Százmilliárd dollár. Ekkora összeg beszedésére nyílna lehetőség, ha Kalifornia elfogadná azt a történelmi jelentőségű javaslatot, amely egyszeri, 5 százalékos vagyonadót vetne ki a dollármilliárdosokra. Miközben Washingtonban évek óta megbénult a vita a szupergazdagok megadóztatásáról, a világ ötödik legnagyobb gazdaságának számító amerikai tagállamban új front nyílt a gazdaságpolitikai küzdelemben. A kezdeményezés egyik legismertebb szellemi támogatója, Gabriel Zucman francia közgazdász szerint nem egyszerűen adóügyről van szó, hanem arról, hogy meddig egyeztethető össze a rendkívüli vagyonkoncentráció a demokratikus politikai rendszerrel.
Budapestről Kaliforniába utazott Gabriel Zucman, a vagyoni egyenlőtlenségek kutatásáról ismert francia közgazdász, hogy támogassa azt a kezdeményezést, amely egyszeri, 5 százalékos vagyonadót vetne ki a dollármilliárdosokra. A tervezet támogatói szerint az intézkedés mintegy 100 milliárd dollár többletbevételt hozhatna az államnak, amelyet elsősorban az egészségügyi rendszer fejlesztésére fordítanának.
A kérdés túlmutat Kalifornián. Az elmúlt négy évtizedben ugyanis a fejlett világ gazdaságpolitikájának egyik alapvető jellemzője volt a tőke és a nagyvállalatok adóterheinek csökkentése. Most először látszik komoly politikai erő egy olyan kezdeményezés mögött, amely éppen az ellenkező irányba mozdulna.
„A demokratikus társadalmakban mindig is feszültség volt a rendkívüli gazdagság és a jól működő demokrácia között”
– fogalmazott Zucman Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász podcastjában.
A francia kutató szerint a probléma nem pusztán az, hogy egyes emberek rendkívül gazdagok lettek, hanem az, hogy a vagyon növekedési üteme messze meghaladta a jövedelmek növekedését.
Míg 1980-ban az amerikai háztartások vagyona a GDP 200-250 százalékának felelt meg, addig ma már meghaladja annak 500 százalékát. Ezzel párhuzamosan a vagyoni koncentráció is erősödött: a leggazdagabbak részesedése sokkal gyorsabban nőtt, mint amennyire a jövedelmi különbségek tágultak.
Reagan öröksége még mindig velünk él
A vita valójában az 1980-as évek gazdaságpolitikai fordulatáról szól.
Ronald Reagan és Margaret Thatcher szakított a második világháború után kialakult nyugati modellel, amely magas társasági adókra, erős szakszervezetekre és jelentős újraelosztásra épült. A Hayek által inspirált neoliberális gazdaságpolitika szerint a gazdasági növekedést az állam visszaszorítása, a dereguláció és az alacsonyabb adók szolgálják.
A kísérlet sok tekintetben sikeresnek bizonyult. A globalizáció felgyorsult, a vállalati profitok emelkedtek, a technológiai szektor példátlan ütemben fejlődött. Csakhogy a nyereség jelentős része a tőke tulajdonosainál csapódott le.
A globalizáció nyomán az amerikai és európai munkavállalók egyszerre kerültek versenyhelyzetbe az olcsó ázsiai munkaerővel, miközben a nagyvállalatok egyre könnyebben mozgathatták tőkéjüket és profitjukat országok között. A munkajövedelmek növekedése lelassult, a vagyoni különbségek viszont látványosan növekedtek.
Thomas Piketty világhírű könyve, A tőke a 21. században pontosan erre a folyamatra hívta fel a figyelmet.
Nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is
Zucman szerint a vagyonadó melletti legerősebb érv nem költségvetési természetű.
A probléma szerinte az, hogy a hatalmas vagyonok egyre nagyobb politikai befolyást biztosítanak tulajdonosaiknak.
Elon Musk több százmillió dollárt költött republikánus kampányokra az elmúlt években. A technológiai milliárdosok saját médiaplatformokat építenek, politikusokat támogatnak, kutatóintézeteket finanszíroznak és jelentős szerepet játszanak a közvélemény formálásában.
A vagyon koncentrációja így idővel politikai koncentrációvá is válhat. Ez az a pont, ahol a vita túllép az adópolitikán, és a demokrácia minőségéről kezd szólni.
Miért éppen Kalifornia?
A világ legnagyobb technológiai cégeinek jelentős része Kaliforniában jött létre. Az állam önmagában a világ legnagyobb gazdaságai közé tartozna, ha független ország lenne.
A becslések szerint a kaliforniai dollármilliárdosok összvagyona megközelíti a 2000 milliárd dollárt. Ebből következik a vagyonadó támogatói által gyakran emlegetett számítás: az egyszeri 5 százalékos adó nagyjából 100 milliárd dolláros bevételt jelenthetne.
A kritikusok szerint ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy a szupergazdagok egyszerűen más államokba költöznek. Erre gyakran Elon Musk példáját hozzák fel, aki vállalkozásainak jelentős részét már korábban Texasba helyezte át.
A nagy kérdés
A vita végső soron arról szól, hogy a 21. században ki viselje a közterhek nagyobb részét.
Az elmúlt negyven év a tőke adóterheinek csökkentéséről szólt. A kaliforniai kezdeményezés azt jelzi, hogy egyre többen kérdőjelezik meg ezt a modellt. Ha sikerrel jár, az precedenst teremthet az Egyesült Államok más államai és akár Európa számára is.
A kérdés tehát már nem csupán az, hogy szükség van-e 100 milliárd dollárra az egészségügyben. Hanem az, hogy a nyugati demokráciák hajlandók-e újraértelmezni azt a társadalmi szerződést, amely az elmúlt négy évtizedben a vagyonos rétegeknek kedvezett. Ezért figyel most a közgazdászok és a politikusok mellett a világ pénzügyi elitje is Kaliforniára.
