Kezdőlap Címkék Advent

Címke: advent

Adventi makáma

Hűvös idők jönnek, szép szavaiddal takarózom: kökény fölény, fa som, a cornus mas és madárberkenye sikít, sárgaságban virít az irigy világ, rím-kín gyötör, lám még egy hatökör, őszi publikációk, hulló hallucinációk, szavak temetője, betűsírokkal. Gyász vászonom már átkozom, szétfolyt festék és esték, színekben ragacsos emlék, amiről álmodom. Világító soraidban egymást ölelő fények a lányok és fiúk, lámpás hasukon gyöngyöző színekben szétterül a vágy s tobzódó hullámainak terjedéséből már nincs kiút, hisz nem is izzó adja a fényt s meleget hanem az ágy. Bőr felvételek nyúzva merevítve, sózva, hengerelve, szűcs kezeiben kifeszítve, kevés szőr malőr, fiatal még előretör, de neki ráncai varrva, élte dobozába összekaparva, eltelt idő fényképei. Én mégsem körözlek te nő, elmúlt időben eltűnő, régi fényképeid sem mutogatom férfitársaimnak az úton, pedig hogy falnák szemeikkel s mit tennének kezeikkel ó tudom én, azóta, hogy eltűntél!

Sárga csillag fenn az égen, arra kérlek téged szépen, kis-göncölön, gyerekszekéren, röpítsd felénk, angyal képben. Cinege cipőcskékben topogó szép szavaid, csilingelnek dér úrfi gyémánt rímolló száraiban s olvasóidnak díszruhás fáid állnak őrt! Itt előttem már elhangzott annyi óda, hogy nekem ily szép skorpióra, köszöntő hely alig maradt, csak e pár szó, mi hozzád szaladt… Angyalszárnyakkal festett légies képeiddel töröm össze mai valóságunk rám nehezedő, otromba, mázsás köveit. Minden figura ott volt kezének ujjaiban s ahogy csodavonalai életre keltek rajzaiban, csak ámultunk s bámultunk mindannyian! Aki a verselés virtusát úgy ismeri, azt költeménye élteti, olvasója koldusként kéri még, adjon neki sok muzsát az ég! Sötét felhők között szivárvány, ott lakik a verses királylány, szeme fénye tünemény, benne egy-egy költemény.

Aki gyermeknek, vagy róla, fát és rímeket farag s néki szép színes dalokat énekel, attól idegen minden hívság meg harag s a jótól semmi nem téríti el, írj bátran, csak írj, ilyen a világ, mint egy letört fenyőfa ág, reccs és nincs tovább… Amíg az ember fia fiatal, mit neki egy zivatar, aztán, ahogy felnőtté válik, sikít, ha kicsit megázik! Ha te lennél a mikulás, én meg a mikulásnéni, egy gyereknek sem kellene többé félni, puttonyunkban barátság csokik és mosoly sütemények, meg rosszat elűző kacagó ének hirdetné nekik, szép ez az élet! A földi hívságokkal teli cirkuszporond felett, a lelkek szótlan kötéltáncosok, esendő némaságuk le és fel emelkedett, alattuk álom-angyal vánkosok, védik és őrzik épségüket, amikor angyal ír az angyalokról és verset énekel, napfény fakad a borulatról és bánatot éget el. A vers is fest s aki nem rest, felfedezi majd színeit, a vers is muzsikál, írója dirigál, így toborozva híveit.

A fény remény költemény sötétben botorkálót vezet, bánat szkafanderében az öröm felé hunyorgó szemek felett világosodik már s kitör a kacagás. A hajnal tincs a hajadból, meg Arany és Kölcsey, a hajnal otrombaság nélküli még napfelkelte előtt, rigófütty és deres határ, arc smink nélkül, friss bánatnélküliség, kávézacc kis és nagy dolog, a hajnal újrakezdés, hang egy hangulatban veretett vers verés, a hajnal a nap kezdete benned s ahogy leírtad már bennem is…. Ringató, andalító és mámorító, fölkavar, megfog és csábító, hátadon jóleső bizsergés, mint gyújtózsinór sistergés, végigfut a dallam pedig nem is akartam, mégis mily jól esett! Tíz sor adventi reményvirág szirmait bontja felénk, befogadó az egész világ, mert a békét oltja belénk, az első adventi vasárnapon éjjel szentek muzsikáltak s angyalok kopogtak be az ablakon, jó tündérek hárfákon játszanak, uralkodva a békés álmokon, a csend meg a rend idebent éjjelre elszendereg, míg hempergő álmod összekuszálja verselő rímes életed.

Egy csillag fény átsuhan a kozmoszon, és megpihen egy piciny föld-lyukon, hol verset szül épp egy földi lény, neve legyen hát költemény! Mondják egyesek, snassz a vers, elhunyt a szó, férfi embernek a rímfaragás mire való? Mások írnak, jön belőlük a szó, mint a vízfolyás, soraikban ott vibrál minden látomás. Nem nő, vagy férfi ír ilyenkor, hanem ember, áldja meg őket az adventi december, forog a ringlispil s a virtuális világ verbális körhintája elröpít, a szellem hullámvasútja szoftver virág, melyet a hardver cirkusz leszakít s, hogy mi lesz, ha meghalunk? Ami volt születésünk előtt, ki fog emlékezni arra már… Ameddig élünk, táncolunk, nem kímélve tettet és erőt. Aztán lesz, ami lesz, vár ami vár… A halál jön, de a vers marad s az lesz majd az igazi feltámadás!

ÉLET – MÓD  Ünnepre fel! A lista

„Az ünnep fogalmának jelentése: olyan naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontosabb eseménynek, személynek állít emléket és rendszeresen megünneplik” – ez egy találomra kiválasztott meghatározás a sok közül. Eléggé száraz, nem? Sajnos a legtöbb ünnepünk maga is ennyire „szárazzá” változott: vagy ajándékokban vagy a munkaszüneti nap örömében testesedik meg. Pedig lehetne másként is. Sőt, másként kellene! Ez a sorozat ebben igyekszik tapasztalaton alapuló tanácsokat adni.

 

Itt van mindjárt a legaktuálisabb, a Karácsony. Szerte a világon – a nem keresztény kultúrkörben is – ünneplik, nem véletlenül, hiszen mint általában az ilyen vallásra épülő ünnepek, ez is a pogány időkre visszanyúló gyökerekig nyúlik vissza: a kereszténység megjelenése, Jézus születése előtt a téli napfordulót köszöntötték ebben az időszakban. Amelyre a természettel még közelebbi kapcsolatban élő elődeink testben és lélekben egyaránt rákészültek, ahogy egyébként elvben mi is tesszük, az adventi időszak által. Nem véletlen a négy vasárnap: időt és lehetőséget kínál a ráhangolódásra, arra, hogy

megálljunk egy pillanatra, magunkba mélyedjünk, s ünnepi ruhába öltöztessük ne csak a környezetünket, hanem a lelkünket is.

Sajnos a legtöbbször pont erre nem jut idő. Nagyon sokan szépen feldíszítik ugyan a lakásukat, megveszik az adventi koszorút (vagy előveszik az évekig elálló, „praktikus” családi örökzöldet), talán még a gyertyát is meggyújtják, ám azok bizony kevesen vannak, akik négy egymást követő vasárnapon, közös családi programként körbe ülik a koszorút, a gyertyákat közösen meggyújtva, elcsendesedve együtt vannak.

Együtt vannak!

Hasonlóan vagyunk az ajándékokkal is: elkoptatott közhely, hogy őrültek házává változik ilyenkor  világ (a nyugati része feltétlenül, de a nem keresztény világnak is mind nagyobb szelete), rohanunk, tolongunk, sorban állunk, s össze-vissza vásárolunk felesleges dolgokat csak azért, hogy kerüljön sok kis pakk a karácsonyfa alá. Pedig jó előre kitervelve, hogy ki, minek örülne, a meglepetéseket saját magunk által elkészítve (hogy kibújjon belőlem a gazdasági újságíró: hozzáadott értéket teremtve) sokkal több örömet okoznánk … magunknak is. S nem elhanyagolható szempontként, a pénztárcánkban is maradna némi pénz az ünnepek utánra.

S persze, fontos, hogy az ünnepet szépen díszített asztallal, finom étellel-itallal is köszöntsük, de ebben is elszaladt már velünk a ló – ha megnézzük a statisztikai adatokat, irgalmatlan az az összeg, amit ilyenkor erre elköltünk. Biztos, hogy szükség van erre? A szépen díszített asztal körül ülő családtagok számára nem az együttlét, a hétköznapokban oly ritka együtt étkezés a lényeg?

Az együttlét!

Mi sokan üljük körbe az ünnepi asztalt – négy generáció van együtt ilyenkor, ezért ez a nagy lakoma. Fotó: FüHü

Ugyan már közel van a Karácsony, de azért talán még nem késő, ha a fentiek szellemét is megtestesítő üzemmódba kapcsolunk.

S hogy jusson azért némi praktikus tanács is ehhez az eszmefuttatáshoz – végtére is a sorozat célja nem az okoskodás, hanem elsősorban a segíteni vágyás szándéka.

Lista…lista…lista

Még nem késő listákat készíteni a tervezett ajándékokról, a tervezett menüről és az ahhoz megvásárolandó hozzávalókról, arról, mit, mikor csináljunk és mibe, kit fogjunk be. Nálam nagyon bevált (az idén már hetedik éve csinálom) a „Karácsonyi mindenest” – ami nem más, mint egy sok fülből álló Excel-file, amelybe sokszor már év közben is jutnak bejegyzések, ha találkozom egy olyan ötlettel, meglátok egy olyan tárgyat vagy szolgáltatást, amelynek úgy gondolom, hogy egy bizonyos, a megajándékozottjaim listáján szerelő személy örülne. Nem szégyen, de mellette jelzem az árat is, hogy lássam, belefér-e a végén a büdzsémbe (ha készíteni kell azt a bizonyos ajándékot, akkor az alapanyagok árát vésem fel).

Az Excel file – amely helyett megteszi egy füzet is – nagyon praktikus: részint évekre visszamenőleg megvan, hogy ki, mit kapott, kizárva a kínos ismétlés veszélyét (ami ha bevalljuk, ha nem, bizony realitás), illetve egy mozdulattal át lehet emelni és rögzíteni lehet például a bevásárlási listát (ami általában évről-évre ugyanaz, hiszen a legtöbb családban a számukra már hagyományossá vált menüsor kerül az asztalra). Ha interneten rendelünk, akkor az összes szükséges információt lehet ebben vezetni, nyomon lehet követni a kiadásainkat, a hátra- és soron-lévő teendőinket .. s bármit, kinek, mi az igénye, kinek, milyen mankóra van szüksége. S végső soron a file folyamatos karbantartásával, azzal, hogy év közben is foglalkozik vele az ember, még magasabb rangra emeli, fontosabbá teszi az ünnepet – legalábbis a számomra.

Fotó: FüHü

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!