Kezdőlap Címkék Adó

Címke: adó

Bevezetés a népi közgazdaságtanba (= a szegénységbe)

Van itt ez a klassz képsor, amelyet boldogan lájkol az internet aparaja-nagyja. Ez a haza körülmények között úgy fordítódik le, hogy az állam „ingyenessé tette” a közétkeztetést, „ingyen” tűzifát osztogat, „ingyen” képez informatikusokat, „ingyenesen” biztosít nyelvtanfolyamokat, miegymás.

Még mindig túl sokaknak, meglepően magas formális képzettség mellett is meg kell magyarázni, hogy semmi sincs ingyen. Nem akarom ezt a keményvonalas piaci gondolkodás „botrányos” kijelentéseinek fényében értelmezni, miszerint még a szeretetnek meg a barátságnak is ára van, mivel nem vagyok keményvonalas piaci gondolkodó. Korlátozódjunk itt a munkára, valamint az árunak és szolgáltatásnak nevezhető dolgokra, amelyeket valakiknek létre kell hozniuk és azért meg kell őket fizetni (vagy az előállítótól a fogyasztóig terjedő láncban valahol veszteségként le kell írni és onnantól lehet „ingyen adni”). Aki azt hiszi, hogy Dániában ingyenes az egészségügy és nem a világ egyik legmegterhelőbb adórendszere működteti (nyilván viszonylag jól, de nem ez a kérdés) és hogy Magyarországon ingyenes bármi, amit a közpénzen eltartott kormány közpénzből fizet, az pont azt mulasztja el, hogy fájjon neki minden peták, amit a kormány haszontalanul, netán korrupt módon költ el.

Ez a fájdalom hiányzik a magyar nép nagy részéből

Pedig ha bárki – a legegyszerűbb tesztet elvégezve – a kezébe kapná a teljes fizetését és abból neki kellene adóznia havonta, nem pedig eleve a nettó fizetését látná csak, rögtön érezné, mennyire sokba kerül neki ez a megalkuvás. Ha pl. a munkáltatónak 400 ezer forintba került egy alkalmazott, akkor az állam abból majdnem 200 ezret elvisz adóban. Azáltal, hogy az alkalmazott csak valamivel több mint 200 ezret lát a számláján, rendre elfelejt a 400 ezerben gondolkodni és vigyázni arra, hogy mi történik az elvitt összeggel. (Persze a helyzet még sokkal rosszabb, mert a maradék kétszázezerből is irdatlan mennyiség megy el további közterhekre: forgalmi adóra, illetékekre, a NER tolvaj gépezetének finanszírozására.)

Ez az államias szemlélet – különösen egy végletekig korrupt állam esetén – szegénnyé tesz. Nem egyszerűen az adózás tesz szegénnyé, hanem ez azzal a szemlélettel párosulva, hogy az az állam pénze. Nem, az államnak nincsen pénze, amit ne megbízottként kezelne és ezért kötelessége volna hitelesen elszámolni vele és róla. Ez nem kegy, hanem kötelesség; ha keggyé válik, az elég megbízható indikáció arra, hogy nagyban folyik a lopás.

Unalmas, evidens poszt? Hát csak szeretné ennek látni az, aki így gondolja. Vele együtt szeretném én is annak látni, de attól még nagyon messze vagyunk.

U.i.: Értem én, hogy valakinek aktuálisan ingyenes lehet valami, mert nem kell fizetnie érte. De fizet más dolgokért, amikben más részesül, illetve valakinek valamibe került az, amit ő kap. Tehát summa summárum, semmi sem ingyenes, csak valaki más fizeti az árát. Ennek a tudatnak hálára kellene köteleznie minket egymás – nem pedig Orbán Viktor és népi zenekara – iránt.

Manehivi Magyarországon

Kérem, messzi földről fogok ma mesélni, mert Vanuatu messze van tőlünk, a távoli Melanéziában fekszik – de azért, majd meg tetszenek látni, csak nagyon hasonlatosak mihozzánk az ottani bennszülöttek. Az emberi természet mindenhol egyforma, csak az intézményrendszer tér el itt-ott, az különbözik. Nem is kérdés, hogy mi sem vagyunk különbek a jó melanézeknél.

Vagy ők nem különben minálunk, esetleg egyikünk sem a Deákné vásznánál.

Vanuatu szigetét régebben Új-Hebridáknak hívták, mármint az angol és francia gyarmatosítók, mert az őslakosság mindig is úgy nevezte, ahogy épp nekik tetszett. Márpedig elég sokféleképpen nevezték, mert itt a legmagasabb az egy főre eső nyelvek száma a világon. Több száz helyi nyelv él, emiatt a hivatalos nyelv az angol, a pidgin-angol, amit itt biszlamának hívnak és a francia. A 252 763 lakosú ország két dologról világhíres, az első nekünk nagyon fog tetszeni, és ez az adótörvénye. Mely szerint Vanuatu területén nincs jövedelemadó, forrásadó, nyereségadó, örökösödési adó vagy árfolyam szabályozás. Ezért aztán sok hajótársaság működteti hajóit vanuatui jelzésekkel, az adókedvezmények és a kedvező munkaügyi törvények miatt.

Trópusi paradicsom, ráadásul adóparadicsom is – mi kellhet még a földi halandónak?

A cargo.

Az nagyon fontos.

Szóval az a helyzet, hogy mi innen, Európából vagy Amerikából paradicsomnak látjuk ezeket a helyeket, és a mi fogalmaink (meg vagyoni helyzetünk) szerint azok is, de az ottaniak meg a mi világunkat látják paradicsomnak és minket irigyelnek. Ezen az se sokat segítene, ha kollektíve helyet cserélnénk, mert pár éven belül mindkét fél újra elégedetlen volna: a helyünkkel ugyanis a gondjainkat is elcserélnénk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a felmérések szerint Vanuatu a világ egyik legboldogabb országa.

Főleg azért, mert időszámításunk előtt 2000-től a második világháborúig nem történt náluk semmi. 1606-ban „felfedezték” őket, bár a saját szempontjukból ők már fel voltak fedezve, 1774-ben Cook kapitány rávezette a szigetcsoportot a térképre, 1788-ban a közeli Vanikoro szigetén elfogyasztották a balvégzetű La Pérouse-expedíciót, vacsorára, és végül 1887-ben született egyezmény arról, hogy a szigetcsoport Franciaország és Nagy-Britannia kondomíniuma, mely fölött a hatalmat a két ország haditengerészetének tisztjeiből alakult bizottság gyakorolta. Megindult egy lagymatag gyarmatosítás, létesült pár kopraültetvény, közben a lakosságot tizedelték a külföldről érkező járványok – nem szándékosan fertőzték meg őket a kolonisták, hiszen akkor ki dolgozott volna a földeken? De így is eléggé pesszimistán nézhettek az Új-Hebridák melanézei a jövőbe a huszadik század hajnalán.

Ebben a hangulatban jelent meg – amint azt a Lemil.blog leírja – a cargo vallás a negyvenes években. Vanuatu, az Isten háta mögötti szigetvilág hirtelen fontos lett, ha nem is a Fennvalónak (bár, ki tudja?), hanem először a japán császári hadseregnek, aztán az amerikai haditengerészetnek. A Csendes-óceánon nagyon fontosak voltak a megfelelő helyen lévő szigetek, nem is annyira a gazdagságuk miatt, hanem, mert rájuk lehetett légitámaszpontokat telepíteni. Elsüllyeszthetetlen anyahajók voltak, azért is kellett megvívni például a hihetetlenül véres csatát Iwo Jimáért, mert az onnan felszálló B-24-esek már a japán főszigetet is képesek voltak bombázni.

Ekkortájt élt egy szerény, kétkezi próféta Vanuatun, bizonyos Manehivi

A helyi főisten, Keraperamun képviseletében látta el hitbéli cikkekkel a híveit. Eleinte Manehivi azt tanította, hogy majd el fognak menni a fehérek, és a szigetlakókra hagyják minden földi vagyonukat, de a nagy Keraperamun azt mondta neki, hogy csak akkor történik ez meg, ha a szigetek lakói nem fogadják el egyelőre sem a javakat, sem az európai oktatást, és a férfiak mind péniszüket takaró kis seprűt viselnek. Láttam már nehezebben betartható hitbéli parancsolatokat is – hanem egyszer csak Manehivi újra beszélt Keraperamunnal, aki ezúttal azt mondta neki, hogy vissza az egész, tessék csak mindent elfogadni a fehérektől, mert ezek ajándékok az ősöktől, csak velük küldték el – sőt, John Frum néven meg is szállta Manehivi testét az egyszerűség kedvéért.

Talán azért lett John Frum a neve, mert a katonák így mutatkoztak be: „I’m John, from America”. No, a japánokkal amúgy is ellenséges bennszülöttek (hiszen a japán hadsereg kicsit sem a humanizmusáról volt híres) és az amerikai egységek között azonnal kitört a barátkozás, a katonák adtak a melanézeknek mindent, konzervtől és készruhától gyógyszerig, kóláig, cigarettáig, azok meg köszönték szépen, és segítettek nekik repülőtereket, támaszpontokat építeni a két munkás kezükkel. Máig boldogan élne mindenki, ha véget nem ér a háború. De véget ért, a sok Johnny hazamasírozott, és tényleg csak annyit tudtak mondani búcsúzóul, hogy „egyszer majd visszajövünk”.

A melanézek meg ott maradtak a sok, már megszokott luxusholmi és főként gyógyszer nélkül.

A hadseregek azért teljesen nem hagyták el a térséget, időnként visszajöttek körülnézni a biztonság kedvéért, így esett, hogy a negyvenes évek végén egy járőrgép eltévedt, és vészesen kevés üzemanyaggal kényszerleszállásra készült. Rádió volt a fedélzeten, de semmi egyéb – a legénység egyszer csak megpillantott egy teljesen szabályszerű haditengerészeti kifutópályát a dzsungel közepén, kicsit furcsa tájolással, de hát a háború alatt sok mindent csináltak, sokszor sietve, az a lényeg, hogy nem a fákon kell landolni. Torony van? Van. Nem válaszol. Biztos elhagyták. De gépek állnak a kifutón, hangár van mellette… mindegy, tegyük le a madarat, míg lehet.

A torony bambuszból volt. A hangár és a gépek is, viszont a lakosság azonnal kicsődült a vendégekhez, mert visszajött a „cargo”! Az ősök küldték és Keraperamun! Akkor tudta meg a világ, hogy a cargo-vallás – mert így nevezték el Manehivi tanítását – hívei ál-repülőtereket építenek minden lehetséges helyre, hogy visszacsalogassák a sok földi jót, amit régebben a katonák a szállítmányokkal, vagyis a „cargoval” kaptak.

Várták a segítséget, szó szerint az égből, és időnként még jött is

Főleg, mikor bajba jutott gépeknek kellett landolni ezeken a kényszerrepülőtérnek tökéletesen megfelelő kifutókon. Egy idő után az ausztrál haditengerészet térképeire is felkerültek. Sőt, a rendben tartásukért – mert bizony jól jöttek néha – még visznek is ajándékokat, cargót a helybélieknek. Egyszóval, fennmaradt a kultusz.

Szigorúan vanuatui szempontból ez egy vallási sikertörténet (még akkor is, ha tudjuk, hogy a szigetcsoport lakossága körében minden cargo dacára a vezető vallás a kereszténység. 31,1%-a a lakosságnak presbiteriánus. Ezt követi az anglikán 13,4%-kal, a katolikus 13,1%-kal és az adventisták 10%-kal. De a maradék cargo-hívek – azért így is majdnem minden negyedik állampolgár – úgy érezhetik, hogy Manehivinek igaza volt, és a hatalmas Keraperamun főisten betartotta az ígéretét.

Az valószínű, hogy nagyon komolyan nem gondolja ezt senki sem, hiszen ha csak Keraperamunra bíznák a dolgokat és várnák a csodát, nem alakították volna a szigetet mintegy mellesleg offshore adóparadicsommá, szóval nem buta emberek a melanézek. Ne nevessünk rajtuk, ne mondjuk, hogy primitív, kőköri bennszülöttek.

Mi sem vagyunk különbek

Csak a mi varázslónkat miniszterelnöknek hívják, mi az Európai Unióból kapjuk a cargót, míg kapjuk, és nálunk is sokan köszöngetik a magyar Manehivinek és Keraperamunnak a kapott javakat – pedig hát a cargóhoz és annak eredetéhez édeskevés közük van.

A mi Manehivink is szélhámos, csak nincs ilyen szép neve, és még nem követeli meg, hogy seprűvel takarjuk el férfidíszünket.

Viszont bármikor eszébe juthat ez is, én nem csodálkoznék rajta.

Nem tudom, kik is a primitívebbek. Talán egyik fél sem az – de nem kéne megfeledkeznünk arról, hogy a cargo nem az Égből jön, nincs ingyen és nem az Ősök küldik.

A kormány szándékosan növeli a szegénységet

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jövedelmi különbségek tudatos növelése. Tényleg senkit nem hagynak az árok szélén – belerúgják.

A napokban mi is közöltük a Policy Agenda két kutatásának eredményeit, amelyekből kiderült, hogy Magyarországon nőttek a jövedelmi különbségek, és lényegesen nagyobbak, mint például Svédországban, ahol 2016-ban a mediánbér 89 százaléka volt az átlagbérnek, míg ez Magyarországon csak 74 százalék volt. (A medián azt mutatja, hogy mennyi a jövedelem a sorba állított keresetek közepén.)

Amivel ezt most ki akarom egészíteni, az egy széles körben elfogadott téveszme cáfolata: nem igaz, hogy az egykulcsos adórendszer miatt mindenki azonos arányban adózik. Épp ellenkezőleg! Már csak azért is, amit a Policy Agenda kiszámolt: a magas jövedelműek lényegesen több kedvezményt kapnak, lényegesen többet spórolhatnak meg ezért a személyi jövedelemadóból. Miközben például a mindenkinek egyformán járó családi pótlékot évek óta nem emelik. Ez persze igaz és felháborító, de ennél is fontosabb, hogy az SZJA nem az egyetlen adó, amit fizetünk.

Magyarországon kell fizetni Európa legmagasabb áfáját, ami 27%!

Márpedig akinek alacsony a jövedelme, az gyakorlatilag az egészet olyasmire költi, ami után fizetheti az áfát: rezsi, élelmiszer, közlekedés. Ellentétben a magas jövedelműekkel, akik a jövedelmük nagy részét félreteszik megtakarításokban, utazások közben külföldön költik el alacsonyabb áfával, beruháznak cégbe, ingatlanba stb. Ráadásul jó részük tulajdonos egy cégben, ahol céges autót, telefont használ és elköltségeli a kiadást. Arról már nem is szólva, hogy a leggazdagabbak a jövedelem nagy részét el is tüntetik az adóhatóság elől, strómanok, céghálózatok, offshore cégek, külföldi bankszámlák segítségével.

A Fidesz által felszámolt progresszív személyi jövedelemadóval lehet csak elérni, hogy mindenki nagyjából azonos arányban adózzon. Ha pedig az alacsony jövedelműeket támogatni akarjuk alacsonyabb adóval, akkor még erőteljesebben növekedő progresszív adóra van szükség.

Miért lehet jó bármilyen kormánynak a jövedelmi különbségek, a szegénység növelése az országban? Azért mert a kiszolgáltatott társadalmi rétegek jobban manipulálhatók és – legalábbis addig, amíg be nem következik valamikor a társadalmi robbanás – jobban kordában tarthatók. Hiába cáfolják, ez egyértelműen a demokrácia felszámolását, a diktatúra kiépítését szolgálja.

Lapszem, 2018. április 21.

0

Ugyan szombat van, de még nem teljesen jött el a hétvége, a mai ugyanis munkanap. A Konrádok ünneplik a névnapjukat, mi pedig ma is megnéztük, miről ír a nyomtatott sajtó.

Varga: Változatlanok a célok

A Világgazdaság Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter beszédéről tudósít, aki azt mondta: a gazdaságpolitikai célok változatlanok maradnak, így a fő célok közé továbbra is az

évi 4 százalék körüli növekedés,

a stabil pénzügyi alapok fenntartása, az államadósság csökkentése, az államháztartási hiány további mérséklése, a munkanélküliség csökkentése és a teljes foglalkoztatás megvalósítása tartozik.

Még nem dőlt el, lesz-e önálló egészségügyi minisztérium

Nagy a nyüzsgés a negyedik Orbán-kormány egészségpolitikája körül, írja a Népszava. A hírek szerint sokféle koncepció készül, de még nem tudni, hogy önálló minisztériumot kap-e a terület. A lap úgy tudja, hogy

Orbán még nem döntött az új kormány végleges struktúrájáról,

és csak ezután derülhet ki, ki melyik területet irányítja majd, de a lap úgy tudja, Novák Katalin az egyik legnagyobb esélyes.

Évtizedekig utalja a pénzt a NAV

A Magyar Idők arról ír, hogy egy rövid számsor egyszeri megadásával akár

nyugdíjaskorukig minden évben pénzhez juttathatják valamelyik egyházat a magyar adófizetők.

Erre a személyi jövedelemadó új szabálya ad módot: eszerint az adóhivatal addig folyósítja az érintett adójának egy százalékát a kiválasztott egyháznak, amíg az illető meg nem változtatja a címzettet. Tavaly egymillió adófizető 4,4 mil­liárd forintot ajánlott fel egyházaknak, a legtöbb pénzt a katolikus, a református és az evangélikus egyház kapta.

A jognemkövető állam

Legutóbb, tavaly októberben,  a tao-pénzekről derült ki, hogy nyilvánosak, azaz, az erre vonatkozó adatokat ki kell. Erről a Kúria döntött abban a perben, amelyet a Transparency International indított az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium ellen. Az embereknek joguk van tudni, hogy az adóbevételből lecsípett közpénzeket mire fordítják.

Rendszeresen hallunk arról, hogy valamelyik újság, vagy civil szervezet adatokat kér egy minisztériumtól, közfeladatot ellátó intézménytől. Mely adatokat a címzettek nem adják ki, mire az újság, vagy civil szervezet bírósághoz fordul, és a bíróságok – több fordulót követően, gyakorta egy évnél is hosszabb idő elteltével – az esetek jelentős százalékában a kért adatok kiadására kötelezik a minisztériumot, közfeladatot ellátó intézményt.

Az illető minisztériumok, közfeladatot ellátó intézmények tudják, hogy a közérdekű adatok megtagadása törvényellenes, a gyakorlatban azt is tapasztalták, hogy a bíróságok többnyire érvényt szereznek a törvénynek, azaz, idővel mégis csak ki kell adniuk az adatokat. Ám ennek ellenére, ameddig megtehetik, mégis szembemennek az általuk is ismert törvénnyel, és csak akkor tesznek eleget törvényi kötelességüknek, amikor erre a jog erejével kényszerítik őket.

Nem tudom, van-e az ilyen magatartásnak jogi definíciója. Szerintem, ez a hozzáállás kimeríti az előre megfontolt szándékkal, haszonlesésből, visszaesőként elkövetett jognemkövetés tényállását. Arról nem is szólva, hogyha az érintettek önként nyilvánossá tennék a nyilvánosságra tartozó adatokat, akkor ezzel is csökkenthetnék a munkával amúis jól ellátott bíróságok túlterheltségét.

Lapszem 2­018. január 15.

0

Ma a Lórándokat és a Lórántokat köszönthetjük névnapjuk alkalmából. Ami az időjárást illeti: napközben is hűvös lesz, -2 és +2 fok között alakul a hőmérséklet az országban. Délelőtt még előfordul napsütés, lesz ahol lesz némi havazás is. Késő estére -6, -1 fokra hűl le a levegő. Lássuk, miről írnak a mai lapok!

 

Népszava – OLAF-jelentés: hallgat a kormány

2015-ben 17 vizsgálatot folytattak az uniós támogatási alapok magyarországi felhasználásáról. Ezek közül 14-ben állapítottak meg szabálytalanságokat. 2016-ban a 13 vizsgálatból 11 végződött ajánlások megfogalmazásával, ami azt jelenti, hogy visszaélésekre bukkant az OLAF – írja a Népszava, amely ezt a választ kapta az OLAF-tól  megkeresésre. Az unió csalás elleni hivatala legutóbb az Elios Innovatív Zrt. által 2011- 2015 között elnyert, uniós forrásból fizetett közbeszerzésekkel kapcsolatban tárt fel súlyos szabálytalanságokat. A cég éveken át Orbán Viktor veje, Tiborcz István érdekeltségébe tartozott. Az OLAF – amellett, hogy vizsgálata eredményeit elküldte a magyar vádhatóságnak – meg nem erősített sajtóhírek szerint azt ajánlja az uniós testület regionális főigazgatóságának, hogy követelje vissza a beruházásra adott 40 millió eurót, azaz nagyjából 12 milliárd forintot.

„Azonnal hozzák nyilvánosságra a Tiborcz-ügyben készült OLAF-jelentést!” – szólította fel a magyar kormányt Ujhelyi István, a szocialisták EP-képviselője. Az ellenzéki politikus emlékeztetett: az Orbán-kormány korábban más ügyekben elengedhetetlennek tartotta az OLAF-jelentések közreadását, a brüsszeli hivatal pedig ehhez az adatok védelme és az alapjogok betartása mellett rendre hozzá is járult.

Jelen esetben sincs tehát akadálya a dokumentum mielőbbi nyilvánosságra hozatalának

– írta közleményében a képviselő.

Magyar Nemzet –  Semjén Zsolt is lobbizott a Naffa családért

„Messzemenően támogatta” a kormány egyik legkedvesebb arab üzletembere, Zaid Naffa testvéreinek honosítási kérelmét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Az érintett Tarik Naffa és Huda Naffa meg is kapta a magyar állampolgárságot még 2014-ben – tudta meg a Magyar Nemzet az LMP-s Demeter Márta iratbetekintése nyomán. Elsőként a külügy fordult levélben Semjén Zsolthoz a támogatásért még 2014-ben. „Naffa úr és Naffa asszony” érdekében, arra kérve, hogy a honosításról szóló kérelmet terjessze fel elbírálásra Áder János köztársasági elnöknek. Semjén kabinetje is levelet írt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatójának címezve, s azt írták:

„Amennyiben a törvényben előírt feltételeknek megfelelnek, úgy honosításukat nemzetpolitikai érdekből miniszterelnök-helyettes úr támogatja”.

A két testvér közül Tarik Naffa személye különösen érdekes. Ugyanis ő is eljárt annak érdekében, hogy a nemzetközi körözés alatt álló szaúdi, tavaly januárban elhunyt Ghaith Pharaon tartózkodási engedélyt kapjon Magyarországon. Tarik Naffa megkapta a magyar állampolgárságot, ám a Pharaon és Orbán Viktor közös 2014-es vacsoráját megszervező Zaid Naffa kétszer is elbukott az ehhez szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.

A két Naffa fivérrel egyébként nem teljes a családra jutó tiszteletbeli konzulok száma, ugyanis Semjén Zsolt másik támogatottja, Huda Naffa is tiszteletbeli konzul – Macedóniát képviseli Jordániában.

Magyar Idők – Domokos László ÁSZ-elnök a pártok gazdálkodásáról

Az államnak eredményességi célokat kellene megszabnia minden olyan szereplő számára, amely közpénzt költhet el – hangoztatta a lapnak adott interjújában Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, aki egyben sajnálatosnak nevezte, hogy egyes pártok pénzügyei átláthatatlanok. Beszélt arról is, hogy lehetne még hova csökkenteni az adókat.

Habár az interjú zömében az adókról beszélt az ÁSZ elnöke, s dicsérte a kormányt, amiért sikerült úgy lefaragnia a terheket, hogy közben visszaszorította a fekete gazdaság súlyát, a végén néhány mondat erejéig (egy kérést kapott erről) érintette a közpénzek felhasználásának hatékonyságét is. Mint leszögezte: „mindenekelőtt törvényesen, szabályosan kell elkölteni az adófizetői forintokat. Érdekes módon ezt az alapvető elvárást egyes politikai pártok sem teljesítik. Az ÁSZ számos politikai szereplő 2015–2016-ös gazdálkodásáról állapította meg nemrégiben, hogy nem átláthatóan és nem elszámoltathatóan kezelték a költségvetésből kapott százmilliókat, és a saját elszámoltathatóságukat sem lehetett megbízhatónak értékelni. A pártoktól elkanyarodva: meggyőződésem, hogy

a közpénzek felhasználásától akkor várható nagyobb hatékonyság, ha minden közforinthoz ellenőrizhető eredményességi kritériumokat szab az állam.

Azaz rögzíteni kell, hogy milyen minimális eredményt várnak el a döntéshozók azoktól, akik a költségvetésből jutnak forráshoz” – szögezte le.

Dokomos egyébként a személyi jövedelemadó, a járulékok és a munkabérek után fizetendő vállalkozói közterhek további csökkentését sürgette, s úgy fogalmazott: ettől a reálbérek emelkedése és a családok anyagi biztonságának növekedése remélhető.

Magyar Hírlap –  Soltész Miklós interjú pénzekről, civilekről, tervekről

A liberális diktatúra képviselői olyanokat akarnak beengedni Európába, akik évszázadok óta a zsidóság és a kereszténység romlására törnek – állítja Soltész Miklós egyházi, civil és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár a Magyar Hírlapnak adott interjújában. Szerinte eljött a liberalizmus vélemény­-diktatúrája.

„Látszik, Soros György futtatottjai elveszítették az élethez kötődő realitásérzéküket.

Nem ismerik a valóságot, például a bevándorlókkal való együttélés elképesztő nehéz­ségeit, miközben életidegen dolgokat erőltetnének rá a társadalomra.” A TASZ-ról részletesen is beszélt, majd leszögezte: „legutóbb már annak a lehetőségét vetette fel a szimpatizánsai számára, hogy anarchista módon zavarják meg a hazai választásokat. Ez szerintem alkotmányos aggályokat, kérdéseket vet fel.”

Szóba került az interjúban ,hogy milyen elvek alapján osztották szét egyházak alapján év végén több mint 100 milliárd forintot („nemcsak az egyházak, a hívő emberek, hanem végeredményben az egész társadalom javára szolgáló”  célokra). Közölte azt is, hogy mégsem épül rendezvényközpont Csepelen a 2020-as eucharisztikus kongresszusra, ehelyett a Hungexpo területének, csarnokainak fejlesztése valósulhat meg a találkozóra. A „migránsokkal” kapcsolatban

 

Adóviták kereszttüzében a leendő német koalíció

0

Csökkentsük a társasági adót! Ezt javasolja a jobboldali CSU néhány nappal azelőtt, hogy újrakezdődnének a kormányalakítási tárgyalások Berlinben. A bajor keresztényszociális unió azzal indokolja meg adócsökkentési javaslatát, hogy Donald Trump ugyanezt tette az Egyesült Államokban.

Vagyis, hogyha Németország nem követi a példát, akkor Amerika könnyen adóparadicsommá válhat a német vállalkozók és befektetők számára. Ez is a célja Donald Trump adó reformjának. Erre már Wolfgang Schäuble, egykori pénzügyminiszter is felhívta a figyelmet, amikor az új kormány előtt álló feladatokat próbálta meg felvázolni. Csakhogy a CSU politikus jelenleg a parlament elnöke és Angela Merkelt támogatja abban, hogy kormányt tudjon végre alakítani Berlinben.

Csakhogy ehhez a CDU -CSU szövetség nem elég. Kellenek még a szociáldemokraták is, akik hallani sem akarnak az adóreformokról.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy a gazdagok még gazdagabbak lesznek miközben a bérből és fizetésből élők úgy érezhetik: miközben ők szorgosan adóznak, a tőkepénzesek megint jók járnak – munka nélkül! A szociáldemokraták pedig szilárdan elhatározták az elmúlt évek kudarcai után, hogy elszántan képviselik a munkavállalók érdekeit. Nem épp könnyű feladat Angela Merkel számára koalíciót létrehozni ilyen partnerekkel.

Akiket nemcsak az adó fizetés kérdése oszt meg, de a migránsok problémája is. A CSU minden korábbinál szigorúbb ellenőrzést akar és minél kevesebb migránst addig a szociáldemokraták jóval engedékenyebbek ebben a kérdésben.

Kompromisszumkészséget senki sem mutat.

A CSU ezt azzal fejezi ki, hogy meghívták csütörtökön kezdődő csúcstalálkozójukra Orbán Viktort. A magyar miniszterelnök az elmúlt két évben gyakran bírálta Angela Merkel migránspolitikáját. Brüsszelben, többször összecsapott Martin Schulz-cal, aki akkor az Európai parlament elnöke volt, jelenleg  pedig a szociáldemokraták vezetője Németországban. Most pedig Orbán Viktor lesz a díszvendég a CSU csúcson, melyet közvetlenül a koalíciós tárgyalások újrakezdése előtt rendeznek meg egy elhagyott kolostorban, Bajorországban.

GRAFIKONBAN A VILÁG – Adófüggő Európa

A legfejlettebb ipari államok között a magyarok kénytelenek elviselni a 8. legnagyobb GDP-hez viszonyított adóterhet. Ám míg  például a listavezető Dániában a befolyt adókból igazi jóléti társadalmat finanszíroznak, ugyanez idehaza kevésbé mondható el. Még a legnagyobb jóindulattal sem lehetne például a 6,3 százalékpontos különbséggel összehasonlítani a nyugdíjakban vagy az egészségügyi ellátásban meglévő szakadékot a két ország között.

 

Akárhogyan is, a beszedett adók GDP-hez viszonyított arányát tekintve a TOP-10 OECD-ország mindegyike európai – ahogy az a statista.com grafikonján látható. 46 százalékkal vezet Dánia, s a tizedikben, Görögországban is magas, közel 40 százalékos az arány. Az OECD átlaga egyébként 34,3 százalék – összehasonlításként a magyar 39,4.

Európán kívül a vizsgált ráta jóval alacsonyabb: az USA-ban például 26, Dél-Koreában 26,3, Törökországban 25,5, Izraelben pedig 31,2  százalékos. De persze vannak európai országok is, amelyek e téren igen visszafogottak: ilyen például Írország a maga 23 százalékos rátájával.

Európa érdekeit sértik Trump reformjai

0

Trump adóreformja ellentétes a nemzetközi joggal és károsan hat a globális gazdaságra és kereskedelmi háborúhoz vezethet- legalábbis ettől tartanak az Európai Unióban.

Washingtonban a szenátus megszavazta a Trump-reformot és aligha kétséges, hogy a képviselőház is így tesz majd. A német közszolgálati média, a Deutsche Welle ezzel kapcsolatban megírja, hogy öt európai hatalom pénzügyminiszterei közös levelet küldtek Stephen Mnuchin amerikai pénzügyminiszternek, melyben részletesen elemezték a Trump-reformok várható hatását a globális kereskedelemre és persze mindenekelőtt az EU és Amerika kapcsolatára. Németország, Nagy Britannia, Franciaország, Spanyolország és Olaszország pénzügyminiszterei szerint a Trump-reform sérti a WTO alapelveit, melyek a világkereskedelmet szabályozzák. America First- hirdette és hirdeti Trump, de veszélyes lehet, ha az Egyesült Államok nem veszi figyelembe a mások érdekeit. Különösen nagy gond ez az Európai Unióban, melynek legfontosabb partnere még mindíg az Egyesült Államok.

Az európai pénzügyminiszterek mindenekelőtt azt kifogásolják Trump reformjaiban, hogy az nem veszi figyelembe, hogy az EU és az USA közötti kereskedelemben a forgalom felét a cégen belüli szállítások jelentik. Márpedig ezeket 20 százalékos különadó terhelné abban az esetben, ha a külföldön működő leányvállalat nem az USA szabályai szerint adózik. Vagyis ezzel arra akarják rávenni az amerikai cégeket, hogy vigyék haza a termelést külföldről.

Ez diszkriminációt jelent és nem felel meg a WTO szabályainak, melyeket az USA aláírt.

Ugyanez a probléma a pénzügyi szféra számára kijelölt 10 százalékos különadóval.

Ez a cégen belüli átutalásokat sújtaná, vagyis büntetné a külföldön működő amerikai, és az USA területén működő európai cégeket.

A harmadik ilyen probléma a licenc díjak ügye: ha egy amerikai cég exportra használja fel a licencet, akkor csak 12,5 százalékos adót kell fizetne míg különben 21 százalékot. Ez diszkrimináció, hiszen burkolt exporttámogatást jelent- írták az európai pénzügyminiszterek.

Az EU brüsszeli bizottságának négy vezetője hasonló tartalmú levelet küldött Washingtonba.

Mind a két levél nemcsak az USA pénzügyminiszteréhez ment el, de a washingtoni honatyákhoz is. Válasz nem jött, vagy legalábbis a sajtó nem tud erről viszont a washingtoni szenátus megszavazta a Trump-reformot. Aligha kétséges, hogy Amerika tovább halad a nagyhatalmi önzés útján. Kérdés, hogy mit szól ehhez a világ legnagyobb kereskedője, az Európai Unió és Kína, mely a globális kereskedelemben már megelőzte Amerikát, hogy a többi országról már ne is beszéljünk…

A Deutsche Welle közszolgálati médiának nyilatkozó szakértők nemigen hagytak kétséget afelől, hogy a Trump reformok súlyosan sértik Európa érdekeit. Arról, hogy mit lehetne tenni az amerikai önzéssel szemben, természetesen megoszlanak a vélemények, de abban mindenki egyetért, hogy az EU semmiképp sem hagyhatja szó nélkül azt, hogy Trump az adóreformmal súlyosan belegázolt európai szövetségeseinek gazdasági érdekeibe.

Legkedvezőbb lesz sportbérlet jövőre is

0

Általában valamennyire kedvezőbbek lesznek az alkalmazottaknak adható cafeteria feltételei, nagyrészt a járulékcsökkentés hatásaként. Több pénz adható lakhatási támogatásként és a munkáltató részt vállalhat a diákhitel törlesztéséből. Jövőre is a sportrendezvény-belépőket futtatja a kormány: adómentes és értékhatár nélkül adható.

Nem klasszikus cafeteria, de a bér mellé adható juttatás a SZÉP-kártya, amely népszerűségében az egyik legelterjedtebb. Szálláshelyre és vendéglátásra fordítható, az adó mértéke marad az idei 34,22 százalék.

Az egészségügyi hozzájárulás (eho) 22-ről 19,5 százalékra csökkenése „gyűrűzik be” a másik nagyon népszerű juttatási csoportba. Az Erzsébet-utalvány, a munkahelyi étkezés, a közlekedési bérlet, az iskolakezdési támogatás, egészségbiztosítási és nyugdíjpénztári befizetés az idei 43,66 helyett 40,71 százalékkal adózik, ráadásul felső korlát nélkül adható a bér mellé.

Adómentes a kulturális utalvány, de legfeljebb 50 ezer forint értékben.

Nincs viszont értékhatáruk a sportrendezvényekre szóló belépőknek, bérleteknek,

ugyancsak adómentesen.

Szintén az adómentes körbe tartozik a lakhatási hozzájárulás, amely 2018-tól kiterjed a határozott idejű szerződéssel alkalmazottakra is. Sőt, a juttatás összege a minimálbér 40 százalékáról 60 százalékára emelkedhet, amely – a legkisebb bér növekedésével – 82 800 forint lehet. (Igaz, a következő években az adómentes juttatás fokozatosan csökken.)

Új elem a diákhitel törlesztőrészletének akár teljes átvállalása, bár csak akkor, ha ez nem több, mint a minimálbér egyötöde, tehát 27 600 forint.

A versenyszférában a cafeteria éves kerete 370 ezerről 450 ezerre emelkedik jövőre.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK