Kezdőlap Címkék Bokros Lajos

Címke: Bokros Lajos

Inflációs környezetben a forint leértékelés már nem jó pénzügyi politika

Egy elemi összefüggésre csak most döbbent rá a Nemzeti Bank. Ahol korábban kifejezetten olyan leértékelési kampányok folytak, melyek alapvető fontosságúak voltak a nemzeti együttműködés rendszerében. Orbán Viktor azért is nem akar eurót, mert akkor a leértékelés “fegyvere” kicsúszna a kezéből.

A Magyar Nemzeti Bank két vezetője most olyan tanulmányt közölt, melyből kiderült: ők is rájöttek arra, hogy magas infláció mellett a forint leértékelése kifejezetten kockázatos vállalkozás, mert a döntéshozók beépíthetik a várakozásukba a leértékelést.

A forint árfolyamváltozásának a hatása a kétszeresére nőtt az inflációra – írja tanulmányában Balatoni András igazgató és Soós Gábor Dániel főosztályvezető. A szerzők emlékeztetnek arra, hogy a Nemzeti Bank úgy támogatta az exportőröket, hogy a forint enyhe, de folyamatos leértékelésével plusz bevételhez juttatta őket – forintban. Ma már viszont stabil kiszámítható árfolyam pályára van szüksége mindenkinek: a kormánynak, a nemzeti banknak és a vállalatoknak is.

Kérdés persze, ha nem értékelik le folyamatosan a forintot, akkor mi lesz a bérekkel?

Az Orbán kormány jól bevált módszere volt ugyanis az elmúlt években, hogy miközben emelte a béreket leértékelte a forintot vagyis azok értéke euróban vagy dollárban nem változott. A külföldi munkaadó számára így olcsó maradt a magyar munkabér.

Épp ez adta jelentős részben a nemzeti együttműködés rendszerének vonzerejét a külföldi befektetők szemében: Magyarország olcsó maradt. Nemcsak a munkabérek nevetségesen alacsonyak Magyarországon, de a környezetvédelmi bírság is. A magyar döntéshozók megvesztegetése is piszok olcsónak számít a nemzetközi összehasonlításban.

Ha elvész a leértékelés csodafegyvere, akkor mi marad?

Orbán Viktornak úgy kell fenntartania a társadalmi békét, hogy az életszínvonal – a magas infláció miatt – csökken! Bokros Lajos, egykori pénzügyminiszter találóan fogalmazta meg az ATV egyenes beszéd című műsorában, hogy

“nincs más választása a kormánynak, megszorító intézkedéseket kell hoznia

amennyiben az inflációt csökkenteni kívánja. Ennek mellékhatásaként a gazdaság nem fog növekedni hanem inkább csökkenni fog.”

Itt a stagfláció, amelyet Nouriel Roubini régen megjósolt az egész világgazdaságnak, de Magyarországon látványosan nehéz helyzet alakult ki: a 38 tagú OECD-ben nálunk a legmagasabb az infláció, és ennek következtében nálunk a legmagasabb a reálbér csökkenés is. Ez pedig radikális életszínvonal csökkenést jelez a nemzeti együttműködés rendszerének tizenharmadik évében. Orbán Viktor korábban már beszélt a hét szűk esztendőről, de arról nem, hogy miképp vészelik át a magyar családok ezeket a nehéz időket?

“A lakosságon csattan az ostor”

– hangsúlyozta Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter az ATV-ben.

Az infláció = Orbán megszorító csomagja

A magyar miniszterelnök ily módon tudja visszavenni az állampolgároktól azt, amit a választások megnyerésének érdekében kiosztott. Az infláció azért jobb mint a megszorító csomag, mert nem mindenki a kormányt szidja érte. Pedig a benzinkútnál mindenki nagyon sokat fizet be az államkasszába viszont a magas árakért okolni lehet a világpiacot, az ukrajnai háborút, az Európai Uniót stb.

Bűnbak van bőven, csak épp megoldás nincsen.

Ez aggasztja igazában Orbán Viktort, aki csak abban bizakodhat, hogy az ellenzék képtelen lesz kihasználni szorult helyzetét. Ebben annál is inkább bizakodhat, mert az ellenzék olyan javaslatokkal állhat elő mint Bokros Lajos vagyis a rezsicsökkentés rendszerének eltörlése és a tizenharmadik havi nyugdíj megszüntetése. Már önmagában ez a kettő garantálja azt Orbánnak, hogy ne kelljen aggódnia az ellenzék miatt. Ami miatt aggódnia kell az az Egyesült Államok, mely mind kevésbé tolerálja Oroszország  és Kína barát politikáját, de ez már egy másik történet.

Miért támogatják Orbánt a nyugdíjasok, ha a legtöbben mindössze 185 ezer forintot kapnak havonta?

A nyugdíjas medián 185 ezer forint vagyis az 500 eurót sem éri el. A legnagyobb nyugdíjas csoport ennyit kap egy hónapban azután, hogy idén 15%-kal emelkedett a nyugdíj. Igaz, az infláció 25%-os, és különösen jelentős a drágulás ott, ahol a nyugdíjasok a legtöbbet költenek: az élelmiszer piacon.

Európai mércével mérve szánalmasan alacsonyak a magyar nyugdíjak. Elég arra rámutatni, hogy Macron elnök minimum 1200 eurót ígér mostani reformjában, amely ellen sokan tiltakoznak Franciaországban. Mégis Macron elnök népszerűsége a mélyponton míg Orbán Viktor -jelentős részben a nyugdíjas társadalom szavazataival – fölényesen nyeri a választásokat.

A nyugdíjasok többsége Orbánt támogatja míg a fiatalok jóval kevésbé lelkesek

Miért? A magyar miniszterelnök politikai csodafegyvere az államfüggő kiskeresetű rétegek megvásárlása és megtartása. Ezeket a választópolgárokat olcsón meg lehet vásárolni, és mivel végtelenül kiszolgáltatottak, ezért rendkívüli mértékben hálásak.

Rettegnek nyugdíjasok a liberális elittől, amely Bokros Lajos szájával újra meg újra elmondja: nem jár nekik a rezsivédelem és a tizenharmadik havi nyugdíj! Egy olyan országban, ahol az átlag nyugdíjas nyomorog, ez nem épp az, amit a társadalomnak ez a kiszolgáltatott része hallani akar. A lepukkant egészségügyi rendszer gondoskodik arról, hogy Orbán Viktor számára ne jelentsen megoldhatatlan pénzügyi problémát a nyugdíjas társadalom megvásárlása. Évente ezerszámra halnak meg olyan nyugdíjasok, akik más szerencsésebb országokban még sokáig élhetnének. 2021-ben 46 ezerrel csökkent a nyugdíjasok száma.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere ésszerűen működik: a lehető legolcsóbban vásárolja meg a győzelemhez szükséges választópolgárokat, akik alternatíva híján csakis Orbán Viktorra szavazhatnak.

Béke és biztonság – ez a magyar miniszterelnök aktuális jelszava, amely szinte egyértelműen a nyugdíjas társadalom számára készült. Nem csoda, ha a tehetséges fiatalok elpályáznak az országból, amely elveszítette a perspektívát. De a nyugdíjas társadalomból ki akarja látni a jövőjét?

ORBÁN SIKERE

Orbán miniszterelnök elmondta esedékes „évértékelő” beszédét. Szokása szerint sikerekről beszélt. Sikerei között sorolta fel, hogy a Vodafone felvásárlásával immár az infokommunikációs szektorban is megnövekedett a magyar tulajdon részaránya, és célzást tett arra is, hogy hamarosan a ferihegyi repülőtérre is sor kerül.

Az ellenzéki pártok is nyilatkoztak Orbán beszédéről. Elmondták, hogy szerintük miről kellett volna Orbánnak beszélnie, de nem beszélt. Arról viszont nem mondtak véleményt, amiről beszélt. Például arról sem, hogy szerintük is siker-e, hogy az Orbán-kormány sokezer milliárd forintot költött valamennyiünk pénzéből külföldi tulajdonú cégek visszavásárlására illetve megvásárlására. Kezdődött a korábbi kormányok által privatizált közüzemek (energetikai cégek, vízművek) visszavásárlásával, amit úgy kényszerítettek ki, hogy a „rezsicsökkentéssel”, nyomott tarifák hatósági előírásával ráfizetésessé tették a közüzemek (energia- és vízszolgáltatók) működését, majd ajánlatot tettek azok megvásárlására. Folytatódott a külföldi befektetők javára privatizált bankok és egy kereskedelmi lánc visszavásárlásával, külföldi kézbe került médiavállalkozások felvásárlásával, most pedig biztosítókra és egy távközlési-infokommunikációs cég, a Vodafone állami felvásárlására is sor került. Orbán elbüszkélkedett vele: sikerült mindezt „magyarítani”. Amit az állam megszerzett, azt többnyire Orbánhoz közel álló magyar magáncégeknek tovább is adták.

Mire jó ez?

Számít a fogyasztónak, hogy a vízmű, az áramszolgáltató, az élelmiszerbolt vagy a mobilszolgáltató üzemeltetője külföldi vagy hazai tulajdonban van? Magyar tulajdonban olcsóbb a szolgáltatás vagy biztonságosabb az ellátás? Minthogy a legkorábbi ilyen akciók óta eltelt egy évtized, nyugodtan elmondhatjuk: nincs ilyen tapasztalat. Az ellenkezője viszont igen.

Keresztes László Lóránt, az LMP képviselője legfontosabb politikai témájává a hazai vízszolgáltatás romló állapotát tette. Mindig elmondja, hogy azért romlik a helyzet, mert az állam nem hajtja végre a szükséges fejlesztéseket. Csak azt nem szokta hozzátenni, hogy

ha a privatizált vízművek a nyugati befektetők kezében maradtak volna, a szükséges fejlesztéseket is nekik kellett volna finanszírozniuk.

Most, hogy állami kézbe került a szolgáltatás, a fejlesztések finanszírozása is az államra hárul. Pontosabban hárulna. Íme, a „magyarítás” egyik nyilvánvaló hátránya.

És vajon a külföldi kézből állami közvetítéssel Orbán-barát magyar befektetők kezére játszott kereskedelmi bankok visszaszerzésének mi az előnye? Egyszerű ez: ezekből a bankokból ömlik a pénz az Orbán-barát vállalkozásokhoz. Hogy valaha visszafizetik-e a hitelt, az a jövő zenéje.

Az állam teszi őket jövedelmezővé azzal, hogy rájuk szabott közbeszerzési pályázatokon, sokszor egyetlen pályázóként nyernek el állami megbízásokat, magas árak mellett.

Ha egyáltalán, az így szerzett bevételből tudják törleszteni a hitelt. Egy, a nemzetközi sztenderdek szerint működő bank szemében aligha lennének hitelképesek. Ezt teszi lehetővé az, amivel Orbán dicsekszik: hogy a korábban külföldi szakmai befektetőknek privatizált bankoknak újra magyar tulajdonosa van, s így a magyar bankszektornak több mint fele van „magyar kézben”.

Amikor a Horn-kormány idején felgyorsult a magyar privatizáció, és sor került a közüzemek jelentős részének eladására, SZDSZ-es képviselőként szavazatommal támogattam a kormány gazdaságpolitikáját, és annak részeként ezeket a privatizációs döntéseket is, melyeket azóta folyamatosan támad a Fidesz. Miért támogattam?

Közgazdászként tisztában voltam vele, hogy ez tőkebevonást jelent a magasan eladósodott magyar gazdaságba.

Amikor 1995 végére a hatalmas privatizációs bevétel megékezett a magyar költségvetésbe, szavazatommal támogattam azt a költségvetéshez benyújtott módosító indítványt is, hogy a privatizációs bevételeket teljes összességében fordítsák az államadósság csökkentésére. (Az SZDSZ-es Gaál Gyula és az MSZP-s Keller László jegyezte a javaslatot, egyeztetve Bokros Lajos pénzügyminiszterrel. Igazuk volt.)

Ezzel indult be 1996-tól a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés. Az viszont, hogy az Orbán-kormányok hatalmas összegeket fordítanak nagy cégek visszavásárlására, sőt a Vodafone esetében már olyasmit is megvásárolnak, amit a magyar piacra belépő befektető hozott itt létre, nem más történik, minthogy tőkét vonnak ki a magyar gazdaságból.

Milyen célból?

Egyetlen célja van ennek: az önkényuralmi rendszer kiterjesztése a magyar gazdaság mind több szektorára.

A magyar kézbe – sokszor enyves magyar kézbe – került bankok azt finanszírozzák, amit Orbán Viktor elvár tőlük,

a magyar kézbe került energetikai cégek olyan kondíciókkal szolgáltatnak, amilyet Orbán Viktor előír nekik, a magyar kézbe – sokszor enyves kézbe – került médiacégek azt íratják meg a lapjaikban, amit Orbán Viktor elvár tőlük, a magyar infokommunikációs cégek azt sugározzák és kommunikálják majd, amit Orbán Viktor elvár tőlük. Mindezt úgy, hogy a forrás a polgárok adója, amit sok-sok értelmesebb célra is lehetne és kellene fordítani. Vagy ha nem fordítanának erre ezermilliárdokat, kevesebb adót kellene szedni. Akkor esetleg valóban csökkenthető lenne az áfa anélkül, hogy felborulna ettől az államháztartás.

Vajon miért nem hívják fel a figyelmet a parlamenti ellenzék politikusai arra, hogy amivel Orbán sikerként büszkélkedik, az az országnak nem előnyös, hanem hátrányos?

Bokros: Orbán és a huxit

Kiléphet-e Magyarország az Európai Unióból? Erről faggatta a Klubrádió Balázs Pétert és Bokros Lajost, akik korábbi baloldali kormányokban töltötték be a külügy illetve a pénzügyminiszteri tisztséget.

“Képzeljük el Magyarországot, ahol már nincsen jogállami demokrácia, és a maga végtelen bölcsességében az önkényúr, a vezérállam feje úgy dönt, hogy már annyira meg van haragudva az Európai Unióra, hogy na most akkor borsot akar törni az orra alá, és akkor kilép. Ez lehetetlen?” – tette fel a kérdést Bokros Lajos.

“Ez a forgatókönyv is elképzelhető” –  csapta le a magas labdát Balázs Péter egykori külügyminiszter.

Bokros tévedése

“A jogállam a gazdasági siker szükséges, de nem elégséges alapfeltétele” – jelentette ki ugyanebben a beszélgetésben Bokros Lajos, akinek nyilvánvalóan elkerülte a figyelmét Kína, ahol a gazdasági reform 1978 óta óriási sikereket hozott miközben az országot politikailag továbbra is kommunista diktatúra jellemzi. Tegyük hozzá, hogy a példa távolról sem egyedülálló: a chicagói iskola liberális ifjú közgazdászai a Pinochet rendszer idején próbálták ki Milton Friedman elméleteit a gyakorlatban. Az USA támogatásával katonai puccsal hatalomra került rendszer egyáltalán nem teremtett jogállamot viszont gazdaságilag gyors fejlődésnek indította Chilét. Ebből is nyilvánvaló, hogy nincs direkt korreláció a politikai demokrácia és a sikeres piacgazdaság között.

A nemzeti együttműködés rendszere Magyarországon nem azért került válságba, mert az ország nem jogállam hanem, mert nem mérte fel reálisan a globális trendeket. Amint a brexit is megmutatta egy demokratikus rendszer is hozhat gazdaságilag irracionális döntést, ha a polgárok többsége úgy érzi: számára hátrányos az Európai Unió.Orbán számára nem ez a valós kérdés hanem az, hogy

fenntartható-e a nemzeti együttműködés rendszere az uniós pénzek nélkül?

Bokros is utalt rá, hogy jelenleg borzasztóan hiányoznak az uniós eurómilliárdok a magyar költségvetésből. A piacok is árgus szemekkel figyelik, hogy Magyarország megkapja-e az uniós pénzeket. Ettől függ a forint árfolyama és az államkötvények hozama.

A Magyarországra érkező külföldi befektetők egy uniós államba hozzák a pénzüket. Kína és Oroszország számára is csak addig érdekes Magyarország amíg eljátszhatja a trójai faló szerepet Brüsszelben. Az Európai Unió nélkül Orbán Viktor csak kivénhedt csataló, aki mind nehezebben tájékozódik a gyorsan változó világban. Nem a magyar polgárok állíthatják meg a huxitot hanem a gazdasági érdekek, amelyeket Orbán Viktor sem vehet semmibe vagy különben őt taszítják a semmibe azok az erők, melyek már keresik az utódát.

Égig érő infláció

Infláció húsz százalék fölött. Ezt jósolta Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az Inforádióban.

Őszre következhet ez be amikor megérkeznek az első felemelt rezsi számlák. “Európában még korai arról beszélni, hogy az inflációs hegymenetnek a végén járnánk” – közölte az alelnök, aki arra utalt ezzel, hogy az USA-ban júliusban megállt az infláció.

Sokan reménykednek benne, hogy ez az árak növekedésének a végét jelentheti az Egyesült Államokban. Nem így látja ezt a neves közgazdász Nouriel Roubini. A New York-i egyetem nyugalmazott professzora szerint hosszú stagflációra kell számítani a világgazdaságban vagyis míg a gazdaság stagnál az árak növekednek.

Bokros Lajos szerint államcsőd fenyeget

Az egykori baloldali pénzügyminiszter arra gondol, hogyha nem érkeznek meg az eurómilliárdok Brüsszelből, akkor a nemzeti együttműködés rendszere fizetésképtelenné válhat. 2010 óta Bokros Lajos többször is megjósolta a nemzeti együttműködés rendszerének a csődjét, de eddig ez nem következett be. Az viszont bekövetkezhet, hogyha a hatalomnak fizetési nehézségei támadnak, akkor teljesen felszámolja a rezsicsökkentés rendszerét illetve felszabadítja az olajárakat végképp elengedve ezzel az inflációt.

Virág Barnabás alelnök azt jósolta, hogy az év végéig növekedhet az infláció. Talán akkor megkezdődhet a csökkenés. Mindez azzal a reménnyel függ össze, hogy az Orbán kormány nagyon várja az eurómilliárdokat Brüsszelből. Ha ebből valami megérkezik az nemcsak azért lenne fontos, mert pénz állna a házhoz hanem azért is, mert a magyar gazdaság külföldi megítélése jelentős részben ezen múlik. Ha a forint továbbra is leértékelődési pályán mozog, akkor ez jelentős infláció fokozó tényező lehet. A magyar lakosságnak pedig össze kell húznia a nadrágszíjat éppúgy mint a Bokros csomag idején vagy talán még egy kicsit jobban…

Miért adta fel Orbán a rezsicsökkentést?

Mindeddig az ellenzéket vádolta a kormány azzal, hogy fel akarja adni a rezsicsökkentés szent elvét, mely oly sok szavazatot szerzett a hatalomnak még a legutóbbi választáson is. Bokros Lajos már a választások előtt javasolta ezt, Surányi György pedig napjainkban azért bírálta Orbán Viktort, mert nem merte feladni a rezsi csökkentést. Most a miniszterelnök ezt meglépte, kockáztatva a népszerűségvesztést.

Ésszerűség kontra népszerűség

A rezsi csökkentés ellenfelei joggal hivatkozhattak arra, hogy amennyiben Magyarország jóval drágábban vásárolja meg az energia hordozókat, akkor azokat nem adhatja sokáig sokkal olcsóbban a lakosságnak. Csakhogy Orbán Viktor azzal is tisztában volt, hogy a magyar háztartások többségének a jövedelme olyan alacsony, hogy a megemelt rezsi azzal a dilemmával járna, hogy el kellene dönteni: eszünk vagy fűtünk? Orbán Viktor szavazói a szegények, a nyugdíjasok és az alsó középosztály. A gazdag választó körzetek ellene szavaztak, a szegények mellette. Minthogy Magyarország népességének 80%-a uniós mércével mérve szegénynek számít, ezért a választás eredménye borítékolható volt. Most viszont eljött az igazság pillanata. Az új szabályok – lehetőség szerint – megkímélik Orbán Viktor választóit. A nagy családosok többlet fogyasztását is figyelembe veszi az új rendszer. Igazában a városok viszonylag gazdag polgárai fáznak rá a változásra. Közülük sokan amúgyis a nemzeti együttműködés rendszere ellen szavaztak.

Miért döntött így Orbán Viktor?

A politikai veszteség mérsékelt lehet. Választások még messze vannak. A pénzbevétel viszont jelentős.

A paksi atomerőmű képes arra, hogy a lakosság teljes áram ellátását fedezze. Ez tehát nem indokolná az áramár brutális felemelését.

A mostani döntés viszont feltölti az államkasszát, amelyet a választások előtti osztogatás igencsak kimerített.

Ha a lakosság spórolni kezd az árammal, akkor azt el is lehet adni a piacon. A paksi atomerőmű jóval a piaci ár alatt termeli meg az áramot. A különbözet ezután nem a lakosság hanem az állam zsebében landol. Az MVM, amely eddig lenyelte a rezsicsökkentés horribilis többlet költségét, így lélegzethez juthat.

Más oldalról viszont sok családnál beköszönhet a megélhetési válság. Erről Nagy Márton miniszter beszélt a Matthias Corvinus Collegiumban. A pénzügyi válság megoldásáért felelős miniszter nem jelezte előre a rezsi csökkentés végét, de utalt arra, hogy a válságnak lesznek áldozatai. Aminthogy  a Bokros csomagnak is megvoltak. Igaz, hogy a következő választást a Bokros csomagot bevezető kormány elveszítette …

Orbán és Pyrrhus

Magyarországon győzött, de Európában elszigetelődött Orbán Viktor. Hahn uniós biztos mindjárt jelezte is, hogy megindulhat a jogállamisági eljárás, majd Ursula von der Leyen be is jelentette – Magyarország ellen. Elsősorban Orbán rokonainak, barátainak és üzletfeleinek korrupciós ügyeire kíváncsiak.

Kérdés, hogy mit gondolnak Washingtonban, ahol korábban Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó a korrupciós ügyek leleplezését nevezte az autokrata vezetők megbuktatására legalkalmasabb eszköznek.

Boriszov bolgár ex miniszterelnök korrupciós ügyeinek firtatásával az európai ügyészség megadta az alaphangot. Boriszov éppoly hosszú ideig uralkodott Bulgáriában mint Orbán Magyarországon, igaz, hogy megszakításokkal. Bulgária az Európai Unió legkorruptabb állama, Magyarország Romániával holtversenyben a második. Vizsgálódásra bőven van mód, ha megvan rá a megfelelő akarat.

Orbán lépéskényszerben

Még egy ilyen győzelem  és végünk van – mondta állítólag Pyrrhus király. Orbán Viktor épp annak köszönhette nagy győzelmét, hogy jobb válság menedzsernek mutatkozott mint ellenfele. Az ellenzék békeidőkre készült, és nem volt érvényes válasza sem a háborúra sem pedig a gazdasági válságra. Sőt Bokros Lajos közzétette elképzeléseit a választás előtt pár nappal. Ebből a választók arra következtethettek, hogy a magyar ellenzék olyan mint a Bourbonok: semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Újra Bokros csomaggal akarná megoldani a válságot. Ehhez képest Orbán Viktor válságkezelése 2010 után a kisebbik rossznak tűnt. Nem véletlenül aratott a Fidesz a szegény körzetekben. A globalizáció lúzerei Orbánban látják a védelmezőjüket. Ezért szavaztak csak a globalizáció nyertesei – főként Budapesten – Orbán ellen.

A politika logikája pontosan ellentétes a gazdaságéval. A többség a lúzer csakhogy rájuk nem lehet Magyarország jövőjét alapozni. Orbánnak tehát paktumot kellene kötnie a német, a francia és az amerikai vezetéssel. Ez még nem is oly rég megvolt, de már nincs. Washingtonban, Berlinben és Párizsban pragmatikusan is megítélhetik Orbánt, ahogy ezt a hírek szerint Macron francia elnök már meg is tette. A Rotschild bankház, Macron első munkaadója, Orbán kedvenc új bankjának nemzetközi tanácsadója. Sem az amerikai sem pedig a német vezetésnek nem hiányzik egy újabb válság a térségben. Ezért a paktum esélye fennáll. Orbán Viktornak kell valakit találnia, aki nyélbe is üti ezeket a paktumokat. Szijjártó Péter, az orosz Barátság érdemrenddel a kebelén, kevéssé tűnik alkalmasnak erre…

A helyzet kényszerei

Az idén őszelőn a magyar társadalom minden szegmense válságban van, miközben a kormánypártok és a keresztény-illiberális kormány képviselői és hírszolgáltatása harsogva sorolják az egész világot lenyűgöző sikereink sokaságát. A kivéreztetett egészségügyi rendszer a járvány terheivel súlyosbítva a működőképesség határán létezik. Az oktatás az alsó tagozatoktól az egyetemekig …!

Az ellenzéki önkormányzatok inognak a kormány csapásai alatt, a kormánypártiak a fű alatt külön támogatáshoz jutnak, de az egész rendszer hovatovább összeomlik. Fegyverkezünk eszelős összegekért, jóllehet az országunkat érintő tényleges biztonsági fenyegetések ennek módját és eszközeit nem indokolják. Viszont nem segítünk a milliónyi nyomorgón és a tartósan munkanélkülieken.

Közben pedig vészesen megbillent az államháztartás egyensúlya, ismét külföldről kell kölcsönöket felvennünk, mert az ország gazdasági teljesítménye és jövedelme zsugorodik, a vírus elleni gazdasági védekezés jegyében hozott intézkedések jószerint hatástalanok, és a kormány ostobaságokra fecsérel tíz-húsz-százmilliárdokat!

Ráadásul a további gazdasági visszaesésnek komoly esélye van.

Közben pedig az MTA, az Index, az SZFE, a Klubrádió esete és más rémtörténetek annak igazolásai, hogy pártunk és kormányunk sziklaszilárdan halad a nagy nemzeti pöcegödör irányába.

És akkor?

„Akkor nemesb e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét, s nyilait, vagy kiszáll tenger fájdalma ellen…“

Ezen a hamleti kérdésen szerintem immár túl vagyunk. Irányt kellene váltani! Helyesebben:

irányt kell váltani! Még pontosabban kormányt és rendszert kell váltani!

No, idáig bárki demokrata, hazafiúi lélek eljuthatott, aki a mindennapok során a bőrén érzi a Fidesz és a kormány áldásos működését, és legalább valamelyest tájékozott közügyekben. A továbbiakat illetően a bölcs véleményformálók és a hatalom megszerzésére ácsingózók, nemkülönben a haza önzetlen megmentőinek mezében harcba induló közszereplők sokasága csak tétován botorkál a célravezető módszerek és eszközök kiválasztásakor.

E tétovaság mögött sokszor sejthető a rejtőző szándék:

„a mi politikai csoportosulásunk, főként pedig a mi jelöltünk legyen, lehet az egyesült ellenzék vezető ereje és majdani miniszterelnök-jelöltje.“

Ami a jelenleg még nagyon kesze-kusza állapotban levő ellenzék és a választók számára eddig világos: minden választókerületben egyetlen közös jelölt lesz. És előválasztásokat tartanak majd mindenütt, ahol kell, de hogy hol mindenütt, az még kérdéses. Formálódik egy közös program. Ennek tartalmát egyelőre ne feszegessük, de bizonyára érdekes lesz, mert a programalkotók között helyet kap majd a jobbközép nemzeti hitvallású Jobbik, a balliberális DK, a liberális-zöld Momentum, a magát a munkavállalók pártjának hirdető balos MSZP és egy sor kisebb párt és csoportosulás képviselője, valamint a szakértők.

Churchill is parolázott Sztálinnal, sőt elmondta, ha sikerülne szövetséget kötni Belzebubbal, alighanem szólna néhány jó szót a pokolról az alsóházban.

Szanyi, Thürmer, valamint Toroczkai  követői biztosan kimaradnak ebből a csapatból valamint a kamupártok tucatjai, amelyek a Fidesz zsoldjában állva igyekeznek megosztani a választókat.

Ördög tudja, hol tart most a folyamat, talán maguk a résztvevők sem tudják. A választók alighanem világosabban látnak. Világosan látják a helyzet kényszereit, vagyis az ország állapotát, a kormány és a rendszer leváltásának kényszerét, amely csak a szervezett és tartalmi együttműködés révén lehetséges 106 közös jelölt, közös program, közös vezető révén.

2018. évi voksolás előtt Bokros Lajos egymás iránti türelmet kért az ellenzéki pártoktól a , de senki nem hallgatott rá.

A kényszerű összhang megteremtésének igénye most is érvényes lenne legalább a győzelem után az első-második évig, ameddig a fideszes romhalmazt eltakarítják, és újjáépítik a jogállamot, a gazdaságot, a nagy elosztási rendszereket és az Unióval fenntartott kapcsolatokat.

Ha egyáltalán lesz győzelem. Mert a kényszereket mihamarabb fel kell ismerni, el kell fogadni, s alkalmazkodni kell hozzájuk! Tűrni pedig nem kell, ami tűrhetetlen – írta valaha TGM!

Megszűnik a MoMa, Bokros Lajos pártja

0

Megszűnik a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa), amelyet Bokros Lajos alapított 2013-ban. Búcsúközleményük szerint nem akarnak biodíszletként funkcionálni az erőtlen ellenzék mellett.

A párt a Facebookon tette közzé búcsúközleményét, ebből azért kiderül, hogy a MoMa vezetői nem vonulnak teljesen vissza, egy alapítványban folytatják. A közleményüket teljes terjedelemben idézzük:

„BÚCSÚKÖZLEMÉNY

2019. március 15-én megtartott utolsó közgyűlésén a Modern Magyarország Mozgalom (MOMA) tagjai megszavazták, hogy a párt fejezze be működését. Ennek legfőbb oka, hogy többé nem látjuk értelmét annak, hogy díszletként szolgáljunk ahhoz az erőtlen ellenzéki tevékenységhez, amely az önkényuralom szorításában jobbára az „éhezők viadalává” silányult.

Az elmúlt tíz évben egyre inkább bebizonyosodott, hogy a mai magyarországi ellenzék túlnyomó többsége legjobb esetben csak fügefalevélként szolgál a szabadságot és emberi méltóságot eltipró önkényuralom demokratikus látszatának fenntartásához, legrosszabb esetben pedig annak cinkosa, támasza, haszonleső kiszolgálója. A mai romlott, korrupt önkényuralom fenntartásához a MOMA semmilyen körülmények között nem kíván segédkezet nyújtani.

Nem a mi értékeink szorultak a politikai erőtér szélére, hanem a populista nacionalizmus avítt erői foglalták el a közélet minden területét. A sajtószabadság felszámolásával a szabadságelvű konzervativizmus, a kapitalista piacgazdaság és a képviseleti demokrácia, az alkotmányos jogállam és a nemzeti felemelkedés valódi értékei és törekvései nem juthatnak el az állampolgárokhoz. Az irigység, a félelem és a gyűlölet tombolása, a kultúra hanyatlása megbénítja a cselekvést.

A Modern Magyarország Mozgalom hét éven át tartó önzetlen küzdelme, amelynek középpontjában az egyén, a vállalkozás és a piac szabadsága, a magyar nemzet és Európa érdekeinek egysége, a sokszínűség ünneplése, a népek közötti feltétlen szolidaritás, a szegények és az elesettek támogatásának, felemelésének parancsa állt, nem vezettek sikerre. A mai magyarországi politikai térben ezeknek az értékeknek és törekvéseknek az együttesére, amit a MOMA képviselt, kevés igény mutatkozik. Az uralmi szerkezet, valamint a teljes politikai erőtér pedig gondoskodik róla, hogy ezt meg se lehessen teremteni.

A Modern Magyarország Mozgalom eszméit és értékeit magáénak valló közösség – egyben baráti kör – együtt marad. Aki ezekkel az értékekkel rokonszenvezik, megtalál bennünket a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány (SZRI) rendezvényein és azok szervezői, támogatói, résztvevői között.

Bokros Lajos
az SZRI kuratóriumának elnöke
a MOMA volt elnöke Budapest, 2019. április 23.”

A centrumból az ismeretlenségbe – Déli kávé Szele Tamással

Tegnap nem volt tüntetés, ma lesz csak, de ma érdekes események várhatóak: azonban, mivel előre képtelenség volna megírni ezeket, a mai kávé mellé megint pártpolitika következik. Éspedig az érdemtelenül kevés figyelmet kapó, különleges kezdeményezésként induló Modern Magyarország Mozgalomra (MoMa) kerítünk sort.

Mikor indult, tényleg modern volt, és voltaképpen most is az – hogy miért nem lett belőle tömegpárt? Annak több oka is lehet, nem foghatjuk egy indokra – de előbb lássuk a párt történetét.

A Modern Magyarország Mozgalom Párt (röviden MoMa) megalapítását 2013. április 21-én jelentette be Bokros Lajos európai parlamenti képviselő, egykori pénzügyminiszter. Elnöke Bokros Lajos, alelnöke Pusztai Erzsébet, a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) és a Centrum Párt egykori politikusa. Az elnökség tagja volt még Kajdi József, Antall József miniszterelnök kormányhivatalának vezetője, Pálfy G. István egykori tévés újságíró, valamint Cselényi László, a Duna Televízió volt elnöke.

A MoMa alakuló gyűlésén magam is részt vettem, mint tudósító, és azt kell mondanom: sajtószempontból pártot alapítani így kell. A Körúton áll a világszintű Grand Hotel Corinthia, ott alakultak, meglepően népes, több száz fős társaság gyűlt össze, és az elegáns környezethez méltóak voltak a célkitűzések, felszólalások: Bokros Lajos szó szerint minden eszközt bevetett, Ady-idézettel kezdte és egy focilabdával dekázgatva fejezte be, szegény fotósok majdnem megőrültek, nem tudták követni a labdát – az operatőrök viszont kedvelték. Mozgóképnek tökéletes volt.

Én kicsit kényes helyzetben voltam akkor és ott, ugyanis pár nappal korábban – Pálfy G. miatt – csúnyán megcsípdestem Bokros Lajost egy jegyzetben, de ő volt olyan gentleman, hogy nem helyreigazítási kérelemmel vagy sajtóperrel reagált, hanem meghívott az alakuló gyűlésre. Ez valóban elegáns volt tőle – máig meggyőződésem, hogy valódi úriember.

De lássuk, mi történt később?

A párt a 2014-es magyarországi országgyűlési választáson nem szándékozott indulni, mivel ehhez még nem érezte elég erősnek az ismertségét és támogatottságát, valamint kritizálta az újabb választási rendszert, de a Fidesz kritikusaként kívülről támogatta a baloldali Összefogást.

A MoMa a 2014-es európai parlamenti választásra már listát akart állítani – részben az addig EP képviselő elnök, Bokros Lajos miatt is –, de nem sikerült a szükséges minimum 20 000 támogatói aláírást összegyűjtenie, ezért a párt elesett az indulástól, így Bokros képviselői mandátuma is véget ért. A MoMa kezdeményezte az ajánlások újraszámolását, mivel szerintük elegendő érvényes ajánlás gyűlt össze, amit a Nemzeti Választási Iroda munkatársai a párt általi megbízottakkal együtt el is végzett, de a vizsgált 24 264 ajánlásból a harmadik újraszámolás után is csak 18 633 volt érvényes (a három újraszámlálásnak három különböző eredménye volt, de mindháromnak nagyjából 18 és fél ezer volt az eredménye), amely eredményt és az ez általi vereséget ezután a pártelnök is elismerte. Bokros közölte, hogy ezután a párt országos szervezetének kiépítésébe kezdenek.

A 2014-es önkormányzati választáson a párt 100 jelöltet indított, köztük a pártelnököt, Bokros Lajost budapesti főpolgármester-jelöltként, aki 213 550 szavazatot (36,04%) kapott, ezzel második lett a fideszes Tarlós István mögött.

Megállapodás helyett végül vita a DK-val

2017 szeptemberében a párt megállapodást kötött a Demokratikus Koalícióval (DK) a 2018-as országgyűlési választásokra, ezt Gyurcsány Ferenc jelentette be a Közös Ország Mozgalom Agórájának megnyitásakor. Bokros 500 napos programja keretében kerülne sor a szövetségre, ezután új, kétfordulós választási rendszerű választásokat írnának ki. 2018. január 12-én azonban Bokros egy Facebook-posztban bejelentette, hogy a DK „négy hónapnyi hitegetés után” végül nem kívánt megegyezni velük, ezért a MoMa a megszüntetést elkerülendő önállóan indul a 2018-as választásokon. A DK válaszában azt közölte, hogy a MoMa hagyott fel az egyeztetésekkel, miközben szerintük a DK méltányos ajánlatával a „nem mérhető támogatottságú pártnak” parlamenti képviselete lett volna. A párt az országgyűlési választáson országos lista nélkül 617 szavazatot kapott, mely mindössze 0,01%-ot jelentett.

A torzsalkodást most hagyjuk, ne részletezzük, de az az 500 napos program, ha azt tudnám feledni… Volt ugyanis annak egy különös gondolata, idézném is:

„Kedves ellenzéki sajtó! A népszavazás után remek elemzéseket olvastam arról, hogy a helyzet még rosszabb és nem is fog változni, mert az ellenzék milyen vacak. Nektek eszetekbe sem jut, hogy a helyzeten Ti magatok is tudtok változtatni? Kedves maradék demokratikus sajtó! Kedves publicisták, bloggerek, véleményvezérek! Ne fanyalogjatok! Harcoljatok a szabadságért! Bő egy évre félre kell tegyétek a látszat-függetlenségeteket!”

Ezt hiba volt mondani.

Azt akarta „elkérni” a sajtótól, ami a lényege: a független véleményt. Mert rendben van, én azt nem gondolom, hogy Bokros Lajosnak lennének vagy akár csak lehetnének mocskos, titkolnivaló vagy kétes ügyei, róla ez elképzelhetetlen. De nem állíthatom előre, hogy akár ártatlanul is nem keveredik ötszáz nap alatt botrányba, nem rágalmazzák meg vagy nem lesz mondjuk koccanásos közlekedési balesete. Ahogy akkori koalíciós társairól sem: a jövőre nézvést újságíró nem adhat biankó csekket. Sem Bokros Lajosnak, sem másnak. Ezzel a meggondolatlan mondatfüzérrel azt kívánta, hogy az akkor is, most is független (igen kicsi) sajtó tegyen szent esküvést, miszerint minden esetleges ballépésnél félrenéz.

Márpedig független újságíró ezt nem teheti: én a magam részéről azt a megoldást választottam, hogy mivel rosszat nem akartam írni (nem is volt mit), jót nem nagyon lehetett, ezért azoknak a politikusoknak a nevét, akik csatlakoztak ehhez az abszurd kéréshez épp úgy nem írtam le mostanáig, mint Bokros Lajosét sem. Sajtót ne tessék zsarolni: inkább nem ír az ember, minthogy pártkatona vagy szócső legyen belőle, esetleg cinkos, adott esetben.

Bár még egyszer leszögezem: kevés ember él magyar földön, akitől távolabb állna a törvénysértés vagy a botrányos élet, mint Bokros Lajos. Máig nem értem, mi vezette erre a kérésre.

No, de lássuk: mit mond a MoMa programja? Mi a céljuk?

A párt elsődleges célja a nemzeti és európai, a konzervatív és szabadelvű értékek hiteles képviselete és terjesztése Magyarországon.

Ezzel összhangban törekszik az alkotmányos jogállam visszaállítására, az alapvető szabadságjogok megerősítésére, a 2011-ben elfogadott egyfordulós választási rendszer helyett egy arányos, kétfordulós választási rendszer kialakítására, a befektetői és beruházási bizalom visszaszerzésére, a korrupció minden válfajának megszüntetésére. De idézzük magát a pártelnököt!

„A rendszerváltás igénye mindent felülír. Nem újkeletű vélemény ez. Pontosan másfél évvel ezelőtt fogalmaztuk meg, amikor útjára bocsátottuk az 500 napos programot. Elsőnek a Modern Magyarország Mozgalom.

Mit jelent ma a rendszerváltás? Három dolgot.

Az önkényuralom felszámolását és az alkotmányos jogállam, a demokrácia helyreállítását.
A hazug, tolvaj és pazarló kormányzás felváltását igazmondó, hatékony és tisztakezű vezetéssel.

Az ország végzetes leszakadásának megállítását és megfordítását ésszerű, szakszerű és becsületes gazdasági, társadalmi és nemzetközi politikával.

Ordító szükségszerűséggé, mindent elsöprő paranccsá vált a demokratikus ellenzék és a civil szervezetek együttműködése.”

Ezekkel az elvekkel megint csak egyetérteni lehet. Egyáltalában, kevés helyen találkozik az ember annyi jó szándékkal, mint a magyar ellenzék politikai irataiban, szerintem az Ördög is innét szerzi be a macskaköveket a Pokolba vezető úthoz. De ne legyünk rosszmájúak: a MoMa igenis egy korszerű centrumpárt, komoly és átgondolt programmal, kiváló szakértőkkel, derék, fennkölt gondolkodással.

Igazán megérdemelnék a sikert. Még akkor is, ha ezt a centrista gondolkodást – vagy egy ahhoz nagyon hasonlót – a Momentum is a zászlajára tűzte.

Mi lesz a sorsuk?

Sajnos nem látom a fényes jövőt a mostani körülmények közepette. A 2018-as választási szereplés után sürgősen ki kéne találjanak valamit, hogy népszerűsítsék a mozgalmat, különben egyszerűen elfelejtik őket. És az nagy kár volna.

Remélem, csak találnak egy rátermett szakértőt, aki visszaemeli őket a köztudatba.

A Modern Magyarország Mozgalom jobb sorsra érdemes párt, mely ígéretesen indult, és most méltatlanul kevéssé ismert.

Pedig kezeskedem érte: Bokros Lajos művelt úriember és kiváló pénzügyi, politikai szakértő.

Lehet, az is vele a baj.

Ha csavargó és sikkasztó lenne, manapság meglehet, hogy jobban odafigyelnének rá – csak arra ő képtelen.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK