„A veszélyek korában élünk, minden szónak jelentősége lehet. A Voks 2025 indokolt közös akciónk volt. Olyan országot, ahol kényszersorozás következtében agyonvernek egy embert, nem lehet felvenni az EU-ba” – mondta Orbán Viktor.
Tény:
„2014 áprilisában az izsáki rendőrsön két rendőr kihallgatás közben agyonvert egy Bara József nevű cigányembert. Pintér belügyminiszter néma maradt, a miniszterelnök is hallgatott. Aztán egy filozófus, az azóta – nem rendőrségi ütlegek által – elhunyt Tamás Gáspár Miklós levelet írt neki, mire Orbán mégis megmozdult: elment az agyonvert Bara József sírjához.”
Gondosan kerülöm azt, hogy a nem száz százalékig megbízható tényeket bármilyen kontextusban felhasználjam. Ezért nem idéztem ide az Orbán rendőreinek őrizetében lévő, gyanús körülmények között elhunyt többi személyt, akikről nem tudni pontosan, hogy haltak meg, de vannak páran. Welsz például „bevett valamit”, és meghalt a rendőrautóban, máig nem tudjuk pontosan, hogy mi történt, Bara József esetében viszont igen, mert hogy úgy volt, azt a miniszterelnök a sírhoz zarándoklásával igazolta.
Azt mindannyian tudjuk, hogy a miniszterelnök úr nem valami nagy lumen (ez az ország tragédiája, ugyanis az autokrácia feltételrendszere szerint nála okosabb ember nem lehet a kormányban, de még ha lenne is, Orbánnál minden kérdésben butábbnak kell látszani), de hogy nagy hangon elítél valakiket, mikor ő is ugyanolyan bűnös, az már megkérdőjelezi az épeszűségét is. Az ugyanis nem hihető, hogy a sírlátogatást elfelejtette. A mondat ráadásul még csak nem is olyan, amely véletlenül kiszaladt a száján, határozott, egyértelmű, és látható belőle, hogy mindenáron erősíteni akarja az Ukrajna elleni gyűlöletet, amely a megindult FIDESZ kampány legvörösebb fonala.
Mint az ismert, az esetről az ukrán vezérkar cáfolatot adott ki. Szerintük a férfinak nem voltak sérülései, a csapatától fegyver nélkül megszökött, és tüdőembóliában halt meg. Ebben annyi igazság lehet, hogy az ukrán hadseregnek ép és egészséges emberekre van szüksége, akiket nem a kórházba kell (vannak ott sajnos elegen), hanem a harctérre lehet küldeni, azaz az agyonverést, mint sorozási módszert nagy valószínűséggel nem használják. Pláne „sok ember” esetében, mert akkor maguk intéznék el, hogy kifogyjanak a katonákból. A kiképzés során természetesen előfordulhatnak fizikai fenyítések, azokat egy háborúban álló hadsereg esetén nem lehet kizárni.
A magyar vezetés velem ellentétben nem bizonytalan. Egyértelmű ténynek veszik, hogy a férfi halálát verés okozta, nem hallani az ukránokkal közös vizsgálóbizottság felállításáról, nekik, a magyar miniszterelnököt is beleértve kétségeik nincsenek, se pro, se kontra. Ha ténynek tekintem, hogy S. Józsefet ukrán katonák agyonverték, akkor Bara Józsefet is figyelembe véve nincs különbség Zelenszkij és Orbán között. Nem tudom, utóbbi mire föl hepciáskodik.
Orbán persze mondott mást is:
„Csak fogom a fejem, hogy Ukrajna készen áll az uniós tagságra. Ez egy orbitális tévedés. Kényszersorozásban emberek halnak meg, a gazdaság romokban, a háború lezárása a közelben sincs, ha felvesszük Ukrajnát, vele együtt a háborút is.”
Én azt mondtam volna (mert sokkal okosabb vagyok ám nála – ami nem nehéz), hogy „Kényszersorozásban emberek százezrei halnak meg”, mert az még hatásosabb, mint egy ember halálából többet (emberek) csinálni.
Úgy hallottam, mikor befejeződött nálunk a szocializmus, nálunk is romokban volt a gazdaság, aztán idejöttek a külföldi cégek, és Bokrossal karöltve, az olcsó munkaerőt kihasználva az éltanulóságra repítettek minket, amit Orbán alig bírt letörni a minimálbér megduplázásával (azért sikerült neki, és az utóbbi 15 évben az ország komplex és végleges lerohasztását jó eredménnyel fejezte be). A példát tekintve, ha Ukrajna EU tag, sokkal kevesebb akadálya van a külföldi, például magyar cégek odatelepülésének… ja bocs, nekünk olyan cégünk, amelynek világpiacon eladható áruja van, sajnos nincsen. A mi oligarcháink állami megrendelésű, EU pénzből épülő projektek megnyerésére, hazai ingatlankereskedelemre, hazai bányákra, meg effélékre rendezkedtek be, nem pedig mindenféle globalista hülyeség gyártására! Na, talán a MOTIM kivétel… 90 % export, az már igen!
A háborút illetően, amit a miniszterelnök úr nagyon nehezményez (helyesen), tán szólni kéne a Putyin nevű tömeggyilkos pszichopatának, hogy fejezze be az agressziót, de Orbán jóval inkább azt kultiválja, hogy ha már Trump úgy felsült a béketeremtéssel, hogy az egész világ rajta röhög, Ukrajna azonnal adja meg magát és tagozódjon be szépen Oroszországba, ahogy azt egy nagyon szuverén nemzetállamnak kell. Ahogy mi is tennénk, ha a békepárti Orbán úr vezetné a megtámadott Magyarországot. Ugye? És akkor rögtön minden szép lenne, mindenki megtanulna oroszul, lévén az a hivatalos nyelv, Oroszország meg kapna velünk pluszban egy-két NATO tagországot, amelyik most már szomszédos vele (Horvátország, Szlovénia, Szlovákia), azaz a fenyegetettsége nő, ezért kell elérni az orosz csapatoknak legalább a La Manche csatornáig. Egy ottani orosz határ már eléggé NATO mentes, azaz biztonságos neki.
Zelenszkijéknek a fehér zászló kitűzése esetén az a legjobb, ha gyorsan aláírják a megadásról szóló papírt, majd minél gyorsabban és minél távolabbra menekülnek, mert ahogy ismerem Putyin szilovikot, a valahai Ukrajnában tisztogatással fogja kezdeni. Abban, hogy külföldön nem éri utol a hajdani ukrán vezetés összes tagját a sugárzó plutónium adag, egyáltalán nem vagyok biztos.
Valaki árulja már el Orbánnak, hogy az EU az egy gazdasági társulat, azaz a háborúhoz semmi köze, mert az orosz-ukrán határt egyáltalán nem érinti. Ott minden változatlan, ha Ukrajna EU tag, akkor is. Könnyebb lenne viszont a segítségnyújtás, ami Putyinnak nem tetszene (azaz Orbánnak sem?).
Szegény miniszterelnök úr persze így is fogja a fejét, mert szerinte Ukrajna nem áll készen. Még szerencse, hogy a feltételek mind le vannak írva, és nem habókra mondják be, hogy a tagfelvételt kérő ország készen áll vagy sem. Fogni kell egy ceruzát vagy tollat, és végigmenni a pontokon. Ami igen, az pipa, és ha minden rendben, akkor jöhet a felvétel. Hogy Orbán nem tud erről, azon kissé csodálkozom.
„A végsőkig ellenzem a magyarok pénzének Ukrajnába küldését – tette egyértelművé az álláspontját Orbán Viktor.”
Ha valaki nem hülye (vagy nem nézi népét hülyének), az tudja, hogy a magyarok pénzéről csak akkor beszélhetnénk, ha hazánk nettó befizető lenne, és akkor követelhetnénk, hogy a „mi pénzünket” ne adják Ukrajnának. Magyarország azonban nettó haszonélvező, azaz csak „az EU által nekünk szánt” pénzről beszélhetünk, amelyet a német, holland meg efféle adófizetőktől szed össze az EU, és ad nekünk. Ebben az esetben lehet ugyan ellenezni azt, hogy nekünk kevesebb jusson, Ukrajnának meg több, de nem mi mondjuk meg, hogy hogyan legyen, és örüljünk, ha egyáltalán jut. Arról pedig, hogy most még a nekünk szánt összeg átutalása is kérdéses, nem az EU tehet, hanem Orbán Viktor. Az EU szerint ugyanis a lopás nem a szuverén nemzeti hatáskörbe tartozik, pláne, ha az ő pénzét lopják, de Orbán ezen nem hajlandó változtatni. Ezért nem küldi az EU a pénzt. Igaz Orbánt nem érinti az ügy, mert mára olyan jól sikerült magát közpénzből feltőkésítenie, hogy észre sem veszi. Csak Mari néninek meg Józsi bácsinak lesz rosszabb, de az meg kit érdekel.
„Magyarország olyan szeretne lenni, mint Németország 15 éve volt” – mondta még a miniszterelnök.
Ha figyelembe vesszük, hogy Németország GDP-je 2010-ben 3.468 billió USD volt, a múlt évben, azaz 2024-ben meg 5.005 billió USD (+44 %), akkor az ember elbizonytalanodik, hogy milyenek is akarunk mi lenni? Nem inkább a mai Németország?
Értem én persze, hogyne érteném, hogy a sok migráns miatt egyes városokban feszültebb a helyzet, mint 15 éve volt, és ebben (az egyben) igazat is adok Orbánnak (a Wilkommenskultur egy elhibázott migránspolitika, ebben Merkel sajnos negatív szerepet játszott, és Európa rossz irányba ment), ám miután sok ismerősöm Németországban él, és nem akarnak hazajönni, valamint az itthoniak közül is többen járnak Németországba például koncertre, erős a meggyőződésem, hogy én célként inkább a mai Németországot választanám. Persze előbb érjük el Németország 2010-es szintjét, onnan aztán a határ a csillagos ég, ahogy egy korábbi magyar autokrata, bizonyos R.M. mondotta volt.
Igen nagy kár, hogy ebben a versenyben a miniszterelnök úr jóval inkább hátráltatja az országot, mintsem segítené. Kellene egy tehetségesebb. Egy sokkal tehetségesebb.
És akkor komolyan ábrándozhatunk. Addig csak néphülyítés minden ilyen megnyilatkozás.
