„A fenébe! Hozzuk már össze Magyarországot!” – ezzel zárta le a Demokratikus Koalíció országos választási programbemutató rendezvényén elhangzott beszédét Gyurcsány Ferenc. A pártelnök Salgótarjánban elmondott egyórás beszédének vezérfonala az volt, hogy ismét egységesíteni kell az országot, lakóinak vallásától, bőrszínétől, lakóhelyétől, iskolázottságától, ideológiájától, stb. függetlenül. Konkrétumokat is sorolt, amikor a DK általános és szakpolitikai elképzeléseit ecsetelte.
Gyurcsány keményen kiállt Magyarország európai elkötelezettsége mellett, mint mondta:
„Magyarország számára Európa nem a múlt, hanem a jövő”.
Állást foglalt a közös kül- és honvédelmi politika, energiapolitikai és a közös adó- és pénzügypolitikai mellett, hangoztatva az euró bevezetésének a fontosságát hazánk számára, illetve az európai ügyészségbe történő belépés szükségességét.
Az oktatásról szólva beszélt arról, hogy meg kell szüntetni a KLIK-et, helyi szinten kell dönteni az iskolák milyenségéről, miközben nagy hangsúlyt kell fektetni a nyelvoktatásra, a kétnyelvűség megteremtésére, s el kell törölni a hit- és erkölcstan oktatását – hiszen a hit az mindenkinek a magánügye.
Vissza kell állítani a 18 éves tankötelezettségi korhatárt, mondta, a felsőoktatásban pedig jelentősen emelni kellene a keretszámokat, biztosítani kell az ingyenes belépést, majd méltányos tandíjat kell meghatározni, illetve rendes ösztöndíjrendszert kialakítani.
S ha már a béreknél tartunk – Gyurcsány nem ért ugyan egyet a bérunióval, de azzal igen, hogy a magyaroknak joguk van éppen úgy élni, mint másoknak bárhol Európában. Közben tekintettel kell lenni azonban arra is – figyelmeztetett –, hogy ne zárjon be fél Magyarország amiatt, mert a munkáltatók nem tudják kigazdálkodni a rájuk háruló bérterheket. A megoldás az lehet, hogy aki foglalkoztat, az az első két ember után a jelenleg fizetendő szociális járuléknak csak a töredékét kelljen lerónia, s a további dolgozók után sávosan emelkedőt.
Abszurd, hogy a kormány által megállapított minimálbér alacsonyabb, mint a szintén a kormány által meghatározott létminimum. Ezen változtatni kell – szögezte le,
hozzátéve: az sem járja, hogy a közfoglalkoztatottak sem kapnak elegendőt az emberi élethez.
Többsávos adórendszert vezetne be, a magasabb adókulcs a 300 ezer forintosnak mondott átlagfizetés kétszerese felett léphetne be. Emellett a 100 millió forint feletti örökségek utáni részt is megadóztatná a társadalmi szolidaritás jegyében.
Egyenlő egészségügyi szolgáltatást mindenkinek!
– hangzott az ígéret, s az, hogy hatalomra kerülve visszaállítanák a társadalombiztosítást, rögzítenék, hogy pontosan mi jár érte. Habár egyenesen nem mondta, de meglebegtette a vizitdíjat, amikor arról beszélt, hogy „az egészségügyben az általuk szorgalmazott reformmal, a vizitdíjjal, a kórházi díjjal a feudalizmust akarták felszámolni az egészségügyben”.
Miként az oktatásban, úgy az egészségügyben is béremelés kell.
Beszédében nagyobb teret szentelt annak a gondolatnak és célnak, hogy végre nem a múlton kellene vitáznunk egymással, hanem közösen megtalálni „a jövő okos Magyarországát”: Vitázni az orosz energiafüggősétől való megszabadulástól, a megújulók elterjesztéséről, Paks-II leállításáról kellene.
Kitért az általa hazugságnak nevezett rezsicsökkentésre, mint mondta, az alapvető közműveket egy bizonyos szintig mindenkinek ingyen kellene megkapnia, miként egyébként az internet-hozzáférést is egy szintig ingyen kellene biztostani mindenki számára.
A vérforraló választási rendszerre is megoldást kínálna az internet
– ha az észtek megcsinálták, mi is meg tudnánk valósítani az e-szavazást, s akkor mindenki egyforma kondíciókkal vehetne részt a választásokon – mondta, kitérve a határon túliak, illetve a külföldön dolgozó magyarok szavazásának igazságtalanul eltérő voltára.
A Szociálpolitika részeként legalább 50 százalékkal megemelné a családi pótlékot, a nyugdíjaknál pedig visszahozná a nyugdíjkorrekció intézményét. Nyugdíjplafont állapítana meg, s korrigálná a rokkantakkal történt méltánytalanságot.
Különleges ügyészi hivatalt állítana a fel a pofátlan korrupció ellen.
Külön kitért a jobboldal által „bűnös városnak” kikiáltott Budapestre, amely az ország ékköve, az az ország, amely nem büszke a fővárosára az nem mondhatja magát nemzetinek.
Vissza kell állítani a város becsületét, s a forrásait, közvetlenül választott önkormányzatok kellenek
– mondta, hozzátéve: zöld várossá kellene alakítani, nem pedig kivágni minden fát és tönkre tenni a Városligetet és a Duna partját. Új Duna hidak kellenének, s meg kellene hosszabbítani a 3-as és a 4-es metrót.
