Kezdőlap Címkék Bokros

Címke: Bokros

Nyílt levél Bokros Lajosnak

Kedves Lajos,

hallom, 32 helyen önállóan indultok a választáson. (Már amennyiben minden jelöltetek össze tudja gyűjteni a szükséges számú ajánlást.) Tételezzük fel, hogy sikerül, és mind a 32 jelölteteknek meglesz az ötszáz ajánlója.

Te magad is tudod, hogy egyetlen helyen sem fogtok nyerni. Viszont sok helyen a Fideszt hozzátok helyzetbe, az ő győzelmüket segítitek elő.

Nálunk, a hétkerben az MSZP által is támogatott DK-s, Oláh Lajos az esélyes. Nagy valószínűséggel ő nyerne a Fidesz jelöltjével szemben, de miután te is itt indulsz, és ha nem is sok, de a Fidesz győzelméhez épp elegendő szavazatot elviszel majd, így helyette Bajkai István fog nyerni.

Tudod, ő az a Bajkai, aki tojásos dobozokra festette a nevét, s ezeket aztán szétosztogatta a kerületi lakosok között. Bajkai István osztogathat akárhány tojást a kerületben, krumplit, bármit, csak külső segítséggel tud nyerni.

Külső segítség lettél, Lajos.

Amennyiben te is itt indulsz, a következő végeredmény várható ebben a választókörzetben. Bajkai István lesz az első, Oláh Lajos a második, a jobbikos jelölt a harmadik, te pedig a negyedik.

Ha az LMP is külön indul, akkor ötödik leszel, Lajos.

Vannak versenyek, ilyen például az olimpia, ahol az eredeti elképzelés szerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Persze, ott sem igaz már ez a mondás, ez a mostani választás pedig végképp nem ilyen verseny lesz. Itt a részvétel nem ér semmit, és még az ezüstre sem mondhatjuk, hogy szépen csillog.

Nem mondom, hogy áruló vagy, még kevésbé, hogy Fidesz-bérenc.

Eszembe sem jut egyik sem. Egykori egyetemi társként azt tudom mondani, hogy  jó közgazdász vagy. Jó közgazdász és rossz politikus.

A sértettség beszél belőled, amikor úgy döntöttél, hogy 32 helyen romba döntöd az ellenzék amúgy sem vaskos esélyeit.

Lelked rajta, te tudod, hogy miért teszed.

Szerintem azért, mert nem vettek be az MSZP-DK együttműködésbe. Vagy, nem úgy vettek volna be, ahogyan te szeretnéd, és ezen megsértődtél.

Nekem is rosszul esik, ha kihagynak valamiből. De én magánember vagyok, az én esetleges sértettségem magánsértődés. A te sértődésednek más a tétje. Ezen múlhat például, hogy lesz-e kétharmada a Fidesznek, vagy az, hogy tud-e nyerni egyáltalán.

Sok kis részletből áll majd össze a nagy egész, vagyis, a demokratikus ellenzéki oldal veresége. Nem te leszel ennek a vereségnek az egyedüli okozója, sokan és sokat tesznek ezért, de mostantól le sem tudod tagadni, hogy te is részt vettél ebben a gyalázatban.
Nem mondom, hogy gondold végig újra, mert tudom, hogy már végiggondoltad. Tudod, hogy mit és miért teszel – annál rosszabb nekünk, hogy tudod. Nem egy rossz mozdulat, egy félreértett gesztus, hanem tudatos döntés áll a külön indulásotok mögött.

Nem mondhatod, mert nem hinné el senki, hogy azért indultok, mert győzni akartok és bejutni a parlamentbe. Nemhogy a győzelemhez, még a vereséghez is kevesek vagytok. Veszíteni is lehet szépen és méltósággal – a ti vereségeteket észre sem fogja venni senki.

A miénk – a kormányváltást valóban akaró többségre gondolok – annál láthatóbb és fájóbb lesz.

Bokros Lajos értékelése a „Nemzeti Szégyen Kormányáról”

0

A Modern Magyarország Mozgalom elnöke szerint a magyar gazdaság növekedése elsősorban nem a hazai teljesítménynek, hanem az európai konjunktúrának köszönhető. Az alábbiakban Bokros Lajos legújabb blogbejegyzését olvashatják.

 

Évértékelők évadja köszöntött be februárban a hazai pártoknál. Ilyenkor elvárt, hogy pártelnökök megmondják a tutit arról, hogyan nézett ki az elmúlt évben hazánk teljesítménye a nagyvilágban.

Nem akarok felülni divatnak, nem tartok részletes évértékelőt. Egy év a nemzet életében túl rövid idő, nincs mit értékelni rajta.

Két irányzatot azonban mégis megemlítenék. Ezek nem újak, nem tavalyiak, hanem immár évtizedesek. Fontos azonban, hogy az irányzat évtizede nem változik.

A nemzeti szégyen kormánya igen büszke arra, hogy a magyar gazdaság tavaly 3,7%-os növekedést ért el. Azt sugallják, mintha mindez az ő munkájuk eredménye volna.

Mi sem áll távolabb az igazságtól. Szomszédaink – Horvátország kivételével – mind gyorsabban növekedtek. Románia 5,5%-kal, Lengyelország 4,6%-kal, Csehország 4,5%-kal, Szlovákia 4,1%-kal, Szlovénia és Bulgária 4-4%-kal. Eredmény: tavaly leszakadtunk Közép- és Kelet-Európától.

Miért volt mégis 3,7%-os növekedés? Elsősorban a remek európai konjunktúra miatt, ami lehetővé tette az export kiugró növekedését. Ezen kívül csak a fogyasztás nőtt érdemben, elsősorban a béremelések és a kormány szavazatszerző intézkedései (pl. többszöri nyugdíjkiegészítés) miatt. A beruházások, a jövő motorjai, alig növekedtek és évek óta nagyon alacsony szinten mozognak. Megy kifelé a tőke.

A növekedés lehetne jóval magasabb, ha a kormány intézkedési ösztönöznék, nem pedig visszafognák a jövedelmező beruházásokat. Erről azonban egyáltalán nincs szó.

Másik fontos jellemzője a tavalyi évnek, hogy folytatódik a társadalmi leszakadás, és az uralkodó osztály teljes erkölcsi lezüllése. A most megismerhető OLAF-jelentésből napnál világosabban kiderült, hogy a kormányhoz közeli vállalkozók egy része bűnöző. Szevezett és tervezett költségvetési csalás gyanúja lengi körül a hazai közbeszerzések jelentős részét. A nemzeti szégyen kormánya mellé immár felsorakozott a nemzeti szégyen uralkodó osztálya.

Van min változtatni áprilisban.

Komoly szaktudással rendelkező, személyükben hiteles és tisztakezű vezetőkből alakuló kormányra van szüksége hazánknak. Hogy a leszakadást megállítsuk, majd elindítsuk a felzárkózást.

Ne nagyobb szeletet ígérjen minden párt az egyre kisebb kenyérből, hanem legyen olyan kormány, amelyik képes nagyobb kenyeret sütni. És olyan pék, amelyik nem lopja el kenyerünk felét.

Bokros Lajos: Jelentéktelenedünk

1

Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom elnöke országunk leszakadását elemzi Jelentéktelenedünk című legújabb blogbejegyzésében. A Horn-kormány egykori pénzügyminisztere szerint rugalmasan alkalmazkodni képes, nyelveket beszélő, a mostaninál talán drágább, de világszínvonalú termelékenységre képes munkaerőre lenne szükség.

2017-ben a világ bruttó jövedelmének 25%-át az Egyesült Államokban, 15%-át Kínában állították elő. A sorrend a továbbiakban: Japán 6,2%, Németország 4,4%, azután India, Franciaország és Nagy-Britannia alig több mint 3%-kal. A 145 milliós Oroszország gazdasági összteljesítménye mindössze 2%, alig haladja meg a kicsi Dél-Koreáét.

Ez olyan sorrend, amiben nem érdemes Magyarországot megkeresni, hiszen a hazai teljesítmény világviszonylatban nem százalékban, hanem ezrelékben is alig mérhető.

Nem lenne ez baj, ha felismernénk: kis ország vagyunk, jelentéktelen gazdasággal, aminek a világpiac réseiben kell megkapaszkodni és ott nagyot alkotni. Hogyan lehetséges ez? Kivételes tudással felvértezett, rugalmasan alkalmazkodni képes, nyelveket beszélő, talán drága, de világszínvonalú termelékenységre képes munkaerő révén.

A nemzeti szégyen kormánya a kiműveletlen emberfők szolgalelkű hadseregének tenyésztésében érdekelt.

Szétverte mind a közoktatást, mind a felsőoktatást. Alacsony hozzáadott értékű és technológiai színvonalú feldolgozóipari termékek engedelmes összeszerelőivé igyekszik zülleszteni a jobb sorsra érdemes hazai munkaerőt.

Ez nem a multik hibája, hanem kizárólag a magyar kormányé.

Nem lesz ebből Szingapúr, de még Finnország sem. Ott ugyanis a fejlődés motorja a világszínvonalú oktatás, aminek első feltétele a tanszabadság és az oktatási autonómia. Második feltétele a nyitott szellem, a nyitott gazdaság és a nyitott, befogadó társadalom.

Harmadik feltétele a kivételesen alacsony társadalmi korrupció, állami korrupció nélkül.

Zsákutcába jutott a magyar gazdaság és társadalom fejlődése.

Az elmúlt évszázad folyamán sokadszor.

Magyar népem, nyisd ki a szemed és kezdj el gondolkodni. Amíg önkényuralom van, addig nem lesz nagyobb a torta. Mielőtt az elosztással bíbelődnénk, jó lenne nagyobb kenyeret sütni. Amihez ész, szív és lélek is kell. Magyar és nyitott.

Mellár Tamás: El kell kerülni a dél-amerikai típusú kormányváltósdit

Egyedülálló – egyelőre legalábbis – az országban Mellár Tamás esete: a nem jó kedvéből a politika felé kacsingató közgazdász, oktató, kutató, presbiter lelkész az első, aki nyilvánosan is felvállalta, hogy kész a jövő évi országos választásokon képviselőként indulni szűkebb pátriájában, ha az ellenzék összes pártja – a Jobbiktól a DK-ig – mögé áll. Tárgyalásain „inkább baráti és támogató jellegű közeggel” találkozott, s lát esélyt a teljes összefogásra.

 

Hogyan áll pontosan a választásokra a jelöltsége? Független, több párt támogatásával? Egy párt támogatásával jelölt, s a többi párt Ön mögé áll? És persze ez már biztos az indulása?

Baranya 2. választókerületében indulok, különféle ellenzéki pártokkal folytatok tárgyalásokat az esetleges támogatásukról. Az első nekifutások után úgy tűnik számomra, hogy eléggé pozitívak a visszajelzések, van fogadókészség a pártok részéről. Inkább baráti és támogató jellegű közeggel találkoztam. Egyelőre azonban még korai lenne bármit mondani, hiszen a pártok egymás között is egyeztetnek, egyezkednek arról, hol, kit, hogyan indítanának. Az én körzetemben is még függőben van a konkrét megállapodás a jelölt személyéről. Korábban azt mondtam, hogy csak akkor vagyok hajlandó indulni, ha érzem, hogy mögém állnak az ellenzéki pártok. Erre csak ráerősített a Közös Ország Mozgalom kezdeményezése, hogy közvéleménykutatók által mérik fel mind a 106 egyéni körzetben az egyes potenciális jelöltek támogatottságát, ami után egyetlen jelölt maradhatna állva, s azt közösen indíthatnák a pártok a siker reményében. Én állok e megmérettetés elébe. Ha a közvéleménykutatás eredménye alapján nem én leszek Baranya 2. választókerületében a lakosság által a legnagyobb arányban támogatott jelölt, akkor én habozás nélkül hátra lépek. S vállalom, hogy a legnagyobb támogatottságú jelöltet a tőlem telhető minden módon támogatni fogom. Merthogy

nem az én képviselőjelöltségem a cél, hanem a Fidesz leváltása,

és nem leszek csalódott, mert merem remélni, hogy az életutam is mutatja, hogy nem a politikára tettem az életemet. Van nekem egy becsületes közgazdász szakmám, oktatói és tudományos teljesítményem, nem vagyok rászorulva arra, hogy képviselő legyek.

Miért kész mindennek ellenére mégis beszállni a politikába?

Helyzet van, kiélezett helyzet, s úgy érzem, jeleznem kell, hogy kész vagyok ringbe szállni a közös célrét, a Fidesz leváltásáért.

Kik ösztökélték erre a szerepvállalásra? Netán az Eötvös Csoport vagy valamelyik párt?

Az Eötvös csoport egyáltalán nem ambicionálta ezt, sőt, még igyekszik is egy kis távolságot tartani a napi politikától, hiszen a csoport tagjainak elsődleges célja a konzervatív értékek megőrzése.

Mint régebben a polgári köröké volt? Mintegy az ő szerepüket próbálják átvenni?

Azokat a konzervatív, ha úgy tetszik, nemzeti liberális értékeket igyekszünk megőrizni, amelyektől a Polgári körök, de még inkább a Fidesz maga igencsak eltávolodott, ez utóbbi nagyon erőteljesen. Mosolygok, amikor hallom, hogy belső tájékoztatókon Orbán Viktor azt mondta rólam, hogy  „Mellár egy áruló” – ha visszanézzünk 10-15 évet, akkor azt látjuk, hogy miközben én konzekvensen kiálltam bizonyos értékek mellett, a Fidesz és Orbán Viktor ettől nagyon eltért, nem egy tekintetben 180 fokot fordulatot vett. Ma már látványosan tagad sok olyan eszmét, amely mellett egy-másfél évtizede még kiállt.

Visszatérve a döntésére, hogy politikai szerepet vállal: mi adta ehhez a löketet, hiszen önmagában a kurzussal való egyet nem értés miatt az emberek zöme nem nyilvánítja ki, hogy elindulna az országos képviselőválasztásokon?

A döntés viszonylag hosszabb érlelődés eredménye, gyökerei két évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Akkor indult Pécsett egy polgári szerveződés, amelybe hívtunk pártokat és civileket hogy közösen gondolkodjunk el a város és az egész ország jövőjéről, arról, mit tudunk mi érte tenni, hogyan tudunk ennek érdekében együttműködni. Ugyanis az már akkor is világosan látszott, hogy a pártok helyi képviselőt az országos központ irányítja, Budapesten határozzák meg, hogy mit csinálhatnak, merre mozdulhatnak. Ebből a szerveződésből jött létre a „Mind egyet akarunk” csoport. A  beszélgetések előrehaladtával egyre erősebben merült fel a kérdés, vajon a civilek és a pártok  tudnának-e közös jelöltet indítani a jövő évi választásokon. Mindenkitől kértünk, hogy állítson össze egy listát a potenciális jelöltekről, akiket terveztünk azután megkérdezni arról, hogy hajlandók-e a szerepvállalásra. Ennek a folyamatnak én voltam az egyik irányítója, s a mikor kiderült, hogy nemigen tudunk megfelelő személyt találni, aki el is vállalná a felkérést, egyre többen fordultak felém. Én jó darabig hárítottam:

nem vagyok és nem is akarok politikus lenni, de mind többek véleménye volt – vagy igazuk van vagy nem –, hogy velem lenne reális esély legyőzni a Fidesz jelöltjét.

Sok-sok vívódás után, a lelkiismeretemre hallgatva, a családommal, barátokkal egyeztetve jutottam arra a döntésre, hogy belevágok, még akkor is, ha kudarccal végződik a dolog, hiszen legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam. Bár a környezetemben nem arattam osztatlan sikert, nagyon féltettek és még most is féltenek.

Nem csodálom, hiszen a rágalmazástól kezdve a karaktergyilkosságig minden benne van a pakliban. Trenírozza ennek kezelésére magát?

Erre nagyon nehéz felkészülni, mert váratlan dolgok történhetnek, s ki tudja, éppen hogyan próbálnak fogást találni rajtam? Persze már el is kezdődött, hiszen meggyőződésem, hogy Deutsch Tamás akciója már a támadás része: mint ismert, azt állította, hogy Jeszenszky Géza, Bod Péter Ákos és én már a politikai elbutulás szakaszába léptünk. Ez a szokásos Fideszes taktika: nem folytatnak érdemi vitát egy adott kérdésről, hanem állítják, azért más a véleményünk, mint a kormányé, mert sértettség, irigység és dac van bennünk amiért  nem vettek be a hatalomba. Erre a vélekedésre én azt válaszoltam,  – s ezt tudattam is Deutsch-csal –, hogy

kész vagyok leülni egy nyilvános vitára Matolcsy Györggyel és Varga Mihállyal, s ha szakmai érvekkel meg tudnak győzni, akkor meg fogom változtatni a véleményemet és csak  borászkodni fogok életem hátralévő részében.

Visszatérve a jelölt szerepének az elvi elvállalására: ezek szerint nem valamely párt ösztökélésére egyezett bele?

Elterjedt, hogy a MoMa jelöltje lennék – de ez nem így van. Már csak azért sem, mert tejesen világos, hogy csak akkor van esélyem nyerni, ha függetlenként indulok, s így minden ellenzéki párt támogatására jogosan tarthatok igényt. Várom tehát minden párt támogatását, a DK-tól a Jobbikig bezáróan. Csak így lehet legyőzni a Fidesz homogén bázisát.

Említette a Jobbikot. Vannak olyan vélemények, hogy eleve a Jobbikkal szimpatizál. Az, hogy sok más demokratikus párt – például az Ön által is emlegetett MoMa, amely, ha jól tudom elsőként állt Ön mögé – deklarálta már, hogy a Jobbikkal nem hajlandó összefogni. Ön szerint azért fű alatt mégis lehetséges ez az összefogás?

Nem vagyok Jobbik-párti, de ebben a pillanatban minden ellenzéki párt szavazatára szükség van a jelenlegi kormány leváltása érdekében. Elég, ha megnézzük a közvéleménykutatási adatokat: ma a Jobbik a második legerősebb párt. Lehet persze azt mondani, hogy ez vagy az nem elfogadható, de én tudok a DK-ban és az MSZP-ben is mondani olyat, ami nem elfogadható.

S lehet, hogy nem csak Vona és társai egyes múltbéli gondolatai, tevékenysége elfogadhatatlan, vannak gondok akár Gyurcsány esetében is.

De én vele is együtt kívánok működni a közös cél érdekében. Miként Vonával is. A magam részéről nem fogadom el egyik párt programját sem, de persze nem is azoknak a pártprogramoknak a megvalósítása az elsődleges feladat. Hanem a demokrácia helyreállítása, a fékek és ellensúlyok rendszerének a visszaállítása, a nemzeti intézmények kinevezési gyakorlatának a megváltoztatása, új választási törvény hatályba léptetése, egy új alkotmányozási folyamat elindítása. A szakmai kérdések, problémák megoldása majd csak ezek után válik aktuálissá.

Ön szerint van reális esély az ilyen széleskörű összefogásra?

Szerintem van rá lehetőség, hiszen vannak alapvető, közös célok. S nem csak lehetőség, szükségesség is van. Éppen ezért mondom, hogy aki bármely oldalon nekiáll ideológiai kérdésekkel foglalkozni ebben a helyzetben, az a Fidesz malmára hajtja a vizet, s előrevetíti a kormány leváltásának a kudarcát.

Fel kell tudni ismerni a történelmi szükségességet:

vagy újból kétharmaddal győz a Fidesz, s akkor kivezet bennünket az Európai Unióból, s hozzáköti Magyarországot az oroszokhoz, a keleti despotikus rendszerekhez, s folytatja a sorosozó, burkoltan antiszemita politikáját, vagy össze tudunk fogni, s akkor lesz egy olyan koalíciós kormány, amelyben a Jobbik – bár legerősebb pártként, de mégis – kisebbségben, tehát kontroll alatt lesz. Ez a helyzet pedig sanszot ad arra, hogy egy következő választáson – amely korábban lehetne mint a normál négyéves ciklus — már programalapon fogjanak össze a demokratikus erők. Egyébként visszatérve a Jobbikra vonatkozó kérdésére: ha a két lehetséges forgatókönyv között kell választanom, akkor egyértelműen a másodikra teszem a voksomat

A fentiek fényében különösen érdekelne, hogy az egyes nagyobb pártokkal miben ért és miben nem ért egyet. Tudna mondani példákat?

Bár konzervatív vagyok, mégis egyetértek az MSZP és a DK álláspontjával, hogy csökkenteni kell a jövedelemkülönbségeket Magyarországon, s ennek egyik eszköze lehet a progresszív személyi jövedelemadó ismételt bevezetése. Sőt, tovább megyek, bizonyos vagyoni határ felett akár vagyonadóval is segíteni kellene ezt a folyamatot. Már csak azért is – s ebben is egyetértek e pártokkal –, mert

nem piaci alapon és nem tehetségre épülve halmozódtak fel óriási vagyonok, hiszen például Mészáros Lőrinc zsenialitásával kapcsolatban van mit megkérdőjelezni – igyekeztem finoman fogalmazni.

Ugyanakkor kifejezetten elutasítom a szocialisták 13. havi nyugdíj visszaállításának az ötletét: ugyanis ez egyszerűen nem fenntartható. A nyugdíjrendszert éppen hogy normatívvá kellene tenni, a névleges számlás rendszer bevezetésével, hogy világos legyen mindenki számára, amit kap nyugdíjjáradékként, az arányos a járulékbefizetéseivel. Amúgy tovább megyek: azt is normatívvá kellene tenni, hogy a választásokat megelőzően senki ne ígérgethessen magas nyugdíjakat, a járandóság emelése minden időszakban a GDP alakulásától függjön.

Mi a helyzet a Jobbik terveivel? Mivel ért egyet, s mivel nem?

Vegyük a béruniós tervüket. Elutasítom azt a primitív értelmezést, hogy itt és most béreket kell emelni. Hiszen bért csak akkor lehet emelni, ha megfelelően nő a termelékenység.

Sokkal árnyaltabban kell kezelni a kérdést, egyébként, amikor Vona Gáborral tárgyaltam, akkor ő is árnyaltabban fogalmazott.

Az Európai Unióban is vannak olyan nézetek, hogy speciális programok kellenek, amelyek a fejlesztéseket nem a volt szocialista (tag)országok  alacsony béreire alapozzák, hanem egy hosszabb ideig tartó bérfelzárkózást előrevetítő folyamatot indítanak el, amelynek az alapja a termelékenység növelése, mégpedig a high-tech iparágak, a modernizáció, a magasabb hozzáadott érték termelésének elterjesztésével. Ellenkező esetben ugyanis úgy járunk, mint a Medgyessy kormány béremelésével az oktatásban és az egészségügyben: az sem bizonyult rendszerszintű megoldásnak.

Pont az az LMP emelne nagyon nagyot ebben a két szférában, amellyel Önt szintén „összehozták már”.

Egyetértek azzal, hogy ezek a bérek rendkívül alacsonyak, de a lóra nem úgy kell felülni, hogy megemelem az oktatásban és az egészségügyben a béreket, hanem úgy, hogy koncepciót alakítok ki, s annak megvalósításával szüntetem meg a rendszerben egyidejűleg tetten érhető forráshiányt és pazarlást. Először hatékonyan működő rendszereket kell kiépíteni, s amikor azok már jól működnek, akkor jöhet a béremelés.

Eddig viszonylag keveset beszéltünk a kormányról. Nagyon érdekelne, hogyan jellemezné az eddigi Orbán-kormányok gazdasági jellegű tevékenységét.

Ha függvényszerűen akarnánk bemutatni a problémát, s a vízszintes tengely lenne az időtengely és a függőleges az eredmény szintje, akkor azt látnánk, hogy az egymást követő Orbán-kormányok teljesítménye egyre rosszabb. Az elsőben – 1998 és 2002 között viszonylag jó gazdasági teljesítmény eredményeként viszonylag jó állapotban adták át a kormányzást a következő kabinetnek. Ha a rendszerváltás óta regnáló kormányok között kellene döntenem, akár azt is mondhatnám, hogy a legjobb címért is sikerrel indulhatott volna nálam. A második Orbán-kormány sokkal gyengébben muzsikált, de legalább valamilyen szinten végrehajtott egy gazdasági stabilizációt.

A harmadik kormányzati periódus tevékenysége ugyanakkor már egyetlen dologban merült ki: abban, hogyan tudják magánvagyonokká transzferálni az uniós pénzeket.

Teljesen lemondtak a gazdaság modernizációjáról, vagy akár arról, hogy megmentsék, de legalább feljebb emeljék a társadalmilag leszakadókat. Ez a kormány számomra az 1990 óta regnálók közül a legrosszabb. Én ezt nagyon sajnálom, már csak azért is, mert én tényleg szívvel-lélekkel az első Orbán-kormány mögé álltam, s támogattam a második Orbán-kormány hatalomra jutását, ezért is vállaltam el a Századvég kutatási igazgatói posztját. Sajnos rá kellett azonban döbbennem, hogy már nem a polgári Magyarországot akarták megteremteni, hanem egy stabil uralmat, egyébként igen hasonlóan ahhoz, amit a szocialisták csináltak, csak éppen jóval nagyobb hatékonysággal. Miként a korrupció terén, a Gyurcsány-kormány korrupciója csak gyenge kísérlet volt összehasonlítva Orbánék zseniális módon csúcsra járatott korrupciójával. Mindennek köszönhetően az ország most éppen a lehetőségeit éli fel.

Ha egy mondatba kellene sűríteni: miben látja a jelen kormány történelmi bűnét?

Gazdasági szempontból az, hogy elherdálta az uniós forrásokat, amelynek nagysága GDP-arányosan a II. Világháború utáni Marshall-segéllyel vetekszik. Nem arra használták és használják, hogy elinduljon a gazdaságban a modernizáció, a szerkezetváltás, a technikai-technológiai váltás, csupán arra, hogy legyen 3-4 százalékos gazdasági növekedés. Plasztikusan is le tudom írni, hogy mit csináltak:

kaptunk egy nagy köteg eurót, s ahelyett, hogy megszerveztük volna belőle, hogy hosszú távon legyen elegendő tüzelőanyagunk, inkább elégettük a köteg pénzt, ami finom meleget ad ideig-óráig, hiszen a papír nagyon jól ég. Ettől rövidtávon meleg lesz, az emberek is ezt érzik, és értékelik.

Abba már nem gondolnak bele, hogy soha vissza nem térő lehetőséget égettünk el. Történelmi bűn ez, hiszen ebből a támogatásból érzékelhető változásokat, felzárkózást lehetett volna végrehajtani. Ahogy tették azt például a szlovákok vagy éppen a balti államok. Gyurcsányék jó konjunkturális időszakban eladósították az országot, Orbánék pedig elherdálták az uniós támogatásokat a rövid távú növekedés által elért rövid távú politikai haszon reményében.

Ha sikerülne a kormányváltás, mi lenne a legfontosabb teendője – a fentiek fényében is – az új kormánynak?

Döntő, hogy az új kormány mennyire lesz foglya a hatalmi érdekcsoportoknak. A rendszerváltás azért ment vakvágányra, mert a kormányok hatalmi érdekcsoportok foglyai voltak – igaz, ezeket most divatos oligarcháknak vagy éppen nemzeti burzsoáziának nevezni. Ilyen volt ugyan már 2010 előtt is, de akkor Orbán bejelentette, hogy Magyarországon vége az oligarchák világának – persze közben azért csak ott ült mellette Csányi és Demján, akik szerepet játszottak Orbán hatalomra jutásában. Ha valóban egy elkötelezett szakértői kormány tud majd felállni, olyan, amely nem foglya egyetlen gazdasági érdekcsoportnak sem, akkor az könnyen össze tud állítani egy rövid távon is ható gazdasági programot.

De az szinte bizonyos, hogy kétharmadot nem tudna elérni – akkor hogyan tudna működni a megörökölt környezetben?

Ez nem nagyon számítana abban a lélektani előnyben. 55 százalékkal is csodát lehetne tenni. Arról nem szólva, hogy a nemzeti intézmények esetében olyan szabálytalanságok történtek, amelyek miatt akár feles  törvények alapján is el lehetne indítani az eljárásokat. Két dolog kiemelkedően fontos: az első, hogy hatalomra jusson az ellenzék. A másik, hogy felálljon egy olyan kormány, amely szakmai alapon tud döntéseket hozni, s nem hatalmi érdekcsoportok befolyása miatt.

El tud olyan embert képzelni, aki kész lenne egy ilyen – a Jobbikot is magában foglaló – koalíciós kormány élére állni miniszterelnökként?

Nem zárom ki. Bízom benne, hogy van olyan tisztességes jó szakember, aki az ország érdekét nézve hajlandó részt venni az Orbán-kormány örökségének a lebontásában.

Van esély a győzelemre, ha az emberek nagy többsége rádöbben arra, hogy elég volt az eddig megszokott váltógazdaságból, és nem a majdnem egyformán rossz 2010 előtti és a 2010 utáni kormányok közül kell választani.

Ha rádöbbennek, hogy ellenkező esetben jön a dél-amerikai típusú kormányváltósdi, s nem lesz valódi rendszerváltás, akkor akad majd lehetséges jelölt a miniszterelnöki posztra is, olyan aki képes kivívni a szavazók többségének a szimpátiáját. Ez nagy lecke az egész országnak.

Tehát el tudja képzelni, hogy lesz ilyen ember? És abban is biztos, hogy a pártok mögé állnának? És egyáltalán, Ön szerint már közös miniszterelnök-jelölttel kell nekifutni a választásnak?

Csak úgy van értelme a 106 jó jelölt kiválasztásának is, ha mellé tudnak rakni civil miniszterelnököt, akár egy egész árnyékkormányt, mert ez lehet hívószó arra, hogy azok is menjenek el választani, akik nem képesek egyetlen párt mellé letenni a voksukat.

Ez talán mozgósítani tudná azokat, akik azért nem terveznek szavazni, mert „úgyis mindegy”. Így lehetne választást nyerni és jelentős változásokat végbe vinni.

S ha ez a széleskörűen, a ma ellenzéki pártok által támogatott kormány bizonyos ideig korlátozott mandátumot adnának  – a demokrácia helyreállítása, a fékek és ellensúlyok rendszerének a visszaállítása, a nemzeti intézmények kinevezési gyakorlatának a megváltoztatása, új választási törvény hatályba léptetése, egy új alkotmányozási folyamat elindítása feladatával – , akkor ennek végeztével ki lehetne írni egy új választást.

Ez gyakorlatilag a MoMa 500 napos programja, nem?

Akár az is lehet a közös alap. Jómagam nem véletlenül vettem részt az 500 napos program promóciós filmjében, ahol támogattam is az elképzelést. Alkotmányozó nemzetgyűlést kell létrehozni. Ez valóban történelmi helyzet, ezért is vállalom a független jelöltséget.

Ön vállalna posztot egy ilyen kormányban?

Azt nem, legfeljebb tanácsadói szerepet akár a miniszterelnök, akár valamely miniszter mellett.

Nem tart attól, hogy ha sikerül mindez, amit politikailag tervez, akkor nem jut majd ideje az „életre”? Borászkodni, zongorázni, eleget tenni presbiteri kötelezettségeinek, s persze család, stb.?

Kétségkívül így lenne. De a vallásom  segít választ adni erre: ha a Jóistentől kaptam talentumot, akkor azzal kötelesség is jár. Akkor szolgálni kell! Ha valóban olyan helyzet lesz, hogy szükség lesz arra, amit én tudok, akkor nem szabad méricskélnem, hogy mihez lenne leginkább kedvem, hanem be kell állnom és tenni a dolgomat, hogy az ország haladjon előre.

Látatlanba, ingyen kaptam a talentumot, amivel el kell számolnom: ha jó cél érekében használtam, akkor volt értelme az életemnek.

Ha az emberek bizalmat szavaznak nekem, akkor én készen állok a köz javára tevékenykedni, s ideiglenesen lemondani a békés, nyugdíjas évekről.

MoMa: Elérkezett hozzánk a fasizmus második szakasza

0

Amikor a kormány már nem egyszerűen gerjeszti az idegengyűlöletet, hanem büszkén visszaigazolja és támogatja a megvadult csőcselék törvénytelen cselekedeteit. Van-e még lejjebb?

Orbán Viktor kormánya lerántotta magáról az utolsó leplet: nemcsak megtűri az általa fűtött gyűlölet uralmát, hanem kifejezetten támogatja azt. Ez maga a fasizmus, mégpedig a javából.

Bűnpártolóvá, bűntények támogatójává süllyedt a kormány, önmaga is csőcselékké silányult.

Nem kis teljesítmény huszonhét évvel a rendszerváltás után.

Ha semmi nem volt idáig, ami ébresztőt fújt, ennek a gyalázatnak végre annak kell lennie.

Erdő Péter elmenekült a kérdés elől. Az egyházak hallgatnak.

Hová süllyed Magyarország?

Mindig mondtam, most újra mondom, hogy az Orbán-rendszer nem elsősorban azért tarthatatlan, mert gazdaságilag leszakadást hozott ránk, mert társadalmunkat szétszakítja, szaporítja a szegényeket, külpolitikai elszigeteltségbe taszította az országot, hanem elsősorban azért, mert kulturálisan és erkölcsileg megbukott. Gonoszsága és aljassága nem ismer határt. Ennek kára évszázadokig velünk marad.

Az a rendszer, amely lábbal tiporja a jogrendet és az emberi méltóságot, nem méltó Magyarországhoz.

Ha megtartjuk jövőre, akkor azonosulunk vele.

Fel kell ellene lépni minden eszközzel.

Azonnal és megalkuvás nélkül – áll a Modern Magyarország Mozgalom közleményében, amelyet Bokros Lajos elnök írt alá.

Hogyan képzeli az adórendszert a DK és a MoMa?

Immár eldöntött tény, hogy a jövő évi választásokon együttműködik a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) és a Bokros Lajos fémjelezte Modern Magyarország Mozgalom (MoMa). Éppen az a két párt, amelynek kidolgozott választási programja van. Érdemes megnézni, mennyire fésülhető össze a két párt programja. Mit gondolnak az adó- és a nyugdíjrendszerről, az egészségügyről, az oktatásról?

 A DK „Sokak Magyarországa” program-vitaanyaga már konkrét intézkedésekre bontja le az elképzeléseket, a MoMa „A felemelkedés programja” pedig ezen is túlmenve az államnak a bevételeivel is foglalkozik. Békesi László volt pénzügyminiszter, gazdasági szakértő a FüHü-nek adott interjújában azt mondta, hogy „igazán koherens, modern, az ország számára valóban hasznos gazdaságpolitikai programja” lényegében csak a MOMA-nak van. Viszont arról is beszélt, hogy

ha valamit, akkor a DK és a MoMa programját össze lehetne fésülni.

Akkor lássuk, mit mond a két párt a kiemelkedően jelentős – messzemenő társadalmi hatásokat gyakorló – gazdasági kérdésekről.

ADÓZÁS

DK

A havi egymillió forint fölötti jövedelmekre magasabb adókulcs, a hárommillió forint feletti havi keresetek esetén magas összegű különadó; a sok százmilliós vagyonok öröklésének megadóztatása. A személyi jövedelemadó-bevallás megszüntetése, az adók kiszámítása és befizetése az állam feladatává válik.

Családi adókedvezmény átalakítása az alacsony és átlagos jövedelmű családok javára. A családi adókedvezmény igénybevételének fokozatosan megszüntetése az átlagbér kétszerese fölött

Az alapvető élelmiszerek, az internetszolgáltatás, a megújuló energia és az ehhez kapcsolódó eszközök áfa-kulcsának a csökkentése.

Az adóhatóságon belül a nagyvállalatok és a különösen nagy jövedelmű magánszemélyek adózását kiemelten figyelő akciócsoport létrehozása.

Az adófajták és kedvezmények számának radikálisan csökkentése.

A szociális hozzájárulási adó megszüntetése, munkáltatói társadalombiztosítási járulék bevezetése.

A társasági és az iparűzési adót egységes értéktöbblet-típusú adó váltja fel. Társasági adó csökkentése csak a kkv-knál.

A kiemelt látványsportok TAO támogatásának megszüntetése.

MoMa

Többkulcsos, progresszív személyi jövedelemadó. A minimálbér kétszereséig maximum 10%-os, jelképes adó, mellette egy 20%-os és az igazán magas jövedelmekre egy 30 %-os adósáv. Minden kedvezmény és mentesség megszüntetése. A központilag beszedett szja-ból származó bevétel felét az önkormányzatok közvetlenül megkapják szabadon felhasználható forrásként. Az szja-bevétel másik fele kötelező feladatok célzott finanszírozását szolgáló fejkvóták formájában (pl. közoktatási tanulólétszám) kerül vissza hozzájuk.

A legjobb helyi adófajta az ingatlanadó. A tárgyiasult jövedelmeket be kell vonni a társadalmi közteherviselésbe.

Az adórendszer semlegességének a megteremtése, a vállalkozói nyereségek adója 10%-tól indulna és a kulcs a méret arányában emelkedne.
Az összes, ágazati jellegű, büntető célzatú, versenytorzító adófajta megszüntetése.

Kevés legyen az általános forgalmi adó-kulcs, fokozatosan csökkenteni és a kulcsokat közelíteni kell egymáshoz.

A társadalombiztosítási járulék minden dolgozóra egységesen érvényesnek és stabil mértékűnek kell lennie. Az érdemi reform lényege az, hogy a járulékfizetés és a járadékélvezet közötti kapcsolatot a legszorosabban helyre kell állítani egyéni szinten.

EGÉSZSÉGÜGY

DK

A szolidaritás elvén működő egészségügy. Alanyi és biztosítotti jogon alapuló juttatások, mellé tb-extra, önkéntes csomag. Az OEP feladatainak, működésének helyreállítása. Előtérben a megelőzés. Sporthoz való jog biztosítása az egészségért.

MoMa

Reformok kritikus tömegére van szükség. A szolgáltatásban az államosítás, központosítás megszüntetése, az önkormányzati tulajdon visszaállítása, a magántulajdon térnyerése, szabályozott verseny feltételeinek megteremtése.

A háziorvosi és szakrendelői rendszer önálló vállalkozói formájának megerősítése, csoportpraxisok támogatása; a magánbiztosítás jó szabályozása, fokozatosan kötelezővé tétele; a gyógyító személyzet közalkalmazotti jogállásának megszüntetésével a bérek felszabadítása.

Napra kész elektronikus betegségbiztosítási kártya bevezetése, s ezzel a potyautasok hatékony kiszűrése és a fizetési fegyelem komoly mértékű megerősítése.

NYUGDÍJRENDSZER

DK

A társadalombiztosításhoz való alkotmányos jog helyreállítása, a társadalombiztosítási befizetések szolgálják a nyugdíjak fedezetét és az egészségügy finanszírozását. Kétpillérű állami nyugdíjrendszer: az alanyi jogon járó alapnyugdíj és az egyéni nyugdíjszámlához kötődő, járulékalapú munkanyugdíj.

A nyugdíjak vásárlóérték-megőrzésének a garanciája törvénnyel.

Nyugdíj extra bevezetése: megfelelő gazdasági növekedés estén a nyugdíjasok az inflációt követő nyugdíjemelésen felül is részesedjenek a gazdasági gyarapodásából.

Mindenkit megillető alapnyugdíj.

Kétpillérű nyugdíjrendszer rugalmas nyugdíjba vonulási korhatárral.   Meghatározott szolgálati idő esetén, a nyugdíj arányos csökkentése mellett, a nyugdíjkorhatár elérése előtt 3–5 évvel lehessen nyugdíjjogosultságot szerezni

A rokkantnyugdíjak méltánytalan átalakításának a felülvizsgálata.

A korábban nyugállományba vonult fegyveres és rendvédelmi dolgozók és a hasonló helyzetű más csoportok elorzott nyugdíjas státuszának helyreállítása, az őket sarcoló járulék eltörlése.

A nyugdíj- és járulékplafon helytelen szabályozásából fakadó irritálóan magas, akár milliós nyugdíjak megszüntetése.

Az önkéntes nyugdíj-előtakarékossági formák ösztönzése adókedvezményekkel. A magánnyugdíj-pénztári tagok megtakarításának átviteli lehetősége az önkéntes nyugdíjpénztárakba.

MoMa

A nyugdíjrendszer reformja a svéd modell irányába: a nemzedékek közötti, szolidaritási jellegű jövedelemelosztást megtestesítő, felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszer, amelyen belül a nyugdíjkorhatár a várható élettartammal párhuzamosan emelkedik; annyi nyugdíjat osztanak ki, amennyi a dolgozók befizetése; az egyes nyugdíjas viszonylagos értelemben annyi nyugdíjat kap, amennyit élete során relatíve befizetett az összes többi polgárhoz képest.

A kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer újraindítása, a cafeteria rendszerbe bevonása.

OKTATÁS

DK

Korszerű, mindenki számára elérhető tudást biztosító oktatás, szektorsemleges finanszírozással, esélyteremtő szociális infrastruktúra, a szaktudás megújítását lehetővé tevő közismereti oktatást is ellátó szakképzés, mindenki számára elérhető felsőoktatás az első két szemeszterben tandíjmentességgel, egész életen át tartó tanulás feltételeinek a megteremtése.

MoMa

Oktatási reform, első lépéseként az általános iskolákat vissza kell adni az újonnan létrehozandó járási és városi önkormányzatoknak.

A tankötelezettség 18 éves korig tartson. Nagyobb, jobban felszerelt, bőkezűbben finanszírozott egész napos általános iskolák.

A közoktatási intézmények finanszírozását nem szétaprózott normatívák, hanem egyetlen megemelt fejkvóta szerint kell biztosítani.

A pedagógus bérek emelése, az igényekhez igazodó képzés.

Minden járásban egy kiemelten támogatott, társadalmi figyelem középpontjában álló szakközépiskola.

A felsőoktatás nem állampolgári jogon járó és mindenki számára hozzáférhető ingyenes közszolgáltatás. A változó költségek jelentős hányadát – legalábbis az alapképzésben – a tanulmányok eredményességéhez is kapcsolt és tandíjnak nevezett tandíj kell, hogy fedezze. Ennek fizetése alól csak a leginkább rászoruló diákok kaphatnak felmentést.

Összefog Gyurcsány és Bokros pártja

0

A Közös Ország Mozgalom tegnap esti rendezvényén jelentették be: megkezdi a tárgyalásokat a Demokratikus Koalíció és a Mozgalom Magyarországért.

Gyurcsány ezt írta ki a mai megállapodásról a hivatalos Facebook-oldalára:

Bokros Lajossal ma bejelentettük, hogy a DK és a MoMa együttműködnek a jövő évi választásokon a Fidesz legyőzése érdekében. A célunk nem változott: minden fideszessel szemben egy demokratikus ellenzéki jelölt legyen mind a 106 választókörzetben. És nem változott a magatartásunk sem: minden demokratával, demokratikus ellenzéki párttal együttműködni, tárgyalni szeretnénk, nincsenek feltételeink.

Megnyílt az Agora, megkezdődnek az egyeztetések

0

Megnyílt az Agora Budapesten, az Országgyűlés épülete előtt, a Kossuth Téren. Nyolc demokratikus ellenzéki párt elnöke és a szervező, Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalma (KOM) nevében mondott rövid – ötperces – beszédet az összegyűltek előtt.

Egyetértés volt abban, hogy nagyon sok kérdésben nem értenek egyet, de abban is, hogy az új választási rendszer elengedhetetlen egy „Közös Magyarország” megteremtéséhez. Az Agorán a munka szeptember 4-én kezdődik, s október 23-ig tart, bármi is történjék – ígéri Gulyás Márton. Az Agora, azaz egyeztetések, eszmecserék tere, amelyet  az Alkotmány utca végén, a Kossuth térrel szemben állítottak fel.

Gyurcsány Ferenc, DK

Ne a nemzeti kicsinyesség és nemzeti önzés rendszerével akarjuk felváltani a rendszert. A következő hét hónap a bizonyosságnyújtásnak a hét hónapja is lesz. Az elmúlt napokban

a MOMA és a DK megállapodott arról, hogy közösen fognak készülni a következő választásokra és közösen is indulnak.

A választási rendszer tisztességének és szabadságának, igazságosságának nem az a feltétele, hogy arányos vagy többségi, van egy feltétele, ami látszólag formai, de igazából tartalmi, az, hogy az ellenérdekű politikai felek egyezsége alapján jön létre. Kompromisszumkész vagyok, de ne legyünk naivak, van tapasztalatunk a Fidesz működéséről,  ilyen hatalom körülményei között a törekvésünknek korlátai vannak. Megfejtést kíván, miért kellett egy ilyesfajta közvetítő, hogy leüljünk közösen, és

miért nem tanított meg minket az elmúlt hét év kevés sikerre és sok kudarca.

Juhász Péter, Együtt

Túl kell lépnünk azokon a hazugságokon, amelyekkel a választókat a különböző pártok félrevezetik a választókat. Fontos a szakpolitika, ne csak populista demagóg frázispuffogtatás legyen. Igazságos választási rendszer kell, de szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy meg lehet azt szavaztatni a Fidesz többségű Országgyűlésben. A jelenleg hatályos keretek között csak akkor lehet megbuktatni a Fideszt, ha egy ellenzéki jelölt áll a Fidesz jelöltjével szemben.

Arra kell készülni, hogy egy jelölt legyen, akkor nem csak az abszolút többség állítható meg, de meg is nyerhető a választás.

Hadházy Ákos, LMP

Egyértelmű, hogy a következő választás nem lesz tisztességes, már most elcsalják– milliárd forintokból kampányol a kormány, mossa az agyakat, lát el információkkal lopott pénzből megvásárolt sajtót.  S külföldön dolgozók kizárása olyan, mint 1948-ban a B-listázás volt:

500 ezer ember véleményét zárják ki.

Fodor Gábor, Magyar Liberális Párt

A választási rendszer még aránytalanabb lett, de nem vagyok szkeptikus, mert a politikában nagyon gyorsan tud minden változni, fel kell mindenre készülni.  Lényeges, hogy mi születik itt meg az Agorán, hogy sikerül-e a politikai pártokat, erőket egy irányba állítani.

Nem tudjuk, mikor lesz az a pont, amikor szükség lesz rá, de azért dolgozunk hogy minél előbb.

MSZP Molnár Gyula

Első lépés az igazságtalan választási rendszer megváltoztatása. Fontos ahhoz, hogy később minden más fontos kérdésről tudjunk beszélni. Most reményteli a kísérlet, de azért készüljünk a realitásokra. S azt is tudni kell, hogy a jelenlegi választási rendszerben egy párt nem tudja legyőzni a Fideszt, csak egy pártszövetség vagy pártkoalíció. Csak azok, akik megállapodtak a körzetekben, s közös listán indulnak,

de nem matematikai modelleket, hanem értékközösséget kell ehhez alkotni.

Botka tíz pontja a patrióták értékközösségének tíz pontja. Több mint kormányváltásra, majdnem rendszerváltásra lesz szükség.

Bokros Lajos, MOMA

Ma délelőtt szórólapoztunk, s mindenki, aki elfogadta a szórólapot egy követeléssel állt elő: „Tessék ellenzéki egységet kovácsolni!”. Ma mindenki ezt követeli, aki demokrata és hazafi. Aki nem hajlandó ebben az ellenzéki szövetségben egyenjogúként részt venni, az a Fidesz rendszer,  Orbán önkényuralom szekértolója és támasza. A MOM nem baloldali párt, hanem egy konzervatív, szabadságelvű, nemzeti ihletésű, európai karakterű párt, de

a legnagyobb örömmel működünk együtt a DK-val és az összes többi demokratikus ellenzéki párttal.

A pártok abban egyetértenek, hogy a demokrácia nélkül Magyarországnak nincs jövője. Most azt kell keresni, ami összeköt bennünket, nem falakat, hanem hidakat, nem kerítést kell építeni. A MOMA ezért is hirdette meg az 500 napos programját.

Orosz Anna, MOMENTUM

Sokan sokféleképpen gondolkodunk, de a nap végén közös megoldásokat kell találni, ehhez kell vita, párbeszéd, kompromisszumok. Nem söpörjük le az ellenvéleményt az asztalról. Hiszünk, abban, hogy Magyarország is működhet így és fog is. Ezért vagyunk itt, az első lépés egy új és arányosabb választási rendszer kidolgozása.  A mérkőzés előtt már

nem cserélünk mezt senkivel, de a közös szabályok mellett mindig kiállunk..

Párbeszéd,  Karácsony Gergely

Nincs forradalom és az a rezsim, amit joggal szidunk, mint kés a vajon felszámolta a jogállamot, a demokráciát. S mi, akiknek ezek az értékek nagyon, értetlenül állunk azelőtt, hogy miért hagyták ezt a magyarok, miért nem védtük meg közösen az értékeinek. Meg  kell végre érteni, hogy ha szeretnénk társadalmi  felhatalmazás a kormány leváltásához, egy új ország építésére, el kell tudnunk mondani, hogy tudunk olyat építeni, ahol a demokrácia sokkal mélyebbre hatol, ahol az emberek az otthonuknak érzik az országot. Társadalmi többség ehhez akkor lesz, ha a magyar emberek azt érzik, hogy polgárai egy közös országnak. A választási rendszer csak a jéghegy csúcsa.

Új szlogent találtam ki: Magyarország közös ország!

Gulyás Márton, KOM

Soha más ügy érdekében 2010. óta nem vállaltak érdekközösséget a most itt elnökkel vagy elnökségi taggal magát képviseltető demokratikus pártok. A kör nem teljes, akik nincsenek itt velünk, azokat is várjuk, hiszen amíg nincsenek itt, addig azt látjuk, hogy az ország nem közös.

A közös ország nem véleményazonosságot jelent.

Pont azt jelenti, hogy végre lehetnek vitáink, mert van a vitáknak kerete. Az itt felsorakozó pártok között alapvető különbségek vannak, s ez nagyon helyes.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!