Donald Trump politikai jövője forog kockán, miközben az Egyesült Államok egyre mélyebbre süllyed az Irán elleni katonai konfliktusba. A rakétakészletek vészesen fogynak, az olajárak kilőnek, az amerikai veszteségek nőnek – és mind több republikánus is attól tart, hogy az elnök egy újabb, Irak‑méretű csapdába vezeti az országot.
Az iráni támadások nyomán napról napra nő a kockázat Donald Trump számára. Az olajárak már most 20 százalékkal emelkedtek, a befektetők pedig hosszú távú piaci zavarokra készülnek. Irán válaszcsapásai egyértelművé tették: a háború kiterjesztésére játszanak, nem visszavonulásra.
Eddig hat amerikai katona vesztette életét, és több amerikai katonai repülőgépet is lelőttek. A Pentagon attól tart, hogy az olajellátás tartós zavara következhet be, ami tovább növeli a gazdasági és politikai nyomást Washingtonon.
Trump szerint az Irán elleni hadjárat „heteken át is elhúzódhat”, míg Marco Rubio külügyminiszter hétfőn kijelentette:
„A legsúlyosabb csapások még nem érték el Iránt.”
A mondat sokak szerint nem megnyugtatás, hanem figyelmeztetés: a konfliktus még csak most kezd igazán veszélyessé válni.
Politikai hazardírozás: Trump saját elnökségét teszi fel a háborúra
Trump a legnagyobb politikai kockázatot vállalja elnöksége kezdete óta. A konfliktus amerikai katonák életét követeli, instabilitást okoz a világ legérzékenyebb régiójában, és könnyen visszaüthet a hazai politikában is.
A közvélemény-kutatások szerint Trump támogatottsága már a háború előtt is csökkenőben volt, és a republikánusok reális eséllyel elveszíthetik a kongresszus irányítását a félidős választásokon. A kritikusok szerint az elnök most ugyanabba a csapdába sétál bele, amely 2003-ban Irakban már egyszer megbuktatta az amerikai stratégiát.
Hét országban indított katonai akciót – pedig békét ígért
Trump hivatalba lépése óta hét országban engedélyezett katonai műveleteket, noha kampányában többször is kijelentette: „Véget vetek az értelmetlen háborúknak.”
Beiktatási beszédében békés örökséget ígért – ehhez képest ma egy gyorsan eszkalálódó közel-keleti konfliktust irányít, egy olyan térségben, ahol a vallási és geopolitikai törésvonalak különösen robbanékonyak.
Trump minden korábbi katonai akcióját „hatalmas sikernek” nevezte, ám most kénytelen volt elismerni az amerikai veszteségeket is. Kérdés, hogy sikereinek elkönyvelhető kommunikációja: mint például Ali Hamenei ajatollah megölése, a katonai célpontok megsemmisítése, és hogy a hadművelet megakadályozza Irán nukleáris fegyverprogramját ellensúlyozza-e a háborús veszteségeket.
A republikánus tábor is megosztott
Bár Trump bázisa egyelőre kitart mellette, a háttérben egyre több republikánus politikus fejezi ki aggodalmát. Többen attól tartanak, hogy a katonai veszteségek nőni fognak, az olajárak tovább emelkednek, és a háború politikai előnyei elenyészőek a kockázatokhoz képest. Márpedig ez tovább ronthatja az őszi választásokon a republikánusok esélyeit.
A kritikusok szerint Trump olyan konfliktust indított el, amelynek nincs világos stratégiai célja, és amely könnyen elhúzódó, költséges háborúvá válhat.
A történelmi párhuzam: Kissinger figyelmeztetése
Az amerikai közéletben sokan idézik Henry Kissinger híres mondását a vietnami háború lezárásáról:
„A nagyhatalom számára a győzelem a gyengébb fél kapitulációja. A gerilla‑taktikát alkalmazó kis ország számára pedig az a győzelem, ha elkerüli a vereséget, és túl drágává teszi a háborút a nagyhatalom számára.”
Sokan attól tartanak, hogy Irán pontosan erre játszik.
