Zöld tea és Arthur, a Tűpárna

0
355

Szerettünk volna kisállatot nevelni már jó ideje, de kutyát, macskát nem mertünk bevállalni, mert az túl nagy felelősség, és nálunk igazán nem lehet tudni, mennyi időre, és hová sodor az élet.

Ezt szem előtt tartva, egy sün mellett döntöttünk.

Azt hittem, hogy olyan sünt tartanak itt, mint aminek gyerekkoromban tejet és nyers májat tettünk ki éjjel anyámmal a kertbe, de nem, pici, afrikai törpesünt tenyésztenek, több színben.

A miénk egy csokoládé-fehér színváltozat, ami a választásnál nem volt szempont, ellenben nyugodt karakterű, lassú, lusta sünit kerestem, ami illik hozzám, mert mit kezdenék vajon egy nagyon aktív kis tűpárnával, kergethetném folyton minden bútor alatt.

Fél óra figyelmes nézegetés után ki is választottunk egy hathetes kisfiút, aki nagyjából megfelelt az elképzeléseimnek, sőt, még a látása is az enyémre hajaz, bár úgy tudom, ez minden sünre igaz. Megfogtam, nem gömbölyödött össze, hagyta magát, ahogy a többi is. A tenyésztő nagyon csodálkozott, mi örültünk.

Kaptunk mellé házat, mókuskereket, a házban játszóházat, rengeteg fűrészport, száraz eleséget, szárított kukacot, féregirtó gyógyszert megelőzésre, és egy flakon babarózsaszín sampont, meg egy sün fürdető kefét, ugyanabban a színben, amin igen csodálkoztunk, de a tenyésztő szerint szeret fürdeni, bár láttam rajta, hogy a neonrózsaszín okán kicsit szégyelli magát, de itt ezt kedvelik a vevők, szabadkozott.

Az állatka most épp a térdemnél fekszik, és időnként megszaglássza azt, hogy biztos én vagyok-e mellette.

Valóban nagyon szereti a meleget, a leírás szerint, amit szintén kaptunk mellé, 3o fokban érzi jól magát, jól viseli azt is, ha annál melegebb van, 25 fok alatt viszont megbetegszik.

Még nem megy a fűtés, így aztán törölközőkbe csomagoltuk, nappal pedig az ágyunkban van, vagy rajtunk, ott van a legmelegebb, és határozottan szereti ha érzi a szagunkat, olyankor nem fél.

A férjem egy kissé gyűrött volt ma reggel, mert éjjel azzal volt elfoglalva, hogy rábírja Arthurt, a sünt, hogy ha egyszer kijön a törölköző hegyek alól, utána vissza is találjon oda. Végül díszpárnákkal sikerült útvonalat építenie, így a sününk nyugodtan közlekedett oda-vissza.

A tenyészet, innen Szedzsong várostól 200 km-re délre van, Csalládó megyében, oda mentünk érte.

Előtte egy barátunk említette, hogy ha már olyan messze megyünk, akkor autózzunk még egy kicsit tovább, és nézzük meg a félsziget egyetlen zöld tea termelő területét, ami ráadásul egyben kirándulóhely, park is.

Beszereztük tehát Arthurt, majd lementünk egész délre, azaz délnyugatra, megnézni a bambuszerdőt, és a zöld tea földeket.

Előtte megebédeltünk, híresen finom marhahúslevest ettünk, amit az orrunk előtt főztek, óriási üstökben.

Nem tudom miért nem jártunk még eddig a tea földön soha, valahogy az a régió ritkán esik útba. Kár pedig, mert egyrészt gyönyörű minden évszakban, másrészt ott van az őszi színek legszebb kavalkádja a Nedzsáng hegyen, és a tea park, ami valóban lenyűgöző látvány, illat, élmény.

Engem leginkább egy hatalmas kolostorkertre emlékeztetett, pedig nem voltak benne vallásos jelképek, de a harmónia, a nyugalom, az a minőségű energia, ami áradt a helyből, mind ezt sugallta. Nem is igen akartam onnan eljönni, annyira megfogott.

Láttunk kolibri pillangót, le is videóztuk, ahogy virágport gyűjt. Különleges, szálfa törzsű, magas fenyők voltak mindenfelé, és sok szantálfa, ami enyhén illatozik akkor is, ha nem piszkálja az ember, ahogy a tea is. A szantál zöld teával pedig legyőzhetetlen páros az illatok terén, pláne ha nem valami mesterséges dologról van szó, hanem a lehető legeredetibbről.

Ettünk zöld tea fagyit, és zöld teás rizst, meg tésztát.  Vettünk jó pár tasak teát, zöld teás csokit, kekszet. Fel szerettünk volna menni a tengeri kilátóba is, de csak félútig jutottunk, onnan meredek lépcső vitt, az nekem már nem ment, így is rengeteget gyalogoltam.

Fotóztunk, sétáltunk, de egyre jobban aggódtunk a kocsiba hagyott sün miatt, pedig igazán jó szállító dobozt adott a tenyésztő, se túl meleg, se túl hideg nem volt neki, mégis.

Tűpárna lett mire visszaértünk, meg volt sértődve azt hiszem. Udvaroltunk neki pár percet, mire lassan kidugta az orrát, és kegyeskedett elfogadni az édes omidzsá szörpből egy keveset, és jó néhány szárított kukacot is finnyásan elropogtatott. Hazafelé egész aktív volt, olyan, mint egy rossz, régi telefon, folyton kattog, zörög, szuszog, egész érdekes hangokat hallat. Itthon megint evett, ivott, elkészítettük a házát is, mikor elolvastuk, hogy 30 fokban érzi jól magát.

Gyorsan előhalásztunk mindenféle meleg törölközőt, és bebugyoláltuk, de akkor volt a legboldogabb, amikor a férjem hasán pihenhetett, miközben ő megválaszolta a felhalmozódott emailjeit, így aztán ott hagytuk, amíg mi magunk is el nem aludtunk.

Reggel nemigen akart felébredni, jó ideig beszéltem hozzá, mire hajlandó volt kidugni az orrát a tűpárna pozícióból, majd megszaglászta az arcom, megnyugodott, elfogadott ismét néhány kukacot, és most valahol alszik az ágyamban, mélyen beágyazódva a paplanomba.

Nézze meg a képgalériát:

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..