kormánypárti frakció néhány tagja azzal vádolja a fővárosi közgyűlésben az úgynevezett ellenzéket, hogy azt egyáltalán nem érdekli a fővárosiak egészsége és  kórház-stopot rendelt volna el Budapestre.

Nem emlékszem kórház-stopra, sokkal inkább a Szuperkórház ügyét övező bizonytalanságra.

Jelenleg ugyanis úgy néz ki a dolog, hogy egy-két, a lobbihoz köthető politikuson kívül csak két ember áll ki nyíltan a szuperkórház mellett: Bedros J. Róbert aki fizetésért a projekt kormánymegbízottja és a szintén fizetett Fürjes Balázs kormánymegbízott. Ismerve azonban a mai magyar valóságot nyugodtan feltételezhetjük, hogy ők mindketten csak diszpécserek az ügyben.

Az értetlenkedés a Szuperkórház ügyében nem indokolatlan az egészségügy általános anyagi helyzete szempontjából sem. Drámaian keveset költünk az egészségügyre, tavaly a GDP 6,6 százalékát költöttük az egészségügyre, csakhogy ebből az állam csak 4,6 százalékot adott bele, a többit az állampolgároknak közvetlenül kellett kifizetnie.
Ebből két dolog azonnal következik. Az egyik, hogy az állam már 200 milliárd forintot amúgy is kivett lakosság zsebéből elsősorban a járóbeteg rendelés egyharmadának magánegészségügybe terelésével, másrészt a fejlettségi szintünkhöz képest a lakossági közvetlen hozzájáruláson túl amúgy is hiányzik 1200 milliárd forint a magyar egészségügyből, ami GDP arányosan plusz 3 %-t jelentene.

Ennek a pótlásán kellene elsősorban iparkodni a kormánynak inkább mint az államadósság gyorsított törlesztésén. Az adósság jól el van, nem is rosszak a kamatfeltételei, ahogyan Reagan mondta: az majd gondoskodik magáról, az élet viszont kegyetlen biológia törvények szerint lepörög, mint egy film.

A fentebb említett hiányzó és berakandó 1200 milliárdból évente növekvő mértékben, de legfeljebb 600 milliárd a következő 3 évben elérendő egészségügyi bérkorrekció és annak fenntartása, a másik 600 milliárd pedig maradhatna fejlesztésre, azaz 3 év alatt 1800 milliárd.

Látszik tehát, hogy további vidék fejlesztések kihagyása nélkül is kigazdálkodható 3 év alatt a főváros 1000 milliárd forintos fejlesztési igénye.

A kormány gyakran hivatkozik arra, hogy most 700 milliárddal többet költ az egészségügyre mint 2010-ben azonban ennek az összegnek a 80%-a az EU-tól címkézve kapott vidéki kórház felújítási program, illetve az egészségügyi dolgozók 2010-óta égetően szükségessé vált minimális többszöri bérkorrekciója volt, azaz elmaradt a szükségessé vált magasabb szintű ellátás finanszírozása saját költségvetési pénzekkel, még az amortizáció pótlásával.

Fontos hangoztatni, hogy a magyar orvosok és reálisan gondolkodó politikusok nem azért nem támogatják lelkesen egy bécsihez hasonló, amúgy „csak azért is” alapon annál is nagyobb, ott 1500 milliárd euróba kerülő kórház ötletét mert kisstílűek volnának vagy ne mernének nagyot álmodni, hanem azért mert pontosan látják, hogy a magyar egészségügy javításában a következő állomás nem egy botanikus kertes, színháztermes, stb. intézmény hanem a megfelelő centrumkórház hálózat kialakítása.

Az Ausztriától való 70-80 éves lemaradást tekintve kicsit nevetséges is ez a monarchiás időkre hajazó utánzás, de elsősorban arról van szó, hogy ha átfutunk a Szuperkórház mellett általában felhozott érveken akkor azt látjuk, hogy azok között szakmai alig van, néhány szempont másodlagos és vannak olyanok is amik egyszerűen nem igazak.

Ilyen utóbbi például az állítólagos jó megközelíthetőség vagy annak hangoztatása, hogy többen vannak akik támogatják mint akik megkérdőjelezik a kórház szükségességét.

Blöff az is, hogy az emberek többsége úgy gondolja, hogy szükség van olyan egészségügyi intézményre, amelyben a legmagasabb szintű ellátás érhető el bármilyen betegségcsoportban. Ezzel szemben az emberek többsége szerint mindenütt, de minimum régiónként szükség van erre a képességre, szolgáltatásra.

A sem igazán érv, hogy a szuperkórház bizonyos szakmai profilokban országos hatáskörű ellátást fog nyújtani, mert erre most is megvannak a profilonkénti legjobb intézmények.

Nem egyetlen Szuperkórházban kell országos hatáskörű ellátást biztosítani, hanem vidéken, a regionális központokban és budapesti decentrumokban kell emelni a színvonalat. A kimondottan nagyon speciális eseteket az országos hatáskörű intézményekben vagy egy jóval kisebb méretű kórházban lehetne kezelni.

A lézerrel tájékozódó gyógyszer-, étel- és szennyes szállítást végző robotok vagy a papírmentes, okos eszközökön való működés pedig bizonyára érdekes jó játékok lennének és bizonyára haladást jeleznének a korral , de biztos nem tartoznának a mai magyar egészségügy több tízezer megelőzhető haláleset csökkentését célzó küzdelme frontjára.

Nehéz mit kezdeni azzal is, hogy a kórház egyik vonzereje a gyorsreagáló képessége lesz. Gyors reagálás csak a sürgősségi ellátáshoz kell, azt pedig Budapesten nem lehet egyetlen kórházzal biztosítani a távolságok és lakosság száma miatt. Ráadásul nem elég fizikailag felépíteni egy intézményt, azt élettel kell megtölteni és működtetni kell.

A Szuperkórház tervezett 1200 ágyára, azon túl, hogy nagyon nem világos milyen létszámú lakosságra kalibrálták ezt, egyszerűen nem lesz kellő számú szakápoló és felkészült orvos. A jelenlegi helyzetben a kórház csak úgy tud beindulni, hogy máshonnan viszik át a komplett részlegeket (ahogyan Bécsben is) a személyzettel együtt. Ez egyben

elindítja a még meglévő kórházhálózat és a decentrumok leépülését is vagyis összességében rontani fog az egészségügyi ellátás színvonalán és eredményességén és nyíltan szembemegy a kívánatosnak gondolt megoldással.

Zavaros és sanda gondolatokat tükröznek az olyan apróságok is, hogy miért is kellene 10-15 magánellátási részleg részére ab ovo kapacitást, helyszínt biztosítani az új kórházban.
Az egészségügy finanszírozásának kérdései nemcsak nálunk, hanem más országokban is mindennapos témák. Annyi talán a szembeötlő különbség, hogy máshol érdemben is tesznek a rendszer fenntarthatósága érdekében, nálunk viszont csak toldás-foldás van.

A legmarkánsabb mozgása a kormánynak sajnos az, hogy a magánegészségügy felé tereli az ellátást, ezzel a költségek egy jelentős részétől tehermentesítve a központi költségvetést.

Szakrális része már életünknek amikor minden év vége felé a kormány megdorgálja, megfenyegeti a kórházakat az év során felhalmozott adósságaik miatt, az idén ez 70 milliárd forint lett.

Lehet erre sok mindent mondani – például azt is -, hogy esetleg nem jól gazdálkodnak a kórházak, és mohók a beszállítók, de ugyanekkora erővel azt is lehet mondani, hogy isteni csoda, hogy 70 milliárd forint adóssággal (eleve hiányzik ugye a rendszerből 1200 milliárd forint) ebben az évben is működött a rendszer, amit továbbra is elsősorban az orvosokban meglévő felelősségtudat tartott fent.

Az sem kis teljesítmény, hogy a kórházak vezetői 10-20 évvel ezelőtt megállapított HBCS pontok és finanszírozási kvóták alapján lássák el számos ellátási kötelezettségüket, pld sürgősségi vagy intenzív kezelés során.

Lehet rárontani adminisztratív feladatokat kirovó kormányrendeletekkel a kórházvezetőkre, lehet kívül-belül kifesteni a portált, hogy szebbnek tűnjön, de nem lehet elleplezni az egészségügy ordító forráshiányosságát, a terület érthetetlen kormányzati mellőzöttségét és nem lehet büntetlenül és következmények nélkül hagyni, hogy a beton lobbi kicsavarja a nép kezéből a hosszabb élet és a hatékonyabb gyógyulás jogát és lehetőségét.

Tömörebben: ne settenkedjen a beton lobbi az egészségügy környékén.

Karácsony Gergely hosszú posztban reagált Orbán Viktor mai beszédére, amiben Budapest főpolgármestere elsősorban azokra a kérdéskörökre fókuszált, amelyek a fővárost is érintik. Kérdés, hogy miért csak klímaügyben várna el a mai Kormányinfón elhangzottakhoz képest ambiciózusabb programot.

Európai egészségügyi minimumszolgáltatás kell

Európai egészségügyi minimumszolgáltatás kell, hogy garantálja a magyar betegbiztonságot! – állítja Ujhelyi István heti szokásos brüsszeli levelében.

EP-képviselőként fontos és egyedi vállalása, hogy ebben a parlamenti ciklusban leteszi az uniós döntéshozók asztalára az európai egészségügyi minimumszolgáltatás kereteiről szóló javaslatát.

„Az általam kezdeményezett konzultáció során is egyértelművé vált, hogy az egészségügy fejlesztése, a betegbiztonság megerősítése az emberek egyik elsődleges elvárása felém, ennek érdekében lettem tagja az Európai Parlament ezzel a területtel foglalkozó szakbizottságának (ENVI) és tűztem ki elvégzendő feladatként az európai minimumprogram megalkotását.” – írja, majd az eddig megtett lépések eredményeként beszámol róla, hogy számos egyetértő támogatásra számíthat javaslata: „Nemcsak hazai, de nemzetközi egészségügyi civil- és szakmai szervezetek jelezték megkeresésemre, hogy készek megosztani tapasztalataikat és javaslataikat a közös munkában, de ugyanígy partnerre találtam már több uniós tagország egészségügyi miniszterében is, akik szintén nyitottnak mutatkoztak a javaslat iránt.”

Sokak határozott álláspontja, hogy tarthatatlan az egészségügyi ellátórendszerek egyensúlytalansága az Unióban.

Általános vélemény, hogy európai polgárok egészségi állapota és életminősége konkrétan azon múlik, hogy az Unió melyik tagországában élnek.

„Tarthatatlan, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlása miatt súlyos szakemberhiány veszélyezteti az ellátást a keleti régiókban. És tarthatatlan, hogy az egészségügy szervezését tagállami hatáskörben hagyva az Unió csak megvonni tudja a vállát az egyes tagországokban uralkodó siralmas állapotok miatt.”

Az egyetlen megoldásnak a minimumszolgáltatási keretrendszert teremtését tartja Ujhelyi – „ha már a magyar kormány számára az egészségügy csak másodlagos terület.”

Meg fogjuk csinálni!

Kemény szavakkal illeti a kormány egészségügyi tevékenységét. „Persze az illiberális kormánytól csak a kamu propagandára futja az ügyben, szerintük „soha nem látott mértékben újult meg” a magyar egészségügy.

Nos, ehhez kapcsolódóan legyen elég csak az elmúlt napokban nyilvánosságra került információkból néhányat felidézni: a hivatalos adatok szerint tavaly többen haltak meg kórházi fertőzés miatt, mint autóbalesetben. Az OECD jelentése alapján kimondható: százezrek nem férnek hozzá megfelelő egészségügyi ellátáshoz hazánkban. Ugyancsak nemzetközi jelentések alapján tudjuk, hogy magyar orvosok ezrei, nővérek tízezrei hagyják el a pályát vagy az országot. És, ha még ez sem lenne elég: az elmúlt napokban bukott ki, hogy van olyan szakrendelő, ahol már az időpontfoglaláshoz is csak időpontot lehet kapni.”

Ujhelyi nagy fába vágta fejszéjét. Világosan látja, hogy messze a cél, de, ha közösen és kitartóan teszünk érte megvalósulhat.

„Hosszú menetelés lesz, de az első lépéseket már megtettük.”

Csak cinizmusra futja a kormánytól

Tényleg vérlázító a fideszes államhatalom pökhedni cinizmusa. Miután családról és keresztény értékekről papolnak, az ember azt gondolná, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben ha minimálisan is, de józan helyzetértékelést és felelős tetteket lehet elvárni tőlük. De nem. A narancsuralmi rendszerben tényleg csak a cinizmus, a felsőbbrendű pökhendiség, a tények otromba semmibevétele létezik. – írja Ujhelyi István szokásos hétvégi levelében.

A Fidesz nem is titkolja, hogy harmadrangú területként kezeli az egészségügyet, amelyben – már az orvosi kamara szerint sem – garantálható a biztonságos betegellátás. Ezért fontos és szükséges az a javaslatunk, hogy hozzuk létre az egészségügyi minimálbér intézményét az ágazatban, amely tisztességes bérezést garantál az orvosoknak, illetve ápolóknak, és amely egyszerre jelenthet megoldást az elvándorlás kezelésére, így az egészségügyi rendszer működési biztonságának garantálására.

A napokban írásbeli kérdéssel fordultam Kásler Miklós emberminiszterhez, amelyben rámutattam: ha a kormány szándékai szerint „garantált ágazati bérminimumot” akarnak bevezetni a turizmusban a „tartósan kritikus munkaerőhiány miatt”, akkor egyszerű kormányzati döntés kérdése ugyanezt megtenni az egészségügyben is. Levelemre Rétvári Bence EMMI-államtitkár reagált, de válaszában az előző kormányok mocskolásán és szemfényvesztő hazugságokon túl sokra nem futotta, az egészségügyi minimálbérre vonatkozó javaslatra például egyetlen szóval sem válaszolt.

Az önmagában szánalmasan nevetséges, hogy majd tíz év kormányzás (még egyszer: tíz év!) után is csak óvodás visszamutogatásra telik, de vérforraló, ahogyan a mindenki számára világos tényeket is megpróbálják habonyi szótrükkökkel elfedni.

Rétvári államtitkár ugyanis azzal érvel, hogy a Fidesznek köszönhetően „egy 4-6 éves jogviszonnyal rendelkező OKJ-végzettségű, E2 fizetési osztályba besorolt ápoló bruttó átlagkeresete (mozgóbér-elemekkel és pótlékokkal együtt)” immár meghaladja a háromszázezer forintot, azt azonban elhallgatja, hogy a kezdő szakdolgozók bére alig duplája a létminimumnak, viszont kevesebb, mint fele az országos bruttó átlagkeresetnek. Ez ám a vonzó életpálya modell, nem csoda, hogy volt olyan időszak nemrég, amikor naponta három orvos és legalább két szakdolgozó hagyta el az országot.

Az egészségügy válságos helyzetére az ágazati bérminimum, az orvosok, ápolók és szakdolgozók tisztességes minimálbérének megállapítása jelentene rapid megoldást, míg a rendszerszintű problémákra egy európai egészségügyi minimumszolgáltatás meghatározása, támogatása és megkövetelése a tagállamoktól. Ez utóbbit egyik kiemelt feladatomnak tekintem EP-képviselőként, ezért is vállaltam munkát az Európai Parlament vonatkozó szakbizottságában. Miközben tehát a kormányzatról továbbra is csak cinikus pökhendiségre telik, mi a megoldáson dolgozunk. Mert nekünk a magyar emberek az elsők.

Kiderül, tényleg sztrájkolnak-e a fogorvosok

Legalább több száz, de akár ezer fogorvos is szabadságra mehet mától. Ezzel tiltakoznak a változatlanul alulfizetett praxisok ellen.

Két hétre leállhat egy csomó helyen az állami fogorvosi ellátás, mert a fogászok mától szabadságra mentek (a vállalkozói formában működő rendelők nem tudnak sztrájkolni). A napokban kiderül, hányan választották ezt a megoldást.

A márciusban a Facebookon indult kezdeményezéshez több, mint 1100 doktor csatlakozott. Ők évek óta követelik, hogy a praxisok havi finanszírozását legalább a háziorvosi rendelők átlagosan 1,6 milliós szintjére emelje meg a kormány. A fogorvosok ezzel szemben átlagosan 900 ezret kapnak, ebből kellene nem csak a béreket és a rezsit fizetni, hanem a sokkal eszközigényesebb ellátást finanszírozni.

A kormány az utolsó pillanatban megpróbálkozott tűzoltó jellegű ígérgetéssel. A Magyar Fogorvosi Kamara fogász tagozatának ülésén azzal állt elő Horváth Ildikó államtitkár, hogy még idén egyösszegű, másfél millió forintos juttatásban részesülhetnek, jövőre 250 ezer, 2021-től további 140 ezer forinttal emelhetik a praxisok havi díját. Vagyis egy körzet díjazása elérhetné az 1,2 millió forintot – két év múlva. A Népszava úgy tudja, hogy a tagozat belement ebbe, a facebookos orvosok legalább fele eddig azonban elutasította az ajánlatot.

Két éve egyszeri hárommilliós dotációval operált a kormány, miután mintegy nyolcszáz fogász állt le a mostaninál rövidebb időre. A fogorvosok azonban nem az egyszeri összeget akarják, hanem a havi finanszírozás rendbe tételét követelik.

Az fog ellátást kapni, aki meg tudja fizetni?

Az átlagos magyar 2017-ben évente 55 ezer forintot költött egészségügyre, ami azt jelenti, hogy a lakosság már csaknem az ellátások harmadát fizeti zsebből. Ezzel a V4-ek országai közül a magyarok fizetnek a legtöbbet az egészségügyi ellátásokért.

 

A Demokratikus Koalíció szerint szégyen, hogy a Fidesz Magyarországán csak azok kapnak esélyt a gyógyulásra, akik meg tudják fizetni, a többieknek pedig maradnak több hónapos várólisták és széteső kórházak, túlterhelt orvosok. Mi, európai magyarok úgy gondoljuk, mindenkinek jár a gyógyulás, és nem csak azoknak, akik meg tudják fizetni például a Mészáros Lőrinc kezében lévő magán-egészségpénztár szolgáltatásait.

Az egészségügy miatt fogy a magyar

Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője, társelnöke és Korózs Lajos, az MSZP országgyűlési képviselője, a Népjóléti bizottság elnöke sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy leginkább azért fogy a magyar, mert Európa sereghajtói között van a magyar egészségügy is.

Utópia

A görög kifejezés jelentéstartalma sokféleképpen módosult az évszázadok során Platontól és Morus Tamástól egészen napjainkig, amikor a közbeszédben leginkább tudományos alapú fikcióként – sience fiction – használjuk. Olyasvalami, aminek van ugyan reális kiindulópontja, de egy elképzelt feltételrendszerben működik.

Más kérdés – főként a társadalmak működésének utópiái esetében -, hogy ami egykor utópia volt, az az idő előrehaladtával valósággá vált. Persze sohasem abban a steril formában, ahogyan azt eredeti kiötlői elgondolták. Mégis úgy gondolom, talán nem felesleges a lehetetlent elképzelni – hogy elérhessük a lehetségest.

Nekem is van vízióm – elsősorban a hazám Magyarország jövőjéről

Földhözragadt módon arról, hogyan, miképp prosperálhatna ez az ország jobban.

Ha körülnézünk a világunkban, láthatjuk: az az ország képes jól működni, amelyik megtalálja azt a terméket, szolgáltatást, amit a lehetőségei, hagyományai stb. alapján a legjobb minőségben tud nyújtani. (Nagyjából ezt hívják komparatív előnynek.)

Vágjunk a közepébe! Az egész Magyarországot egy óriási campussá alakítanám. Méghozzá egy specializált, de komplex egyetemi központtá.

A specifikum az egészségügy lenne

A komplexitást egyrészt az egészségügyhöz kapcsolódó tudományterületek – biokémia, biofizika, genetika stb. – jelentenék, másrészt a tevékenység különböző szintű elsajátításának lehetősége. (A kutatók mellett itt lenne a világon a legjobb képzése az operátoroknak, gyógyszerészeknek, műtősöknek, laborasszisztenseknek)

Ehhez az ország minden adottsága megvan. A klíma egyelőre barátságos. Előny, hogy a terület nem túl nagy – nincsenek éles időjárási, geológiai eltérések, és áthidalhatók a fejlettségi, kulturális különbségek is. Így könnyebben megteremthető egy egymással is kommunikálni képes hálózat.

A legfontosabb azonban a hagyomány, amire felépíthető egy egész struktúra. Ezt Magyarországnak Semmelweis Ignác, Korányi Sándor, Szentgyörgyi Albert, Richter Gedeon, Pető András és számtalan kevésbé ismert orvos, kémikus, tudós teremtette meg – és ma is hat. (A EU közös, biokémiai kutatóközpontja Szegeden épül – a döntésben egészen biztosan szerepe volt, hogy Szentgyörgyi professzor laboratóriumai itt működnek.)

Négy központ köré lehetne felépíteni a rendszert. A budapesti SOTE, a szegedi Tudományegyetem, a debreceni és a pécsi egyetemek ma is meglévő, szerteágazó képzést adó orvosi karai köré. Minden – de szószerint minden! – pénzt arra költenék, hogy e négy központot olyan színvonalúra fejlesszem, ahová szívesen jönnek a világ minden tájáról az egészségüggyel foglalkozók. Még az se biztos, hogy a fizetéseket kellene az égig csavarni: kutatóknak gyakran fontosabb, hogy területük megismeréséhez megkapják a szükséges eszközöket, munkájukhoz a nyugalmat, mint bármiféle luxus. Úgy tudom, a los-alamosi atomkutatók életkörülményei is elég puritánok voltak.

A technikai feltételek – laboratóriumok, eszközök, szakmai kapcsolattartás – költségei mellett megfizetném az itt dolgozókat: kutatómunkát végzők még az asszisztenciával együtt sincsenek többen ötezer embernél. Átlagbérük egymillió forintra emelése két évre kijönne egy Várba költözésből, további két évre két falusi stadion árából stb.

Nagyon fontos (lenne), hogy a költségvetésből származó pénz elköltésénél ne egy miniszteriális emberrel kelljen huzakodniuk, hogy miért fontos egy tudományos lap előfizetése, egy konferencián való részvétel, sőt jelentős konferenciák szervezése. (Vitázzanak egymás között: kutatóknak ez nem idegen terep, lételemük.) A közvélekedéssel ellentétben: a tudományoknak is szükségük van marketingre, sőt. Igaz, ehhez kissé bonyolultabb módszerek szükségesek, mint amire nő+kutya+gyerek kombóban utazó „mosópor kreatívok” képesek.

Szóval: megvan az ötezer kutató, laborasszisztens, karbantartó stb., akik csábítják majd ide a tanári, oktatói képességekkel is (nem minden tudós jó tanár is egyben) rendelkező ismerőseiket, kollégáikat. Mondjuk további tízezret, akik között a hazaiakkal együtt valószínűleg van kétezer olyan, aki vonzza a diákokat. Mondjuk négyet, akik további négyet stb.

Állítom: Magyarország egész népe nagyságrendekkel élhetne sokkal jobban a mainál, ha ebben az elképzelt négy központban csak 25-25, azaz összesen 100 ezer kutató, diák, oktató dolgozna. (Nemzetközi léptékkel ez nem nagy: van olyan egyetem, ami egymagában százezernél is több hallgatót, oktatót, asszisztenciát foglalkoztat.)

Fel lehet vetni: nem mindenki alkalmas arra, hogy orvos, biológus, stb. legyen. És????

Ez a százezer ember itt él: laknia kell valahol, ennie, öltöznie, pihennie, közlekedik stb. Az egyetemi diákság általában nem a legszegényebbek közül kerül ki – költenek fodrászra, étteremre, pihenésre, szórakozásra.

És kultúrára. Ami talán a legfontosabb. Mert amíg az anyagi javakat vesszük el a gazdagoktól, annak következménye nem az általános gazdagság, hanem az általános szegénység lesz, addig a szellemi-kulturális erő megsokszorozódik, minél többen jutnak hozzá. Például: ha egy zsákfaluban egyszerű körülmények között élő ember mondjuk az egyik kollégiumi étteremben kap munkát, vagy a laboratóriumi eszközöket tartja karban, idővel ragad rá az ott tapasztaltakból egyfajta igényesség, módosul a gondolkodása. (Kéretik elfelejteni az amerikai filmipar legszemetebb „vígjátékainak” közhelyeit.)

Magyarország legfontosabb – és leghasznosabb – „exportcikke” ma még az orvosok, ápolók hada, akiket szívesen látnak egyelőre a legtöbb országban. Miért kéne megtiltani, hogy vigyék hazánk jó hírét? Sőt! Menjenek minél többen, és hangoztassák – ebben az országban lehet ilyen jól megtanulni a szakmát/hivatást! Persze ez pénzbe kerül – a kutatás-tanítás költséges dolog. De itt vannak ehhez a legjobb feltételek, megéri a norvég, francia, mindenféle nációjú, orvosnak, gyógyszerésznek készülő fiatalokat Magyarországon taníttatni. Akár állami ösztöndíjjal is.

Ehhez persze nem elég a barátságos időjárás és a nyugodt természeti környezet

Az is kell, hogy az állami szervezet irányítói ne akarjanak véglegesen eldönteni tudományos kérdéseket. Ahogy Alma említette: a népköztársaságokban azért volt tilos a genetika, mert a ”minden ember egyenlő”-t, egyformának torzították: tehát biológiai okból nem lehetnek előnyök-hátrányok. (Holott dehogynem.) De ugyanilyen módon fenyegeti a megismerést a teremtés-mítosz bigott felfogása (nem a keresztyénség!), ami szerint tilos a gének működésének kutatása, pláne befolyásolása.

A huszadik század legprosperálóbb „iparágának”, a reklámnak az atyja, D. Ogilvy mondta: a reklámok 95 százaléka fölösleges – csak nem tudjuk, melyik az az öt százalék, ami hasznos… Ráillik ez a tudományos kutatásokra is – ajánlom azok figyelmébe, akik drágállják a kutatóhelyek fenntartását, és „kézzelfogható” eredményeket követelnek.

Gyakran hangoztatom: szögegyenesítésből csak szolgaszinten lehet megélni. Ha azonban egy ország/nemzet rátalál arra a „termékre”, amit jobban tud másoknál – vagy legalább hasonló szinten, abból az egész közösség profitál.

Itt van Svájc példája, ahol kitaláltak maguknak sok-sok évvel ezelőtt egy tevékenységet: a pénzügyi szolgáltatásokat akkor, amikor az ilyesmire még csak keveseknek volt igényük. Nincs ásványkincsük, termőföldnek is híján vannak. Az ország politikai semlegessége mítosz és a legkevésbé az ottani lakosokon múlik: bármelyik közepes ország bekebelezhetné. (Ahogy erre a hitleri időkben lett volna kedve a harmadik birodalomnak.) Csakhogy ki olyan hülye, hogy a saját pénztárcáját verje szét? Ahogy lehetne Magyarország is az a hely, ahol a gyógyítás, ápolás legjobb módszereit fejlesztik, tanítják: ki akarná feldúlni az ilyen helyet?

Hogy utópiámnak vannak reális alapjai, arra bizonyíték egy minapi hír

A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) és Szegedi Tudományegyetem orvosi kara felkerült a 200 legjobb orvosi egyetem listájára. Igaz, a 101-200 közötti helyre, ez azonban még mindig sokkal jobb, mint a többi magyar felsőoktatási intézmény nemzetközi elismertsége – beleértve a Budapesti Műszaki Egyetemet is -, amelyek az első ötszáz közé sem tudnak felkapaszkodni. Erős a gyanúm, hogy ebben az értékelésben szerepet játszottak az utóbbi tíz évben a világ minden tájára kirajzott diagnosztikusok, orvosok, ápolók, hada.

Orbán tényleg tömeggyilkos, de ez senkit nem érdekel

Már három éve, hogy írtam egy cikket Orbán, a tömeggyilkos címmel arról, hogy az Eurostat jelentése szerint Magyarországon évente több mint 24 ezer ember azért halt meg, mert nem kapott időben megfelelő orvosi ellátást. Ez a halálozások 41,5 százaléka! A cikknek – természetesen? – nem lett semmi hatása, azon kívül, hogy az írás már nem érhető el.

Pedig – persze nem ilyen nyíltan, csak áttételesen – azóta maga a kormány is elismerte ezt. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ koordinálásával minisztériumi munkacsoportok által pár éve készített felmérés szerint is Magyarországon évente tízezrek (!) halnak meg, mert nem kapnak időben megfelelő orvosi ellátást. Nemrég meg még Kásler miniszter is előállt egy egészségügyi reform javaslatával, ami aztán már azelőtt elbukott, hogy egyáltalán a kormány elé került volna.

Az egészségügy tönkretétele rengeteg halálos áldozatot követel, de ez egyelőre alig hat a politikára.

A katasztrofális statisztika, a rengeteg idő előtti halál persze nem mind a mostani kormány bűne, törvényszerű, hogy az egészségügyben is előfordulnak hibák.

Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az egészségügyből pénzt kivonó, szervezeti zűrzavart generáló, az orvosok és ápolók kivándorlását kikényszerítő Orbán-maffia jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy sokan idő előtt meghaljanak. Nem lehet ezért számszerűsíteni, hogy az indokolatlan halálokból mennyi is írható az Orbán-kormány számlájára, de az biztos, hogy több ezres nagyságrendről van szó.

Több ezer ember halálát okozni súlyos bűncselekmény

Akkor is, ha nem lelövik őket, hanem szándékosan, tudatosan megtagadják tőlük a megfelelő orvosi ellátást – írtam akkor.

Mindennek persze nem lett nagy visszhangja, én is arra számítottam, hogy ha az ellenzék rászáll a témára (amit persze elmulasztott…), a Centrális erőtér szokása szerint lesöpri az érveket, elvégre az Eurostat valami brüsszeli intézmény, bizonyára Soros ügynöke…

Ehhez képest állami intézmények, köztük az Emberi Erőforrások Minisztériuma megerősítették, hogy az egészségügy szétesése miatt nőtt Magyarország lemaradása az európai átlaghoz képest a legfontosabb halálokok terén. Például a rosszindulatú daganatok miatt bekövetkezett halálozásban Magyarország áll a legeslegutolsó helyen az egész Európai Unióban.

Az akkor nyilvánosságra hozott kormányzati adatok bizonyos értelemben még az Eurostat adatainál is aggasztóbbak, szerintük egyetlen év alatt (a vizsgált 2014-ben) 32 ezer megmenthető ember hunyt el.

Brutálisak a társadalmi különbségek

Még azt is bevallották, hogy a halálozásban és a várható élettartamban is brutálisak a társadalmi különbségek. A férfiaknál csaknem 7, a nőknél több mint a 8 év a különbség a legjobb kilátásokat nyújtó közép-magyarországi és a legrosszabbat biztosító észak-magyarországi régió között.

Egy alapfokú végzettségű férfi átlagosan 12, egy ugyanilyen végzettségű nő 5,6 évvel él rövidebb ideig, mint felsőfokú végzettségű, azonos nemű honfitársa. Nagyon nagy területi különbségek vannak a várólisták tekintetében is.

A lényeg azonban az, hogy a politika tudatosan, talán szándékosan hagy meghalni több ezer embert, aki különben megmenthető lenne, és inkább stadionokra és kisvasútra költi a közpénzt. Arról se feledkezzünk meg, hogy a fideszes bűnszervezet megszüntette a társadalombiztosítást Magyarországon (a 2011-es alaptörvényben már nem szerepel az állam feladataként a társadalombiztosítás fenntartása, intézményeit fokozatosan meg is szüntették), ami azt jelenti, hogy az évekig fizetett járulékokért már semmi sem jár, az már csak adó, azt pedig a kormány arra költi, amire akarja. Oszt jó napot!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!