A magyar politikai életben korszakhatárhoz érkezett az ország: harmincnégy év után először ül össze olyan Országgyűlés, amelyben a korábbi miniszterelnök nem foglal helyet. A választási eredmények nyomán új politikai erőviszonyok alakultak ki, miközben a közéletben egyszerre jelenik meg a múlt értékelése, a felelősség kérdése és a jövő irányának keresése.
A földcsuszamlásszerű vereségtől lesújtva Magyarország populista vezetője kilép a parlamenti politikából. Szomorú hír. Orbán Viktor, a populista politika úttörője és a Nyugat leghosszabb ideje regnáló vezetője kilép a parlamenti politikából. Miután pártja, a Fidesz elsöprő vereséget szenvedett az április 12-i választásokon, a leköszönő magyar miniszterelnök úgy döntött, hogy nem foglalja el a helyét.
Jellemző módon Orbán bejelentése sokkoló vereségét győzelemként mutatta be, azt állítva, hogy mostantól energiáit a „nemzeti szárny megújításának” szenteli. Mivel Magyarország parlamentáris demokrácia, bármilyen tevékenységet is folytat a budapesti neogótikus országgyűlésen kívül, az mindenképpen irreleváns. Azt mondta, kész folytatni a pártelnöki posztját, bár nem világos, hogy ez hogyan segítené a Fidesznek az ellenzéket Magyar Péter kormányával szemben, amely kétharmados többséggel rendelkezik, és május elején veszi át a hatalmat.
Mindenesetre arról számoltak be, hogy a 63 éves Orbán azt tervezi, hogy a nyarat az Egyesült Államokban tölti, ahová lánya, Ráhel és férje, Tiborcz István, Magyarország egyik leggazdagabb embere, a választások előtt költözött.
Lehet, ha a helyzet itthon úgy alakult nem akar visszatérni?
Orbán Viktor, mint fiatal forradalmár Orbán 1988-ban a Fidesz, a Fiatal Demokraták Szövetségének (IFD) egyik alapítója volt, egy liberális mozgalomé, amely a kommunista uralommal szemben állt. Egy évvel később szerzett hírnevet, amikor felszólította a szovjet csapatokat Magyarország elhagyására. Pártja nem játszott szerepet az első demokratikusan megválasztott kormányban, de a kormányzó konzervatív Demokrata Fórum összeomlásának szemtanújaként vákuumot észlelt a politikai spektrumban, és pártját jobbra tolta.
Felfedezte Istent, farmerját öltönyre cserélte, és a Fideszt az ország vezető nemzeti-konzervatív erejévé tette, eközben kannibalizálva a rivális jobboldali pártokat.
1998-ban lett először miniszterelnök, egy jobboldali koalíció élén szerezve hatalmat. Négy évvel később egy sor korrupciós botrány miatt kibuktott a hatalomból. Válságba zuhant, és a következő 8 évet azzal kellett töltenie, hogy végignézte, ahogy a szocialista vezetésű kormányok tönkreteszik és kifosztják a gazdaságot.
Miután 2010-ben visszatért a parlamenti többséghez, Orbán világossá tette, hogy soha többé nem szándékozik lemondani. Hozzálátott a demokratikus rendszer lebontásához, kezdve az alkotmánnyal, a választási törvénnyel, a médiával és az összes fékkel és ellensúllyal. Folyamatosan szigorította a törvényeket, szükségállapotot hirdetett, és kiépítette azt a totalitárius rendszert, amelyben az összes bíróságot a Fidesz ellenőrizte, a gazdaság nagy részét pedig Orbán cimborái birtokolták és irányították.
Szélsőjobbra sodródott, és végül Vlagyimir Putyin legbefolyásosabb apologétájává vált a NATO-ban (Donald Trumpot nem számítva).
És mégis veszített ebben a hónapban, mert még a manipulált rendszere sem tudta megakadályozni, hogy egy olyan ellenzék hatalmas többséget szerezzen, amelyet először egyesített a közvélemény, hogy visszaszerezze az országát.
Azon a mámorító választási estén, amikor több százezer elragadtatott magyar töltötte meg Budapest utcáit, Orbán vonakodva elismerte a vereségét. Apologétái később azt állították, hogy ez bizonyítja, hogy nem autokrata. De mit tehetett volna?
A hadsereg és a rendőrség, miután mozgósították őket egy állítólagos ukrán fenyegetés miatt, már eleve nem mutatott lelkesedést a diktátor háborús játékai iránt. Az 1956-os, a diktatúra elleni korábbi magyar felkeléstől eltérően ezúttal nem voltak orosz csapatok, akiket be lehetett volna hívni. A nép megszólalt, és a világ legnagyobb populistája tehetetlen volt, hogy ellenálljon az akaratuknak.
Orbán Viktor beszél az európai fajok keveredésétől való félelméről Orbán most a politika mellékszereplőjévé válik, és a Fidesz valószínűleg elolvad nélküle.
De főszerepet kap azokban a perekben, amelyek uralni fogják Magyarország újonnan alapított demokráciájának első évét. A nép igazságot követel, a brit és a kontinens adófizetői által Magyarországra küldött eurómilliárdok Orbán legközelebbi rokonai és barátai, köztük veje, Tiborcz, Magyarország 13. leggazdagabb emberének zsebébe kerültek. Nem csak csendben öntötték tisztességtelenül szerzett vagyonukat dubaji banktrezorokba, bár ezt is megtették. Az Orbánnal meggazdagodott falusi fiúk imádták fitogtatni vagyonukat, luxusjachtokon pózolva, a lehető legpiszkosabb módon megszerezve és bővítve a Habsburg hercegek által birtokolt birtokokat, és nagyvadra vadászva élve a magyar pusztában. Így váltak Orbán hírhedt zebrái a korrupció és a túlkapások metaforájává. Mindezek az emberek gondosan választottak biztonságos helyeket vagyonuk és családjuk számára.
Mégis, még ha távollétükben is, bírósági tárgyalások várnak rájuk. És bár Orbán szívesen befejezné politikai karrierjét a saját feltételei szerint, valószínű, hogy ez egy budapesti tárgyalóteremben fog véget érni. Valószínűleg New Yorkból fogja figyelni az eseményeket. A magyarok hamarosan megmutatják Amerikának, hogyan kell bánni egy olyan zsarnokkal, aki visszaél a demokráciával.
I.K.
