A kancellár, aki hamarosan a választói elé áll (szeptember 24-én), sajtóértekezletén sok kemény kérdést kapott.
A korábbi időszakban kímélték őt, de most mind a menekültek ügyében, mind az európai kérdésekben keményen faggatta őt a sajtó, amelynek csalódnia kellett. Merkel kancellár szokásához híven nem közölt semmi szenzációsat. Csak elmondta, hogy Lengyelország jogi reformjainak ügyében nem lehet megoldás az, ha
„nem mondunk semmit, csakhogy a béke fennmaradjon”.
Az európai reformok ügyében is igen óvatosan fogalmazott. Kiderült: Németország nem olyan reformot akar mint Franciaország.
Németország nem akar pénzt adni az eurozónának, nem akarja átvállalni annak adósságait.
Ehelyett Schauble pénzügyminiszter tervét támogatja, amely egy olyan Európai Pénzügyi Alapot hozna létre, amely ellenőrző funkciót gyakorol a tagállamok pénzügyei felett. Ennek nem örülne sem Franciaország, sem Olaszország, ahol hatalmas az államadósság és a költségvetési deficit 3%-os előírását évek óta nem teljesítik.
Merkel ugyanakkor támogatásáról biztosította Macron francia elnöknek azt a tervét, hogy
legyen egységes pénzügyminisztérium az eurozónában.
Nem hagyott kétséget afelől, hogy a közös pénzügyminiszter mindenképp német lenne.
Az utóbbi években jobban mennek a dolgok, nagy reformok ezért nem szükségesek – ez volt Merkel álláspontja. A választások után kiderül, hogy ezt csak a választók megnyugtatására mondta, vagy csakugyan komolyan gondolja.
Októberben az uniós csúcson Macron elnök szeretné elindítani a kétsebességes Európa programot. Abból, amit Merkel kancellár most mondott, aligha következik, hogy ebben számíthat Németország támogatására. Anélkül pedig semmi sem megy Európában.
