Sajtóhírek szerint már nem indul újra Tarlós István a főpolgármesterségért. „Lesz még egy beszélgetése a miniszterelnökkel 2019-ről, de 70 évesen újabb 5 éves ciklust valószínűleg nem vállal – nyilatkozta a városvezető. Ha igaz a hír, az meglehetősen fenyegetően hangzik a város jövőjét illetően, ha Fidesz közeli politikus kihátrál a megméretés elől, akkor a kormány hadat üzenni készül a fővárosnak. Mit gondol erről Gy. Németh Erzsébet, a Demokratikus Koalíciónak a Közgyűlésbe delegált képviselője?
Ön is úgy látja, hogy komolyra fordulhattak azoknak a politikai lépéseknek az előkészületei, amelyek Budapest „megrendszabályozásáról” szivárognak ki?
Konkrét tervezetről ugyan én sem tudok, de a háttérben bizonyára folynak már az egyezkedések, készülnek azok a jogszabály módosítások, amelyek várhatóan ellehetetlenítik majd a fővárosi önkormányzatot.
A Századvég kapta azt a megbízást, hogy mérje fel, hogyan fogadna a főváros egy olyan változást, ami megvonná az itt lakóktól a főpolgármester közvetlen megválasztásának jogát. Tarlós István már korábban számos alkalommal jelezte, hogy ha a kormány további jogköröket von el a város vezetésétől, ő nem vállalja a tisztséget. Ha most megpedzette, hogy 2019-ben visszavonul, akkor ő már tudhat valamit.
De azt is mondta, hogy még „beszélni fog erről” a miniszterelnökkel.
Persze, ezt sem lehet kizárni, de nem gondolom, hogy meg tudja győzni Orbán Viktort arról, hogy ne „büntesse meg” Budapestet a kétharmados vereségért.
A kormány már telefonos közvélemény-kutatásban szondáztatja a város lakóit,
mi azért indítottunk aláírás-gyűjtést, hogy fel tudjuk mutatni, Tarlós biztosan nem csak a maga pozíciója védelmében ágál a városvezetés jogainak csorbítása ellen, tőle függetlenül a budapestiek sem kérnek a kormány gyarmatosításából. Egy ilyen akcióval talán meggondolásra lehetne bírni a miniszterelnököt: ha valakit a kormány kinevez a főpolgármesteri pozícióra, az nem polgármester, hanem helytartó lesz a város vezetőjeként.
Vannak már ennek konkrét jelei?
Említettem, hogy már olvasható a kormány honlapján olyan információ, ami ezt erősíti. Egy „kormány-közeli közvélemény-kutató” – a Századvég – már megkezdte a felméréseket. Van olyan konkrét kérdésük is, hogy
mit szólna, ha nem a lakók választanák meg a főpolgármestert, vagy a kerületi polgármesterek közül két éves rotációban nevezné ki a kormány a város vezetőjét.
Budapest egy egységes város, elfogadhatatlan volna, ha mondjuk Debrecen vagy Fényeslitke közvetlenül megválaszthatna vezetőjét, de a fővárosi polgárok ezt nem tehetnék meg. Ezzel az önkormányzatiság lényege szenvedne csorbát.
Tarlós azzal érvelt, hogy nem szívesen adná át az ellenzék kezébe Budapestet. Fennáll ennek a veszélye?
Ez a tőle megszokott szöveg. Nem gondolnám, hogy az ő regnálását követően „összedőlne a világ”, hiszen az elmúlt években csak látvány beruházásokra került sor. Asszisztált a miniszterelnök Várba költözéséhez, nem rendítette meg, hogy ezért a Liget feldúlásával fizetett a város. Említhetném a Duna Arénát, aminek jószerével a közelébe sem mehetnek a budapestiek. Nem erre lett volna szükségünk.
Javítani kellett volna a közlekedést, a város tisztaságát, felszámolni a barna- és rozsdaövezeteket.
A rengeteg, most folyó felújítás, mintha éppen azt szolgálná, amit ön is hiányolt.
Ezeknek a beruházásoknak nagy része azért zajlik most, mert korábban a város vezetése képtelen volt megfelelően előkészíteni a munkálatokat. Szerintem egyetlen budapesti lakos sem boldog attól, hogy az önkormányzati választás előtti évben rázúdítottak a városra egy olyan akadály-dömpinget, ami megkeseríti mindenkinek az életét. Rendelkezésre állt volna már az előző nyolc év, mégsem éltek a lehetőséggel. Nem zárom ki, hogy persze a felújítás-dömpingben van egyfajta megfelelési kényszer is, ami most több bosszúságot okoz, mint amennyi örömet, majd ha vége lesz.
Elterjedtek olyan szóbeszédek is, hogy a kormányzat következő államosítási akciójának a színházak lesznek az áldozatai. Ön hallott már erről?
Erről még nem hallottam, de nem volnék meglepve.
A színházak az utolsó olyan „tulajdonai” ennek a városnak, amelyekre még nem vetett szemet az állam.
Az oktatási intézményeket, a kórházakat, a rendelőket már mindet elvették a várostól, feltételezhető, hogy nemcsak a főpolgármester, hanem a színház igazgatók kinevezési jogát is magához szeretné vonni a kormány. Miért pont ezt ne? Ezzel az utolsó olyan terület is elveszítené az önállóságát,
ahol a hatalom számára oly gyűlöletes liberalizmus még virágzik.
Beleillik azoknak a lépéseknek a sorába, amely a kultúra értékeinek átformálását célozza.
Van akkora ereje az ellenzéknek, hogy ezeket a lépéseket, vagy legalább egy részüket, meg tudják akadályozni?
Én az utóbbiban hiszek. Budapest nem támogatta ezt a kormányt. Nem kért az újabb Fidesz kétharmadból, sőt, helyileg éppen ellenkező kétharmad mellett döntött. Azt gondolom, határozott fellépéssel sok mindent meg lehet majd akadályozni, de pontosan tudom, a Kossuth-téren birtokolt kétharmaddal szinte mindent meg lehet oldani.
