Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

2018 legjobbjai (szubjektív) – A nagygéci Bözsi néni levele Orbán Viktornak

Drága Orbán elvtárs, biztosan tetszik rám emlékezni, Bözsi néni vagyok, Nagygécről. Az az idős asszony, akit tavaly májusban meg tetszett látogatni. Nagyon örültem akkor az Orbán elvtárs látogatásának, mert tudtam, oka van annak, ha egy olyan magas rangú ember, mint amilyen az Orbán elvtárs, meglátogat egy olyan semmi kis öregasszonyt, mint amilyen én vagyok.

És tényleg oka volt neki, hogy ide tetszett jönni hozzám. „Év végén, ha úgy vannak a számok, akkor emelek megint.” Ezt mondta akkor nekem Orbán elvtárs, a saját két fülemmel hallottam. S tényleg olyanok lettek, tetszett is emelni. Még Erzsébet-utalványt is tetszett adni karácsony előtt, annak is nagyon örültem.

Most meg nem örülök, mert idén nem kapok Orbán elvtárstól Erzsébet-utalványt. Ezt onnan tudom, hogy ugye mindig nézem a kormányinfót, ami teli van érdekességekkel. Ott mondta a Gulyás Gergely miniszter, hogy a nyugdíjasok idén már kaptak a ajándékot a kormánytól, húsvét előtt is volt Erzsébet utalvány.

Értem én, hogy ajándék csak egyszer jár, de azért, megmondom az őszintét Orbán elvtárs: csalódott vagyok. Nem mintha rá lennénk szorulva mi nyugdíjasok, elvagyunk valahogy Erzsébet-utalvány nélkül is. Még soha nem volt ennyire jó nyugdíjasnak lenni Magyarországon, a nyugdíjunk követi az inflációt, és ha most megint úgy lennének a számok, mint tavaly a választás előtt voltak, akkor biztosan emelne nekünk az Orbán elvtárs. De hát most csak az államtitkárok és a képviselők fizetésének emelésére futotta, azokból ugye nincs annyi, mint nyugdíjasból. Sokan vagyunk, tudom, nézze el ezt nekünk, Orbán elvtárs. Megannyi éhes száj.

Én mindig egyetértek azzal, amit Orbán elvtárs mond, csak amikor valamikor a kilencvenes évek elején azt tetszett mondani, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét, az nekem nem esett jól. De a többi öreggel együtt én is elfelejtettem, mert a mi fejünk se káptalan.

Nem is rabolnám az Orbán elvtárs drága idejét, ezért rátérek arra, hogy miért vagyok csalódott. Tényleg nem hiányzik nekünk nyugdíjasoknak idén karácsonykor az Erzsébet utalvány, mert megvan mindenünk, nem szenvedünk hiányt semmiben. De akkor mondja meg nekem Orbán elvtárs, nekem, a nagygéci Bözsi néninek: ha most nem kapunk a kormánytól Erzsébet-utalványt, akkor honnan fogjuk tudni, hogy a legközelebbi választáson melyik pártra kell szavazni?

Maradok tisztelettel, a nagygéci Bözsi néni

2018 legjobbjai – Miccsináltál 30 éve, picinypofám?

„30 éve is így mentem, jövő héten is így fogok menni!” Ezt válaszolta Orbán Viktor miniszterelnök a magánrepülős utazásait firtató kérdésre.

Nem elég, hogy pökhendi, arrogáns és lekezelő volt a válaszod, még hazudtál is picinypofám. Elmondom neked, hogy mit csináltál harminc évvel ezelőtt. Jól emlékszem azokra az időkre, nem vagyok annyira hülye, amilyennek látni szeretnél.

Harminc évvel ezelőtt picinypofám te még gúnyolódtál a vallásos embereken. Gúnyt űztél a hitükből, és amikor a magyar országgyűlésben valamelyik kereszténydemokrata képviselő kapott szót, te már lökted is a szöveget: csuhások, térdre! Kértél azóta bocsánatot ezért, bárkitől?

Ilyen voltál, picinypofám. Nem magánrepülő vitt a Vidi meccseire, hanem te rohantál ki a plenáris ülésről, amikor az akkori miniszterelnök, Antall József Trianon emléknapot hirdetett a parlamentben. Ilyen voltál picinypofám, és a társaid, akikből államfőt és házelnököt csináltál, ugyancsak ilyenek voltak.

És arra emlékszel picinypofám, hogy mit mondtál akkoriban az öregekről? Hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. Ez is te voltál picinypofám, hiába vakítod most a nagygéci Bözsi nénit Erzsébet-utalványokkal.

Mondjam még, hogy mi mindent csináltatok harminc évvel ezelőtt? Például a Kínai Népköztársaság által elnyomott Tibet mellett tüntettek. Lengettétek a tibeti zászlót, míg csak izomlázat nem kaptatok.

Nem magánrepülőn utaztál, picinypofám, akkoriban még Zsigulira is alig futotta neked. Jöttél egy kis faluból, és a jó sorsod összehozott azokkal az okos fiatalemberekkel, akiknek volt gyerekszobájuk, és könyvekkel teli lakásból indultak minden reggel iskolába, majd később munkába. Soha nem tudtad megbocsátani a szabaddemokratáknak, hogy megtanítottak késsel, villával enni. Ezért gyűlölöd őket mind a mai napig picinypofám. Mert segítettek neked. Könyveket adtak a kezedbe, filmeket ajánlottak, színházba vittek. Magas, okos fiatalemberek voltak a te tanítóid, szó szerint is fel kellett nézned rájuk. Tanultál tőlük, mert agyad volt hozzá, csak a lényeget, a demokrácia szeretetét nem sikerült elsajátítanod soha. Sem a tisztességet, picinypofám. Igaz, ez nem is tanulható: hozza magával az ember otthonról. Ha nem, eleve reménytelen.

Ez volt harminc évvel ezelőtt, nem magánrepülőgép.

És akkor a legnagyobb tragédiádról még nem is beszéltünk picinypofám. Arról, amit mind a mai napig nem voltál képes feldolgozni, és ami a frusztráltságod okozza. Hogy nem lehettél igazi futballista, csak egy leharcolt és lebutított ország fura ura.

Magyarország, múltidőben

A szégyen közös, bár a felelősség nem egyforma. Valamilyen szinten azonban mind tehetünk arról, hogy olyan lett ez az ország, amit, ha nem a mienk lenne, messzire elkerülnénk.

A politikusok, az őket kiszolgáló lakájmédia: bűnösök. Különösen a közmédia azon sajtómunkásai, akik szakmányban hazudnak, hamisítanak, torzítanak. Eltüntetnek tüntetést, bármit, amiről azt hiszik, hogy veszélyes lehet rájuk nézve.

Bűnösök azok is, akik hittek az egymillió új munkahelyben, hittek a szabadságharcnak elnevezett ámokfutás ezernyi hazugságában. Abban, hogy senkit nem hagynak az út szélén. (Ha elfogyott Ön előtt az út, lépjen rá egy másikra.)

Hittek benne lojalitásból, vagy mert tényleg hinni akartak. Sokan egyszerűen butaságból. Mert elszoktak attól, hogy az agy nem azért van, hogy kitöltse a koponyát, hanem gondolkodásra is használható. De ez sem mentség, legföljebb magyarázat.

Még azoknak is van felelősségük, akik szóltak. Mert nem mondtuk elégszer, és nem a kellő hangerővel. És nem győződtünk meg arról, hogy a hangunk eljut-e azokhoz, akinek szántuk.

Talán nem is elég érthetően.

Hibáztak azok is, akik abban bíztak, hogy Európában ezt nem lehet megtenni. Mert most más időket élünk, mint akkor, amikor cudar idők jártak. Akkor is azt hitték, azok, akikkel akkor is megtették.

A világra nem szabad számítani. Európa a saját gondjaival küzd, és Amerikát sem különösebben érdekli, hogy a kontinens közepén egy zsebdiktátor kicsiny, ám mindenre képes csapatával túszul ejtett egy országot. Hogy egy kis európai állam fura ura jószerivel azt tesz a polgáraival, amit akar. Agyonadóztatja őket, ha ahhoz van kedve, lenyúlja a megtakarításaikat, kiszolgáltatottá, védtelenné teszi őket.

Gyűlöletet kelt, uszít, fröcsög.

Megvédi az embereket önmaguktól. A hatalom szemében ugyanis mi hülyék vagyunk. Ezért érezteti velünk, hogy a gondoskodó (és helyettünk) gondolkodó állam híján kárt tennénk magunkban. Mert még annyi sütnivalónk sincs, hogy tudjuk, nekünk mi a jó.
Az ország nagy része még mindig nem fogta fel, hogy jogfosztottá vált. Hogy nem sztrájkolhat, nem szólhat, ha sérelem érte. Nem népszavazhat, csak akkor, ha a kormány ezt akarja.

A hatalom ma mindent megtehet, mert sokan azt gondolták, hogy a politika úri huncutság, a „nagyok” dolga. És mert hagytuk, tényleg az lett: uraknak való vidék.

22 mondat Magyarországról

Nem szeretjük Orbán rendszerét, de képesek vagyunk együtt élni vele.

Tudjuk, hogy milyen ez a rendszer: csalásra, lopásra, hazugságra épül.

A rendszer is tudja rólunk, hogy milyenek vagyunk.

Ismer bennünket, hisz ő is belőlünk való.

Mi teremtettük, a saját gyönyörűségünkre.

A mi virágunk, mi szakajtottuk, most meg szagolhatjuk napestig.

A rendszer megtűr bennünket, mert mi is elviseljük őt.

Nem kívánja, hogy szeressük, még csak úgy sem kell tennünk, mintha kedvelnénk.

Neki az is elég, ha nem látványosan utáljuk, beéri azzal, ha nem megyünk ki túl sokan, és túl gyakran az utcára.

Kiegyeztünk ezzel a világgal: addig jó, míg Orbán él.

Ő úgy tesz, mintha elhinné, amit mi hazudunk, mi pedig azt játsszuk, hogy elhisszük, amit ő hazudik.

Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ki lett találva jól: aki nem lop egyszerre, nem kap rétet estére.

Ránk épül ez a rendszer, mert tudja, hogy ránk lehet építeni.

Megbízhatóak vagyunk, fásultak, nem lázadók.

Az előző átkosban sem volt erre mentség, legföljebb magyarázat: az oroszok strázsáltak felettünk.

Most nincs szükségünk smasszerekre, magunk vagyunk a saját kápóink.

Körbekerítettük magunkat, még jóval azelőtt, hogy kerítés épült volna a határon.

Megszoktuk Orbánt, és nem lázadunk ellene.

Megvetjük és lenézzük.

Megvett minket, ezért megvet és lenéz bennünket.

A morgás joga megmaradt – ha jut mellé pörkölt és uborka, miénk itt a világ.

Ne zavarjátok köreinket, köszönjük, megvagyunk.

A hazugság ára

Igen, kedves barátaim, a hazugságnak ára van. Ára van, mert akik ismerték az igazságot, ismerték a bajt, akik tehettek volna, hogy időben orvosolják a saját maguk által elkövetett hibákat, felelős kormányzás és cselekvés helyett hazudoztak, hamisítottak és csaltak, csak ki ne derüljön, milyen állapotba sodorták az országot. A hazugság ára ott van a kilátástalan itthoni helyzet miatt külföldre készülő fiatal lemondásában, s ott van a nyugdíjak megkurtításával szembe néző idős emberek csalódottságában is. Igen, a hazugság ára ott van az elmaradó nyaralásban, az egyre soványabb ebédekben, az egyre ócskább és foltosabb ruhákban.

Ha nem fékezzük meg a kormányt a szociális vívmányok szétverésében, akkor nem lesz megállás. A mai szociális válság újabb és újabb családokat, nyugdíjasokat és dolgozókat ránt majd magával. Lássuk be, hogy ez a kormány szociálisan érzéketlen, és azokat a szociális értékeket, vívmányokat, amelyeket a magyar emberek hosszú évtizedeken át felépítettek, és a rendszerváltás viharai közepette is átmentettek, most kész esztelen módon lerombolni.

Szociálisan rombolják le Magyarországot, módszeresen verik szét a szociális biztonságot, a szociális ellátást. Módszeresen széttépik a szociális hálót, és ez sokkal nagyobb bűn, mint bármi, amit eddig tettek. A szociális biztonság, amely szolidaritásra épül, az ország egyik legfontosabb összetartó ereje. Ezt szaggatják most szét, és ebből volt elég.

Elég volt a rombolásból. Mindannyian tudjuk, hiszen ismerjük magunkat. A magyar ember nem szeret asztalt borogatni. Mi, magyarok nem egy könnyen veszítjük el a fejünket. Meg tudjuk várni, amíg betelik a pohár. Hát most betelt. Hiába a hatalom lekezelő, kioktató pökhendisége. A cukormázban úszó ígéretek garmadája. Hiába az őket szolgáló bértollnokok hada, a teljes állami gépezet.  Hiába a számolatlanul sorakozó pénzeszsákok. Mindez ma már hiába, akinek van füle, hallhatja a föld alatti vízáramok hangját.

Elég volt, hogy a beteg embereket, a súlyos sérülteket ellátás helyett ide-oda küldözgessék az országban. Elég volt az elszegényedésből, hogy az emberek milliószám nem tudják hó végén kifizetni a számláikat. Elég volt abból, hogy a kormány nem veszi ember számba az időseket, a betegeket, a diákokat, a rászorulókat. Elég volt a kíméletlenségből, az érzéketlenségből, elég volt abból, hogy egyre nehezebb megélni, miközben egyre többet dolgoznak az emberek.

Elég volt, hogy egyre kevesebb jut azoknak, akik gürcölnek, gyereket nevelnek, egymásról gondoskodnak, becsülettel próbálnak fennmaradni, miközben egyre több jut a léhűtőknek, a hazudozó milliárdos szélhámosoknak, az állam védelmét élvező ügyeskedőknek. Elég volt abból, hogy mindent elvesznek, amiért az emberek megdolgoztak, és mindent eladnak, ami az emberek közös vagyona. Elég volt abból, hogy egy kiváltságos csoport agyalágyultnak nézi az embereket, és azt vágja a képükbe, nem jár nektek semmi. Gondoskodjatok magatokról, és fizessetek többet és többet. Elég volt abból, hogy az emberek mindig rosszul járnak, miközben a hatalmon lévők egyre több luxust, egyre nagyobb gazdagságot, egyre több kiváltságot szereznek maguknak.

Részletek Orbán Viktornak az őszödi beszéd évfordulóján elmondott beszédéből. Elhangzott a 2007. szeptember 18-i Fidesz-gyűlésen.

Fábry csak viccelt, amikor lefasisztázta Orbánék tévéit?

Két nappal ezelőtt Fábry Sándor műsora kapcsán arról írtam, hogy már a magát jobboldalinak tartó értelmiségnek is elege van abból, ami az országban zajlik. Nem a csak a korrupció nem fér össze az értékrendjükkel, de azt is egyre nehezebben tolerálják, hogy a kormány gyűlöletkeltésre használja a hatalmát és a sajtóját.

Tanult barátom, Zöldi László, akinek kiváló blogja napi rendszerességgel foglalkozik a magyarországi média dolgaival, lehűtötte – tegyük hozzá: mérsékelt – lelkesedésemet. Ezt írja legutóbbi bejegyzésében: „Az ellenzéki orgánumok ugyanis csak azt hallották ki Fábry Sándor szavaiból, amit ki akartak hallani. Ő azonban nem is annyira a hatalmon lévőkön csipkelődött, mint inkább az ellenzéken köszörülte a nyelvét. Ama politikusokon, újságírókon és kommentelőkön, akik elszigeteltségükben és elkeseredettségükben hajlamosak a fasisztázásra.

Mondatát úgy értelmezem, hogy ha már ti lakájmédiának nevezitek azokat a tévéket, amelyekben én is megjelenek (vagy megjelenhetnék), akkor tovább fokozom a fránya minősítést, hogy nyilvánvalóvá tegyem az árnyalatlanságát. Kijelentésének megítéléséről árulkodott a stúdióban ülő közönség magatartása. Nem mertek rajta igazán nevetni, mert azon morfondíroztak, vajon mit is mondott ez a Fábry. Nos, az a helyzet, hogy Fábry ironizált. Márpedig az irónia azért értelmiségi fegyver, mert kétélű. Nemcsak golyó megy ki a csövén, hanem a légnyomás miatt vissza is üthet.

Ám a hatalom nem értelmiségi. Épp olyan süket az iróniára, mint a közönség. Nem azt hallja meg, hogy Fábry Sándor a maga furmányos módján védte meg a tehetetlenségében toporzékoló ellenzékkel szemben, hanem hogy az udvari bolond elégedetlen a királyi média működésével. Erre meg is van az oka, de azt nehéz elvitatni tőle, hogy csipkelődése ellenére azonosult a hatalmon lévők értékrendjével. Mondandójának színe az azonosulás, fonákja pedig a csipkelődés.”

Ezt írta Zöldi László, és ez volt az oka annak, hogy újra megnéztem a Fábry-műsor vonatkozó részét. A közönség valóban zavartnak tűnt: volt nevetés, meg taps is, de egetrengetőnek, frenetikusnak egyik sem volt mondható.

Nem tudom, hogy kinek van igaza

Az Echo TV Sajtóklub című műsorában számon kérték Fábryn, hogy akkor most mondja el, hogyan is gondolja ezt a fasisztázást, ez azonban nem jelent semmit, a hatalomnak, ahogyan Zöldi László is írja, nincs humorérzéke.

Már nem vagyok biztos benne hogy igazam van, és Fábry a mostani kiszólásával tényleg figyelmeztetni akarta az övéit, hogy eddig, és ne tovább. Már nem vagyok biztos benne, hogy számára – és még sok jobboldali értelmiségi számára – valóban vállalhatatlan az, amit Orbán Viktor és kormánya Magyarországon és Magyarországgal művel.

De az ellenkezőjét sem merném biztosan állítani. Ha Fábry tényleg viccelt, akkor azt ezúttal meglehetősen alacsony színvonalon tette. Szakmailag nem volt a topon, legalábbis, nem jött le a porondról, hogy megjegyezését iróniának, poénnak szánta, és nem az övéinek, hanem az ellenzéknek üzent.

Ha valóban ironizálás volt a célja, akkor azóta már neki is tudnia kell, hogy a kilőtt golyói célt tévesztettek.

A jobboldali értelmiség ébredése

„– Jaj, ha már a média. Szóval komolyan mondom. Tényleg. Most ugye, hogy van ez, hogy M1 meg Echo TV meg HírTV, három fasiszta jellegű kormánypárti televízió van, és van úgy, hogy egy este mind a három helyen elcsípem Kovács kormányszóvivőt, például. És akkor kattintgatsz, hogy kicsit menekülnél, és akkor itt is Kovács, ott is Kovács vagy a rosszabbik változat, Bakondi”.

Zavarban vagyunk, mert nem tudjuk, hogy miért épp most keletkezett zavar az erőben. A fenti idézet ugyanis nem valamilyen idegenszívű, ballib, vagyis bevándorláspárti személy szájából hangzott el. Fábry Sándor beszélt így november 22-én, a Duna televízióban.

Sokan vannak, akik már régóta azt gondolják, amit Fábry most kimondott. ám most a kormányoldal számára hiteles, vagy eddig hitelesnek tartozó prominens illető mondta el mindezt.

A helyzetet tovább tetézi, hogy a műsort leadta a Duna TV, amely szintén ahhoz az istállóhoz (MTVA) tartozik, melynek egyik ékkövét, az M1 televíziót Fábry fasiszta jellegűnek nevezte.

Fábry Sándor humorista a Fidesz holdvarához tartozó, magát jobboldalinak mondó értelmiség egyik zászlóshajója. Nyilván nem rögtönzött, nem ott helyben szopta a saját ujjából a fenti mondatokat, ezért is lenne jó tudni, hogy miért és miért épp most jött mindez elő belőle.

Akikkel erről beszéltem, első reakciójuk az volt, hogy megkezdődött a menekülés a süllyedő hajóról. Szerintem ez nem igaz, nem tartunk még ott. A hajó nem süllyed, legalábbis semmi jele annak, hogy idővel a víz alá kerül. Előbb-utóbb persze el fog süllyedni, és amikor majd elmerül, nagyon gyorsan tör be a víz, de elég a táblázatra nézni, hogy belássuk: ennek ma még nincs semmi jele.

Egy másik, jóindulatúbb változatban nem patkányokról és süllyedő hajóról esik szó, hanem arról, hogy a jobboldali, vagy mondjuk úgy, konzervatív értelmiség gyomrát is kikezdi az, ami most van. A jogállam lebontása, a szabadságjogok semmibe vétele, a lopásról nem is szólva. Mert vannak olyan emberi értékek, amelyek nem attól függnek, hogy valaki jobb, vagy baloldali, liberális netán konzervatív.

Én azt gondolom, hogy az igazság valahol máshol van. Ott például, hogy a valóban hívő embereket bántja, hogy kedvenc, magát kereszténynek mondó kormányuk nem Jézus tanításait követi. Nem segíti, hanem üldözi a szegényeket, az elesetteket.

Igaz, Orbán értelmisége idáig jól el volt ezzel a tudattal, valahogy elhelyezte a maga világrendjében – mitől változott volna meg ez hirtelen? Talán attól, hogy amit a kormány és médiája tesz, az már egyre többek számára vállalhatatlan. 2010-ben még tán trendi volt a NER követőjének lenni, mára ez jobb társaságokban kínos. Talán ennek adott hangot most Fábry és ezért lőtt fel egy figyelmeztető rakétát az övéinek. Azt üzente nekik: nem jó, hogy a Fidesz lesajnált, szomorú, önmagával megbékélni nem tudó helyet  csinált a hazából.

Lassan a jobboldalon is eljön az ideje az ébredésnek. Az álom szép volt, a találkozás valósággal nehéz lesz.

Ilyen az, amikor egy rabbi a házmesterportálra téved

Nyilatkozott a 888-nak Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabija. Köves Slomó az a rabbi, aki a legutóbbi választási kampányban – mint utóbb magyarázkodta -, önhibáján kívül Hollik István fideszes képviselő választási szórólapján szerepelt. És ugyancsak ő az a rabbi, aki más zsidó szervezetek vezetőivel ellentétben felvállalta a Sorsok Háza projektet, mely a magyar államnak a vészkorszak idején viselt felelősségét lenne hivatott a lehető legkisebb mértékűre csökkenteni.

A történet másik szereplője a 888. internetes portál, amely korábban azzal vált ismertté, hogy az egyik volt szocialista pártelnök feleségét szexuális segédeszközként ajánlotta a kifinomult ízléssel megáldott, nyilván keresztény és konzervatív értékeket valló olvasótábor figyelmébe. Ez a 888 nevű portál amúgy a napokban arra bíztatta az egyetemi ifjúságot, hogy jelentsék fel azokat a tanáraikat, akik nem a NER szellemiségétől vezérelve tartják előadásaikat, és liberális eszméket terjesztenek.

Jól egymásra találtak: a fideszes zsidó és a feljelentésre, mások rendőrkézre adására mindig kapható házmester.

Kizárt dolog, hogy a kormány rabbija, Köves Slomó ne tudott volna a 888 általunk is ismertetett csínyeiről. Már ezért is el kellett volna tekintenie, hogy szóba álljon G. Fodor Gábor portáljával, de hát valamiért nem tartotta fontosnak, hogy visszautasítsa az interjút, de lehet úgy is fogalmazni, hogy fontosnak tartotta, hogy a portálnak nyilatkozzon.

Ízlések és pofonok különbözők, nem vagyunk egyformák. Vannak, akik undorodnak a besúgóktól, ha másért nem, mert a vészkorszak embertelenségeire emlékeztetik őket. Köves Slomó túllépett ezen aggályain, és mindent elmondott, amit a Habony-média eme zászlóshajója hallani akart. Például azt, hogy az antiszemitizmus ma egyre inkább a baloldalon jelentkezik, mert a baloldali lapok bírálják Izraelt. Köves Slomó itt úgy tett, mintha nem tudná, mi a különbség az antiszemitizmus és Izrael mai, Netanjahu által politikájának bírálata között. A kormány kiválasztott rabbija játssza a hülyét, mintha nem lenne a számára is a napnál világosabb, hogy Benjamin Netanjahu nem egyenlő Izraellel (még kevésbé a zsidósággal) – mint ahogyan Orbán Viktor sem egyenlő  Magyarországgal, és amikor az Európai Unió illetékes testületei a magyar miniszterelnököt kritizálják, akkor nem a magyar embereket bántják, hanem Orbán Viktort.

Köves Slomó egyetlen szót sem veszteget a valódi antiszemitákra – azokra, akik ma Magyarországon Horthy szobrokat avatnak, a Hitlert imádó Wass Albert verseit dicsőítik. A kormány kiválasztott rabbija úgy tesz, mintha nem tudná, hogy az, amit a 888 és hasonló szellemiségű társai művelnek, finoman fogalmazva is, nem más, mint házmestertempó. Írhatnánk ennél konkrétabban is, hogy mire gondolunk, de nem szeretünk fölöslegesen bíróságra járni, enélkül is tudja mindenki, hogy mit gondolunk a 888-ról és arról, aki nyilatkozóként szóba áll velük.

Államformája: banánköztársaság

Azért az elég félelmetes, hogy a magyar kormány orosz fegyverkereskedőkön keresztül mexikói drogbandáknak ad el leselejtezett fegyvereket, majd amikor az amerikaiak leleplezik az orosz fegyverkereskedőket, akkor azokat nem az amerikaiaknak, hanem az oroszoknak adják ki.

Ez már tényleg nem vicces, mint ahogyan az is legföljebb nevetséges, hogy Magyarországon menedékjogot kapott a volt macedón miniszterelnök akit hazájában korrupció miatt ítéltek börtönbüntetésre. Sokan nem is tudják, hogy milyen veszélyes országban élünk. Persze, mindez nem most kezdődött. Talán vannak, akik még emlékeznek arra a tavalyi történetre, amikor Komáromy Gergő, akit a Ligetvédők aktivistájaként ismerhettek meg a nem kormánypárti sajtóból tájékozódó olvasók, festékes lufival dobálta meg a Szabadság téri szovjet emlékművet.

Komáromy, akit gyorsított eljárásban 30 ezer forintos pénzbírságra ítéltek, utóbb bocsánatot kért az emlékmű megdobálásáért, azt mondta, hogy nem kellett volna ezt tennie. Ebben a bocsánatkérésben és belátásban bizonyára nagy szerepe volt a Komáromy elmondása szerint nagydarab, határozott fellépésű csecsen illetőnek, bizonyos Magomed Daszajevnek. Komáromy ugyanis egy videó üzenetet tett fel az internetre, amelyből kiderül, hogy a tíz éve Budapesten élő Magomed azzal fenyegette meg, hogy ismer egy csomó embert, „akik másmilyenek, mint ő, és most teljesen fel vannak dúlva, és veszélyben vagyok én is meg a családom is” .

Ez a módszer nagyon emlékeztet azokra az eszközökre, amelyeket egy ideje Oroszországban használ az ottani üzleti és politikai alvilág. Elsősorban gazdasági konkurensek és a politikai ellenlábasok elhallgattatására vetik be az ilyesfajta figyelmeztetéseket, mely fenyegetések az esetek többségében nem merülnek ki a verbális megfélemlítésben, előfordult, hogy erőszakba, vagy éppen halállal végződő cselekedetbe torkolltak.

Nálunk ezt megelőzősen nemigen fordult elő, hogy egy magyar állampolgárt és a családját egy idegen ország polgára Magyarország területén megfenyegesse. Normális országban – mondjuk így: demokráciában – a történet ott kezdődik, ahol nálunk véget ért.

A rendőrség felkutatja a magyar állampolgárt fenyegető csecsen illetőt, őrizetbe veszik és kihallgatják. Ezt követően előzetes letartóztatásba helyezik, majd a nyomozás során feltárják az ügy minden részletét, különös tekintettel a nemzetbiztonsági kockázatokra. Megállapítják, hogy volt-e alapja a fenyegetésnek, vagyis, hogy tényleg abban a helyzetben volt-e Magomed, hogy beváltsa a fenyegetést, vagy csupán blöffölt. Utóbbi esetben is súlyos, amit elkövetett, ha azonban bebizonyosodik, hogy Magomed valóban rendelkezik olyan eszközökkel és – mint mondta -, politikai kapcsolatokkal, akkor még ennél is komolyabb a tényállás.

Végül, miután mindent tisztáztak, vádat emelnek a magyar állampolgárt és családját fenyegető külföldi ellen, bíróság elé állítják, és amennyiben a bíróság bűnösnek találja, elítélik.

Ennyire egyszerű lenne ez a történet, ha Orbán Viktor Magyarországa, az Európai Unió tagjaként nem ápolna a szükségesnél is szorosabb, valamint veszélyesen átláthatatlan viszonyt az egykori Szovjetunió KGB tisztje által vezetett Oroszországgal. Az említett normális esetben az is elképzelhetetlen lenne, hogy Magyarország, amely nem szovjet tagköztársaság, hanem – hangsúlyozzuk még egyszer – az Európai Unió tagja, megengedné, hogy a területén idegen országbeli, jelen esetben orosz ügynökök tevékenykedjenek, és az ő megbízásukból üzletembernek álcázott nagytestű férfiak magyar állampolgárokat fenyegessenek.

Ahol köztörvényes bűnelkövetőknek politikai menedékjogot adnak, ott – Orbán Viktor szavaival – minden megtörténhet.

Nem leszünk burkanép

Épp ideje volt már, hogy valaki végre a sarkára álljon és benyújtsa a burka viseletét tiltó törvényjavaslatot, az pedig kifejezetten üdítő, hogy a Fidesz-KDNP azonnal csatlakozott ehhez az előremutató, de főleg praktikus kezdeményezéshez.

Valljuk be őszintén: évtizedek óta ki nem beszélt problémája a magyar társadalomnak, hogy viselhessenek a nők burkát az utcán, vagy sem. Ezért is jó, hogy a téma most megint előkerült, mert bár lehetett volna beszélni az egészségügyről, az oktatásról, vagy éppen a szegénységről, de ezekről a témákról rendszeresen szó esik, miközben a burkaviselet mély hallgatás övezi. Pedig, ha valami ez valóban megoldásra váró probléma, hovatovább az ember ki sem teheti a lábát az utcára, hogy ne botoljon bele burkát viselő asszonyba, vagy lányba. Bemész egy hivatalba, az első, akit meglátsz, biztosan egy burkás hölgy lesz, akinek jobb esetben is csak a szemét látod, miközben a testének többi részét legföljebb csak elképzelni tudod. Meg aztán, mondjuk meg őszintén: a burka nem tartozik az ősi magyar népi viselethez, és a dolgozó nők mindennapi ruházatától is távol áll

De ha már, hála Dúró Dórának és a Fidesz-KDNP-nek, végre valóban fontos dolgokkal foglalkozunk, a jéghegyeken történő utazást is szabályozni kellene Budapest belvárosában, mert az is legalább olyan gyakori és sokakat irritáló jelenség, mint az, ha valaki burkában jelenik meg a munkahelyén. A nagyobb városokban űzött mélytengeri halászat tilalmát is törvénnyel kellene szabályozni, mert bár nekem személy szerint nincs bajom azzal, ha valaki a belvárosban tengeri halakra vadászik, de azokat is meg tudom érteni, akiket zavar ez a tevékenység.

Dúró Dóra, valamint a Fidesz-KDNP figyelmébe ajánlanám továbbá, hogy sok magyar embert zavar – megjegyzem, jogosan – a szabadesés, valamint a napi középhőmérséklet. Arról nem is szólva, hogy sokféle vércsoport létezik, ember legyen a talpán, aki mindet fejben tartja, sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb lenne, ha mondjuk kétféle vércsoportot engedélyeznének. És az évszakok számát is csökkenteni lehetne, számomra például a tél tejesen fölösleges, de ha valaki az őszt hagyná el, nekem az ellen sincs kifogásom.

Végezetül még annyit: én személy szerint nem támogatnám, hogy tiltsuk be Dúró Dórát és a Fidesz-KDNP-t, azt viszont el tudom fogadni, hogy mind Dúró Dóra, mind pedig a Fidesz-KDNP hölgytagjai nyilvános helyen, különösen mélytengeri halászat alkalmával, kerüljék a burka viselését.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!