„Elon Musk egy zseni, egy igazi zseni – mondta Vlagyimir Putyin Moszkvában a TASZSZ hírügynökség beszámolója szerint. – Hány ilyen műholdja van pályán? Több mint 5000, mi pedig még csak az első lépéseket tesszük meg. Szoros kapcsolatban állunk amerikai partnereinkkel – köztük Musk úrral is –, mert nagyon fontos, hogy odafent a pályán ne legyünk egymás útjában, és fenntartsunk egy bizonyos szintű fegyelmet és rendet.”
Szóval Musk zseni. De bizony ám, hogy az! A menő üzletember úgy zseni, hogy mindig azzal haverkordik, akinél a haverkodás legjobban bejön. Üzletileg. Hol Putyin, hol Trump, mikor melyik kapcsolatból tud jobban kijönni, azt forszírozza, leginkább mindkettő, az már dupla pénz.
Így működik a kapitalizmus, deal deal hátán, a legnagyobbaknak a háború is üzlet, mégpedig a legnagyobb üzletek egyike, ami azt jelenti, hogy egyre több pénzük lesz, miközben a többi nyomorultnak relatíve egyre kevesebb, ami igencsak bosszantó dolog, hacsak időközben halomra nem bombázták őket, vagy éhen nem haltak a klímaváltozás miatt, mert akkor a pénz már nem annyira lényeges.
A gazdagoknak a háború meg a klíma negatív hatásai nem számítanak. Egyáltalán nem érintik őket, se éhezés, se szomjazás, se fázás, se besorozás és elküldés a frontra, arra meg nem is gondolnak, hogy ha nem lesz tömeg, amelynek a fogyasztásai tartják el őket, akkor nekik is felkopik majd az álluk. Főleg azért nem gondolnak rá, mert 8 milliárd fő még sokáig elég a bevételek szinten tartásához, sőt akár a további növeléséhez is. Persze csak ha nem fogy el a víz.
A gazdagoknak van elég pénzük, hogy végrehajtsák saját, szuverén elképzeléseiket, ha lángelmés, ha marhaság, egyremegy. Akinek nincs elég pénze, az csak egyet tehet, elmegy politikusnak, kiépíti az autokráciát, és az így megszerzett túlhatalommal oldja meg, hogy mindig a saját akarata érvényesüljön. Az nem baj, ha a politikus hülye (Trump), gátlástalan tömeggyilkos (Putyin), vagy szimpla diktátor (Hszi), lényeg, hogy jól át tudja verni népét, mégpedig annyira, hogy őt szavazzák be a hatalomba. Ha egyszer sikerült, az életfogytig tartó hatalom kierőszakolása a hatalom birtokában már nem gond, kivéve az Egyesült Államokat, de négy évig ott is mehet a saját akarat érvényesítése doszt, ha az egész világ belerokkan is. Speciális eset egy kis közép-európai állam, ahol 16 évig ennek van kétharmada, aztán meg annak, azaz a Szerencse itt forgandó igazán!
A röhej az, hogy a saját akarat érvényesítőknek a legnagyobb ellensége a másik saját akarat érvényesítő kellene legyen, ugyanakkor mégsem, sőt egymást is kisegítik, ha az egyik bajba kerül. Ezt tudja például Putyin is, ezért van jóban az Egyesült Államokkal meg Kínával, de hogy ők miért vannak jóban egy ócska tömeggyilkossal, akitől minden szempontból csak rosszat várhatnak, az rejtély… illetve hát a kereskedelmi haszon. Vagy a fokozott ostobaság. Ergo Kína. Meg az Egyesült Államok.
Aki a vis maiort alkalmazza másokkal szemben, az tiszteli a vis maiort akkor is, ha vele szemben érvényesül. Tisztában van az erőviszonyokkal, és a helyzeteket mindig megpróbálja a maga javára fordítani, ha ugyan csak vis minor, de valamilyen szempontból mégis fenyegetést jelent. Ezért aztán az Egyesült Államok hajlandó együttműködni az oroszokkal, és nem szeretné, ha Putyin lazán odacsapna például az észteknek, mert akkor a kötelező NATO szabályok szerint be kellene avatkoznia, holott az amerikaiaknak ma már se fegyvere, se elegendő pénze nincs az akcióra, elég bajuk van az iráni kalanddal egymagában is. Ezért figyelmezteti a Pentagon a balti államokat, hogy ne piszkálják Putyint, mert abból baj lesz, mégpedig a baltiaknak (de bizony az USÁ-nak szintúgy, csak ezt nem hangoztatják, sőt ellenkezőleg), és ezért működik együtt az ország egyik tényleges vezetője, azaz Elon Musk Putyinnal. Az már egy másik kérdés, hogy Kristen Michal észt miniszterelnök pénteken azt nyilatkozta:
„Nem fogom vissza magam. Putyin egy diktátor, aki nőket és gyerekeket gyilkol”.
Igaza van neki, de az kevés.
Persze Putyin is szereti a Trumppal való együttműködést. Naná, hogy, hiszen akkor mossa föl a padlót az óriáscsecsemővel, amikor csak akarja, mely óriáscsecsemő máig azt hiszi a demencia (időskori elhülyülés) tesztről, hogy az egy IQ teszt, melyet ő kiválóan abszolvált, Putyinról meg azt, hogy hallgat rá. Ilyenkor gondol az ember arra, hogy ez a Trump tényleg átment a demencia teszten, vagy csak csalás az egész?
Az orosz-amerikai superdeal vesztese leginkább Ukrajna, akit Trump nap nap után reggeltől esetig zsarol, aztán vesztesek még az európaiak, akik egyedül finanszírozzák Ukrajna védelmét, ráadásul meg is kell köszönniük Zelenszkijjel együtt, hogy az amerikaiak hajlandók eladni nekik 500 Patriot rakétát. A helyzet hasonló ahhoz, mint mikor az ember nem csak fizet a boltosnak a poloskairtóért, de még hálásnak is kell lennie, és azt csinálni, amit a boltos előír neki (pl. nem bántani a poloskák olajfinomítóit), mert ha nem, legközelebb nem kap irtót! Jó kis deal, mi? Ennél csak az a még jobb, hogy mivel az ukránoknak harci drónjaik irányításához feltétlenül szükségük van az Elon Musk fémjelezte Starlink rendszer Starshield alrendszerének infó jeleire, ezért annak leállításával akkor rúgnak bele Ukrajnába, amikor akarnak.
És bizony akarnak. Utána megy a felelősség ide-oda tologatása Trump és Musk között, hogy ki intézkedett infó letiltási ügyben, de nyilván mindkettő titokban röhög a hülye ukránokon, akik Putyin jóvoltából éhezve és fázva, Musk és/vagy Trump jóvoltából pedig fegyvertelenül néznek szembe az orosz hadsereggel. Közben az orosz hadsereg jókat „egyeztet” Muskkal, azaz „amerikai partnerével”, akit Putyin zseninek nevez.
Hja, kérem, az üzlet az üzlet, ahogy megtanultuk az iskolában. Aki a jelszót nem követi, annak annyi, lehet mondani. De úgy is kell a szemét háborúpárti ukránoknak, akik nem hallgattak korábbi miniszterelnökünk intő szavára, és máig nem adták meg magukat! Bezzeg Orbán Viktor miniszterelnök úr fantasztikusan békepárti! Ugyan ő sem adta volna meg magát, az nem illik egy virtigli Street Fighterhez, de nem is kell neki, hiszen puszta szavára dőlnek össze birodalmak (lásd itt).
A jelenlegi magyar miniszterelnökről ilyen pozitívum nem mondható, ám a nép döntött, vele kell hajóznunk eme vészteljes és végzetterhes, de főként vérzivataros időkben, és csak remélhetjük, hogy megússzuk valahogy. Az emberiség, ha összefogna, pár nap alatt lerendezhetné a dolgokat megszabadulván néhány kétes alaktól, hogy teljes erejével a klímaváltozásra irányítsa erőit, de ahogy látható, itt csak haverok vannak, akik saját hasznuk iránytűjét használva dolgoznak össze, vagy válnak ellenséggé, amely út, mint azt az emberiség teljes történelme tanúsítja, nem a Kánaán felé vezet.
Hogyan is írta Babits?
„Legyen vége már!”
Annak is vagy száztíz éve. Nem változott semmi.
