Az amerikai elnök támogatottsága hónapok óta lefelé tart, és a legfrissebb felmérések már ciklusa legmagasabb elutasítottságát mutatják. A gazdasági aggodalmak, az iráni konfliktus miatt megugró üzemanyagárak és a politikai szövetségesek elfordulása egyszerre rajzolnak ki egy olyan trendet, amely komoly kihívást jelent a Fehér Háznak a közelgő választási időszakban.
Az elnök elutasítottsága új csúcsra emelkedett: a közvélemény-kutatások átlaga szerint az amerikaiak 58 százaléka nem ért egyet a munkájával, és mindössze 39 százalék támogatja. Ilyen magas elutasítási arányra első ciklusának vége óta nem volt példa.
A gyengülő számok egy olyan időszakban érkeznek, amikor az iráni háború következtében megugrottak a benzinárak, és egyre több amerikai fejezi ki aggodalmát a gazdaság állapota miatt. A demokraták igyekeznek a novemberi félidős választásokat az elnök teljesítményéről szóló népszavazássá alakítani, miközben néhány korábbi konzervatív szövetségese a médiában — köztük Tucker Carlson — az elmúlt napokban nyíltan bírálni kezdte.
A független szavazók körében különösen látványos a visszaesés: egy friss felmérés szerint támogatottsága 28 százalékra esett vissza, szemben a hivatalba lépéskori 39 százalékkal. Bár a republikánusok többsége továbbra is mellette áll, a párton belül is érzékelhető a bizonytalanság: a támogatók aránya 80 százalékra csökkent.
A közvélemény-kutatási átlag alapján az elnök nettó támogatottsága jelenleg mínusz 19 százalékponton áll.
Bár ezek az adatok napról napra változhatnak, a trend egyértelmű: a számok hónapok óta lefelé tartanak.
A gazdasági megítélés különösen gyenge pont. Tízből hét amerikai elégedetlen az elnök gazdaságpolitikájával, és egyre többen érzik úgy, hogy saját helyzetük is romlik. A republikánus szavazók közel fele ma már úgy látja, hogy a gazdaság rossz irányba halad — ez kétszerese a tavalyi aránynak.
Az infláció kezelését mindössze 28 százalék támogatja, miközben a bevándorlási politika megítélése valamivel kedvezőbb: a választók 46 százaléka elégedett az elnök határpolitikai intézkedéseivel.
A következő hónapokban a gazdasági mutatók, az energiaárak és a külpolitikai helyzet egyaránt meghatározhatják, hogyan alakul az elnök politikai mozgástere — és milyen irányba fordul a közvélemény a választások közeledtével.
