Kezdőlap Címkék Adó

Címke: adó

Görögország csábítgatja az uniós nyugdíjasokat

“Azt szeretnénk, ha a nyugdíjasok hozzánk költöznének. Gyönyörű az országunk, az éghajlatunk pedig nagyon kellemes” – magyarázta az athéni pénzügyminisztérium adó osztályának vezetője a Guardian tudósítójának.

Vannak országok ahol a vállalkozó szellemű fiatalokat célozzák meg, Görögország az uniós nyugdíjasokat. Mivel csábítja őket ? Adókedvezményekkel!

7%-os adó

“Csak” ennyit kell fizetnie annak az uniós nyugdíjasnak, aki átjelentkezik Hellász földjére. Az adóügyek főnökasszonya részletesen meg is indokolta, hogy miért oly előnyös ez Görögországnak is: az adókedvezmények tíz évre szólnak. Erre az időszakra a külföldi nyugdíjas vagy bérel magának valamit vagy pedig házat illetve lakást vásárol. Ezzel fellendíti az ingatlan piacot. Valószínűleg sok időt is eltölt Görögországban, ahol el is költi a nyugdíja nagy részét.

Athénban a parlament ezen a héten szavaz az adókedvezményekről, melyek eredményeképp Görögország olyan szerepet tölthet be az EU-ban mint Florida az USA-ban: kedvező éghajlata miatt az uniós nyugdíjasok paradicsoma lehet!

Mások is rájöttek már erre

A portugálok már megelőzték a görögöket ezen a téren. Ráadásul ők nem is adóztatták a nyugdíjakat. Meg is indult az uniós nyugdíjasok áradata Portugáliába, ahol nem mindenki örült nekik, mert felverték az ingatlan árakat. Igazán dühösek azonban az uniós államok pénzügyminiszterei lettek, akik észrevették, hogy a saját nyugdíjasaik nem ott költik a pénzüket, ahonnan a nyugdíjukat kapják! Különösen Párizsban nehezteltek emiatt Portugáliára. Végül rávették a lisszaboni kormányt: adóztassák meg ők is a külföldi nyugdíjasokat. Idén már 10% a külföldi nyugdíjasok adója Portugáliában. Ehhez képest a görögök 7%-a előnyös ajánlatnak tűnik. Athénban tiltakoznak: nem akartak aláígérni a portugáloknak! A valóságban pontosan ezt teszik: ugyanis a 7%-os adó nemcsak a nyugdíjakra vonatkozik hanem a nyugdíjasok egyéb jövedelmeire is! Tehát, ha egy uniós nyugdíjas abból él Görögországban, hogy lakásokat ad ki hazájában vagy pedig vállalkozásából osztalékot vesz ki, az is csak 7%-al adózik!

Félmillió görög emigrált

A 11 milliós országból ennyien mentek külföldre a 2008-as gazdasági válság után. Az egymást követő megszorító csomagok általános életszínvonal csökkenést eredményeztek.

A görög adóhivatal ezért új adóalanyokra vadászik: ők az uniós nyugdíjasok. Nem lesznek emiatt dühösek a görögök? “A nyugdíjasok általában nem dolgoznak vagyis a munkaerő piacon nem jelentenek problémát. Az ingatlan piacon pedig inkább örülnek a vevőknek, mert a Covid-19 vírus járvány kiszárította a piacot Görögországban is” – mondja a szakértő. Athénben nem is titkolják: nem a szegény nyugdíjasokra számítanak.

“Az egészségügyi rendszerünk jó, a repülőterek könnyen elérhetőek. A nagyszülők könnyen elrepülhetnek, hogy meglátogassák az unokáikat. Ezenkívül remek golf pályáink is vannak” – nyilatkozta a Guardian tudósítójának a pireuszi egyetem professzora.

Újra próbálja

Csütörtökön szerepelt az Országgyűlés napirendjén a kiskereskedelmi adóról szóló törvényjavaslat. Varga Judit igazságügyminiszter már megemlítette, hogy a veszélyhelyzetben rendeletileg bevezetett intézkedések egyike–másika a veszélyhelyzet elmúltával is hatályban maradhat. Nem tudni, hogy vajon már akkor a kiskereskedelmi adóra gondolt-e, melyet rendelettel vezetett be a kormány, hogy ezzel a különadóval terhelhesse a multinacionális kiskereskedelmi láncokra a járványkezelés terheinek egy részét.

A kormány mindenesetre benyújtotta a kiskereskedelmi adóról szóló törvényjavaslatot, amelynek eredetijét már 2011-ben bevezették, de az Európai Bizottság kifogása miatt két év után meg kellett szüntetni. Mivel az Európai Unió luxemburgi bírósága időközben helyet adott a lengyel és a magyar kormány ellenvéleményének, és nem találta az adót ellentétesnek az EU normáival, a kormány most újra bevezeti.
Az adót az árbevétel összege után kell fizetnie minden kereskedőnek, függetlenül attól, hogy egyáltalán elér-e nyereséget. A kicsiknek, a sarki vegyesboltot működtetőknek semmit nem kell fizetniük, hiszen évi 500 millió forint árbevételig az adókulcs nulla, és még adóbevallást sem kell készíteni. 500 millió és 30 milliárd forint árbevétel között is csak 0,1 százalék a kulcs, 30 milliárd és 100 milliárd között 0,4 százalék, viszont 100 milliárd forint árbevétel fölött már 2,5 százalék. Nyilvánvalóan a multinacionális kiskereskedelmi láncokat kívánja a kormány – akárcsak 2011-ben – megsarcolni.

Az árbevétel 2,5 százaléka már tekintélyes összeg, az adó akár a nyereség nagyobb részét is elviheti.

A magamfajta közgazdász az ilyesmit piactorzításként helyteleníti: miért kellene a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi vállalkozást diszpreferálni a hazai tulajdonúval szemben, miért ne az döntsön a piaci versenyben, hogy ki a jobb. (A hazai tulajdonú CBA-nál, Realnál vagy Coopnál az egyes boltok franchise rendszerben önálló vállalkozásnak számítanak, és akként is, tehát az alacsony vagy nulla kulcs szerint adóznak.)

Miért kell a kicsit preferálni a naggyal szemben? Nem az a döntő kérdés, hogy mi jó a fogyasztónak?

Csakhogy Orbán már uralmának elején kijelentette: fel akarja számolni a multik túlsúlyát a bankszektorban, az energiaszektorban és a kiskereskedelemben. Többször elpanaszolta azóta, hogy az energiaszektorban és a bankszektorban a célt többé-kevésbé elérte (az energia- és vízszolgáltatóknál teljesen, a bankrendszerben részben), a kiskereskedelemben viszont nem.
A multinacionális láncok annyival jobbak az áruválasztékban, az ár-értékarányban és a kereskedés kultúrájában, hogy a fogyasztók szemlátomást ragaszkodnak hozzájuk mindenütt, ahol jelen vannak. Orbán most mégis újra megpróbálja a különadóval kiszorítani őket, hivatkozva a járványra. Míg a feldolgozóipari befektetők kaptak és kapnak adókedvezményeket az államtól, a kiskereskedelemben befektetőknek csak beruházási korlátozások (az üzletek építésének korlátozása) és különadó jár. Hátha sikerül kivásárolni őket.
Mind az energetika, mind a bankok példáján láthattuk már, hogy miféle nemzeti tulajdon jön itt létre. Láttuk, hogyan vette meg, vett ki belőle többmilliárdos osztalékot és adta tovább jóval több pénzért az államnak (vagyis nekünk, adófizetőknek) az egykori Gagarin Hőerőművet Mészáros Lőrinc, hogyan játszották át a sok-sok adófizetői pénzből megvett MKB Bankot részben fideszesként ismert, részben ismeretlen vállalkozóknak, és azt is, hogy a korábban már kivonult Szuper és Profi üzletlánc boltjai az Orbán-közeli CBA-nál kötöttek ki. Valami

hasonlót akar elérni Orbán a kiskereskedelmi multik megsarcolásával. Ő és barátai majd jól járnak, mi pedig, fogyasztóként rosszul járunk.

Az lehetséges, hogy az elfogadandó törvény az uniós joggal nem ellentétes (bár nekem vannak kétségeim), a magyar fogyasztók érdekeivel azonban biztosan az.
Csak azt nem értem, hogy a törvényjavaslat vitájában felszólaló ellenzéki képviselők, akik állítólag nem hívei Orbán rendszerének, miért nem szóltak egy szót sem erről az összefüggésről. Nem itt éltek az elmúlt tíz évben?

“A jövő adószedője” Oroszország új miniszterelnöke

Mihail Misusztyint Oroszországban is alig ismerték, külföldön pedig szinte egyáltalán nem. A londoni Financial Times mégiscsak felfigyelt rá, mert az orosz adóhivatal elnökeként igen hatékony volt. 20%-al emelkedtek az óriási állam adóbevételei, melyekre nagyon nagy szüksége is volt és van Putyinnak.

Putyinnak a hirtelen kormányváltást és alkotmánymódosítást határozott el. Több mint 20 éve van hatalmon és idén már 68 éves lesz. Bár jó formában van: például szívesen jéghokizik éppúgy mint Mihail Misusztyin, de neki is számolni kell a korral.

Népszavazás az alkotmányról

Putyin az elnöki rendszer átalakítását szeretné, mert a jelenlegiben 2024 után nem maradhatna hatalmon. Jogászai olyan új rendszert dolgoztak ki, melyben megnövekedne  a miniszterelnök szerepe és csökkenne az elnöké. Nem kétséges, hogy Putyin saját magára gondol az új szerepben is.

Kifulladt a modell

Putyin idejében helyreállt az orosz állam működése: a nyugdíjakat rendszeresen fizetik. Oroszországban még sohasem éltek olyan jól mint Putyin alatt. Ezért a nagy népszerűség, mely azonban folyamatosan kopik. A siker alapja ugyanis továbbra is az, hogy Oroszország a világ legnagyobb nyersanyag exportőre. Fegyver kivitele is figyelemreméltó. Más azonban nincsen! Míg Kína szinte minden területen fenyegeti az amerikaiak első helyét addig Oroszország csak a hagyományos exportra számíthat: nyersanyagokra és fegyverekre. Az eredmény: a 140 millió orosz GDP-je akkora mint 50 millió dél-koreai polgáré! A putyini stabilitás egyben a rendszer fejlődés képtelenségének is a bizonyítéka. Hosszú távon ez nem sok jót ígér az oroszoknak, akik továbbra is úgy vélik: egyenrangú nagyhatalmak Amerikával és Kínával. Valójában azonban Oroszország katonai óriás és gazdasági törpe – éppúgy mint a szovjet időkben.

Putyinnak valami újat kellene kitalálnia – és nemcsak az alkotmány terén. Életkora nem lehet akadály hiszen Teng Hsziaoping már elmúlt hetven éves is amikor hozzákezdett a nagy reformhoz Kínában.

Drasztikus szénadó emelést sürget az IMF

Tonnánként 75 dollárra kellene emelni a szén adóját világszerte ahhoz, hogy elkerülhessük a klímaváltozás káros következményeit. Ezt hangsúlyozza az IMF tanulmánya. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közgyűlést tart a jövő héten, és ez elé terjesztik majd a klímaváltozással kapcsolatos jelentést.

2030-ban jóval drágább lenne az energia

A szén ára kétszáz százalékkal emelkedne, a földgáz és a villamosenergiáé 5-15%-al. Mindez arra buzdítaná az embereket , hogy megújuló energia forrásokat használjanak – hangsúlyozza a jelentés. Franciaországban megkísérelte a kormány az energia árak emelését , de a lakossági tiltakozás hatására ezt Macron elnök visszavonta. Az Európai Unió is hasonló elképzeléseket dédelget, de néhány tagállam köztük Magyarország és Lengyelország ezzel nem ért egyet. Lengyelországban a szénnek hagyományosan nagy szerepe van az energia mérlegben. Magyarországnak kevésbé fontos a szén, de a rezsi csökkentés a kormány egyik fontos politikai fegyvere, ezért nem helyesli az uniós terveket a magyar kormány, amely ily módon szolidáris is politikai szövetségesével , a nemzeti radikális PiS – szel Lengyelországban.

Kedvezménnyel csábítaná pénzünket a kincstár

A lakossági megtakarítások még nagyobb részét szeretné állampapírba terelni a kormány, adómentessé téve a hozamot. Csökkentik a bankok tranzakciós adóját, kérdés, ebből mit lát a számlatulajdonos.

További ezermilliárd forintokat szeretne magánál látni a kormány, amelytől azt várja, hogy az államadósság finanszírozásának még nagyobb hányada lenne hazai forrású (s nem mellesleg csökkenne a brutálisan emelkedő készpénzforgalom). Ennek kimondott indokával nyújtotta be törvénymódosító javaslatát a pénzügyminiszter kedden este.

Ennek érdekében a lakossági állampapírok által fizetett hozam nem számítana adóköteles jövedelemnek, vagyis

nem kellene utána szja-t fizetni.

De csak a június 1-je után kibocsátott papírokat lejegyzők részesülnének a kedvezményben. Vagyis újonnan vásárolt adósságpapírok esetében. (Ide tartozik a Babkötvény is, amelynek most is kiemelkedő, 5,8 százalék a hozama.)

Ugyanezt a célt szolgálja az, hogy a lakástakarék-pénztárak (amelyek alól tavaly pár nap alatt kihúzták a szőnyeget) lehetővé tenné nekik, hogy állampapírt forgalmazzanak. (Változatlanul nem múlt el a veszély fejük felett, hogy maga az állam, vagy valamelyik „közeli” üzletember indítana ltp-szolgáltatást, akkor már az állampapír-forgalmazás díját is megkapva.)

Fontos, de nem bizonyosan megvalósuló könnyítés a lakosság számára a

banki tranzakciós illeték (adó) csökkentése a 20 ezer forint feletti értékű utalások esetében.

Az eme összeg alatti ügyletek adómentessége januártól hatályba lépett, a mostani módosítás nyomán évente egységesen 800 forint lesz a fizetendő közteher.

Mivel azonban ezt az adót a bankok fizetik (és bevezetésekor „példásan” át is terhelték a számlatulajdonosokra), semmi se kötelezi őket arra, hogy a mérséklést továbbadják. Ahogyan ez történt a januári könnyítés után egyes pénzintézetek gyakorlatában. (Az átmeneti időben, a hatályba lépéstől december 31-ig 400 forint lesz az adó összege.)

Folytatják a kifehérítést a pénzzel működő automaták körében. A második félévtől az autómosókat és a parkolóautomatákat is be kell kötni a NAV-hoz. Korábban az élelmiszer-kiadó gépekre már kiterjesztették a regisztrációs kötelezettséget. De nem, a kaszinók nyerőgépeit változatlanul nem terhelik meg ezzel.

Bevezetés a népi közgazdaságtanba (= a szegénységbe)

Van itt ez a klassz képsor, amelyet boldogan lájkol az internet aparaja-nagyja. Ez a haza körülmények között úgy fordítódik le, hogy az állam “ingyenessé tette” a közétkeztetést, “ingyen” tűzifát osztogat, “ingyen” képez informatikusokat, “ingyenesen” biztosít nyelvtanfolyamokat, miegymás.

Még mindig túl sokaknak, meglepően magas formális képzettség mellett is meg kell magyarázni, hogy semmi sincs ingyen. Nem akarom ezt a keményvonalas piaci gondolkodás “botrányos” kijelentéseinek fényében értelmezni, miszerint még a szeretetnek meg a barátságnak is ára van, mivel nem vagyok keményvonalas piaci gondolkodó. Korlátozódjunk itt a munkára, valamint az árunak és szolgáltatásnak nevezhető dolgokra, amelyeket valakiknek létre kell hozniuk és azért meg kell őket fizetni (vagy az előállítótól a fogyasztóig terjedő láncban valahol veszteségként le kell írni és onnantól lehet “ingyen adni”). Aki azt hiszi, hogy Dániában ingyenes az egészségügy és nem a világ egyik legmegterhelőbb adórendszere működteti (nyilván viszonylag jól, de nem ez a kérdés) és hogy Magyarországon ingyenes bármi, amit a közpénzen eltartott kormány közpénzből fizet, az pont azt mulasztja el, hogy fájjon neki minden peták, amit a kormány haszontalanul, netán korrupt módon költ el.

Ez a fájdalom hiányzik a magyar nép nagy részéből

Pedig ha bárki – a legegyszerűbb tesztet elvégezve – a kezébe kapná a teljes fizetését és abból neki kellene adóznia havonta, nem pedig eleve a nettó fizetését látná csak, rögtön érezné, mennyire sokba kerül neki ez a megalkuvás. Ha pl. a munkáltatónak 400 ezer forintba került egy alkalmazott, akkor az állam abból majdnem 200 ezret elvisz adóban. Azáltal, hogy az alkalmazott csak valamivel több mint 200 ezret lát a számláján, rendre elfelejt a 400 ezerben gondolkodni és vigyázni arra, hogy mi történik az elvitt összeggel. (Persze a helyzet még sokkal rosszabb, mert a maradék kétszázezerből is irdatlan mennyiség megy el további közterhekre: forgalmi adóra, illetékekre, a NER tolvaj gépezetének finanszírozására.)

Ez az államias szemlélet – különösen egy végletekig korrupt állam esetén – szegénnyé tesz. Nem egyszerűen az adózás tesz szegénnyé, hanem ez azzal a szemlélettel párosulva, hogy az az állam pénze. Nem, az államnak nincsen pénze, amit ne megbízottként kezelne és ezért kötelessége volna hitelesen elszámolni vele és róla. Ez nem kegy, hanem kötelesség; ha keggyé válik, az elég megbízható indikáció arra, hogy nagyban folyik a lopás.

Unalmas, evidens poszt? Hát csak szeretné ennek látni az, aki így gondolja. Vele együtt szeretném én is annak látni, de attól még nagyon messze vagyunk.

U.i.: Értem én, hogy valakinek aktuálisan ingyenes lehet valami, mert nem kell fizetnie érte. De fizet más dolgokért, amikben más részesül, illetve valakinek valamibe került az, amit ő kap. Tehát summa summárum, semmi sem ingyenes, csak valaki más fizeti az árát. Ennek a tudatnak hálára kellene köteleznie minket egymás – nem pedig Orbán Viktor és népi zenekara – iránt.

Manehivi Magyarországon

Kérem, messzi földről fogok ma mesélni, mert Vanuatu messze van tőlünk, a távoli Melanéziában fekszik – de azért, majd meg tetszenek látni, csak nagyon hasonlatosak mihozzánk az ottani bennszülöttek. Az emberi természet mindenhol egyforma, csak az intézményrendszer tér el itt-ott, az különbözik. Nem is kérdés, hogy mi sem vagyunk különbek a jó melanézeknél.

Vagy ők nem különben minálunk, esetleg egyikünk sem a Deákné vásznánál.

Vanuatu szigetét régebben Új-Hebridáknak hívták, mármint az angol és francia gyarmatosítók, mert az őslakosság mindig is úgy nevezte, ahogy épp nekik tetszett. Márpedig elég sokféleképpen nevezték, mert itt a legmagasabb az egy főre eső nyelvek száma a világon. Több száz helyi nyelv él, emiatt a hivatalos nyelv az angol, a pidgin-angol, amit itt biszlamának hívnak és a francia. A 252 763 lakosú ország két dologról világhíres, az első nekünk nagyon fog tetszeni, és ez az adótörvénye. Mely szerint Vanuatu területén nincs jövedelemadó, forrásadó, nyereségadó, örökösödési adó vagy árfolyam szabályozás. Ezért aztán sok hajótársaság működteti hajóit vanuatui jelzésekkel, az adókedvezmények és a kedvező munkaügyi törvények miatt.

Trópusi paradicsom, ráadásul adóparadicsom is – mi kellhet még a földi halandónak?

A cargo.

Az nagyon fontos.

Szóval az a helyzet, hogy mi innen, Európából vagy Amerikából paradicsomnak látjuk ezeket a helyeket, és a mi fogalmaink (meg vagyoni helyzetünk) szerint azok is, de az ottaniak meg a mi világunkat látják paradicsomnak és minket irigyelnek. Ezen az se sokat segítene, ha kollektíve helyet cserélnénk, mert pár éven belül mindkét fél újra elégedetlen volna: a helyünkkel ugyanis a gondjainkat is elcserélnénk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a felmérések szerint Vanuatu a világ egyik legboldogabb országa.

Főleg azért, mert időszámításunk előtt 2000-től a második világháborúig nem történt náluk semmi. 1606-ban „felfedezték” őket, bár a saját szempontjukból ők már fel voltak fedezve, 1774-ben Cook kapitány rávezette a szigetcsoportot a térképre, 1788-ban a közeli Vanikoro szigetén elfogyasztották a balvégzetű La Pérouse-expedíciót, vacsorára, és végül 1887-ben született egyezmény arról, hogy a szigetcsoport Franciaország és Nagy-Britannia kondomíniuma, mely fölött a hatalmat a két ország haditengerészetének tisztjeiből alakult bizottság gyakorolta. Megindult egy lagymatag gyarmatosítás, létesült pár kopraültetvény, közben a lakosságot tizedelték a külföldről érkező járványok – nem szándékosan fertőzték meg őket a kolonisták, hiszen akkor ki dolgozott volna a földeken? De így is eléggé pesszimistán nézhettek az Új-Hebridák melanézei a jövőbe a huszadik század hajnalán.

Ebben a hangulatban jelent meg – amint azt a Lemil.blog leírja – a cargo vallás a negyvenes években. Vanuatu, az Isten háta mögötti szigetvilág hirtelen fontos lett, ha nem is a Fennvalónak (bár, ki tudja?), hanem először a japán császári hadseregnek, aztán az amerikai haditengerészetnek. A Csendes-óceánon nagyon fontosak voltak a megfelelő helyen lévő szigetek, nem is annyira a gazdagságuk miatt, hanem, mert rájuk lehetett légitámaszpontokat telepíteni. Elsüllyeszthetetlen anyahajók voltak, azért is kellett megvívni például a hihetetlenül véres csatát Iwo Jimáért, mert az onnan felszálló B-24-esek már a japán főszigetet is képesek voltak bombázni.

Ekkortájt élt egy szerény, kétkezi próféta Vanuatun, bizonyos Manehivi

A helyi főisten, Keraperamun képviseletében látta el hitbéli cikkekkel a híveit. Eleinte Manehivi azt tanította, hogy majd el fognak menni a fehérek, és a szigetlakókra hagyják minden földi vagyonukat, de a nagy Keraperamun azt mondta neki, hogy csak akkor történik ez meg, ha a szigetek lakói nem fogadják el egyelőre sem a javakat, sem az európai oktatást, és a férfiak mind péniszüket takaró kis seprűt viselnek. Láttam már nehezebben betartható hitbéli parancsolatokat is – hanem egyszer csak Manehivi újra beszélt Keraperamunnal, aki ezúttal azt mondta neki, hogy vissza az egész, tessék csak mindent elfogadni a fehérektől, mert ezek ajándékok az ősöktől, csak velük küldték el – sőt, John Frum néven meg is szállta Manehivi testét az egyszerűség kedvéért.

Talán azért lett John Frum a neve, mert a katonák így mutatkoztak be: „I’m John, from America”. No, a japánokkal amúgy is ellenséges bennszülöttek (hiszen a japán hadsereg kicsit sem a humanizmusáról volt híres) és az amerikai egységek között azonnal kitört a barátkozás, a katonák adtak a melanézeknek mindent, konzervtől és készruhától gyógyszerig, kóláig, cigarettáig, azok meg köszönték szépen, és segítettek nekik repülőtereket, támaszpontokat építeni a két munkás kezükkel. Máig boldogan élne mindenki, ha véget nem ér a háború. De véget ért, a sok Johnny hazamasírozott, és tényleg csak annyit tudtak mondani búcsúzóul, hogy „egyszer majd visszajövünk”.

A melanézek meg ott maradtak a sok, már megszokott luxusholmi és főként gyógyszer nélkül.

A hadseregek azért teljesen nem hagyták el a térséget, időnként visszajöttek körülnézni a biztonság kedvéért, így esett, hogy a negyvenes évek végén egy járőrgép eltévedt, és vészesen kevés üzemanyaggal kényszerleszállásra készült. Rádió volt a fedélzeten, de semmi egyéb – a legénység egyszer csak megpillantott egy teljesen szabályszerű haditengerészeti kifutópályát a dzsungel közepén, kicsit furcsa tájolással, de hát a háború alatt sok mindent csináltak, sokszor sietve, az a lényeg, hogy nem a fákon kell landolni. Torony van? Van. Nem válaszol. Biztos elhagyták. De gépek állnak a kifutón, hangár van mellette… mindegy, tegyük le a madarat, míg lehet.

A torony bambuszból volt. A hangár és a gépek is, viszont a lakosság azonnal kicsődült a vendégekhez, mert visszajött a „cargo”! Az ősök küldték és Keraperamun! Akkor tudta meg a világ, hogy a cargo-vallás – mert így nevezték el Manehivi tanítását – hívei ál-repülőtereket építenek minden lehetséges helyre, hogy visszacsalogassák a sok földi jót, amit régebben a katonák a szállítmányokkal, vagyis a „cargoval” kaptak.

Várták a segítséget, szó szerint az égből, és időnként még jött is

Főleg, mikor bajba jutott gépeknek kellett landolni ezeken a kényszerrepülőtérnek tökéletesen megfelelő kifutókon. Egy idő után az ausztrál haditengerészet térképeire is felkerültek. Sőt, a rendben tartásukért – mert bizony jól jöttek néha – még visznek is ajándékokat, cargót a helybélieknek. Egyszóval, fennmaradt a kultusz.

Szigorúan vanuatui szempontból ez egy vallási sikertörténet (még akkor is, ha tudjuk, hogy a szigetcsoport lakossága körében minden cargo dacára a vezető vallás a kereszténység. 31,1%-a a lakosságnak presbiteriánus. Ezt követi az anglikán 13,4%-kal, a katolikus 13,1%-kal és az adventisták 10%-kal. De a maradék cargo-hívek – azért így is majdnem minden negyedik állampolgár – úgy érezhetik, hogy Manehivinek igaza volt, és a hatalmas Keraperamun főisten betartotta az ígéretét.

Az valószínű, hogy nagyon komolyan nem gondolja ezt senki sem, hiszen ha csak Keraperamunra bíznák a dolgokat és várnák a csodát, nem alakították volna a szigetet mintegy mellesleg offshore adóparadicsommá, szóval nem buta emberek a melanézek. Ne nevessünk rajtuk, ne mondjuk, hogy primitív, kőköri bennszülöttek.

Mi sem vagyunk különbek

Csak a mi varázslónkat miniszterelnöknek hívják, mi az Európai Unióból kapjuk a cargót, míg kapjuk, és nálunk is sokan köszöngetik a magyar Manehivinek és Keraperamunnak a kapott javakat – pedig hát a cargóhoz és annak eredetéhez édeskevés közük van.

A mi Manehivink is szélhámos, csak nincs ilyen szép neve, és még nem követeli meg, hogy seprűvel takarjuk el férfidíszünket.

Viszont bármikor eszébe juthat ez is, én nem csodálkoznék rajta.

Nem tudom, kik is a primitívebbek. Talán egyik fél sem az – de nem kéne megfeledkeznünk arról, hogy a cargo nem az Égből jön, nincs ingyen és nem az Ősök küldik.

A kormány szándékosan növeli a szegénységet

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jövedelmi különbségek tudatos növelése. Tényleg senkit nem hagynak az árok szélén – belerúgják.

A napokban mi is közöltük a Policy Agenda két kutatásának eredményeit, amelyekből kiderült, hogy Magyarországon nőttek a jövedelmi különbségek, és lényegesen nagyobbak, mint például Svédországban, ahol 2016-ban a mediánbér 89 százaléka volt az átlagbérnek, míg ez Magyarországon csak 74 százalék volt. (A medián azt mutatja, hogy mennyi a jövedelem a sorba állított keresetek közepén.)

Amivel ezt most ki akarom egészíteni, az egy széles körben elfogadott téveszme cáfolata: nem igaz, hogy az egykulcsos adórendszer miatt mindenki azonos arányban adózik. Épp ellenkezőleg! Már csak azért is, amit a Policy Agenda kiszámolt: a magas jövedelműek lényegesen több kedvezményt kapnak, lényegesen többet spórolhatnak meg ezért a személyi jövedelemadóból. Miközben például a mindenkinek egyformán járó családi pótlékot évek óta nem emelik. Ez persze igaz és felháborító, de ennél is fontosabb, hogy az SZJA nem az egyetlen adó, amit fizetünk.

Magyarországon kell fizetni Európa legmagasabb áfáját, ami 27%!

Márpedig akinek alacsony a jövedelme, az gyakorlatilag az egészet olyasmire költi, ami után fizetheti az áfát: rezsi, élelmiszer, közlekedés. Ellentétben a magas jövedelműekkel, akik a jövedelmük nagy részét félreteszik megtakarításokban, utazások közben külföldön költik el alacsonyabb áfával, beruháznak cégbe, ingatlanba stb. Ráadásul jó részük tulajdonos egy cégben, ahol céges autót, telefont használ és elköltségeli a kiadást. Arról már nem is szólva, hogy a leggazdagabbak a jövedelem nagy részét el is tüntetik az adóhatóság elől, strómanok, céghálózatok, offshore cégek, külföldi bankszámlák segítségével.

A Fidesz által felszámolt progresszív személyi jövedelemadóval lehet csak elérni, hogy mindenki nagyjából azonos arányban adózzon. Ha pedig az alacsony jövedelműeket támogatni akarjuk alacsonyabb adóval, akkor még erőteljesebben növekedő progresszív adóra van szükség.

Miért lehet jó bármilyen kormánynak a jövedelmi különbségek, a szegénység növelése az országban? Azért mert a kiszolgáltatott társadalmi rétegek jobban manipulálhatók és – legalábbis addig, amíg be nem következik valamikor a társadalmi robbanás – jobban kordában tarthatók. Hiába cáfolják, ez egyértelműen a demokrácia felszámolását, a diktatúra kiépítését szolgálja.

Lapszem, 2018. április 21.

0

Ugyan szombat van, de még nem teljesen jött el a hétvége, a mai ugyanis munkanap. A Konrádok ünneplik a névnapjukat, mi pedig ma is megnéztük, miről ír a nyomtatott sajtó.

Varga: Változatlanok a célok

A Világgazdaság Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter beszédéről tudósít, aki azt mondta: a gazdaságpolitikai célok változatlanok maradnak, így a fő célok közé továbbra is az

évi 4 százalék körüli növekedés,

a stabil pénzügyi alapok fenntartása, az államadósság csökkentése, az államháztartási hiány további mérséklése, a munkanélküliség csökkentése és a teljes foglalkoztatás megvalósítása tartozik.

Még nem dőlt el, lesz-e önálló egészségügyi minisztérium

Nagy a nyüzsgés a negyedik Orbán-kormány egészségpolitikája körül, írja a Népszava. A hírek szerint sokféle koncepció készül, de még nem tudni, hogy önálló minisztériumot kap-e a terület. A lap úgy tudja, hogy

Orbán még nem döntött az új kormány végleges struktúrájáról,

és csak ezután derülhet ki, ki melyik területet irányítja majd, de a lap úgy tudja, Novák Katalin az egyik legnagyobb esélyes.

Évtizedekig utalja a pénzt a NAV

A Magyar Idők arról ír, hogy egy rövid számsor egyszeri megadásával akár

nyugdíjaskorukig minden évben pénzhez juttathatják valamelyik egyházat a magyar adófizetők.

Erre a személyi jövedelemadó új szabálya ad módot: eszerint az adóhivatal addig folyósítja az érintett adójának egy százalékát a kiválasztott egyháznak, amíg az illető meg nem változtatja a címzettet. Tavaly egymillió adófizető 4,4 mil­liárd forintot ajánlott fel egyházaknak, a legtöbb pénzt a katolikus, a református és az evangélikus egyház kapta.

A jognemkövető állam

Legutóbb, tavaly októberben,  a tao-pénzekről derült ki, hogy nyilvánosak, azaz, az erre vonatkozó adatokat ki kell. Erről a Kúria döntött abban a perben, amelyet a Transparency International indított az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium ellen. Az embereknek joguk van tudni, hogy az adóbevételből lecsípett közpénzeket mire fordítják.

Rendszeresen hallunk arról, hogy valamelyik újság, vagy civil szervezet adatokat kér egy minisztériumtól, közfeladatot ellátó intézménytől. Mely adatokat a címzettek nem adják ki, mire az újság, vagy civil szervezet bírósághoz fordul, és a bíróságok – több fordulót követően, gyakorta egy évnél is hosszabb idő elteltével – az esetek jelentős százalékában a kért adatok kiadására kötelezik a minisztériumot, közfeladatot ellátó intézményt.

Az illető minisztériumok, közfeladatot ellátó intézmények tudják, hogy a közérdekű adatok megtagadása törvényellenes, a gyakorlatban azt is tapasztalták, hogy a bíróságok többnyire érvényt szereznek a törvénynek, azaz, idővel mégis csak ki kell adniuk az adatokat. Ám ennek ellenére, ameddig megtehetik, mégis szembemennek az általuk is ismert törvénnyel, és csak akkor tesznek eleget törvényi kötelességüknek, amikor erre a jog erejével kényszerítik őket.

Nem tudom, van-e az ilyen magatartásnak jogi definíciója. Szerintem, ez a hozzáállás kimeríti az előre megfontolt szándékkal, haszonlesésből, visszaesőként elkövetett jognemkövetés tényállását. Arról nem is szólva, hogyha az érintettek önként nyilvánossá tennék a nyilvánosságra tartozó adatokat, akkor ezzel is csökkenthetnék a munkával amúis jól ellátott bíróságok túlterheltségét.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK