Kezdőlap Címkék America First

Címke: America First

Trump le akarja nyúlni a korona vírus elleni oltóanyagot

“Tragédia lenne, ha az szerezné meg az oltóanyagot, aki a legtöbb pénzt kínálja érte ” – nyilatkozta Melinda Gates. A világ egyik leggazdagabb emberének neje azt követően fejtette ki a véleményét, hogy Ursula von der Leyen felhívására 7,5 milliárd eurót gyűjtöttek össze arra, hogy a világ államai közösen találják meg az ellenszert a Covid 19 vírusra.

Ez azért fontos, mert akkor az árat is ők határozhatnák meg – figyelembe véve, hogy a szegényeknek éppúgy jár oltóanyag mint a gazdagoknak. A Bill és Melinda Gates alapítvány részt vett Ursula von der Leyen asszony kezdeményezésében. Az USA viszont tüntetően távol maradt…

“Mi megszerezzük, ami nekünk kell!”

Így foglalta össze álláspontját Trump elnök. Aki America First politikájához híven fütyül a nemzetközi együttműködésre.

Eddig tűnhetett ez sikeres politikának, mert a járvány előtt jól teljesített a tőzsde: az USA történelmének a leghosszabb konjunktúráját élvezte. Ám mindez összeomlott: a munkanélküliek száma meghaladja a 33 milliót! Ők aligha szavaznak Trumpra novemberben. A járvány óriási gazdasági visszaeséshez vezet, arról nem is beszélve, hogy már eddig is több amerikai halt bele a korona vírusba mint ahányan elestek a vietnami háborúban! A járvány áldozatainak a száma nő. A Fehér Ház szakértői szerint legkevesebb 100 ezer maximum 240 ezer lehet a halálos áldozatok száma! Trump sem a járvány menedzselésében, sem a gazdasági válság kezelésében nem mutat különösebb tehetséget. Így színtelen ellenfele, Joe Biden esélyesebbnek látszik. A demokraták jóval inkább hajlanak a nemzetközi együttműködésre, mert tisztában vannak azzal, amit Ursula von der Leyen asszony mondott: “a koronavírus globális kihívás, vele szemben csak nemzetközi együttműködéssel lehetünk sikeresek!”

Merkel szerint nem Trump miatt gyengül az USA-EU viszony

Az Egyesült Államok számára egyre kevésbé fontos Európa – nyilatkozta a londoni Financial Timesnak Angela Merkel. Németország kancellárja szerint nem a személyes viszonya számít Trump elnökhöz hanem az, hogy már Obama megmondta: a XXI-ik század a csendes óceáni térség kora.

Európa már nem képzelheti magát a világ közepének – érvelt józanul a német kancellár. Az uniós biztos Washingtonban tárgyal, hogy elhárítsa a kereskedelmi háborút

Phil Hogan szeretné megakadályozni, hogy Trump elnök offenzívát indítson az Európai Unió ellen azt követően, hogy az amerikaiak megállapodtak a kereskedelmi háború lezárásáról Kínával. Európa ugyanis éppúgy kereskedelmi többletet mutathat fel az Egyesült Államokkal szemben mint Kína. Márpedig ez csípi Trump szemét, aki az America First (Amerika az első) programmal nyert négy éve, és most is hasonlóval készül előállni, hogy nyolc évig maradhasson a Fehér Házban.

Bundestag alelnök: nyilvánítsák persona non gratává az USA nagykövetét!

0

Richard Grenell úgy beszél mintha egy megszálló állam helytartója lenne, de Németország szuverén állam! Épp ezért persona non gratává kell nyilvánítani Trump nagykövetét!- követelte az ellenzéki szabaddemokraták alelnöke, aki egyben a német parlamentnek is alelnöke.

Wolfgang Kubicki szerint az USA nagykövete megengedhetetlen modorban követelte, hogy Németország költsön többet katonai célokra. Richard Grenell nagykövet fellépését mind a kormánypárti szociáldemokraták mind a kereszténydemokraták elítélték mondván: az atlanti kapcsolatokat gyengítik az ilyen diplomatához nem méltó nyilatkozatok.

Richard Grenell Trump teljes bizalmát élvezi, ezért a kiutasítása nevetséges lenne- figyelmeztetnek a Zöldek. Richard Grenell nem tett mást minthogy Trumphoz hasonlóan kifogásolta : Németország nem teljesíti azt a NATO előírást, mely szerint minden tagállamnak legalább a GDP 2%-át kell katonai célokra fordítania. Ezt az előírást az európai NATO tagállamok többségükben nem teljesítik – Magyarország sem.

Richard Grenell nagykövet azért is idegesíti a németeket, mert megpróbálja gyengíteni Németország kapcsolatait Oroszországgal illetve Kínával. Az USA nagykövete nyíltan bírálja a Nord Stream 2 gázvezetéket, mely Oroszországból hoz majd nagymennyiségű földgázt Németországba. Richard Grenell nagykövet azt is bírálja, hogy Németország fontolgatja a Huawei ötödik generációs rendszerének a megvásárlását miközben azt az amerikaiak nemzetbiztonsági szempontból problematikusnak tekintik.

Merkel kancellár és Trump elnök kölcsönösen nem kedvelik egymást. Nem személyes ellentétről van szó hanem arról, hogy Merkel kancellár nem fogadja el Trump America First politikáját. Berlin Európa és az USA egyenjogúságára építi a politikáját, de Trump minduntalan arra figyelmeztet mindenkit: csakis az erősebb joga számít! Németországban Trump népszerűsége a mélyponton, nagykövete közutálatnak örvend pedig csak annyit tesz, hogy nyíltan képviseli az USA elnökének politikáját Berlinben.

Elmélkedés Európáról, és helyéről a nagyvilágban

Úgy tűnik, Európában még mindig nem akarják észre venni, hogy vége a hidegháborúnak, és Amerika elengedi Európa kezét. 1945 óta most lett a jó öreg kontinens politikailag, katonailag és nem utolsósorban gazdaságilag független.

Trump elnök világosan megmondta: “America first!” Az európaiak mintha nehezen vennék észre, hogy a jelenlegi amerikai elnök hazája felvirágoztatását tűzte ki céljául. Hiszen erre kapott felhatalmazást az amerikai néptől, pontosabban ezt várják el tőle a reá szavazók, akiknek változást ígért. Igen, Amerika „belefáradt” eddigi nemzetközi szerepébe, miszerint a világ csendőre, azaz mindenki segítségére siet. Lásd Belgrád bombázása a dél-szláv háború idején, amikor az EU képtelen volt egy európai belügyet kezelni. Vegyük már észre, hogy lehullott a Vasfüggöny, nincs két egymásnak feszülő katonai (gazdasági, és politikai) tömb: a kapitalista alapon álló demokráciák (Szabadvilág) és a diktatúrán alapuló szovjetrendszer. A 90-es évek eleje óta Európában kitört a szabadság. Az európaiaknak maguknak kell megoldaniuk a térség (belső) konfliktusait, és megvédeniük a földrészt bármilyen külső támadással szemben.

Ennek hiányában Európa előbb – utóbb bajban lesz, és nem Orbán kereszteshadai fogják megmenteni. A valóságtól teljesen elrugaszkodó ilyen gondolatok csak a Kárpát-medence trianoni határain belül uralkodó nacionalisták agyában születhet meg.

Az államszövetségekre jellemző összefogás (központi irányítás) hiányzik Európából, amit a volt szocialista országok (és vezetőik) nem akarnak megérteni. Hiszen az EU még ma is csak egy gazdasági közösség (EGK), aminek csak a neve változott meg azzal, hogy politikai megfontolásból bebocsátást kaptak ezek a gazdaságilag elmaradott, egykori szovjet szatellit-államok. Befogadásukkor, a 90-es években, ezek az országok messze nem érték el az EGK akkori felvételi szintjét. A gazdag nyugat-európai országok nem véletlenül szabták feltételnek a volt szocialista országok gazdaságának átalakítását, és adtak hét évet a felzárkózás elkezdéséhez. (pl. moratórium a nyugat-európai munkapiacon, a szabad munkavállalás és szabad költözködés időszakos korlátozása, stb.)

A hátrányt azóta sem hozták be. Igaz, néhányan (a kisebbek) teljesítették az euró-zónához tartozást, de a nagyszájúak (Magyarország, Lengyelország) még azt sem.
Az Unió problémáit (a Brexit mellett) Trump hozta a felszínre, amikor az amerikai elnök az „America first!” jelszóval jelezte, valójában “bezárkózni”, izolálódni akar. Nem érdekli a világ, ő az USA-val akar foglalkozni, azt akarja naggyá tenni. A világpolitikában át akarja engedni a terepet a többi (nagy)hatalomnak, Kína, India, Oroszország, EU, stb. Boldoguljanak, ahogy tudnak. A nemzetközi szerződések (legyen az gazdasági vagy katonai) nem érdeklik. Emiatt sok problémája lesz, neki is, meg a jelenlegi világnak is.

Előzmények (a XX. század rövid áttekintése)

A XX. század eleje óta a Szabadvilág két antikapitalista rendszer terjeszkedésének volt szemtanúja 1939-ig, amikor mindkettő (náci és szovjet) elérkezettnek látta az időt az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződések felrúgására, vagyis Közép-Európában az 1918-ban létrehozott nemzetállamok (Csehszlovákia, majd Lengyelország) megszűntetésére. 1939-től a Szovjetunió elégedetten szemlélte, hogy a nácik jóvoltából a jóöreg kontinensen rohamléptékben dől meg a kapitalizmus. 1939-1941-ben csak Nagy-Britannia volt képes ellenállni a német-náci hadigépezetnek. Az USA hadianyag szállítással segítette a szigetországot, a háborúba nem lépett be. A Szovjetunió elleni náci orvtámadás azonban új stratégiai helyzetet teremtett. Félő volt, ha a felkészületlen, harmatgyenge Szovjetunió hetek alatt elvérzik, akkor a másfél éve állandó mozgásban lévő náci hadigépezet Nagy-Britannia ellen fordul. Ez a lélektani pillanat késztette Churchillt, hogy a világot hatalma alá gyűrni akaró két antikapitalista ideológia (náci vs. szovjet) közül a szovjet mellé álljon, azt segítse meg. Az imperialista, monarchista (brit) gondolkodástól idegen volt a fajelméleten alapuló nemzeti nacionalista felsőbbrendűség. Churchillnek sikerült rávennie Roosevelt amerikai elnököt, hogy előbb a náci eszmét kell legyőzni Európában, csak azután fordulni a Távol-Keleten, Japán ellen.

A háború végére Churchill (láthatóan) kihátrált a harcokból, és átadta az európai terepet az amerikaiaknak, no meg a szovjetnek. Nagy-Britanniát ekkor már jobban érdekelte a brit (gyarmat)birodalom további sorsa, és világpolitikai helyzete. Fontosabb volt az Indián át Kínába vezető kereskedelmi vízi utak védelme, a Közel-Kelet (Palesztina és az arab olajmezők), de legfőképpen a Földközi-tengeri szorosok (Gibraltár, Boszporusz, Szuez) felügyelete, mint a stratégiailag fontos európai városok, területek megszállása, amiket előbb-utóbb úgyis vissza kell adni az ott élőknek. Az Elba menti szovjet-amerikai találkozás jelzésértékű volt Európa sorsának várható alakulásához. Churchill híres fultoni beszéde a jelképes Vasfüggönyről már előrevetítette a valóban kettészakított (hidegháborús) Európát. Németország nyugati fele jórészt amerikai megszállás alá került, ahol – tanulva a versailles-i szerződésből – nem a hadisarc, a büntetés, hanem az újjáépítés (és annak költsége) került előtérbe (Marshall-terv). A fegyverkezés tabu maradt. Az első tíz évben csak rendőrsége volt Nyugat-Németországnak. A németek hallani sem akartak fegyverről, katonaságról. Elég volt két világháború, annak pusztításai, ráadásul országuk kettészakítása. A NATO-tagsághoz viszont hadsereg kellett. A NATO-ba pedig azért kellett belépniük, mert így gondolták Amerikában az állandó kontrollt, hiszen a NATO főtitkár valamelyik tagország civil embere, a katonai parancsnok, pedig mindig amerikai.

Nyugat-Európa katonai védelmét az Atlanti Szövetség ernyője alatt az USA biztosította. Ez gyakorlatilag Nyugat-Európa korlátlan gazdasági fejlődését eredményezte, hiszen a honvédelem, és a honvédelmi kiadások nagy része az amerikai felet terhelte, akik megvédték a lakosságot az esetleges szovjet támadástól.

Az amerikaiak szerencsések voltak, amikor rátaláltak Köln egykori polgármesterére, Konrad Adenauerre, akit a lakosság is elfogadott kancellárnak. Adenauer már a 20-as években úgy látta: az európai háborúk elkerülhetők, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú ország és nép (a németek és a franciák) hasonló életszínvonalon van, ergo nem lehet őket egymás ellen uszítani. Ez a gondolat lett a későbbi Közös Piac alapja. A német technika és ipar kiegészül a latinos szellemmel és a francia mezőgazdasággal. Évtizedek múltán ebből a gondolatból lett a mai EU. Nem véletlen, hogy Nagy Károly (lat. Carolus Magnus, franc./angol. Charlemagne) és a Frank Birodalom lett a történelmi példakép. Ettől függetlenül, a németek alaposan kiértékelték, vajon mi juttatta Hitlert hatalomra? Eszerint: a rossz gazdasági helyzet, a magas infláció és munkanélküliség, valamint a vesztes háború hadisarcainak feltétlen teljesítése. Ebből fakadóan 1945 után a német gondolkodás meghatározója lett, hogy a jólét és a békesség alapja az alacsony infláció és az alacsony munkanélküliség, melynek aztán az erős német márka (DM) lett a jelképe. Ez a gondolkodás vezeti ma is a német kormányzást: az erős euró, az euró-övezet mindenek feletti stabilizálása.

Napjainkban is világosan látszik, hogy az EU motorja (az adenaueri) Németország, a német gazdaság, amit leginkább a franciákkal kell egyeztetni. Ezt a harmóniát, és elvet próbálják felrúgni a kapitalizmust és a demokráciát sohasem tapasztalt nacionalista kelet-európai populista szájhősök.

Az EU talán észbe kap, hogy a jelenlegi (túl) liberális rendszer helyett jobb és hatásosabb lenne a szövetségi rendszer, ahol központi kormány irányítja az Uniót, lásd Egyesült Államok, vagy Német Szövetségi Köztársaság. A cél az Európai Egyesült Államok lehetne, ahol alkotmány biztosítja az egyes tagállamok jogait és kötelességeit. Ehhez persze sok minden „közös” kellene: közös útlevél, közös állampolgárság, közös hadsereg, közös pénz, stb. és persze közös akarat! A legnagyobb probléma a közös nyelv hiánya, amire a Közös Európát megálmodók nem gondoltak. Vagy, ha igen, akkor két nagy nyelvcsaládra, a latinra (francia, olasz, spanyol, stb.) és germánra (német, angol, holland, skandináv, stb.) gondolhattak. Az angol, német, francia valójában prioritást élvező közvetítő nyelv. E három közül valamelyiket minden EU állampolgárnak értenie kellene anyanyelvén kívül. Nagy kihívás jelenleg a hivatalos 24 nyelv összehangolása, lefordítása, egy-egy nyomtatvány (pl. adásvételi szerződés) általánosítása. Valami hasonlót Ausztráliában, Németországban már alkalmaznak a kormányhivatalokban. Vagy pl. az izraeli repülőtereken mindig kéznél van tolmács szinte valamennyi utas nyelvén. A kétnyelvűség nem csak a helység névtáblákra vonatkozik, hanem az önkormányzatokra, a mindennapi életre is! Szóval, kishazánk még nagyon messze van Európától, az európai gondolattól.

Vissza Trump-hoz és az EU-hoz! 1945-ben Amerika valami újat (pozitívumot) hozott Európába a katonai megszállással. Az „American way of Life” szabályosan megbolondította az akkori fiatalságot (rock-and-roll, coca-cola, jeans, stb.). Egy életérzést közvetített, ami teljesen idegen volt a náci és szovjet ideológiától. Egy szóval, a szabadságot. Ezt Adenauer is időben felismerte: nem a német egyesülést szorgalmazta, hanem az amerikai szabadságérzést. Mint reálpolitikus jól tudta, hogy amíg a szovjetrendszer fennáll, addig Kelet-Németországgal nem lehet egyesülni. Idővel feltűntek a „bomlás” jelei. Az amerikaiak ki akartak vonulni, legalábbis a rakéták árnyékában csökkenteni az US Army személyi állományát. A németek szinte könyörögtek, hogy maradjanak. Ekkor született meg Franz Josef Strauss védelmi miniszter híres „nadrág vs. szoknya” teóriája, azaz a „nadrág”, a hagyományos fegyverkezés szorgalmazása. Ha az olvasó, most de Gaulle Franciaországára mutat, mint ellenpélda, téved! A franciák csak nukleáris haderejüket vonták ki az amerikai parancsnokság alól, a NATO-nak, mint védelmi szervezetnek, továbbra is tagjai a mai napig.

Amerika csak lassan vette észre, hogy az EGK (Európai Gazdasági Közösség) esetleg konkurencia lehet. Ez 1989-90-ben erősödött fel, amikor lehullott, a Vasfüggönyt jelképező Berlini Fal. A kettészakított Európa fellélegezhetett, a Vasfüggöny nélküli kontinens (végre) egyesülhetett, és egyúttal Amerika gazdasági vetélytársának léphetett elő. Területre, népességre, gazdaságra tekintettel feltétlen. Az igazi probléma csak most, Trump-pal vált valóssá, amiről eddig nem beszéltek. Az amerikaiak úgy látják, hogy a szabadság mellé komoly gazdasági segítséget (Marshall-terv) is adtak az 1945 utáni újrakezdéshez, egy porig rombolt kontinens felépítésére. Míg épült, gazdaságilag erősödött a földrész, különösen a (berlini) Fal elbontása óta, a térség katonai védelmét teljesen elhanyagolták, a kiadások oroszlánrészét továbbra is az Egyesült Államok fedezi. A tengerentúlon olyan hangok is hallhatók, miszerint „felépítettük Európát, itt az ideje, hogy az ez idő alatt elhanyagolt útjainkat, infrastruktúránkat, gazdaságunkat fejlesszük, arra koncentráljuk.” Ez a Trump-i terv, gondolat, amire nincs igazán válasz a nagyvilágban, sőt az amerikai ellenzék is tehetetlen. Nem hiába regélnek a demokraták új irányzatról a (Bernie Sanders féle) „demokratikus szocializmus”-ról. Sajnos, ennek még nyoma sem látszik az európai gondolkodásban, politikában.

Valójában a republikánus Reagan indította el azt a folyamatot, ami a Szovjetunió megszűnéséhez vezetett. Reagan elnök újabb fegyverkezést hirdetett meg azzal a blöffel, hogy az Egyesült Államok olyan védelmi rendszert képes kiépíteni, mely mintegy védőernyőként fedi le Amerika területét, és a rendszer még az amerikai légtérbe érkezés előtt érzékeli, elfogja, és megsemmisíti a támadó szovjet (atom)rakétákat. Az atomtudós Teller Ede szavahihetően magyarázta el az új védelmi rendszert. A Szovjetunió anyagilag (gazdaságilag) nem bírta ezt az újfajta fegyverkezési versenyt, amibe valósággal beleroppant. Gorbacsov politikai könnyítésekkel próbált enyhíteni a diktatórikus rendszeren, mire az pillanatok alatt összeomlott. Ezt látva, Kohl (nyugatnémet) kancellár azonnal a két Németország egyesítését jelentette be. Ez olyan gyorsan történt, hogy egy ideig szovjet csapatok állomásoztak egy NATO ország területén. Vicces, de így volt.

Az USA külső szemlélőként figyelte, és követte a kelet-európai folyamatokat. A republikánusokat váltó demokraták úgy érezték, hogy ők hozták meg a szabadságot ezeknek a rabnépeknek. Clinton beiktatása után nem sokkal beszüntette a SZER Kelet-Európának szóló nyelvi adásait, elsőként a magyart. Ugyancsak jelzésértékű volt, hogy a rádióállomás központját (München) áthelyezték Prágába. Tipikus kapitalista gondolkodás! Gyakorlatilag a gazdag és szociálisan jól szervezett német városból a kb. kétezer fős személyzetet áthelyezték egy sokkal „olcsóbb” (volt szocialista) városba, ráadásul egy olyan országba, ahol a szakszervezeti mozgalom ereje meg sem közelítette a nyugatnémetet. A demokrata Clinton nem politikai, hanem gazdasági alapra helyezte a Rádióval szembeni döntését. Ez a gondolkodás rányomta bélyegét az egész Demokrata Pártra. Annyira belelkesültek, hogy meghirdették az „arab tavaszt”, ami talán a legnagyobb külföldi kudarca volt az amerikai demokratáknak. Nem vették észre, hogy csak ott tudtak a szabadság nevében „lázítani”, amely területek addig szovjet befolyás alatt álltak. Lásd Irak, Líbia, Tunézia, Algéria, stb. A „kapitalista” monarchiákban (Jordánia, Szaúd-Arábia, Marokkó, stb.) labdába nem rúgtak. Hasonló hibát követtek el a volt Szovjetunió tagállamaival is. Felheccelték az ukránokat, hogy hamarosan EU-tagok lesznek, amiből persze nem lett semmi. Viszont Putyin és Oroszországa nem nézhette tétlenül, hogy az egykori cári birodalom stratégiai fontosságú területét elveszítse. A Krím-félsziget kikötőit és városait még Nagy Katalin alapította az Oszmán Birodalom elleni védelemként és tette meg a birodalom egyetlen meleg tengeri támaszpontjává. Hasonló megfontolásból nem adhatja fel Putyin a Földközi-tenger egyetlen orosz támaszpontját Szíriában. Az igazi, komoly probléma és veszély azonban, hogy a nyugatiak, élükön az amerikai demokraták, szó, és retorzió nélkül hagyták Putyin magyarázatát: „Oroszországnak joga van a határain kívül élő orosz állampolgárok, ill. orosz anyanyelvűek megvédésére” Úgy tűnik, Putyin liberális bírálói elfogadták ezt a magyarázatot, pedig ez a gondolat, nemcsak veszélyes, de ragadós is lehet. Például a jelenlegi magyar vezetés számára. Különösen Trianon közelgő centenáriumára.

Elevenítsük fel, hogyan lett Magyarország NATO tag.

Már folyt a dél-szláv háború, Magyarországon pedig a NATO népszavazás előkészülete. A népszavazás sikere érdekében az akkori magyar média elhallgatta, hogy NATO-tagságunk már rég eldöntött, annak ellenére, hogy a felvételre kijelölt másik két országgal (Csehország és Lengyelország) ellentétben, hazánk nem volt határos egyetlen NATO országgal sem. Csehország és Lengyelország tagsága geopolitikailag és stratégiailag teljesen logikusnak tűnt, hiszen mindkettő határos (az újraegyesült) Németországgal. A NATO 1949-es megalakulásának ugyanis egyik legfontosabb célja Németország „semlegesítése” volt, hiszen területéről két világháború is kiindult a XX. században. Ha Németország szomszédjai NATO tagok, és az Észak-atlanti Szövetség katonai vezetése (állandóan) amerikai, akkor (Nyugat- és Közép-Európa) békéje biztosított.

Ebbe az „első körnek” is nevezett geopolitikai koncepcióba, vajon hogyan került be az egyetlen NATO országgal sem határos Magyarország? Akkoriban egy francia politikai elemző a dél-szláv helyzetet ecsetelte, majd kommentárja végén megjegyezte: „…amíg Nyugat-Európa népei, országai az egyesülésben érdekeltek (lásd EU), addig a (berlini) Fal és a Vasfüggöny lebontása óta Kelet-Európa népei a nemzetállamok kialakításán fáradoznak, lásd Csehszlovákia és a soknemzetiségű Szovjetunió megszűnését. Ebbe a folyamatba nagyon jól beleillik a dél-szláv háború, ahol az egykori Jugoszlávia népei küzdenek önállóságukért. A nemzetiségi harcok következő fázisa, újabb háborús gócpontja, Magyarország lehet, hiszen Európában ennek az országnak van a legnagyobb kisebbsége a határon túl, az összes vele szomszédos országban….”

Tehát, az Észak-atlanti Szövetség stratégiája már a múlt században (1999) az volt, hogy Magyarországot minél előbb fel kell venni a NATO-ba! Hiszen, ha az ország katonai vezetése Brüsszel alá van rendelve, akkor bármilyen (szélsőséges) kormánya is lesz az országnak, az fegyveres konfliktusba nem tud keveredni szomszédjaival. És ez fordítva is igaz. A szomszédos országok (szélsőségei) sem kísérelhetik meg Magyarország megtámadását, mert akkor a NATO-val találják szembe magukat. Igaz, volt már rá példa, hogy két NATO ország (görög és török) egy harmadik ország (Ciprus) védelméért egymásnak ugrott.
Drukkolok Trump-nak, vagy inkább nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog sikerülni az „America first” víziója, mert tényleg változtatni kell világunk 1945 óta kialakult helyzetén, melyben Európa még ma is abban a hiszemben van, hogy Amerika mindenkor és mindenben kisegíti. Ennek pedig, úgy tűnik, vége. Valószínűleg társadalmi átalakulás is lesz, mert az (nyugati) európai szociális háló nem fogja tudni biztosítani azt a jólétet, amire létrehozták. A populizmus, lehet, hogy káros (biztos!), de talán hozzásegíti a (nyugat-)európaiakat, valami hathatós populizmus elleni szerhez.

Külön-külön vagy együtt lépnek rá az uniós államok az Új Selyemútra

0

3000 milliárd eurót ígérnek a kínaiak Európa és Ázsia összekapcsolására. Erről tárgyalt a G20 csúcsra igyekezve Spanyolországban Hszi Csinping elnök. Azt hangsúlyozta, hogy Kína sohasem zárkózik be újra! A szabadkereskedelem híveként ellenzi Trump egyoldalú politikáját és együttműködésre törekszik az Európai Unióval illetve annak tagállamaival.

Brüsszellel tárgyaljon Peking vagy a nemzeti kormányokkal?

Spanyolországban kikosarazták a kínaiakat mondván: nekünk ott a közös uniós terv a Pekinggel való együttműködésre. Ezt szeptemberben hagyták jóvá Brüsszelben, ahol attól tartanak, hogy a kétoldalú egyezmények gyenge pozícióba hozhatják a nemzeti kormányokat, mert a kínaiak szigorúan az erőviszonyok alapján tárgyalnak mindenkivel. Az Európai Unió számukra egyenlő partner, a nemzeti kormányok többsége nem, még akkor sem, ha maguk a kínaiak persze ennek mosolyogva az ellenkezőjét állítják. A világ második számú nagyhatalma 1,4 milliárdos piaccal egészen más erőt képvisel mint az uniós államok többsége, melyek törpék a kínaiakhoz viszonyítva.

A kínaiakkal megkötött kétoldalú egyezményeknek nincs nemzetközi jogi értéke

Az Új Selyemút egyezmények szándékokat tükröznek, de nem jelentenek jogilag elkötelezettséget arra, hogy ezeket a szándékokat meg is valósítják. Vagy ha igen, mikor és milyen feltételekkel?! Erre hívta fel a figyelmet Jean-Francois di Meglio Kína szakértő, aki a párizsi Asia Center egyik vezető munkatársa. A párizsi Le Figaronak elmondta: a szándéknyilatkozatok látványos bejelentésekre adnak alkalmat, de azután csak nagyon kevesen kérdezik meg: mi valósult meg belőle? Milyen fizetési feltételekkel?

A kínaiaknak van pénzük, de azt okosan akarják elkölteni

Erre hívta fel a figyelmet a pekingi Nemzeti Bank nemrég nyugalomba vonult elnöke Kantonban egy nemzetközi tanácskozáson. Régebben a feltörekvő nagyhatalmat a korábbi vezető államok finanszírozták, de most a feltörekvő Kína pénzeli részben Amerikát és az Európai Uniót! Csakhogy a támogatásnak ára van. Ezért is mondott nemet Spanyolország, mert látta, hogy Görögországban mit jelentett a kínaiak fellépése. A nagy pénzügyi válság idején a parlament tagjai felállva tapsoltak Kína akkori miniszterelnökének. Ven Csiapao ugyanis megígérte, ha a nyugati nagyhatalmak nem segítenek a gazdasági válságba jutott görögöknek, akkor majd ők fognak! Ebből nem sok minden valósult meg. Görögország nem tudta elkerülni az IMF megszorító csomagjait. Kína viszont szépen bevásárolt Görögországban. Megszerezte például a stratégiai fontosságú kikötőt Pireuszban, mely az európai előrenyomulás előretolt bástyája lett. Ehhez kapcsolódik a Budapest-Belgrád vasútvonal kínaiak által igencsak támogatott felújítása is.

Az USA-t aggasztja, hogy a kis kelet-európai uniós államok milyen lelkesen léptek rá az Új Selyemútra

Li Kocsiang miniszterelnök épp Budapesten tájékoztatta Közép- és Kelet-Európa vezetőit az Új Selyemút lehetőségeiről. Szinte mindenki kapva kapott az alkalmon. Pekingben hosszú távú stratégiát követnek. Orbán Viktort már 2009-ben meghívták, hogy megváltoztassák nézeteit Kínával kapcsolatban. A korábbi kritikát fel is váltotta a lelkes együttműködési szándék.

Philippe Le Corré, a Harvard Kennedy School Kína szakértője szerint mind Washingtont, mind pedig Brüsszelt aggasztja a kis uniós államok lelkesedése az Új Selyemút iránt. Ugyanakkor reálisan elismeri: ezek a kis államok azt fedezték fel, hogy itt van egy távoli nagyhatalom, amely nem akar és nem is nagyon tud beleszólni az ügyeinkbe viszont hajlandó pénzt adni nekünk! Mindenképp alternatívát jelent Brüsszelhez és Washingtonhoz képest. A németek pragmatikusan megállapodtak a kínaiakkal: Peking nem nyomul előre olyan hevesen a Balkánon, ha azt akarja, hogy az együttműködés igazán hatékony legyen az Európai Unió és Kína között. Most ennek az együttműködésnek különösen nagy tétje van. Brüsszel és Peking együtt akarja  megállítani Donald Trumpot és az ő America First politikáját. Ezért is érkezik a G 20 csúcsra Európán keresztül Hszi Csinping kínai elnök, hogy figyelmeztesse Trumpot: amikor szemtől szembe állnak majd, akkor az USA elnöke mögött nem lesz senki viszont Kína számíthat (egy alaposan megosztott Európa) feltételes támogatására a világ gazdasági nagyhatalmainak találkozóján Buenos Airesben.

Csingtao kontra Québec

0

Míg a nyugati világ vezetői Kanadában gyülekeznek a hétvégén, addig a keleti országok államfői Konfuciusz szülőföldjén, Santung tartomány Csingtao városában. Hasonló kérdésekre keresik a saját válaszaikat.

Külföldön Csingtao városát elsősorban a sörről ismerik – a volt német gyarmaton főzik ugyanis a Mennyei Birodalomban a legrégebb óta a folyékony kenyeret. Angela Merkel német kancellár nem is mulasztotta el emlékeztetni kínai vendéglátóit erre a tényre, amikor a közelmúltban Pekingben járt. Merkel a hétvégén a G-7 csúcstalálkozóján vesz részt Québecben, de előtte felkereste azt a két nagyhatalmat, amelynek vezetői Csingtaoban részt vesznek a Sanghaj konferencián.

Ez döntő fontosságú lesz a kínai-orosz kapcsolatok fejlődése szempontjából – hangsúlyozta Vang Csisen alelnök, aki Szentpéterváron Putyin vendége volt. Oroszország számára ugyanis mind fontosabb Kína miután a nyugati világ szankciókat alkalmaz vele szemben, amiért elfoglalta a Krím félszigetet.

2001-ben alakult meg a Sanghaj együttműködési csoport, mely Kína és Oroszország válaszát volt hivatva kifejezni a globális kihívásokra.

Pekingben és Moszkvában a terrorizmus elleni harcot és a gazdasági fejlődést tartják a Sanghaj együttműködés legfőbb feladatának.

Ezért dolgozták ki Pekingben a Nagy Selyemút programot, amely Oroszország mellett olyan egykori szovjet tagállamoknak is nagy perspektívát kínál, mint Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán.

Ez már a 18-ik találkozója a Sanghaj együttműködési csoportnak, de különösen feszült helyzetben kerül rá sor, köszönhetően Donald Trump amerikai elnöknek, aki kilépett az iráni atomalkuból, és ezzel megdöbbentette a többi aláírót, így Kínát és Oroszországot is. Trump másik döntése a kereskedelmi háború megindításáról elsősorban Kína ellen irányul, hiszen az USA kereskedelmi deficitjének jó része a kínai exporttöbbletből adódik.

Erről nagy vita várható Québecben is, de

Csingtaoban egyértelműen elutasítják az America First politikát.

Mit állítanak vele szembe? Ez lehet a nagy kérdés a Sanghaj együttműködés vezetői számára.

Trump a múltban él!

0

Legalábbis ez a véleménye Stephen S. Roach professzornak, aki a Yale egyetemen tanít, korábban pedig a Morgan Stanley Asia vezetője volt. Trump már a választási kampány idején kereskedelmi háborúval fenyegetőzött és 45%-os büntetővámot helyezett kilátásba egyes kínai árukkal szemben. Augusztusban megindult a vizsgálat abban az ügyben, hogy a kínaiak ellopják az amerikai szellemi tulajdont. Eredmény még nincs, de a szankciók nagyon valószínűek – írja az amerikai professzor a China Daily című, Pekingben megjelenő angol nyelvű lapban.

Eléggé nevetséges módon Washington nemzetbiztonsági kockázatot emleget abban az ügyben, hogy Kína olcsó acélt szállít az Egyesült Államokba. Kína a világ legnagyobb acél termelője és exportőre, de sehol nem jeleztek emiatt nemzetbiztonsági kockázatot csakis az Egyesült Államokban. Végül aztán január 23-án konkrét szankciók következtek: az Egyesült Államokba érkező kínai napelemeket és dél-koreai mosógépeket ezentúl büntetővámok sújtják.

Trump a múltban él – írja a professzor, aki rámutat: ma már nem Kínából hanem Malajziából, Dél Koreából és Vietnamból érkeznek napelemek elsősorban az USA piacára. Ez az amerikai napelem import kétharmada. Azonkívül azt is figyelembe kellene vennie Donald Trumpnak, hogy a külföldi napelemek miatt 70%-al lett olcsóbb a napenergia felhasználása az USA-ban. Arról nem is beszélve, hogy a Samsung nemrég avatott gyárat Dél Karolinában, hogy cáfolja azt: az ázsiaiak ellopják az amerikai munkahelyeket. A kereskedelmi háború mindenkinek rossz, mindenki veszít rajta – hangsúlyozza a Morgan Stanley Asia egykori vezetője, aki könyvet is kiadott az USA és Kína gazdasági kapcsolatáról.

Miért nem működhet az America First program? Miért nem nyerheti meg az USA a kereskedelmi háborút? Azért, mert a kereskedelmi deficit alapjában véve nem a külvilág “bűne” mint ahogy azt Donald Trump állítja, hanem azért alakult ki, mert az amerikaiak hitelből élnek. Nem hajlandóak pénzt félretenni, és ezért óriási a tőkeimport igénye az amerikai gazdaságnak. Jól mutatja ezt Trump adóreformja, mely elsősorban azt célozza, hogy becsalogassa alacsony adókulcsokkal a külföldi tőkét az Egyesült Államokba.

De mi lesz a költségvetés drámai deficitjével? Ez már ma is magas, de ezermilliárd dollárral nőhet a következő tíz évben. Ki fogja ezt finanszírozni ? Roach professzor nem mondja ki, de finoman utal rá: az amerikai államkötvények legszorgalmasabb vásárlói épp a japánok és a kínaiak. Akik olyan alkut kötöttek Amerikával, hogy ha beengedik az áruikat a hatalmas amerikai piacra, akkor finanszírozzák az USA költségvetését – nevetségesen alacsony kamatok mellett. Ha a piac bezárul, akkor miért vennének amerikai államkötvényeket? A pénzügyi fegyver komoly elrettentés lehet, de van kereskedelmi is.

Ez pedig az ugyancsak hatalmas kínai piac, amely jelen pillanatban a harmadik az USA export listáján, de nemsokára első is lehet. Kik járhatnak rosszul? Például a Boeing, melynek az egyik legreményteljesebb piaca Kína, mely potenciálisan a világ legnagyobb légi flottájával rendelkezhet hamarosan. Aztán ott vannak az amerikai szójatermesztők, akiknek az első számú piaca épp Kína. Ha Trump felrúgja a megállapodásokat, akkor ennek maga issza meg a levét.

Az egyik problémája az az amerikai cégeknek Kínában, hogy még mindig nincs befektetésvédelmi egyezmény Peking és Washington között. Ez a jogviták esetében komoly hátrány lehet. A másik öngól az ázsiai és csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény felmondása. Ez volt Trump egyik első cselekedete a Fehér Házban. Aztán néhány napja ő is rájött: lehet, hogy tévedett. A többiek ugyanis közölték: az USA nélkül is létrehozzák a szabadkereskedelmi övezetet. A japánok, akik ennek az övezetnek a legerősebb emberei – az USA távollétében – gyorsan úgy nyilatkoztak: Amerika előtt bármikor nyitva a kapu. Az ázsiai és csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményt ugyanis épp Kína ellen hozták létre – jegyzi meg gúnyosan az amerikai professzor.

A kereskedelmi háború csakis veszteseket termel. Ezért Donald Trumpnak jó lenne elgondolkodnia mielőtt megindítja a világ második gazdasági nagyhatalma ellen. Az amerikai elnök Davosban békülékeny húrokat pengetett: közölte nem akar kereskedelmi háborút. Trump folytatni akarja viszont az America First programot, mely Peking szerint könnyen kereskedelmi háborúhoz vezethet.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK