A politikai fölfogásokat tekintve létezik egy nagyon népszerűtlen álláspont, mégpedig a patriotizmus ellentéte, azaz a nemzetietlenség. Az ilyen viselkedés a hatalmas többség szerint szörnyen csúnya dolog.
Ezen csúnya dolog hitvallói nem a nemzet, hanem az emberiség érdekeit képviselik, és bár nagyon jól megvannak a saját nemzeti kultúrájukkal (amely nemzeti kultúrák nem lennének különbözők, ha a Jóisten Babilonban meg nem bünteti az akkori emberiséget), ezért szeretik azt, és használják is, de mégiscsak úgy gondolják, hogy gondos kompromisszumkereséssel és a saját érdek részbeni feladásával az összes országgal együtt kellene működni, mert itt a Földön elég nagy a baj. Bolygónkon ugyanis túl sok szerencsétlen módon hatalomra vergődött, hülye, narcisztikus, gonosz, dicsőségre vágyó és még rosszabb despota meg autokrata gyilkol, rombol, és tesz rönkre mindent, ami csak a keze ügyébe akad, mégpedig a „Nemzet” nevében, ami a nemzetietlenek szerint helytelen. Ha mindenki megszakítaná az ilyenekkel a kapcsolatot, hamar megbuknának, de sok patrióta vezetésű ország inkább kihasználja az alkalmat, és szövetkezik vagy üzletel ezekkel a szörnyű alakokkal, hogy némi haszonhoz jusson (lásd pl.: orosz gáz és olaj). Így aztán nincs béke semerre sem.
A nemzetietlenek ugyancsak helytelennek tartják, hogy az emberiség nem lép fel egységesen a számára káros klimatikus folyamatok ellen. Ahhoz sajnos össze kellene fogni, ami kompromisszummal jár, és a kompromisszum a patrióták vezette nemzetállamok szuverenitásával még véletlenül sem fér össze.
A részletesebb kifejtés a nemzetállamokat illetően itt olvasható. A dolog érdekessége, hogy ezek a nemzetietlenek a hazájukban a saját politikai állásfoglalásuk patriótái (hiszen a „saját csoportérdeküket” képviselik a honfitársaikkal szemben szemben), de a csak kifelé patrióták nem nézik el nekik ezt a belső patriotizmust. Hogy miért nem, mikor ugyanaz? Mert nem azonos az ő érdekeikkel. Punktum. És a nép egyetért velük.
A csak kifelé patrióták ugyanígy nem nézik el az önkormányzatok szuverenitásra törekvését sem (ami szintén egy belső patriótaság), az ugyanis szerintük helytelen, mivel mindenkinek a „magyarok” érdekét szem előtt tartva kell küzdeni a külső ellenséggel, ami belső egységet igényel. Hogy kik ezek a „magyarok” akiknek a hatalmi és pénzügyi érdekeit mindenkinek és mindig szem előtt kell tartani? Hát ők. A csak kifelé patrióták. Ez a viselkedésmód a pszichológiai tankönyvekben akár a színtiszta önzés bemutatásának is megfelel, akármi másnak kereszteljük el.
A családokban az apa szokott az önkinevezett patrióta, illetve hát protector familiae lenni, mert ő aztán mindig és mindenütt a család érdekeit tartja szem előtt. Ezért elvárja, hogy minden családtag engedelmeskedjék neki, és kövesse azt, amit mond. A saját érdek képviselete, azaz a belső patriotizmus tilos. Az, hogy az apa által megnevezett családi érdekek valahogy mindig az ő érdekeivel vágnak egybe, nyilván a véletlen műve, viszont fontos ahhoz, hogy hatásosan szálljon szembe a család szuverenitását támadóval. Ilyen például az agresszív szomszéddal való küzdelem, aki éjszakába nyúlón, üvöltő készülékkel televíziózik. A család vezérpatriótája ezért érdekképviselet címén éjjel falat fúr, melynek eredményeképpen egyik család sem tud aludni. Valami kompromisszumkészséggel biztosan kedvező eredményre juthatnának, de a kompromisszum egyfajta meghátrálás, amitól a család dicső őseinek szégyenpír borítaná el az arcát, és azt semelyik apa sem engedheti meg. Hát még országvezető!
Országunk korábbi atyja, azaz a magyar főpatrióta az európai patrióták gyűlésére Brüsszelbe utazott. Az ide szervezett sajtótájékoztatóján a következőket jelentette ki:
- A választási vereség nem változtat azon a meghatározó tényen, hogy Európában folytatódik a Patrióta közösségi szervezetek előretörése, egyetlen választási vereség sem írja felül ezt a történelmi folyamatot.
A történelmi folyamat tehát töretlen, egyes országokban a patrióták előre törnek, egyes országokban meg hátra, de az semmit sem jelent.
- Magyarország 1100 éves állam, óriási rutinunk van abban, hogyan lehet kizárni vezetőket az állam vezetéséből. Lehet forró ólmot önteni a fülükbe, trónkövetelők szemét kitolták, aztán van a száműzetés, ehhez képest olcsón megúsztam, hogy csak egy alkotmányos tiltást kaptam.
Rém kellemetlen, de ez az Alaptörvény módosítás sem sorolható a sikeresek közé (van olyan egyáltalán?). Jogállamokban sajnos a visszamenőleges hatály csúnya képet fest a törvényhozókról. Orbán joggal panaszkodhat, hogy amikor a második miniszterelnökséget elvállalta, nem tudta, nem is tudhatta, hogy ezzel kizárja magát a további miniszterelnökösködésből. Igaz némi spéttel (16 év), de akkor is. Sokkal jobb lett volna egy olyan törvény, amely az Orbán Viktor nevűeket tiltja el a tőle, különösen, ha az apa neve Orbán Győző, akkor visszamenőleges hatályra semmi szükség sincs.
- Az uniós források hazahozatalát illetően Magyarország most taktikát váltott. A Fideszé az volt, hogy a Bizottság zsarolta őket, erre kellett megtalálniuk a helyes választ, ami a vétó volt. A taktika most az, hogy a zsarolásra megadással válaszol az új kormány, megadják azt, amit Brüsszel követel.
Érdekes megállapítás, hogy ha az EU azt mondja, addig nem adok pénzt, míg el lehet lopni, azt a mi derék, hajdani miniszterelnökünk zsarolásnak tekinti, ráadásul visszazsarol, hogy az EU-s pénzt továbbra is el lehessen lopni. Néhányan nagyon szégyellnénk magunkat, ha valaha is mondtunk volna ilyet, a patrióták viszont büszkén jelentik ki, hogy a nemzetnek lopnak, mert a nemzetbe a családtagjaik meg a haverjaik is mind-mind beletartoznak.
- A Fidesz kongresszusán arról beszélt, hogy nem akar megváltozni. Szerinte a hibái hozzájárultak a vereséghez, de nagyon erősen hozzátartoznak, és már túl öreg ahhoz, hogy ledobja őket.
Így van ezzel a vén sorozatgyilkos is. Ezért nem engedik szabadon.
- Tiborcz Istvánt és Mészáros Lőrincet illetően ő a tények embere, a sejtetések, sugalmazások nem az ő világa.
A tények emberének minden joga megvan hozzá, hogy megismerje a tényeket – ha már eddig elkerülték az információk (csak egy példa a sok közül):
A magyar államnak 2018-ban nem kellett az RWE tulajdonú Mátrai Erőmű 5,9 milliárdért, ezért azt 5,9 milliárdért Mészáros Lőrinc vette meg. Kellett viszont a magyar államnak a Mészáros Lőrinc tulajdonolta Mátrai Erőmű egy évvel később immár a háromszorosára duzzadt árért, azaz 17,4 milliárdért. Biztosan azért tetszett jobban az államnak a csinos kis Erőmű, mert időközben Mészáros 11,2 milliárd jutalék kivételével pénzügyileg kissé megkarcsúsította. 11,2 + 17,4 – 5,9 = 22,7 milliárd forint. Ennyi volt Mészáros nyeresége az üzleten, amiért nem kellett semmit sem csinálnia, arról nem is beszélve, hogy mivel az Erőmű csak vitte a pénzt, direkt jól jött neki, hogy az állam megvásárolta tőle.
Jó kis tények, mi?
- A jobboldali sajtó helyzetét nem kell látniuk sehogy sem, mert ez a jobboldali sajtó tulajdonosainak a feladata.
Mint az közismert, nálunk áprilisig kétfajta sajtó volt. Egyrészt a regnálók által állami pénzből fenntartott FIDESZ pártsajtó, melybe az állam által tulajdonolt és gazdagon kistafírozott MTVA is beletartozott (150 milliárd HUF / év), másrészt a független sajtó. Az előbbinek csak a FIDESZ tetszett, a többinek meg senkisem. „Jobboldali” sajtó néven nyilván az előbbiről van szó. A főpatrióta úrnak igaza van, neki ehhez már nincs köze, hiába is mennének a fideszes pártsajtó tulajok hozzá megint pénzért kuncsorogni.
- A kampány a lufik világa, egyre másra derülnek ki ügyekről, hogy üresek, így lesz a pedofilvádakkal is.
Ő csak tudja. Érdekes lett volna, ha elárulja azt, hogy mely ügyekről derült ki, hogy üresek, mert anélkül itt ülünk a nagy szürke bizonytalanságban, magunkban tanakodván, hogy mire is gondolhatott. Az utána következő jóslatot, illetve hát reménykedést inkább hagyjuk.
- Van jegye a világbajnokság elődöntőire és a döntőre is, de nem marad hosszan Amerikában.
Pedig tőlünk aztán maradhatna. Akkor nem lenne szükség Alaptörvény változtatásra sem. Ám ő sokkal patriótább annál, hogysem elhagyná szeretett hazáját, és ugyan Putyin puritán, apró, 400 szobás dácsájánál a hatvanpusztai kulipintyó kisebb (még légikikötője sincs), de azért bízhatunk benne, hogy jól ellesz ott, emlékezvén régi, szép időkre.
Sajnos lesz mire emlékeznie. Nekünk meg aztán pláne, hogy a fene vigye el!
Lásd pl. itt
