Hszi Csin-ping hét év után először látogat Észak-Koreába, miközben Phenjan Oroszországgal szorosabbra fűzi kapcsolatait, és egyre agresszívabb katonai fenyegetéseket fogalmaz meg Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal szemben. A kínai–észak-koreai csúcstalálkozó nemcsak a térség erőviszonyait alakíthatja át, hanem választ adhat arra is, hogy Peking miként kívánja kezelni a Putyinnal szövetséges, atomfegyverrel rendelkező, kiszámíthatatlan diktatúrát.
Hszi Csin-ping kínai elnök hét év után először látogat Észak-Koreába, amely az utóbbi időben látványosan szoros szövetséget alakított ki Oroszországgal, és nyíltan támogatja Putyin ukrajnai háborúját. A kétnapos látogatás kezdetén Hszi úgy fogalmazott:
„Kína és Észak-Korea kapcsolatai új történelmi kiindulóponton állnak.”
A kínai vezető szerint a két ország „támogatja egymást a kor által megkívánt küldetésekben”, ami egyértelmű jelzés arra, hogy Peking továbbra is stratégiai partnerként tekint Phenjanra.
Kim Dzsongun eközben rendszeresen fenyegeti Dél-Koreát és az Egyesült Államokat, miközben tárgyalásokat sürget Donald Trumppal. A kelet-ázsiai erőegyensúlyban Észak-Korea szerepe az elmúlt években felértékelődött, mivel a világtól elzárkózó kommunista állam olyan atom- és rakétakapacitást fejlesztett ki, amely már nemcsak a közeli Dél-Koreát és Japánt, hanem az Egyesült Államokat is elérheti.
Észak-Korea vezetője tavaly Pekingben is részt vett a második világháború lezárásának 80. évfordulójára rendezett ünnepségen, ami szintén jelezte a két ország közötti közeledést.
Történelmi háttér: a félsziget kettéosztása és a Kim-dinasztia felemelkedése
A koreai félszigetet 1945-ben a szovjet csapatok szabadították fel a japán uralom alól, majd két részre osztották: Észak a kommunistákhoz, Dél az USA szövetségeseihez került. Észak-Koreát azóta a Kim-dinasztia irányítja. Az alapító, Kim Ir Szen szovjet százados egyenruhájában érkezett meg, és 1950–53 között Kína milliós hadseregének támogatásával vívta meg a koreai háborút. A hatalmas áldozatok ellenére a fegyverszüneti vonal ma is ugyanott húzódik.
A „kis tigris” és a dzsucse ideológia
Miközben Dél-Korea a világ egyik legsikeresebb gazdaságává vált, Észak-Korea továbbra is a bolygó legszegényebb államai közé tartozik. A Kim-dinasztia minden erőforrást az atom- és rakétaipar fejlesztésére fordít. A hivatalos ideológia, a dzsucse, a teljes önellátást hirdeti: „támaszkodjunk csakis a saját erőnkre”. A valós ok azonban az, hogy a rezsim retteg a külső beavatkozástól, és attól, hogy a vezetők Kadhafi, Szaddám Huszein vagy más megbuktatott diktátor sorsára jutnak.
Kim Dzsongun Donald Trump elnöksége alatt többször is tárgyalt az amerikai elnökkel. Bár érdemi eredmény nem született, a találkozók óriási propagandaértéket jelentettek Phenjannak. A rezsim a Covid-járvány idején hermetikusan lezárta az országot, hivatalosan tagadta a fertőzést, miközben Kim Dzsongun maga is súlyosan megbetegedett.
Putyin és Phenjan: veszélyes közeledés
Észak-Korea legfontosabb szövetségese korábban a Szovjetunió volt, majd annak összeomlása után Kína vette át a vezető szerepet. Amikor Peking reformokra próbálta ösztönözni Phenjant, Kim Dzsongun brutálisan leszámolt saját kínai orientációjú mentorával.
2022-ben, Ukrajna megtámadása után Putyinnak sürgősen szüksége lett szövetségesekre. Észak-Korea bőséges tüzérségi készletei miatt ideális partnernek bizonyult. Putyin ezért Phenjanba utazott, ahol stratégiai együttműködési megállapodást kötött. Ennek értelmében Észak-Korea nemcsak lőszert, hanem katonákat is küldött Oroszország támogatására: mintegy 11–12 ezer észak-koreai harcos jelent meg az ukrajnai fronton, súlyos veszteségeket szenvedve.
A legnagyobb aggodalmat azonban az váltja ki Washingtonban, Pekingben, Tokióban és Szöulban, hogy Oroszország nukleáris és rakétatechnológiát adhat át Észak-Koreának. Ez nem lenne példa nélküli: a szovjet szakértők kulcsszerepet játszottak az észak-koreai atomprogram felépítésében.
Oroszország emellett Észak-Korea energiaellátását is biztosítja, így Phenjan egyre kevésbé függ Kínától. Vang Ji kínai külügyminiszter áprilisi phenjani látogatásán állítólag érezhető volt a feszültség.
Miért mondott le Észak-Korea a félsziget egyesítéséről?
Észak-Korea új alkotmánya már nem tartalmazza a két Korea egyesítésének célját, amely évtizedeken át a rezsim hivatalos ideológiájának része volt. A változás oka egyszerű: a Kim-dinasztia felismerte, hogy egy esetleges egyesítés esetén a gazdaságilag és katonailag erősebb Dél-Korea dominálna, és a rezsim elveszítené hatalmát. Ezért inkább
Dél-Koreát jelölték ki első számú stratégiai ellenfélnek, miközben az USA korábbi szerepe háttérbe szorult.
Kína eközben igyekszik fenntartani a stabilitást, és valamiféle modus vivendit keres Donald Trumppal, aki korábban elismerte a „G2” koncepciót – vagyis azt, hogy az USA és Kína együtt irányítja a világot. A két vezető nemrég Pekingben tárgyalt, és szeptemberben újabb találkozóra készülnek az Egyesült Államokban. A kiszivárgott hírek szerint Trump arra kérte Hszit, hogy közvetítsen Irán és Észak-Korea felé.
Hszi Csin-ping tagadta, hogy Kína fegyvert szállítana Iránnak, de a valóság az, hogy Észak-Korea közvetítő csatornaként bármilyen kínai fegyvert eljuttathat harmadik országokba. A digitális haditechnológia jelentős részét Phenjan Kínából szerzi be, mivel Oroszország ezen a téren lemaradt.
Mit tudhatunk a kínai–észak-koreai csúcstalálkozóról?
A kétnapos találkozó részleteiről a világ aligha tud meg sokat. A totális médiaellenőrzés miatt Phenjan csak semmitmondó közleményeket ad ki, és a kínai diplomácia is rendkívül szűkszavú. A valós tárgyalások tartalma – atomtechnológia, fegyverszállítás, Oroszország támogatása, amerikai–kínai viszony – továbbra is a titkok homályában marad.
Egy dolog azonban biztos: Hszi Csin-ping phenjani látogatása új fejezetet nyit a kelet-ázsiai geopolitikában, ahol Kína, Oroszország, Észak-Korea és az Egyesült Államok érdekei soha nem voltak ennyire élesen szemben egymással.
