Az ember előtt ott a bőség kosara, azt se tudja, mit markoljon ki belőle hirtelenjében, a derék Miniszterelnök úr csak úgy ontja a témákat egymás után.
Itt van mindjárt az ún. humán erőforrás fölény, melyet „régen kultúrfölénynek hívtak Klebelsbergék” említi csak úgy odavetve Orbán. Hát ja. A mimagyaroknál kultúrfölényesebb lény a világon nem létezik. Akkora a kultúrfölényünk, hogy akár késsel-villával-evő versenyen is indulhatnánk, szemben bárkivel, és a győztes nem kétséges egy pillanatra sem.
Mint azt a Miniszterelnök úr említette, ezért meg is tesznek mindent. Na, például:
„ … ma Európában a nemzeti össztermék arányában Magyarország költi a legtöbbet az oktatásra – de a felsőoktatásra biztosan! –, ott vagyunk az európai élmezőnyben a szakképzésben, három magyar egyetem a világ első 2 százalékában van, és kilenc magyar egyetem a világ első 5 százalékában van.”
Gyönyörűszép dolog, tudás alapú társadalom, meg minden, egyetlen probléma van vele, hogy utána lehet keresni. Például itt.
Mint az oktatásra költött pénzeket ábrázoló diagramból látható Magyarország ebben a sorrendben negyedik. Hátulról.
Akiket megelőzünk, Görögország, Horvátország és Románia. A többiek mind előttünk vannak, ahogy az EU átlag is. Még szerencse, hogy a Miniszterelnök úr hozzátette: „de a felsőoktatásra biztosan!”, különben úgy lehazugoznám, ahogy még Gyurcsánnyal sem tette a nép! Pedig az már aztán valami!
Annak, hogy hol vannak a magyar egyetemek a világrangsorban, itt lehet utána nézni. A harmadik magyar egyetem a rangsorban az ELTE. Ő a 801 – 1000 helyezettek valamelyike. Ha a 801. helyezést tekintjük, és azt, hogy a Miniszterelnök úr szerint harmadikként ő is benne van az első 2 százalékban, akkor a világ egyetemeinek a száma 801/0,02 = 40 000. ha az 1000. helyezést, akkor 1000/0,02 = 50 000. Kár, hogy 23 000-nél többet gyakorlatilag nem említ senki, és abban már a viccbe illő „valamik” is mind benne vannak, azaz ez a százalékozás csak egy kövér hülyeség. Ehelyett javasolnám az összehasonlítást más kultúrnépekkel, például az átkozott Brüsszellel, azaz Belgiummal. Lakossága 11,8 millió, de csak a migránsokkal együtt, ezért hazánkkal jól összemérhető. A belga egyetemek helyezései itt találhatók.
Összehasonlítottam a magyar egyetemekkel. Kultúrfölény, tényleg?
Ott van aztán a pénz hazahozása. De nem akármilyen pénzé ám, hanem az uniós, ún. „nekünk járó” pénzeké. Mint Orbán azt kifejtette:
„Szeretnék tenni egy kitérőt az európai uniós pénzekről. Ki hozza haza és milyen áron? A nekünk járó pénz felét – 12 milliárd eurót – már hazahoztuk, az ott van a számlánkon, a magyar gazdaság használja. De a másik felét is haza kell hozni. Az is meglesz, ugyanis az új költségvetés, hétéves költségvetés elfogadása egyhangúságot igényel. És amíg nem kapjuk meg az elmaradt pénzünket, addig nem lesz új európai költségvetés sem. Hazahozzuk, és nem teszünk semmilyen engedményt sem a szuverenitásunkból. Az igazság az, hogy a Tiszások meg a DK-sok is, illetve az ő tandemjük is hazahozza. Szerintem van is egy megállapodásuk Brüsszellel: meg fogják kapni a pénzt, cserébe támogatják a háborút Ukrajnában, beleegyeznek Ukrajna európai uniós tagságába, végrehajtják a migrációs paktumot, visszavonják a gyermekvédelmi törvényt, visszavonják a multikat terhelő adókat, és eltörlik a rezsicsökkentést.”
Először is ez a pénz nem jár nekünk. Az EU nettó befizetői (pl. a német adófizetők) dobják össze puszta jóindulatból (felzárkóztatási pénz) a nettó haszonélvezőknek (pl. magyar kormány), amely sokáig élvezte a hasznot, ám miután az EU megunta, hogy a jó részét a magyar kormány jóváhagyásával, sőt segítségével ellopják, egy részét addig visszatartja, amíg az általuk megkövetelt 27 pontban megkövetelt változtatásokat a magyar kormány nem teljesíti.
Mint tudjuk, nem teljesíti. Az Atyaúristennek se. Helyette valami szuverenitásról hablatyol („A szuverén otthon úgy lop, ahogy akar. Punktum.”). Így aztán nincs pénz, mert az EU-ra nem hat a szuverénezés. Orbán ennek ellenére közölte, ő is haza tudja hozni, de nem ám a pontok teljesítésével, amely meggátolná az ellopást, hanem ócska, huszadrangú, kisstílű, sunyi bűnözőkhöz méltó módon, azaz zsarolással.
Amikor azt mondja, a Tiszásoknak meg a Dk-soknak van egy megállapodásuk Brüsszellel, véletlenül igazat mond. Tényleg van nekik, mert ők teljesítenék a 27 pontos brüsszeli kívánságlistát, és akkor máris megkapnánk a pénzt. Lehet, hogy az Orbán által lefestett szörnyűségeket is megtennék, csakhogy nem pénzért, hanem mert tudják, ez az ország érdeke.
Megjegyzendő még, hogy azon 12 milliárd EUR, amit a Miniszterelnök úr „hazahozott”, mindenfajta feltétel nélkül járó pénz, például a földalapú támogatás is benne van, azaz ez a dicsekvés a semmivel, megint csak a néphülyítés része. Azon csodálkozom, hogy a nép még mindig nem unta meg a regnálók általi hülyítését. Vagy még mindig nem látja, és nincs, aki megmondja neki?
A vallás sem maradhat ki.
„Van az az állapot, amit múlt időben kell mondanom; volt egy olyan európai pillanat, amikor az európai nemzetek többsége élő hittel rendelkezett. Nem vallásos volt, meg nem kulturált, élő hittel rendelkezett, ezt nevezzük hitbéli kereszténységnek. A szekularizáció ezt szépen lefojtotta. Visszacsúsztunk oda, hogy az élő hit zsugorodik, de a keresztény hitből kinőtt kultúra, mint koordinátarendszer továbbra is megvan a népek számára: mi a jó, mi a rossz, mit gondoljunk a férfi-nő kapcsolatról, családról, gyerekről, szülőkről, felelősségről, felebarátunkról, saját magunkról, mi a bűn, mi az erény, mi a büntetés, mi a megbocsátás. Erre a kereszténységből kinőtt, az élő hitből kinőtt, keresztény kultúra szerint adjuk meg a választ. Ezt nevezem én kulturális kereszténységnek. Itt van ma Közép-Európa. Ami ezután következik, a harmadik állapot, a zéró vallási állapot, úgy is hívhatom, hogy zérókereszténység. Az az állapot, amikor a kereszténység, mint kultúra sem szolgál többé kód- vagy koordinátarendszerként, és egész egyszerűen kiszorul az országok életéből. Van egy átbillenési pont, van egy kultúrafeladási pillanat, amely akkor érkezik el szerintem, amikor elfogadják, és törvényerőre emelik az azonos neműek házasságát. Ez az átbillenési pont. Ez a döntés megtagadja a keresztény módra való együttélés alaptételeit.”
Amint látható, a magyar miniszterelnöknek fogalma sincs arról, hogy ami a hitbéli kereszténység esetén kötelező, az a keresztény kultúrában már nem az, mivel az „így szoktuk” kategóriába tartozik (kivéve a törvénnyel tiltott cselekményeket). Ha egy eltérés a többieknek semmilyen hátrányt nem okoz, akkor anélkül, hogy keresztény kultúránkon bármiféle csorba esne, nyugodtan tudomásul vehetjük. Ilyen például a pénteki böjt is, amelyet sokan nem tartanak, de attól ez, ami itt van, még keresztény kultúra. Az persze rongálja keresztény kultúránkat, ha a „Ne lopj” parancsát sokan nem tartják be. Kivétel Orbán Viktor. Igaz viszont hogy a rokonai, a barátai meg az üzletfelei igencsak meggazdagodtak, ami… khm… kérdésessé teszi eme derék ember keresztény módra való együttélési kultúráját.
Arról pedig, hogy a Miniszterelnök úrnak mi baja azzal, ha a szekularizált társadalmakban már nem szentség, hanem jogi szerződés jellegű házasság két azonos nemű ember között köttetik, fogalmam sincs. Szerinte ettől nem lehet keresztény módra együtt élni. Vajon mi lehet az az érv, amely miatt így gondolja? Fölpofozta egy meleg házaspár egyik tagja? Érdekes, hogy (talán Alice Weidel látogatásának köszönhetően) csak a melegházasság törvényerőre emelésével van baja, az élettársi kapcsolatot nem kárhoztatja, holott biblikus mértékkel mérve az az igazi bűn, nem a kapcsolat jogi rendezése.
Ami a világháborút illeti, Orbán szövege emlékeztet engem a 2022-ben Márki-Zay ellen bedobott témára, hogy a háborúpárti Összefogás, ha hatalomra jut, vágóhídra küldi fiainkat. Ma már láthatóan nagyobb hatás szükséges, ezért kell a világháború belengetése, amelyből csak az ő vezetésével tudunk kimaradni. Sajnos, mint az már az alsó tagozatban is ismert, a világháborúból nem lehet kimaradni. Azért világháború. A kimaradásról szóló hosszas és zavaros fejtegetést ne feszegessük. Tudjuk be a feszült idegállapotnak, amely sok kiváló elmét megzavart már. Nem kicsit.
Tovább nem is ragoznám a hazugságokat meg a hülyeségeket. Én is unom, meg nyilván az olvasók is. Van ennél jobb dolga az embereknek.
