Kezdőlap Címkék Európa

Címke: európa

Temetőt győztek – Úzvölgy

Ismét ott győzött a politikai osztály – a román, a magyar és a rommagyar egyaránt – ahol mindenki veszített, ahol nem lehetett és nem lehet nyerni. „Így megyen ez” a látszatok világában, a reality show bevett kulisszái között. Bravó! És vissza a hétköznapokhoz, a reális világhoz, ahol semmi meg nem oldódott (sőt, a helyzet egyre rosszabb), és azokhoz, akiknek csak veszíteni valójuk volt és van, hasonló „győzelmek” miatt (is).

A kudarc új neve az alternatív győzelem,

amit a román és a magyar hatalmasok elnyertek, és a veszteséggel felérő győzelem, minden bizonnyal, eszkalálódni fog és igen könnyen kiszélesedő etnikai konfliktust okoz(hat), a rommagyar közösség terhére.

Miért nem lehet győztest hirdetni az úzvölgyi temető-botrány végén? Mindenekelőtt a kontextus miatt, az miatt a keret miatt, amiben az események lejátszódtak és folytatódnak. A megmozdulás valójában csak fedőakció, mely sok mindenről igyekszik elterelni a figyelmet, minden csak nem megnyerhető, és a fennálló keretben megoldható kérdés.

Temetőkép, politikai (kis)vállalkozókkal és futballhuligánokkal

Biztosan nem volt véletlen az időzítés, és az is egyértelmű, hogy többé-kevésbé kiagyalt forgatókönyv szerint, előkészített és levezényelt akció-sorozattal állunk szemben. Viszont végül mindenki számára kudarcot hozott, ami történt (és a folytatás is ilyen lesz, egyelőre), mert a reális valóság nem hagyja magát elfödni a reality show kulisszái által még akkor sem, ha módszeresen megtervezik a színjátékot, kiválasztják a szcénát és mindenki klasszikus szerepét, jól bevált alakoskodását hozza. Mindenki megpróbálta a kampányban is használni, de szemmel láthatóan kevés sikerrel, azokat a tömegjeleneteket, melyeket egy távoli kis első (és második) világháborús katonatemetőben adtak elő, ott ahol a madár sem jár, éneklő helyi kiskirályokkal, ortodox pópákkal és focihuligánokkal, zászlókkal, csendőrökkel és gyűlölettel, ahogy már kell egy magára valamit is adó kosztümös bohózatban, mert a rendes föltámadás az most is elmaradt, ugye. És nemcsak a hőbörgő, fenyegetőző, trágárkodó huligánok, hanem az ájtatoskodó politikusok is nevetségesek voltak (a kovásznai kiskirály éppen azt magyarázta újságírói kérdésre, és megnéztem megállta nevetés nélkül, hogy „azért van ott, mert kihelyezett megyei tanácsülést tart” éppen ott és akkor. Mondjuk ugyanígy avatott ő már Schweighoffer állomást Rétyen, társával, aki ma már “orbánviktorvédelmét” élvezi), ahogy elvonulva győzelmet kiáltottak.

Azután május 26 következményei, melyek egyrésze még nem kifejlett és ezért alig tapasztalható, az esemény utóéletére is rátette bélyegét és sajnos nem lezárta, hanem az etnikai konfliktus eszkaláció felé vitte a dolgot. Azt állítom tehát, hogy az úzvölgyi katonatemető politikai rendezése elmaradt, sőt a mobilizálással el is indították a román-magyar konfliktust egy etnikai alapú, eszkalálódásra képes körúton, és ennek lesznek még negatív következményei: a kalandorpolitika haszna.

A szélesebb kép: Ajrópa

Márpedig az EP választások eredményei lényegében – minden ellenkező híresztelést megcáfolva –, a liberális demokrácia, az integrációpárti politikai pártcsalád megerősödését hozta és a nemzeti-populista, szélsőséges, szuverenista, EU-ellenes pártok gyengültek, és főként szétaprózódtak, magyarán: az inga szélsőjobbról (alt right felsőről) elindult visszafele. Az EU pártiság győzött, a mélyebb integráció irányába történt elmozdulás, a kontinens minden sarkában, különösen a nyugati magországokban és az elhajlók nagy pofont kaptak. A nemzeti illiberál dögledezik Európa szerte, Dragnea börtönben, Strache botrányosan bukott, Salvini sem érzi jól magát botrányos orosz afférja miatt; és Kaczynski is vészjósló ősz elé néz. Egy, csak egy helikopter van Orbán, aki viszont bármennyire is alternatív politikai kommunikál, végzetessé válható csapdába esett. Lehet gyávázni Webert, és tétovának gondolni Merkelt, de az EPP Orbánt mégiscsak kelepcébe csalta a felfüggesztéssel és élesen elszigetelte Európában (otthoni sorsa még nem fordult az utolsó lejtőre, de ez is jön, minden bizonnyal). Nem is kell semmit tegyen az EPP, az idő a nyugatiaknak, az EU-pártiaknak dolgozik, Orbán mai elszigeteltségében, teljesen „béna kacsa”, semmiféle ráhatása nincs az európai folyamatokra, árnyékként kóvályog az európai politikai prérin. Világos, hogy személyisége, természete, valamint az autokrata, indulatos harcos habitusa előbb utóbb oda viszi majd, hogy megelőző csapásként „önként” lép ki az EPP-ből és akkor?

Bukarest és Budapest között, a szék alatt

Az új Bukarest-Budapest csörte, mint lenni szokott döntetlennel ért véget, ökölrázás és ájtatoskodás ide vagy oda, ez a meccs megnyerhetetlen, viszont. Jól jött kampánytémaként és mobilizáló eszközként használt, szimulált konfliktus, a hatalmi pártoknak, ideértve a Dörmönesti tanácsot és polgármestert is, akik az ALDE-nak akartak kis nacionalista felhajtóerőt szerezni, valamint a FfP-nek is feküdt egy kis magyarkodáshoz, melyet a magyar kormány tudvalevőleg támogat és mindenki úgy gondolta: csak a cirkusz mozgósít a választáson. (A lemenni kutyába szlogen, az etno-nacionalista uszítás és mobilizálás, jó kiindulópontja volt a botránynak). Nos, a politikai hozadék elmaradt, mert Kelemen későn és kényszeredetten ugyan, de bejelentette a PéSzéDétől való válást, csakhogy a vadházasság maradt, és azt hiszem elszámolta magát azzal is, hogy Dancila és tanácsadói lenyelik a békát és elengedik a FfP-t, de a maffia-törvények másként működnek. Amikor a kormánypártok létrehozták a választási csalást kivizsgáló parlamenti bizottságot, nemcsak saját választási kudarcuk „enyhítésére” gondolhattak, hanem arra is, hogy ideje az FfP közismert szervét megszorongatni, hiszen az a kölcsönszavazatokkal nyert választást és ez bármikor leleplezhető, ezért marad a vadházasságban. Biztosan sokan felfigyeltek arra, hogy Kelemen bejelentette, hogy szervezete és ő maga, aláírja a népszavazást megerősítő, Johannis által kezdeményezett (ellenzéki) protokollumot, és aztán mégsem írta alá (ha valaki nem vette volna észre a háznyi hazugságot érdemes utánakérdezni, ezt persze a behódolt sajtó sem erőlteti, de attól még tény). Az úzvölgyi akcióval kapcsolatos politikai maszatolásokra is ez a felemás viszony tette rá bélyegét, Kelemen mondott egy bődületeset (lényegében, hogy az ottani huligánkodás „megmutatta a románok valódi arcát”, csakhogy az ottani képekhez hasonló vágóképeket bármelyik országban gyűjthetünk, mutogathatunk, mert futballhuligán, mindenfele terem, és ez biza az egyik arca az angoloknak, lengyeleknek, sőt horribile dictu a magyaroknak is), s aztán kis védekezés, magyarázkodás után, hagyta, hogy az éppen leváltott Melescanu és Szijjártó „verekedjenek meg”.

Collateral damages, etnikai feszültség, mely marad

Megpróbálom, nagyon röviden, vázolni, hogy miért vált etnikai feszültség és potenciális konfliktus-forrássá az, ami lényegében, kampánybohózatként indult, de amiben minden kellék megvolt, hogy kiszabaduljon egy világvégi határvidék szűk keretei közül.
A román-magyar konfliktusok gyökerénél, jószerével mindig és mindenkét oldal térfelén, történelemhamisítási gesztus, politikai értelemben pedig, emlékezetpolitikai versengés, úgy mint „függetlenségi/felszabadító” harc áll. Vagy, ha másképpen közelítjük meg a „másik” el nem ismerése, kiközösítése lebeg, kimeresztett szemek mögött. A történelemhamisítás legkevesebb két momentuma, hogy a jelenlegi (hatalmi) viszonyok, fogalmak és víziók szerint, a múltba visszavetítve a jelenleg regnálók nézőpontját, „írják”, tanítják, azután meg fogják föl és élik meg saját megszemélyesített etnicizált és örökös birtoknak tekintett (etno-genetikai és antropozófiai) historizált story-jukat. Először van a fényes jelen, azután igyekeznek hozzá fényes múltat, legitimitás biztosító előtörténetet szerkeszteni.

A „románok” úgy tesznek, mintha a reális/faktuális történelem nem létezett volna, mintha az úzvölgyi határ nem lett volna határ, melynek innenső oldalán nem ők uralkodtak. A nemzeti/állampolgári hovatartozás narratívái mára már az etnikai, az eredet- és névvizsgálat narratíváivá minősültek vissza. Mert persze, hogy harcoltak „románok” a K und K seregben, csakhogy ők egy másik (nem a román) állam zászlaja alatt, annak polgáraiként tették, másképpen voltak románok, vagy ortodoxok, esetleg görögkatolikusok, mint a mai, egyébként jellemzően a helyszínen zsoldosként megjelenő, fociultrák azok.

A „magyarok” meg úgy tesznek, mintha ez a határ ma is létezne, mintha nem is lenne érdekes a „rövid” százéves történelmi jelen, hanem csak az azt megelőző „ezerév”. A „kisebbségi magyarok”, arra tesznek kísérletet, hogy a „fényes” múltbeli eseményeket és az akkori hatalmi viszonyokat, a mai „harcaikban” hasznosítsák, legitimálják követeléseiket, mindenekelőtt éppen azt, amit a másik fél tagad, elismertetésüket próbálják ráépíteni megelőző korok hatalmi viszonyaira való hivatkozással.

És közben mindkét fél szorong, szorongásának alapja pedig nem a múlt, vagy annak (darabkájának) kisajátítása, hanem a jelen és a jövő, sőt, hogy van-e közös jövő? Ebben az országban, ebben az ezredben, ebben az Európában, vannak-e reális és távlatos, a múltat feledtető, a konfliktust föloldó tervek (jó megengedem, mert divatosabb, közös projektek)? És minden olyanféle föllépés és konfliktus, amilyenek a temetőbeli jelenetek is voltak, távolabb visz a potenciális közös projektektől, főként abban a környezetben, ahol egyik félnek sincs jövőképe (hogy is mondta a bölcs Seneca: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötőbe tart”).

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat megnyerni végül is nem lehet. Átírni és gyújtóanyagként hasznosítani a történelmet, barbár eljárás, a decivilizációs korszellem sajátja, megérteni, kibeszélni, lezárni, a civilizáció útja.

Európa egysége – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, erős duplát kérek, ködöket kell oszlatnom, mindenféle fejekből. Úgy tűnik, átlapozva a magyar sajtót és tekintve a közönség reakcióit, hogy ebben a kis országban a világon senki nem tudja, mi történt tegnap Nagyszebenben és ami ennél rosszabb: nem is nagyon érdekel senkit. Mindenki azt hiszi, Orbán Viktor kampánykörúton járt ott.

Hát nagyon nem így van, és hozzá kell tennünk: ez lehetett élete egyik legkínosabb útja. Voltak, vannak és lesznek kampányjellegű megnyilvánulásai, megszólalásai ezen a körúton is – nem adhat mást, csak, mi lényege – de nem a magyarországi jelölteknek kampányol. Nem is teheti. Ez ugyanis, nem győzöm eleget hangsúlyozni, nem magyar országgyűlési választás. Ez uniós parlamenti választás, éspedig kizárólag pártlistás alapon, kizárólag lakhely szerinti szavazással. Ami azt jelenti, hogy lehet akár kettős, akár hármas, akárhányas állampolgár az ember, csakis a bejelentett lakhelyén szavazhat. Nincs két szavazati joga, annyira nincs, hogy a Nemzeti Választási Iroda, mint lapunk korábban meg is írta,

„…csak azoknak juttatja el a szavazási levélcsomagot, akiknek a központi névjegyzék nyilvántartása alapján sem Magyarországon, sem másik EU-tagállamban nincs lakcímük, így tehát nem szavazhatnak levélben a romániai és szlovákiai magyarok.

A végeredményt a hazai szavazók fogják alapjában befolyásolni.”

Ez magyarázza tehát Orbán szavait Kelemen Hunorral közös sajtótájékoztatóján, melyek szerint:

„Arra biztatom a romániai magyarokat, hogy a kettős állampolgárságukra való tekintet nélkül ezeken a választásokon a szavazatukat az RMDSZ listájára adják le.”

Naná: hiszen helyben más lehetőség nem is nagyon van, ha megmaradunk a realitások talaján. (Mellesleg: egyáltalán nem minden romániai magyar kettős állampolgár.) Más kérdés, hogy a Politico például az RMDSZ-nek egy, maximum két jelölt bejuttatását jósolja – ennyire van esély, és valószínűbb az egy, mint a kettő.

Persze ettől még Orbán mozgolódik, teszi-veszi magát, fontoskodva jár-kél, mint a pulykakakas (hol van már a pávatánc…), de az ő ottani kampányszerepe igazából teljesen lényegtelen. Nos, ha végeztünk ezzel a legendával, mármint azzal, hogy tömegek szavaznának az EP-választáson Romániából a Fidesz jelölteire és Orbán ennek érdekében járna most arrafelé, térjünk rá a tárgyra.

Miért ment valójában oda?

Mert muszáj volt neki. Próbált volna nem menni.

Nem általában kellett neki mennie Romániába vagy Erdélybe (bár ez a földrajzi meghatározás is csalóka), hanem egészen pontosan Nagyszebenbe kellett neki menni. És nem pulykakakast kellett venni, az Debrecen, hanem alá kellett írnia a Nagyszebeni Nyilatkozatot.

Hogy az micsoda? Hogy arról nem nagyon tetszettek hallani?

A honi sajtó nem sokat foglalkozott vele. Hogy miért, azt nem tudom és nem is akarom megfejteni, de hogy rövid legyek:

az az Orbán- és Salvini-féle Nemzetek Európájának a halálos ítélete. Azt kellett tegnap Orbán Viktornak aláírnia, mert ha alá nem írja, hét rossz következett volna.

Tulajdonképpen ennek a nyilatkozatnak az érdekében tartották meg egyáltalán a nagyszebeni Európa-csúcsot. Itt határozták meg ugyanis a Brexit utáni Európai Unió fejlesztési stratégiáját. Tárgyalások szinte alig estek a csúcson, hiszen kész, korábban megfogalmazott, közös szöveget szignáltak az uniós országok vezetői: a találkozónak az volt az értelme, hogy megmutassák az egységes kiállásukat Európa mellett.

És, ha Európa mellett, akkor ki ellen?

Azok ellen, akik az Uniót a mostani formájában fel akarják darabolni, nemzetállami szövetséggé akarják zülleszteni. Az Orbánok, a Salvinik ellen. A sors iróniája, hogy Orbán Viktornak ezt alá kellett írnia, ha nem akarta, hogy menten alkalmazzák a hetes cikkelyt.

Alá is írta. Előtte még mondott egy furát:

„Úgyhogy itt Európa jövőjéről is lesz szó, és remélem, hogy Szeben megtermékenyít bennünket.”

Nem is, kérem. Egészen pontosan csak Európa közös jövőjéről volt szó. Ami a megtermékenyítést illeti: ennek az embernek súlyos szexuális rögzültsége van, ennek mindenről a nemiség jut eszébe, a minap „Európa DNS-ének” nevezte magát, most meg akar termékenyülni… jót tenne neki egy pszichoanalízis.

De ne fecsegjünk ennyit erről a harmadosztályú bohócról, aki szerintem most is magyarázza valahol a bizonyítványát. Lássuk az eredményt, magát a Nagyszebeni Nyilatkozatot, szó szerint. Lesz hozzá pár megjegyzésem, ezek majd kurzívval szedem, hogy lehessen megkülönböztetni az eredeti szövegtől. A vastag betűs kiemelések az eredetiben is kiemeltek.

„Mi, az Európai Unió vezetői azért gyűltünk össze Nagyszebenben, hogy előretekintsünk és megbeszélést folytassunk a közös jövőnkről.

Az európaiak néhány hét múlva választják meg európai parlamenti képviselőiket, éppen negyven évvel azután, hogy első alkalommal élhettek ezzel az alapvető jogukkal. Számos vívmányunk közül csupán az egyik a békében és demokráciában újraegyesített Európa. Létrejötte óta az Európai Unió az értékei és szabadságai által vezérelve stabilitást és jólétet hozott Európa-szerte, az Unió határain belül és azokon túl is. Az évek során pedig meghatározó szereplővé nőtte ki magát a nemzetközi színtéren. Közel félmilliárd polgárával, versenyképes egységes piacával a világkereskedelem egyik vezetője és a globális politika egyik alakítója.

Megerősítjük abbéli meggyőződésünket, hogy egységesen fellépve erősebbek vagyunk ebben az egyre nyugtalanabb, kihívásokkal teli világban. Tudatában vagyunk annak, hogy vezetőként a mi felelősségünk, hogy Uniónk erősebbé váljon, a jövőnk pedig szebb legyen, ugyanakkor elismerjük más európai államok európai perspektíváját is. Éppen ezért ma egyhangúlag megállapodunk tíz olyan vállalásról, amelyek elő fogják segíteni azt, hogy megfeleljünk mindannak, ami ezzel a felelősséggel jár:

  • Kelettől nyugatig, északtól délig egy Európát fogunk védeni. Harminc évvel ezelőtt több millióan harcoltak a szabadságukért és az egységért, és lebontották a vasfüggönyt, amely évtizedekig megosztotta Európát. Nincs helye olyan megosztottságnak, amely a közös érdekünk ellen dolgozik. (Egy Európa, urak, nem „európai szövetség” – egységes Európa!)
  • Jóban-rosszban egységesek fogunk maradni. Szolidaritást fogunk vállalni egymással a nehéz időkben és mindenkor össze fogunk tartani. Képesek vagyunk arra, hogy egyetlen hangon szólaljunk meg és ezt meg is fogjuk valósítani. (Szolidaritás és összetartás, nem pedig nemzetállami autonómia, autokrácia.)
  • Minden esetben közös megoldásokra fogunk törekedni, odafigyelve egymásra a megértés és a tisztelet szellemében. (Közös megoldások, demokratikus úton, és egymás elfogadása, megértése, tisztelete. Orbán úr, ezt sokat kell majd gyakorolni.)
  • A jövőben is védeni fogjuk az életmódunkat, a demokráciát és a jogállamiságot. Soha nem fogjuk magától értetődőnek tekinteni az európai polgárok nehezen kivívott elidegeníthetetlen jogait és alapvető szabadságait. Meg fogjuk védeni a Szerződésekben foglalt közös értékeinket és elveinket. (Jogállamiság, demokrácia… ugye, milyen kellemetlen szavak ezek önnek? Nem ismerősek valahonnan? Mondjuk a Sargentini-jelentésből?)
  • Ott fogunk eredményeket felmutatni, ahol a legfontosabb. Európa a fontos kérdésekben továbbra is fontos tényező lesz. Ezentúl is odafigyelünk majd az összes európai polgár aggodalmaira és reményeire, közelebb visszük polgárainkhoz az Uniót, továbbá ambiciózusan és határozottan ennek megfelelően cselekszünk majd.
  • Mindenkor érvényesíteni fogjuk a méltányosság elvét, legyen szó akár a munkaerőpiacról, a jólétről, a gazdaságról vagy a digitális átalakulásról. Tovább fogjuk csökkenteni a közöttünk fennálló egyenlőtlenségeket, és az embereket a politika elé helyezve, a legkiszolgáltatottabbaknak Európában minden esetben segítséget nyújtunk majd. (Méltányosság, egyenlőség. Segítség a kiszolgáltatottaknak. Nem, Orbán úr, ez nem egy másik bolygó.)
  • Gondoskodni fogunk róla, hogy rendelkezésünkre álljanak a törekvéseink eléréséhez szükséges eszközök. Biztosítani fogjuk az Unió számára a célkitűzései eléréséhez és a szakpolitikái megvalósításához szükséges eszközöket.
  • Meg fogjuk védeni a következő európai nemzedékek jövőjét. Be fogunk ruházni a fiatalokba és olyan, a jövő kihívásainak megfelelni képes Uniót építünk, amely meg tud birkózni a 21. század legsürgetőbb problémáival.
  • Meg fogjuk védeni a polgárainkat, és puha és kemény hatalmi eszközeinkbe beruházva, valamint nemzetközi partnereinkkel együttműködve gondoskodni fogunk a biztonságukról.
  • Európa felelősségteljesen fogja betölteni globális vezető szerepét. Napjaink kihívásai mindannyiunkat érintenek. Globális szinten a továbbiakban is együtt fogunk működni a partnereinkkel annak érdekében, hogy fenntartsuk és továbbfejlesszük a szabályokon alapuló nemzetközi rendet, kiaknázzuk az újonnan kínálkozó kereskedelmi lehetőségeket, továbbá közösen lépjünk fel az olyan globális kérdésekben, mint a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. (Együtt ez lehetséges is – nemzetállamonként, laza szövetségben elképzelhetetlen volna.)

Döntéseinket e tíz vállalás szellemének és szövegének megfelelően hozzuk majd meg. A ma Uniója erősebb a tegnapinál, erejét pedig tovább kívánjuk növelni a holnapra készülve. Ezt a vállalást tesszük a jövő nemzedékei felé. Ebben a szellemben tartottuk meg a nagyszebeni találkozót és ez jellemzi az új 27 tagú Uniót, amely kész arra, hogy egységben induljon a jövő felé.”

Hát ezt kellett aláírnia a magát uniós faktornak képzelő Orbán Viktornak. Meg is fogja sínyleni az egója: de el nem kerülhette a szignálást sehogyan sem.

Ezért járt ő arrafelé: mert nem tehetett másként.

De ezek után minden, amit az egységes Európa ellen tesz, szó- és szerződésszegésnek minősül.

Nem, mintha őt ez zavarná.

De azért jegyezzük meg ezt a nyilatkozatot.

Szükség lesz még rá sokszor.

Európa a fejlődés, Európa a béke – Dr. Cseh Katalin beszéde

15 éve csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Akkor úgy tűnt, hogy hosszú évtizedek elnyomása, viszontagsága után megérkeztünk oda, ahova mindig is tartoztunk: a boldog, békés, fejlődő nyugati államok közösségébe.

Én emlékszem arra, amikor 15 évesen, pont 15 évvel ezelőtt könnyes szemmel hallgattam az Örömódát a Hősök terén, és a nagypapámra gondoltam.

ő már a rendszerváltást sem élhette meg. Nem volt könnyű élete az előző rendszerben: rendszerellenesnek nyilvánították őt és a családját is. Ő is többször megjárta Recsket. Az ő lánya, az én nagynéném pedig sokáig nem mehetett egyetemre, mert az apját a rendszerellenesek közt tartották számon. Anyukám azt mondta róla, hogy folyamatosan a Szabad Európa Rádiót hallgatta, és arról álmodott, hogy egyszer Magyarország is szabad, európai ország lesz.

15 évesen még naiv az ember: én is elhittem a politikusoknak, hogy hamarosan utolérjük Ausztriát. Elhittem, hogy az fog előrejutni, aki szorgalmas és tehetséges – nem az, aki lojális a hatalomhoz. Elhittem, hogy soha nem fogják már megtiporni a magyar emberek jogait – mert Európa részeként ez nem fordulhat elő Magyarországgal. Elhittem, hogy most már mindig szabadok leszünk.

Mindannyiunknak volt egy álma az Európai jövőről. De ezt az álmot ellopták tőlünk.

Ellopták ezt az álmot, ahogy elloptak már oly sok mindent: a jogállamot, az alkotmányt, a szabad sajtót. A szabadságot.

Ellopták az európai jövőt, amikor ellopták a nyugalmas hétköznapokat, amikor árkokat ástak ember és ember közé, amikor a politika beékelte magát a hálószobákba, a baráti beszélgetésekbe, a vasárnapi ebédasztalokhoz.

Ellopták az európai jövőt, amikor kórházak és iskolák helyett Tiborcz Istvánok és Orbán Ráhelek gazdagodtak az EU-s támogatásokból.

Ellopták az európai jövőt, amikor ellopták azt a pénzt, amiből európai országot tudtunk volna építeni. Elloptak napi kétmilliárd forintot, amiből megteremthettük volna azt az országot, ahol mindenki tisztességgel és méltósággal élhet. Ahol a munka ünnepén boldog, szabad és megbecsült munkások tudnak ünnepelni. Úgy, mint ahogyan Európát elképzeljük.

De az én európai álmomat akkor is ellopták kicsit, amikor az Unió mindezt tétlenül nézte. Brüsszelben is pontosan látták, hogy Magyarország hogyan távolodik el lépésről lépésre Európától.

Brüsszelben is pontosan látták azt, hogy a tőlük kapott pénzekből épített magának lojális baráti kört Orbán Viktor – ahelyett, hogy arra költené, amire valóban adják: arra, hogy jobban éljen minden magyar ember.

Pontosan látták – és majdnem egy évtizedig azt mondták, hogy ez nem az ő dolguk. Ez nem volt az ő dolguk, ahogyan az sem, amikor Orbánt követve sorra lépnek le országok az európai útról. Európa lassú volt, kivárt, kerülte a konfliktust, nem akart balhét. Kerülte a konfliktust, és nézte, ahogy egyre erősödnek az Orbán-féle populisták Európa-szerte. Tétlenül nézték, ahogy belülről kezdik tönkretenni Európát.

Egy évtizedig tétlenül nézték.

Most, 15 évvel uniós csatlakozásunk után újra választhatunk: dönthetünk arról, hogy milyen legyen a következő 15, 30, 45 év.

Most végre mi is dönthetünk arról, hogy ennyi év tétovázás után végre kiállunk-e magunkért, kiállunk-e Európáért, az európai értékekért, megteremtjük-e azt az új, bátor, megújulni képes Európai Uniót, amely képes lesz megálljt parancsolni az Európa-ellenes populistáknak, képes lesz gátat szabni a közös álmaink lerombolásának.

Most a választás tétje Európa egysége. Most arról dönthetünk, hogy több Orbánt, vagy több Európát szeretnénk.

A május 26-i Európai Parlamenti választás arról fog szólni, hogy az Európa-ellenesek, az Orbánok, a Kaczynskik, a Salvinik legyőzik-e az Európa-pártiakat.

Mert ma már nem európai pártcsaládok között húzódik a törésvonal, hanem az Európa megmaradásában, és az Európa elpusztításában érdekeltek között. Európa akkor tud győzni, ha összetart, kiáll az értékeiért, és képes megváltozni. Ha Európa képes tisztán megmutatni a kontinens összes lakójának, hogy az Unió egysége az egyetlen garancia a mindenki számára garantált jólétnek, fejlődésnek és biztonságnak. Hogy Európa nem csupán a világ egyik legnagyobb gazdasága, hanem olyan gazdaság, amely előnyeit mindannyian közösen élvezhetjük.

Egyszer egy fórumon azt mondta nekem valaki, hogy akkor érezné magát európainak, ha úgy, és addig élhetne, mint az európaiak. Én nem tudok vele vitatkozni. Hiszen hogyan tudja valaki érezni azt, hogy Európa jólétet, biztonságot és lehetőségeket adott a magyaroknak, amikor hozzá ebből vajmi kevés jutott el? Hol az európai jólét, amikor a magyar kórházakba a betegeknek kell vinni a gyógyszert? Hol az európai biztonság, amikor egy magyar szülő abban sem lehet biztos, hogy az iskolában a gyermekei megtanulnak normálisan angolul? Hol vannak az európai lehetőségek, amikor a magyar dolgozók két-három másodállással tudják csak eltartani a családjukat?

Ezek a kérdések teljesen jogosak. De én inkább azt a kérdést tenném fel a tisztelt magyar kormánynak, hogy hol van a pénz? Hol van az a pénz, amelyet arra kaptunk, hogy európai jólétet, európai biztonságot és európai lehetőségeket teremtsünk? Hol van a pénz?

Szerintetek kinél van ez a pénz?

Én egy dolgot tudok ígérni mindenkinek, akik ezeket a kérdéseket felteszik. Azt, hogy az Európai Parlament képviselőjeként egy olyan Európáért fogok dolgozni, amely ezt a lopást nem hagyja szó nélkül! Egy olyan Európáért, amely a pénzét a valóban fontos dolgokra költi: kórházakra, iskolákra, munkahelyekre.

  1. Az Európa, amelyben én hiszek, az egy erős Európa.
  2. Egy olyan Európa, amely képes megvédeni állampolgárait mind a külső, mind a belső fenyegetésektől.
  3. Egy olyan Európa, amely megvédi a határait, de ami arra is képes, hogy határt szabjon az európai polgárok jogainak megtiprásának.
  4. Az én Európám egy törődő Európa, amely nem tűri azt, hogy uniós tagállamokban emberek tízezrei haljanak meg idő előtt rosszul felszerelt kórházakban.
  5. Az én Európám egy haladó Európa, amely felkészíti állampolgárait a robotizációra, az automatizációra, és amely tesz azért, hogy összes állampolgára versenyképes, modern tudással vegye fel a versenyt a jövő munkaerőpiacán.
  6. Az én Európám egy okos Európa, amely képes átgondolni korábbi döntéseit, és nem szórja két kézzel, esztelenül a pénzét.
  7. Az én Európám egy büszke Európa, amely nem hagyja, hogy a saját pénzéből ellene hergeljenek.
  8. Az én Európám egy tisztességes Európa, ahol az Európai Ügyészség mindenhol üldözi a korrupciót.

Én egy ilyen Európáért szeretnék küzdeni az Európai Parlamentben.

Ezért EP-képviselőként egyből megkezdem a munkámat: meg fogom szervezni az európai ellenállást a magyar képviselőkből, a DK-tól a Jobbikig, hogy, még ha más pártcsaládban is ülünk, egységesen szavazzunk a magyar jogállamiság kérdéseiben!

Juttassunk be több ellenzékit a Parlamentbe, mint Fideszest, és lépjünk fel közösen a legfontosabb, Magyarországot érintő ügyekben! Így tudjuk csak ellensúlyozni Orbán Viktor európai rombolását!

Én azon fogok dolgozni, hogy megállítsam ezt a rombolást.

Egy erős Európáért fogok dolgozni, ahol a magyarokat nem lehet megfosztani a nekik járó jogoktól, lehetőségektől és pénzektől.

Egy Európáért, amely nem tűri azt tovább, hogy kevesen viszik haza azt, amit sokaknak adtak. Azért fogok dolgozni, hogy a nekünk szánt pénzeket valóban a jövőnkbe fektessék: kórházakba, iskolákba, munkahelyekbe!

Azért fogok küzdeni, hogy a magyarok milliói meglássák: Európa nem csak egy unalmas szerződés, nem csak pár távoli öltönyös ember Brüsszelben, nem csak egy réges-rég megsárgult alapszerződés.

Európa a boldog hétköznapok garanciája, Európa a fejlődés, Európa a béke.

Európa az esély arra, hogy megküzdjünk a klímaváltozással, hogy versenyképesek maradjunk a világpiacon, hogy szabadon utazhassunk, és hogy valóban nyithassunk cukrászdát Bécsben.

Ezt az Európát szeretné Orbán Viktor, Matteo Salvini, Jaroslaw Kazcynski, és Vlagyimir Putyin elvenni tőlünk!

Ezt az Európát kell május 26-án megvédenünk. Mert csakis Európában lehet jövőnk.

Bréking (fék)nyúz, 2019. április 5. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origóból végre megtudtuk, mi az EP-választás tétje: Európa keresztény lesz, vagy bevándorlókontinens. A Hír TV-ben Orbán Balázs magyarázta el nekünk, hogy bizony jönnek a migránskaravánok. A Fidesz szegedi közvélemény-kutatása szerint Ujhelyi luxusban él és be kellene mutatnia a házfelújítás számláit.

Európa keresztény lesz, vagy bevándorlókontinens

A Fidesz-KDNP mai programbemutatója után holnap hivatalosan is kezdetét veszi a 2019-es európai választás kampányidőszaka. A Magyarországon május 26-án sorra kerülő voksolás tétje minden eddiginél nagyobb, mert a magyar választók a hazai pártokon keresztül véleményt tudnak mondani a migrációpárti uniós elit elmúlt ötéves teljesítményéről, és dönteni tudnak Európa jövőjéről is.

A migrációs válság kirobbanásával az Európai Unió válaszút elé érkezett: vagy védelmet biztosít az európai polgároknak, az európai értékeknek és az európai kultúrának, vagy a más kultúrájú, integrációt elutasító bevándorlók érdekeit helyezi előtérbe, és korlátlan mértékben befogadja őket.

Már a kezdetekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a brüsszeli elit az utóbbi megoldást választotta, ami drámai következményekkel járt. A brüsszeli elit és a nyugat-európai országok vezetőinek jelentős része továbbra sem tett le arról, hogy a kontinens demográfiai problémáit a bevándorlók betelepítésével próbálja megoldani. (Origo: Az EP-választás tétje: keresztény Európa vagy bevándorlókontinens)

Jönnek a migránskaravánok

Valós a veszélye annak, hogy a görögországi thesszaloniki menekülttáborban feltorlódott migránsok útnak indulnak, erről nemzetbiztonsági és uniós előrejelzések is vannak – mondta Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára a Hír TV Magyarország élőben című műsorában. A politikus kifejtette: a fizikai és jogi határzár elégséges, további intézkedéseket a kormány nem tervez. Orbán Balázs ugyanakkor kétségesnek nevezte, hogy Görögország meg tudja fékezni a migránskaravánt.

Szép lassan kiderül, hogy a valóság az ellenzéki interpretációtól nem is állhatna távolabb – jegyezte meg.

Valóban jönnek az emberek, valóban óriási a migrációs nyomás. Valóban azok, akik jönnek és amilyen összetételben jönnek, az komoly problémát jelent az országra és Európára nézve is kulturális, gazdasági és közbiztonsági szempontból is – fejtette ki. (Hír TV: Orbán Balázs: Visszaigazolták az uniós hatóságok a migránskaravánok létét)

A Fidesz közvélemény-kutatása szerint Ujhelyi luxusban él

A szegediek többsége szerint Ujhelyi István szocialista politikusnak be kell mutatnia házfelújításának számláit – közölte a Fidesz szegedi alelnöke. Tápai Péter sajtótájékoztatóján emlékeztetett rá, a Szeviép Zrt. egyik korábbi vezetője arról beszélt, hogy az építőipari vállalat finanszírozta – egy másik cég közbeiktatásával – Ujhelyi István szeged-szőregi házának és Badacsony környéki nyaralójának felújítását.

A szegedi Fidesz az ügyben háromezer szegedi megkérdezésével telefonos közvélemény-kutatást végzett. Ennek eredménye szerint a válaszadók 64 százaléka luxusnak tartja Ujhelyi István házában a jakuzzit és a kondigépeket, 68 százaléka szerint pedig az európai parlamenti képviselőnek be kell mutatnia a felújítás számláit. (MTI: A szegediek többsége szerint Ujhelyi Istvánnak be kell mutatnia házfelújításának számláit)

Bréking (fék)nyúz, 2018. december 30. – Tudósítás a másik valóságból

0

Szefka István és Hollik István a PestiSrácok.hu-ban folytatta Nagy Imre leleplezését: ugyanazt a kegyetlen bolsevizmust szolgálta, mint Rákosi. A szavaik azt sugallják: a volt 56-os miniszterelnök nem is érdemel szobrot. Harrach Pétertől pedig megtudhatjuk: az ellenzéki képviselők erőszakoskodtak az MTVA székházában. Nógrádi György meg azt, hogy Európa meggyengült, már nem globális játékos.

Nagy Imre ugyanazt a kegyetlen bolsevizmust szolgálta, mint Rákosi

Szefka István szerint Nagy Imre a jó rendőr volt, de ugyanazt a kegyetlen bolsevizmust szolgálta, mint Rákosi Mátyás, Rajk László, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Péter Gábor, Kádár János és a többiek. Nagy Imre nevéhez, miniszterelnöksége idejéhez fűződik a kommunista történészek szerint a magyar internálótáborok (100 internálótábor, 45 ezer embert tartottak fogva) felszámolása, a börtönajtók megnyitása. Az igazság viszont az, hogy Sztálin halála (1953 március 5.) nyitotta meg részben a börtönkapukat.

Nagy Imre végig ott volt a párt vezetőségében, és részt vett a döntésekben is, amelyek erősítették a kommunista diktatúrát. Nagy Imre 1956-ban nem volt a forradalom vezetője, nem volt a forradalom egyetlen arca, bár miniszterelnök volt. Valójában ő végig az eseményeket követte – hangsúlyozza Stefka István.

Nagy Imre kommunista volt, az ellenzék a sajtójával együtt meg kormánybuktató szeretne lenni – ezt meg már Hollik István közölte a PestiSrácok.hu-val. Mi a baja az ellenzéknek egy olyan emlékmű visszaállításával, amely a kommunista erőszak áldozatainak állít emléket? – tette fel a kérdést a kormányszóvivő. A politikus emlékeztetett, Nagy Imre megrögzött kommunista volt, aki végül életét adta a hazájáért, utóbbi tiszteletre méltó, előbbit relativizálni viszont bűn. Amikor a baloldal Gyurcsánytól Karácsony Gergőig Nagy Imre szellemi örökösének vallja magát, akkor éppen ezt teszi. (PestiSrácok.hu: Nagy Imréről folytatólag)

Harrach Péter szerint az ellenzéki képviselők erőszakoskodtak az MTVA székházában

Az ellenzék a parlamenti obstrukció alkalmával túllépte a törvényesség és józan politikai magatartás határát. Ezt fokozták a tévészékházban elkövetett erőszakoskodásukkal. Az utcán az általuk feltüzelt aktivisták garázdálkodtak – jelentette ki Harrach Péter a Magyar Hírlapnak adott interjújában.

A KDNP frakcióvezetője szerint az ellenzék olyan, mint a bukdácsoló diák, aki az iskolán kívül, a haverok között próbál kitűnni. Ha nincs politikai teljesítmény, legyen erőszak.

Ha a munka törvénykönyvének módosítását betartják, az mindkét félnek lehetőséget jelent. Bízom benne, hogy a szakszervezetek kizárólag a munkavállalók érdekeit nézik, és nem politikai elkötelezettség motiválja őket – fogalmazott Harrach Péter. (Magyar Hírlap: Harrach: Támaszunk a józan többség)

Nógrádi György szerint Európa már nem globális játékos

Európa meggyengült, már nem “globális játékos” – fogalmazott Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő vasárnap az M1 aktuális csatornán.

Elemzése szerint jelenleg “messze” a legnagyobb globális hatalom az Amerikai Egyesült Államok, tőle leszakadva, de feltörekvőben áll Kína, a harmadik helyen pedig Oroszország szerepel. Európa már nem “globális játékos” – mondta Nógrádi György, rámutatva arra, hogy ezt rendkívül nehezen veszik tudomásul Berlinben Londonban, Párizsban, Rómában.

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a Közel-Keleten Európának érdemben nincs befolyása.

Nógrádi György kitért a francia és a német belpolitikai helyzetre. Azt mondta: Emmanuel Macron francia elnök ígéreteit – elődeihez, Francois Hollande-hoz és Nicolas Sarkozyhez hasonlóan – nem tudta végrehajtani, a legnépszerűtlenebb elnök.

Németországban mindhárom kormánypárt (CDU, CSU, SPD) elnöke megbukott az idén, a CSU pedig Bajorországban elvesztette az abszolút többségét – mondta Nógrádi György. Németországban 2019-ben négy tartományi választást is tartanak: egyet Brémában, hármat pedig a volt NDK területén, ahol rendkívül erős a kommunista utódpárt Die Linke és a jobboldali AfD, és jönnek fel a Zöldek – hívta fel a figyelmet a szakértő. (MTI: Szakértő: Európa meggyengült)

Elmélkedés Európáról, és helyéről a nagyvilágban

Úgy tűnik, Európában még mindig nem akarják észre venni, hogy vége a hidegháborúnak, és Amerika elengedi Európa kezét. 1945 óta most lett a jó öreg kontinens politikailag, katonailag és nem utolsósorban gazdaságilag független.

Trump elnök világosan megmondta: “America first!” Az európaiak mintha nehezen vennék észre, hogy a jelenlegi amerikai elnök hazája felvirágoztatását tűzte ki céljául. Hiszen erre kapott felhatalmazást az amerikai néptől, pontosabban ezt várják el tőle a reá szavazók, akiknek változást ígért. Igen, Amerika „belefáradt” eddigi nemzetközi szerepébe, miszerint a világ csendőre, azaz mindenki segítségére siet. Lásd Belgrád bombázása a dél-szláv háború idején, amikor az EU képtelen volt egy európai belügyet kezelni. Vegyük már észre, hogy lehullott a Vasfüggöny, nincs két egymásnak feszülő katonai (gazdasági, és politikai) tömb: a kapitalista alapon álló demokráciák (Szabadvilág) és a diktatúrán alapuló szovjetrendszer. A 90-es évek eleje óta Európában kitört a szabadság. Az európaiaknak maguknak kell megoldaniuk a térség (belső) konfliktusait, és megvédeniük a földrészt bármilyen külső támadással szemben.

Ennek hiányában Európa előbb – utóbb bajban lesz, és nem Orbán kereszteshadai fogják megmenteni. A valóságtól teljesen elrugaszkodó ilyen gondolatok csak a Kárpát-medence trianoni határain belül uralkodó nacionalisták agyában születhet meg.

Az államszövetségekre jellemző összefogás (központi irányítás) hiányzik Európából, amit a volt szocialista országok (és vezetőik) nem akarnak megérteni. Hiszen az EU még ma is csak egy gazdasági közösség (EGK), aminek csak a neve változott meg azzal, hogy politikai megfontolásból bebocsátást kaptak ezek a gazdaságilag elmaradott, egykori szovjet szatellit-államok. Befogadásukkor, a 90-es években, ezek az országok messze nem érték el az EGK akkori felvételi szintjét. A gazdag nyugat-európai országok nem véletlenül szabták feltételnek a volt szocialista országok gazdaságának átalakítását, és adtak hét évet a felzárkózás elkezdéséhez. (pl. moratórium a nyugat-európai munkapiacon, a szabad munkavállalás és szabad költözködés időszakos korlátozása, stb.)

A hátrányt azóta sem hozták be. Igaz, néhányan (a kisebbek) teljesítették az euró-zónához tartozást, de a nagyszájúak (Magyarország, Lengyelország) még azt sem.
Az Unió problémáit (a Brexit mellett) Trump hozta a felszínre, amikor az amerikai elnök az „America first!” jelszóval jelezte, valójában “bezárkózni”, izolálódni akar. Nem érdekli a világ, ő az USA-val akar foglalkozni, azt akarja naggyá tenni. A világpolitikában át akarja engedni a terepet a többi (nagy)hatalomnak, Kína, India, Oroszország, EU, stb. Boldoguljanak, ahogy tudnak. A nemzetközi szerződések (legyen az gazdasági vagy katonai) nem érdeklik. Emiatt sok problémája lesz, neki is, meg a jelenlegi világnak is.

Előzmények (a XX. század rövid áttekintése)

A XX. század eleje óta a Szabadvilág két antikapitalista rendszer terjeszkedésének volt szemtanúja 1939-ig, amikor mindkettő (náci és szovjet) elérkezettnek látta az időt az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződések felrúgására, vagyis Közép-Európában az 1918-ban létrehozott nemzetállamok (Csehszlovákia, majd Lengyelország) megszűntetésére. 1939-től a Szovjetunió elégedetten szemlélte, hogy a nácik jóvoltából a jóöreg kontinensen rohamléptékben dől meg a kapitalizmus. 1939-1941-ben csak Nagy-Britannia volt képes ellenállni a német-náci hadigépezetnek. Az USA hadianyag szállítással segítette a szigetországot, a háborúba nem lépett be. A Szovjetunió elleni náci orvtámadás azonban új stratégiai helyzetet teremtett. Félő volt, ha a felkészületlen, harmatgyenge Szovjetunió hetek alatt elvérzik, akkor a másfél éve állandó mozgásban lévő náci hadigépezet Nagy-Britannia ellen fordul. Ez a lélektani pillanat késztette Churchillt, hogy a világot hatalma alá gyűrni akaró két antikapitalista ideológia (náci vs. szovjet) közül a szovjet mellé álljon, azt segítse meg. Az imperialista, monarchista (brit) gondolkodástól idegen volt a fajelméleten alapuló nemzeti nacionalista felsőbbrendűség. Churchillnek sikerült rávennie Roosevelt amerikai elnököt, hogy előbb a náci eszmét kell legyőzni Európában, csak azután fordulni a Távol-Keleten, Japán ellen.

A háború végére Churchill (láthatóan) kihátrált a harcokból, és átadta az európai terepet az amerikaiaknak, no meg a szovjetnek. Nagy-Britanniát ekkor már jobban érdekelte a brit (gyarmat)birodalom további sorsa, és világpolitikai helyzete. Fontosabb volt az Indián át Kínába vezető kereskedelmi vízi utak védelme, a Közel-Kelet (Palesztina és az arab olajmezők), de legfőképpen a Földközi-tengeri szorosok (Gibraltár, Boszporusz, Szuez) felügyelete, mint a stratégiailag fontos európai városok, területek megszállása, amiket előbb-utóbb úgyis vissza kell adni az ott élőknek. Az Elba menti szovjet-amerikai találkozás jelzésértékű volt Európa sorsának várható alakulásához. Churchill híres fultoni beszéde a jelképes Vasfüggönyről már előrevetítette a valóban kettészakított (hidegháborús) Európát. Németország nyugati fele jórészt amerikai megszállás alá került, ahol – tanulva a versailles-i szerződésből – nem a hadisarc, a büntetés, hanem az újjáépítés (és annak költsége) került előtérbe (Marshall-terv). A fegyverkezés tabu maradt. Az első tíz évben csak rendőrsége volt Nyugat-Németországnak. A németek hallani sem akartak fegyverről, katonaságról. Elég volt két világháború, annak pusztításai, ráadásul országuk kettészakítása. A NATO-tagsághoz viszont hadsereg kellett. A NATO-ba pedig azért kellett belépniük, mert így gondolták Amerikában az állandó kontrollt, hiszen a NATO főtitkár valamelyik tagország civil embere, a katonai parancsnok, pedig mindig amerikai.

Nyugat-Európa katonai védelmét az Atlanti Szövetség ernyője alatt az USA biztosította. Ez gyakorlatilag Nyugat-Európa korlátlan gazdasági fejlődését eredményezte, hiszen a honvédelem, és a honvédelmi kiadások nagy része az amerikai felet terhelte, akik megvédték a lakosságot az esetleges szovjet támadástól.

Az amerikaiak szerencsések voltak, amikor rátaláltak Köln egykori polgármesterére, Konrad Adenauerre, akit a lakosság is elfogadott kancellárnak. Adenauer már a 20-as években úgy látta: az európai háborúk elkerülhetők, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú ország és nép (a németek és a franciák) hasonló életszínvonalon van, ergo nem lehet őket egymás ellen uszítani. Ez a gondolat lett a későbbi Közös Piac alapja. A német technika és ipar kiegészül a latinos szellemmel és a francia mezőgazdasággal. Évtizedek múltán ebből a gondolatból lett a mai EU. Nem véletlen, hogy Nagy Károly (lat. Carolus Magnus, franc./angol. Charlemagne) és a Frank Birodalom lett a történelmi példakép. Ettől függetlenül, a németek alaposan kiértékelték, vajon mi juttatta Hitlert hatalomra? Eszerint: a rossz gazdasági helyzet, a magas infláció és munkanélküliség, valamint a vesztes háború hadisarcainak feltétlen teljesítése. Ebből fakadóan 1945 után a német gondolkodás meghatározója lett, hogy a jólét és a békesség alapja az alacsony infláció és az alacsony munkanélküliség, melynek aztán az erős német márka (DM) lett a jelképe. Ez a gondolkodás vezeti ma is a német kormányzást: az erős euró, az euró-övezet mindenek feletti stabilizálása.

Napjainkban is világosan látszik, hogy az EU motorja (az adenaueri) Németország, a német gazdaság, amit leginkább a franciákkal kell egyeztetni. Ezt a harmóniát, és elvet próbálják felrúgni a kapitalizmust és a demokráciát sohasem tapasztalt nacionalista kelet-európai populista szájhősök.

Az EU talán észbe kap, hogy a jelenlegi (túl) liberális rendszer helyett jobb és hatásosabb lenne a szövetségi rendszer, ahol központi kormány irányítja az Uniót, lásd Egyesült Államok, vagy Német Szövetségi Köztársaság. A cél az Európai Egyesült Államok lehetne, ahol alkotmány biztosítja az egyes tagállamok jogait és kötelességeit. Ehhez persze sok minden „közös” kellene: közös útlevél, közös állampolgárság, közös hadsereg, közös pénz, stb. és persze közös akarat! A legnagyobb probléma a közös nyelv hiánya, amire a Közös Európát megálmodók nem gondoltak. Vagy, ha igen, akkor két nagy nyelvcsaládra, a latinra (francia, olasz, spanyol, stb.) és germánra (német, angol, holland, skandináv, stb.) gondolhattak. Az angol, német, francia valójában prioritást élvező közvetítő nyelv. E három közül valamelyiket minden EU állampolgárnak értenie kellene anyanyelvén kívül. Nagy kihívás jelenleg a hivatalos 24 nyelv összehangolása, lefordítása, egy-egy nyomtatvány (pl. adásvételi szerződés) általánosítása. Valami hasonlót Ausztráliában, Németországban már alkalmaznak a kormányhivatalokban. Vagy pl. az izraeli repülőtereken mindig kéznél van tolmács szinte valamennyi utas nyelvén. A kétnyelvűség nem csak a helység névtáblákra vonatkozik, hanem az önkormányzatokra, a mindennapi életre is! Szóval, kishazánk még nagyon messze van Európától, az európai gondolattól.

Vissza Trump-hoz és az EU-hoz! 1945-ben Amerika valami újat (pozitívumot) hozott Európába a katonai megszállással. Az „American way of Life” szabályosan megbolondította az akkori fiatalságot (rock-and-roll, coca-cola, jeans, stb.). Egy életérzést közvetített, ami teljesen idegen volt a náci és szovjet ideológiától. Egy szóval, a szabadságot. Ezt Adenauer is időben felismerte: nem a német egyesülést szorgalmazta, hanem az amerikai szabadságérzést. Mint reálpolitikus jól tudta, hogy amíg a szovjetrendszer fennáll, addig Kelet-Németországgal nem lehet egyesülni. Idővel feltűntek a „bomlás” jelei. Az amerikaiak ki akartak vonulni, legalábbis a rakéták árnyékában csökkenteni az US Army személyi állományát. A németek szinte könyörögtek, hogy maradjanak. Ekkor született meg Franz Josef Strauss védelmi miniszter híres „nadrág vs. szoknya” teóriája, azaz a „nadrág”, a hagyományos fegyverkezés szorgalmazása. Ha az olvasó, most de Gaulle Franciaországára mutat, mint ellenpélda, téved! A franciák csak nukleáris haderejüket vonták ki az amerikai parancsnokság alól, a NATO-nak, mint védelmi szervezetnek, továbbra is tagjai a mai napig.

Amerika csak lassan vette észre, hogy az EGK (Európai Gazdasági Közösség) esetleg konkurencia lehet. Ez 1989-90-ben erősödött fel, amikor lehullott, a Vasfüggönyt jelképező Berlini Fal. A kettészakított Európa fellélegezhetett, a Vasfüggöny nélküli kontinens (végre) egyesülhetett, és egyúttal Amerika gazdasági vetélytársának léphetett elő. Területre, népességre, gazdaságra tekintettel feltétlen. Az igazi probléma csak most, Trump-pal vált valóssá, amiről eddig nem beszéltek. Az amerikaiak úgy látják, hogy a szabadság mellé komoly gazdasági segítséget (Marshall-terv) is adtak az 1945 utáni újrakezdéshez, egy porig rombolt kontinens felépítésére. Míg épült, gazdaságilag erősödött a földrész, különösen a (berlini) Fal elbontása óta, a térség katonai védelmét teljesen elhanyagolták, a kiadások oroszlánrészét továbbra is az Egyesült Államok fedezi. A tengerentúlon olyan hangok is hallhatók, miszerint „felépítettük Európát, itt az ideje, hogy az ez idő alatt elhanyagolt útjainkat, infrastruktúránkat, gazdaságunkat fejlesszük, arra koncentráljuk.” Ez a Trump-i terv, gondolat, amire nincs igazán válasz a nagyvilágban, sőt az amerikai ellenzék is tehetetlen. Nem hiába regélnek a demokraták új irányzatról a (Bernie Sanders féle) „demokratikus szocializmus”-ról. Sajnos, ennek még nyoma sem látszik az európai gondolkodásban, politikában.

Valójában a republikánus Reagan indította el azt a folyamatot, ami a Szovjetunió megszűnéséhez vezetett. Reagan elnök újabb fegyverkezést hirdetett meg azzal a blöffel, hogy az Egyesült Államok olyan védelmi rendszert képes kiépíteni, mely mintegy védőernyőként fedi le Amerika területét, és a rendszer még az amerikai légtérbe érkezés előtt érzékeli, elfogja, és megsemmisíti a támadó szovjet (atom)rakétákat. Az atomtudós Teller Ede szavahihetően magyarázta el az új védelmi rendszert. A Szovjetunió anyagilag (gazdaságilag) nem bírta ezt az újfajta fegyverkezési versenyt, amibe valósággal beleroppant. Gorbacsov politikai könnyítésekkel próbált enyhíteni a diktatórikus rendszeren, mire az pillanatok alatt összeomlott. Ezt látva, Kohl (nyugatnémet) kancellár azonnal a két Németország egyesítését jelentette be. Ez olyan gyorsan történt, hogy egy ideig szovjet csapatok állomásoztak egy NATO ország területén. Vicces, de így volt.

Az USA külső szemlélőként figyelte, és követte a kelet-európai folyamatokat. A republikánusokat váltó demokraták úgy érezték, hogy ők hozták meg a szabadságot ezeknek a rabnépeknek. Clinton beiktatása után nem sokkal beszüntette a SZER Kelet-Európának szóló nyelvi adásait, elsőként a magyart. Ugyancsak jelzésértékű volt, hogy a rádióállomás központját (München) áthelyezték Prágába. Tipikus kapitalista gondolkodás! Gyakorlatilag a gazdag és szociálisan jól szervezett német városból a kb. kétezer fős személyzetet áthelyezték egy sokkal „olcsóbb” (volt szocialista) városba, ráadásul egy olyan országba, ahol a szakszervezeti mozgalom ereje meg sem közelítette a nyugatnémetet. A demokrata Clinton nem politikai, hanem gazdasági alapra helyezte a Rádióval szembeni döntését. Ez a gondolkodás rányomta bélyegét az egész Demokrata Pártra. Annyira belelkesültek, hogy meghirdették az „arab tavaszt”, ami talán a legnagyobb külföldi kudarca volt az amerikai demokratáknak. Nem vették észre, hogy csak ott tudtak a szabadság nevében „lázítani”, amely területek addig szovjet befolyás alatt álltak. Lásd Irak, Líbia, Tunézia, Algéria, stb. A „kapitalista” monarchiákban (Jordánia, Szaúd-Arábia, Marokkó, stb.) labdába nem rúgtak. Hasonló hibát követtek el a volt Szovjetunió tagállamaival is. Felheccelték az ukránokat, hogy hamarosan EU-tagok lesznek, amiből persze nem lett semmi. Viszont Putyin és Oroszországa nem nézhette tétlenül, hogy az egykori cári birodalom stratégiai fontosságú területét elveszítse. A Krím-félsziget kikötőit és városait még Nagy Katalin alapította az Oszmán Birodalom elleni védelemként és tette meg a birodalom egyetlen meleg tengeri támaszpontjává. Hasonló megfontolásból nem adhatja fel Putyin a Földközi-tenger egyetlen orosz támaszpontját Szíriában. Az igazi, komoly probléma és veszély azonban, hogy a nyugatiak, élükön az amerikai demokraták, szó, és retorzió nélkül hagyták Putyin magyarázatát: „Oroszországnak joga van a határain kívül élő orosz állampolgárok, ill. orosz anyanyelvűek megvédésére” Úgy tűnik, Putyin liberális bírálói elfogadták ezt a magyarázatot, pedig ez a gondolat, nemcsak veszélyes, de ragadós is lehet. Például a jelenlegi magyar vezetés számára. Különösen Trianon közelgő centenáriumára.

Elevenítsük fel, hogyan lett Magyarország NATO tag.

Már folyt a dél-szláv háború, Magyarországon pedig a NATO népszavazás előkészülete. A népszavazás sikere érdekében az akkori magyar média elhallgatta, hogy NATO-tagságunk már rég eldöntött, annak ellenére, hogy a felvételre kijelölt másik két országgal (Csehország és Lengyelország) ellentétben, hazánk nem volt határos egyetlen NATO országgal sem. Csehország és Lengyelország tagsága geopolitikailag és stratégiailag teljesen logikusnak tűnt, hiszen mindkettő határos (az újraegyesült) Németországgal. A NATO 1949-es megalakulásának ugyanis egyik legfontosabb célja Németország „semlegesítése” volt, hiszen területéről két világháború is kiindult a XX. században. Ha Németország szomszédjai NATO tagok, és az Észak-atlanti Szövetség katonai vezetése (állandóan) amerikai, akkor (Nyugat- és Közép-Európa) békéje biztosított.

Ebbe az „első körnek” is nevezett geopolitikai koncepcióba, vajon hogyan került be az egyetlen NATO országgal sem határos Magyarország? Akkoriban egy francia politikai elemző a dél-szláv helyzetet ecsetelte, majd kommentárja végén megjegyezte: „…amíg Nyugat-Európa népei, országai az egyesülésben érdekeltek (lásd EU), addig a (berlini) Fal és a Vasfüggöny lebontása óta Kelet-Európa népei a nemzetállamok kialakításán fáradoznak, lásd Csehszlovákia és a soknemzetiségű Szovjetunió megszűnését. Ebbe a folyamatba nagyon jól beleillik a dél-szláv háború, ahol az egykori Jugoszlávia népei küzdenek önállóságukért. A nemzetiségi harcok következő fázisa, újabb háborús gócpontja, Magyarország lehet, hiszen Európában ennek az országnak van a legnagyobb kisebbsége a határon túl, az összes vele szomszédos országban….”

Tehát, az Észak-atlanti Szövetség stratégiája már a múlt században (1999) az volt, hogy Magyarországot minél előbb fel kell venni a NATO-ba! Hiszen, ha az ország katonai vezetése Brüsszel alá van rendelve, akkor bármilyen (szélsőséges) kormánya is lesz az országnak, az fegyveres konfliktusba nem tud keveredni szomszédjaival. És ez fordítva is igaz. A szomszédos országok (szélsőségei) sem kísérelhetik meg Magyarország megtámadását, mert akkor a NATO-val találják szembe magukat. Igaz, volt már rá példa, hogy két NATO ország (görög és török) egy harmadik ország (Ciprus) védelméért egymásnak ugrott.
Drukkolok Trump-nak, vagy inkább nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog sikerülni az „America first” víziója, mert tényleg változtatni kell világunk 1945 óta kialakult helyzetén, melyben Európa még ma is abban a hiszemben van, hogy Amerika mindenkor és mindenben kisegíti. Ennek pedig, úgy tűnik, vége. Valószínűleg társadalmi átalakulás is lesz, mert az (nyugati) európai szociális háló nem fogja tudni biztosítani azt a jólétet, amire létrehozták. A populizmus, lehet, hogy káros (biztos!), de talán hozzásegíti a (nyugat-)európaiakat, valami hathatós populizmus elleni szerhez.

Egy értékrend van

0

Sokféle ember él a földön és mindnek meg van a saját eredete, kultúrája. Hova jutnánk, ha egyszerre az jutna eszükbe, hogy csak a saját kultuszban és rituáléban megalapozott szeretet a szeretet, a többi kultusz szeretete smafu, vessük el! Mi lenne, ha a szülők tisztelete, árvák védelme, a bűnöktől való őrizkedés csak egy afrikai törzs teknősbéka kultuszában válna hitelessé, mindenki más húzzon el a hamis tanaival? Aki tehát nem a teknősbéka kultusz szerint szeret az nem elfogadható.
Akármilyen furcsa, vannak ugyan eltérő szokások, de a bűn, erény, szeretet, család megítélésében az emberiség hasonló elveket vall és ez így van rendjén. Egyetlen általános, civilizációs értékrend van, amit mindenki saját kultúrájában interpretál keresztényként, iszlámként, buddhistaként stb. Jól is néznénk ki, ha másképp lenne!

Gyerekkoromban az is nagy dolog volt, ha egy Budaligeti férfi Solymárról választott feleséget. Óriási perpatvar tört ki a két település közti focimeccseken is. Ma azonban más a helyzet. Mindenki mindenhonnan nősülhet, vagy választhat férjet, a munkavállalás lehetősége összekeverte a különböző populációkat, az internet pedig közös véráramba kapcsolta a gondolatokat, véleményeket.
Egy ilyen helyzetben keresztény értékeket hirdetni itt, vagy iszlám értékeket hirdetni a világ másik felén anakronisztikus és megalázó. Megalázó itt is és az iszlám világban is. Ez utóbbiban ráadásul azért is, mert hitelvi szempontból az iszlám elismeri az előző könyvek hirdetéseit. Mégis ezekben az országokban legmerevebbek a gondolkodás falai. Na, persze a lehári operett Európa sem lehet büszke gondolkodásának rugalmasságára!

A szarkeverés nagy üzlet. Értem én, hogy pénzt kell keresni, egymástól elválasztó ideológiákat kell alkotni, azokban szennyeskedni, majd mindig jön egy megmentő, aki megvéd és közben gennyesre keresi magát. Neki van szüksége csupán ezekre a falakra és a falakat építő intézményekre. Ezt szolgálja a kommunikáció is. A zombik pedig teszik dolgukat. Gyűlölik, akiket gyűlölniük kell és isteni imádattal szeretik azt, aki őket megvédi és felsőrendűvé emeli a többi fölé, pedig ők csupán zombik! Melyik zombi ne szeretné ezt? Kocsmai brainstormingokon élesedett agyú véleménydiktátorok terjesztik az igét, könyvet még sosem látott elemzők adnak megkérdőjelezhetetlen szakvéleményt más etnikumok elcseszett életéről, beteges hajlamairól. Így keletkeznek azok az értékrendek, melyekhez istennek semmi köze, de embernek annál inkább. Szóval, isteni és civilizációs szempontból maradjunk annyiban: bár számos kultúra létezik, de egy értékrend van!

Magyarország távol Európától

A nemzetállamok „a globalizált világban csak egy erős, egyesült Európában lehetnek erősek” – jelentette ki Manfred Weber. Németországban az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki párt politikája mutatja meg, mit is jelent a nacionalizmus. Az AfD „a nemzetek Európájáról beszél”, de szavai mögött a „pőre egoizmus és nacionalizmus” húzódik meg, ezért „az Európa-párti erők központi feladata az elhatárolódás ezektől a jobboldali erőktől szerte Európában” – mondta Manfred Weber.

És mi van itthon?

Már nem kell elköltöznöm ahhoz, hogy kívül kerüljek Európán. Volt munkatársam tett egy ilyen megjegyzést az egyik posztban. Én is így vagyok vele. Nem kell elmennem innen, már most is Európán kívüli vagyok. Ezek a hazai „democsokraták” tartalmilag kívül helyeztek bennünket onnan. Formai kötéseink megvannak ugyan, de kormányzásukkal, törvényeikkel és rendeleteikkel, nagy nemzeti önállóságuk hangoztatásával a jobboldali populista fineszes-kereszténydemokrata alakulat kirekesztett bennünket onnan, ahová több mint ezer éve tartozunk.

Nagy az ő bűnük. Még jobban elszegényítették a szegényeket. Jogászi allűrökkel megfosztottak bennünket minden lehetséges demokratikus ellenőrzési lehetőségtől. És hiába tépjük a szánkat. Már aki. Már aki itthon maradt és nem kért menedékjogot Kanadában, vagy világhírű művészként nem telepedett le valahol másutt, új hazát választva, vagy akár ifjúként, családostól nem keresett más országot megélhetésének biztosítására. És vannak az itthon maradottak között sokan, értelmiségiek és kevésbé képzettek, akik már meg se szólalnak. Mert minek, mondják, úgy sincs semmi foganatja!

Ángyán szerint a maffiahálózatok szisztematikusan kirabolják az országot, a közjó szolgálata helyett magánérdekek kiszolgálására használják az államot. Az elfogadhatatlan földügyek, a trafikbotrányok azt igazolják, hogy a korrupció újult erővel van jelen az országban, a maffiahálózatok saját embereiket törvény- és döntéshozó pozícióba helyezik. Számtalan példát lehetne még felsorolni.

Ebben a kettészakadt országban a bal és a jobboldal kiegyezése ma lehetetlennek tűnik. Pártszinten minden bizonnyal. Ami legalább ekkora baj, hogy a békés egymás mellett élés sem látszik megvalósíthatónak. Európai stílus és módi ebben sem megy már nekünk!

És most itt van ráadásul ez a Gruevszki rémtörténet!  A HVG szerint a menekültstátusz soron kívüli megadása nem más, mint figyelemelterelés. Arról, hogy milyen károkat okozott a magyar diplomáciának, a titkosszolgálatoknak, no meg az országimázsnak a volt macedón miniszterelnök szöktetése.

Akkor milyen megoldás marad? A tisztességes, hiteles emberek szövetsége? Lehetséges. Ahol nincs sem föld, sem trafikmutyi, ahol nincsenek álvideós ökörségek, meg örökségek handabandázó magyarázatokkal, ahol nem kirakatba tett látványtervezésekkel csábítanak választókat. Ahol baltás gyilkos kiadatásával nem járulnak hozzá hőssé nyilvánításához, ahol köztörvényes elítéltnek nem adnak menedékjogot azért, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia!

Ahol nem a politikai megfelelési kényszer uralja az igazságszolgáltatást és a bűnüldözést, ahol az állam nem erőlteti rá az emberekre a nemzeti hitvallás jegyében elképzeléseit, ahol az emberi méltóság tiszteletben tartása a legfontosabb mindenekfelett!

Készülj hát 2019 tavaszán vissza Európába, nem pedig egyre távolodni attól!

NYT: 100 év után ismét fenyeget a sovinizmus démona

1

Napjainkban a politikai közép gyenge és a szélek radikalizálódnak, akár csak egykor. Lendületbe jön az etnikai gyűlölettel teli nacionalizmus, populisták ülnek több kormányban is. Orbán Viktor fenyegető muzulmán hatalomátvételről beszélt és könyörtelenül hivalkodik a maga illiberális demokráciájával.

A világ éppen akkor ünnepli az első világháborút lezáró békeszerződést, amikor ismét terjed a földrészen a sovinizmus és az etnikai megosztottság démona és emiatt sokfelé komor hangulatot és bizonytalanságot érezni – írja a New York Times. A mai, liberális rendet az a szándék hozta létre, hogy megfékezzék nacionalizmust, a kérdés az, hogy fennmaradhat-e a liberális rend a történelmi emlékek halványultával?

Hiszen a fiatalabb nemzedékek immár nem tudják, milyen az ipari méretű mészárlás, ők a pénzügyi válsággal, a migrációval és azzal az érzéssel találkoztak, hogy az egyesült Európa nem teljesíti, amit megígért. Napjainkban a politikai közép gyenge és a szélek radikalizálódnak, akár csak egykor. Lendületbe jön az etnikai gyűlölettel teli nacionalizmus, populisták ülnek több kormányban is. Orbán Viktor fenyegető muzulmán hatalomátvételről beszélt és könyörtelenül hivalkodik a maga illiberális demokráciájával.

Ismerős az is, ahogyan romlik a politikai közbeszéd. A mai, párizsi ünnepségeken jelen lesz egy csomó olyan nacionalista vezető is, aki semmit sem szeretne jobban, mint szétszakítani az EU-t, így Putyin és Erdogan. A jelenlegi helyzet persze sokban más, mint az 1. világháború előtt, ám Timothy Garton Ash arra figyelmeztet, hogy a demokráciát és a békét sosem lehet biztosra venni. Viszont az is biztos, hogy a földrész már nincs a geopolitika középpontjában és ez szintén arra ösztökél, hogy erősítsék meg az integrációt.

A föderális Európa fokozatosan lekerül a napirendről, Orbán győzni látszik

1

Orbán bejelentette, hogy a magyar állam ezentúl csak jüanban bocsát ki államkötvényt, azaz a tervek szerint a magyar állam finanszírozását fokozatosan átveszi Kína.

Eközben a magyar honvédség csak jelképes egységet küld egy jelentős NATO-gyakorlatra, Helsinkiben a Néppárt kiegyezik Orbánnal, és aláírnak egy teljesen lényegtelen záródokumentumot. Macron pácban odahaza, Merkel már a múlt. Az osztrák kancellár Putyinnal egyezkedik, az olaszok az eurónak készülnek adni egy gyomrost, a kínai gazdasági behatolás pedig feltartóztathatatlan Európában. Sorolhatnám még a jeleket, amik arra utalnak, hogy a globalizáció új – kelet-nyugati – irányával az EU lassan megbarátkozik, ezzel együtt veszíti kohézióját az észak-atlanti térség (gondoljuk még bele a helyzetbe Trumpot), és válik fontosabbá az egyes EU-tagállamok számára is a kínai kapcsolat. (Lásd a német autóipar nyár óta tartó mélyrepülését a kínai eladások csökkenése miatt.) Európán belül egyre inkább felülkerekedik a Realpolitik az értékelvű politizálással szemben: első a hatalom, konkrétan a nemzeti pozíció – pl. nagyobb jelentősége van már a németek számára a kínai piacnak, mint a föderális EU-nak. Orbán szépen halad előre.

Magyarországon ez természetesen el fogja hozni a kínaihoz hasonló megfigyelő-korlátozó-szankcionáló állam további erősödését. De mivel itt nincsenek polgárok, ez ötmillió embernek nem is lesz annyira feltűnő. Ahogy a robotizáció előtérbe kerül, úgy kerülnek majd ezek az emberek valamiféle alapjövedelmen keresztül közvetlen állami függésbe, amit tovább erősít az oktatás és az egészségügyi rendszer leépítése/privatizálása. Amint nem túl sokára világos lesz, hogy külpolitikai-világpolitikai tekintetben is Orbánnak áll a zászló és elérünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszafordulás a nyugati orientációhoz, úgy fognak az ellenzéki pártok még inkább eljelentéktelenedni. A bejelentéssel, amivel kezdtem, nagyon fontos mérföldkőhöz értünk ebben a folyamatban.

Béndek Péter

FRISS HÍREK

A bírák elné...

Szabadságjog...

Brit választ...

Kérdezni tud...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK