Augusztus elsején jár le a moratórium, melyet a privát hitelezők vállaltak két évvel ezelőtt szolidaritásból az oroszok által megtámadott Ukrajnával. A londoni Economist szerint Ukrajnának már most is likviditási problémái vannak pedig még nem járt le a határidő.
A szorongatott helyzetben levő Ukrajna ugyan hatalmas támogatást kap az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól valamint néhány más országtól: Nagy Britannia, Japán, Norvégia stb., de ennek az óriási összegnek a nagy része nem pénz hanem fegyver illetve csakis fegyvervásárlásra felhasználható támogatás. Zelenszkij elnöknek viszont működtetnie kell a kivérzett országot, melynek létesítményeit naponta támadják az orosz csapatok. A háború hatalmas összegeket emészt fel: évente legkevesebb 60-80 milliárd dollárt. Csakhogy Oroszország legkevesebb 120-140 milliárd dollárnak megfelelő rubelt fordít a “korlátozott hadműveletre”, amely 2022 februárjában kezdődött, és még senki sem látja a végét.
Putyin Trumpot várja, és örül Marine Le Pen győzelmének
A Biden kormányzat igyekszik minden támogatást megadni Ukrajnának, de Trump – épp ellenkezőleg – úgy akarja rákényszeríteni a tárgyalásokra Oroszországgal Ukrajnát, hogy megvonná tőlük a támogatást. Mindez nemigen nyugtatja meg a magánbefektetőket, akik jelentős összegeket kockáztatnak Ukrajnában abban a reményben, hogy hamarosan véget érnek a harcok, és megkezdődhet az újjáépítés, amely nagy gazdasági lehetőségeket hordozna.
Még inkább aggasztja a magán befektetőket, hogy Macron elnök meggyengült a francia választásokon, és ellenfele, az oroszbarát Marine Le Pen diadalmaskodott az első fordulóban. Ha a szélsőjobb alakítana kormányt Párizsban, akkor meggyengülne Ukrajna támogatottsága Brüsszelben. Bár a külpolitika az elnök területe, de a szélsőjobb miniszterelnök jelöltje máris jelezte: visszafogná Franciaország elkötelezettségét Ukrajna mellett.
Putyin régebben nyíltan pénzelte Marine Le Pen mozgalmát, de azután törvényt hoztak Franciaországban ennek megakadályozására. Ekkor lépett színre Orbán Viktor, aki átvette a staféta botot Vlagyimir Putyintól, és egy hűséges bank révén 10 millió eurós hitelt nyújtott Marine Le Pen kampányához. A szélsőjobb vezére azt a kampányt is elbukta, éppúgy mint az előzőt, de most fogadkozik: harmadszorra sikerül. A következő elnökválasztást 2027- ben rendezik meg Franciaországban.
Miért vette elő a magyar közmondást a kínai elnök budapesti látogatásán? Mit kért a magyar miniszterelnök, aki uniós pénzek híján komoly gondokkal küzd, és mit kapott Kínától. Minthogy az egyezmények szigorúan titkosak, ezért senki sem tudhatja például azt, hogy mennyire vagyunk eladósodva Kínának, és főként, hogy mennyivel leszünk?
Kína ma már a világ legnagyobb hitelezője: Peking adósának lenni nem leányálom.
Hszi Csin-ping kínai elnök európai útja kapcsán számokkal bőven illusztrált táblázatot tett közzé a The Globalist, melyből kiderül:
amióta Peking meghirdette az Új Selyemút programot 2013-ben rohamosan nőtt a kínai hitelezés elsősorban azokban az országokban, melyek már nemigen kaptak kölcsönt Nyugaton.
Több mint ezer milliárd dollárral tartoznak az Új Selyemút program keretében eladósodott országok Kínának, 2000 óta a világ második legnagyobb gazdaságának külföldi hitelállománya 1300 milliárd dollárra növekedett. Mindez hogy jött össze? Elsősorban úgy, hogy az Új Selyemút program keretében Kína 21 ezer beruházást finanszírozott 165 országban. A kínai hitelek 80%-át olyan államok kapták, melyek adósság problémákkal küszködtek illetve ma is küszködnek.
Az OECD, a fejlett államok szervezete, melynek Magyarország is tagja, 223 milliárd dolláros segélyt nyújtott a fejlődő világnak 2023-ban, ez a megelőző évhez képest előrelépés hiszen akkor 211 milliárd dollár volt ez a szám.
Melyek a leginkább Pekingnek eladósodott államok?
Pakisztán – 26,6 milliárd dollár – és Angola – 21 milliárd dollár – áll az élen a Világbank 2022-es listáján. Mindkét ország adósság csapdában van, ezért Peking rákényszerült arra, hogy meghosszabbítson idén februárban egy 2 milliárd dolláros lejárt hitelt, mert Pakisztán nem tudott fizetni.
Hasonlóképp Angola is pácba került: márciusban hosszas tárgyalásokat folytattak legnagyobb kínai hitelnyújtó partnerükkel, a China Development Bankkel, és elérték a havi törlesztőrészlet csökkentését.
A harmadik Sri Lanka, amely pénzügyileg csődbe ment a Covid pandémia idején, mert elmaradtak a turisták, akik közül a legtöbb kínai volt, és akiktől a bevételek nagy részét várhatták. Sri Lanka adóssága 8,9 milliárd dollárra nőtt, és emiatt Peking mentőakciójában reménykedtek, de ott úgy döntöttek: nekik ennyit nem ér meg! Közölték: Sri Lanka forduljon az IMF-hez, amely húsbavágó reformokhoz kötötte az életmentő támogatást.
Európából a legnagyobb húsz kínai hitelfelvevő állam közül egyedül Belarusz szerepel, Putyin egyetlen igazi szövetségese: ők 3,9 milliárd dollárt kaptak.
Peking azt hangsúlyozza, hogy olyan országoknak nyújt kölcsönt az Új Selyemút program keretében, melyek másutt nemigen kapnának míg Nyugaton arra figyelmeztetnek: adósság csapdába eshetnek a kínai hiteleket felvevő országok, és ezt a helyzetet azután Kína kihasználhatja politikai céljaira. Az AitData 2023-as jelentése szerint a kínai hitelek 80%-a olyan államoknak jut, melyek adósságcsapdába estek vagy nagyon közel állnak ehhez.
Világbank ex elnök: Kína nyeri az adósság csatát
Az amerikai David Malpass, aki a Világbank élén megpróbálta enyhíteni a fejlődő világ adósságválságát a Covid pandémia idején, a Hudson intézet számára tanulmányban fejtette ki az álláspontját a kínai Új Selyemútról és a fejlődő világ nehéz adósság helyzetéről.
Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a globális gazdaság kilátásai nem jók: lassú gazdasági növekedés várható a huszas években, és emiatt gond lehet a hitelek visszafizetésével. Miért?
Mert a tőkeáramlás a fejlett világban zajlik elsősorban, a fejlődő világ keveset kap.
Ráadásul a fejlett világban az államok egyre inkább költenek fegyverkezésre, és emiatt kevesebb pénz jut a fejlődő világ támogatására.
Így alakulhatott ki az a helyzet a múlt év végére, hogy a szegény országok 60%-a a nagy adósság kockázat rovatba került a Világbank felmérése szerint. A szegény országok már 30 milliárd dollárt költöttek adósságtörlesztésre 2023-ban míg 2021-ben ez csak 10 milliárd dollár volt.
Kína 16 milliárd dolláros adósság törlesztésre számíthatott 2023-ban miközben ez még csak 6 milliárd dollár volt két évvel korábban. Eközben a tőkeáramlás megfordult: korábban a gazdag országokból ment a pénz a szegények irányában most viszont fordítva.
“Sok mindent javasoltam annak érdekében, hogy csökkenjen Kína szerepe a hitelezésben, de csak nagyon kis haladás történt. Ez szomorú perspektíva azoknak a szegény országokban élő százmillióknak, akik nem lelik útjukat az adósságcsapda szélén táncolva a növekedése felé”
– hangsúlyozta David Malpass, a Világbank ex elnöke, aki a Hudson Intézetnek írt erről tanulmányt.
47 ezer cég táncol a csőd szélén Nagy Britanniában, és azt a brexit furcsa utóhatásának tartja a legtöbb szakértő, hogy ilyen sok vállalkozás jutott csődközelbe. Különösen az építési vállalkozók és az ingatlanos cégek kerültek bajba – írja a londoni Guardian.
25%-kal nőtt a kritikus pénzügyi helyzetben levő vállalkozások száma az Egyesült Királyságban, ahol több mint 47 cég néz bizonytalan jövő elé az idei évben. A baj az, hogy a 25%-os növekedés az utolsó három hónapban egy pontosan ugyanakkora növekedés után következett vagyis a mélyrepülés nemcsak, hogy folyamatos, de a helyzet egyre rosszabb.
Red Flag – vörös zászló – ezt a nevet viseli a kiadvány, amely összegyűjti a kritikus helyzetbe került cégeket. Az építőipar illetve az ingatlan biznisz jelenti az összes csődközeli cég csaknem egyharmadát. Drámai mértékben nőtt a pénzügyi csőd szélére jutott egészségügyi és oktatási cégek száma: 41%-os az emelkedés. Miért?
“Nehéz éve volt a gazdaságnak 2023, mert magas lett az infláció és a kamatláb, meggyengült a fogyasztói bizalom, és mindenkit sújtott a rezsiköltségek és más váratlan kiadások növekedése. Mindez viharos helyzetbe sodorta az egész üzleti világot Nagy Britanniában”
– mondja a Begbies Taylor egyik partnere. Julie Palmer arra emlékeztet, hogy a Bank of England villámgyorsan emelte a kamatlábat 0,1%-ról 5,25%-ra, hogy ily módon tartsa kézben az inflációt, mely ennek ellenére 10% fölé ment. Így aztán méregdrága lett az adósság finanszírozása, amely az alacsony kamatláb mellett még nem okozott gondot.
“Cégek ezrei, melyek vígan eladósodtak az alacsony kamatláb idején, azon vették észre magukat, hogy csak nehezen tudják finanszírozni az adósságot. Emiatt rengeteg brit cég, amely eddig optimistán nézett a jövőbe, 2024-ben kénytelen a létéért küzdeni.”
A listán csaknem 540 ezer olyan cég szerepel, amely “jelentős pénzügyi gondokkal küszködik”.
Brexit utóhatás
2008, a nagy pénzügyi válság óta nem ment ilyen sok cég csődbe Nagy Britanniában mint 2023- ban, és a trend minden bizonnyal folytatódik majd az idén.
“Sok cég adta le a vészjelzést 2023-ban, és ezek közül sok meg is bukik majd az idén”
– hangsúlyozza Susannah Streeter, a Hargreaves Lansdown pénzügyi elemző osztályának vezetője. Aki ehhez hozzátette:
”csaknem mindenki recesszióra számít 2024-ben.”
Londoni főpolgármester: jó lenne újra benne lenni a vámunióban
A brexit hibájának tartja Sadiq Khan, London főpolgármestere, hogy ilyen gyengén muzsikál Nagy Britannia gazdasága. A fabiánus társaságban a baloldali főpolgármester elmondta, hogy a brexit már eddig is több mint 30 milliárd fontos kárt okozott a brit fővárosnak. A főpolgármester, aki harcolt a brexit ellen, évek óta érvel azzal, hogy Nagy Britanniának vissza kellene térnie az európai vámunióba, amely fellendülést hozhatna a brit gazdaságban. A konzervatív kormány elutasít minden hasonló gondolatot, és az ellenzéki Munkáspárt is óvatos. A Munkáspárt ugyanis vezet a közvélemény-kutatási listákon, és ezt nem akarja kockára tenni a brexit elleni nyílt kiállással. A főpolgármester viszont semmit sem veszíthet a brexit elleni fellépéssel hiszen London lakosságának többsége mindig is ellenezte Nagy Britannia kilépését az Európai Unióból – írja a londoni Guardian.
7%-kal csökkentek a reáljövedelmek Magyarországon – elsősorban az infláció miatt, amely az első helyen áll az Európai Unióban. Az életszínvonal viszont az utolsó előtti helyen: már csak Bulgária van mögöttünk!
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) ez azért is kínos mutatója, mert átlagról van szó vagyis ebben van a hatalomhoz hű elit gazdagodása és a többség szegényedése. Az Eurostat szerint egy átlagos magyar fogyasztása 72%-a az uniós átlagnak vásárlóerő paritáson számolva. Romániában ez már 88%! Az egy főre jutó GDP egyébként mind Magyarországon mind Romániában az Európai Unió átlagának 77%-a volt tavaly. Tegyük hozzá, hogy az Európai Unió is gyengén muzsikál vagyis az uniós átlag igen lassan emelkedik. Ez is magyarázza Románia felzárkózásának gyorsaságát.
Magyarországon megélhetési válság van – ismerte el Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, aki mindenkinek azt ajánlja, hogy szokjon hozzá a magasabb inflációhoz és ahhoz, hogy az Európai Unió a pénzek jelentős részét visszatartja. Körülbelül 27 milliárd euróról van szó.
Miért nem tiltakozik a lakosság?
Másutt Európában ilyen nagy életszínvonal csökkenés esetében tüntetések zajlanak az utcákon, a munkások sztrájkolnak. Elég Franciaországra utalni, ahol a nyugdíj korhatár felemelése ellen munkabeszüntetéssel és sztrájkokkal tiltakoztak. Nálunk a tanárok tiltakozásán kívül szinte semmi. Miért? Sokféle válasz van: nincsen erős ellenzék, amely megszervezhetné a tiltakozást, nincsenek erős szakszervezetek, melyek képesek végig vinni egy sztrájkot. A hatalom túlsúlya a médiában óriási. De hát
az emberek az életszínvonal romlásáról általában nem a sajtóból értesülnek hanem a piacról. Melyikről?
Magyarországon óriási a fekete piac szerepe a gazdaságban. Varga Mihály büszkén közölte, hogy 40%-ról 30%-ra sikerült levinni az arányt, de hát a fekete piac épp attól fekete, hogy semmi se legyen biztos vele kapcsolatban. A nemzeti együttműködés rendszerének egyik be nem vallott titka a fekete piac felértékelése. A hatalom hibrid rendszerében ez ideális hiszen a pénzek nyomon követése szinte lehetetlen. Az adóhivatal Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszerében nem harap – kivéve, ha erre utasítást kap. A vállalkozók szisztematikus adócsalásait nem vizsgálja senki, ha a tulaj nem ugrik szembe a rendszerrel – ez is Orbán Viktor népszerűségének egyik oka. A fogorvos, aki készpénzért dolgozik, hogy elkerülje az adóhivatalt vígan elvan. Miközben a hivatalos statisztikában szerény jövedelmű átlagpolgárként szerepel, a valóságban milliókat vághat zsebre havonta. A fekete piac sokezer ember számára biztosít megélhetést miközben a statisztikák nem mutatnak ki csak tisztes szegénységet.
Mi vagyunk a kisebbik rossz
Ezt üzeni Orbán Viktor az ő szavazó táborának, melynek jelentős része azért tart ki mellette, mert nem lát reális alternatívát. Az ellenzéki pártok csapdában vannak: racionális gazdaságpolitika komoly megszorításokkal járna vagyis politikailag vállalhatatlan. Orbán Viktor menekülő útja viszont az infláció: így oly módon tudja csökkenteni az életszínvonalat, hogy nem kell megszorító csomagot bejelentenie. A 27%-os áfa az inflációs árakkal együtt szépen feltölti az államkasszát. Rövid távon így eldöcög a szekér, de hosszútávon az uniós eurómilliárdok nélkül nem megy. Orbán abban reménykedhet, hogy elvbarátai, a szélsőjobboldaliak előretörnek a következő választásokon. Csakhogy mihelyt hatalomra kerülnek mint Giorgia Meloni Olaszországban, azonnal kiderül, hogy a szívük ott van, ahol a pénztárcájuk. A fukar uniós tagállamok pedig nem kívánnak finanszírozni nem ortodox gazdaságpolitikát folytató tagállamokat. Nem politikai okból hanem, mert gazdaságilag nem sikeresek. Orbán reménykedhet még Trump visszatérésében a Fehér Házba de hát az még másfél év, és egyáltalán nem biztos, hogyha egyáltalán megválasztják, akkor az amerikai elnök első dolga lesz az emlékezés “magyar barátjára”.
Trump feledékeny politikus, csak a sikeres “barátokra” emlékszik szívesen. Orbán Viktor, aki a pénzügyi csőd szélén táncol, nem tartozik ezek közé.
A bankbetét tulajdonosa bízik a bankban illetve a bankfelügyeletben, hogy ha a bank csődbe megy, akkor ezért ő semmiképp sem felelős.
A csőd esetében őt mindenképp kárpótolni kell a bankbetétek tulajdonosait – ellentétben a részvényesekkel és a kötvények tulajdonosaival, akik kockázatot vállaltak azzal, hogy a pénzüket oda hozták, és megvolt a lehetőségük arra, hogy megfelelően informálódjanak a bank állapotáról -mondta Surányi György, a Nemzeti Bank ex elnöke a bankválságról szóló előadásában a Pénzügykutató Intézet Hetényi körében.
Elsősorban az amerikai és a svájci példákon mutatta ki, hogy a betét tulajdonosokat mindenütt 100%-ig kárpótolták függetlenül attól, hogy volt-e törvényes plafon vagy sem.
Surányi szerint az Európai Uniónak is követnie kellene az amerikai és a svájci példát. Annál is inkább, mert a jegybankok is felelősek a bankválságokért, hiszen abba az illúzióba ringatták a piacot, hogy mindörökké marad az alacsony kamat. Amikor megindult a kamatláb emelése, akkor bele volt a rendszerbe kódolva a bankcsődök lehetősége. Annál is inkább, mert az Egyesült Államokban Trump idejében felpuhult a bankfelügyelet ellenőrzési rendszere. Most ott is szigorítás várható.
A Crédit Suisse válság nem az amerikai bankválság sorozathoz kapcsolódik hiszen Svájc második legnagyobb bankja már hosszú évek óta küzdött problémákkal.
Azért is fordult közel-keleti támogatókhoz: Szaúd Arábia és Katar be is szállt, de 10% fölé nem emelhették részesedésüket a svájci törvények miatt. Így aztán a Crédit Suisse a csőd szélére került, melyet a svájci jegybank 50 milliárd frankos támogatása sem húzott ki a pácból. Ezért döntöttek egyetlen hétvégén arról, hogy a legnagyobb svájci bank, az UBS megveszi a Credit Suisse-t. Ezzel megsértették a svájci banktörvényt viszont megmentették a svájci bankrendszert, melynek hírnevét így is megtépázta a második legnagyobb bank mélyrepülése.
Miért nem inog a magyar bankrendszer?
2008-ban az amerikai bankválságot épp az robbantotta ki, hogy a Lehman Brothers pénzintézetet úgy hagyták csődbe menni, hogy nem kárpótolták a betétek tulajdonosait. Ez bankpánikot idézett elő. Ez a bankválság átjött az óceánon, és csaknem bedöntötte a görög gazdaságot.
A magyar gazdaság is csak hatalmas IMF támogatással úszta meg a válságot.
Fenyeget-e most hasonló helyzet? Surányi György szerint nem, mert Európában nem puhult fel az ellenőrzés. Magyarországon egyelőre olyan nagy a likviditás, hogy minden szereplő megtalálja a számítását kivéve a betétek tulajdonosait, akik minimális kamatot kapnak miközben az infláció 25% fölött van.
A Nemzeti Bank több mint 1000 milliárd forintos veszteséggel zárja majd az idei évet, de ezt nem biztos, hogy fel kell vállalnia a költségvetésnek, mert az uniós szabályozás jelentős mértékben enyhült ezen a téren.
Kínai pénz?
Ha nem kapunk pénzt Brüsszelből, és ha nem fordulunk a Nemzetközi Valutaalaphoz, akkor majd jön pénz Kínából – szokta mondogatni Orbán Viktor, aki nemrégiben fogadta a Karmelita kolostorban az egyik legnagyobb kínai bank elnökét. Itt érdemes megjegyezni, hogy a világ legnagyobb bankjai immár kínaiak míg nem is régen még amerikaiak, svájciak, japánok vagy németek voltak.
Kína érdekelt abban, hogy finanszírozzon egy NATO és EU tagállamot – hangsúlyozta Surányi György, de hangsúlyozta: közben a kínaiak nagyon is jól járnak hiszen a külföldi befektetők számára előnyös a magas kamatláb, az infláció viszont nem érinti őket. A kínaiak a JP Morgan közvetítésével finanszírozták a Vodafone megvásárlását, amely Orbán Viktor egyik kedvenc programja volt, mert a miniszterelnök ezen a kulcsfontosságú területen is növelni kívánta a befolyását.
Pekingnek jól jön egy olyan NATO és uniós tagállam, mely lobbizik az érdekében Brüsszelben illetve Washingtonban. Igaz persze, hogy manapság Orbán Viktor lobby ereje nem túlságosan nagy, mert
a magyar miniszterelnök kezd olyan kategóriába kerülni Brüsszelben és Washingtonban mint Piszkos Fred a kapitány, akinek a barátsága öl.
Pekingben tárgyalt Kuba államfője, Miguel Diaz-Canel Bermudez. Rutin látogatás lenne, de nem ebben a helyzetben amikor kíméletlen küzdelem zajlik az USA és Kína között a világuralom újraelosztása körül.
Biden elnök először nemrég Bali szigetén találkozott Hszi Csin-ping államfővel azóta, hogy Washingtonban stratégiai ellenfélnek nyilvánították Kínát. A tárgyalásokról kevés szivárgott, a kínaiak azt közölték, hogy Tajvan volt a fő téma. Biden úgy nyilatkozott, hogy el akarják kerülni a konfrontációt. Csakhogy az amerikaiak és szövetségeseik felfegyverzik Tajvant, melyet Kína saját területének tekint.
Kuba emiatt válhat igencsak érdekessé. A kínai diplomácia vezetője, Vang Ji korábban nagykövet volt Washingtonban, jól ismeri Bident és a többi veterán döntéshozót. Pontosan tudja, hogy Kuba az ő fejükben a hatvan évvel ezelőtti amerikai-szovjet válságot jelenti amikor az USA még nukleáris háborúra is hajlandónak mutatkozott, hogy rákényszerítse a Szovjetuniót: vonja ki nukleáris robbanófejjel ellátott rakétáit a karib-tengeri szigetországból. Hruscsov kivonta a rakétákat, elveszítette az arcát, és nemsokára a hatalmát is Moszkvában. Hszi Csin-pingnek esze ágában sincs ezt megismételni, de Kuba mint virtuális fenyegetés hasznos lehet az amerikai-kínai diplomáciai játszmában.
A kínaiak nemzeti sportja nem a sakk hanem a mahdzsong, amely sokkal kifinomultabb játék – számtalan variációval. A virtuális fenyegetés fontosságáról már Szunce mester is értekezett. A világ legrégebbi katonai szakértője azt fejtegette, hogy a csata megnyeréséhez olykor az is elég, ha a fenyegetés virtuális marad és nem valósul meg. Az ellenfél fejében ugyanis olyan folyamatokat indíthat el, melyek destabilizálják őt.
Kuba a pénzügyi csőd szélén
A karib-tengeri szigetország nem tudja kifizetni energiaszámláit, amelyek jelentős mértékben megnövekedtek.
Kína segítséget nyújthat Kubának abban, hogy megoldja energia gondjait – írja a pekingi Global Times. Vagyis Kuba számíthat kínai pénzügyi támogatásra, de mit kér érte Peking? Erről természetesen semmit sem közöltek, de Görögország esetében a kínaiak Pireusz kikötőjét kérték. Meg is kapták annak nagyrészét, és ott kifejlesztették a Földközi tenger vidékének legnagyobb kikötőjét, ahonnan áradnak a kínai áruk Európába. Ilyen
gazdasági érdek Kubában nincs, de stratégiai annál inkább.
A kínai flottának igencsak szüksége lehet kikötőre az Egyesült Államok közvetlen közelében. Washingtonban aligha örülnének ennek a fejleménynek. A pekingi Global Times viszont kárörömmel jegyzi meg: az USA ugyan saját érdekszférájának nyilvánította Latin Amerikát még a tizenkilencedik században, de jelenleg majdnem minden országban baloldali kormány van hatalmon, amely jó kapcsolatot ápol Kubával, melyet viszont az USA bojkottál.
A csődbe jutott dél-ázsiai szigetország 2,9 milliárd dolláros kölcsönt kaphat azt követően , hogy megállapodik hitelezőivel. Sri Lanka áprilisban jelezte, hogy képtelen törleszteni adósságait.
8,7%-kal csökken Sri Lanka GDP-je az idén és az infláció legkevesebb 60%-os lesz az IMF előrejelzése szerint. A Nemzetközi Valutaalap küldöttségének vezetői szerint azt szeretnék elérni a kölcsönnel, hogy stabilizálják az ország gazdaságát, és Sri Lanka népét megszabadítsák a válság legsúlyosabb következményeitől.
“Aránytalanul nagy terhet viselnek a válságból a szegények és a legsebezhetőbb társadalmi rétegek” – mondta sajtóértekezletén az IMF küldöttség két vezetője. Akik hangsúlyozták, hogy előzetes egyezményről van szó, mert azt még jóvá kell hagynia a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsának. Ennek pedig az a feltétele, hogy Sri Lanka állapodjon meg az adósság visszafizetés új határidőiről a hitelezőkkel.
Több mint 50 milliárd dollár
Ilyen hatalmas összegről van szó. A megállapodás a hitelezőkkel távolról sem tűnik egyszerűnek, mert ott van közöttük Kína, amely szereti titokban tartani a pénzügyi szerződéseket. Az IMF küldöttség vezetői elmondták a CNBC tudósítójának, hogy a kínai Új Selyemút program keretében kiosztott hitelek részét képezik a mostani megállapodásnak.
Az IMF azt is kikötötte, hogy Sri Lanka reformokat hajt végre annak érdekében, hogy a jövőben elkerülje a fizetésképtelenséget. A tervek szerint a reformok eredményeképp Sri Lanka költségvetése már 2024-ben többletet mutatna: 2,3%-ot. Idén a deficit a GDP 9,8% lesz. A váltást elsősorban az adóreform segítségével érnék el. Eddig ugyanis az adók begyűjtésében nem jeleskedett a kormányzat, amelyet átjárt a korrupció.
Mi lesz az inflációval, amely a múlt hónapban 64%-os volt?
Az IMF szerint ezt úgy lehetne megfogni, hogy megteremtenék a jegybank függetlenségét. Ebből a célból Sri Lanka kötelezte magát arra, hogy új törvényt hoz , mely garantálja, hogy a nemzeti bank önállóan dönthet a fontos kérdésekben.
“Nagyon fontos a jegybank függetlensége. Ily módon ugyanis meg lehet akadályozni azt, hogy a nemzeti bank pénz nyomtatással finanszírozza a költségvetést. Ez táplálja az inflációt, amely a legsúlyosabb adót jelenti minden polgár számára Sri Lankán”
– mondták az IMF küldöttség vezetői a dél-ázsiai szigetországban a CNBC tudósítójának.
Furcsa vallomással lepte meg amerikai vendéglátóit a magyar miniszterelnök Dallasban, aki sietett a csődért felelőssé tenni a globalista liberális elitet és az ukrajnai háborút. Korábban Budapesten kijelentette, hogy Ukrajnában nem lenne háború, ha Trump maradt volna a Fehér Házban, Angela Merkel pedig a német kormány élén.
Mind Trump mind Merkel jó kapcsolatokat ápolt Vlagyimir Putyinnal és Orbán Viktorral. Ezt az időt sírja vissza a magyar miniszterelnök, aki abban bízik, hogy Trump visszatér a Fehér Házba. Addig is a republikánusok nyernek novemberben, és átveszik a többséget a washingtoni kongresszusban. Akkor pedig béna kacsát csinálhatnak Biden elnökből, aki a maga részéről szívesen megbuktatná Orbán Viktort. Ezért fogadja leplezetlen ellenszenvvel a kormánypárti sajtó az Egyesült Államok új budapesti nagykövetét.
Kiút az elszigeteltségből
Orbán első reménye az, hogy szeptemberben győz a jobboldali – szélsőjobboldali koalíció Rómában. Az új miniszterelnök, aki feltehetően a szélsőjobboldali Giorgia Meloni lesz kilobbizhatja neki az uniós eurómilliárdokat Brüsszelben.
Meloni is jó kapcsolatokat ápol az amerikai republikánusokkal éppúgy mint Orbán, és mint a CDU új vezetője, Friedrich Merz. Aki régóta kacérkodik azzal, hogy eljátsza a német Trump szerepét. Ez azért fontos Orbán Viktornak, mert Németország a meghatározó gazdasági partner Magyarország számára nem az Egyesült Államok. A német ipar számára a szakítás Oroszországgal valóságos katasztrófa. Orbán az ő nevükben is tiltakozik Brüsszelben az Oroszországot érintő szankciók ellen.
Az orosz energia és a német technológia egymásra talál Magyarországon, ahol továbbra is igyekeznek kiváló kapcsolatokat fenntartani Putyinnal. Orbán arra játszik, hogy a Biden diplomácia hidegháborús vonala Oroszországgal és Kínával szemben, Németországnak sem érdeke. A jelenlegi német kormány feláldozza a német érdekek egy részét az atlanti szolidaritás oltárán, de mindennek van határa.
Ha Berlinben Merck, Washingtonban Trump kerülne hatalomra, és az olasz jobboldal – szélsőjobboldal tartani tudja magát addig Rómában, akkor a jövőben a nemzetközi erőviszonyok újra Orbánnak kedvezhetnek. Csakhogy senkinek sincs receptje a gazdasági csőd ellen.
Mi lesz a gazdasági csőddel?
Ezzel kapcsolatban meglehetősen szűkszavú a magyar miniszterelnök, akinek dallasi beszéde bővelkedett poénokban, de konkrétumokban annál kevésbé. Márpedig a recesszió elhúzódhat. A Bank of England egyéves recessziót jósol Nagy Britanniának. Orbán hét szűk esztendőről beszélt Magyarországon. Ezt nem lehet kidumálni. Az életszínvonal tartós csökkenését senkinek sem bocsátják meg a választópolgárok. Márpedig a gazdasági csőd költségeit ők fizetik meg. A rezsi csekk frász arra döbbentheti rá a választókat, hogy ezúttal is átverték őket. Akkor pedig nem segít Trump barátsága, mert a családok pénzt várnak a kormánytól a válság enyhítésére.
A magyar kormány viszont velük akarja megfizettetni a válság költségeit. Orbán Viktornak minden politikai tehetségére szüksége lesz, hogy ezt eladja választóinak.
Akik európai módon szeretnének élni a világháború befejezése után 77, a demokrácia kikiáltása után 32 évvel, és ennek illúziója ismét elillant.
A világ legrégebbi utazási irodája, a brit Thomas Cook bedobta a törülközőt. A csőd nyomán Dunkerqe óta a legnagyobb hazamenekítésre kényszerül a brit kormány: 150 ezer állampolgárukat kell visszaszállítani az országba.
Csaknem 180 éves a Thomas Cook, a világ egyik nagy – saját repülőgépeket is használó – utazásiiroda-óriása hétfőn csődöt jelentett, miután zátonyra futottak a vasárnapi tárgyalások a hitelezőkkel. A cég mostanra 1,7 milliárd font (csaknem 650 milliárd forint) – derül ki a Reuters cikkéből.
A Thomas Cook 16 országban teljesít utazásokat, évente 19 millió utast szállít, bevétele tavaly 9,6 milliárd font (3650 milliárd forint) volt. A céget 1841-ben alapították, alkalmazottainak száma meghaladja a 21 ezret. Tehát valóságos óriáscégről beszélünk.
A Thomas Cooknak jelenleg világszerte közel 600 ezer utasa tartózkodik valahol. Közülük csak brit állampolgár több, mint 150 ezer. Őket a következő 2 hétben szállítják haza, ez lesz Nagy-Britannia történetének eddigi legnagyobb békeidőbeli hazamentése (a legutóbbi, háborús művelet Dunkerque-nél zajlott, akkor több, mint 300 ezer katonát juttattak át a csatornán). A műveletet a brit kormány a légügyi hatósággal közösen szervezi bérelt repülőgépekkel és más utazási irodák eszközeivel.
A Reuters szerint a csőd okai szerteágazóak. Egyik a 2016-os törökországi puccskísérlet utáni bizonytalanság a cég egyik fontos piacán okozott visszaesést. Nem hsznált a régóta hatalmas adósságot maga előtt görgető társaságnak az idei nyári hőhullám se, továbbá lassan reagált a cég a fapados légitársaságok és online utazási irodák keltette versenyre.
A múlt század hetvenes éveinek elején, Csepelen, a Vasmű lapjánál dolgoztam. Minden reggel kész tortúra volt feltolakodni a Boráros téri végállomáson a HÉV-re, aztán délután ugyanez visszafelé. Harmincezer ember munkahelye volt akkoriban csak a Csepel Művek, de ott volt még a Magyar Posztó és a Papírgyár is. Alighanem ezekben az években élte fénykorát „vörös Csepel”. Most rozsdatemető a gyárak helye. Az embertömeg most reggelente a belváros felé tartó szerelvényekre zsúfolódik, kifelé lézengenek az utasok. A kerületben alig találni munkát. Csepel rózsaszínű lett, de még nem sárga.
Sokáig azt gondoltam, hogy a csepeliek sorsa is valamikor akkor „pecsételődött” meg, amikor a vad privatizáció éveiben, a 90-es évek elején, az egész országon végigsöpört a gyárbezárási láz. Akkor, amikor az a hír járta, hogy azért kell utcára kerülne milliónyi munkásembernek, mert „nincs szüksége a világnak”, a munkájukra. Mára aztán kiderült, alaposan sántított ez az állítás.
Azóta is vissza-visszatérően foglalkoztat Csepel bukásának oka. Hogy valójában milyen folyamatok vezettek el a mai állapotokig? Azok az emberek tudhatják az okokat, akik tősgyökeres csepeliek. Egyikük, Podolák György, a Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalat (RUGÉV), aztán a Schwinn Kerékpárgyár, egykori vezérigazgazgatója.
„Kevesen ismerik nálam jobban ezt a kerületet.”
Az ő szájából nem hivalkodás ez a mondta, hiszen a családja harmadik csepeli generációjához tartozik. Előtte is mindenki, aztán a három testvére közül ketten is munkásként, „a gyárban” nőttek fel, ott ették meg a kenyerük javát. Egy időben a fia is követte a CSM-be, így a gyerekei a negyedik, az unokái pedig már az ötödik csepeli generáció. Az egész család itt él, Csillagtelepen, ugyanazon a környéken.
Azt már sok embertől hallottam, hogy csepelinek lenni, „állapot”.
Azzal szoktunk tréfálkozni, hogy biztosan a gyár füstje az oka. Aki egyszer beleszippantott, az nem tud innen szabadulni. Lehet ebben valami, mert amióta nem füstöl a gyár, az emberek kötődése is lazább lett. Sokan elköltöztek, meghaltak, a helyükre olyanok települtek, akik csak lakni járnak ide.
Soha nem is gondolt arra, hogy elköltözzön?
Meg sem fordult a fejemben, pedig sokszor lett volna rá lehetőségem. 1957-ben kerültem a gyárba, innen mentem nyugdíjba is.
Itt voltam ipari tanuló, aztán, a végén, gyárigazgató.
Akkor aligha kerülhette el, hogy a részese legyen a haldoklásnak.
Mi ezt a 80-as évek elején másképpen éltük meg. Azt gondoltuk, hogy ha a gyárak nagyobb önállóságot kapnak, ha kilépnek a piacra, az egyenesen az életet jelenti majd. Abban bíztunk, ha megszűnik a tröszti szervezet, mindenki jobban jár. Ma már tudom, a Csepel Művek felett akkor kondult meg a lélekharang, amikor a 80-as évek közepén megszüntették a tröszt vezérigazgatóságát, és valamennyi gyár önálló vállalat lett.
Meddig kellett várni a felismerésre?
Nem sokáig. Már a tröszt központjában dolgoztam, amikor valamikor a 70-es évek végén készítettem egy tanulmányt arról, hogy jobban járna a gyár, ha egyszerűen megszüntetné a kerékpárgyártást, annyira gazdaságtalan a termelés. Abból a pénzből, amit így megtakarítunk, életük végéig fizethetnénk az elbocsátott embereket.
Leírná ezt ma is?
Ugyan. De az akkori körülmények és feltételek között ez nem volt marhaság. Versenyeznünk kellett a nemzetközi piacon, miközben a belső kooperációban kapott alkatrészek mérhetetlenül drágák voltak. A kovácsolt alkatrészeket, a váz csöveket csiszolni, sorjázni kellett ahhoz, hogy be lehessen építeni. Olcsóbb lett volna, ha Németországból importként vesszük meg, selyempapírba csomagolva. Odáig mentem, hogy
bejelentettem: ha nem figyelnek oda az érveimre, sztrájkot szervezek.
De sztrájk sem volt, és még jó ideig folytatódott a kerékpárgyártás is.
Mert felső szinten, a parlament gazdasági bizottságban is téma lett ez, és olyan intézkedéseket hoztak, amelyek helyre tették a problémát, tető alá hozhattuk az amerikaiakkal a Schwinn-szerződést. Akkor már ez az egész az úgynevezett RUGÉV keretében működött, a gyár termelésében olyan 40 százalékot tett csak ki a kerékpárgyártás, sokkal nagyobb szerepük volt az ipari varró- és vasalógépeknek. Csak a RUGÉV-ben 3700 embernek adtunk munkát Csepelen és Sárospatakon.
Ha meg lehetett oldani a kerékpárgyártás sorsát, miért nem lehetett megmenteni a motorkerékpár-gyárat, a szerszámgépgyárat, a vasművet, és a többi üzemet?
Utólag persze lehet okosnak lenni, de akkoriban azt gondoltuk, a decentralizálás a helyes gazdaságpolitikai irányvonal. A trösztöt is ennek jegyében számoltuk fel. Aztán a tizenegy önálló gyár révén tizenegy „felségterület” keletkezett, a maga tizenegyféle érdekeivel. Az olyan intézmények, amelyek a Csepel Műveket értékké tették az emberek szemében, hirtelen légüres térbe kerültek. Korábban magas szinten volt a munkások szociális biztonsága, üdülők, óvodák, bölcsődék voltak, gyári lakások épültek, példás volt az orvosi ellátás, az oktatás és a szakmai továbbképzés.. A tröszt felszámolása után ezeket már senki nem érezte magáénak, mindenki gazdasági nehézségekkel küzdött, nem akart, nem tudott, ilyesmikre költeni. Az önállóvá vált gyárak sorra veszítették el a piacaikat. Nálunk például a konfekcióipari gépgyártás egyetlen év alatt szinte megszűnt. Akkor még nem láttuk, hogy ez már a vég kezdete.
A rendszerváltás után történt?
A KGST megszűnését követően. Korábban évente 20-25 komplett ruhagyárat exportáltunk, de az oroszok is fizetésképtelenek lettek. Kellettek volna nekik a gépek, de a pénztelenséggel ők sem tudtak mit kezdeni.
Nem lehetett volna hitelezni?
A kormány nem adott erre garanciákat.
Továrissi konec, mondta az MDF.
És ezzel nekünk is végünk lett. A nálunk jóval kisebb nyugati gyártók azonnal beléptek a helyünkre. Nekik megérte várni a pénzükre, amit később busásan meg is kerestek. Az 1989 utáni MDF-es gazdaságpolitika tudatosan padlóra vitte a magyar ipart és a mezőgazdaságot. Azokat a cégeket is, amelyeket nem kellett volna. Évente 300-500 ipari vasalógépet gyártottunk, ebben mi voltunk a legnagyobbak Európában. Az a német cég, amely minket követett a sorban, ennek évente jó, ha az egyötödét tudta gyártani. Alig várták, hogy kikerüljünk a versenyből.
Nem volt senki, aki behúzhatta volna a fékeket?
A 90-es évek elején minden politikai erő a privatizációban hitt. Volt ebben persze némi számítás is, mert
akik „okosak” voltak egyik napról a másikra meggazdagodtak.
Nem érdekelte őket, hogy néhány száz ember elveszíti a munkáját, vagy sem. Ez nem számított. Máig is megesik, hogy álmomban sétálok a gyárban, a megszokott utcákon, és látom a szemeim előtt a Szerszámgépgyár előtt heverni a kiselejtezett, értékes NC gépeket, a milliókba kerülő szerszámokat. Kidobva, ócskavasként. Akik képesek voltak ott „guberálni” nagyon nagy üzletet csinálhattak. Akik fillérekért megvették ezeket az üzemeket, azoknak egyetlen érdeke volt csak: minél előbb, minél több pénzt csinálni a vagyontárgyakból.
Rozsdás kerékpár a volt Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalat (RUGÉV) csarnokában, a Csepel Mûvek iparterületén. MTI Fotó: Illyés Tibor
Kikről beszélünk? Korábbi csepeli vezetőkről?
Olyanok is voltak közöttük, de jellemzően a „kintiek”. Akkoriban a RUGÉV vezérigazgatója voltam, de eszembe sem jutott volna, hogy mondjuk a gyár 700 milliós hiteléből, lecsípjek 300 milliót egy új, magam alapította Kft.-be utaljam. Megtehettem volna. Tudja, mennyi mindent lehetett akkor ennyi pénzből venni? Akik ezt felismerték, és nem voltak erkölcsi gátlásaik, meg is szedték magukat.
A kapun belül minden gyárnak ez lett a sorsa?
Voltak egészen magas technológiai szinten termelő üzemek, mint DFNC, amely nagy tisztaságú vörösréz huzalokat gyártott. Voltak korszerű kovácsüzemek, amelyek között túlélő is akadt. A Csőgyár, a Motorkerékpárgyár menthetetlen volt, a Transzformátorgyár mára nagyon felfejlődött, az Egyedi Gépgyár összességében leamortizálódott, de egyik-másik üzemrésze megmenthető lett volna. A Csepeli Erőmű és Szolgáltató (CSESZŰ) helyett épült egy korszerű áramtermelő gázerőmű, de az egyéb kiszolgáló funkciói megszűntek. A szürke-fémöntés – a motor forgattyús házak – becsődölt, egyedül a speciális szivattyú-öntvények gyártása az, ami máig is jól működik. Kinőtt mellette az alumínium présöntés, ami már komoly beszállítója az európai autógyáraknak. A FÉMALK most is Csepelről, külön buszokkal viszi a munkásokat az új, dunaharaszti gyárába. A szerszámgép-gyártás kultúráját életben kellett volna tartani, mert kitűnő gépeink és szakembereink voltak.
Hány ember került így végül is az utcára?
Annak idején készítettem erről egy kimutatást. Közvetlenül a rendszerváltás előtt már csak 18-20 ezer ember dolgozott a CSM-ben, három évvel később alig 7-8000 maradt meg.
És ma?
Dolgoznak ugyan a kapun belül néhány ezren, mert például odaköltözött az ország valamennyi kerékpár-összeszerelő cége, vannak raktárak, kócerájok is, akik vagy félezer tulajdonos kezében vannak.
Már nincsen a gyár,
nincs infrastruktúra, ami még megmaradt, az is rohad szét. Mindenki élősködik, aztán ha már használhatatlan lesz minden, végleg lezárul a CSM története.
Hogyan élték meg ezt a lepusztulást a csepeliek?
Nagyon sokan belerokkantak. Ha nem is fizikailag, lelkileg egészen biztosan. A rendszerváltás környékén én már a Schwinn vezérigazgatója voltam, mi is a gyári lakótelepen laktunk. Egyik nap kicsit korábban mentem haza, lehajtott fejű, negyvenes embereket láttam álldogálni az utcán. Rosszkedvűen, cigarettájuk rágva beszélgettek. Majdnem mindegyikük a barátom volt. Elkezdtem kérdezősködni mi baj van? „Mi a baj? Nincs munkánk”. Ez akkor nagyon mellbe vágott. Nagyon sok konfliktust és sok álmatlan éjszakát okozott nekem is ez a helyzet. Aki gazdasági vezetőként dolgozik, pontosan tudja, hogy rajta múlik sok-sok család megélhetése. Nekem is meg kellett hoznom olyan döntéseket, amelyeket legszívesebben elkerültem volna, de ha nincs munka, nem lehet mást tenni, el kell küldeni az emberek egy részét. Akkoriban még volt egy humánus kiskapu: korengedményes nyugdíjat ajánlottunk mindenkinek, akiknek csak lehetett.
Csepel már régen nem vörös, sokkal inkább sárgába hajlik. 2010 óta a Fidesz-KDNP nyeri a helyi mandátumokat. Miben bíznak az itteniek? Csepel „feltámadásában”? Vagy azokat „büntetik”, akikről feltételezik, ők vették el a jövőjüket?
Lehet, hogy vannak ilyenek is, olyanok is. A rendszerváltáskor tényleg kiszorult a baloldal a helyi testületekből, de aztán 1994-től 2010-ig minden választáson megint a baloldal kapott többséget. A Fidesz-KDNP itt is bevetette a szokott karaktergyilkos módszereket, az alaptalan vádaskodást, sárdobálást, aztán amikor a Takács-féle gyilkosságot is „ráhúzták” a szocialistákra, akiknek közük sem volt hozzá, 2010-ben itt is bekövetkezett a vereség. 2014-re összeszedtük magunkat, találtunk egy ütős, helyi képviselő-jelöltet, de a központ átnyúlt a fejünk felett. Egy nem csepelit, nem MSZP-ést kellett támogatni, de őt is győzelemre vittük.
Most mi a helyzet?
Én nagyon bízom abban, hogy ki lehet söpörni a csepeli közéletből a Németh Szilárd féle hőbörgőket. Bangónéval
most van esély arra, hogy revánsot vegyünk.
Értelmes, talpraesett asszony. Akárki, akármit mond, mi őt fogjuk támogatni.
Három ciklusban országgyűlési képviselő volt, a gazdasági és az energetikai bizottság elnök is. Nem gondolt a visszatérésre?
Nem. Elmúltam hetven éves. Egész életemben csak dolgoztam, sok konfliktust fel is vállaltam. Most már kicsit élni is kellene. De azért maradok a háttérben. Tudja, annak a bizonyos „füstnek” az illata még nem ment ki az orromból.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Az ő szájából nem hivalkodás ez a mondta, hiszen a családja harmadik csepeli generációjához tartozik. Előtte is mindenki, aztán a három testvére közül ketten is munkásként, „a gyárban” nőttek fel, ott ették meg a kenyerük javát. Egy időben a fia is követte a CSM-be, így a gyerekei a negyedik, az unokái pedig már az ötödik csepeli generáció. Az egész család itt él, Csillagtelepen, ugyanazon a környéken.
