Kezdőlap Címkék Egészségügy

Címke: egészségügy

Játék a számokkal

A győzelem jelen helyzetben azt jelenti, hogy az egészségügyi rendszer bírja a terhelést egészen addig, amíg meg nem érkezik a vakcina, mondta a miniszterelnök pénteken a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.

Az elmúlt héten átlagosan kevesebb tesztet végeztek az országban, mint az előző héten, amikor is szeptember utolsó hetéhez képest végeztek kevesebbet. A tesztkapacitás tehát nem növekszik, hanem csökken – írja szabó Andrea politológus blogbejegyzésében.

A fertőzöttek átlagos napi száma rekordot döntött.

Egy hónap alatt, szeptember hasonló időszakához képest lényegében háromszorosára nőtt a COVID-19-ben megfertőzöttek száma. Ennek következtében persze a napi új esetek száma és aránya is érdemben nőtt, akár az előző hetekhez, akár a szeptember eleji időszakhoz viszonyítjuk.

Különösen aggasztó, hogy a napi új esetek találati aránya a tesztek között átlépte az átlagos 10 százalékos arányt. Ez a duplája a WHO ajánlásának.

A másik végtelenül aggasztó adat, hogy a halálesetek napi száma dinamikusan növekszik. Az első hullámnak volt egy relatíve gyors ellaposodása, a maximum értéke pedig április 17-19. között volt 14, 16 és 17 elhunyttal. A második hullám teljesen máshogy alakul. Itt 7 napos mozgóátlag is egy szinte lineáris növekedést jelez, és azt, hogy nem vagyunk a plafonnál.

A halálesetek mellett a harmadik aggasztó adat a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépre kerültek nagyon nagy száma. A múlt hónap első napjaihoz képest a kórházban ápoltak száma 3,5 a lélegeztetőgépre kerülteké pedig több mint ötszörösére nőtt!

Az előző héthez képest is szembetűnő az emelkedés. Az első hullám hasonló eredményeit már meghaladtuk, és különösen aggasztónak tűnik a kórházi ápoltak és lélegeztetőgépen lévők számának linearitása, úgy, hogy közben a halálesetek is dinamikusan növekszenek.

A  pozitív adatok közül kiemelhető a gyógyultak számának jelentős emelkedése és az, hogy ezzel párhuzamosan az aktív esetek száma is csökken.

A rendszerből hamarabb vezetődnek ki a gyógyultnak nyilvánított személyek.

Az első a két hullám során elhalálozottak korfáját nézve bár, a második hullám időszakában több fiatal halt meg, mint az elsőben, valójában, összességében, mégis a 70 éven felüliek tűnnek a legveszélyezettebb korosztálynak.  Ami talán mégis különbség a két időszak között, hogy sajnálatos módon 60 év körül kétségtelenül többen haltak meg ősszel, mint tavasszal.

Az összehasonlítva a szomszédos Ausztria és az északi szomszéd, Szlovákia adatai Magyarországgal összevetve siralmas itthoni állapotot jeleznek.

Nem állunk jól! Nagyon nem!

Magyarországon több az aktív fertőzött, mint az egyébként, összességében fertőzöttebb Ausztriában, és ami még szomorúbb, hogy 2020. október elejére már több személy halt bele a koronavírusba Magyarországon, mint nyugati szomszédunknál. Fontos látni azt is, hogy az aktív esetek száma jelentős dinamikát mutat most már Szlovákiában is.

A magyar egészségügy nemzetbiztonsági kockázattá vált!

Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt, már miniszterelnökként azt mondta: „azt, hogy milyen lelkülete van egy országnak, az mutatja meg, hogy mennyire törődik, milyen színvonalon törődik, mennyire tartja fontosnak polgárai sorsát.” A jelenlegi kormányzat ehhez képest deklaráltan harmadrangú területként kezeli az egészségügyet és vele a magyar polgárok egészségét, sorsát.

Egy valóban nemzeti kormánytól elvárható lenne, hogy az egészségügyet nemzeti ügyként kezelje és ne csak szavakban, de tettekben is tegyen érte. Miközben Orbán Viktor arról szónokol az állami médiában, hogy a magyar egészségügyi rendszer „Európában a legjobban teljesítők közé tartozik”, a magyar valóság közben több mint riasztó.

Az Eurostat és az OECD adatai alapján Magyarország az EU halállistájának egyik vezetője. Kimondani is hátborzongató, de egy magyarországi kisváros lakosságával megegyező, sokezer ember életét lehetett volna megmenteni az elmúlt években, ha jobb lenne a magyar egészségügy. Hazánk nemcsak a kezelhető/gyógyítható halálozás kapcsán teljesít tragikusan (az EU-tagországok utolsói között végeztünk, csak Románia, Lettország, Bulgária és Litvánia produkált rosszabb adatokat), de

a megelőzhető halálesetek számában már egyenesen mi vagyunk a legrosszabbak.

Nálunk regisztrálták a legtöbb ilyen halálesetet, az EU átlag kétszeresét. Ezek azok a halálozások, amelyek megelőző- és szűrőprogramokkal, életmódváltással elkerülhetőek lennének. A statisztikai adatokból jól látszik, hogy ha az egészségügyi rendszerünk olyan színvonalú lenne, mint Ausztriában, akkor az ottani hasonló adatok arányait figyelembe véve Magyarországon tízezerrel kevesebb ember halt volna meg. Ennyit számít, hogy az ember a határ melyik oldalán él.

Ki kell jelentenünk, hogy a magyar egészségügy helyzete nemzetbiztonsági kockázat lett!

Azonnali és radikális lépések kellenek az egészségügyben, hogy megfordítsuk a romló statisztikát és mind több emberéletet tudjunk megmenteni az értelmetlen és megelőzhető haláltól. A mai napon ezért levélben kértem tájékoztatást Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkártól a kormány stratégiai elképzeléseiről, ahogyan arról is: mire és milyen formában akarják elkölteni a következő hétéves európai költségvetés egészségügyre szánt forrásait.

Ugyancsak választ várok a kormány képviselőjétől arra: mikor kívánják végrehajtani azt az ágazati stressz-tesztet, amely megmutatná az egészségügyi rendszer hibáit, fekete foltjait és alapot biztosítana az alapvető és átfogó minőségi kritériumok megteremtéséhez.

Emlékezetes, hogy az Európai Parlament még július elején fogadta el azt a stratégiai koncepciót, amely az uniós közegészségügy javítását és megerősítését szolgálja. Ennek egyik fontos pillére volt annak az „Európai Egészségügyi Uniónak” a koncepciója – benne a stressz-teszt szorgalmazásával -, amelynek kidolgozásában aktív szerepet vállaltam.

Rendkívül meglepne, ha a kormányzat nem akarná végigcsinálni ezt a minden szempontból hasznos stressz-tesztet, hiszen a javaslatot a Fidesz EP-képviselői is – igaz, csak az előzetes aknamunkájuk csődje után – megszavazták és támogatták, vagyis elvben tükrözi a kormányzat álláspontját is. Számomra az egészségügy helyzete nemzeti ügy, amely elsődleges prioritást kell, hogy élvezzen. A magát nemzetinek mondó kormány is lassan bizonyíthatná, hogy neki Magyarország nem csak plakátokon az első.

Ujhelyi István

Ágazati minimálbért az egészségügyben!

Tessék mondani, az egészségügyi dolgozók mikor lesznek végre a magyar nemzet részei?! – kérdezem világosan és egyenesen a kormányzat képviselőitől. A Fidesz nagyjai ugyanis játszi könnyedséggel szokták eldönteni, hogy kik a magyar nemzet részei és kik nem azok, a vállaltan állami szintre emelt korrupció és oligarcha-udvartartás kapcsán pedig rendre csak szükségszerű „nemzeti nagytőkés” réteg felépítéséről beszélnek. – állítja Újhelyi István EU parlamenti képviselő nyílt levelében.

“Nem lenne erkölcsi és politikai kötelessége egy önmagát nemzetinek valló kormánytól, hogy az egészségügyben dolgozókat a magyar nemzet kiemelt részeként kezeljék és érdemben megfizessék? Mondjuk a nemzet gázszerelője helyett a nemzet orvosait, a nemzet ápolóit, a nemzet szakdolgozóit kellene inkább előnyben részesíteni és tisztességes fizetést, illetve munkakörülményeket biztosítani a számukra.

Orbán Viktor strómanja hatvanezerszer (!) többet keres óránként, mint egy átlag magyar ápolónő, ami meglehetősen sajátossá teszi annak a politikai szlogennek az igazolását, hogy a kormánypártnak tényleg „Magyarország az első”.

A Fidesz számára a közegészségügy egy problémahalmaz, egy megtűrt valami, ami csak viszi a pénzt. Azt pedig ugye inkább ők szeretik elvinni. Végtelenül gusztustalan, ahogy propaganda-plakátokon és mázas kétszínűséggel ünneplik hősként az egészségügyben dolgozókat, miközben előbb költenek a vírus miatt átcsoportosított közpénzből egyházi működésre, sportcsarnok beruházásra és kommunikációra, mint az egészségügyi dolgozók fizetésemelésére.

Csak papíron jó hétköznapi hősnek lenni Orbánisztánban.

Mi, szociáldemokraták ezzel szemben konkrét lépéseket és tetteket várunk a kormánytól a pökhendi duma helyett. Önálló egészségügyi minisztériumot kell létrehozni és a szakmai szervezetek által is alátámasztott adatok alapján legalább 700 milliárd forinttal többet kell biztosítani a költségvetésben az egészségügy finanszírozására. (Ez majdnem fillérre annyi, mint amekkora összeg TAO-támogatásként a sportkluboknál landolt az elmúlt időszakban!)

Számunkra az egészségügy kiemelt nemzeti ügy és számunkra elvi kérdés, hogy minden magyar ember hozzáférjen a megfelelő minőségű ellátáshoz.

Erről szól például az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója által kezdeményezett Európai Egészségügyi Unió programja, benne az általam szorgalmazott ellátás-minőségi standardok kötelező felállításával. Ez utóbbi része többek között az ágazati bérminimum megállapításának vizsgálata, amely az MSZP európai programjának egyik kiemelt pontja.

A koronavírus miatti krízis tökéletesen megmutatta, hogy az egészségügyi rendszerek ütésállósága kiemelt fontosságú. Hatékony egészségügyi rendszerek pedig nincsenek megfelelő orvosi- és szakdolgozói állomány nélkül. Ezért fontos és szükséges az a javaslatunk, hogy hozzuk létre az egészségügyi minimálbér intézményét az ágazatban, amely tisztességes bérezést garantál az orvosoknak, illetve ápolóknak –

1,5 millió forint minimálbér az orvosoknak, a kezdő szakápolóknak, nővéreknek pedig havi 750 ezer forint -, és amely megoldást jelenthet az elvándorlás kezelésére, így az egészségügyi rendszerünk működési biztonságának garantálására. (Hm.*szerk.)

Orbán Viktor korábban azt mondta: ne azt figyeljük, amit mond, hanem ami tesz. Nos, eddig azt látjuk, hogy van olyan állami kórház, ahol a korona-fertőzöttek mellett dolgozó ápoló ebben a hónapban fizetésként alig kapott többet százezer forintnál. A kormányfő legfőbb strómanja átlagosan minden huszadik másodpercben könyvelhet el ennyi bevételt. Ennyit erről.

A vírus “mely ápol s eltakar”

Járvány, veszélyhelyzet, korlátlan egyszemélyi felhatalmazás, parlament tét nélkül, 133 hallgatag ember, katonai irányítás, Operatív felelősség áthárítás, kommunikációs hadviselés, hiányzó szakértelem és korlátlan felelőtlenség.

Gulyás Gergely a heti Kormányinfón: “Az eddigi magyar védekezés Európa egyik legsikeresebb védekezése volt.” Majd később továbbfűzte ezt a gondolatmenetet: „Azt jó szívvel tudom mondani, hogy egy sikeres járványügyi védekezésen vagyunk túl, az egészségügyért felelős miniszternek köszönetet szokás mondani, nem támadni őt.

A Miniszterelnök szokásos pénteki reggeli Kossuth rádióban elhangzó “saját magának feltett” kérdésére válaszolva azok a szemérmetlen öndicséret mázába mártott mondatok hangzottak el: “… a kulcs a fegyelem meg az összefogás volt. Tehát azt tudom mondani, hogy a baloldalt leszámítva, aki kihúzta magát ebből a közös védekezésből, mindenki összefogott Magyarországon.” 

Vagy:

“Egyébként biztos szerencse is kell az ilyesmihez, de talán az önmagában nem lett volna elég, ezért Kásler miniszter úr érdemei történelmiek.”

Na, nézzük azokat a történelmi érdemeket: Érdem a közvetlen fertőzésveszélyben munkájukat végző orvosok és ápolók is védőfelszerelések nélküli vagy éppen nem megfelelő védelmet nyújtó felszerelésben dolgoztatása. Érdemként értékelhető, amikor szó nélkül hallgatta, hogy a politikusok “megfelelő mennyiségű és minőségű” védőfelszerelésekről regélnek, miközben az orvosok és ápolók  folyamatosan jelezték nem kaptak megfelelő felszerelést!

Nemzetmentő érdem, hogy az orvosok tiltakozása ellenére 36 ezer kórházi ágyat üríttetett ki akkor, amikor a kórházi kezelésre szoruló vírusbetegek száma a tizedét sem igényelte volna. Érdem és magasfokú vezetői alkalmasságát bizonyítja, hogy fokozatos bővítés helyett pár nap alatt képes volt kórházon kívülre parancsolni a kezelésre, ápolásra szoruló betegeket, s ha véletlen akadt néhány orvosi esküjére emlékező intézményigazgató, akkor rövid úton kirúgta őket. Nem figyelmen kívül hagyható érdem és nemes jellemre vall, hogy amikor kiderült súlyos betegeket is kénytelenek voltak kitenni a kijelölt osztályokról, ráadásul közülük néhány nem átallott elhalálozni, előbb az Országgyűlésben “szórakoztató történeteknek” nevezve tagadta a tényeket, majd álláspontját akként változtatta, hogy ilyen utasítást ő nem adott, csak kezelőorvosok és kórházi vezetők felelőssége, pontosabban felelőtlensége, ha ilyen megtörtént, míg végül simán letagadta azt a szétküldött levelét, melyben elrendeli a kiürítést. Mindezt csak fokozza, hogy mint orvos, mint egészségügyi irányító pontosan tudhatta utasításai milyen következményekkel járnak.

Történelmi érdem ide, történelmi érdem oda a tények makacs dolgok!

Nem célom felsorolni minden történelmi érdemét felsorolni az egészségügyért is felelős miniszternek, megtették azt sokan mások, de igenis felhívnám figyelmét a Miniszterelnöknek arra:

amiért ilyen emberek dönthetnek az ország létfontosságú ügyeiben azért egyedül Ő a felelős!

Nem kellene csodálkozni ezen, hiszen mesteri fondorlattal gebinbe adta a felelősséget az Operatív Törzs magas rangú cseppet sem virológusnak tekinthető egyenruhásainak, megspékelve mindenki Müller Cecíliájával, aki miatt a fél ország tizenegykor tévé elé ül, hogy láthassa, hallhassa őt, mert annál  szórakoztatóbb Dumaszínházba illő produkciót nem láthattunk hómoffisz idején! Nálam mindent vitt “teszteléstől még senki nem gyógyult meg” örökbecsű mondata, de belátom nem ok nélkül szavaztak sokan a védőmaszk viselése ellen elhangzott tirádáira! Ehhez a társasághoz csatlakozott a korábban köztiszteletben álló kórházigazgató is.

Egyetlen egyszer sem hallottam, hogy a Legfelsőbb Vezető felemelte hangját Müller Cecília naponta elhangzó felelőtlen és főleg szakmaiatlan hülyeségei ellen? Hány élet szárad ezért a lelkükön, pontosabban lelketlenségükön?  Ki vette rá a négy szakvizsgával megspékelt főtisztiorvos asszonyt, hogy amíg nem volt készleten teszt, addig minden nap kijelenthesse: fölösleges tesztelni; vagy mert nem volt maszk addig naponta hallhattuk óvó szavait annak fölöslegességéről? Ha a hibás döntésekkel egyetértett azért bűnös, ha nem a hallgatása miatt!

Elsősorban a mindenkori miniszterelnök személyes felelőssége minden olyan vezető tette akinek döntési jogot adott, vagy aki az ő hibás utasításait szolgaian végrehajtotta! A kormányfőnek tisztában kellett lennie döntése következményeivel és pontosan tudnia kellett, hogy emberi életeket vett el az átgondolatlan, szakmaiatlan és botrányos döntéseivel. 

Ez valóban történelminek nevezhető, történelmi bűnnek!

A felhatalmazási törvénnyel a miniszterelnök magára  vette minden megtett lépés felelősségét. Kásler seggnyaló felelőtlenségét éppúgy, mint Müller Cecília szakmai hozzá nem értését.

Egyetlen dolgot tudnék ha nem is  pozitívumként, de hatékonynak  megemlíteni és a kormány számlájára írni: sikerült megfelelően fortélyos félelmet ébreszteni a lakosságban ahhoz, hogy viszonylag fegyelmezetten féljen és higgye el: a kormány felkészültség, felszerelés, és szakmai hozzáértés nélkül is védőpajzsával megóv minket még a minden ellen is.

Tömeges halálhörgést vizionált amiből ugyan “csak” néhány száz halott lett, igaz lényegesen több annál, mintsem azt kellő felkészültség és felszerelés esetén – ilyen fertőzöttségi arány és betegszám mellett – el kellett volna szenvednünk.

Nem lehet túl optimista az az ország ahol a kormány első embere minden lépése saját abbeli félelméből ered, hogy elveszíti korlátlan hatalmát pártja és azzal párhuzamosan az ország fölött is amit jóideje hűbérbirtokának tekint.

Talán pont ezért jófajta paranoiája jelezte: az egészségügy nem képes ellenállást kifejteni eszközök és háttérintézmények nélkül (felszámolták a járványügyet) ezért éltek a kommunikációjuk szokásos fegyverével, a félelemkeltéssel. Kell annál  terápia mint jobb  mint pánikot kelteni?

Mondjuk ebben a kormány igazán profi, tíz éve sokkolja és félelemben tartja a polgárait, hol az IMF-fel, hol Sorossal, hol a migránsokkal, hol az Unióval, ráadásul legalább kétmilliós  “funtábort” sikerült állandósítani, azaz meggyőzni őket arról, hogy minden hétfejű ellenséggel csak Nagyvezírünk és élcsapata képes elbánni.

Szerencsés ember a Miniszterelnök. Mérvadó gazdasági szakemberek előre jeleztek néhány hibás gazdasági lépés következményeként már idei évre, de főként 2021-re a GDP  jelentős visszaesését, amit most a járvány okozta gazdasági sokk láthatatlanná tesz: elfed és magába szippantja, így aztán nem kell különféle piros pöttyökkel megmagyarázni a választások előtt választóknak. Simán elfér ez is abba a forgatókönyvbe amit ma a közgazdászok (7-10% visszaesés) tanulmányai jeleznek.

A baloldali ellenzék viselkedésére tett megjegyzésre nem kell reagálni. Egyszerűen gusztustalan politikai előnyszerzésre használni ezt a mindenkit egyaránt sújtó vészhelyzetet.

Sokkal inkább azon gondolkodnék el, miként kellene a kormánynak többrendbeli  bocsánatot kérnie polgáraitól amiért ennyire felkészületlen volt az egészségügy egy járványhelyzet megoldására, vagy mondjuk a bóvli kategóriájába tartozó felszerelések és lélegeztetők  beszerzése miatt. Bár

a fölöslegesen kiüríttetett 36 ezer kórházi ágy  erőltetése számtalan halálesetre már nem elég a bocsánatkérés azért büntetőjogilag is felelni kell!, és ugyanígy felelni kell az állami fenntartású kórházakból hazaengedett teszteletlen emberekre akik, az szociális intézményekbe, öregotthonokba visszakerülve tömeges fertőzést okoztak!

Ha összeadjuk az idősotthonokban és a kórházi ágyak kényszerített felszabadítása során ellátatlanság következményeként elhunytak számát sajnos háromjegyű számot kapunk, amivel sokkal nehezebb elszámolni, mint a szociális otthonokban talált, időnként csak      mondvacsinált hiányosságokkal.

Orbán tudja, ezzel nem csak isten előtt kell elszámolni, hanem amennyiben nem nyernek a 2022-es választásokon, akkor nagyon is röghöz kötött elszámoltatás következne.

Ahogy azt is tudja vészhelyzetben nem a kormány, hanem az ország polgárai vizsgáztak  jelesre.

Ujhelyi: forradalmasítjuk az európai egészségügyi ellátást!

Több pénzt és több uniós kompetenciát követelünk az egészségügyben, erről szól az Európai Egészségügyi Unió programja – jelentette be Ujhelyi István szocialista EP-képviselő a közösségi oldalán tartott online sajtótájékoztatóján.

Az erről szóló dokumentumot kedden fogadta el az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója (S&D), benne azokkal a minőségi minimum-követelményekre vonatkozó javaslatokkal, amelyeket a magyar politikus szorgalmazott az elmúlt időszakban.

Ujhelyi az „Európai Egészségügyi Unió” vitaanyagát ismertetve elmondta: fontos pillére az átfogó programnak, hogy minden tagállami kormányt az egészségügyi rendszereik stressz-tesztelésére szólítanak fel.

„Az eredmények alapján szorgalmazzuk egy olyan uniós irányelv megalkotását, amely az egészségügyi ellátás minimum-követelményeiről szól, és amely egyértelmű utat mutat az EU minden régiójában a különleges egészségügyi ellátás biztosításához”

– ismertette Ujhelyi István.

Az MSZP európai politikusa és a program egyik kidolgozója hozzátette: az S&D frakció által most elfogadott csomagban egy egészségügyi reagálási mechanizmus létrehozására is javaslatot tesznek, amely az EU már létező protokolljainak megerősítésével hatékonyan tudja majd segíteni a betegek és egészségügyi dolgozók mobilitását a vészhelyzetek idején. A szociáldemokraták szorgalmazzák a közös európai közbeszerzési eljárás megerősítését is, csökkentve ezzel az árspekulációt és elkerülve, hogy a tagállamok egymással versengjenek a gyógyszerek és egészségügyi eszközök beszerzése során.

A számos programpontot tartalmazó javaslatcsomagot ismertetve Ujhelyi István kiemelte még, hogy az Európai Egészségügyi Unió megteremtése során nagyságrendekkel növelni kell az egészségügyre fordítható források mértékét: az EU hétéves költségvetésében és a tagállami ráfordítások esetében egyaránt. Ugyancsak tartalmazza a program annak szorgalmazását, hogy minél szorosabban hangolják össze és integrálják a kutatás-fejlesztési kapacitásokat a hasonló pandémiás esetek minél hatékonyabb leküzdése érdekében.

Ujhelyi István elmondta: büszke arra, hogy magyarként részese lehet az S&D-frakció egészségügyi reformprogramjának és ezzel megnyílt a lehetőség korábbi vállalása, a minőségi minimum-követelmények megteremtésére az egészségügyben. „Az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója úttörő ebben a kérdésben, most várjuk, hogy a többi képviselőcsoport is csatlakozzon a kezdeményezéshez.

Bízom abban is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Tanácsban támogatni és nem elbuktatni fogja majd ezt a forradalmi programot!” – fogalmazott Ujhelyi István.

Az MSZP képviselője az Európai Parlament csütörtöki napirendjén szereplő „magyar-vita” kapcsán a sajtótájékoztatón azt mondta: az Orbán-kormány tevékenysége egyértelműen szembemegy az európai értékekkel, a fideszes felhatalmazási törvény pedig példa nélküli korlátlan hatalmat adott a magyar kormányfőnek. Ujhelyi hangsúlyozta, hogy az EP-vitát nem a magyar ellenzéki képviselők kezdeményezték.

„Személyes véleményem, hogy ezek a viták nem visznek előre, de legalább az állami propagandával szemben feketén-fehéren kiderül, hogy milyen diktatórikus módszerekkel próbálja a kormány elhallgattatni a vele egyet nem értőket” – fogalmazott.

Ujhelyi hozzátette: ha ő dönthetne a kérdésben, akkor szót adna Varga Judit igazságügyi miniszternek a holnapi vitában, mint mondta, legalább így megpróbálhatná elmagyarázni azokat a túlkapásokat, amelyeket a kormány tett a válsághelyzetre hivatkozva. „Orbán Viktor egyébként meghívást kapott az ülésre, ha igazán akarna, akkor felülhetne valamelyik magán- vagy kormányzati repülőjére és elmehetne Brüsszelbe” – tette hozzá Ujhelyi István.

Soros helyett a koronavírust kellene a plakátokra rakni!

Eddig nem aggódtam különösebben, de most, hogy Orbán Viktor azt mondta a koronavírus kapcsán a közmédiában, hogy „bízzunk meg benne”, kicsit elkezdtem izgulni. Félreértés ne essék, a koronavírus járvány kapcsán komoly dologról van szó, amelyet én sem akarok felelőtlenül elviccelni, de mindent érdemes józanul és megfontoltan kezelni.

Éppen ezért hiányolom a propagandában és kommunikációban eddig professzionális rutint felmutató Fidesz-kormányzat higgadt és tudatos tájékoztató kampányait, amely egyszerre nyugtatja a kedélyeket és egyszerre biztosít megfelelő tájékoztatást. – kezdi szokásos heti nyílt levelét Ujhelyi István, majd így folytatja: Egyelőre a közvélemény több információt és részletet ismerhet meg a közösségi médiában és a hírcsatornákon, mint a kabinet sűrített kormányinfóin.

Fontos mindenkinek tisztában lennie azzal, hogy az egészségügy szervezése tagállami, vagyis kormányzati hatáskör. Bízzunk benne, hogy nem lesz szükség tömeges karanténokra, sokezer ember rapid ellátására, mert félő, hogy erre a legyengített magyar egészségügyi rendszer sem technikai, sem humánerőforrást illetően nincs megfelelően felkészülve, pontosabban felkészítve. Egy ehhez hasonló

vészhelyzetben pontosan ki fog derülni, hogy milyen az egészségügyi rendszerünk valós állapota, milyen az egészségügy kormányzati irányításának felkészültsége és világosan ki fog derülni az is, amiről régóta beszélek: ideje legalább minimális standardok szintjén egységesíteni az egészségügyi rendszereket Európában és nem tisztán a tagállami kormányok kezében hagyni annak finanszírozását és szervezését.

Ugyanilyen fontos lenne, ha a propaganda-kormány végre nem kreált, hanem valós ellenségek ellen folytatná a harcait: ideje lenne például megfelelően tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy az egészségügyi kockázatok mellett milyen rendkívül súlyos gazdasági károkat fogunk mindannyian elszenvedni a korona-vírus és az azt övező pánik miatt. A tőzsdék már most zuhannak, komplett iparágak remegnek bele a lezárásokba és szigorításokba, a globális gazdaság miatt pedig dominószerűen fognak összedőlni a most még gránitszilárdságúnak tűnő piacok. Elvárható lenne a kormánytól, hogy sürgős intézkedéseket tegyen a már meglévő és a még tudhatóan súlyos mértékben növekvő károk kivédése, de legalábbis enyhítése érdekében. Kezdhetné például azzal, hogy a közpénzből fizetett médiájában és plakáthelyein tisztességes, korrekt és felelős tájékoztatást nyújt az állampolgároknak arról, hogy mi vár rájuk a következő időszakban. A vírusok és gazdasági problémák ellen ugyanis nem használ sem az állami fakenews, sem a kerítés.

Szuperkórház: csak a beton számít?

Több mint gyanús, hogy az úgy nevezett Szuperkórház szelleme levakarhatatlanul ott lebeg néhány politikus bakancs listáján, pedig nem kellene, mert az orvostársadalom feltűnően visszafogott ebben az ügyben.

Az nem tartozik szakmai kiállásnak, hogy egy-két orvos végzettségű politikus akár kormánybiztosi minőségben, akár a fővárosi önkormányzat tagjaként lobbizik a kórházért, mert egyéb, tágabb szakmai támogatottság és védhető érvek híján ők egyszerűen csak a beton lobbihoz sorolhatók.

Aggaszt viszont, hogy legutóbb Karácsony Gergely főpolgármester Facebook bejegyzésében is mindössze helykijelölési problémákkal komplikált tényként kezelte a fővárosi Szuperkórház kérdését, pedig nem az.

Hiába kormányzati kompetencia állítólag de jure a beruházás az viszont de facto a budapestiek kompetenciája, hogy meddig élhetnek, milyenek a gyógyulási esélyeik. A főváros szerencsére még nem hozott soha egyértelmű kiállást a kórház szükségessége mellett.
Nem is hozhattak ilyen döntést a budapestiek, mert elég széles közmegegyezésen alapszik, hogy a budapesti egészségügyi fejlesztésekbe strukturálisan és funkcionálisan nem illeszkedik bele egy ilyen szuperkórház, nem javítana a mostani helyzeten. Önmagában nem növelné az ellátás gyorsaságát, színvonalát és így nem csökkentené az elkerülhető halálesetek magas számát.

Sőt!

Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen a beton lobbi által áterőltetett Szuperkórház ronthatná is a budapestiek egészségügyi ellátásának hatékonyságát mert 300-400 milliárd forintot olyan fejlesztésektől vonna el, amik viszont tényleg gyorsan és látványosan javítanának az ellátáson.

Ezek a fejlesztések, többek között, a 3-4 budapesti centrum kórház megerősítése és fejlesztése lennének.

A mindenütt mutogatott terveken látott felesleges luxuselemekkel bőven ellátott Szuperkórház tervét helyesen a főváros múlt év decemberi ülésén nem hagyta jóvá a maga részéről, de az indokok között nem csak a helyszínkiválasztás problémája kellett volna, hogy álljon.

Azért nem csak az, mert a Szuperkórház ötlete minden korábbi, a regionális kórházak erősítésének húsz évre visszamenő koncepciójával szemben egy váratlanul hajánál fogva előrángatott dolog. Ez tovább erősíti azt a gyanút, hogy itt nem szakmailag végiggondolt és a főváros egészségügyi ellátása színvonalának hatékony ügyéről van szó, hanem egy egyszerű ingatlan beruházásról, amiből szép pénz, akár százmilliárd is juthat egyesek zsebébe anélkül ráadásul, hogy az eredmény valóban hasznos lenne.

Tudják ezt sokan a szakmában és józan politikai körökben is és lassan az a furcsa és elgondolkodtató helyzet áll elő, hogy csak a kormány (egy része) és a fővárosi vezetés (egy része) akarja a Szuperkórházat a fővárosiak és a szakma mérsékelt lelkesedése mellett. Jó lenne tisztán látni, hogy ki kivel van és főleg, hogy ki van a budapestiekkel.

A probléma nyomatékos felvetése nem kórházépítés és egészségügy ellenességről szól, hiszen szakmai elemzéseken alapuló döntés esetén valószínűleg senki nem vitatná, hogy például kellhet még egy kórház Budapestnek, de nem egy Szuperkórház, hanem egy további centrumkórház szerű intézmény.

Vessünk egy pillantást a koncepciók anyagi vonzatára is.

Az elmúlt években 150-300 milliárd között röpködnek a Szuperkórház kormányzat által elhintett várható költségei amit ismerve a felülszámlázást és pontatlan tervezést nyugodtan tekinthetünk most 400 milliárd forintnak.
Elképesztő és baljós előjel, hogy – a már ilyen-olyan, sokszor csak kamu korábbi előkészületi munkákra kifizetett milliárdos nagyságrendű kiadások mellett –

állítólag nemrég a Szuperkórház tervezése címén 8 milliárd forint értékben szerződtek le valakik valakikkel a Szuperkórház tervezése címén, jóllehet semmi biztos nincsen azzal kapcsolatban, hogy hol és mi is épül.

A budapestiek ellátását tényleges javító négy budapesti centrumkórház fejlesztésére összesen körülbelül 1000 milliárd forint kellene. Első ránézésre tehát jóval többe kerülne a centrumkórházak feljavítása, de ár/érték arányban az eredmény is jobb volna.

Ezért aztán nyugodtan nevezhetjük demagógiának és hangulat keltésnek az olyan megnyilvánulásokat amikor például a kormánypárti frakció néhány tagja azzal vádolja a fővárosi közgyűlésben az úgynevezett ellenzéket, hogy azt egyáltalán nem érdekli a fővárosiak egészsége és  kórház-stopot rendelt volna el Budapestre.

Nem emlékszem kórház-stopra, sokkal inkább a Szuperkórház ügyét övező bizonytalanságra.

Jelenleg ugyanis úgy néz ki a dolog, hogy egy-két, a lobbihoz köthető politikuson kívül csak két ember áll ki nyíltan a szuperkórház mellett: Bedros J. Róbert aki fizetésért a projekt kormánymegbízottja és a szintén fizetett Fürjes Balázs kormánymegbízott. Ismerve azonban a mai magyar valóságot nyugodtan feltételezhetjük, hogy ők mindketten csak diszpécserek az ügyben.

Az értetlenkedés a Szuperkórház ügyében nem indokolatlan az egészségügy általános anyagi helyzete szempontjából sem. Drámaian keveset költünk az egészségügyre, tavaly a GDP 6,6 százalékát költöttük az egészségügyre, csakhogy ebből az állam csak 4,6 százalékot adott bele, a többit az állampolgároknak közvetlenül kellett kifizetnie.
Ebből két dolog azonnal következik. Az egyik, hogy az állam már 200 milliárd forintot amúgy is kivett lakosság zsebéből elsősorban a járóbeteg rendelés egyharmadának magánegészségügybe terelésével, másrészt a fejlettségi szintünkhöz képest a lakossági közvetlen hozzájáruláson túl amúgy is hiányzik 1200 milliárd forint a magyar egészségügyből, ami GDP arányosan plusz 3 %-t jelentene.

Ennek a pótlásán kellene elsősorban iparkodni a kormánynak inkább mint az államadósság gyorsított törlesztésén. Az adósság jól el van, nem is rosszak a kamatfeltételei, ahogyan Reagan mondta: az majd gondoskodik magáról, az élet viszont kegyetlen biológia törvények szerint lepörög, mint egy film.

A fentebb említett hiányzó és berakandó 1200 milliárdból évente növekvő mértékben, de legfeljebb 600 milliárd a következő 3 évben elérendő egészségügyi bérkorrekció és annak fenntartása, a másik 600 milliárd pedig maradhatna fejlesztésre, azaz 3 év alatt 1800 milliárd.

Látszik tehát, hogy további vidék fejlesztések kihagyása nélkül is kigazdálkodható 3 év alatt a főváros 1000 milliárd forintos fejlesztési igénye.

A kormány gyakran hivatkozik arra, hogy most 700 milliárddal többet költ az egészségügyre mint 2010-ben azonban ennek az összegnek a 80%-a az EU-tól címkézve kapott vidéki kórház felújítási program, illetve az egészségügyi dolgozók 2010-óta égetően szükségessé vált minimális többszöri bérkorrekciója volt, azaz elmaradt a szükségessé vált magasabb szintű ellátás finanszírozása saját költségvetési pénzekkel, még az amortizáció pótlásával.

Fontos hangoztatni, hogy a magyar orvosok és reálisan gondolkodó politikusok nem azért nem támogatják lelkesen egy bécsihez hasonló, amúgy “csak azért is” alapon annál is nagyobb, ott 1500 milliárd euróba kerülő kórház ötletét mert kisstílűek volnának vagy ne mernének nagyot álmodni, hanem azért mert pontosan látják, hogy a magyar egészségügy javításában a következő állomás nem egy botanikus kertes, színháztermes, stb. intézmény hanem a megfelelő centrumkórház hálózat kialakítása.

Az Ausztriától való 70-80 éves lemaradást tekintve kicsit nevetséges is ez a monarchiás időkre hajazó utánzás, de elsősorban arról van szó, hogy ha átfutunk a Szuperkórház mellett általában felhozott érveken akkor azt látjuk, hogy azok között szakmai alig van, néhány szempont másodlagos és vannak olyanok is amik egyszerűen nem igazak.

Ilyen utóbbi például az állítólagos jó megközelíthetőség vagy annak hangoztatása, hogy többen vannak akik támogatják mint akik megkérdőjelezik a kórház szükségességét.

Blöff az is, hogy az emberek többsége úgy gondolja, hogy szükség van olyan egészségügyi intézményre, amelyben a legmagasabb szintű ellátás érhető el bármilyen betegségcsoportban. Ezzel szemben az emberek többsége szerint mindenütt, de minimum régiónként szükség van erre a képességre, szolgáltatásra.

A sem igazán érv, hogy a szuperkórház bizonyos szakmai profilokban országos hatáskörű ellátást fog nyújtani, mert erre most is megvannak a profilonkénti legjobb intézmények.

Nem egyetlen Szuperkórházban kell országos hatáskörű ellátást biztosítani, hanem vidéken, a regionális központokban és budapesti decentrumokban kell emelni a színvonalat. A kimondottan nagyon speciális eseteket az országos hatáskörű intézményekben vagy egy jóval kisebb méretű kórházban lehetne kezelni.

A lézerrel tájékozódó gyógyszer-, étel- és szennyes szállítást végző robotok vagy a papírmentes, okos eszközökön való működés pedig bizonyára érdekes jó játékok lennének és bizonyára haladást jeleznének a korral , de biztos nem tartoznának a mai magyar egészségügy több tízezer megelőzhető haláleset csökkentését célzó küzdelme frontjára.

Nehéz mit kezdeni azzal is, hogy a kórház egyik vonzereje a gyorsreagáló képessége lesz. Gyors reagálás csak a sürgősségi ellátáshoz kell, azt pedig Budapesten nem lehet egyetlen kórházzal biztosítani a távolságok és lakosság száma miatt. Ráadásul nem elég fizikailag felépíteni egy intézményt, azt élettel kell megtölteni és működtetni kell.

A Szuperkórház tervezett 1200 ágyára, azon túl, hogy nagyon nem világos milyen létszámú lakosságra kalibrálták ezt, egyszerűen nem lesz kellő számú szakápoló és felkészült orvos. A jelenlegi helyzetben a kórház csak úgy tud beindulni, hogy máshonnan viszik át a komplett részlegeket (ahogyan Bécsben is) a személyzettel együtt. Ez egyben

elindítja a még meglévő kórházhálózat és a decentrumok leépülését is vagyis összességében rontani fog az egészségügyi ellátás színvonalán és eredményességén és nyíltan szembemegy a kívánatosnak gondolt megoldással.

Zavaros és sanda gondolatokat tükröznek az olyan apróságok is, hogy miért is kellene 10-15 magánellátási részleg részére ab ovo kapacitást, helyszínt biztosítani az új kórházban.
Az egészségügy finanszírozásának kérdései nemcsak nálunk, hanem más országokban is mindennapos témák. Annyi talán a szembeötlő különbség, hogy máshol érdemben is tesznek a rendszer fenntarthatósága érdekében, nálunk viszont csak toldás-foldás van.

A legmarkánsabb mozgása a kormánynak sajnos az, hogy a magánegészségügy felé tereli az ellátást, ezzel a költségek egy jelentős részétől tehermentesítve a központi költségvetést.

Szakrális része már életünknek amikor minden év vége felé a kormány megdorgálja, megfenyegeti a kórházakat az év során felhalmozott adósságaik miatt, az idén ez 70 milliárd forint lett.

Lehet erre sok mindent mondani – például azt is -, hogy esetleg nem jól gazdálkodnak a kórházak, és mohók a beszállítók, de ugyanekkora erővel azt is lehet mondani, hogy isteni csoda, hogy 70 milliárd forint adóssággal (eleve hiányzik ugye a rendszerből 1200 milliárd forint) ebben az évben is működött a rendszer, amit továbbra is elsősorban az orvosokban meglévő felelősségtudat tartott fent.

Az sem kis teljesítmény, hogy a kórházak vezetői 10-20 évvel ezelőtt megállapított HBCS pontok és finanszírozási kvóták alapján lássák el számos ellátási kötelezettségüket, pld sürgősségi vagy intenzív kezelés során.

Lehet rárontani adminisztratív feladatokat kirovó kormányrendeletekkel a kórházvezetőkre, lehet kívül-belül kifesteni a portált, hogy szebbnek tűnjön, de nem lehet elleplezni az egészségügy ordító forráshiányosságát, a terület érthetetlen kormányzati mellőzöttségét és nem lehet büntetlenül és következmények nélkül hagyni, hogy a beton lobbi kicsavarja a nép kezéből a hosszabb élet és a hatékonyabb gyógyulás jogát és lehetőségét.

Tömörebben: ne settenkedjen a beton lobbi az egészségügy környékén.

Karácsony Gergely hosszú posztban reagált Orbán Viktor mai beszédére, amiben Budapest főpolgármestere elsősorban azokra a kérdéskörökre fókuszált, amelyek a fővárost is érintik. Kérdés, hogy miért csak klímaügyben várna el a mai Kormányinfón elhangzottakhoz képest ambiciózusabb programot.

Európai egészségügyi minimumszolgáltatás kell

Európai egészségügyi minimumszolgáltatás kell, hogy garantálja a magyar betegbiztonságot! – állítja Ujhelyi István heti szokásos brüsszeli levelében.

EP-képviselőként fontos és egyedi vállalása, hogy ebben a parlamenti ciklusban leteszi az uniós döntéshozók asztalára az európai egészségügyi minimumszolgáltatás kereteiről szóló javaslatát.

“Az általam kezdeményezett konzultáció során is egyértelművé vált, hogy az egészségügy fejlesztése, a betegbiztonság megerősítése az emberek egyik elsődleges elvárása felém, ennek érdekében lettem tagja az Európai Parlament ezzel a területtel foglalkozó szakbizottságának (ENVI) és tűztem ki elvégzendő feladatként az európai minimumprogram megalkotását.” – írja, majd az eddig megtett lépések eredményeként beszámol róla, hogy számos egyetértő támogatásra számíthat javaslata: “Nemcsak hazai, de nemzetközi egészségügyi civil- és szakmai szervezetek jelezték megkeresésemre, hogy készek megosztani tapasztalataikat és javaslataikat a közös munkában, de ugyanígy partnerre találtam már több uniós tagország egészségügyi miniszterében is, akik szintén nyitottnak mutatkoztak a javaslat iránt.”

Sokak határozott álláspontja, hogy tarthatatlan az egészségügyi ellátórendszerek egyensúlytalansága az Unióban.

Általános vélemény, hogy európai polgárok egészségi állapota és életminősége konkrétan azon múlik, hogy az Unió melyik tagországában élnek.

“Tarthatatlan, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlása miatt súlyos szakemberhiány veszélyezteti az ellátást a keleti régiókban. És tarthatatlan, hogy az egészségügy szervezését tagállami hatáskörben hagyva az Unió csak megvonni tudja a vállát az egyes tagországokban uralkodó siralmas állapotok miatt.”

Az egyetlen megoldásnak a minimumszolgáltatási keretrendszert teremtését tartja Ujhelyi – “ha már a magyar kormány számára az egészségügy csak másodlagos terület.”

Meg fogjuk csinálni!

Kemény szavakkal illeti a kormány egészségügyi tevékenységét. “Persze az illiberális kormánytól csak a kamu propagandára futja az ügyben, szerintük „soha nem látott mértékben újult meg” a magyar egészségügy.

Nos, ehhez kapcsolódóan legyen elég csak az elmúlt napokban nyilvánosságra került információkból néhányat felidézni: a hivatalos adatok szerint tavaly többen haltak meg kórházi fertőzés miatt, mint autóbalesetben. Az OECD jelentése alapján kimondható: százezrek nem férnek hozzá megfelelő egészségügyi ellátáshoz hazánkban. Ugyancsak nemzetközi jelentések alapján tudjuk, hogy magyar orvosok ezrei, nővérek tízezrei hagyják el a pályát vagy az országot. És, ha még ez sem lenne elég: az elmúlt napokban bukott ki, hogy van olyan szakrendelő, ahol már az időpontfoglaláshoz is csak időpontot lehet kapni.”

Ujhelyi nagy fába vágta fejszéjét. Világosan látja, hogy messze a cél, de, ha közösen és kitartóan teszünk érte megvalósulhat.

“Hosszú menetelés lesz, de az első lépéseket már megtettük.”

Csak cinizmusra futja a kormánytól

Tényleg vérlázító a fideszes államhatalom pökhedni cinizmusa. Miután családról és keresztény értékekről papolnak, az ember azt gondolná, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben ha minimálisan is, de józan helyzetértékelést és felelős tetteket lehet elvárni tőlük. De nem. A narancsuralmi rendszerben tényleg csak a cinizmus, a felsőbbrendű pökhendiség, a tények otromba semmibevétele létezik. – írja Ujhelyi István szokásos hétvégi levelében.

A Fidesz nem is titkolja, hogy harmadrangú területként kezeli az egészségügyet, amelyben – már az orvosi kamara szerint sem – garantálható a biztonságos betegellátás. Ezért fontos és szükséges az a javaslatunk, hogy hozzuk létre az egészségügyi minimálbér intézményét az ágazatban, amely tisztességes bérezést garantál az orvosoknak, illetve ápolóknak, és amely egyszerre jelenthet megoldást az elvándorlás kezelésére, így az egészségügyi rendszer működési biztonságának garantálására.

A napokban írásbeli kérdéssel fordultam Kásler Miklós emberminiszterhez, amelyben rámutattam: ha a kormány szándékai szerint „garantált ágazati bérminimumot” akarnak bevezetni a turizmusban a „tartósan kritikus munkaerőhiány miatt”, akkor egyszerű kormányzati döntés kérdése ugyanezt megtenni az egészségügyben is. Levelemre Rétvári Bence EMMI-államtitkár reagált, de válaszában az előző kormányok mocskolásán és szemfényvesztő hazugságokon túl sokra nem futotta, az egészségügyi minimálbérre vonatkozó javaslatra például egyetlen szóval sem válaszolt.

Az önmagában szánalmasan nevetséges, hogy majd tíz év kormányzás (még egyszer: tíz év!) után is csak óvodás visszamutogatásra telik, de vérforraló, ahogyan a mindenki számára világos tényeket is megpróbálják habonyi szótrükkökkel elfedni.

Rétvári államtitkár ugyanis azzal érvel, hogy a Fidesznek köszönhetően “egy 4-6 éves jogviszonnyal rendelkező OKJ-végzettségű, E2 fizetési osztályba besorolt ápoló bruttó átlagkeresete (mozgóbér-elemekkel és pótlékokkal együtt)” immár meghaladja a háromszázezer forintot, azt azonban elhallgatja, hogy a kezdő szakdolgozók bére alig duplája a létminimumnak, viszont kevesebb, mint fele az országos bruttó átlagkeresetnek. Ez ám a vonzó életpálya modell, nem csoda, hogy volt olyan időszak nemrég, amikor naponta három orvos és legalább két szakdolgozó hagyta el az országot.

Az egészségügy válságos helyzetére az ágazati bérminimum, az orvosok, ápolók és szakdolgozók tisztességes minimálbérének megállapítása jelentene rapid megoldást, míg a rendszerszintű problémákra egy európai egészségügyi minimumszolgáltatás meghatározása, támogatása és megkövetelése a tagállamoktól. Ez utóbbit egyik kiemelt feladatomnak tekintem EP-képviselőként, ezért is vállaltam munkát az Európai Parlament vonatkozó szakbizottságában. Miközben tehát a kormányzatról továbbra is csak cinikus pökhendiségre telik, mi a megoldáson dolgozunk. Mert nekünk a magyar emberek az elsők.

Kiderül, tényleg sztrájkolnak-e a fogorvosok

Legalább több száz, de akár ezer fogorvos is szabadságra mehet mától. Ezzel tiltakoznak a változatlanul alulfizetett praxisok ellen.

Két hétre leállhat egy csomó helyen az állami fogorvosi ellátás, mert a fogászok mától szabadságra mentek (a vállalkozói formában működő rendelők nem tudnak sztrájkolni). A napokban kiderül, hányan választották ezt a megoldást.

A márciusban a Facebookon indult kezdeményezéshez több, mint 1100 doktor csatlakozott. Ők évek óta követelik, hogy a praxisok havi finanszírozását legalább a háziorvosi rendelők átlagosan 1,6 milliós szintjére emelje meg a kormány. A fogorvosok ezzel szemben átlagosan 900 ezret kapnak, ebből kellene nem csak a béreket és a rezsit fizetni, hanem a sokkal eszközigényesebb ellátást finanszírozni.

A kormány az utolsó pillanatban megpróbálkozott tűzoltó jellegű ígérgetéssel. A Magyar Fogorvosi Kamara fogász tagozatának ülésén azzal állt elő Horváth Ildikó államtitkár, hogy még idén egyösszegű, másfél millió forintos juttatásban részesülhetnek, jövőre 250 ezer, 2021-től további 140 ezer forinttal emelhetik a praxisok havi díját. Vagyis egy körzet díjazása elérhetné az 1,2 millió forintot – két év múlva. A Népszava úgy tudja, hogy a tagozat belement ebbe, a facebookos orvosok legalább fele eddig azonban elutasította az ajánlatot.

Két éve egyszeri hárommilliós dotációval operált a kormány, miután mintegy nyolcszáz fogász állt le a mostaninál rövidebb időre. A fogorvosok azonban nem az egyszeri összeget akarják, hanem a havi finanszírozás rendbe tételét követelik.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK