Kezdőlap Címkék árfolyam

Címke: árfolyam

Az arany árát is rekord szintre emeli a vírus járvány

Hétéves csúcson az arany árfolyama miközben a piacokon konjunktúra van – állapítja meg a Bloomberg. Még további aranyár emelés várható – állítja a Saxo bank szakértője  – megemlítve, hogy ellenszélben megy fel az árfolyam, mert a dollár erős és a tőzsdék általában jól tartják magukat. De akkor miért menekül a pénz az aranyhoz?

Elsősorban a korona vírus járvány miatt, mert a nemzeti bankok valószínűleg további lazítással akarják elkerülni a várható visszaesést. A CNBC gazdasági televízió ezzel kapcsolatban megemlíti az Apple bejelentését: az amerikai óriás közölte, hogy nem teljesülnek a profit elvárások a korona vírus járvány miatt. Ez egyrészt lelassítja a gyártást Kínában hiszen az I Phone-ok jórésze ott készül, másrészt pedig kedvezőtlenül hat a keresletre is. Kína az egyik legnagyobb piac és a vírus veszély miatt több mint 780 millió kínai mozgását korlátozza valamilyen formában a pekingi hatalom a járvány leküzdése érdekében.

Japán már visszaesett, az USA és az EU mindenképp el akarja kerülni ezt

Egy, de lehet, hogy két kamat csökkentést jósolnak az Egyesült Államokban a piaci elemzők. Választási év van, és a választók hangulatát elsősorban a pénztárcájuk állapota határozza meg az Egyesült Államokban. Jól tudja ezt Donald Trump is, aki minden eszközzel a kamatlábak további csökkentésére noszogatja a Federal Reserve Boardot.

1650 dollárt is elérhet egy uncia arany ára

Legalábbis ezt jósolja Ole Hansen, a Saxo bank szakértője. Aki meg is indokolja, hogy nem kell ahhoz válságnak jönnie, hogy az arany ára további magaslatokat hódítson meg. “Hiába van ellenszél a többi piacon, nehéz lenne megindokolni, hogy miért ne emelkedjen tovább az arany árfolyama. Mi abban hiszünk, hogy a várható további kamatláb csökkentések, a kormányok konjunktúra ösztönző lépései, a negatív reálkamatok az USA-ban és a tőzsdék további szárnyalása mind mind odavezet, hogy növeli a keresletet az arany iránt.”

Ismét negatív rekord a forinttól – FRISS Matolcsy lökdösi fölfelé?

Az elmúlt percekben 334 fölé gyengült a forint az euróval szemben, ami új negatív csúcs az árfolyamban. Bő egy hét alatt ez a negyedik gyengülési hullám.

Alig több, mint egy hét alatt egymást érik a forint csúcsdöntései. Ma először késő délelőtt 333,52 lett egy euró, ami kis mértékben haladta túl az eddigi 333,45-ös értéket. Ahogyan arról öt napja írtunk, kezdetben a külföldi hatások domináltak a forint értékvesztésében, de aztán megjelent hazai ok is: a jelek szerint a befektetők nem díjazták a Matolcsy-Varga-pengeváltást a gazdaságpolitikai meghatározásának posztjáért.

Most ismét a külvilág játssza a főszerepet. A hétvégi szaúd-arábiai olajlétesítmények elleni dróntámadások már amerikai-iráni feszültségnövekedésbe mennek át. Az olaj drágulása, s ennek világpiaci hatása a forinthoz hasonló valutákat erősen sújthatja.

FRISSÍTVE: Már 334,3 közelében járt az eurókurzus kora délután. Ebben szerepe lehet annak, hogy Matolcsy György MNB-elnök rövid szösszenetet tett közzé „házi újságában”, az MNB által szponzorált Növekedés.hu-n angol nyelven, Miért maradnak alacsonyan a kamatok? címmel. Ebben a Bloomberg amerikai gazdasági hírügynökség egy nyári cikkét idézi, miszerint „az alacsony kamatok valóban mindent megváltoztattak az elmúlt évtizedben”. Hozzátéve, hogy és ezek velünk is maradnak hosszú időn át.

Majd arról értekezik, hogy a korábbi „normális” kamatok és hozamok nem fognak visszatérni, a mostani helyzet nem abnormális. Szerinte a Fed (az amerikai központi bank) rákényszerült U-alakban megfordulni (vagyis ismét lazítani a kamaton), az Európai Központi Bank pedig még mélyebbre ment a negatív tartományba. Miért? – teszi fel a kérdést Matolcsy. Szerinte ennek két oka van.

Sokkal több pénz van a világban a szükségesnél, az infláció pedig a fejlett világban ennek ellenére a nulla szint alatt van. Emiatt az alacsony, néha negatív piaci hozamok még mindig pozitív reálhozamot kínálnak.

Ebből levonható az a következtetés, hogy az MNB is hosszú időn át az alacsony, esetleg a mainál is mélyebb kamatra készül. A szokatlan üzengetés tovább lökhetett a forinton.

Törökország: az illiberális állam a vesztébe fut

Egyelőre nem rántotta magával a forintot a török líra mélyrepülése, de a török eset „szép” példája annak, amikor a féke(t)vesztett hatalom egymaga intéz el egy országot. Törökország az összeomlás szélén táncol.

Az elhibázott kormányzati gazdaságpolitika klasszikus példájának is nevezhetjük, ami Törökországban történik immár nagyjából öt éve. Ami elrontható volt, azt Recep Tayyip Erdogan szinte maradéktalanul megtette. Az illiberális berendezkedéssel kacérkodó más országok számára is szolgál tanulságul, ahogyan Törökország láthatóan megállíthatatlanul rohan a szakadék felé.

A török líra az elmúlt egy-két hétben nagyjából egyharmadot veszített értékéből, egy év alatt több, mint 80 (!) százalékot, az infláció megugrott, most 15 százalék körül van, a jegybanki alapkamatot emelni kellene, de ennek 16,5 százalékos szintje már önmagában is a finanszírozhatatlansággal egyenértékű.

Néhány fő csomópont, ami a török eseményeket jellemzi:

  • erőltetett gazdasági növekedés
  • a vállalatok és a lakosság nagy mértékű eladósodása
  • mindez jelentős részben dollárban
  • alacsony megtakarítási hajlandóság
  • a folyó fizetési mérleg és a költségvetés egyidejű hiánya, az úgynevezett ikerdeficit
  • folyamatos ellenségkeresés otthon és külföldön
  • egyre erőteljesebb politikai beavatkozás a gazdaságba
  • és végül: lényegében ellensúly nélküli egyszemélyes vezetés, amely ráadásul közgazdaságilag teljesen ostoba

Az erdogani Törökország az elmúlt másfél-két évtized nagy részében maga volt a gazdasági csoda: száguldó növekedés, rohamosan növekvő jövedelmek és fogyasztás. Erdogan azonban beleájult ebbe a sikerbe, és

az elmúlt években mesterséges eszközökkel tartotta fenn a gyarapodást:

a hiányzó belső megtakarítást külső, elsősorban dollár-forrásból pótolták, ráadásul hatalmas állami fejlesztéseket indítottak. (A török gazdaság 2017-es állapotáról szóló IMF-jelentés itt olvasható részletes adatokkal.)

Ezzel – szaknyelven – túlhevült a gazdaság, amitől megugrott az infláció, a külső hitelek visszafizetése egyre nagyobb terhet rótt az országra. Amikor pedig a bajok láttán mind kevesebb tőke érkezett az országba, a hitelek ára érthetően magasabbra és magasabbra hágott.

Ezzel kialakult az államcsőd klasszikus állapota,

az úgynevezett ikerdeficit. Amikor az ország költségvetése is hiánnyal küzd, és a folyó fizetési mérlege is negatív egyenlegű (vagyis többet költenek dollárra, mint amennyi bevételük ebből a forrásból származik). Az ország devizatartaléka kevesebb, mint 100 milliárd dollár, a külső finanszírozási igény (vagyis a bevonandó friss kölcsön) idén meghaladja a 200 milliárdot.

Ezek a folyamatok indították el a líra erősödő értékvesztését, ami elképesztő mértéket öltött az elmúlt hetekben. A mögöttünk álló két hétben nagyjából egyharmados árfolyamesést mértek, az elmúlt körülbelül egy évben 80 százalékot meghaladó a líra romlása a dollárral szemben.

Erre az egyik klasszikus orvosság a jegybanki kamat megemelése, ami vonzóvá teszi az országot és annak pénzét, a megnövekedett külső állampapír-vásárlás pedig segít helyrebillenteni a hiányt. A török nemzeti bank május végén (Erdogan tiltakozása ellenére) meg is tette ezt, ám az egyszeri nagyobb tétellel 16,5 százalékra feltolt ráta már egymagában is kétségessé teszi az adósság finanszírozhatóságát: ekkora kamatot képtelenség kitermelni hosszabb távon. (Tíz éve a magyar állam 12,5 százalékos alapkamaton le is állította a kötvények kibocsátását ugyanezen felismerésből.)

Irgalmatlan összegekről van szó. Csak két szám az amerikai Politico összeállításából: a török nem pénzügyi vállalatok eladósodottsága 340 milliárd dollár, és egyedül az uniós bankok (részben ottani érdekeltségein keresztül) 166 milliárd dollárral úsznak a török pácban. Ez összesen nagyjából 141 500 milliárd forint, több, mint Magyarország három teljes évi GDP-je.

És ahogyan esik a líra árfolyama, ez az adóssághegy egyre csak gyarapodik a hazai fizetőeszközt használó ország cégei és lakosai számára.

Mindeközben

Erdogan lényegében teljhatalmat kapott, ha kis többséggel is,

a nyári elnökválasztáson. (Amihez az elsők között Orbán Viktor gratulált.) Ezután saját embereit, sőt, családtagjait tette gazdasági csúcspozíciókba, pénzügyi-gazdasági miniszternek például vejét.

Erdogan az alapvető közgazdasági összefüggésekkel sincs tisztában, rögeszméje például az, hogy a mostaninál mélyebbre kellene nyomni az alapkamatot, mert az csökkentené az inflációt. Aminek éppen az ellenkezője az igaz, egy esetleges kamatcsökkentés pedig csak további tőkevesztést indítana el.

Mindezeket a bajokat tetézte a kurd-szíriai háborúba bekapcsolódás óriási költsége. Nem beszélve arról, hogy a NATO-n belül az amerikai után a török hadsereg a második legnagyobb, hatalmas összeget elvíve a mindenkori költségvetésből. És ha ez nem lett volna elég, teljesen fölösleges politikai háborúba kezdett az USA-val. Támadta az amerikai kormányt, mert nem adja ki Fethullah Gülen hitszónokot (aki nagyjából olyan szerepet tölt be Erdogannál, mint a magyar kormánynál Soros György), majd egy vagy két évtizede ott élő amerikai lelkipásztort két éve a 2016 júliusi puccskísérlet támogatásának vádjával börtönbe csukott – és ráadásul Németországgal is kiéleződött a viszony. Az Erdogannal amúgy sok politikai rokonságot mutató Donald Trump emiatt most gazdasági büntetőintézkedéseket léptetett életbe Törökországgal szemben.

A török tanulság tehát az, hogy a népszerűséghajhászásban mesterségesen túlpörgetett növekedés és a korlátlan egyszemélyi hatalom egymagában képes padlóra küldeni korábban jó gazdasági alapokon fejlődő országot.

A saját sorain belül is minden ellensúlyát leépített, ellenzéktől nem nagyon háborgatott Erdogan mostanra elszabadult hajóágyúként elérte azt, ahogyan az idézett Politico-elemzés megfogalmazza: a török gazdaság közeledik ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszaút.

Törökország az úgynevezett feltörekvő piacok része, Oroszországtól Dél-Afrikáig. Vagyis ha Pretoriában eltüsszentik magukat, attól Moszkváig törhet ki a nátha. Ennek a láncnak része Magyarország és a térség kisebb államai.

A forint ennek ellenére az elmúlt napok líra-összeomlását viszonylag jól viselte, az euróval szembeni ráta mindössze kicsivel 323 fölé emelkedett. Ennél sokkal rosszabb eredményt produkált júniusban, amikor „saját erejéből” ment többször 330 fölé.

A kilátások azonban nem biztatók.

Az európai bankok jelentős összegű értékvesztésének árnyékában a hagyományos koreográfia az, hogy a nagyobb kockázatú feltörekvő piacról vonják ki a tőkét, amikor nagy a baj valahol. Erre tesz rá egy lapáttal a Magyar Nemzeti Bank, amikor változatlanul a térség legalacsonyabb, 0,9 százalékán tartja az alapkamatot, önmagában is veszélyzónában hagyva pénzünket.

Degeszre keresi magát az állam és az MNB a gyenge forinton

Miközben a forint gyengülése növekvően inflálja el a jövedelmeket, az állam és az árfolyamra nem reagáló jegybank százmilliárdokat keres. A gyenge forint emellett a hitelkamatokat is láthatóan nyomja felfelé.

A forint jelentős és rendkívül rapid gyengülését tapasztaltuk meg áprilistól kezdődően, az euróval szembeni árfolyam többször is rekordot állított be 330 feletti értéken. Az év elejétől számolva július végéig 6 százalék volt az értékvesztés – a dollárral szemben, annak „saját jogú” erősödése miatt, ennek majdnem duplája.

Az ennek következtében meglódult infláció hatásait mindenki megérzi a bolti árakban, a benzinkutakon (a héten ismét átlépte a 400 forintot a benzin literje), a nyaralási költségekben, a korábban lekötött szervezett utak egy része is megdrágult. A kurzus az elmúlt pár hétben némileg lejjebb szállt, de most is négy százalék feletti az euróval szembeni leértékelődés januárhoz képest.

Az ábra azt szemlélteti, hogy a térségben messze a forint szenvedte el a legnagyobb romlást az euróhoz viszonyítva. (Feltűnő a lej stabilitása.)

Forrás: Eurostat/GKI

Ennek egyetlen jelentős oka van: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) – a nagyjából egységes piaci állásponttal szemben – kitart a 0,9 százalékos alapkamat mellett, miközben a térség többi országában már ezt meghaladó az irányadó ráta. Ennek következtében komoly tőkekivonás indult el, a mélybe taszítva az árfolyamot.

Azt tehát látjuk, hogy ki veszít. Vannak azonban nyertesek is. Röviden: maga a költségvetés és a devizatartalékot kezelő MNB. A GKI Gazdaságkutató hívja fel a figyelmet arra, hogy

elsősorban a jegybank a haszonélvezője a forint kókadozásának,

mert minden 1 százalékos leértékelődés 70-80 milliárd forint nyereséget hoz neki azzal, hogy a korábban felvett külföldi hitel forint értéke ennyit emelkedik. A csúcsértéken átértékelt pénztömeggel tehát 420-480 milliárd forint marad az MNB-nél.

Marad, mert az Orbán-kormány felszámolta az MNB-nek azt a korábbi kötelezettségét, hogy ha többlete támad az árfolyamműveleteken, azt köteles befizetni a költségvetésbe – és persze, fordított esetben megkapja a veszteséget a kincstártól.

Ezekből a nyereségekből korábban már rengeteg pénzt keresett az MNB, és ebből hozta létre alapítványait és finanszírozza a monetáris politikától teljesen idegen programokat (műkincsvásárlás, felsőoktatás, műemléki épületek megvétele, irodaház bérbeadása).

A másik nyertes maga a költségvetés, amelyet valószínűleg inkább semlegesen (kiegyenlítetten) érint az árfolyam alakulása, vagyis nem kell újraírni a büdzsét. Ám a kincstárnak jelentős kintlevősége van Brüsszellel szemben. Az unió ugyanis – valószínűleg a rengeteg kifogás miatt is – egy csomó pénzt nem utalt át ebben az évben.

A Pénzügyminisztérium tájékoztatása alapján június végén ezermilliárd forint volt az uniós pályázatok nyertesei számára kifizetett előleg és a megérkezett alig 160 milliárd különbözeteként keletkezett hiány. Attól függően, hogy az euróban utalt pénzt milyen kurzuson váltják át, keletkezhet kisebb vagy nagyobb nyeresége a költségvetésnek, amely 311 forinttal számolt az idei büdzsében. A GKI 320-as árfolyamnál 300-350 milliárdos többlettel számol.

Vagyis 720-830 milliárd forintra is rúghat az állam nyeresége azon, amin a többség inkább veszít.

Csak összehasonlításképpen: idén például az összes jövedéki adóból ezermilliárdot tervez beszedni az állam.

Lesznek más vesztesek is, például azzal, hogy a forint leértékelődése következtében elkezdett felfelé kúszni az államkötvények hozama, ami pedig irányadó a bankok kamatgyakorlatára nézve. Ennek egyértelmű következménye, hogy júniusban elkezdtek drágulni hitelek, illetve a törlesztőrészletek, ami elsősorban a nagy összegű lakáskölcsönöket érinti kedvezőtlenül.

A sokmillió spekuláns országa

Rekordgyenge árfolyam – jegybanki közlemény – kormányszóvivő vélemény a külföldi spekulációs szerepéről – ezek voltak a forinttal kapcsolatos legfontosabb mai fejlemények. Bod Péter Ákos egyetemi tanár, volt jegybank-elnököt kértük arra, hogy segítsen eligazodni a kérdésben. Az egyik legfontosabb tanulságnak ő azt tartja, hogy „az euróövezeti tagság védelmet kínálna, ám a jelenlegi kormányzat még a belépést sem hajlandó megfontolni”. Arról is beszélt, hogy a jelek szerint  spekulánsok millió élnek Magyarországon.

„Nem a spekulánsokat kell ostorozni, hanem fel kell tenni önmagunknak a kérdést, hogy rendben mennek-e dolgok, s ha arra jutunk, hogy nem, akkor lépni kell” – reagált a forint gyengülése kapcsán elhangzott kormányzati kommunikációra Bod Péter Ákos, aki azonban leszögezte: arról nem kíván véleményt nyilvánítani, hogy konkrétan mit és mikor kellene csinálni a forint mostani gyengülésével kapcsolatban, mert „az esetleges beavatkozás időzítésének és mértékének helyes felbecsléséhez ott kellene ülni a tanácsteremben a legfrissebb információkkal ellátva”.

Újabb történelmi mélypontra esett a forint árfolyama a bankközi piacon csütörtökön az euróval szemben, a szerdai 328,07 forintos – szintén történelmi – mélypont után csütörtökön 329,02 forintot ért el az európai fizetőeszköz jegyzése – áll az MTI esti összefoglalójában.
Az euró jegyzése 328,89 forintra emelkedett este fél hétre a reggel nyolckor jegyzett 327,71 forintról.
Napközben 327,60 és 329,02 forint között adtak egy euróért.
A dollárral és a svájci frankkal szemben is gyengült a forint: a svájci frank árfolyama 284,24 forintról 284,74 forintra, a dolláré pedig 283,53 forintról 284,00 forintra emelkedett.

Kovács Zoltán kormányszóvivő mai tájékoztatóján egy kérdésre válaszolva elképzelhetőnek mondta, hogy spekuláció van a forint ellen.

Fotó: Wikipedia

Bod Péter Ákos a következőt reagálta erre: abban van némi igazság, hogy spekuláció folyik – hiszen minden olyan magyar vállalat és magánszemély is spekulál, amely és aki elgondolkodik azon, érdemes-e forintban tartani a megtakarításait akkor, amikor nulla közeli kamat mellett 3 százalék fölé kúszik az infláció. Azok is „spekulánsok”, akik egyszerűen nem akarnak rosszul járni a forint folytatódó gyengülése miatt, mint azok, akik az utóbbi napokban sorra állították őt meg az utcán, hogy mikor vegyenek a nyaralásukhoz kunát vagy eurót.

„S az biztos, hogy a magyar cégek, családok, és mindenki, aki valamifajta döntési helyzetben van, észrevette, hogy nem jár jól a forint tartásával”. Ilyen értelemben sok millió spekuláns van Magyarországon.

Ugyanakkor azt feltételezni, hogy külföldön valakik a magyar forint ellen játszanak, nem igazán reális:

„aligha a magyar piac mérete mozgatja meg a világ pénzügyi spílereinek a fantáziáját”

– szögezte le Bod Péter Ákos.

Nem lehetséges-e, hogy valakik – értve ez alatt a tűzhöz közel állókat – nagyon is jól járnak idehaza a forint rángatásával, s esetleg egy valamikori jegybanki beavatkozás hatásaival? – kérdeztük. Bod Péter Ákos igen diplomatikusan annyit reagált: „Nem akarok ilyet feltételezni. De azt azért tudjuk, hogy

a kialakult különleges furcsa szabályozási konstrukciók mellett a központ banknak nagy papírnyeresége támad a forint gyengülésekor, amiből nem nehéz tényleges nyereségre szert tenni, ám abból kell elvileg kiindulnunk, hogy egy közintézmény a közjót szolgálja, és nem az intézmény érdekét követi”.

S hogy most mi megy éppen végbe? A volt MNB-elnök szerint új pozíciók nyitásának és  korábbiaknak a zárása folyik felfokozottan. Meg kell érteni a piacot: először a hírek gerjesztik a mozgást, de egy ponton túl már mozgások gerjesztik a mozgásokat”.

Ami pedig azokat az érveket illeti, hogy a forint gyengülését külső hatások okozzák, erre Bod Péter Ákos válasza: előre lehetett tudni, hogy egy rendkívüli időszak – a nulla vagy akörüli állampapírhozamok és betéti kamatok periódusa – lezárult a világban,

„ez csak azok számára okozhatott meglepetést, akik meg akartak lepődni vagy akik átszunyókálták az elmúlt másfél évet”.

A változó helyzetben természetes dolog a pozíciók újragondolása. S hogy mi a tanulság? Hát az, hogy a kis terjedelmű nemzetgazdaságok csak kivételes esetben tudnak kívül maradni a külső rángatásokon; az euróövezeti tagság ugyanakkor védelmet kínálna, ám a jelenlegi kormányzat még a belépést sem hajlandó megfontolni.

Most valóban elérkezett a monetáris politizálás időszaka

– húzta alá Bod Péter Ákos. Ennek van egy verbális része – szerencsére legalább az már elhangzott, hogy a központi bank figyel, s úgy véli, nem tart öröké az extrém monetáris lazaság állapota. De e jelek szerint ennyi szóbeli intervenció a jegybank részéről nem volt elegendő. Intézkedéshez több eszköz is rendelkezésre áll az alapkamat emelésén túl vagy annak híján is: lehet kamatfolyosót változtatni, tartalékolási szabályokon állítani, stb. – természetesen ezt jól tudják az az MNB-ben is. (A volt jegybankelnökkel folytatott ma délutáni beszélgetés után adta ki a jegybank a közleményét, amelyről keretes írásunkban olvashatnak bővebben.)

S van az egész dolognak még egy eleme, az infláció, amivel kapcsolatban Bod Péter Ákos megjegyezte: gyorsuló inflációs időszakban különösen abszurd a megtakarítók masszív büntetése. „Nulla körüli betéti kamat és 3 százalék körüli vagy azt immár meghaladó infláció mellett érezhető a jövedelemátcsoportosítás azoktól, akik etikusan és bölcsen eljárva megtakarítanak a jövedelmükből” – fejtette ki.

Ami a forint esetleges további gyengülését illeti, Bod Péter Ákos emlékeztetett arra, hogy a J. P. Morgan szerint az euró árfolyama akár a 340 forintos szintet is elérheti. De mindig nagy kockázatnak van kitéve az olyan kis valuta, mint a forint, amely mögött olyan állam áll, amelynek nemzetközi kockázati besorolása éppen csak egy szinttel jobb a bóvli fokozatnál. A mostani nemzetközi turbulenciák közepette egy ilyen kisméretű („egzóta”) fizetőeszköz árfolyamában nagy kilengések lehetnek. Ez persze azt is jelenti, hogy a mostani gyengülés után visszaerősödhet a kurzus, különösen egy esetleges jegybanki piaci intervenció után, vagy a kedélyek lecsillapodásával és egy nagyobb uniós pénzügyi tétel beáramlása után visszaállhat a korábbi szint környékére. Egyet nem szabad elfelejteni – szögezte le az egyik tanulságként:

„Minél kisebb egy pénznem terjedelme, annál jobban mozgatják a hírek és a napi események. Ez kicsit olyan, mint amikor feltámad a szél: a nagy hajó csak meginog, a kis bárkát viszont erősen dobálja a hullám, s ez utóbbi utasainak jobban kell kapaszkodniuk, hogy ki  ne boruljanak”.

Késő délután közleményt adott ki a Magyar Nemzeti Bank, amelyben leszögezi: elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Azt is hozzáteszi: „Nem osztva Kovács Zoltán kormányszóvivő véleményét, az MNB sem most, sem a jövőben nem kíván napi árfolyammozgásokat kommentálni”.

Elszállt a forint, lélektani határt lépett át

A nap során többször elérte, néhány alkalommal túl is lépte a lélektani 320-as szintet az euróval szemben a forint. Minden főbb devizával szemben értékvesztésben van, a lengyel zlotyval is.

Egész nap a 320-as szint körül táncolt a forint az euróval szemben, és két ízben át is törte ezt a szintet. Jelenleg kicsivel 320 alatt tartózkodik a vonal.

Általános gyengülésről beszélhetünk: a dollárral, a fonttal, de még a zlotyval szemben is “vesztésre áll” a forint.

Forrás: teletrader.com

Tegnap írtunk arról, hogy komoly külső kockázatok tapasztalhatók, amelyek elsősorban a rossz állapotban lévő országokat (például Törökország) veszélyeztetik, de Magyarország esetében szerepet játszik a rendkívül alacsony kamatszint is, amelyet egyes szakértők szerint tesztelt a piac, miután kedden a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa határozottan kiállt a 0,9 százalékos ráta mellett.

A forint tendenciaszerű gyengülése ezen a héten vett lendületet.

Vigyázat! A forinthitelesek is veszélyben vannak!

Kovács úr, a banki adós fényes diadalt aratott az OTP felett! Miután a győztes banki ügyfél nem járult hozzá nevének közléséhez, ezért neveztük a nyertest Kovács úrnak, aki tíz évvel ezelőtt másfél millió forintnak megfelelő svájci frank alapú kölcsönt vett fel. S persze a hitel lejárta után a bank az árfolyamkockázat miatt újabb összeget akart bezsebelni.  Az ügyből per lett, első fokon Kovács urat a követelés kifizetésére kötelezték. Másodfokon azonban az ügyfél nyert, mert a bank nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy Kovács úr megfelelő tájékoztatást kapott volna az árfolyamingadozás kockázatairól. Tehát a Kovács úr – aki valóságos személy – nem kötelezhető az árfolyamkockázatból eredő különbözet megfizetésére – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Banki Hitelmediátor Közhasznú Egyesület szakértője, Erdősi Éva. A szakember szerint a forint kamatkockázata ma legalább olyan veszélyeket hordoz, mint anno a deviza okozta árfolyam ingadozása, vagyis a forinthitelesek is komoly csapdába kerülhetnek.

 

Ritka pillanat, amikor a banki hitelkárosult legyőzi a bankot, jelen esetben az OTP-t. A győztes szeretne névtelen maradni, ezért nevezzük csak Kovács úrnak, aki az ön segítségével tudta igazát bizonyítani. Hogyan találkoztak?

Az ügyfél végső kétségbeesésében fordult az egyesületünkhöz. Mint elmondta, kifizette már a szerződésében szereplő tartozását, de ez követően újabb jelentős összeget követelt tőle az OTP. Számára akkor vált világossá, hogy nem forinthitelt, hanem svájci frank alapú devizahitelt vett fel, s másokkal együtt ő is áldozata lett az árfolyamingadozásnak. De miután már másik hitelt is nyögött, egyszerűen nem volt képes több pénzt fizetni.

De ez biztosan svájci frank hitel volt? Hiszen kizárólag forintban vették fel, s forintban is fizették vissza a kölcsönt?

Ez egy olyan hitel volt, ahol a szerződésben a kölcsön összege, illetve a törlesztő részlet is forintban tüntették fel, a bank forintot folyósított, és az adós forintban is törlesztett.  Mindössze egy mondat jelezte: az elszámolás svájci frank alapon történik. Ez a szöveg nem elégíti ki a tisztességes tájékoztatás követelményeit. Ebből ugyanis az ügyfél számára nem vált világossá, hogy ha forintban rendezte az adósságot, akkor a lejárat után újabb több milliós tartozás keletkezhet.

Végül is az adós, jelen esetben Kovács úr tudhatta, hogy svájci frank alapú hitelt vett fel?

Elvileg tudhatott az árfolyamkockázat tényéről, de a bíróságnak mégis azt kellett tisztázni, hogy ebből az egyetlen mondatból kiderülhetett-e az ügyfél számára, hogy az adósság kifizetése után újabb fizetnivalója akad. Ehhez kellett volna az egy oldalas kockázatfeltáró nyilatkozat, amit elvileg Kovács úrnak is alá kellett volna írni.

Ha jól tudom, ezt a papírt kérték is a banktól. Előkerült?

A mai napig nem került elő. Ugyanis az OTP pert indított az elmaradt árfolyamkockázati összeg megfizetése miatt Kovács úr ellen. A jogszabály szerint a banknak, tehát a felperesnek kell bizonyítania, hogy az adós figyelmét felhívták az árfolyamingadozásból adódó veszélyekre. Az OTP azonban halogatta az eredeti kockázatfeltáró dokumentum bemutatását. Pedig a bemutatás elmulasztása esetére a bíró már pénzbírságot is kilátásba helyezett. De a keresett papír mégsem került elő. Ekkor azonban a bíró komoly hibát vétett. Bár továbbra sem látta a kockázatfeltáró papírt, de bizonyítottnak vette, hogy az ügyfelet felvilágosították. S kötelezte is az árfolyamkockázat megfizetésére, mindenféle bizonyíték nélkül. Sokáig nem hittük el, hogy bíró ilyen tévedést megengedhet magának.

Aztán jött a másodfokú tárgyalás, s láss csodát egy devizahiteles pert nyert a legnagyobb magyar bank, az OTP ellen. Magyar bíróságon ez nem túl gyakori! Mi történt?

A másodfokú bíróság – kijavítva az első fok hibáját – követelte az inkriminált nyilatkozat eredetijét. Miután ezt a bank nem tudta prezentálni, nem tudta bizonyítani, hogy a kockázatokra felhívta Kovács úr figyelmét. Innentől pedig világossá vált, hogy nem volt devizaalapú a kölcsön. A bank elbukta a pert, ügyfelünknek nem kellett az árfolyamkülönbözetből eredő összeget megfizetnie.

Ilyen típusú problémák ma is előfordulnak a magyar bankrendszerben?

Igen, nagy valószínűséggel azt mondhatjuk, hogy a korábban felvett személyi kölcsönök, vagy autóskölcsönök esetén a tájékoztatás épp olyan csapnivaló volt, mint Kovács úr esetében, tehát az ügyfél számára nem volt nyilvánvaló a kölcsön kockázata.

De legalább már túl vagyunk a veszélyen?

Valójában nem, bár ma már szerencsére nincs devizahitelezés. De a magyar hitelt felvevők nem kerültek ki a veszélyzónából. Ugyanis a ma kínált, „változó kamatozású” hitelek legalább annyi veszélyt rejtenek, mint korábban a svájci frank alapú kölcsönök. Ma ugyanis hosszútávra vesznek fel a hitelt, változó kamatozással, miközben a jegybanki alapkamat történelmi mélyponton van! A kamat lefelé már nem tud elmozdulni, csak felfelé. Ha a kamatok újra emelkedni kezdenek, akkor a forint hitelesek pontosan olyan veszélybe kerülnek, mint a devizahitelesek az árfolyamkockázat miatt, csak most ezt a veszélyt a kamatkockázat jelenti.

Pedig egyre többen adósodnak el forintban, mert ezt biztonságosnak vélik. Tévednek?

A kamatkockázat miatt nem érezhetik magukat biztonságban, hisz a bankok a devizahitelek forintosítása után változó kamattal adják a kölcsönt. Hozzávetőleg 300-500 ezer darab olyan forintosított „devizahitel” vagyis olyan szerződés van, amelynek a kamata háromhavonta változik, s ezért állítom, hogy komoly a veszély. Kiszámoltam, hogy ha tíz éves futamidőt nézzük – és a kamatok csak 2 százalékkal emelkednek – abban az esetben tízezer forinttal nőhet a havi törlesztőrészlet amennyiben egy 8 millió forintos jelenlegi tartozásról van szó. Ha ennél is magasabb lesz a kamat emelkedése, akkor még durvábban nő majd a fizetnivaló.

Beszél erről a veszélyről valaki Magyarországon? Vagy majd akkor, ha már újabb hitelezési válság lesz?

Néhol elmondják, de az ilyen témákra a közmédia, vagy a kormánypárti lapok nem kíváncsiak. Az állami média elsősorban azon dolgozik, hogy a vállalkozók minél több lakást adjanak el. Pedig ma lakást vásárolni, amikor a legmagasabbak a lakásárak, az további veszélyt jelent. A Jegybank időnként jelzi ezeket a kockázatokat, de a pénzügyileg képzetlen emberek elsősorban a kormányzati sajtó reklámjából tájékozódik, s bankok is kínálják a kölcsönöket, hisz abból van a profit. Amikor viszont majd beüt a krach, akkor meg ismét jajgathat az egész ország.

Katalán meghátrálásra erősödött az euró

Jól fogadta a piac a katalán elnök bejelentését a függetlenség „hetekre szóló” elhalasztásáról. Az euró végül erősödött a beszéd hatására.

Megnyugvással fogadta a pénzpiac Carles Puigdemont katalán elnök kedd esti parlamenti beszédét, amelyben „hetekre” felfüggesztette a katalán függetlenség kinyilvánításának kikiáltását.

Az euró/dollár árfolyama végigkövette a beszédet, 1,1806-on állt a katalán elnök barcelonai tartományi parlamenti beszédének kezdetén. Amikor Puigdemont „bekeményített” a szövegben, és nem lehetett tudni, milyen kimenetele lesz a sorsdöntő szónoklatnak, a kurzus 1,1816-ig futott fel. A beszéd vége felé az árfolyam folyamatos süllyedéssel lényegében visszaállt a korábbi szintre, sőt, még a szónoklat előtti index alá is lefutott.

A kis mértékű kilengés alighanem annak tudható be, hogy a várakozások valamilyen kompromisszumot tartottak valószínűbbnek a szélsőséges bejelentés helyett.

Nem volt meglepő a kimenetel azért sem, mert az egyoldalú függetlenség veszélye miatt napok alatt felsejlett a katalán gazdaság lehetséges szétesése , és egyértelművé vált: nem kap nemzetközi elismerést az önálló Katalónia.

Megszabadul az Opimus névtől Mészáros Lőrinc

Csütörtökön rendkívüli közgyűlésen minden bizonnyal nevet változtat Mészáros Lőrinc érdekeltsége, az Opimus Group. Az Opus Globalra átkereszteléssel a második legnagyobb részvényes felcsúti gázszerelő-polgármester megszabadulhat a sajtóbeli felvásárlásokkal, főleg a Népszabadság bezárásával besározódott Opimus névtől.

A befektetési társaság egytucatnyi vállalkozásban érdekelt, köztük az ország második legnagyobb médiakonglomerátuma, a Mediaworks. Az Opimus – Mészáros másik szerzeményével, a Konzummal – azzal vált világhírűvé, hogy mintegy négyszáz-százalékos részvénydrágulást ért el a budapesti tőzsdén, amióta Mészáros bevásárolta magát.

Rendkívüli közgyűlést hívott össze az Opimus Group csütörtökre, amelynek egyik napirendi pontja a tőzsdei társaság átkeresztelése Opus Globalra. A cég az elmúlt fél évben először arról lett ismert, hogy Mészáros Lőrinc kisebbségi részesedést szerzett benne, ennek nyomán május elején leváltották a teljes vezetést (érdekes módon a tőzsde honlapján most is a leváltott vezérigazgató olvasható kapcsolattartóként), és bekerült az igazgatóságba a felcsúti gázszerelőből lett polgármester két lánya. (Az áprilisban határozatképtelenség miatt elmaradt közgyűlés pótlásakor is mindössze 16,9 százalékos részvényesi arány hozta meg a 100 százalékos döntéseket.)

Az Opimus árfolyama Forrás: portfolio.hu

Ezután az Opimus részvényeinek– párhuzamosan Mészáros másik tőzsdei szerzeményéének, a Konzuménak – árfolyama kilőtt. Ezután

azzal került be még a nemzetközi hírfolyamba is, hogy idén mintegy 400 százalékos árfolyam-emelkedést produkált

– a Konzum egy hete 3200 (!) százalékos hozamemelkedésben volt, de járt ennek majdnem dupláján is, ezzel a világ legjobban teljesítő papírja címet érdemelhetné ki.

A bő száz éve alapított, s oltóanyag-készítést végző (egykoron Phylaxia), ma már vagyonkezelésben utazó Opimus

tavalyi beszámolója 30 milliós összbevétel mellett 403 milliós adózás utáni veszteséget rögzített,

noha akkor 13 vállalkozás tartozott hozzá (azóta egy osztrák társaságot eladott). A pannó így is nagy és színes. Vannak ott agrárcégek, építőipari társaság, cseh közös tulajdonú mérnöki iroda, amely esélyes az új paksi blokkba beszállítani, ingatlanhasznosító, kockázatitőkealap-kezelő, a térség legnagyobb tűzhely-gyára, s néhány inaktív kft is.

És persze a konglomerátum ékköve, a Mediaworks, amely a tucatnyi vidéki napilappal a kormány kommunikációs igényét szolgálja ki, bevételével pedig

a második legnagyobb a médiapiacon.

A jó kormányzati kapcsolatokat szolgálja a Takarékinfó Adatfeldolgozó Zrt. is, amely koordinálja a kormányzati nyomással kikényszerített takarékszövetkezeti integráció egységes informatikai rendszerének kialakítását, és kiszolgál takarékok mellett egyéb „fontos” vállalatokat.

A cégekben lévő különböző arányú Opimus-részesedések befektetési értéke bő 6 milliárd forint az éves beszámoló alapján.

A leendő Opusban Mészáros Lőrinc tulajdoni hányada 24,3 százalék, amivel a második legnagyobb részvényes.

Jelenleg, mert a két hete bejelentett szándék szerint az Opimus 8,3 százalékos részvényesét, a Status Capitalt kerekítve 75-25 arányban megvásárolja Mészáros és maga az Opimus. A Konzumban pedig 19,54 százaléka van az újdonsült tőzsdegurunak.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK