Kezdőlap Címkék Adócsökkentés

Címke: adócsökkentés

Adómérsékléssel fojtogatnák az önkormányzatokat

Az élénkítés jegyében csökkentené a cégek iparűzési adóját a kormány. Ez azonban önkormányzatok sorát hozná lehetetlen helyzetbe, mert ez a legnagyobb bevételük. Budapest nagyon rosszul járhatna.

A helyi iparűzési adó (hipa) gazdasági növekedést ösztönző átalakítását javasolja a Nemzeti Versenyképességi Tanács a kormánynak mondta Varga Mihály pénzügyminiszter a testület idei első ülését követően. Az értékcsökkenési leírás, illetve a kutatás-fejlesztési költségek jelentősebb arányú – ötszörös mértékű – leírhatóvá tételét javasolják az adóalapból, valamint az adófeltöltési kötelezettség megszüntetését az iparűzési adónál is.

Varga elmondása szerint a cél az, hogy fenntartsák a gazdaság növekedésének lendületét, ezért olyan ösztönzőket keresnek, amelyek ezt lehetővé teszik.

Az iparűzési adó átalakításával, illetve egyszerűsítésével tovább csökkenhetnek a vállalkozások terhei.

Az iparűzési adó jelentősen érinti az önkormányzati bevételeket, tavaly 827 milliárd forint (előző évben 711 milliárd) bevétel folyt be ebből, ezért egyeztetést kezdenek az önkormányzatokkal a javaslat részleteiről.

A hatályos szabályozás szerint az amortizációt nem számolhatják el a vállalatok az iparűzési adóban, a jövőben

lehetővé válna az értékcsökkenés leírása az adóalapból.

Mintegy 850 ezer vállalkozást érintene a lehetőség, amely hatásosan segítené a beruházások bővülését, és leginkább a termelékeny vállalkozásokat erősítené.

Amásik elképzelés, a

kutatás-fejlesztési költségek levonhatóvá tételének

jelentős bővítéséről Varga kifejtette: a jelenlegi kedvezményt az ötszörösére emelnék, ami jelentősen erősítené a kutatás-fejlesztési tevékenységet a magyar gazdaságban, javítaná a vállalatok termelékenységét és ezzel a gazdasági növekedést. Körülbelül 1800 olyan vállalkozás van, amely egy ilyen típusú kedvezményt igénybe tudna venni.

A december 20-i adófeltöltési kötelezettséget a társasági adó esetében már megszüntették, ugyanezt indítványozza a versenyképességi tanács az iparűzési adónál is. Ezzel javítható a vállalkozások likviditási helyzete és csökkenthetők adminisztrációs terheik – közölte a pénzügyminiszter.

További elemzéseket végeznek a várható hatásokról, de a versenyképességi tanács ezeknek a javaslatoknak a megvizsgálását indítványozza a kormánynak. Varga Mihály közölte, hogy a következő kormányülésen tájékoztatja a kormányt a javaslatokról. A pénzügyminiszter arra számít, hogy idén módosítják a törvényt, és még az idén, vagy jövő január 1-jétől életbe léphetnek a kedvezmények.

A Varga által említett 827 milliárd az ezen adót beszedni képes önkormányzatok legnagyobb, gyakran egyedüli saját bevétele. Arról nem beszélt a miniszter, hogy mekkora összeg maradna a vállalkozásoknál, vagyis mennyi pénztől esnének el a helyhatóságok. És főleg nem világos, hogyan pótolnák – ha egyáltalán – a kieső bevételt.

Ha ezt nem normatív alapon tennék, akkor a „jó” önkormányzatokat kisegíthetik, a „rosszakat” nem. Utóbbiak esetében

ez egyenlő lenne a csőddel.

Elég, ha Budapest példáját említjük, ahol ez a változás adalék lenne a kormány által indított „bekerítésnek”. Annak, hogy a decemberben elfogadott törvénymódosítás értelmében a hipát elsőként a közösségi közlekedésre kell fordítania az önkormányzatnak.

A főváros – még nem lezárt 2019-es évében – várhatóan 155 milliárd a hipa-bevétele volt. Ez legnagyobb része a 282 milliárdos bevételnek. Budapest teljes hipa-bevétele 287 milliárd, ennek 54 százaléka a fővárosi önkormányzaté, 46 a kerületeké. (A múlt héten elfogadott forrásmegosztási rendelet alapján 2020-ban a kerületi önkormányzatokat összesen 145,5 milliárd, a fővárosi önkormányzatot 171,1 milliárd illeti meg az iparűzési és az idegenforgalmi adóból. Ez 323 milliárd tervezett helyi iparűzési adóból indul ki.)

A tavalyi

kiadási oldalon a legnagyobb tétel egyértelműen a közösségi közlekedésé,

amire 91 milliárdot terveztek; ez a legnagyobb kiadási hányad a teljes költségvetésen belül. (A Fővárosi Önkormányzat költségvetési hiánya egyébként brutális, 137 milliárd 2019-ben, amelyet nagy részben hitelből és értékpapírok eladásából fedez.)

Könnyű belátni, hogy az iparűzési adó csökkentése – ha az érezhető a cégeknél – nagy léket vágna az önkormányzatoknál, a fővárost pedig végleg lehetetlen helyzetbe hozná. Már a törvénymódosítás is azt jelenti, hogy ha tényleg minden pénzt a közlekedésre kell fordítani, az lényegében bedönti a többi közszolgáltatást.

Éljen az adócsökkentés? – 2019. június

Kivételes eljárásban tárgyalta az Országgyűlés a „szociális hozzájárulási adó” két százalékos csökkentését. A pénzügyminiszter előterjesztését egy kivétellel minden ellenzéki felszólaló támogatta. Igaz, előadták sokféle kifogásukat, de ugyanakkor frakcióik tagjai igennel szavaztak.

Én nem tettem volna. Először is azért nem, mert hogyan lehet egy adómódosítást, amelyet régóta tudni lehetett, kivételes eljárásban tárgyalni. A kivételes eljárás arra való, hogy váratlanul előállt helyzetben az Országgyűlés gyorsabban dönthessen. Volt itt váratlanul előállt helyzet? Dehogy volt, a törvényjavaslat egy régen történt,több évre szóló elhatározás érvényesítése. Minden további nélkül benyújthatták volna a törvényjavaslatot hónapokkal ezelőtt, és akkor rendes eljárásban is időben megszülethetett volna a törvény, amit a kormánytöbbség meg akart alkotni. Már csak azért sem helyes erre igennel szavazni, mert azzal a parlamentarizmus ilyen megcsúfolását is tudomásul veszik.

Másodszor azért nem, mert a társadalombiztosítási járuléknak szociális hozzájárulási adóvá történő átalakítása annak velejárója, hogy az Orbán-rendszer felszámolta Magyarországon a társadalombiztosítást. Amikor a 2018-as választás előtt az ellenzéki pártok megállapodtak egyfajta egészségpolitikai minimumban, ennek talán legfontosabb pontja az egészségügy társadalombiztosítási alapra való visszahelyezése volt. Ha ezt komolyan veszik, akkor nem mondhatnak igent olyan előterjesztésre, amely az orbáni társadalompolitikával, a társadalombiztosítás megszüntetésével van összhangban. Az orbáni logika szerint a kormány mindenkori akaratától, és nem a munkavállalók és munkáltatók befizetésével függ össze, hogy mennyi jut egészségügyre és nyugdíjra. Ezt a logikát hagyják jóvá igenlő szavazatukkal az ellenzéki pártok.

Ha ugyanis a társadalombiztosítási járulékból finanszírozzák az egészségügyet és a nyugdíjakat, akkor a járulékot nem lehet tetszőlegesen csökkenteni, figyelmen kívül hagyva a két biztosítási ág finanszírozási szükségletét.

Most ugyanis ez történik, és erre mondanak többségükben igent az ellenzéki pártok.

Ez az az eset, amikor az ellenzéki képviselőknek, akik a vállalatok terheinek csökkentését helyeslik, tartózkodniuk kellett volna a szavazástól.

A kivétellel, a Párbeszéd álláspontjával, melyet Tordai Bence fejtett ki, s amelyből szerintem nem tartózkodás, hanem nemleges szavazat következett volna, sem tudok sajnos egyetérteni. Ők rendes szocialistaként nem hívei az adók csökkentésének, szerintük az államnak különféle célokra sokat kell költenie és sok adót is kell beszednie, mint Észak-Európa szociális államaiban. Nekem is rokonszenvesek Észak-Európa szociális államai, de az észak-európai modell nem ültethető át az egészen más történelmi utat bejárt kelet-közép-európai országokra, kiváltképp Magyarországra.

Ezen túlmenően Tordai Bence felszólalásának vezérmotívuma – mellesleg sajnos a DK részéről felszólaló Arató Gergely felszólalásához hasonlóan – a nagyvállalat- illetve multiellenesség volt.

Ők ugyanúgy ellenségesen beszélnek a nagyvállalatok, a multik profitjáról, mint egykor a vulgármarxista brosúrák szerzői. Azok a vulgármarxista brosúrák azt próbálták elhitetni az olvasókkal, hogy a profit a szivarozó, pocakos tőkés luxuséletmódjának forrása. A politikai gazdaságtan komoly művelői tudják, hogy a profit Marxnál is elsősorban a gazdaság rohamos fejlődését szolgáló beruházások, valamint a foglalkoztatás bővítésének forrása, és ehhez képest a tőkés magánfogyasztása elhanyagolható nagyság. Aki a profitot utálja, az a fejlődést utálja.

Én tudom, hogy a szociális hozzájárulási adó csökkentése népszerű az üzleti életben. Csakhogy ellenzéki pártoknak nem kell mindenre igennel szavazni, ami népszerű. Erre sem kellett volna.

Orbán lebegteti a kilépést a Néppártból

Az Európai Néppárt új elnökének ténykedésétől függ, hogy „más politikai közösséget” kell-e keresnie a Fidesznek – mondta Orbán Viktor. A miniszterelnök gazdasági nehézségeket lát az EU-ban, ami ellen adócsökkentéssel készülnek.

A jövő év legfontosabb feladata a magyar gazdaság eredményeinek megvédése, ehhez gazdaságvédelmi akcióterv kell. Ez a következő év első negyedévére készülhet el, és adócsökkentésen alapulhat – mondta Orbán Viktor miniszterelnök az állami rádióban.

Komoly csatákat kell vívni a növekedés fenntartásáért, amikor az eurózónában gazdasági zavarok lesznek – mondta Orbán. Másutt kifejtette, hogy az eurózóna területén cudar állapotok vannak, ott nehéz évek jönnek.

Köhöghet a motor

Szerinte jövőre kiderül, hogy Magyarország és Közép-Európa képes lesz-e megállni a saját lábán, és nagyobb sikereket elérni, mint a gazdagabb országok. Ez visszalépés az elmúlt években rendre hangoztatott állításaitól, amelyekben befejezett, kész tényként beszélt arról, hogy az „EU növekedési motorja” a térség.

A tervezett intézkedéseket nem részletezte, csak annyit árult el, hogy

az elmúlt évek sikereit is az adócsökkentés tette lehetővé.

Azt, hogy az ország egyre versenyképesebben termelt, egyre több árut tudott eladni a világban, és a bérek is nagy ütemben nőttek. Különösen a cégek által fizetett adók mérséklődtek, harmadával – mondta. Ebből az olvasható ki, hogy talán a szociális hozzájárulási adót akarják mérsékelni, bár ennek két százalékpontnyi csökkentése jövő júliustól már törvénybe van iktatva.

Sokak szerint a magyar siker az európai gazdasági eredményeknek köszönhető, míg mások szerint „sajátosan magyar dolog is van ebben”, amit akkor is tudunk szállítani, ha a többieknek rosszabbul megy – mondta Orbán. Ezután a német gazdaság komoly lelassulásáról beszélt. Ez csak szerencsével érheti el az 1 százalékos növekedést, ami nem csak a németek problémája lesz – hangsúlyozta. S bár a magyar növekedés többszöröse a németnek, ez nem azt jelenti, hogy itt jobban is mennek a dolgok, hiszen egy gazdagabb ország növekedését mindig nehezebb előidézni – fordult rá a realitás talajára.

Miről tehet Brüsszel?

Az eurózónában Brüsszel rossz gazdaságpolitikát folytatott, nem tudta segíteni a nemzetállamokat a jó gazdaságpolitikában, „és ennek most megfizetjük az árát” – így a miniszterelnöki kritika. Ez azért érdekes álláspont, mert az EU-nak voltaképpen nincs közös gazdaságpolitikája. Az eurózóna is csupán a közös pénzen és annak árfolyamán keresztül végez valamilyen koordináló szerepet, de ehhez is hiányzik a közös költségvetési „láb”. Éppen a magyar kormány az egyik, amely még a jelenlegi helyzetet is sokallja, elutasít mindenféle harmonizációt és felügyeletet az adók és a költségvetések terén. Sőt, magát az eurót se akarja bevezetni.

Szamárság – mondta Orbán arra a tervre, hogy

az uniós források kifizetését jogállamisági kritériumokhoz kössék. Szerinte ebből nem lesz semmi.

Tusktól függ a tagság visszaállítása

Beszélt a Fidesz helyzetéről az Európai Néppártban (EPP). Ennek minapi zágrábi kongresszusán nem került napirendre a márciusban felfüggesztett tagsági jogviszony. Az EPP új elnöke, Donald Tusk azt nyilatkozta, hogy január végéig döntést akar ebben az ügyben; a Fidesznek jelenleg nincsenek pozíciói az EPP-ben, a kongresszusra se kapott meghívást (a KDNP igen).

Rákérdeztek Tusk egyik megjegyzésére, ami szerint (ország említése nélkül) a szabadságjogok nem áldozhatók fel a biztonság oltárán. Ezt Orbán úgy kommentálta: a Fidesz azt várja, hogy

a Néppárt tisztázza nézeteit és terveit,

mert amíg a magyar kormánypárt nem tudja, mire számítson, addig függőben tartja tagságát. (Valójában az EPP következő közgyűlése dönthet erről.) Tusk egyébként az idézett mondatnál sokkal súlyosabbakat is mondott, például azt, hogy aki nem tartja be a szabadság követelményeit, az „de facto kívül találja magát” az EPP-n – csak erről (se) az MTI aznap nem számolt be.

Orbán azt mondta: a magyar kormányzópárt nem tartozhat olyan politikai közösséghez, amely bevándorláspárti, amely nem támogatja a határvédelmet, a kerítést, és nem adja meg a tiszteletet a magyaroknak, nem ismeri el az Európa megvédése érdekében tett erőfeszítéseket. Szerinte valaha a néppárt ilyen volt, de baloldali sodródás kezdődött benne. A kérdés az, hogy az új elnök meg tudja-e állítani ezt,

„ha nem, akkor más politikai közösséget kell építenünk”

– fűzte hozzá.

Nagy siker a bővítési biztosi tisztség, de nem minden magyaré

A miniszterelnök az elmúlt tíz év legnagyobb diplomáciai sikereként értékelte a bővítési és szomszédságpolitikai biztosi pozíció elnyerését. Közölte, nem emlékszik arra, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben olyan erős befolyást tudott volna szerezni az unióban, mint most a bővítési pozícióval, amelyet a következő öt év legfontosabb portfóliójának nevezett. (Ez egyáltalán nem biztos, jelenleg ugyanis éppen lassul, ha nem áll le a további bővítés.) A feladatcsomag érinti a migrációt, a biztonságot, és például az energia szempontjait is – mutatott rá -, hiszen a magyar biztos foglalkozik majd a Kaukázussal, Azerbajdzsánnal is.

Szerinte a biztosi poszt elnyerése „sokunk”, a többség sikere, de nem minden magyaré, hiszen sokan akarták megakadályozni. Az ellenzék ennek érdekében egyesítette erejét Brüsszelben, és

Soros György is személyesen próbálta megakadályozni Várhelyi Olivér kinevezését. 

Kijelentette: sosem fog nemzetközi pozíciókba olyan embereket delegálni, akik nem jó hazafiak és ezt nem tudják összeegyeztetni a nemzetközi megbízatással. Leszögezte: a kettő nincs ellentétben egymással. Várhelyi Olivér is kiváló hazafi és jó európai – mondta.

A migrációs vitát, amely szerinte a következő öt év legfontosabb kérdése lesz, jól kell lezárni. Az elmúlt öt évben az európai vezetők két területen vétettek nagy hibát: a bevándorlással, valamint a gazdaság területén. Európa ellenfeleinek nevezte azokat a nem állami szereplőket, akik azért dolgoznak, hogy bevándorlókkal árasszák el Európát. Kijelentette: nem véletlenül áll ennek élén egy pénzügyi spekuláns.

Az átadott Puskás Arénáról szólva hatalmas műszaki teljesítménynek ítélte, hogy a tervezés kezdetétől a befejezésig minden munkát magyarok láttak el, vagyis a modern világ egyik legnagyobb méretű beruházását önerőből el tudja végezni az ország. Ez nem volt mindig így – emlékeztetett -, a Budapest Sportcsarnok leégésekor még nem volt olyan magyar cég, amelyre rábízható lett volna az újjáépítés. A nyitómérkőzésről nem érkezett kérdés.

A hatalmon belül kérik az adócsökkentést

Túladóztatják a hazai béreket, ezért ennek csökkentését javasolja az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, Domokos László. Az úgynevezett adóék Magyarországon 48,2 százalék, ami néhány gazdag államéval vetekszik, a térség országaiban ez 5-13 százalékponttal kisebb. Az OECD-ben hazánk a harmadik legnagyobb adójú ország.

Elsődlegesnek nevezte a bérekre terhelődő adók mérséklését Domokos László az állami tévében szombaton. Az ÁSZ-elnök versenyképességi hátránynak értékelte az EU átlagát meghaladó túladóztatást. Szerinte azonban a gazdaság jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a költségvetés kiadási oldalát csökkentse, mert sok elmaradt állami feladatot kell finanszíroznia. Domokos a gazdaság fenntartható fehéredéséből származó többletbevételt fordítaná adócsökkentésre.

Az úgynevezett adóékkel írható le a munkát terhelő elvonások összessége. Azt fejezi ki, hogy az adók és járulékok hányad részét teszik ki a bérnek. A Domokos László által sokallott magyar adóelvonás valóban a legmagasabbak közé tartozik az OECD-ben.

A szervezet legutóbbi jelentése alapján

a 48,2 százalékos adóék Magyarországon a harmadik legnagyobb Belgium (54 százalék) és Németország (49,4) után, megelőzve Franciaországot (48,1).

Ausztriában 47,4, Olaszországban 47,8 százalék a jövedelmekre kivetett adók plusz a tb-járulékok aránya a bruttó béreken belül. A szupergazdagok országában, Luxemburgban 38,4 százalékot von el az állam, a briteknél megelégszik 30,8 százalékkal. Az amerikaiak 31,7 százalékot veszítenek fizetésükből, az írek mindössze 27,1-et. A térségben a legjobban megadóztatott csehek (43), szlovénok (42,7), szlovákok (41,5), lengyelek (35,8) mind sokkal jobban járnak a magyaroknál.

Az adóék OECD-átlaga 36 százalék, a magyar bérekből tehát bő 12 százalékponttal többre teszi rá kezét az állam. Azt hozzá kell tenni, hogy a világszervezet az egyedülálló gyermektelenek közterheit veszi figyelembe az összevetéskor, a különféle kedvezmények nincsenek benne ebben. A magyarok esetében például a gyerekek után járó, a jövedelemmel progresszíven emelkedő juttatásokat nem tartalmazza a felsorolás.

A magyarok nyomorúságára az is rávilágít ebben az adatsorban, hogy az OECD átlagához képest mind a foglalkoztatók, mind a munkaadók súlyosan túladóztatottak. A világszervezet országaiban átlagosan a munkavállalók 8,2 százalékot fizetnek az államnak, Magyarországon 14,4-et, a munkaadóknál ez az arány 14,4 és 22,2 százalék. Ez magyarázat lehet arra (is), hogy a kötelező minimálbér-emelést nem követték a nettó fizetések.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK