Kezdőlap Szerzők Írta Kardos Ernő

Kardos Ernő

147 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

A korrupció leleplezése miatt megölt szlovák újságíró tragédiája magyar ügy is

Kardos Ernő
-
1
A korrupció leleplezése miatt megölt szlovák újságíró tragédiája magyar ügy is

A szervezett bűnözés rátelepedett az uniós forrásokra Szlovákiában is, a maffia egészen a kormányig érő kapcsolatokat tudott kialakítani. A pusztító korrupcióra újságírók hívták fel a figyelmet, akik ezért életükkel fizettek. Mára viszont kormányválság alakult ki Szlovákiában, tüntetők tíz- és százezrei követelik Robert Fico távozását. A politikai válságot az Európai Parlament delegációja a helyszínen tanulmányozta, köztük Jávor Benedek, aki a tragédia következményeiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

 

Alaposan felkavarta Szlovákiát a 27 éves oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa meggyilkolásának ügye. Még az Európai Parlament képviselői is beszálltak a „nyomozásba”. Néhány napot a helyszínen töltöttek, mi volt a legfontosabb személyes tapasztalata?

Megdöbbentő volt érzékelni azt a társadalmi és politikai földrengést, amelyet kiváltott az újságíró meggyilkolása. Ezen kívül a szlovák társadalmat felháborította az intézményes korrupció, ami rátelepedett az uniós forrásokra.

(MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Aggódnak azért is, hogy a szervezett bűnözés egészen a kormányig érő kapcsolatrendszereket tudott kialakítani. Nekünk, európai képviselőknek természetesen nincs nyomozati jogunk, nem is akartunk bűnösökre mutogatni. Csak jelezni szerettük volna, hogy az uniós intézmények is figyelemmel kísérik a történteket, s megpróbáltuk a helyszínen levonni az események tanulságait. Találkoztunk Andrej Kiska köztársasági elnökkel, Robert Fico miniszterelnökkel, a kormány több tagjával, s persze a tragédiáról beszéltünk a rendőrség vezetőivel, a sajtó képviselőivel, illetve a civil szervezetekkel is.

Két nap alatt tehát szinte mindenkivel találkoztak, a kialakult beszélgetésekből kiderült, hogy valójában mi állhat az újságírók meggyilkolása mögött?

Természetesen több szintje is van a tragikus történetnek, egyik maga a konkrét gyilkosság. A legfontosabb, hogy a mindenre kiterjedő, elfogulatlan nyomozással találják meg a bűncselekmény elkövetőit, és a háttérben megbúvó felelősöket. A rendőrség nemzetközi együttműködésben végzi feladatát, de tapasztalatom szerint további segítségre szorulnak. Az olasz maffia uniós támogatást megcsapoló gyakorlatának leleplezése nyilvánvalóan túlmutat Szlovákia belügyén, olyan nemzetközi bűnöző-hálózat kiépülésére utal, aminek feltárásához szükség lesz további nemzetközi részvételre is. Emellett persze az is látszik, hogy az események komoly belpolitikai válságot robbantottak ki az országban. Az Európai Parlament delegációjaként nem feladatunk a kialakult helyzet véleményezése, de nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a gyilkosság, illetve az arra adott társadalmi reakció kormányválságot is előidézett.

Tehet valamit az Európai Parlament azért, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő?

Az európai intézmények szemszögéből nagyon fontos tanulság az uniós pénzek ellenőrzése, hisz szervezett bűnözői körök Szlovákiában éveken keresztül gyakorlatilag rendszerszinten csapolták meg az agrárkifizetéseket. Erre nem az uniós pénzeket kezelő hatóság, s még csak nem is a szlovák rendőrség derített fényt, hanem a fiatal, 27 éves oknyomozó újságíró leplezte le a bűncselekményeket, aki ezért életével fizetett. Mindez részben arra utal, hogy

az uniós pénzek ellenőrzésével rendszerszintű problémák is vannak, illetve rámutat az oknyomozó újságírás, a szabad média aggasztó helyzetére Európa néhány országában, hiszen rövid időn belül ez a második olyan gyilkosság, amelyben tényfeltáró újságírók vélhetően a munkájuk végzése miatt váltak áldozattá.

Szükség lenne arra, hogy az oknyomozók jogszabály-alkotással, vagy pénzügyi eszközök segítségével nagyobb védelmet kapjanak.

Az újságírók meggyilkolása után tíz- és százezrek vonultak az utcára, s beszélgetésünk időpontjában már a világ több pontján is tiltakozásokat szerveztek. Kiska szlovák államfő kérése, hogy Fico kormányfő a tüntetéseket ne nevezze külföldről irányított államcsíny-kísérletnek. Kormányválság van, emiatt lehet-e rendkívüli választást kiírni?

Ez a következő órákban dől el, szemmel látható ugyanis a szlovák társadalom növekvő elégedetlensége, bizalomhiánya a szlovák állami intézményekkel, illetve a kormánnyal szemben. A demonstrációk alulról szerveződő társadalmi mozgalomnak látszanak, találkoztuk ezek szervezőivel is, fiatal egyetemi hallgatók, diákok, újságírók, de tárgyaltunk pártvezetőkkel is. Arra utaló jeleket nem láttam, hogy az ellenzék mozgatná a szálakat, sokkal inkább bizalmi válság tapasztalható eredetileg a kormány egyes tagjaival, de mostanra már a teljes kormánnyal szemben.

A kulturális miniszter már lemondott, de az utcán a belügyminiszter távozását is követelik.

Kalinák belügyminiszterrel szemben nagyon komoly bizalmi hiány alakult ki, illetve az országos rendőrfőkapitánnyal, Tibor Gáspárral szemben is, hisz még feljelentést is fogalmaztak ellenük, mondván: akadályozták bizonyos ügyeknek a kivizsgálását. Ezen túlmenően a kormánykoalíció is ingadozni látszik, a Híd-Most már felvetette, hogy a kormánykoalíció hatalmon maradásának az ára valószínű a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány gyors leváltása, vagy lemondása lehet. A párt majd hétfőn jelzi egyértelműen, hogy milyen feltételekkel hajlandó a kormányzáshoz a nevét adni. Ha ugyanis a Híd kilépne a koalícióból, – bár úgy látom egyelőre a bizalmi válságot igyekszik a párt megszüntetni, nem pedig a koalíciót felrúgni – akkor előrehozott választások jöhetnek. Esetleg a köztársasági elnök által kinevezett szakértői kormány veheti át a hatalmat. Ezek persze bizonytalanságot is előidézhetnek, s változtathatnának azon az európai intézményekből látható kedvező képen, amely szerint Szlovákia a stabilitás szigete egy zaklatott régióban.

A szlovák kormánypártoknak, illetve közjogi méltóságoknak rövid időn belül megoldást kell találniuk a politikai válságra, különben az unió vezetőiben még tovább mélyülhet az a meggyőződés, hogy az európai térség keleti fertályán politikai válságokban bukdácsoló tagállamok találhatóak.

A kormány, illetve a kormányfő is érzékeli a válság nagyságát?

Mindenki érzi Szlovákiában, hogy mennyire súlyos a helyzet. Elsősorban a bűncselekmény, tehát a gyilkosság rázta meg az országot, másrészt szinte mindenki érzékeli a politikai válság mélységét is. Részben ezzel magyarázható, hogy Fico miniszterelnök is előhúzta a tanácstalan kelet-európai kormányfők kedvenc fegyverét a „sorosozást”, ami eddig Szlovákiában nem volt szokás. De más összeesküvés elméletekkel is próbálja magyarázni az eseményeket.  Nem gondolom, hogy ez a helyzet megoldására, vagy hogy mindez Szlovákia megítélésére kedvezően hatna.

Említette már, hogy az ügynek vannak olasz, a maffiához köthető, s persze szlovák szálai is. Az állam összeomlását elősegítheti, ha megtalálják a tetteseket? Van már konkrét eredménye a nyomozásnak?

Ez még korai lenne, sok száz embert kihallgattak, néhány embert letartóztattak, de a jog szerint 48 óra után a gyanúsítottak szabadlábra kerülhettek.  Egyelőre a legkülönbözőbb elméletek és magyarázatok vannak forgalomban. A legvalószínűbbnek az olasz maffiaszál látszik, mert az újságíró, Kuciak ezzel foglalkozott az utolsó, immár befejezetlen cikkében, de a rendőrség egyelőre nem zár ki mást feltételezést sem.

Érdekesek ezek a részletek, amiket elmond. Ugyanis a kormánykézen lévő magyar sajtó minderről elég kevés információval szolgál. A szlovák tömegtájékoztatás működik rendesen?

Sajtószabadság tekintetében Szlovákia fényévekre van a magyar sajtótól, de európai összehasonlításban is jónak ítélhető a szlovák sajtószabadság, amit a helyi újságírók maguk is megerősítettek.

De ezt igazolja a Freedom House globális rangsora is, mely szerint a 17. helyen állnak a világon, ezzel szemben mi a „csak részben szabad” kategóriában vagyunk.

A pozsonyi Új Szó arról írt, hogy a teljes kormánypropaganda kiáll Fico mellett, ugyanis erről az Origo, a Ripost, a Magyar idők és a 888 pénteki száma csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, aminek még a címe is egyezik.  Így aztán nem csoda, hogy keveset tudunk a szlovákiai eseményekről.

Nincs abban semmi meglepő, ha a különböző nevek alatt kiadott propaganda kiadványok ugyanazokat a cikkeket közlik. Azzal a hazai újságolvasók jórészt tisztában vannak, hogy az említett szerkesztőségekben az újságírás elemi szabályait sem tartják be. Azt látom, hogy a magyar kormány a szlovák fejlemények ügyében egy ideig kicsit tanácstalan volt, mert a SMER, a kormánykoalíció vezető ereje papíron szocialista – tehát furcsa lenne, ha Orbán látványosan mellé állna –, ugyanakkor a korrupció ellen felszínre törő megmozdulásokat Orbán aligha akarja látni.  De

Fico bedobta az ostoba „sorosozást”, amire aztán Orbánnak, mint Pavlov kutyájának, egyből megindult a nyálelválasztása.

(MTI/EPA/Jakub Gavlak)

Világos, hogy számára a politikai színezet, program, értékek, ideológia, minden egyre megy, néhány éjsötét politikai szlogenben, a korrupció fenntartásában és az önszerveződő társadalom visszaszorításában merül ki a világnézet, és a külpolitikát is ez uralja. Kár, hogy a közvélemény, a sajtó és az ellenzéki pártok is mintha elsiklanának az események felett. Pedig ha egy szomszédos országban a korrupció leleplezése miatt újságíró gyilkosságot követnek el, ami ráadásul kormányválságot idéz elő, az bizony nagyon is érint minket. Nem beszélve arról, hogy a kormányválság a Híd-Most-on belül is konfliktusokat gerjesztett, a párt szétesésével pedig végleg megszűnne a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete. Persze, hogy elsődleges fontosságú magyar ügyről van szó. Annyiban nem reménytelen a magyar újságolvasók helyzete, hogy a szlovákiai magyar nyelvű újságok, illetve az internetes oldalak részletesen beszámolnak az eseményekről.

A hazai kormánypárti lapok talán azért berzenkednek a kormányig elérő korrupcióról írni, mert félő, hogy az olvasók ráismernének a magyar helyzetre. A kormányfő veje is gyanús körülmények között jutott uniós forrásokhoz. Miközben az Elios-ügy folyamatosan terebélyesedik, Lázár János azzal vádolja az ügyet feltáró Európai Csalás Elleni Hivatalt, hogy beavatkozik a hazai választási kampányba.  A miniszter szerint ugyanis ezt az ügyet az ügyészség már lezárta. Ön szerint is?

Ez kizárólag a magyar ügyészséget minősíti. Ugyanis az OLAF olyan bizonyítékokkal szolgált, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy itt bűnszervezetben elkövetett csalássorozatról van szó. Ez is arra mutat rá, hogy

a magyar ügyészség vagy alkalmatlan komolyabb ügyek feltárására, a munkája egy fabatkát sem ér, vagy olyan mértékben a politika szolgálatában állt, hogy komoly ügyeket tussolnak el.

Lehet választani. Polt Péter így is, úgy is teljes mértékben alkalmatlanná vált pozíciójára. Kíváncsian várom a folytatást.

A korrupció feltűnik a paksi atomerőmű bővítésénél is, de az Európai Bizottság jóváhagyta az építkezést, csupán az osztrákok fordultak az unió bíróságához. Mi lehet ennek a következménye, és mikor?

Az Európai Bíróság azt állapíthatja meg, hogy nem volt jogszerű a Bizottság döntése, amely a paksi projektben jóváhagyta az állami támogatást.  Ha ez megtörténik, akkor az majd alapjaiban kezdi ki az atomerőmű megvalósítási modelljét. Ugyanis ha nem tudják a keletkező veszteséget állami támogatással kipótolni, akkor életképtelenné válik az atomerőmű működése. Azt tehát a bíróság nem mondhatja, hogy le kell állítani Paks II. építését, de azt igen, hogy nem lehet állami támogatással működtetni, így viszont képtelenség életben tartani a projektet.

Egyébként pedig úgy tűnt, hogy ön is belenyugodott a paksi bővítésbe, mert a Facebookon kiplakátozta az építésért felelős politikusokat. Tényleg úgy gondolja, hogy nem lehet az erőmű építését leállítani?

Azt gondolom, hogy még nem vagyunk a történet végén, hisz a bírósági döntés még ennek az útjába állhat, a finanszírozással is akadhatnak gondok. Az sem mellékes, hogy a nukleáris energia versenyképessége olyan mértékben zuhan a piacon,  hogy hamar eljön az a pillanat, amikor képtelenség racionálisan és józan ésszel folytatni az építést. Hiszen a Roszatom erőművei világszerte súlyos válságban vannak, Dél-Afrikában például a bíróság állította le az egyik beruházást a mindent elsöprő korrupció miatt, Finnországban engedélyezési problémák vannak, Törökországban pedig az üzleti befektetők szálltak ki a beruházásból. Ezek a problémák Magyarországot sem kerülhetik el, még akkor sem, ha a magyar kormány megpróbálja ezt eltagadni. Eljön majd az a pont, amikor tovább már nem lehet tagadni.

Az újságíró gyilkosság kormányválságot idézett elő.

Arannyal már nem lehet fizetni

Kardos Ernő
-
1
Arannyal már nem lehet fizetni

A magyar aranytartalék hazahozataláról döntött a Magyar Nemzeti Bank vezetése. Az eseményről kiadott közlemény szerint az aranytartalék országon belüli elhelyezése tovább erősítheti a piac bizalmát Magyarország iránt. A jegybank legújabb álláspontja azonban nemcsak a józan ésszel, hanem a bank saját, egy évvel ezelőtti véleményével is szemben áll! – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Király Júlia egyetemi tanár. Az MNB korábbi alelnöke, Nemzetközi Bankárképző volt igazgatója fontosnak tartja, hogy a magyar gazdaság mai mutatói kedvezőek, de felhívja a figyelmet arra is, hogy közben a versenyképességünk a legrosszabb Európában.

 

A napokban került haza az ország aranytartaléka. A jegybank közleményeiből nem egészen világos, hogy eddig külföldön volt az arany, – tehát most csak hazahozták – vagy egyszerűen aranyat vett az ország?

Pusztán annyi történt, hogy Londonból, ahol eddig fizikailag tárolták most hazahozták a magyar aranyrudakat. A magyar aranytartalék nagyságrendje akárhol is tárolják elhanyagolható nagyságrendű – 130 millió dollár, 106 millió euró – az ország közel 29 milliárd dolláros, illetve 23,4 milliárd eurós összes tartalékához képest.

Nem mindegy, hogy az arany itthon, a nemzeti bank trezorjaiban rejtőzik, vagy a londoni bankok valamelyikében?

Tökéletesen mindegy, az indoklás, mely szerint azért hozták volna haza az aranyat, mert ha itthon őrzik, akkor az növeli az ország iránti bizalmat – tökéletes vudu-beszéd. Kerek mondatokban nem mond semmit Nem véletlen, hogy sem a jegybank közleménye, sem a témában nyilatkozó tisztviselő nem tudott hivatkozni a döntést alátámasztó bármilyen nemzetközi elemzésre, mert ilyen nem létezik. Tehát az országunk iránt attól nem lesz nagyobb a nemzetközi bizalom, ha az aranyrudakat őrzik fegyveresek, vagy ha Londonban vigyáznak rá.

Újabban az borzolja a kedélyeket, hogy a 130 millió dollár értékű aranytartalékot mennyiért hozták haza. Ön szerint?

Erre én is kíváncsi lennék.

Nem igazán közgazdasági érv, de ha a tárolási költségeket nézzük, akkor talán itthon olcsóbb lehet a tárolás, mint külföldön.

Az bizony lehet, s még az is előfordul, hogy megspórolunk 6 forint 80 fillért, nagyságrendben körülbelül ennyi pénz takarítható meg. Ez azért nem tekinthető stratégiai kérdésnek.

A jegybank tisztviselője, Palotai Dániel szerint az aranykészletük egy részét hazavitte a német, az osztrák, illetve holland jegybank is. Ez sem elég indok?

A Palotai Dániel által említett országok valamennyien eurózóna tagok, az aranytartalékuk egy részét mozgatták meg, és egyikük sem szorul különösebb bizalomnövelésre, azaz az aranymozgásnak a pénzügyi bizalomhoz semmi köze.

Az osztrák jegybank közleményéből például az derül ki, hogy az aranykészlet földrajzi koncentrációját kívánják mérsékelni, ezért a 280 tonnás aranytartalék felét ezentúl Ausztriában őrzik, a többit továbbra is Svájcban illetve Angliában. A 3 tonnás magyar arany földrajzi koncentrációja továbbra is 100 százalékos lesz csak épp London helyett Budapesten.

Az aranytartalék hazaszállításáról egyhangúan döntött a Monetáris Tanács. És valóban, az országgal szembeni piaci bizalom növelése volt a döntő érv, de hozzátették: az akció „geopolitikai feszültség esetén” lehet fontos. Ez sem győzi meg?

Fogalmam sincs, mire gondolva juthattak a döntésre. Esetleg arra, hogy ha a Brexit végbemegy, akkor a londoniak lefoglalják az aranyunkat? Vagy más lázálomról lehet szó? Az aranykészlet földrajzi tárolását leginkább az osztrákéhoz hasonló koncentrációs és piacelérési megfontolások indokolják, de ez is inkább a nagy, kulcsvalutával rendelkező országok esetében téma. Egy kis nyitott ország, marginális aranytartalékának geopolitikai jelentőségét eddig nem fedezték fel a világban

Ráadásul alig egy éve, amikor nullára apadt a jegybank aranytartaléka, akkor az MNB pénzügyi szakértői érveltek amellett, hogy az aranynak nincs már jelentősége egy ország gazdasági pénzügyi életében.

2017 januárjában, amikor a Nemzeti Bank éppen elcserélte a magyar aranyat értékpapírokra, a jegybank alelnöke, Nagy Márton egy hosszabb tanulmányban kiváló érveléssel, nemzetközi példákkal alátámasztva, meggyőzően indokolta meg, miért nincs egyáltalán jelentősége az aranytartaléknak.

Mára úgy tűnik a jegybank még a tartalék földrajzi helyének is jelentőséget tulajdonít. Még ez is elfogadható lenne, ha megadnák azokat a kutatási eredményeket, esetleg elemzéseket, amelyek igazolják a véleményváltozást az arany hazahozatalának ügyében. Ennek egyelőre híján van a közvélemény. A máshol szokásos koncentrációt mérséklő érv a mi esetünkben elesik, ráadásul, azt sem tudjuk, hogy a teljes költség – hazahozatal és itthoni biztonságos tárolás, valamint ennek biztosítási díja – nem drágább-e mintha a Londonban hagyták volna a nemesfémet.

Az arany tehát nem is olyan jó befektetés, mint azt sok laikus gondolja, de akkor azok az országok, amelyek meghatározzák a világ pénzügyi rendszerét, miért halmoznak fel aranyat?

Egy kis nyitott országnak szüksége van nemzetközi tartalékokra, hogy bármikor képes legyen tartozásait rendezni, és mivel valutája nem kulcsvaluta, ezt saját valutában nem teheti meg. Forintot nem fogadnak el a világpiacon. Kérdés, hogy milyen formában tartalékoljunk. Az arany ára meglehetősen volatilis: időnként felszökik, máskor lezuhan, ezért hosszú távú tartaléknak előnytelen, ellentétben például a stabil árfolyamú német állampapírral. Ezért a kis nyitott országok, mint Magyarország is inkább állampapírokban őrzik a tartalékot semmint aranyban. Egy nagy, kulcsvalutájú ország, amelynek valutáját a világon bárhol elfogadják, tehát bármikor tud fizetni vele a tartalékait inkább aranyban őrzi. Mint Nagy Márton tanulmánya tavaly megmutatta, még ezek az országok is inkább csökkentették aranytartalékukat az évtizedek során.

Ma tehát már nincs a forint mögött aranyfedezet, de hová tűnt az elmúlt években?

Nemcsak a forint, de a világ összes pénze mögül eltűnt az arany. Az aranystandard-rendszer, a maga klasszikus formájában valójában csak a 19. század utolsó harmadában létezett, és már az első világháború után sem tudták maradéktalanul helyreállítani.

A második világháború után valójában már csak a dollár volt aranyra váltható, a többi valuta már csak a dolláron keresztül, ám 1971-ben a dollár aranyra válthatósága is megszűnt.

Az arany ma már nem a fizetések végső eszköze, tehát szó sincs arról, hogy ha Magyarország rendezni akarja a számlát, akkor jó, ha kéznél van az arany.  Az aranyat először el kell adni a piacon, és mivel az ára ingadozó ezért sokkal kevésbé lehet kiszámítani, hogy mikor mennyit ér, mint például a német állampapír.

A híres aranyvonattal 1945-ben, 30 tonna aranyat vittek ki az országból, de 1946-ban a forintot már úgy vezették be, hogy az ország aranya újra hazajött. Tehát mégis szükség volt rá?

A pénzreformhoz 1946-ban még szükség volt aranyra, mert akkor a fizetőeszközhöz a bizalmat az arany fedezet adta. De az emberiség rájött, hogy a valuták elsősorban a bizalmon alapulnak, s nem pedig az aranyon. Ezért is szűnt meg az aranystandard rendszer, ezért szűnt meg végül a dollár aranyra válthatósága is.

Ezért döntött a nyolcvanas évek végén a Magyar Nemzeti Bank is az aranytartalék lassú leépítéséről. Az aranyat nem elkonfiskálták, hanem a piacon értékesítették és az árából stabil árfolyamú, megbízható állampapírokat, például német állampapírokat vettek.

Persze időnként tapasztaljuk, hogy az emberek misztikus hite az aranyban változatlanul megvan, de arannyal ma már nem lehet fizetni. Ma már annak a pénznek van értéke, amelyben az emberek hisznek, és persze ahol az ország képes jogállamként működni.

A jogállamról ma Magyarországon nehéz beszélni, viszont kedvezőek az ország gazdasági mutatói. Mit szól hozzá?

 A világgazdasági fellendülés számunkra is kedvező. Sajnálatos, hogy – az elmúlt negyedévet leszámítva – az elmúlt nyolc évben messze elmaradunk korábbi versenytársainktól, Lengyelországtól, Csehországtól, Szlovákiától és lassan inkább csak a balkáni országokkal, Romániával, Bulgáriával, Szerbiával vagyunk versenyben. Tehát

most valóban jók a magyar mutatók, valóban egészségesebb a magyar gazdaság, mint volt a válság idején, de sajnos sokkal gyengébb eredményeket ér el az ország, mint amit a mostani fellendülés idején korábbi versenytársai elérnek.

A laikus számára nehezen érthető, hogy miközben az Európai Unió euró- milliárdokat tol az ország gazdaságába, az Európai Bizottság legfrissebb adatai szerint a magyar gazdaság versenyképessége ma már a legrosszabb Európában.

Ez a magyar duális gazdaság következménye. Még megvannak, működnek a gazdaság egészséges részei, tehát az elsősorban exportorientált hazai vállalatok, de a gazdaságnak egyre jelentősebb részét kontrollálja és veszi át a „politikai család”, amely egyre kevésbé versenyképes. Ez a duális rendszer hosszú távon Magyarország leszakadását eredményezi.

A világgazdasági fejlődés idején természetes, ha egy exportorientált ország növekszik, szép az is, ha 2017 utolsó negyedévében Európán belül Magyarországé a második legnagyobb növekedési ütem, de ez azt is jelenti, hogy a korábbi időszak teljesítménye, vagyis a bázis volt nagyon alacsony, tehát nagyon lassan jöttünk ki a 2012-es recesszióból.

A nagyon lassú fejlődés, illetve a térség országaitól való leszakadás hogyan érezhető majd a hétköznapi életünkben?

Lehet, hogy sokáig semennyire. A szocialista berendezkedés sem volt hatékony, vagy versenyképes gazdasági rendszer, mégis 30-50 évig működött, néhol még részeredményeket is mutatott. Ez a mai rendszer sem fog ettől összeomlani, de a lassú sodródás, a lemaradás szomorúan hosszú és fájdalmas folyamat. Ez vár ránk, sajnos.

Ha viszont az irányt meg lehetne változtatni, akkor nemcsak versenyképes lenne a gazdaság, nemcsak a gazdasági adatok lennének kedvezőek, hanem az emberek is jól éreznék magukat itthon.

Bécs azonnali bocsánatkérést követel Lázár Jánostól

Kardos Ernő
-
0
Bécs azonnali bocsánatkérést követel Lázár Jánostól

Bár a Facebookról ugyan már levették, mégis kitört a nemzetközi botrány Lázár János bécsi videójának megjelenése után. A magyar miniszter ugyanis átrándult az osztrák fővárosba, hogy azt piszkosnak, koszosnak nevezze, s a bevándorlók nyakába igyekezett varrni az előforduló bűnügyeket. Megjött a válasz: Renate Brauner, Bécs nemzetközi ügyekért felelős tanácsnoka megdöbbenését fejezte ki azért, mert a magyar politikus a szomszédos ország fővárosát becsmérelni merészeli.  Barbara Novak, az osztrák szociáldemokrata párt (SPÖ) képviselője pedig azt mondta: „úgy tűnik, hogy miután Orbán Viktor egy hete katasztrofális vereséget szenvedett, nem riad vissza semmilyen eszköz használatától. Az osztrák politikus azonnali bocsánatkérést követel a magyar politikusoktól. Reagált a Lázár János által megjelentetett videóra a Bécsben élő Braun Róbert is, akit felháborodásának okáról kérdezte a Független Hírügynökség.

 

Lázár János a menekülteknek tulajdonította a „megdöbbentő” bécsi állapotokat. Az állítja, hogy kosz, piszok, bűnözés uralja a várost. Bécsben élő magyarként azonnal reagált. Ennyire sértette önt a videó?

Személyesen, magyarként és bécsiként vagyok megsértve. Ez egy csodálatos város, fantasztikus emberekkel, osztrák és cseh kollégákkal, de vannak itt francia, vietnami és amerikai barátok is. Az osztrákok befogadóak, egyenrangúnak tekintik azokat, akik menekültek a borzalmak elől, vagy csak más életre vágytak, ahogy én is tettem. A város tiszta, kiváló közlekedéssel, világos vízióval: minden élhetőségi rangsor élén szerepel. Ezért aztán elfogadhatatlannak, megalázónak és végtelenül aljasnak, cinikusnak tartom Lázár János videóját. És tegyük hozzá gyorsan: nem a magyar miniszter tiltotta le a videót, hanem a Facebook, mert a világháló adminisztrátorai úgy látták, hogy az sérti az emberi normákat.

A magyar miniszter azt is állítja, hogy az utcákon sok a menekült, ezért a helyiek közül csak a nyugdíjas fehér keresztények maradtak ott. Nem gondolja, hogy mindez nem a bécsiek sértegetését, hanem a hazai kampányt szolgálja?

Lehet, de minden állítása nettó hazugság. Bécs nem koszos, s ez pontosan ki is derült a videóból. Aki kicsit is megnézte, láthatta, hogy a város tiszta, ráadásul átvitt értelemben is. Bécs közel fele bevándorló hátterű, ettől a sokszínűségtől is csodálatos ez a város, ahol különféle kultúrájú emberek képesek együtt élni. Ezért sértő, amit Lázár János állít. Rendszeresen megyek a török negyedbe, mert ott van az egyik legjobb piac, ott vannak a legjobb keleti vendéglők.

Ami pedig a kampányt illeti: Török Gábor egyszer azt írta, hogy a Fidesz, illetve Orbán bicskanyitogató megszólalásaival a legnagyobb hatékonysággal tematizálta a nyilvánosságot. Pető Iván viszont erre azt mondta, hogy ha egy elemzőnek csak a politikai haszonelvűség számít, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Hitler Adolf is tökéletesen tudta a közbeszédet tematizálni a zsidókérdéssel.

Vannak normák, amiket nem lehet megsérteni, erre a kampány sem adhat felhatalmazást. Senkit nem lehet megalázni, nem állíthatja senki, hogy muzulmánok szennyeznék a „rendes keresztény emberek” világát. Ez náci beszéd, ahogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa olyan pontosan megfogalmazta Orbán Viktor politikáját kritizálva. Mindez pedig nem csak az afrikaiakat, a közel-keletieket vagy dél-amerikaiakat, hanem bennünket európaiakat is sért.

Néhányan azért hozzászóltak Facebook bejegyzéshez, s volt olyan magyar, aki szerint a bécsiek sok esetben úgy gondolkodnak, ahogy Lázár János. Ezt olvastad?

Nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy ez az ostoba magyar kormánypropaganda egyenes következménye. Ha az emberek aggódnak, mert félelemben tartják őket rasszista politikusok, akkor ennek ez a következménye. Ebben nincs semmi új. Legfeljebb abban van újdonság, hogy ezt az elfogadhatatlan mocskot exportálni akarja a magyar kormány.

Díszletnek használják Bécset saját undorító politikájukhoz.

Ha az osztrákok értenék Lázár János bejegyzését, vagy videóját, akkor hogyan reagálnának? Van bármilyen kutatás arról, hogy az osztrák állampolgárok hogyan viszonyulnak a menekültekhez?

A nagy menekülthullám idején, 2015-ben Bécs egy emberként mozdult meg, hogy segítsen. De nemcsak az emberszerető osztrákok, hanem az intézmények is, tehát a hivatalos Bécs is befogadta a szenvedés vagy a halál elől menekülteket. Szemben a magyar katolikus püspöki karral, a bécsi érsek személyesen ment ki segíteni a rászorultaknak. A városrész, ahol élek, megnyitotta a templomot és a kolostort. Az oktatási minisztérium utasításba adta minden iskolának, hogy kötelező befogadni menekülteket és a gyerekek elosztását is megszervezte. Így került a lányom osztályába négy menekült kisgyerek. Ma mindegyikük az osztály büszkesége és a kis közösség egyenrangú tagja. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki szolidáris volt, de nagyon sokan együttéreztek velük.

A kormány pedig nem hangolta az állampolgárokat azok ellen, akik az életüket mentették.

Amikor beszélgetünk, akkor még nincs diplomáciai botrány, de várható. Ugyanis Kurz kancellár fogadta ugyan a közelmúltban Orbán Viktort, de meglehetősen feszült a viszony a két ország között. Tovább romolhat a helyzet?

Nehéz mást elképzelni. Ezért is végtelenül cinikus, amit Lázár és társai Magyarországon csinálnak, s ezeket a viszonyokat exportálni újabb mélypont. Ámbár ezt csak óvatosan mondom, mert érnek meglepetések. Mindig van lejjebb.

Amíg itthon éltél, foglalkoztál politikai kommunikációval, kampánnyal, gondolom, nem meglepő, ha a választási harc idején hazudnak a politikusok?

Hazugság és hazugság között van különbség. A magyar jobboldal már túl van azon, hogy egyszerűen hazugságról lehessen beszélni. Aljasul használt közpénzzel, lopott vagyonokkal „filter buborékká” változtatták Magyarországot. Ezt a szót általában a közösségi média torzításaira használják, ma Magyarország nem virtuális, hanem nagyon is valóságos filter buborék. Ez nem hazugság, hanem alternatív világ alkotás. Egy hazug, cinikus és veszélyes világ teremtése. Lelkük rajta.

Lázár egyébként azt is mondta, hogy ha azt szeretnénk, hogy Budapest olyan legyen, mint Bécs, akkor szavazzunk az ellenzékre. Ami kommunikációs hiba, hisz a magyar fejekben az osztrák főváros azért egész élhető hely.

A hatalmas mocsokkal, ami Mészáros Lőrinc lapjaiból vagy az Andy Vajna televíziójából ellepi az országot, könnyű megváltoztatni a Bécsről kialakult képet. Magyarországnak már súlyos tízmilliárdokba került, hogy a hazafi Soros Györgyöt, aki vagyonának egy részét Magyarország felvirágoztatására áldozta, ördöggé változtassa Orbán Viktor kormánya. Semmi nem számít már, mert a mocsok minden beborít, s akadályozza a jó szándékú emberek tisztánlátását is. Bécs reputációja – ahol az Unióba való belépéskor még kávéházat akart nyitni a vállalkozó kedvű magyar ember – könnyen elpusztítható, ha a hatalomnak arra van szüksége. Ettől persze Bécs marad a régi, csak a magyarok fejében változik pokollá.

Egyébként pedig itthon folytatódik a gyűlöletkampány, annyi a változás, hogy Soros György helyett az ENSZ ellen kívánja hergelni a kormány a magyar népet. Lehet ezt tenni diplomáciai botrány nélkül?

Talán nem, de az látszik, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa kemény ember, aki ki merte mondani, hogy „Orbán rasszista és idegengyűlölő”. Ebből nemzetközi botrány lett, hiszen egy európai ország kormányfője szembe kerül egy nagy tekintélyű nemzetközi diplomatával. Ez szerintem mérhetetlenül sokat árt az országnak, illetve a magyar embereknek. Lehet, hogy Putyin és az emberei megvédik az országot az ENSZ-ben. Az persze kérdés, hogy ez jó lesz-e Magyarországnak?

A Jobbik nélkül nincs kormányváltás (Szél Bernadett)

Kardos Ernő
-
1
A Jobbik nélkül nincs kormányváltás (Szél Bernadett)

Az LMP minden körzetben sikeresen állított képviselő-jelöltet, s a párt ma kezdi meg a tárgyalásokat az MSZP- Párbeszéddel a lehetséges választási együtt-működésekről. A tervek szerint Hadházy Ákos szekszárdi körzetében Harangozó Tamás visszalépése a tét, Szél Bernadett miniszterelnök-jelölt ellenfele Budakeszin az ismert választási szakértő, Tóth Zoltán, aki már korábban jelezte, hogy ha az őt indító párt ebben megegyezik, úgy hajlandó visszalépni az LMP javára. Információink szerint a DK és az LMP között egyelőre nincs napi egyeztetés, de várható, hogy a két párt tárgyalóasztalhoz ül. Ugyanis Szél Bernadett a kormányváltás érdekében minden ellenzéki pártot együttműködésre szólított fel: engedni kell, hogy minden egyes körzetben a legesélyesebb jelölt nyerhessen.

 

„Az ma már világos, hogy csak akkor fog megbukni az Orbán kormány, ha a Demokratikus Koalíció, vagy a Magyar Szocialista Párt is hajlandó tárgyalni a Jobbikkal” – jelentette ki a Republikon Intézetben rendezett fórumon Szél Bernadett. Az LMP miniszterelnök-jelöltje felhívta a figyelmet arra, hogy ha nem indul meg a tárgyalás a pártok között, akkor még az esélyesnek számító befutók, mint például Mellár Tamás győzelme sem egyértelmű, mert a térségben a Jobbik komoly politikai tényezőnek számít. Ha a párttal nincs egyértelmű egyezség a visszalépésekről, akkor könnyen megismétlődhet a négy évvel ezelőtti helyzet, amikor az egymás ellen induló ellenzéki pártok szavazatai elforgácsolódtak, s így a Fideszt hozzásegítették a győzelemhez. Ezért beszél Szél Bernadett arról, hogy az MSZP és a DK vezetőinek ujjáról sem fog leesni az aranygyűrű, ha egy jobbikossal megbeszélik, hogy ki mit tud hozzátenni a kormányváltáshoz.

Az LMP miniszterelnök-jelöltje azt már korábban bejelentette, hogy pártja minden ellenzéki erővel, így Vona Gábor vezette Jobbikkal, illetve Molnár Gyula által irányított szocialistákkal is hajlandó kooperálni a választási győzelem érdekében. Szél Bernadett azt külön is hangsúlyozta, hogy ugyan minden párttal szóba állnak és megegyezésre törekszenek, de ez nem jelent elvi elköteleződést is a partnerek irányába; elvi fenntartásait az ökopárt mindkét irányban továbbra is fenntartja. Elvi megállapodást csak a Momentummal tud elképzelni az LMP vezérkara. De Szél Bernadett pártja a kormányváltás kerékkötője semmiképp nem szeretne lenni, ezért is mozdult ki a komfortzónájából. Ugyanezt várja a két baloldali párttól, illetve a Jobbiktól is.

Kérdésekre válaszolva Szél Bernadett elmondta, hogy nagyon veszélyesnek tartja a Fidesz migránsokkal szemben folytatott gyűlöletkampányát, amire semmi szükség, mert mérgezi az ország légkörét. Szerinte az indulatkeltés káros, a védelem viszont szükséges. Minden ország saját maga kell, hogy eldöntse, akar-e menekültekkel együtt élni. Az Európai Unió kvóta-javaslatát az LMP nem támogatja, s a kerítést is megtartanánk.

Bölcs politikára, s bölcs politikusokra van szükség, akik az ország biztonságérzetét meg tudják őrizni, s a nemzetközi politikai porondon is okosan képviselik az ország érdekeit. Erre viszont Orbán képtelen, mert ott ül ugyan minden tárgyalóasztalnál, ahol a menekültügy szóba kerül, de semmiféle értékelhető teljesítményt nem nyújt a miniszterelnök. Az ugyanis nem teljesítmény, hogy hazajön egy brüsszeli tanácskozásról, majd mindenkit melegebb éghajlatra küld. De ez ripacskodás, erre semmi szükség, az eredménye pusztán annyi, hogy a homokozóban gyerekek is azt vágják a másik fejéhez, hogy „te migráns vagy!” Ide jutott az ország, ez a gyűlöletkampány hatása.

A kormány egymás ellen uszítja az embereket, ez komoly félelmeket szül a társadalomban, amit csak erősít, ha az Állami Számvevőszék sok tíz- és százmilliós büntetést vet ki a pártokra. Az LMP 9 milliós büntetését – ha a Fidesz hatalmon marad – akár 9 év letöltendőre is változtathatják. De súlyos következménye lehet annak is, ha a Nemzetbiztonsági Bizottság az üléseit képtelen megtartani Németh Szilárd miatt, mert akkor a titkosszolgálatok civil kontroll nélkül dolgoznak.

„Magyarországon ma már csak nyomokban van demokráciára”- folytatta Szél Bernadett, aki szerint az emberek félelemben élnek az országban, ugyanis ha véleményt nyilvánítanak, könnyen elveszíthetik az állásukat. Valós tájékoztatás helyett a kormányzati televíziók és rádiók „osztják az észt”, a szólás- és sajtószabadság ma az 50-es évek hangulatát idézi. Sőt, lassan már a parlamentben sem lehet szabadon véleményt nyilvánítani. „ Ha nincs jogállam, bármi megtörténhet”- hangsúlyozta az LPM miniszterelnök-jelöltje.

Miniszterelnök-jelöltként Szél Bernadett is kihívta vitára Orbán Viktort, de eddig kevés sikerrel, pedig a választások előtt még a Fidesz köreiben is lenne igény a vitára, de a hivatalban lévő kormányfő minden alkalmat elutasít. Tíz év óta senkivel nem volt hajlandó vitatkozni, s az sem világos, hogy milyen programmal készül a következő kormányzati ciklusra.

Interjú letartóztatás előtt – Czeglédy Csabát visszavitték a börtönbe!

Kardos Ernő
-
4
Interjú letartóztatás előtt – Czeglédy Csabát visszavitték a börtönbe!

Alig egy napot volt szabad Czeglédy Csaba, akit péntek este vettek őrizetbe, közvetlenül azután, hogy a szombathelyi képviselő-jelölt a fővárosból hazatérve, az autóból adott interjút a Független Hírügynökségnek. Meg nem erősített információk szerint Czeglédy még családjával sem tudott beszélni, otthona elől vitték vissza a szegedi börtönbe. Mások viszont úgy tudják, hogy egy étteremben tartóztatták le.

Mindez azt követően történt, hogy Polt Péter kérte a képviselő-jelölt mentelmi jogának felfüggesztését. A legfőbb ügyész kérését egy napon belül teljesítette az Országos Választási Bizottság. Az OVB döntését Czeglédy Csaba a Független Hírügynökségnek úgy kommentálta, hogy a hatalmon lévő pártok félnek attól, hogy ő szabadlábra került. Korábban Czeglédy az nyilatkozta, hogy többször próbálták rávenni arra, hogy „könnyítsen saját helyzetén”, jelezze, ha „Gyurcsánynak előkészíthetjük a zárkát”.

 

Gondolta volna, hogy a választási bizottság ilyen gyorsan eleget tesz a legfőbb ügyész kérésnek és felfüggeszti a mentelmi jogát?

Azon kissé csodálkozom, hogy a nagy nemzetközi botrányt is kiváltó korrupciós ügyek mellett az én mentelmi ügyem felfüggesztése volt a legsürgősebb a legfőbb ügyészségek, ugyanis a jogszabály szerint nem kellett volna haladéktalanul eljárniuk.  Azon viszont egyáltalán nem lepődtem meg, hogy a Nemzeti Választási Bizottság felfüggesztette a mentelmi jogomat; vita után egy szavazat döntött csupán. Viszont ez a döntés számomra nem befolyásolja a lényeget, továbbra is Szombathely és környéke szavazóinak képviselő-jelöltje maradok.

Nem csak elment a Nemzeti Választási Bizottság ülésére, de fel is szólalt, tehát úgy gondolta, hogy érdemes érvelni?

Gondolom, ügyvédként ez nem meglepő. Indokoltnak tartottam hangsúlyozni, hogy a választási bizottságnak elsősorban a választójog érvényesülését, illetve az alaptörvényben rögzített választójog gyakorlását kellene védeni, nem pedig a büntetőeljárást. Különösen akkor, ha a képviselő-jelöltet kényszerintézkedéssel fenyegetik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ki akarom vonni magam az eljárás alól.

Az első kommentárok szerint a Fidesz vezető politikusai, köztük Budai Gyula jelképesen pezsgőt bontottak, s sietve üdvözölték a mentelmi jog felfüggesztést, illetve hogy visszaküldik a börtönbe. Ön szerint van jogorvoslatra lehetősége?

Nem kéne előre örülni, egyelőre komoly vita alakult ki arról, hogy van-e jogom fellebbezni. Véleményem szerint egyértelműen igen, hisz az OVB minden döntését meg lehet támadni a Kúriánál, akkor mentelmi ügyben miért ne lehetne.  Úgyhogy még a hétvégén

a legfőbb bírói testülethez fogok fordulni jogorvoslatért. Ha ez sem segít, akkor majd az Alkotmánybíróság dönt az ügyben.

Nem gondolja, hogy az ügyészség azért is sietve kérte a mentelmi jogának felfüggesztését, mert a Hír TV-ben azt mondta, hogy sok terhelőt tud a Fideszről, ráadásul friss információkat is kapott az Elios ügyben, ami már így is nagyon kínos Orbán Viktornak. Bosszantani akarta a hatalmat?

A kormánypártoknak nyilván kényelmetlen, ha rájuk nézve leleplezésre alkalmas tények kerülnek a birtokomba. De az ügyészség nincs a kormánypártoknak alárendelve.

Nyilván, szándékosan vagyok ál-naiv, de tényleg komolyan gondolom, hogy a nálam lévő terhelő bizonyítékokat a bűnüldöző hatóságoknak el kéne tőlem kérni. Nem pedig a mentelmi jogom felmentését kéne szélsebesen intézni.

De gondolom, ezen a szitán azért már minden magyar választó átlát.

Elolvasta már azokat a dokumentumokat, amelyeket a szabadlábra helyezése után kapott Orbán Viktor vejének cégéről, az Eliosról, s elárulja, hogy mi áll benne?

Még mindig nem olvastam el a dokumentumot, de megígérem, hogy a hétvégén átolvasom, az Elios-ügyben Tiborcz viselt dolgait tanulmányozni fogom, s megígérem azt is, hogy utána mindent az újságírók rendelkezésére bocsájtok. Nyilván ezért adták a kezembe a nyomozati anyagot.

Nem is sejti, hogy mi van az anyagban? Kibírta úgy az elmúlt 24 órát, hogy nem nézett bele egy, ma már tényleg nemzetközinek számító botrány részleteibe?

Annyit láttam csak, hogy az Európai Csalás Ellenes Hivatal által készített anyagokról van szó. Ezekben olyan települések közvilágításának Elios által elvégzett felújítása kerül szóba, amelyet a közvélemény eddig még nem ismerhet. Vagyis a botrányos ügyek tovább folytatódnak, nyilván eléri majd a miniszterelnök családját is. De ennyivel nem érhetem be, jogászként érdekelnek a részletek, annyit viszont megígérek, hogy a teljes dokumentációt nyilvánosságra fogom hozni.

Ezen kívül is említette, hogy vannak kormányközeli emberekről terhelő dokumentumai. Kikről van szó, s milyen adatokról?

Az elmúlt év tavaszán ügyvédként megkeresett néhány ember, akik azt állították, hogy bizonyítékaik lehetnek kormánypárti politikusokat és családtagjaikat érintő külföldi pénzmozgásokról. Megpróbálom ezeket a szálakat a következő napokban ismét felvenni, s ha tényleg vannak ilyen bizonyítékok, akkor gondoskodni fogok arról, hogy még a választások előtt a nyilvánosság elé elkerüljenek. 

Ez az ügy az lenne, amelyről már nem egy esetben Gyurcsány Ferenc is beszélt?

Azt hiszem, hogy a válaszom akkor helyénvaló, ha azt mondom, hogy ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem óhajtom.

Ezt az interjút úgy rögzítjük, hogy közben ön Szombathely felé robog. Mit tervez a hétvégére, esetleg már nagygyűlést is?

Csak az olvasók, és a rendőrség tájékoztatása végett: az öcsém vezet, én pedig a hátsó ülésen telefonálgatok. Édesanyám karjaiba sietek, hiszen nyolc és fél hónapja nem tudtuk egymást átölelni. A kérésemnek megfelelő estebédet készítette, tehát húslevest és palacsintát. Vacsora után találkozom a szombathelyi barátaimmal, esetleg választóimmal. Reggel futás, aztán elkezdem az egyeztetést az ellenzéki vezetőkkel és véleményformálókkal arról, hogy mi legyen Szombathelyen.

Biztos benne, hogy a következő egy hónapban kampányolni fog és részt vesz az országgyűlési választásokon?

A választásokon mindenképp részt veszek, de az még nem egyértelmű, hogy fogvatartottként, vagy szabad emberként lesz erre lehetőségem. Jogállami keretek között semmiképp nem tehetik meg, hogy engem ismételten előzetes letartóztatásba helyezzenek, erről csak bíróság dönthet. Az ügyészség szerintem majd kísérletet tesz az ismételt fogva tartásomra, aztán majd a bölcs szegedi fogvatartási bíró majd eldönti, hogy az én esetemben a szökés, elrejtőzés veszélye fennáll-e, vagy sem. A mentelmi jogomat felfüggesztő Patyi András, a Nemzeti Választási Bizottság vezetője csak annyit mondott, hogy szemmel láthatóan nem Hegyeshalom felé vettem az irányt. Ennél jobban nem tudom demonstrálni, hogy nekem Magyarország a hazám, s soha nem szöknék meg erről a helyről.

Ha jól értem, nem lett volna köteles elmenni az OVB ülésére, csak ez lehetőség volt?

Pontosan, nem szívesen hagytam volna ki ezt a lehetőséget.

Mit tud arról, hogy Szombathelyen az ellenzék egyedüli jelöltjeként küzd majd meg Hende Csabával, vagy lesznek még versenytársak?

Ebben az ügyben még nem egyeztettünk, de szerintem is csak egy jelöltet szabad a kormánypárti jelölttel szembe állítani. Azt, aki nyerni tud. Én képes vagyok erre, de a győzelem érdekében semmit nem fogok megakadályozni, mert azt szeretném, hogy Szombathelyen ellenzéki győzelem legyen. Vagy velem, vagy a segítségemmel!

Ön ebben a pillanatban hogyan ítéli meg az esélyét, nem lenne jobb, ha átadná a képviselő-jelöltséget másnak?

Azt gondolom, hogy a szavazók látják, és értik a helyzetet. Úgy gondolom, hogy akik eddig szerettek, azokat nem téveszti meg az ellenem irányuló ügyészségi akcióknak álcázott politikai hadjárat.

Van arról bármilyen sejtelme, hogy a következő napokban vissza kell-e mennie az előzetesbe?

Nézze, jogász vagyok, azon belül ügyvéd. A rendkívül határozott álláspontom, hogy engem jogállami keretek között nem lehet még egyszer letartóztatásba helyezni. Indítványozni is törvényellenes lenne, de pár napon belül okosabbak leszünk.

Itt azért a jogi keretek elég lazák, hiszen ön is azt nyilatkozta, hogy ha a börtönben bármilyen terhelő vallomást tett volna Gyurcsány Ferencre, vagy Botka Lászlóra, akkor kedvezően bírálják el az ügyét.

Valóban, nekem ez volt a benyomásom, ha sározom a baloldalt, akkor már rég hazaengedtek volna. Remélem, a baloldali szavazók ezen átlátnak, de továbbmegyek: amikor a szeretteim gyűjtötték a jelöltségemhez szükséges ajánlásokat, akkor olyan emberek jöttek családostól aláírni, akik még véletlenül sem vádolhatóak baloldalisággal.

Nem gondolja, hogy azzal hibát követett el, amikor a cége Dobrev Klárától kért kölcsönt, s nem más ismerősétől?

Nekem az szívszorító volt, amikor a tévén keresztül értesültem arról, hogy Dobrev Klárát is tanúként akarják meghallgatni, ami csak az ügy nyilvánvaló politikai motiváltságát támaszthatja alá. Ugyanis annyi történt, hogy az egyik cég – amelynek volt pénze – kölcsönt adott egy másiknak, amelyiknek szüksége volt rá. Ez ma bevett szokás, semmi törvénytelen nincs benne. Eszembe nem jutott, hogy a hitelt néhány év múlva egy büntetőeljárásban Gyurcsány Ferenc ellen akarják majd felhasználni. Csak a hatóságtól szivároghatott ki, hogy Dobrev Klárát meghallgatják, de ez nem lenne feladata az ügyészségnek. Továbbá elképesztő módon a kormánypárti Origó hamarabb kapta meg az idézésről szóló hírt, mint maga az érintett.

Önt egy nagyon bonyolult ügyben vádolja az ügyészség 6 milliárdos költségvetési csalással. Az ügyészség szerint nem fizette meg az áfa-t, ezt sikerült cáfolni vagy bizonyítani?

Az előzetes letartóztatásom nyolc és fél hónapja alatt ebben az ügyben semmilyen kérdést nem kaptam a hatóságtól. Két héttel ezelőtt még 3, 1 milliárd forint volt a gyanúsításban szereplő összeg. De miután az ügyészség értesült arról, hogy indulni kívánok a választásokon, akkor gyorsan még 3 milliárdot hozzádobtak. Miközben a Nemzeti Adóhivatal jogerős módon nem marasztalt el azért, mert nem fizettem volna az áfát. Nincs bűncselekmény!

Az látszik, hogy az ügyében a Fidesz-frakció is gyorsan állást foglalt, s olyasmit mondtak, hogy „Czeglédy nem hős, hanem durva adócsaló”. Meglepi, hogy a kormánypárt a választási kampányban szemmel tartja az ügyét?

Ez engem nem lep meg, hasonlót már kormányrendeletbe, vagy parlamenti döntésbe is belefogalmaztak, szóval úgy érzem, hogy a hatalmon lévő pártok félnek attól, hogy szabadlábra kerülök.

Az interjú elkészülte után egy órán belül kaptuk a hírt, hogy Czeglédy Csabát visszavitték a szegedi börtönbe.

Ha a szegényeket nem gyógyítják, abba a gazdagok is belehalnak! – Általános sztrájk jöhet az egészségügyben

Kardos Ernő
-
0
Ha a szegényeket nem gyógyítják, abba a gazdagok is belehalnak! – Általános sztrájk jöhet az egészségügyben

Sztrájkbizottságot alakított a Független Egészségügyi Szakszervezet és a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége. Az érdekvédelem magasabb bért követel az egészségügyben dolgozóknak, mert úgy látja: az év végéről februárra előrehozott 8 százalékos béremelést – amelyet korábbi követeléseik alapján fizet ki a kormányzat – csak a dolgozóik kis része kapta meg, sokan semmit, vagy a legnagyobb megdöbbenésükre csak néhány forintot kaptak. Amennyiben az egészségügyiek teljes köre nem kap érzékelhető béremelést, abban az esetben akár a választások előtt általános sztrájk lehet az egészségügyben – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke.

 

Ha a választások előtt megtartják az általános sztrájkot, akkor azzal nem szállnak be a politikába?

Nincs ilyen szándék, mindössze arról van szó, hogy politikailag talán érzékenyebb időszakban szeretnénk felhívni minden kormányra készülő közszereplő figyelmét az egészségügyben uralkodó lehetetlen állapotokra, de pártpreferenciánk nincs. Nagyon nagy a baj az ágazatban, mert hiába ígérte a kormányzat az alapellátásban dolgozók, a védőnők, a gazdasági, műszaki területen dolgozók teljesen kimaradtak a béremelésből. Évtizedek óta nem rendezték az egészségügyben dolgozó műszakiak fizetését sem, akik legfeljebb szakmai minimálbért kapnak. Annak ellenére, hogy csak ők képesek a modern diagnosztikai berendezéseket, vagy a számítógépek működtetni, különben leállnak a modern kórházak.

Eredetileg novembertől fizették volna az emelt béreket, de végül előrehozták februárra. Ez nem oldotta a feszültséget?

Alig, mert akik kaptak is fizetésemelést, azok közül is sokakhoz csupán néhány száz, vagy ezer forint jutott el.  Még olyan is előfordult, hogy két-három forinttal vittek többet haza, ami megalázó. Nem véletlen, hogy néhányan tiltakozásul egy marék aprót vittek az egészségügyi kormányzat épülete elé, vagy hozták nyilvánosságra a szégyenteljes emelésről szóló bizonylatokat. A kormány persze kedvező statisztikákkal igyekszik elhitetni a társadalommal, hogy javul a helyzet az egészségügyben. De a megélhetéshez szükséges jövedelmeket csak önkizsákmányolással, gyakran túlmunkával, két-három állással tudják biztosítani. Nem véletlen, hogy az ágazatban dolgozó orvosok, nővérek egészségi állapota a legrosszabb az országban.

Évek óta változatlanok a pótlékok, miközben az egészségügyben fokozott a terhelés. Egyre nagyobb a hibázás lehetősége, a műhiba, a fertőzés, aminek következménye az is, hogy a sürgősségi osztályok váróiban meghalnak a betegek. Úgy gondolom, hogy szinte minden visszavezethető az egészségügyben uralkodó méltánytalanul alacsony bérekre, az ebből adódó túlhajszoltságra is. Hisz nem ritka, hogy az állami kórházak alkalmazottai a törvényes munkaidőnek majdnem dupláját dolgozzák le.

Mi történne, ha betartanák a törvényes munkaidőt?

Akkor összeomlana az egészségügy. De ez sokáig nem mehet így tovább, mert itt az ország egészsége a tét.

Egy osztrák állampolgár születéskor várható élettartama 7-8 évvel is magasabb, mint a magyaroké, miközben nem élnek egészségesebben, mint mi.

Ugyanis megfelelő egészségügyi ellátás hiányában Magyarországon évente egy kisvárosnyi ember hal meg feleslegesen. Ezt illene komolyan venni.

Van elképzelésük, hogy milyen mértékben kéne emelni az egészségügyi béreket?

Ma legalább 300 000 forint körüli alapbér lenne a reális, azoknak, akik már 2-3 évet már eltöltöttek a szakmában és szakképzettek, s nem szabad a mentősöket sem kihagyni a soron kívüli béremelésből, hogy csökkenjenek az egészségügyben előforduló kockázatok. Ez az összeg már elfogadható lenne a pótlékokkal. Ehhez a jelenlegihez képest

50 százalék körüli béremelés kellene, természetesen differenciáltan, hogy az arányok is jók legyenek, ösztönözzenek a pályán maradásra illetve az előléptetésre.

Követeléseink évek óta érvényesek, ugyanis a korábban elfogadott bérmegállapodás számos konfliktust eredményez, hiszen a nálunk a bértábla alsó tételei alacsonyabbak, most is mint  szakmai minimálbér. Ezért megy el a legtöbb nővér bármely múltihoz pénztárosnak, ahelyett, hogy életet mentene. Kidolgoztunk egy új, igazságos bértáblát, hogy javuljon a helyzet. A régi ugyanis torz, nem honorálja eléggé sem a szakértelmet, sem a gyógyításban eltöltött időt.

Szó sincs tehát arról, hogy a bérfelzárkóztatás az egészségügyben folyamatos, ez csak propaganda.

Ha jól tudom nem is az egészségügyi kormányzatnak, hanem Orbán Viktornak írták meg a követeléseiket. Az egészségügyi tárcával nem is tárgyalnak?

Inkább ők nem tárgyalnak velünk. Ezért is írtuk meg a korábbi követelésünket még januárban a kormányfőnek. Alig telt el négy nap, máris jelezték, hogy  a novemberre tervezett béremelést előre hozzák februárra.

Ezt komoly eredménynek is elkönyvelhetnék…

Igen, de számtalan problémát ez nem oldott meg, a tényleges alapbérek még mindig alacsonyak, mint említettem sokak évek óta csak a szakmai minimálbért vagy még annál kevesebbet kapnak, pl. az alapellátásban dolgozók.

Most olvasható, hogy Romániában 3- szorosára emelték az egészségügyi dolgozók bérét. Félő, hogy azok a magyar orvosok, szakdolgozók, akik onnan jöttek ide dolgozni, ennek láttán szintén vissza mennek.

Ezért is összegeztünk újból az igényeinket, és amennyiben ezek nem teljesülnek, akkor általános sztrájk következhet. De hangsúlyoznom kell, hogy a cél nem a sztrájk, hanem az egészségügyben dolgozók helyzetének javítása.

Mit jelentene az általános sztrájk, tudják biztosítani a szükséges szolgáltatást?

Az általános sztrájk nem jelenti azt, hogy teljesen leáll az egészségügy, vagy szünetel a gyógyítás. Mi elindítottuk a sztrájkhoz szükséges eljárásokat, megfogalmaztuk a követeléseinket. Várjuk a kormányzat válaszát, aminek az érvényben lévő jogszabályok szerint március 5-re meg kell érkeznie. Utána kezdődhet az egyezkedés. Ha nem sikerül megállapodni, akkor jöhet  a sztrájk, miután a bíróság megállapítja majd a szükséges elégséges szolgáltatásokat.

Az önöknél régebbi szakszervezet az EDDSZ, de ha jól tudom, ennek a Cser Ágnes vezette szervezetnek csak sztrájkbizottsága van, s valójában ők nem csatlakoznának ehhez a munkabeszüntetéséhez.

Valóban, de nem is tehetnék, mert a kormány csak velük tárgyal, s velük már meg is kötötték a maguk megállapodását. A sztrájktörvény kizárja, hogyha egy szakszervezet egy kollektív szerződés keretében megállapodik valamiben, azzal szemben sztrájkot szervezzen. Ez a korlát ránk nem vonatkozik, minket nem köt, és ha nem tudunk máshogyan eredményt elérni, ezt az utat választjuk. Ezért írtunk levelet a kormányfőnek.

Önökkel miért nem akar a kormányzat tárgyalni, s miért ülnek le Cser Ágnessel?

Nézze, ők már 2004 óta sztrájkkészültségben vannak, de azóta nem függesztették fel a munkát.

Ha Cser Ágnes szakszervezete még mindig Medgyessy Péter, vagy Gyurcsány Ferenc ellen folytat bérharcot, akkor már értem, miért velük tárgyal a Fidesz kormány. De önökkel miért nem?

Mi 2011-ben alakultunk, egyelőre nem számítunk reprezentatív szakszervezetnek. Ámbár azt senki nem tudja, hogy manapság melyik szakszervezetnek van több tagja. Mindenesetre Cser Ágnessel tárgyalnak.

Szóval ez már az érdekvédelem és a politika határmezsgyéje. Az orvosi kamara elnöke Éger István azt állítja, hogy a sztrájktörvény megsértése nélkül már nincs mód a márciusra tervezett általános munkabeszüntetésre. Ön ezt nem tudja?

Természetesen elméletileg van rá mód, ezt mi a jogászokkal kiszámoltunk. Nyilván attól függ, milyen gyorsan tudunk megállapodni az elégséges szolgáltatásról, ami nemcsak rajtunk múlik. Nem egészen értem, hogy az orvosi kamara elnöke miért az érdekvédelemmel, s nem pedig az orvostársadalom által végzett szakmai és etikai munka színvonalával van elfoglalva.

Amikor ön azt hallja, hogy a sürgősségi osztály várójában meghalnak a betegek, vagy bármely megyeközpont kórházában bezárják a csecsemő-és gyermekosztályt, akkor ön mit gondol?

Ez egyenes következménye annak, hogy hosszú ideje nem foglalkoznak komolyan a magyar egészségügy helyzetével. Azt mindenkinek tudni kell, hogy a területen dolgozók, orvosok, ápolók elhivatottságból választották ez a szakmát, s elkötelezetten gyógyítják a betegeket. A társadalom azonban ezzel a hivatásszeretettel nem élhet vissza, különösen nem akkor, amikor a magyar szakdolgozók szinte bármikor külföldön is tudnának munkát vállalni. A legtöbben azért mennek el, mert ma már egyik napról a másikra élnek, s nem tudják kifizetni a számláikat. Ez az egész ország szégyene.

Az pedig már szakmai előírás, hogy ahol nincs megfelelő számú orvos, – ahogy Sátoraljaújhelyen mindenki felmondott, s elhagyta a kórházat – ott azt az intézményt be kell zárni. Sajnálattal állítom, hogy az orvosok és a nővérek elvándorlása miatt egyre több jól felszerelt kórházi osztály kerülhet hasonló helyzetbe.

Orvoshiány miatt hamarosan gondok lesznek a sürgősségi osztályokkal, de kevés az onkológus, a pszichiáter és a szülész is.

Akkor önök az elvándorlás ellen is sztrájkolnak?

Az embereknek tudni kell, hogy ha a magyar egészségügy helyzetén nem javít a hatalom, akkor tönkre megy a hazai egészségügy; az orvosok után az ápolónők is elhagyják az országot, vagy a szakmát, ami végzetes következményekkel is járhat. A mai drámai orvoshiányt az érzékelteti leginkább, hogy a hazai kórházakban az érszűkületet lassan csak amputációval tudják gyógyítani, hisz már olyan kevés az érsebész.

Ez olyan, mint amikor a világháborúban lefűrészelték a sérült végtagot?

Nagyjából, hisz az aprólékos érsebészi munkához műtő talán még akad, de se orvos, se műtős nincs már elég.

Felmérések szerint az egészségügyben dolgozó 100 ezer ember közel 40 százaléka tervezi a külföldi munkavállalást.

Talán ennyien nem mennek el, de ez akkor is életveszélyes helyzet, aminek sok áldozata lehet.

Sokan azt gyanítják, az állami egészségügy elhanyagolásával a kormány azt igyekszik elérni, hogy a páciensek magánkórházakba menjenek gyógyulni. Gondolja, hogy valóban ez a cél?

Ezt el lehetne érni máshogy is, nem kellene ehhez tönkretenni az állami egészségügyet. Egyébként pedig nem lehet mindent a piacra bízni. Az egészségügyi szolgáltatásért, így a gyógyszerekért már így is sokkal többet fizetünk, mint más hasonló fejlettségű országban.  De nem lehet csak a tehetős embereket gyógyítani. Ha a szegényeket nem gyógyítják, abba a gazdagok is belehalnak.

Friss elemzések szerint ma Magyarországon az állam a nemzeti jövedelemhez viszonyítva csak annyit fordít az egészségügyre, mint 2005-ben.

Pedig tudna többet is, és most nem a stadionokat említem, hanem azt az egymillió „potyautast” aki minimálbéren van bejelentve, s ez alapján fizet a társadalombiztosítást, miközben az életvitele alapján gazdag emberként él, s az egészségügyi hozzájárulása lehetne sokkal magasabb. Tehát mód lenne rá, hogy bővítsék a bevételeket, de nem teszik.

Vannak felméréseik arról, hogy a társadalom hogyan fogadja, hogy az egészségügyben sztrájkra készülnek?

Azt tapasztalom, hogy a társadalom nem csak tapasztalja, hamarabb megérti az egészségügy gondjait, mint a politika, s támogatják is a követeléseinket. De követeléseinkkel szolidárisak más érdekvédelmi szervezetek is, mert mindenki érzi, hogy végveszélybe kerülhet az egészségügy. Ezért is hirdetünk általános sztrájkot, de szeretném megismételni, nem a munkabeszüntetés a cél. Még csak nem is az a tüntetés, amelyet már meghirdettünk.

Mikor lesz sztrájk?

Azt még nem tudjuk, mert először tárgyalni akarunk a kormánnyal. Ha nem sikerül megegyezni, akkor megyünk bírósághoz, hogy állapítsa meg, az egészségügyben mi számít elégséges szolgáltatásnak – ezt teljesítenünk kell – aztán jöhet a sztrájk.

Lehet, hogy közvetlenül a választás előtt?

Egyelőre minden lehet, mi azt szeretnénk, hogy a politika komolyan vegye: az egészségüggyel nem lehet felelőtlenül játszani, mert azt tízmillió ember sínyli meg.

Orbán Viktor hazugságai

Kardos Ernő
-
0
Orbán Viktor hazugságai

Az elmúlt nyolc év legnagyobb kormányzati hazugságait gyűjtötte össze legújabb könyvében Bolgár György. Az Orbán-mesék című kötetben a Klubrádió népszerű műsorvezetője nem csak arra törekedett, hogy felidézze a kormányfő országot-világot átverő, elképesztő és káros hazugságait, de közben azt is elmeséli, hogy valójában mi történt Magyarországon a Fidesz 2010-es győzelme után. A könyv sajtóbemutatóján a Kossuth kiadó szerkesztője, Kőrössi P. József azt is elárulta, hogy a boltokban nem mindenhol kapható a kötet, máris kétszer utánnyomták, mert idő közben elfogyott.

 

Még meg sem jelent, máris sikeres a könyv, különben miért kéne utánnyomni? Ilyen nagy igény lenne az igazság kimondására?

Bizonyos értelemben igen, ámbár a mai könyvpiacon előre senki nem látja pontosan, hogy mire van igény. A világ olyan gyorsan változik, hogy nehéz előre megmondani, minek lesz keletje, minek nem. A szakemberek szerint az év elején az üzletekben sincs nagy forgalom. De ezt a könyvet mégis most kellett kiadni, mert jönnek a választások, s azt feltételeztük, talán akadnak olyan emberek, akiket érdekel, hogy mi történt velünk az elmúlt nyolc évben. A jelek szerint jól számítottunk.

Nincs olyan gyanúd, hogy a Fidesz kampánygépezete vásárolja fel a könyvedet?

Nincs. Ahhoz az kellene, hogy sok tízezer példányban vigyék a könyvet, de ott még nem tartunk. Ha azonban a Fidesz szívességet szeretne tenni nekem, ám vásárolják. Egyébként tükörként is használhatják: megláthatják magukat benne.

Az egyik hetilapban évek óta leleplezed a politika hazugságait, gondolod, hogy az emberek ennek köszönhetően tisztábban látnak?

Valóban, a gyűjtést még a 2010-es választások előtt kezdtem el, mert már akkor feltűnt, hogy a Fidesz ellenzékből milyen elképesztő hazugságokat volt képes előadni. De a most kiadott kötet nem egyszerűen „hazugsággyűjtemény”, hanem azt igyekeztem vázolni, hogy mi történt itt velünk az elmúlt nyolc évben, tehát mi a valóság.

Naponta beszélsz hallgatókkal a Klubrádióban: érzed, hogy a hazugságok leleplezése közelebb visz az igazsághoz?

Azt tapasztalom, hogy ma ez az ország teljesen kettészakadt. Ez persze közhely, de sajnos igaz, nemcsak nálunk, hanem az Egyesült Államokban, és több európai országban is. Azok az emberek, akik érdekeik, vagy hagyományaik miatt egyik, vagy másik táborhoz csatlakoznak, kifejezetten boldogok, ha elfogadhatják a legnyilvánvalóbb hazugságot is. Úgy érzik, hogy bármi igaz lehet – még az is, ami a józan észnek és az ismert tényeknek ellentmond – ha azt a kedves vezető kimondja, eszükbe sincs megkérdőjelezni.

A Klubrádióban persze alapvetően olyanoknak készítek műsort, akik a rendszer kritikusai, felismerik a mai hatalom folyamatos hazugságait, és felháborítja őket, hogy a képükbe hazudnak. De

tapasztalataim szerint az Orbán-hívők tábora is sejti, hogy folyamatosan hazugsággal etetik őket, mégis valamilyen okból úgy gondolják, hogy a vezérnek, Orbán Viktornak mindig igaza van.

Amikor leleplezed a politikai célzatból született hazugságokat, akkor a kormányzat szokott reagálni, cáfol, esetleg vitatja a tényeket, amelyekkel szembesíted az állításaikat?

Soha! Soha nem cáfolják az állításaimat. Valószínű a legegyszerűbb a hatalom számára, ha a leleplezésekről nem is vesznek tudomást. Ha ugyanis megpróbálnának vitába szállni, akkor csak újabb hazugságokba keverednének, ráadásul nekem csinálnának propagandát. Végképp el akarják kerülni, hogy engem – vagy más újságírókat – vitapartnernek tekintsenek, ezért inkább úgy tesznek, mintha nem is beszélnék a hazugságaikról.

Feltehetően bíznak abban, hogy a kormányzati propaganda úgyis letiporja az ellenérveket, a tényeket, vagy a szabad véleményt?

Ebben sajnos nem csak bíznak, de be is következett.  Tényként könyvelhetjük el, hogy nálunk a kritikát mindenhol gettóba szorították, a nyomtatott sajtóban, a rádióban vagy a televízióban is. De gettóban vannak az ellenzéki pártok a parlamentben, a másként gondolkodók is mindenhol kisebbségbe kerültek; korlátokkal, kerítésekkel körülvett helyen élünk, s ha nem változik semmi, akkor lassan elfogy az életterünk.

Azt azért tudjuk, hogy a hazugság a politikusok munkaeszköze. Sikerült rájönni, hogy a mai kormány milyen törekvések, esetleg magasztosabb célok érdekében hazudik?

Ilyet már nem tudok róluk feltételezni. Talán húsz-huszonöt éve, amikor Orbánék a liberális irányból a konzervatív felé fordultak, akkor még tiszta lehetett a szándékuk, az a felismerésük pedig reális volt, hogy szabadelvű politikával Magyarországon nem lehet többséget szerezni. Ebben az országban inkább a jobboldali értékekkel, nacionalista, vagy konzervatív alapállással lehet hatalomhoz jutni, mert erre vevő a magyar társadalom. Ebben igazuk is volt, tehát jó megérzésnek, az ő helyzetükben helyes döntésnek bizonyult.

Orbán Viktor már hatalomra jutása óta azt hangsúlyozza, hogy célja egy erősebb, büszkébb, öntudatosabb ország, amely gazdaságilag és mentálisan is stabil. Ennek érdekében épít arra az érzékenységre és a tudatunkba beépült sérelemre, hogy az ország a történelem vesztese, és bár túlélte a nemzeti katasztrófákat, egyik megszállásból jutott a másikba.

Ezt a képet akarja Orbán átfesteni a nemzeti sikerek túlhangsúlyozásával, például az áhított focisikerekkel is elsősorban a nemzeti büszkeséget táplálná. Hiszen a labdarúgás nimbusza létezett a háború előtt is, a Rákosi rendszerben nemkülönben, s ezért is gondolhatta, hogy ez a hagyomány feleleveníthető. Erre elvileg lehet politikát építeni, menet közben azonban megérezte a hatalom ízét, s rájött, hogy nemzeti jelszavakkal bármit megcsinálhat, erőszakos módon úgy irányíthatja a társadalmat, ahogy neki tetszik. Közben pedig családja és barátai megszerezhetik az ország vagyonának egyre nagyobb részét.

Ma a jó szándékból már csak az látszik, hogy Orbán Viktor a hatalom mámorában, egy személyben vezeti a pártját és az országot is. Víziójából mára csak a mohó hatalmi vágy és gőg, továbbá a börtöntől való rettegés maradt.

Mi volt számodra a legdurvább, legdermesztőbb hazugság az elmúlt nyolc évben?

Nincs ilyen, legfeljebb az ilyen kérdések dermesztőek. De a viccet félretéve minden orbitális hazugság után arra jövök rá, hogy ezt azért nem gondoltam volna. Számomra az a dermesztő és ijesztő, hogy Orbán minden kontroll nélkül képes a legnagyobb hazugságokat is előadni. Miközben nagyon jól tudja, hogy nem mond igazat, mégis megismétli egyszer-tízszer-ezerszer. Hiába írjuk le naponta, hogy hazudik, vég nélkül újrakezdi. Azt gondolja ugyanis, hogy ha sokszor ismétel valamit, akkor azt a társadalom többsége el is hiszi. És sajnos a számítás egyelőre sokaknál beválik.

Négy éve a választási kampányban még rezsicsökkentésről beszélt, s az ma már senkit nem érdekel, hogy a környező országok közül – ahol nem volt rezsicsökkentés – nálunk a legdrágább a gáz, a villany. Miért van ez így?

Nyugodtan beszélhettek rezsicsökkentésről, mert több éves pereskedés után csak most derült ki, hogy valójában mennyiért vesszük az oroszoktól a gázt, ezt ugyanis titokban tartották. Ebből könnyen kiszámítható, hogy a rezsicsökkentéssel mérsékelt ár magasabb, mint kellene. Vagyis, ha a piaci viszonyok érvényesülnek, akkor a magyar fogyasztó már öt éve olcsóbban juthatna gázhoz, s talán villanyhoz is. Ellentétben a kormány melldöngető hazug állításaival, amiket azért engedhetnek meg maguknak, mert egyszerűen nem adták ki a közérdekű adatokat. Valószínű, a magyar társadalom többségének fogalma sincs róla, hogy ez az igazság. A kormánypárti sajtó ugyanis erről még véletlenül sem ír, mert a Fidesz az egypártrendszernek megfelelő médiát alakította ki. Ebben a rendszerben még annál is jobban hazudnak, mint a szocializmusnak nevezett rendszerben. A mindennapjainkat elárasztja a nyomon követhető és cáfolható hazugságok tömege, kis és nagy ügyekben egyaránt.

A Fidesz hívei nem hiszik el, hogy Orbán Viktor kormánya félrevezeti a népet, az ellenzék viszont akkor is azt állítja, ha ez nem így van. A tények tehát nem számítanak. Ilyen körülmények között van értelme az újságírásnak?

Amíg valamennyire szabadon lehet beszélni, addig még van. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy hiába bizonyosodik be a hazugságuk, amivel katasztrófába vihetik az országot, – a többség látszólag nem hajlandó meghallani az igazságot.

Ma már sokan azt állítják, hogy ezt a rendszert választással nem lehet leváltani, erre csak egy forradalom képes. A hazugság-áradat szerinted vezethet társadalmi robbanáshoz?

Vezethet, de a szocializmusnak nevezett rendszer – Romániát kivéve – nem robbanással ért véget, pedig az valóban diktatúra volt. Tehát a jövő megjósolhatatlan.

Ha a társadalom megelégeli a helyzetet, akkor az is járható út, ha a nem tisztességes, de részben szabad választáson a szavazók azt mondják: elég volt, bárki jöhet, csak ezek ne!

De azt nem tudjuk, hogy ez mikor következik be, az emberek meddig legyintenek az aljas hazugságokra, az egészen pofátlan korrupcióra. Megjósolhatatlan, hogy a magyarok meddig tűrik, hogy az a rendszer, amelyben élnek, teljes mértékben hazugságokra épül.

A Fidesz csak az ellenzék összefogásától fél

Kardos Ernő
-
0
A Fidesz csak az ellenzék összefogásától fél

Nyílt levelet írt Elek István Vona Gábornak, mert a közíró attól tart, hogy ha az ellenzék összefogás nélkül indul a választásoknak, akkor borítékolható a Fidesz kétharmada. Ha viszont létrejön a legszélesebb választási koalíció, akkor a Fidesz legyőzhető, akár kétharmaddal is. Elek egyébként választási útitervet is csatolt a leveléhez. Ebben részletesen leírja, hogy villámgyors megállapodásra kéne jutni Orbán rendszerének megbuktatására, szükség lenne egy közös minimumprogramra, továbbá minél több helyen, de legalább 79 kerületben közös jelöltet kellene állítani.  A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Elek Istvánt a Vona Gábornak írt leveléről, annak fogadtatásáról kérdeztük.

Elek István

Miért csak Vona Gábornak, s nem az ellenzéki pártok teljes vezérkarának címezte a választási összefogásra felszólító levelet?

A Jobbik elnökének írt levelem csak egy állomása annak a nyomásgyakorló akciónak, amit korábban elkezdtünk. Néhány hete tekintélyes véleményformálók, közöttük Ángyán József, Ferge Zsuzsa, Jeszenszky Géza, és Vásárhelyi Mária, tehát igen széles szellemi koalíció szólította fel az ellenzéki pártokat a választási együttműködésre. Úgy gondoljuk, hogy még a kampány előrehaladott állapotában is van lehetőség arra, hogy az aránytalan választási rendszer logikáját a megalkotói, tehát a Fidesz ellen fordítsák az ellenzéki pártok. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy minél több egyéni választókerületben, de legalább 79-ben történjen koordinált jelöltállítás. Elsősorban azon pártok együttműködésére gondoltunk – a Jobbiktól a Demokrata Koalícióig –, amelyeknek van kimutatható támogatottsága, és rendszerváltozásban gondolkodnak.

Az együttműködésre való felszólítás mellett elkészítette és nyilvánosságra hozta a kormányváltás komplett menetrendjét, de maradt még idő ennek megszervezésére?

Ha szűken is, de van elég idő, csak szándék kéne.

Azért van kulcsszerepe a Jobbiknak, mert a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint az ellenzéki pártok között ők relatív előnyben vannak.

Ezért náluk a legnagyobb az önáltatás kísértése, hogy kényszerhelyzetben a kormányváltást akaró választók az ő jelöltjeiket fogják a parlamentbe juttatni. A Vona Gábornak írott levelemben arról próbáltam a pártelnököt meggyőzni, hogy ez naivitás. A választás kényszere ugyan jelenthet számukra néhány plusz mandátumot, de abban reménykedni – a mai népszerűségi adatok mellett –, hogy ebből építkezve meg tudják előzni a Fideszt, az végzetes naivitás. A Jobbik ugyan vezet néhány százalékkal az ellenzék többi pártja előtt, de a kormánypártoktól húsz százalékkal le vannak maradva, amit egyedül behozni képtelenség. Ezért címeztem a levelem Vona Gábornak, hisz az első lépést az együttműködésre neki kellene megtenni.

Ráadásul valamilyen hajlandóságot az összefogásra a többi párt részéről már lehetett tapasztalni, hiszen van részleges kooperáció az MSZP és a DK között, lebegtet megegyezést az LMP és a Momentum is. Eddig leginkább a DK és a Jobbik zárkózik el az egymással köthető megállapodástól.

Azt írja, hogy az összefogást sürgető százezrek nevében írja a levelet, de ha jól tudom, ilyen közvélemény-kutatás nem készült. Miből gondolja, hogy tényleg szívesen látnának az emberek egy ilyen széles összefogást?

A jelenlegi felmérésekből is kiderül, hogy a már pártok mellett elkötelezetteken túl százezrek vagy inkább egymillió ember szeretne még kormányváltást Magyarországon, de eddig nem tudtak választani a meglévő pártok közül, vagy azért passzívak, mert nem látják a kormányváltó potenciát a választásra készülő pártok között.

Nyilván felbecsülhetetlen a kockázata annak a döntésnek, ha Vona Gábor együttműködést kezd a baloldal pártjaival, mert a Jobbik könnyen elvesztheti a támogatóit. Nem túl nagy ez a veszély?

A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a párt szavazói már előbbre járnak, mint a pártvezetés, ők már barátkoznak az együttműködéssel. A Jobbik szavazóinak harmada – a baloldaliak negyven százaléka – azt mondja, hogy a kormányváltás érdekében hajlandó lenne átszavazni; tehát Jobbikos szavazók készek baloldali jelöltre szavazni, s a baloldal is hajlik a Jobbik támogatására. Történik mindez akkor, amikor a Jobbik, és a többi ellenzéki párt vezetői épp ennek ellenkezőjét igyekeznek szuggerálni saját híveiknek; azt állítva, hogy külön indulva van esélyük a sikerre, van remény a győzelemre.

Ha viszont megtörténne a koordinált jelöltállítás, akkor onnantól számítva minden kampánycsapatnak az lenne az érdeke, hogy a Fidesz megbuktatásának közös lehetőségét hangsúlyozza. Ebben az esetben a kormányváltás híveinek szavazási hajlandósága megsokszorozódna, ami előfeltétele az ellenzéki győzelemnek.

Ugyanis a Závecz Research legfrissebb kutatása is 500 ezer olyan kormányváltást akaró szavazót tart nyilván, aki ma passzív, azt gondolja, nincs miben reménykedni, tehát nem menne el szavazni. Ha viszont hihetnének a kormány megbuktatásában, akkor ez a tömeg ott lenne a szavazófülkében.

Azt írja, hogy a pártok nem képesek felismerni az elemi érdekeiket. Biztos ebben, hogy a pártoknak nem az az érdekük, hogy bekerüljenek a parlamentbe, s elég pénz kapjanak?

A pártoknak fontos, hogy jól szerepeljenek, de a hatalom pénzügyi, média- és egyéb fölényét látva az ellenzék vezetői némiképp elbátortalanodtak. De valamennyien a kormányváltásról beszélnek, rendszerváltást akarnak, s erre ösztönzik őket a választók is. Ezért azt gondolom, hogy mi, választópolgárok, egykori vagy mai párttagok, függetlenek, civilek a társadalmi megrendelés megfogalmazói lehetünk, és a mai helyzetben az a lehetőségünk, hogy nyomást gyakoroljunk a pártelitekre.

Ezért szerveződnek különféle csoportok, köztük a V 18, a Közös Ország Mozgalom, vagy a Viszlát kétharmad, s mi is elindítottunk egy társadalmi mozgalmat 1 jelölt  a változásért néven.  Remélhetőleg ezek a csoportok egymással is egyre erősebben együttműködnek, s ha a pártok a választási kerületekben március 5-ig a szavazóiknak nem mutatják fel közös jelöltjüket, akkor ennek a szélesedő társadalmi mozgalomnak kell ezt a feladatot felvállalni.

Ön, aki aktívan politizált, pontosan tudja, hogy egy ilyen elméleti fejtegetés a gyakorlatban nagyon kockázatos, még akkor is, ha a vége lehet választási győzelem is.

Aláírom, a pártvezetők az egyéni jelöltek koordinálásában megnyilvánuló széles összefogással kockázatot vállalnának, ehhez nem is csak önkorlátozásra, kompromisszumkészségre, hanem egyenesen államférfiúi bölcsességre volna szükség. Viszont ha az eredménye a választási győzelem, a pártok még szűk anyagi szempontból sem járnának rosszul.

A legfontosabb azonban, hogy morális szempontból, a közjó, Magyarország üdve szempontjából helyes lépés lenne a rendszerváltó koalíció létrehozása. Nem négyéves ciklusra kéne készülni, hanem csupán egy- másfél évre, ami alatt helyreállítható a jogállam, a hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok demokráciához illő rendszere.

A független intézmények megszabadíthatók a pártkatonáktól. Megtörténhet az ipari méretű korrupció kapcsán elengedhetetlen elszámoltatás.  És megszülethetnek azok a fontos döntések szociális-, egészségügyi-, oktatási- és környezetpolitikai kérdésekben,  amik által sok millió embernek érzékelhetővé válna az új rendszerváltás értelme.  Egy ilyen program végrehajtása az egymástól politikailag nagy távolságra lévő pártokat is közelebb hozhatná egymáshoz. És alapul szolgálhatna a megújuló demokráciánk konszolidációjának.

Ez azért is fontos lehet, mert a Jobbikkal való kormányzás a baloldal számára is őriz kockázatokat. Mindenesetre ön szerint Vona Gábor kampánynyitója pontosan olyan volt, mint egy jobbközép néppárté.

A Jobbik minden kétséget kizáró módon a közép felé tart, korábbi jellemzőiből sok mindent levetkezett.. A kampánynyitón egy demokratikus párt, egy jobbközép néppárt programját hallhattuk.

Arra ösztökélném tehát a feleket, hogy a korábbi élményeik helyett koncentráljanak a mára, s kölcsönösen arra figyeljenek, amit a politikai ellenfeleik és ugyanakkor sorstársaik ma képviselnek. Ez visz előre.

Ha ugyanis az ellenzéki pártok programjait megnézzük, akkor világossá válik: viszonylag könnyű lenne egy rendszerváltó közös nevezőt létrehozniuk.

Az összefogás másik nagy előnye lenne, hogy javíthatná a választási részvételt. Ha ugyanis 70 százalék felé emelkedne a szavazók száma, akkor az egy radikális fordításhoz is elég lenne. Ugyanis a mai aránytalan választási rendszer alkalmas arra is, hogy az ellenzék erejét sokszorozza meg. Tehát a mérleg nagyot tud billenni, nagyot nyerhet a Fidesz is, de az ellenzék is képes ugyanerre.

Mi történik, ha a versengő felek, Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc és a többi pártvezér nem ülnek egy asztalhoz?

Ha az eddigieken kívül sehol nem történik meg a koordinált jelöltállítás, akkor garantáltan ismét kétharmados többséget szerez a Fidesz-KDNP koalíció. A Jobbik néhánnyal bővítheti a mandátumainak számát, egyébként pedig a teljes ellenzék statisztaszerepben ülhet a parlamentben, a mainál is rosszabb körülmények között.

Miközben összefogásra ösztökéli a pártokat, van-e visszajelzése arról, hogy két hónappal a választás előtt legalább elgondolkodnak a kezdeményezésükön?

Benyomásaim vannak csupán. Azt látom, hogy minden ellenzéki párt vezérkara kampány üzemmódra kapcsolt, az ajánlásgyűjtés kezdetén már és még nincsenek abban a lélektani helyzetben, hogy nagy elhatározásokra jussanak. De azt is érzem, hogy nem bánnák, ha a társadalmi nyomás erősödne, ha a szavazók hangosabban követelnék az együttműködést. Amit egyelőre elhárítanak, de egyre kisebb meggyőződéssel, és meggyőző erővel.

Gondolom, hogy a Fidesz tudatában van annak, hogy külön indulás esetén mindenkivel elbánik, de az összefogás megbuktathatja.

A Fidesz valóban csak az ellenzéki összefogástól fél, ámbár az például sokat segít a választási együttműködés létrejöttében, hogy az utcai plakátokon a teljes ellenzéket átölelteti Soros Györggyel. Az igazi válasz az lenne, ha az ellenzék megmutatná – hogy Sorostól függetlenül -, az ország érdekében képes az összefogásra. Ez kétség kívül a Fidesz bukásával járna.

„Aki alszik a demokráciában, az diktatúrában ébred”

Kardos Ernő
-
0
„Aki alszik a demokráciában, az diktatúrában ébred”

Összegyűjtötte az induláshoz szükséges aláírásokat Magyar György ügyvéd, aki a siófoki civil jelöltek kezdeményezésére indult a választásokon, de támogatja a szocialista párt, a DK és a Párbeszéd is. A 68 éves jogász a Független Hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy különösen fontosnak tartja a hétvégi, hódmezővásárhelyi polgármester választást, amelyen az összefogás eredményeként egyetlen ellenzéki indul a Fidesz jelöltjével szemben. Ha a demokratikus oldal győz, akkor jó esélyt jelenthet az ellenék áprilisi győzelméhez is.

 

Ügyvéd úr, mikor megbeszéltünk a telefoninterjút, akkor azt mondta, hogy egy személyes találkozóhoz legalább egy hetet kell várni. Ennyire elfoglalt?

Igen, mert védőbeszédre készülök egy súlyos bűnügyben, aztán jön néhány Quaestor-károsult, este pedig a veronai baleset hozzátartozói. Majdnem minden napom ennyire zsúfolt, ezért ajánlottam a telefonos interjút.

Ha reggeltől késő estig jogászként dolgozik, mikor lesz ideje politikusként támogató aláírásokat gyűjteni?

Kapok segítséget, nekem az országban elsők között gyűlt össze az összes szükséges támogató aláírás. Ugyanis engem aktív siófoki civil csapat jelölt, s 24 órán belül le is adjuk majd a támogató íveket.

Igazán gyors, de egy belvárosi ügyvéd miért a Balaton partján indul a választáson?

Szerelemese vagyok a környéknek, s a fejlődésért már eddig is mindent megtettem, nem véletlenül lettem ott díszpolgár is. Ismerem és szeretem a helyieket, pártállástól függetlenül.

Gondolom, önnek is akkor lesz jó esélye a győzelemre az egyéni kerületében, ha csak a Fidesz jelöltjével kell megküzdeni. Önt valamennyi ellenzéki párt támogatja?

Civilek ajánlottak, de támogatnak a szocialisták, s remélem, ha nem is nyíltan, de valamennyi párttal együtt tudunk majd működni. A hallgatólagos támogatásra azért is szükség van, mert a Jobbik nem vallhatja be, ha együtt akar működni a régi szocialista párt reprezentánsaival. De se az LMP, se a mi civiljeink sem büszkék arra, hogy a gyengülő baloldal pártjai állnak a hátuk mögött. Ugyanakkor ez ma érdektelen, leginkább a magyar választók és az ország érdeke számít, tehát meg kell buktatni a Fidesz-kormányt.

Itt azonban még nem járunk, ma még minden ellenzéki párt „fitogtatja az erőtlenségét”, vagyis szeretne ugyan önállóan indulni, de valójában csak fuldoklik, mert nincs se esélyes jelöltje, se sajtója, s persze elég támogatója sincs. Ráadásul

óriási csapdák vannak a választójogi törvényben, a hiedelemmel ellentétben nemcsak az első forduló megszűnése okoz gondot, hanem az is, hogy a pártok önzésből nem támogatták a civilek előválasztási kezdeményezését.

Pedig, a nulladik választási forduló feldobta volna a hiteles ellenzéki szereplőket, akkor ma közelebb lehetnénk a győzelemhez.

Sokszor felvetődik, hogy vajon a szavazók fogják a pártok együttműködését kikényszeríteni?

A szívemmel és az agyammal magam is ezt kívánom, de azt látom, hogy a választók nagy többsége fél. Az is, aki a hatalmi hierarchia része, s nyilván az ellenzéki szavazó is tart az egzisztenciális bizonytalanságtól. Ez

a félelem pont elég ahhoz, hogy a Fidesz által összerakott feudális rendszerben a hűbéri világ inkább az erő oldalát támogatja. Pedig az emberek már váltanának, a félelem azonban nagyon nagy úr.

Egyik nyilatkozatában idézte Goethe egy fontos mondatát, mely szerint „ha valaki a demokráciában alszik, az diktatúrában ébred”. Lehet, hogy későn ébredünk?

Talán még nem. Azt akarom üzenni a választóknak, hogy ne aludjanak, mert a diktatúra már karnyújtásnyira van. Ha még egyszer hatalomra kerül a Fidesz, akkor négy év múlva már késő lesz felállni a karosszékből, mert addigra már biztosan diktatúra lesz. Egyértelmű ugyanis, hogy a magyar választási rendszer torz, elsősorban a győztest preferálja, már 40 százalék körüli győzelemmel kétharmados többséget lehet szerezni a parlamentben. Ezen kívül nyomatékosan felhívom a figyelmet az átszabott választói körzetekre.

Jól tudjuk, hisz Kövér László elismerte, hogy kicsit bűvészkedtek, amikor a körzethatárokat átrajzolták. Erre gondol?

Csak konszenzussal lett volna szabad a választói körzeteket átalakítani, ahogy a rendszerváltás idején. Ehelyett azonban a Fidesz a nyers politikai érdekeinek megfelelően módosították a határokat. Csak egy példa, de ez mindenhol érvényes: a „piros” Csepelhez hozzácsaptak egy kis „jobbos” területet. Így lett 176 választójogi körzet helyett 106, miközben 70 körzet egyszerűen eltűnt Magyarország térképéről. De nem a kisebb parlament volt a cél, ahogy mondták, hanem azt akarták, hogy a piros helyett a narancssárga legyen az uralkodó szín az ország politikai térképén.

Az ellenzék köreiben pedig a pártfinanszírozás is komoly zavarkeltésre ad lehetőséget, hisz a pártok csak abban az esetben kapják meg a kilátásba helyezett 600 milliós választási támogatást, ha mind a 106 körzetben indítanak jelöltet. Ha a szövetségkötések érdekében a képviselőik felét visszaléptetnék, akkor a pénznek is csak felét kapják meg, tehát a 300 milliót, vagy annál is kevesebbet. Sok esetben ez áll az együttműködés hiánya mögött, ezt választóként is látni kell.

Tehát nagyon sok pénztől eshetnek el a pártok, ami a megszűnésükhöz vagy meggyengülésükhöz vezethet. Miközben Mészáros Lőrinc kezeiben az 1 milliárd forint olyan csekély összeg, hogy az adóhivatalnak elfelejtette bevallani. Semmi baja nem lett.  Ennyire lejt a pálya?

Még a diktatúrákban sem merik saját emberüket olyan kivételezett helyzetbe hozni, mint nálunk Mészáros Lőrincet. Emlékszem, azt is nagyon nehezen nyelték le a választók, hogy létezik egy Simicska Lajos nevű oligarcha, aki milliárdos közbeszerzések állandó nyertesének számított. Ma viszont már nem is egy, hanem sok oligarcha van, amit az emberek már kezdenek tudomásul venni. Mindez olyan természetessé vált, mint ahogy a nap reggel kél, este pedig nyugszik. Ez komoly baj!

Épp ezért rágódunk a kérdésen, hogy demokráciának tartható-e még az a rendszer, amely egypárti alkotmányra cseréli a konszenzussal elfogadottat, saját érdeke szerint módosítja a választási törvényt, s a kampányával az egész országot félelemben tartja?

Ma már alig, hisz a hatalom elpusztította az ellenzéki sajtót, háborút indított a civilek ellen, az uniót közös ellenségnek állítja be, aki ellen harcol, de a pénzét elfogadja; vagy itt van Tiborcz István, a miniszterelnök veje, ő a magyar városok vezetőivel összejátszva nyúlja le az unós milliárdokat. Ez  már jogsértő, mert  a közpénz soha nem veszíti el közpénz jellegét, akkor sem ha magánzsebekbe vándorol.

Ezek után ön is a közélet szereplője szeretne lenni?

De csak azért, mert ügyvédként nem bírom elviselni, hogy így megalázzák a jogot.

Megölték a jogállamot, a jog uralmát a politika uralma vette át, ez szégyen és gyalázat!

Különben nem lenne csoda, ha a Siófokon önt még a Jobbik is támogatná, hisz több ügyben feltűnt, mint Simicska Lajos védője, akiről közismert, hogy támogatja Vona Gábor pártját. Emiatt a többi ellenzéki párt nem fordul el öntől?

Normális emberek belátják, hogy nekem az ügyvédi munka a hivatásom. Ahogy egy sebészorvos megoperálja az elítélt gyilkost, vagy gyógyítja a tőle idegen párthoz tartozókat is, akkor egyértelmű, hogy én sem vizsgálhatom klienseim politikai nézeteit. Ráadásul nem Simicska Lajos személye a lényeges, hanem az a rendszer, amely meg akar semmisíteni egy olyan céget, amelynek 25 évre szóló, tartós szerződése van a fővárossal. Viszont politikai bosszú miatt, a jogot megerőszakolva fel akarják bontani ezt a szerződést. Jogászként én arra esküdtem, hogy a jog uralmát szolgáljam, ezért viszem Simicska Lajos, Demszky Gábor, és mások, vagy uram bocsá’ a gyilkossággal gyanúsítottak ügyeit, vagy képviseltem a vörösiszap katasztrófa károsultjait.

Ha már Simicska Lajos szóba került: elárulná, hogy a Mahir City Poster plakáthelyein megjelenik újra a Jobbik „Ti dolgoztok, ők lopnak” kampánya, vagy Simicska is a Fideszt hirdeti majd?

Ha lennének is információim a cégről, annak közlésére nem vagyok feljogosítva, ez ugyanis az ügyvédi titok körébe tartozik.

Már ügyvédként is keményen kritizálta, ahogy a Fidesz átírta az alkotmányt, illetve felborogatta a köztársaság egész jogi rendszerét. Gondolja, hogy egyszerű többséggel helyreállítható a demokrácia?

Az előbb már szóba került, hogy aki a demokráciában alszik, az diktatúrára ébred. Ha megszilárdul a szépen fejlődő diktatúra, akkor a jogrend helyreállítására már nincs lehetőség. Tehát amíg nem érjük el az önkényuralom fejlettebb formáit, addig kell a helyzeten változtatni. Erre látok reményt, mert a független intézményeket – az alkotmánybíróságot, a számvevőszéket, a nemzeti bankot és az ügyészséget – már bedöntötték ugyan, de a törvényhozás és a bíróság még lehet szabad. Ha az ellenzék megnyerné a választást, akkor a jogalkotás még meg tudja állítani a diktatúrát, s akkor még vissza lehet térni a demokráciához.

Ezért hagyja ott a jól jövedelmező ügyvédi pályát?

Igen, ezért kezdtem el már korábban is politizálni. Most 68 évesen – kicsit talán patetikusan hangzik -, komolyan gondolom: a hazámért, s természetesen az unokáim jövőjéért akarok most ringbe szállni, mert újabb négy év múlva már biztosan késő lesz. Azért érthetetlen számomra az ellenzék, közte az LMP, a Momentum és az Együtt kooperáció ellenes politikája. Hiába reménykednek, újabb négy év múlva ugyanis itt már masszív diktatúra lehet, nem pedig szabad választás. De az ellenzéki összefogás főpróbája lesz most a hétvégén hódmezővásárhelyi polgármester-választás – ahol nem állítanak egymásnak versenytársat – le tudjuk győzni a Fideszt. Ha sikerül, akkor megvan a recept az okos összefogásra, s ez adhat esélyt az áprilisi választásokra is.

Ön az egyik legismertebb büntető ügyekkel is foglalkozó ügyvéd, s nyilván jól tudja, hogy a Fidesz úgy jutott milliárdokhoz, hogy annak megteremtette a törvényi hátterét, gondolok például a letelepedési bizniszre. Így aztán kérdés, hogy felelősségre lehet-e vonni az elmúlt nyolc év tetteseit?

A dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni. Ügyvédként elfogadhatatlannak tartom a visszamenőleges hatályú törvényeket, vagy a személyre szabott jogalkotást, illetve a korrupciót.  Ezeket elévülhetetlen bűncselekménynek kell minősíteni, hivatali visszaélés vagy ne adj isten, bűnüldözés helyett bűnpártolás merülhet fel. Pusztán politikai akarat és jogi technika kell hozzá.

Nem szabad másra várni, Európa ezt a súlyos problémánkat nem tudja helyettünk megoldani, nekünk kell nekigyürkőzni! Időben kéne felébredni…!

„Orbán és bandája nem véletlenül verte szét a jogállamot…”

Kardos Ernő
-
0
„Orbán és bandája nem véletlenül verte szét a jogállamot…”

A magyar kormánykörök meglehetősen idegesen reagáltak az Európai Csalás Elleni Hivatal nyilvánosságra került jelentésére. A gyanú szerint Orbán Viktor veje, Tiborcz István bűnszövetkezet szervezése révén juthatott milliárdokhoz. A szenzáció a világlapok vezető témája is lett, a New York Times egyenesen címoldalon tálalta a magyar kormányfő családjának korrupciós ügyét. Viszont Lázár János igyekezett minden felelősséget a mára kormányellenséggé vált, de az eset időpontjában még Fidesz szekértolójának számító Simicska Lajosra kenni. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Bokros Lajos szerint az Európai Unió kezdeményezni fogja a bűnösök felelősségre vonását. A MOMA elnöke szerint minden egyes nap, amivel Orbán Viktor uralma hosszabb lesz, tovább löki az országot a szakadék felé.

 

Gondolja, hogy a kormányfő családja elleni nyomozás elől korábban kitérő hatóságok immár rákényszerülnek a helyzet tisztázására?

Ha a hazai hatóságok nem végzik el a dolgukat, az komolyan befolyásolhatja a közelgő választások kimenetelét. Az embereknek elegük van a szemérmetlen, állami korrupcióból, a felülről működtetett bűnszövetségből.  Ezen túl az uniós intézmények később újabb eljárásokat kezdeményezhetnek a magyar kormány ellen. Ezek a vizsgálatok az áprilisi választások előtt már nem zárulhatnak le, ugyanis a csalás elleni hivatal lehetősége kimerül abban, hogy a nyomozásuk lezárása után értesítette a magyar vádhatóságot.  Ha a magyar nyomozó hatóságok megtagadnák a feladatuk elvégzését, akkor az unió vezetése komoly lépésekre szánhatja el magát. Azt nem kéne megvárni.

Tételezzük fel, hogy nem nézik tétlenül, ami nálunk történik, de vajon milyen lehetőségei lehetnek az Európai Uniónak?

Amennyiben világossá válik, hogy egy állam olyan bűnszövetkezet fogságába került, amely visszaél a nyugati adófizetők pénzével, akkor eljárást indíthat az adott ország kormánya ellen. Ne felejtse el, hogy itt olyan törvénysértések történtek, amelyek az európai mellett a magyar jogot is sárba tiporják. Ezek után az unió megvonhatja azt a támogatást, ami Magyarországnak jelenleg jár.

Tudni kell, hogy az állami beruházások 80 százalékát az európai pénzekből finanszírozzák. a 2020-ig járó pénzügyi keretből származó alapoknak a túlnyomó többségét a magyar büdzsé már megelőlegezte. Ha ezek a pénzek nem folynak be az unió költségvetéséből, akkor az összeg a hazai költségvetési deficitet fogja növelni. Szétszakadhat a magyar államháztartás, vagy csődbe is, ez lehet a hosszú távú következmény.

Rövidtávon veszélybe kerülhet az uniós tagságunk, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy az európai parlament néppárt-családja, közte Angela Merkel pártja elviselné, hogy Magyarország kormánya a bűnszövetkezetként működjön.

A magyar kormányfő vejének ügyével, az Elios több tízmilliárdosra tehető visszaélésével, illetve annak gyanújával már a New York Times is címoldalon foglalkozik, s persze a többi világlap is. Gondolja, hogy ezek után a magyar ügyészség képes majd a nyomozás megtagadására?

A magyar ügyészség Polt Péter vezetésével mindenre képes, jogi értelemben. Ha úgy dönt, hogy nincsenek nyomok, vagy nem történt bűncselekmény, akkor gyanú esetén is megtagadják a nyomozást. Még akkor is, ha az egész ország rendőrért kiált, ahogy számos esetben megtörtént. Sokszor leírtam már, hogy Orbán és bandája nem véletlenül verte szét a jogállamot. A Fidesz önkényuralma a jogállam felszámolását pont azzal kezdte, hogy akadályozta és felszámolta a nyomozóhatóságok függetlenségét, és az igazságszolgáltatás pártatlanságát. Megszüntette a sajtószabadságot, s igyekszik megfélemlíteni, szétverni a civil társadalmat. Így ugyanis nincs semmiféle korlátja a bűnszövetkezet aljas hatalmának.

Épp a demokrácia visszaállítását szolgálta volna az ön által javasolt 500 napos program, amely azt feltételezte, hogy valamennyi párt – közte a Jobbik – közös listán igyekszik legyőzni Orbán Viktort. Ha ez megtörténik, akkor a fékek és ellensúlyok visszaállítását követően új választást írnak ki.

Sajnos, az 500 napos programot a pártok figyelmen kívül hagyták, egyetlen ellenzéki párt sem reagált rá. Pedig közösen visszaállíthattuk volna a jogállam minimumát; újra normálisan működhetett volna az ügyészség, a bíróság, a sajtó és a civil világ. Ezen túl, a terv konkrét lépéseket tartalmazott a szegénység felszámolására, mert Magyarország az elmúlt nyolc évben leszakadt már a kelet-európai szomszédjaitól is, s reménye sincs arra, hogy a nyugathoz felzárkózzon. A program fontos pontja volt a korrupció elleni küzdelem, aminek fontosságát az OLAF jelentés különösen aláhúzza. Amikor a korrupció a legmagasabb hatalmi szinten dühöng, amikor maga az állam szakmányban dézsmája a közös vagyont, akkor legalább Románia szintjére kellene eljutni, ahol a korrupció ellenes ügyészség ezer politikus után nyomozott, ezek közül százat börtönbe is küldött, közöttük miniszterek is akadtak. Valami hasonlóra nekünk is szükségünk lenne. Ezen kívül persze meg kéne változtatni a választási rendszert is, mert a jelenlegi egyfordulós: csalásokra ad lehetőséget, az ellenzék jogai folyamatosan csorbulnak. Végül abba kellene hagyni a kiszerű, nevetséges szabadságharcot az unió ellen. Az Orbán kormány ugyanis pont azt a kezet harapja, amely pénzt ad az államcsőd elkerülésére. Ezt a programot a választások után összeálló ellenzéki szövetség még meg tudná valósítani.

Figyelemre méltó Mellár Tamásnak az a nyilatkozata, hogy ha nem az ellenzék győz – amire ma jó esély van – akkor a Fidesz úgy is belebukik a következő kormányzásba. Egyetért?

Miután a magyar nemzet az elmúlt nyolc évben szánalmas állapotba került, ezért a demokratikus ellenzék kötelessége, hogy harcoljon a gonosz, az erkölcstelen, és tolvaj önkényuralom leváltásárét. Minden egyes nap, amivel Orbán Viktor uralma hosszabb lesz, tovább löki az országot a szakadék felé, s nehezebbé teszi a zsákutcából való kilábolást. Ez előbb-utóbb biztosan elkövetkezik, de nem mindegy, hogy mikor.

Viszont a jelenlegi mandátumbecslések szerint kicsi az esély a kormány megbuktatására, mert politikai megfontolások miatt a Jobbikkal a demokratikus baloldal nem akar együttműködni.

Amíg lehet, az együttműködés lehetőségét az utolsó pillanatig nyitva kell hagyni, mert az országnak elege van abból az önkényuralomból, amely szétveri a nemzet egészségét. Megmérgezi, gyűlölettel telíti a lelkeket, szétveri a társadalom szolidaritását. Ilyen körülmények között az utolsó pillanatig az a kötelessége minden hazafinak, hogy a demokratikus erők egységéről, szövetségéről beszéljen.

A szövetségről könnyű beszélni, de nehéz megkötni. Ön is hiába tárgyalt a Demokratikus Koalícióval vagy az Szocialista Párttal négy hónap alatt semmiben nem állapodtak. Ön azt mondta, hogy átverték, partnerei pedig azt, hogy hiába hívták ön a listára nem ment. Így sokra nem mennek… nem gondolja?

Partnereim a saját listájukra személy szerint csak engem, s nem pártomat akarták felvenni, de én nem keresek munkát. Mi konzervatív, jobbközép irányba haladó, szabadságelvű, nemzeti ihletésű párt vagyunk, amelynek önálló erőként helye volna a magyarországi politikai palettán. Tehát a baloldali pártok ajánlata akkor lett volna számunkra elfogadható, ha néhány kerületben saját nevünk, pártlogónk alatt a demokratikus baloldal támogatja a mi egyéni jelöltjeinek. Ilyen ajánlat nem érkezett, a megállapodás így lehetetlenné vált.

Közös lista fel sem vetődhetett, hisz akkor 10 százalékot kéne elérniük, amire kicsi az esélyük.  Vagy erre nem is gondoltak?

Dehogy, hiszen látjuk, hogy milyen mértékben küszködik az MSZP és a Párbeszéd a közös teljesítményért, hisz ők bevállalták az említett 10 százalékot, ami elég kockázatos. Viszont ha a teljes ellenzék hajlandó lett volna közös listát állítani, akkor abban a pártom, a Modern Magyarország is részt vett volna, de azt mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármely baloldali párt listájára „felkéredzkedjünk”. Az erre való ajánlat ugyanis nem ajánlat.

 De a koordinált indulás elvileg még lehetséges?

A legutolsó pillanatig nem zárjuk ki egy tisztességes megállapodás lehetőségét.

Ha nem lesz ilyen, akkor hogyan indulnak a választáson?

Erre majd csak akkor tudok válaszolni, amikor 35 képviselő-jelöltünk túl lesz az aláírásgyűjtésen, ami elkezdődik hétfőn. Utána lehet szó bármiféle egyezkedésről, ugyanis az utolsó pillanatig mindenki visszaléphet a másik javára.

Figyeli a közvélemény-kutatási adatokat?

Nem, és nem is bízom bennük. Arra fogok koncentrálni, hogy valamennyi jelöltünk összeszedje a szükséges ajánlásokat, s azután, ha van még készség a baloldal egyes pártjai részéről, akkor nyitottak vagyunk a tárgyalásra. Egyébként pedig igyekszünk a legjobban szerepelni a választásokon.

1...91011...1510. oldal a 15-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan