Ezen töpreng Los Angelesben a 95 éves gazdaság történész, Berend T. Iván, aki figyelemreméltó cikket közölt arról: miért rekedt meg a közepes fejlettség csapdájában Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszere?
Magyarország a Habsburg birodalom része volt a huszadik század elején, Írország a brit birodalomé és Finnország a cári birodalomé. Mára Finnország és Írország az Európai Unió élvonalába került, míg Magyarország a szegényházban küszködik Romániával és Bulgáriával vetélkedik az utolsó helyért.
“Az Európai Unió 23 ezer milliárd forintos támogatást nyújtott Magyarországnak” – hangsúlyozza Berend T. Iván, aki így folytatja: ”bevallom, hogy józan ésszel nehéz felfogni, hogy a kormányrudat 2010 óta a kezében tartó Orbán Viktor miért folytat Európai Unió ellenes politikát és miért szövetkezik Európa ellenségeivel? Nyilatkozataiban gyarmatosító politikával vádolja az Európai Uniót miközben a szövetségesei, Putyin és Trump azok, akik ilyen politikát folytatnak.”
Orbán a nemzetet állítja szembe a birodalommal, noha birodalmak mindig is voltak, de a nemzetállamok csak a francia forradalom után jöttek létre, Magyarország is csak azóta nemzetállam amióta függetlenné vált a Habsburg birodalomtól.
“1990 után Magyarország előnyös helyzetből indult, ha a többi közép-kelet európai országgal hasonlítjuk össze, melyek addig szovjet ellenőrzés alatt álltak. Aztán ez a fejlődés megtorpant…”
A számok: ”1990 és 2024 között valamivel több mint a háromszorosára nőtt a magyar gazdasági teljesítmény, és ez azt jelentette, hogy nem tudott felzárkózni Nyugat Európához, mely a háromszorosára növekedett. A magyar jövedelmi szint a fele az uniósnak, és az egyharmada a Nyugat Európainak. 73 ezer dollár az egy főre jutó GDP az unió nyugati államaiban míg 23 ezer Magyarországon.”
Korábban pedig volt felzárkózás: 1870 és 1990 között az egy főre jutó GDP megkétszereződött Nyugat Európában, míg Magyarországon az ötszörösére nőtt pedig ebben a 120 évben volt két világháború, Trianon, a holokauszt, kommunista rendszer.
Miért sikerült a finneknek és az íreknek, és nekünk miért nem?
Berend T. Iván az elit döntéseiben keresi a magyarázatot:
”Felismerték-e, hogy melyik gazdasági ágazat kínálja a legjobb lehetőséget a számukra? Megvoltak-e a fejlesztés technológiai feltételei? Megvoltak-e a fejlesztés oktatási feltételei? Megfelelő volt-e a pénzügyi rendszer? Milyen volt az ország egészségügyi ellátása?”
Ezek általános szempontok, de Berend T. Iván nem utal azokra, amelyek miatt Finnország és Írország valóban sikeres lett: mindkét állam kihasználta a munkamegosztást a globális gazdaságban. Finnország éppúgy profitált az olcsó orosz energiából mint Magyarország, a pénzt azonban jelentős részben az oktatásra költötték, miközben a magyar tanárok a templom egerével futottak versenyt a jóléti vetélkedőben. Így lett világszám a finn Nokia.
Írország adókedvezményekkel csalogatta be a nagy amerikai cégeket, melyek uniós központjukat Dublinban rendezték be. Így uniós jövedelmeik után Írországban adóztak, emiatt lendült fel a Kelta tigris.
Ilyen rendkívüli lehetőségek nem kínálkoznak az egykori szocialista országok előtt 1990 után, de így is figyelemreméltó, hogy mind Lengyelország mind Románia jobban teljesített a rendszerváltás utáni időszakban mint Magyarország. Miért? Mind Lengyelország mind Románia mélyebbről indult mint Magyarország, de az Egyesült Államok kijelölte e két államot mint a NATO számára fontos szövetségest a térségben. Mind Varsó mind Bukarest kiemelt figyelmet élvez Washingtonban, mert e két államot az USA arra szemelte ki, hogy az orosz előnyomulással szemben kulcsszerepet játszanak a védelemben.
A legnagyobb NATO fejlesztés Európában jelenleg Romániában folyik a Fekete tenger partján, Lengyelország NATO rekorder azzal, hogy a GDP csaknem 5%-át költi katonai célokra, és szinte kizárólag amerikai fegyvereket vásárol.
Trump elnök meg is ígérte Karol Nawrocki lengyel államfőnek, hogy “az USA örökké ottmarad Lengyelországban!”
Orbán dafke diplomáciája
A magyar miniszterelnök, akit sérthetett, hogy Magyarországnak nem szán fontos szerepet az USA, nem Lockheed vadászgépeket vett – általános meglepetésre – hanem svédeket. Összeszűri a levet Putyinnal, akit egész Európa agresszornak tekint. Feltűnt ez Washingtonnak is, amely azért küldte Budapestre David Pressman nagykövetet, hogy buktassa meg Orbán Viktort! Brüsszel ezzel párhuzamosan fagyasztotta be az uniós eurómilliárdok egy részét. Orbán Viktor ezért lelkesedik Trumpért és Putyinért. Trump azt az Amerikát jelenti a számára, amely nem akarja megbuktatni őt, Putyin azt az Oroszországot, mely dollár milliárdokkal támogatja őt hatalmának megtartásában. Orbán közben tudatosan hanyagolja el az egészségügyet és az oktatást: hűséges nyugdíjas szavazóitól ily módon szabadulhat meg a legolcsóbban. Hűséges szavazótábora szegény, kiszolgáltatott és rosszul informált. Egy jól működő oktatási rendszer épp ezt számolná fel. Orbán hatalmának megőrzése érdekében inkább hagyja a jólképzett fiatalok tömeges menekülését az országból minthogy olyan oktatási rendszert hozzon létre, amely jólinformált polgárokat nevel. Mi lenne, ha mindenki feltenné Berend T. Iván kérdését:
A finneknek és az íreknek miért sikerült, és nekünk miért nem?!…
