Von der Leyen rafkós vagy komolyan gondolja Trócsányit?

0
66

Tényleg számol Trócsányi Lászlóval a bizottság elnöke, vagy az ellenállást látva kezeit mosva odaveti őt az oroszlánok elé? Kérdés, hogy lesz-e egyáltalán újabb bővítési hullám, amiben feladata lehetne a magyar biztosnak.

Általános meglepetést keltett, és kockázatot rejt magában, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság novemberben tisztségébe lépő elnöke a bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosi tisztségre jelölte Trócsányi Lászlót. Őt Orbán Viktor eleve erre szánta, de az elmúlt napokban kiszivárgott értesülések több csatornán is egybevágtak: látva a volt magyar igazságügyi miniszterrel szembeni európai parlamenti ellenállást, a teljesen súlytalan – az unión belüli – humanitárius segélyek koordinációját bízza rá von der Leyen.

Egyelőre nagy a hangzavar

Már korábban tiltakozások hangzottak el a liberális és szocialista frakcióból (amelyek nélkül nem szavazhatók meg a biztosok és a bizottság): a politikailag fajsúlyos poszt esetére provokációt emlegettek, illetve azt, hogy nem kerülhet fontos tisztségbe az a politikus, aki hazájában az uniós értékek ellenében járt el kormányában.

A mai bejelentés után ennek megfelelően

a DK, az MSZP és a Momentum EP-képviselői azonnal közölték: nem szavazzák meg

a fideszes jelöltet. Donáth Anna a Renew Europe nevű liberális pártcsalád tagjait is erre fogja biztatni, és a nyilatkozatok alapján ez várható az MSZP-től és a DK-tól is. Cseh Katalin megjegyezte: az Orbán-kormány biztos-jelöltje még megválasztása előtt elkezdte az EU „bővítését” azzal, hogy európai menedékjogot adott az elítélt Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnöknek. Gruevszkit behozta, a Magyarországon lebuktatott orosz fegyvercsempészeket pedig nyugati szövetségeseink helyett Oroszországnak adta ki.

A kormány elégedett, de készül a bajra?

A magyar kormány megelőlegezett bizalommal, de határozott elvárásokat támaszt a hamarosan megalakuló új Európai Bizottság iránt. Bíznak abban, hogy olyan új Európai Bizottság fog felállni, amely kiegyensúlyozottabb, józanabb uniós vezetést hoz és új korszakot nyit az unió bevándorláspolitikájában is – írta közleményben a kormány.

Mintha az esetleges kudarcra számítanának, amikor úgy fogalmaznak, számítanak arra, hogy Trócsányi megválasztását az EP

„bevándorláspárti erői minden erejükkel megpróbálják megakadályozni”.

A kormány szerint a magyar biztosjelöltnek szánt szomszédságpolitika és az EU bővítése az egyik legfontosabb portfólió és lehetőség arra, hogy az EU újabb tagállamokkal erősödjön. Fontos cél a balkáni országok stabilizálása, a migráció megállítása érdekében is.

Szép, kerek feladatok

De tényleg realitás az unió bővítése, és az, hogy ebben Trócsányi kulcsszerepet kap? Nem eltekintve attól, amit erről az elutasítók felhoznak: hogyan kérheti számon Trócsányi a csatlakozás alapfeltételeiül a jogállami követelményeket a Balkánon, amikor pont az ő igazságügyi miniszteri ideje alatt indított az ország ellen 7-es cikkely szerinti eljárást az EP a jogállam leépítése miatt.

Ha igaz az ATV értesülése, akkor második találkozójukon, augusztus végén von der Leyen a Nyugat-Balkánból „vizsgáztatta” a magyar biztos-jelöltet, akinek teljesítménye-felkészültsége meggyőző volt. Ebbe illik a jelöléshez mellékelt feladatlista is, amely szerint fontos, hogy „stabil, biztonságos és virágzó” országok vegyék körbe az Európai Uniót, ezért aktívan jelen kell lenni ezen régiókban – ez lenne az EU szomszédságpolitikájának része.

Emellett hiteles EU-s perspektívát kell nyújtani a Nyugat-Balkán számára, ez különösen fontos most,

amikor a térségben jelentősen megerősödött a külső befolyás

– fogalmaz von der Leyen, nem nevesítve az orosz beavatkozást. Meg kell kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával, továbbá felgyorsítani a strukturális és intézményi reformokat,

a jogállamiságra, a gazdasági fejlődésre, a közigazgatás átalakítására, a korrupcióellenes küzdelemre

és a jószomszédi viszonyra fókuszálva. Ezek a feladatok várnának Trócsányira. Ahogyan az is, hogy erősíteni kell a kapcsolatokat a keleti partnerség hat államával, s új hosszú távú szakpolitikai célkitűzéseket elfogadni már a jövő év közepéig, illetve hatékonyabbá tenni

a társulási egyezmények végrehajtását

Georgiával, Moldovával és Ukrajnával.

Van-e pálya a Balkánon?

A szép, kerek és fontos feladatkör realitása azonban legalábbis kétséges, és ezzel a német politikusnak tisztában kell lennie. Még a nyáron érkeztek hírek arról, hogy Emmanuel Macron francia elnök

az uniós reform elvégzése utánra tette a balkáni bővítést, ami 2025 előtt nem lehetséges.

Júniusban a német Bundestag nem döntött az EU és Albánia, valamint Észak-Makedónia közötti csatlakozási tárgyalások megkezdésének támogatásáról. A halogatás arra utal, hogy Franciaországgal együtt

a németek és a talán a hollandok is egyelőre jegelnék

az unió további bővítését. Ennek egyik akadálya eleve az, hogy Szerbiának rendeznie kell kapcsolatait az országból 2008-ban kivált albán többségű tartománnyal, Koszovóval. Enélkül az EU egyiket se fogja felvenni.

Ha pedig így lesz, akkor Trócsányi a látványos feladatkörön kívül nem fog tényleges munkát kapni a következő években.

A szomszédságpolitikában pedig hatalmas árnyékot vet ennek legfontosabb területére, az ukrajnai viszonyra a magyar kormány elmúlt évekbeli politikája. Amelynek megint csak tagja volt Trócsányi, amely

egyedüliként az EU-ban és a NATO-ban blokkolja Ukrajna közeledését a két szervezethez.

Ha a fenti feladatsort gondosan olvassuk, már abból érdekes következtetésre juthatunk.

Lehet ezt arcvesztés nélkül megcsinálni?

Biztosként tehát Trócsányi Lászlónak akár

a magyar kormánnyal szemben kellene

képviselnie az ukrajnai partnerségi uniós érdeket. Ahogyan a jogállami követelményeket a Balkánon, például a Gruevszki-ügy terhével. Továbbá azzal, hogy a fideszes média egyre nagyobb teret nyer a térségben, színtiszta orosz típusú hamishír-kampányt folytatva, ami ellen az EU igyekszik felvenni a küzdelmet. Trócsányira felettébb nehéz feladat vár(na) annak ismeretében is, hogy az Orbán-kormány nem igyekezett felemelni hangját szomszédunk felének orosz megszállása ellen.

Macchiavellibe ojtott német vagy ez a visszafogadás része?

Ezeket látva ismét felteendő a kérdés: von der Leyen valóban komolyan számol Trócsányival? Vagy pedig – látva a meglehetősen nagynak tűnő ellenerőt a liberális és a szocialista frakcióban – látszólag minden tőle telhetőt megtett, ami után az oroszlánok elé veti jelöltjét. Az EP-beli szakbizottságok elé, ahol könnyen előfordulhat, hogy ezek a testületek szétszedik egyik-másik jelöltet, elérve a feladatcserét vagy a jelöltváltást. Ami után a bizottság elnöke széttárja karjait, mondván

én mindent megtettem, de a képviselők másképpen gondolták.

Ne feledjük, Orbán öndicsérete szerint von der Leyen az ő és a visegrádiak „találmánya” volt Manfred Weber ejtése után (valójában nem, Macron az Angela Merkellel létrejött megegyezés, és von der Leyen „megtalálása” után ügyes húzással maga mögé húzta a V4-eket).

Rövidesen kiderülhet, hogy tényleg annyira dörzsölt politikus veszi át a bizottságot, aki úgy éri el eredeti célját, hogy – a jelöléssel felszítva a dühöt – magától eltolva a felelősséget az EP-vel végezteti el a piszkos munkát, megőrizve ezzel a látszólagos jó viszonyt Orbánnal. Vagy pedig a Néppárt csöndben ezzel is visszazár a Fidesz mellé.

Maga Trócsányi igyekezett óvatosan semmitmondó maradni. Közleményében azt írta, hogy várakozással tekint a közös munka elé ebben az izgalmas és komoly próbatételekkel járó időszakban.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..