Kezdőlap Címkék Bojkott

Címke: bojkott

Az EU bojkottálja a külügyminiszteri csúcstalálkozót Magyarországon?

Az EU külügyminiszterei megbüntethetik Magyarországot koordinálatlan külpolitikai tevékenysége miatt, figyelmen kívül hagyva a magyarországi külügyminiszteri csúcstalálkozót, ehelyett ugyanazon az időpontokon szervezik meg a sajátjukat.

Az újság szerint az EU Tanácsában rotációs alapon elnöklő Magyarország augusztus 28-29-én külügyminiszteri csúcstalálkozót tervez Budapesten. Ezt nagyszerű lehetőségnek tartják Orbán Viktor miniszterelnök számára, hogy megpróbálja alakítani a blokk külpolitikai napirendjét, és hogy külügyminisztere, Szijjártó Péter is reflektorfénybe kerüljön.

Ám miután Orbán blokkolta az Ukrajnának nyújtott segélyeket, és úgynevezett „béke látogatásokat” tett Vlagyimir Putyinnál és Hszi Csin-pingnél, amelyeket nem egyeztetett 26 másik uniós vezetővel, sok külügyminiszter kereste a módját, hogy elkerülje a „kellékjátékot” amiből Orbán egy újabb „Orbán-propagandaműsort” csinálna.

Három uniós diplomata szerint az orbáni csúcstalálkozóval egy időben „hivatalos” külügyminiszteri tanácsra hívja össze a minisztereket Josep Borrell uniós külpolitikai főképviselő.

„Ha a főképviselő (Borrell – a szerk.) által szervezett hivatalos külügyminiszteri tanács ugyanazon a napon lesz, akkor a miniszterek nem mehetnek Budapestre.”

A kiadvány másik nyilatkozója hozzátette: a budapesti találkozó bojkottálásával a külügyminiszterek

„egyértelmű jelzést akarnak küldeni, hogy Magyarország nem az EU nevében beszél”.

Egy másik diplomata viccelődött, hogy „sajnos” országuk nem tudna részt venni Orbán rendezvényén, ha Borrell ugyanakkorra szervezi a találkozót.

A jelentések szerint ezt a tervet már több uniós országgal, különösen Franciaországgal és Németországgal informálisan megvitatták. Borrell csapata a tervek szerint szerdán mutatja be az EU 27 állandó képviselőjének.

Putyin olcsó földgázára alaposan ráfizettünk

564 milliárd forinttal drágábban vette a földgázt Oroszországtól mintha azt a tőzsdei áron vásárolta volna az elmúlt két évben. Magyarország 2021-ben kötött 15 éves hosszútávú földgáz szállítási egyezményt Oroszországgal. Ez akkor még jó ötletnek látszott hiszen még csak épp elkezdődött a globális energiaválság, és Vlagyimir Putyin azt ígérte: jóval olcsóbban kapjuk meg az orosz földgázt mint ahogy azt a tőzsdei ár alapján máshonnan szállítanák Magyarországra.

Putyin Ukrajna elleni agressziója után – 2022 február 24- az egekbe emelkedett a földgáz ára. Ez nagyon jól jött Oroszországnak és az Egyesült Államoknak, mert ez a két állam volt Európa fő szállítója, és egyben egymás vetélytársa is a piacon. Putyin agresszióját követően az Európai Unió bojkottálni kezdte az orosz földgázt, de Magyarország nem követte a példát, és kitartott a 15 éves orosz egyezmény mellett. Erre jócskán ráfizettünk: a Népszava a statisztikai hivatal adatai alapján pontosan kiszámolta, hogy 564 milliárd forint a ráfizetés.

A rezsicsökkentés árait a magyar kormány mindenképp fenn akarja tartani, mert politikai szempontból ez a hatalom népszerűségének egyik záloga. Ezért több ezer milliárdot fordít arra, hogy a drága orosz földgáz árait alacsonyan tartsa. Persze azért a magyar kormány más módszert is talált: hat-hétszeresére emelte az árat az olyan fogyasztók esetében, akik túllépték az elég alacsonyan kijelölt felső határt.

Orbán: gyakran neveznek Putyin kutyájának

A magyar miniszterelnök Antalyaban vesz részt egy nemzetközi biztonságpolitikai fórumon Erdogan török elnök meghívására. Magyarország mellett Törökország az a NATO tagállam, amelynek önálló álláspontja van az ukrajnai háborúval kapcsolatban, és továbbra is jó kapcsolatot ápolnak Putyinnal Oroszország Ukrajna elleni agressziója után is – 2022 február 24.

“Akik Putyin kutyájának van trójai falónak neveznek, azoknak pszichiátriai kezelést javasolnék”

– jelentette ki Orbán Viktor. Aki annak idején szívesen nevezte Gyurcsány Ferenc akkori kormányfőt Putyin ölebének.

Most Orbán így indokolta meg önálló álláspontját Ukrajna ügyében: ”Ha valaki azt gondolja, hogy az idő az ukránoknak és a Nyugatnak dolgozik, akkor van értelme folytatni. Ha valaki azt gondolja, hogy az idő Oroszországnak dolgozik, és a háború folytatása Oroszország sikerét hozza majd, akkor jobb most abbahagyni. Ezért állunk mi magyarok teljes mellszélességgel a béke oldalán” – mondta Orbán Viktor. Aki Törökországban azt is megemlítette, hogy jövő héten Floridában találkozik Donald Trumppal, az USA ex elnökével, aki nagyon szeretne visszakerülni a Fehér Házba.

MI LEGYEN A PARLAMENTI HORTHY-SZOBORRAL?

Mint a média hírül adta, a Mi Hazánk Horthy-szobrot helyez el az Országházban, mégpedig Dúró Dóra országgyűlési alelnök irodájában.

Az időpontot is átgondoltan választották meg: a második bécsi döntés évfordulóján avatják a szobrot, mely napot a Mi Hazánk „a hazatérés napjának” nevez. Horthyt és politikai főművét, a területi revíziót ünnepli tehát az Országház épületében a Mi Hazánk.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke az ügyben annyit tett, hogy nem engedte, hogy a Mi Hazánk sajtótájékoztatóját az Országház kék társalgójában tartsák, az abba a sajtótájékoztató terembe került, ahol a frakciók sajtótájékoztatóikat tartják, és ahol mindenki azt mondhat el az újságíróknak, amit akar.
A Fidesz egyik bérpolitológusa, Deák Dániel (természetesen nem azonos a Corvinus Egyetem ugyanezt a nevet viselő nagytekintélyű professzorával) azt nyilatkozta az ATV-ben, hogy meg kell vizsgálni, hogy sért-e a dolog valamilyen jogszabályt, mert ha nem, akkor nincs mit tenni. Alighanem ez a Fidesz álláspontja is, ennek felel meg Kövér László eljárása.
Annak, hogy a Mi Hazánk hat képviselőből álló frakciója alelnököt állíthat, miközben a tízfős Momentum- vagy MSZP-frakció nem, a Fidesz a felelőse, ők döntöttek így. Az első Orbán-kormány idején a MIÉP-nek tettek gesztusokat, most a Mi Hazánknak.

A lényeg, hogy kicsi legyen, de fasiszta.

Ahogy egykor a MIÉP, most a MI Hazánk mondja ki azt, amit a Fidesz gondol, csak kormánypártként nem mondhat ki.

Mit tehetnek azok a parlamenti kisebbségben levő pártok, amelyek elutasítják a Horthy-kultuszt és az irredentizmust, és ezt annak ellenére hajlandók kimondani, hogy nem megélhetési probléma. (Talán van még ilyen párt az Országgyűlésben.) Két lehetőséget látok. Az egyik: követelhetik, hogy az Országgyűlés mentse fel Dúró Dórát az alelnöki tisztségből, és ne is adjon lehetőséget a Mi Hazánknak másik jelölt állítására.

A másik: bojkottálja Dúró Dórát mint alelnököt, ne vegyen részt a plenáris ülésen, ha azt ő vezeti.

Ez a minimum, amit meg kell tenniük azoknak, akik nem akarnak a Fidesz és a Mi Hazánk közös akciójának cinkosai lenni.

Az USA bojkottálja az importot Kína Hszincsiang-Ujgur tartományából

0

Washington közölte, hogy bojkottálja  a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területről exportált  árukat mivel a kínai hatóságok több millió embert tartanak lágerekben.

Valóságos népirtás folyik az ujgur őslakosság körében – állítja az amerikai külügy. Peking természetesen cáfol, de igyekszik javítani viszonyát Washingtonnal. Egyrészt arra hivatkozik, hogy még nem is oly rég az USA és Kína együtt küzdött az iszlamista terrorizmus ellen Ázsiában, ahol az ujgurok igen jelentős szerepet játszanak e téren. Pakisztánban például egy egész ujgur dandár működik az Al Kaida irányítása alatt.

Peking másik érve az, hogy enyhítik az elnyomást a Hszincsiang-Ujgur tartományban, ahonnan elbocsátották a vaskezű vezetőt, akit az USA-ban és Nagy Britanniában a Hszincsiang-Ujgur tartomány hóhérának tekintenek.

Csen Csuangkuo nem akárki a kínai kommunista pártban. Először Tibetben mutatta meg a nemzeti kisebbségek elnyomásának és beolvasztásának hatékony módját, majd 2016-ban a Hszincsiang-Ujgur tartomány élére állították. A tartományban permanens a nyugtalanság, mert a muzulmán ujgur őslakosság kisebbségbe szorult a saját hazájában miközben a beözönlő kínaiak minden fontos pozíciót megszereztek maguknak. Régebben egy muzulmán pártfunkcionárius, Szajfuddin állt a Hszincsiang-Ujgur tartomány élén, de már csakis kínai vezetők vannak a kulcspozíciókban.

Csen mint tartományi vezető olyan ellenőrzési rendszert épített ki, amely totális kontrollt jelent a renitens ujgur kisebbség fölött.

Facebook

“A problematikus családokat” lágerekbe zárták.

A sors iróniája, hogy Hszi Csinping elnök épp ekkoriban szüntette meg a kínai gulag rendszert, a laogait. Dehát a Hszincsiang-Ujgur tartományban kivételes állapotok uralkodnak amióta iszlamista lázadók nyíltan megkérdőjelezték a kínaiak uralmát. Csen rendőrállama tetszést aratott Pekingben: az ügybuzgó pártfunkcionárius bekerült a Politikai bizottságba, a kommunista párt 25 tagú vezető testületébe. Ahonnan most minden bizonnyal kikerül.

Peking: Amerika az első

A kongresszusra készülődő kommunista pártvezér, Hszi Csinping először felfüggesztette a Hszincsiang-Ujgur tartomány vezetőjét, majd áthelyezte egy mezőgazdasági bizottságba. Amerikában minden bizonnyal értékelték a gesztust. Éppúgy mint azt, hogy Hszi Csinping elnök leváltotta a külügyminiszter első helyettesét, aki kapcsolattartó embere volt Putyinnal. Amikor Putyin a téli olimpia idején Pekingbe látogatott, akkor a kínai külügyminiszter első helyettese még így lelkendezett:

“nincsen határa a kínai-orosz barátságnak és együttműködésnek!”

Kiderült, hogy van.

Amióta Putyin csapatai megtámadták Ukrajnát kétszer is találkozott Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan Kína első számú diplomatájával, Jang Csiecsivel, a majd mindenható Politikai Bizottság tagjával. Az USA arra kérte Kínát, hogy ne exportáljon olyan chipeket Oroszországnak, amelyet nyugati szankciók sújtanak. Peking ezt meg is ígérte az Egyesült Államoknak. Cserébe az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó azt ígérte: enyhítik a Kínát sújtó szankciókat. Aztán persze kiderült, hogy hiába szeretné ezt Biden elnök elérni, az ellenzéki republikánusok megpróbálják azt akadályozni.

Hszi Csinping elnök, akit a pártkongresszus várhatóan bebetonoz hatalmába, mindenesetre jelezte: Pekingnek százszor fontosabb az USA mint Oroszország.

Putyin a bánatos vazallus szerepébe kényszerül

A BRICS virtuális csúcson (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél Afrika együttműködési szervezete) Putyin kérte, hogy mindenki fokozza az együttműködést Oroszországgal, melyet nyugati szankciók sújtanak.

A kínai kontakt funkcionárius leváltása épp a BRICS csúcs idején hidegzuhany Putyinnak. Akit ez nem lephetett meg igazán, mert a pekingi vezetés tanácsadói több cikket is publikáltak arról, hogy Kína szerint Oroszország könnyen elveszítheti a háborút Ukrajnában.

Miért sürgeti az USA annyira az orosz energiabojkottját?

A USA egyáltalán nem csak azért, hogy ezzel az Európai Unió is beálljon a sorba és szankcióival próbáljon meg csapást mérni Putyin rendszerére. Kezdetben az Európai Unió nem is akart energia szankciókat Oroszországgal szemben mondván azok túlságosan is sokba kerülnének.

Miután  Blinken USA külügyminiszter és és Austin hadügyminiszter elutazott Kijevbe visszatérőben Rammsteinben, a fontos amerikai légitámaszponton  találkoztak szövetségeseikkel. Közölték: mindaddig lesznek ilyen találkozók amíg Putyin agressziója tart Ukrajnában. Az amerikaiak nem titkolták: elhúzódó konfliktussal számolnak. Burns, a CIA igazgatója szerint Putyin ahelyett, hogy kivonulna Ukrajnából, előre menekül, és kettőzi a tétet, hogy valamiféle győzelmet csikarjon ki.

Az amerikaiak rávették Németországot: támogassa az uniós olajembargót Oroszországgal szemben. A következő lépés az lesz, hogy a gáz embargóra próbálják meg rávenni európai szövetségeseiket. Miért?

Szép új világ

Az USA egyrészt szépen profitál ebből, mert a méregdrága palagáz és palaolaj piacképes. De ez csak a rövidtávú játszma hosszabb távon olyan nyugati szövetséges rendszert akarnak, amely betartja a karbon vállalásokat. Vagyis mindenki rohamtempóban leszokik a hagyományos energiahordozókról. Mire jó ez? Egyrészt megfelel az ország karbon vállalásának, másrészt pedig karbonadóval lehetne sújtani azokat az országokat, amelyek késlekednek a klímasemlegességgel.

Mindenekelőtt Oroszországról és Kínáról van szó, az USA két stratégiai ellenfeléről. De nemcsak róluk hanem olyan amerikai szövetségesekről is mint India vagy Szaúd Arábia. Nem véletlenül pokoli rossz a viszony Washington és Rijád között. A Biden adminisztráció stratégiai elképzeléseiben Szaúd Arábiának nem jut hely. Mohamed bin Szalman trónörökös nem is titkolja: várja vissza Trumpot a Fehér Házba. Trump a hagyományos energia lobbi embere, ezért számára a karbonadó olyan kitaláció, amelyet el kellene mielőbb felejteni. A probléma csak az, hogy hosszútávú gazdasági programokról van szó, melyekről ad hoc politikai döntések születnek. Hogy lehet hosszútávú gazdasági döntéseket hozni úgy, hogy teljes a politikai bizonytalanság Washingtonban? Az USA szövetségesei csak reménykedhetnek abban, hogy a nyugati világ vezető ereje a közeljövőben eldönti: merre tovább? Leadership célok nélkül nem tűnik a siker receptjének.

Karácsony, HírTV, bojkott

Karácsony Gergely főpolgármester Facebook posztján jelentette be, hogy bojkottálja a HírTV-t, amíg nem kér bocsánatot a neonácikat mosdató, az antifasiszták tevékenységét megkérdőjelező riportjáért.

„Amíg a Hír TV nem kér bocsánatot a neonácikat mosdató, az antifasiszták tevékenységét megkérdőjelező riportjáért, addig sem én, sem a főpolgármester-helyettesek, sem a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai nem adnak nyilatkozatot a Hír TV-nek, és nem is teszünk eleget semmilyen meghívásuknak. Erről ma levélben értesítettem Répásy Bálintot, a Hír TV vezérigazgatóját.”

Beülni vagy nem beülni?

Friss vita az ellenzékben: delegáljanak-e az ellenzéki pártok három tagot a „közszolgálati médiát” tulajdonló szervezet kuratóriumába vagy sem?

Hadházy Ákos  vagy Haraszti Miklós szerint nem, semmiképpen, hiszen ezzel nem érnek el semmit – a média tényleges ellenőrzését a Médiatanács látja el, és abba nem engednek be ellenzékit –, viszont hozzájárulnak ahhoz a látszathoz, hogy Magyarországon demokrácia van.
Két kurátorjelölt, Debreczeni József és Kránitz László érvelt Bolgár György műsorában a részvétel mellett, mivel szerintük a kuratóriumi tagság betekintést jelent a folyamatokba. Vágó István Facebook-oldalán általános síkon veti fel a kérdést: „Jól van, játsszuk le.
Rendben, az ellenzék nem ül be kuratóriumokba, felügyelőbizottságokba, kivonul a parlamentből, nem indul a választásokon, nincsenek képviselői az Európai Parlamentben, így mindenhol a Fidesz és szövetségesei (pártok és kamupártok) ülnek.
Ma is Tarlós a főpolgármester, minden várost (és más települést) a kormánypárt irányít, ellenzéki nem ül a képviselő-testületekben. Befejezi tevékenységét a Klubrádió, az ATV-be is Bayerék járnak, és a Népszava valamint az ellenzéki internetes portálok se „segítenek legitimálni” a fideszes hatalmat azzal, hogy „no lám, sajtószabadság van”, ezért tiltakozásul beszüntetik tevékenységüket.
Megszűnik a pártok állami apanázsa, nincs miből fizetni az alkalmazottakat, fűtést, utiköltséget, szórólapokat. Na, akkor hogyan tovább?”
Vágó kérdésére idestova öt éve, 2014. novemberében adtam meg a magam válaszát. Az És-ben jelent meg „Nem lesz 2018” című cikkem, melyben a következőt írtam.

Új viselkedési módot kell kialakítani, amelyben az ellenzék a rendszer ellenzékeként viselkedik.

Mit jelent ez az Országgyűlésben? A tiszta megoldás az Országgyűlés elhagyása lenne. Azzal az illúzióval, hogy az országgyűlési fellépésnek számottevő mozgósító hatása lenne, fel kell hagyni. Ugyanakkor az országgyűlési jelenlét az ellenzék intézményesült voltát is kifejezi, s ennek előnyei is lehetnek, például az ellenzék nemzetközi jelenlétében.
Mindenképpen indokolt azonban az országgyűlési tevékenység részleges bojkottja. Ez jelentheti például azt, hogy a rendszerellenzéki képviselők 1. lemondanak mindenféle bizottsági tisztségről, nem vesznek részt eseti bizottságokban sem, 2. nem szólalnak fel az Országgyűlésben, 3. nem nyújtanak be sem önálló, sem módosító indítványokat, 4. nem kezdeményeznek vizsgáló bizottságokat, parlamenti vitanapokat, 5. elhagyják az üléstermet a miniszterelnök és a kormánytagok, valamint fideszes frakció-tisztségviselők felszólalásai alatt, 6. nem vesznek részt fideszes és jobbikos képviselőkkel közösen külföldre utazó parlamenti delegációkban, illetve külföldi delegációk fogadásában. (Az erre hajlandó delegációkkal külön találkoznak.) 7. Mivel a demokratáknak az önkényuralmi rendszerrel nem lehetnek – sem az ország polgáraival, sem a demokratikus külvilággal szemben – közös titkai, az ellenzékiek nem vesznek részt zárt üléseken, nem ülnek be a nemzetbiztonsági bizottságba. 8. A plenáris ülések kezdetén és egymást váltva utána is folyamatosan jelen vannak, a szavazásokon pedig – az indítványok tartalmát nem mérlegelve – kizárólag tartózkodó szavazatot adnak le, ezt előre kinyilvánítva. 9. Az európai parlamenti képviselők sem lépnek fel fideszes és jobbikos képviselőkkel közösen semmilyen – hangsúlyozom: semmilyen – ügyben. 10. Semmilyen kérdésben nem fordulnak a köztársasági elnökhöz, nem keltenek olyan illúziót, hogy ő Orbántól független politikai tisztségviselő. 11. Nem fordulnak a hitelét vesztett Alkotmánybírósághoz, és az ombudsmant sem kérik ilyesmire.

Ezen túl ugyanúgy nem szabad nyilvános vitákban együtt részt venni fideszes politikusokkal, ahogy jobbikos politikusokkal eddig sem volt helyes. Mindez azt hivatott kifejezni, hogy a demokraták a rendszert nem fogadják el a magukénak, nem tekintik demokratikus jogállamnak.”

E logika mentén javasoltam a 2018-as választás után, hogy a demokratikus pártok ne vállaljanak semmiféle parlamenti és bizottsági tisztséget az alakuló új országgyűlésben. Nem azt mondtam, hogy ne induljanak a választáson, nem azt mondtam, hogy ne üljenek be az Országgyűlésbe, hogy ne legyenek tagjai országgyűlési bizottságoknak, mert az országgyűlési tevékenység nyilvános fórumot biztosít ellenzéki nézetek kifejtésére. Azt azonban igen, hogy tisztséget ne vállaljanak, mert az azt a hamis képet festi, hogy az országgyűlés nemcsak a Fideszé, de az ellenzéké is, ahogy demokráciába szokásos. Demokratikus pártjaink hallani sem akarnak ilyesmiről. Képviselőink ott díszelegnek az ülésteremben az elnöki illetve jegyzői pulpituson, a bizottsági üléseken az elnöki asztalnál. Továbbra is súlyos hibának tartom ezt. Ugyanilyen hiba a kuratóriumi tagságok elvállalása.
Téved Vágó, amikor azt hiszi, hogy nem lehet a közéletből való teljes kivonulás és a mindenre kiterjedő együttműködés között jó megoldást találni. Csak végig kell gondolni a dolgot. A képviselői alapdíj elegendő az ellenzéki tevékenység egzisztenciális megalapozásához, a külön tisztségekkel járó többletjövedelemről le lehet mondani.

Sonkás csoki

Meg kell vallanom, már a csokis Mese sajtot sem bírtam megenni, pedig az még a maga kísérleti mivoltában érdekes próbálkozásnak is volt nevezhető. Finomnak nem, de legalább érdekesnek. Érdekes volt benne, hogy ez egy sajt… Na, mostantól ehetjük a sonkás, töpörtyűs, angolszalonnás csokoládékat, ha le akarjuk győzni Brüsszelt.

Kérem, nem csak ehetjük, szerintem honpolgári kötelesség is lesz minálunk. A történet Németországban kezdődött, ahol is az AfD nevű szélsőjobboldali párt véletlenül felfedezte, hogy a svájci Toblerone csoki – tetszik tudni, az a háromszögletű – dobozán szerepel, miszerint megfelel a „halal” előírásoknak.

Mármost halalnak azt az ételt nevezzük, ami megfelel a muzulmán vallás tilalmainak, vagyis nincs benne döghús, disznóhús, ragadozó állat húsa, alkohol és vér. Ha húsételről van szó, akkor az állatot vallásos előírások szerint kell levágni, kivéreztetni, de mivel a csokoládé nem állat, ezt itt és most nem taglalnám.

Mármost a csokoládéban alapértelmezés szerint sincsen semmi tilalmas, így hát olyan nyolc hónappal ezelőtt a Toblerone, illetve a gyártó Mondelez bevizsgáltatta a terméket meg a gyártási folyamatot az Írországban bejegyzett Department of Halal Certification nevű céggel, azok ráütötték a pecsétet az igazolásra, onnantól kezdve minden csoki kartondobozára rá van írva, hogy muzulmánok is nyugodtan fogyaszthatják.

És miért ne fogyasztanák? Csokoládé az, nem valami esetleg tilalmas húsféle (emlékszem, 2015-ben majdnem megesett, hogy olyan szárnyasmájkrémet akartak a hatóságok osztani a menekülttáborokban, amiben ipari szalonna is volt – még jó, hogy akadt, aki időben, kiosztás előtt észrevette. De nem csoda, ha kétszer megnéz a muzulmán egy európai húsételt, míg egyszer megkóstolja).

No, emiatt a pár centis felirat miatt hirdetett egész Európára szóló bojkottot az AfD a svájci cég termékeire. Merthogy halal. Minden csokoládé ilyen, sőt, az európai lakosság által fogyasztott élelmiszerek nagy része is.

A vízben például semmi tilalmas nincs, tessék már azt is bojkottálni, bár az igazi AfD-s nem vizet iszik, hanem sört. De tessék azzal öntözni. Kicsit drága volna.

A tejben sincs tilalmas dolog, az is halal, a kenyérben sincs, a sóban, borsban, paprikában, krumpliban, hagymában, tarhonyában sem, szóval bojkottáljuk a marhapörköltet is?

Másik oldalról keresve a megoldást, azt is követelhetnék, hogy mindenben legyen vagy disznóhús, vagy alkohol, amiben nincs, azt bojkottáljuk. Ha csokit akarunk enni, az legyen szalonnás, töpörtyűs vagy sonkás, esetleg kolbászos.

Ha pocsék lesz, hát pocsék lesz, de legalább nem halal.

Mondjuk a máj- és epebetegek nem örülnének ennek, de ugye közérdek az AfD szerint a bojkott. Csak ez állíthatja meg Európa iszlamizációját szerintük. Az fel sem merült bennük, hogy a spontán, minden módosítás nélkül is megfelelő élelmiszereinknek hatalmas piacát jelentik az arab országok, például az európai birkahús nagy részét nekik adjuk el.

Tényleg, a birkával mi legyen? Egy megoldás van: keresztezni kell a sertéssel. Vagy az alkohollal, bár lévén az alkohol sem állat, nem lesz könnyű.

Nagy elme lehet az AfD-s Jörg Meuthen, a bojkott atyja, még akkor is, ha a politikai gazdaságtan tanára és uniós képviselő: de egy dologgal mégis meg tudom vigasztalni.

Van egy, egyetlenegy ország az Unióban, ahol minden beavatkozás nélkül is gyártanak olyan édességet, ami tilalmas a muzulmánokra. Ez Magyarország (bár láttam már whiskys belga csokit is).

Rögtön kétfélét is gyártunk.

A konyakmeggyet és a dianás cukrot.

Egyen azt, svájci csoki helyett, legfeljebb nem fogja szeretni.

Mert jó ugyan a magyar termék is, de azért a svájci jobb.

Vagy alapítson töpörtyűs csoki-gyárat, ha sok a pénze és ki akarja dobni.

Nagy ötlet ez a bojkott, méltó az AfD-hez.

Így kell megállítani Brüsszelt.

Nagy összegben nem fogadnék a választási győzelmükre.

Pirruszi csalás – Venezuela az elnökválasztások után

0

Korántsem okozott meglepetést, hogy vasárnap Nicolas Maduro nyerte meg a venezuelai elnökválasztásokat. Az ellenzéki jelölteknek nem sok esélyük volt a győzelemre, mivel a pálya minden kétséget kizáróan az eddigi elnök felé lejtett.  Azonban a választások után Maduro nem dőlhet hátra elégedetten a székében: Venezuela már csak árnyéka tíz évvel ezelőtti önmagának, s Caracas szinte megállíthatatlanul rohan a szakadék felé. 

Szinte már általános trenddé vált májusban, hogy kevesen mentek el szavazni az ebben a hónapban tartott választásokra, mint az irakira vagy libanoniraEz alól Venezuela sem kivétel: vasárnap a szavazóképes lakosság 46 százaléka (alig 9 millió ember) járult az urnákhoz, amely a messze legalacsonyabb adat 1958 óta, hiszen az elmúlt évtizedekben nem volt ritka a 90 százalékos részvételi arány sem. Sőt, az ellenzék azt pedzegeti, hogy ez a kormány által közzétett adat sem felel meg a valóságnak. Ugyanis a venezuelai hatóságoknak még plusz két órán át nyitva kellett tartaniuk a szavazóhelyiségeket, mert a részvételi arány este hatkor 30 százalék körül mozoghatott.

Nicolás Maduro venezuelai elnök caracasi kampánygyűlésén. Maduro ingén elődjének, Hugo Chávez néhai elnöknek a képe. A kép forrása: MTI/EPA/Cristian Hernández.

Azonban még ez az alacsony mutató sem akadályozhatta meg a 2013 óta hatalmon lévő, egykori buszsofőr Nicolas Madurót abban, hogy „történelmi rekordról” és „elképesztő aktivitásról” számoljon be a győzelmi beszédében. A 11 évvel ezelőtt alapított Venezuelai Egységes Szocialista Párt (spanyolos rövidítéssel PSUV) jelöltje gyűjtötte be a leadott szavazatok több mint kétharmadát, miközben előtte az összes idei, nem kormánypárti közvélemény-kutatás 20 és 30 százalék közötti támogatottságot mért. Maduro szinte mindent megígért a híveinek: egy új venezuelai gazdaság megteremtését, védelmet az Egyesült Államok és a latin-amerikai szövetségeseinek „ármánykodásától”, a szervezett bűnözés elleni harc fokozását, valamint a bolívár (Venezuela pénzneme) megerősödését. Sőt, igencsak elragadta őt a hév, amit jól mutat

„Baszd meg magad imperializmus” kijelentése is. 

Bojkottra fel! 

A vasárnapi választásokon Maduro semmit nem bízott a véletlenre. A „Köztársaság-hadművelet” keretében lezárták a határokat és közel 300 000 rendőrt, illetve katonát mozgósítottak, elsősorban az ellenzéki településeken és kerületetekben állomásoztatva őket. Országszerte Úgynevezett  „vörös pontokat”  állítottak fel: ezek olyan kormányzati sátrak voltak, ahol a választók beszkennelték a venezuelai állam által kibocsátott elektronikus kártyáikat, és a leadott PSUV szavazatokért cserébe ételcsomagokat vagy kupont kaptak. A kormány mintegy 13 000 ilyen pontot állított fel, ami azért jócskán kimeríti a „szavazatvásárlás” fogalmát.

Maduro mellett négy másik jelölt mérettette meg magát a választásokon. Ennél ugyan jóval többen voltak, de a legtöbbjüknek megtiltották az indulást. Ezért az ellenzéki pártok és jelöltek a bojkott mellett döntöttek, s mint ahogyan később látható volt, a venezuelai állampolgárok eleget is tettek a felhívásnak. Ezen a téren a Demokratikus Egység Asztala (MUD) töltötte be a vezető szerepet, amelyet hivatalosan kizártak és „újraregisztrációra” kényszerítettek a hatóságok. Ők eleve 2018 decemberére akarták átrakni a választások időpontját, de ezt a kormánypárt megakadályozta.

Henri Falcon venezuelai ellenzéki elnökjelölt támogatói egy választási kampányrendezvényen Caracasban 2018. május 14-én. A kép forrása: MTI/EPA/Cristian Hernández.

Korántsem véletlen, hogy az ellenzék ilyen követeléseket mert támasztani Caracassal szemben.  Tavaly ugyanis Maduro azt tervezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság segítségével feloszlatja a parlamentet és korlátozni fogja a képviselők mentelmi jogát. Csakhogy ez korábban soha nem látott tiltakozási hullám kitöréséhez vezetett az országban, amelyben több tucatnyian vesztették életüket és a letartóztatottak száma elérte a 150-et. Habár a polgárháború-közeli állapotok miatt végül nem léptették hatályba a törvényt, Maduró elérte, hogy megválasztják az  Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjait, akikkel le akarta cseréltetni még az elődje, Hugo Chávez által 1999-ben bevezetett alkotmányt és átvenni az irányítást a parlament felett. Ez pedig újabb tüntetéseket váltott ki, s csak ebben az évben eddig 30 nagyobb demonstrációról és zavargásról van tudomásunk.

Henri Falcon venezuelai ellenzéki államfőjelölt sajtótájékoztatót tart Caracasban 2018. május 20-án, miután elvesztette az aznapi előrehozott elnökválasztást. MTI/EPA/Christian Hernández.

 

A  második helyen Henri Falcón végzett, aki a leadott szavazatok 20 százalékát szerezte meg. A Lara nevű régió kormányzója egykoron még a PSUV színeiben politizált, de 2012-ben saját pártot alapított. Ez azonban nem oszlatta el a kételyeket vele kapcsolatban, hiszen az ellenzék soraiban sokan „a kormány ötödik hadoszlopának” tartják, még akkor is, ha nyitna Washington felé és átalakítaná az ország gazdasági rendszerét.

 

11 százaléknyi szavazatot kapott Javier Bertucci lelkipásztor, aki elsősorban a keresztény értékekhez való visszatérésre és a népszavazások kezdeményezésére (legyen szó az abortuszról vagy akár a homoszexuálisok örökbefogadásáról) helyezte a kampányát. Sem Falcón, sem Bertucci nem ismerte el Maduro „történelmi” győzelmét és mindketten a választások megismétlését követelik.

Szankciók szankció hátán

Az ellenzékhez hasonlóan vélekedtek a választás „tisztaságáról” és „demokratikusságáról” az országon kívül is. A választási rendszer és Maduro újraválasztása ellen tüntettek a külföldre menekült venezuelaiak, akiknek a száma 2015 és 2017 között majdnem 1,3 millió fővel nőtt. Az 14 amerikai és karibi országot magába foglaló úgynevezett Lima-csoport tisztességtelennek és áltathatatlannak minősítette az egész választási rendszert, diktátornak nevezve az államfőt. Többen visszahívták a nagyköveteiket, tiltakozó jegyzéket adtak át és a Caracasszal fenntartott diplomáciai kapcsolatok korlátozását hirdették meg. Ehhez még párosult az is, hogy mindent latba vetnek majd azért, hogy

” a nemzetközi hitel- és pénzintézetek ne adjanak többé kölcsönt a dél-amerikai országnak”

A bírálók közé tartozik az Európai Unió és az Egyesült Államok is. Washington egyáltalán nem habozott és egy nappal Maduro győzelme után újabb szankciókat lépetetett életbe Caracas ellen. Ezek négy venezuelai állampolgárt és három külföldi céget érintettek, mint a Noor Plantation Investments LLC és a SAI Advisors Inc. Kiutasítottak két venezuelai diplomatát az Egyesült Államok területéről, és egyes feltételezések szerint már a nagykövetség esetleges bezáratásárán gondolkodnak.

Egyelőre csak Venezuela „barátai” ismerték el az eredményeket, köztük  Vlagyimir Putyin orosz államfő, a nemrég beiktatott Miguel Díaz-Canel kubai elnök, vagy Eva Morales bolíviai elnök, aki egyenesen „az intervencionizmus és az észak-amerikai birodalom feletti” győzelemként aposztrofálta a venezuelai választásokat. Ezekkel az országokkal Caracas igyekszik még szorosabbá fűzni a kapcsolatait a közeljövőben, de már többen megjegyezték, hogy a Venezuela által kiépített szövetségesi rendszerben megjelentek a jól látható repedések.

Országok, amelyek elismerték Maduro győzelmét. Pirossal vannak jelölve az elutasító, zölddel pedig a támogató államok. A fekete szín Venezuelát jelenti Kép forrása: Wikimedia Commons.

Bukott állam, romos gazdaság 

A nagyfokú passzivitás nemcsak az ellenzék által meghirdetett bojkottban gyökeredzik: az alacsony részvételi arányhoz nagymértékben hozzájárult a dél-amerikai ország gazdasági és szociális mélyrepülése is. Már Hugo Chávez életének utolsó éveiben látszódott, hogy a „venezuelai modell” kimerülőben van, mivel a költségvetési deficit hirtelen a bruttó hazai termék közel 20 százalékát tette ki, miközben az államadósság a tízszeresére növekedett.

A viszonylagos jólét alapja a kőolaj volt, a latin-amerikai ország kivitelének több mint 90 százalékát ez az energiahordozó tette ki. Paradox módon mégis előfordult, hogy a benzin ugyanúgy hiánycikknek számított a lakosság körében, mint a cukor, a liszt vagy a tej. Caracas számára súlyos csapást jelentett, amikor a nemzetközi kőolajárak öt évvel ezelőtt hirtelen csökkenni kezdtek. Ennek következtében a termelés mára 1,4 millió hordó/napra esett vissza, ami a 2015-ös adatok felét jelenti. Év végéig legalább 15 százalékos GDP-esés várható, az államdósság elérheti az 50 milliárd dollárt.

Ám, amiben Caracasnak egyértelműen „sikerült” egy regionális rekordot felállítania, az a hiperinfláció. Egyes gazdasági elemzők szerint 

a pénzromlás meghaladhatja a 16 000 (!) százalékot is. 

Vagyis a latin-amerikai országban körülbelül minden huszadik napban megduplázódnak az árak, leginkább az élelmiszereké. Ezt az inflációt a Maduro-adminisztráció pénznyomtatással igyekszik ellensúlyozni. Ugyanúgy folyamatosan „emelik a fizetést”, például a minimálbér 2,5 millió bolívár,  ami viszont csak 25 amerikai dollárnak felel meg. A lakosság gyakran már a rezsiszámlát sem tudja kifizetni, miközben csak májusig 700 000 áramkimaradást regisztráltak az országban. A korábban mintaként beállított egészségügyi rendszer teljes romokban hever, a maláriában vagy a tuberkulózisban elhunyt betegek sem számítanak ritka jelenségnek.

Ám még ha ez nem lenne elegendő, a venezuelai társadalmat rendkívül sok feszültség szabdalja belülről.  Caracas ma a világ legélhetetlenebb városai közé tartozik, és az egész országban átlagosan 60-an vesztik életüket valamilyen erőszakos cselekményben. A bűnbandák rendes utcai háborúkat vívnak a hatóságokkal, miközben vidéken, főleg a határ menti szakaszokon szinte mindennaposak a gerillák által végrehajtott támadások. Emiatt a hadsereg szétesőben van, s a dezertálások száma – köztük a tiszteké is – a duplájára emelkedett az előző évhez képest.

Előttünk a vízözön 

A „venezuelai álom” és a „chávizmus” már évekkel ezelőtt kipukkant. Maduro tisztában van azzal, hogy az újabb hat évig tartó elnöksége alatt a gazdaság rendbetételére kell a legtöbb energiát, időt és pénzt fordítania. Máskülönben még az év vége előtt egy nyílt forradalommal vagy polgárháborúval lesz kénytelen szembenézni. Ám a jelenlegi vezetés hatalmára nézve nem a politikai ellenzék vagy más térségbeli országok jelentik a legnagyobb veszélyforrást.

A venezuelai hadsereg okozhat komoly fejfását, mivel könnyen a saját kezébe veheti az irányítást. Igaz, az ország történelmében bőven akad példa a sikertelen puccskísérletekből, többek közt maga Hugo Chávez is megpróbálta magához ragadni a hatalmat 1992-ben, de már önmagában súlyos csapást mérne a PSUV befolyására és pozíciójára az, hogy ha a hadsereg egy katonai államcsínyt tervezne. Ezért korántsem hagyhatók figyelmen kívül Rex  Tillerson korábbi amerikai külügyminiszter szavai, aki a dél-amerikai országgal kapcsolatban megjegyezte:

„Venezuelában és Latin-Amerikában gyakran előfordul, hogy a hadsereg számít a változás ügynökének akkor, amikor már olyan rossz a helyzet, hogy a vezetés többé már nem a népet szolgálja”

Gyurcsány: Nem betlire kell játszani

Az ellenzéki megállapodásról és arról, hogy csak „a jó ég tudja, hogy hova fognak eljutni ezek az egyeztetések”; a közös listáról és Gergőről; meg arról, hogy a szocialistákkal nehezebb volt kormányozni mint a liberálisokkal; egészen addig, hogy a tét a diktatúra megtörése. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke volt a Republikon Intézet által szervezett beszélgetéssorozat (Kire szavazzanak a liberálisok?) vendége.

Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója először is arra volt kíváncsi, hogy miért szavaznának a liberálisok a DK-ra.

Gyurcsány Ferenc szerint a demokratikus ellenzék három pártja közül, amelyek bejuthatnak a parlamentbe (DK, MSZP, LMP) a Demokratikus Koalíció a leginkább képviseli a liberális értékeket. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a DK a legpiacpártibb közülük és emberjogi kérdésekben és messze meghaladja a liberális minimumot. Gyurcsány a DK egy szabadelvű, balközép, polgári párt.

Az ellenzéki megállapodásról

A DK elnöke szerint lesz megállapodás, de „a jó ég tudja, hogy hova fognak eljutni ezek az egyeztetések”. Azt is hozzáfűzte, hogy a „Momentumtól bármeddig lesz megállapodás” viszont van az országban 20, 25 vagy 30 választói kerület, ahol el lehet indulni egymással szemben, mert nincs esélye a demokratikus ellenzéknek.

A koordinált indulásról

FH KTGY.

„Olyan erős meggyőződésbeli különbségek vannak a választók között, hogy meg kell nekik hagyni a lehetőséget: kompromisszum nélkül, a hozzájuk legközelebb vélt pártokra tudjanak szavazni. A kompromisszumokat e tekintetben inkább taszítónak látjuk ebben a pillanatban, mint vonzónak.” Gyurcsány szerint a különálló listáknak mozgósító erejük van. Nem hagyta ki a megjegyzést, hogy az MSZP és a listavezetője októberig a különböző lista mellett kampányolt. „Onnantól kezdve, hogy Gergő ennek a listának az élére került vagy kerülni fog, úgy látszik, hogy változott az álláspontja.”

A liberálisokkal való kormányzásról

„Egy álom volt a liberálisokkal kormányozni” – kezdte ironikusan a választ Gyurcsány Ferenc. De hozzátette: „nehezebb volt kormányozni a szocialistákkal, mint a liberálisokkal, legalábbis a Kuncze-időszakig bezárólag. Utána Kókával és Fodorral már bonyolultabb volt a helyzet”.

„A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy a nemzetközileg is a legbonyolultabb reformot, az egészségügyi reformot nemcsak, hogy a kisebbségi koalíciós partnerre, hanem egy olyan miniszterre bíztuk, akinek nem volt politikai tapasztalata, nem értette a társadalmi-politikai szövetségkötés technikájának fontosságát. És ezt nem beszéltük végig.”

Az őszödi kérdésről

„Nagyon sok liberális véleményformáló volt és van azon a nézeten, hogy az volt az ősbűn, a magyar politika ősbűne, ami az őszödi beszéd után történt: a rendőri beavatkozás, az ami az utcán történt, ahogyan ezt a kormányzat kezelte. Ez a hitelességi deficit máig terheli a baloldalt és magát Gyurcsány Ferencet is.” Ennyi volt Tóth Csaba felvezetője, amire a DK elnöke azt válaszolta, hogy racionálisan a választások előtt két hónappal már hiába igyekezne meggyőzni az igazáról azokat, akiket 12 évig sikertelenül próbált. Viszont hozzáfűzte, hogy a kormánynak a törvényes rend fenntartása volt az elvárása. „Franciaországtól Texasig, Németországtól Londonig ez minden kormány elvárása: tessék fenntartani a törvényes rendet.” Gyurcsány szerint történtek jogtalanságok, törvénytelenségek mindkét oldalon. „Nagyjából ugyanannyi rendfenntartó sérült meg, mint tüntető. 340 környékén van mindkét oldalon. Ez nagyon sok. De aki látott már közvetítést Frankfurtból tavaly nyáron, Párizs külvárosaiban, különböző amerikai szövetségi államokban, hogy mi történt műveleti területeken…”

Az „Orbánnal nincs alku”-ról

Gyurcsány Ferenc hétvégi kinyilatkozására utalt a moderátor, amire a DK vezetője azt válaszolta, hogy a ha demokratikus közélet lenne Magyarországon, akkor ezt természetesen nem mondhatta volna, de Orbán diktatórikus rendszerében igen.

A bojkottról

„Miért engednénk meg, hogy a Fidesznek 100 százaléka legyen?” – válaszolt kérdéssel a kérdésre a pártelnök.

FH KTGY.

„De akkor miért mennénk el szavazni, ha úgy is diktatúra van? Hogy ne legyen a Fidesznek kétharmada? Hiszen most sincs, mégis azt csinálnak, amit akarnak?” – hangzott a következő kérdés.

Gyurcsány szerint a választás tétje, hogy megtörjük a diktatúrát. „Elképzelhető, hogy tömeges átszavazás esetén el lehet venni a Fidesztől 40-50 választókerületet és kisebbségbe fog szorulni… Nem betlire kell játszani. Aki betlire akar játszani az járjon ultikörbe.”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK