Kezdőlap Címkék Válság

Címke: válság

Magyarországnak szép jövője lehet, Orbán Viktornak kevésbé!

Ezt üzente a magyar miniszterelnöknek a londoni Financial Times. A befolyásos lap publicistája arra mutat rá, hogy Orbán Viktor különutas politikája egyre inkább zavarja a nyugati világ vezetőit mind az Egyesült Államokban mind pedig Európában. A magyar kormány jó kapcsolatot tart fenn olyan államokkal mint Oroszország, Kína vagy Törökország. Trump elnök idején ezt tolerálták Washingtonban és elnézték Berlinben vagy Párizsban.

A Fidesz távozása az Európai Néppárt frakciójából azt mutatja, hogy ennek a toleranciának immár vége.

Joe Biden külpolitikája alapjaiban különbözik a Trump korszaktól és ehhez fokozatosan alkalmazkodnak Berlinben és Párizsban is.

Németországban az őszi választások után nagy valószínűséggel a CDU és a CSU a zöldekkel köt kormánykoalíciót. Ezért is közölte Marcus Söder bajor miniszterelnök, a CSU vezetője, hogy a Fidesznek mielőbb távoznia kell az Európai Néppártból is. A zöldek ugyanis Orbán Viktor legfőbb bírálói közé tartoznak Németországban és az Európai parlamentben.

A pekingi kapcsolat

Különösen zavarja Washingtont, hogy a Huawei kapta az 5G rendszer bevezetési jogát Magyarországon. Ezenkívül Kínán kivül itt van a legnagyobb bázisa a Huaweinak, melynek gazdasági igazgatóját az USA kérésére Kanadában letartóztatták. A gazdasági igazgató a Huawei alapító elnökének lánya vagyis a cég nagyon benne van az amerikaiak célkeresztjében. Ezt már Pompeo külügyminiszter is hangsúlyozta amikor Budapesten a Huawei ellen érvelt. Akkor Orbán Viktor ezt elutasította. Ez már akkor is rosszpont volt Washington szemében. A Financial Times szerint Orbán Viktor immár nem játszhat kettős szerepet: NATO és EU tagként nem tarthat fenn kiváló kapcsolatot Pekinggel és Moszkvával. Ez Orbánnak rossz hír, de Magyarországnak nem – írja a Financial Times, amely nem siet állítását indokolni.

Kína ugyanis 2028-ban vagy korábban megelőzheti az USA-t a gazdasági versenyben. Jelenleg az egyetlen olyan nagyhatalom, amely sikeresen abszolválta a vírusválságot bár az épp Kínából indult ki.

Sem Európa sem az USA nincs túl a válságon és nemigen képes alternatívát kínálni a dinamikusan bővülő kínai piaccal szemben.

Mindez nemcsak Orbán Viktor, de Angela Merkel vagy Emmanuel Macron számára is világos. Mind a német mind a francia vezető ezt el is mondta Biden elnöknek a müncheni biztonságpolitikai konferencián, melyet ezúttal virtuálisan rendeztek meg.

Mario Draghi: nincs magányos szuverenitás!

A vírus válság padlóra vitte Olaszországot, amely már amúgy is súlyos gondokkal küzdött. Olaszország új miniszterelnöke reformokkal akarja megoldani Olaszország válságát.

Az új miniszterelnök strukturális reformokat ígért, melyeket jórészt az uniós válságalap több mint 200 milliárd eurójából finanszíroznak – írja a Financial Times.

“Olaszország nélkül nincsen Európa, de még kevésbé  létezhet Olaszország Európán kívül. Nincs magányos szuverenitás!” – hangsúlyozta Mario Draghi, aki nemrég még az Európai Központi Bank főnöke volt. Most kormányát támogatja Matteo Salvini Ligája is, mely eddig ugyancsak euroszkeptikus húrokat pengetett. Mario Draghi azt ajánlotta nekik, hogy szeressék meg az eurót!

“A kormány támogatása azt jelenti, hogy elismerik: az euróövezethez csatlakozás visszanemfordítható folyamat! Azt is jelenti, hogy az Európai Unió tagállamai egyre jobban integrálódnak, és eljutnak a közös költségvetésig, hogy ily módon támogassák egymást a gazdasági visszaesés idején.”

Mire költik az uniós válságkezelő alap több mint 200 milliárd euroját?

Abszolút prioritás a korona vírus elleni küzdelem hiszen Olaszország nagyon nagy árat fizet mind emberi életekben mind pedig gazdasági visszaesésben. Az egészségügy mellett az oktatás is jelentős összegekre számíthat. Mario Draghi ezenkívül elmondta, hogy a digitalizáció és a környezetvédelem is a kormány prioritási listájának elején szerepel.

Nemcsak az uniós pénzekre számít Olaszország új miniszterelnöke hanem meg kívánja reformálni a hazai adórendszert is, hogy az állam több bevételhez jusson. Nagyobb transzparenciát kíván az új kormány az állami beruházásokban, ahol hagyományosan sok a visszaélés Olaszországban.

Az EU és az USA a legfontosabb

Mario Draghi kormány programjának felvázolásakor meghirdette a visszatérést az atlanti külpolitikához. Az elmúlt években az olasz kormányok közeledtek Oroszországhoz és Kínához, de Mario Draghi számára Németország, Franciaország és az Egyesült Államok a meghatározó szövetséges – írja a londoni Financial Times.

Stiglitz: zöld válságkezelés

Felgyorsíthatja a fellendülést a válság után, ha figyelembe veszik a környezetvédelmi célokat. A Nobel díjas Joseph Stiglitz szerint a közvélemény joggal várja el a kormányoktól, hogy a válságkezelő programok ne hagyják figyelmen kívül  a hosszútávú klímaváltozási célokat. Ezzel ugyanis még fel is gyorsítanák a gazdaság helyreállítását – hangsúlyozza a Nobel díjas közgazdász.

Immár senki sem hisz a V alakú válságban, melyet kezdetben a leghangosabban a Goldman-Sachs terjesztett még a Covid-19 járvány kitörésekor tavasszal. Ma már senki sem reménykedik ebben: több mint 200 ezer halottja van az USA-ban a járványnak, melynek senki sem látja a végét. Azt viszont egyre többen látják, hogy az egyenlőtlenség milyen mértékben növekedett az Egyesült Államokban. Sőt, a pandémia még jobban megmutatta, hogy nemcsak a jövedelmekben keletkeztek a korábbinál jóval jelentősebb különbségek a különböző társadalmi csoportok között, de az egészségügyben is! Minthogy az USA-ban az egyenlőtlenség problémája jelentős részben a faji határok mentén húzódik, ezért ennek politikai következményei is vannak – utal a Black Life Matters mozgalomra Joseph Stiglitz professzor.

Ne a piac hanem a polgárok érdeke döntsön!

Ezzel az Egyesült Államokban egyáltalán nem elfogadott gondolattal áll elő a Columbia egyetem professzora. Aki arra hivatkozik, hogy a globális kapitalizmus válságát mindenütt az állam próbálja megoldani hatalmas összegeket öntve a piacra, hogy megakadályozza a gazdasági összeomlást.

Milyen lenne ez az új gazdaság? Mindenekelőtt zöldebb mint a jelenlegi. Az elmúlt 200 évben a környezetszennyező energián alapult a gazdaság fejlődése, de a válság után kibontakozó új gazdaság ebben radikálisan különbözhet a régitől. A tudásalapú gazdaság kerül a régi szén, olaj, földgáz alapú gazdálkodás helyére, amely gyárakban állított elő tömegesen termékeket. Csakhogy Trump ezt figyelmen kívül hagyja: az USA kormánya nagy pénzeket adott a légitársaságoknak, de cserébe nem követelt tőlük kisebb szén-dioxid kibocsátást. Macron elnök Franciaországban viszont pontosan ezt tette: az állami támogatásért cserébe elvárja a szén-dioxid kibocsátás csökkentését az Air France-tól!

A zöldebb gazdaság hatékonyabb is lehet

A járvány elhúzódásával a gazdasági krízis hossza is megnövekszik. Ahhoz, hogy a gazdaságok kilábaljanak a válságból hatalmas beruházások szükségesek. A zöld gazdaság előnye itt az, hogy a beruházás a megújuló energia forrásokba sokkal rugalmasabb mint a hagyományos energiába. Ráadásul a zöld gazdaság munkaintenzív lehet vagyis hozzájárulhat a munkanélküliség csökkenéséhez. Mindehhez jön még, hogy a multiplikátor hatás épp emiatt nagyobb lehet: ha több ember jut pénzhez, akkor többet is költenek hiszen a munkaintenzív ágazatok béremelést is jelenthetnek.

Új Zéland a pozitív példa

A szigetország fiatal miniszterelnök asszonya a vírus válság menedzselésében is kitüntette magát, de gondol a jövőre is. Vagyis szeretné, ha a fellendülés a válság után egy környezetkímélő gazdaságot eredményezne. A miniszterelnökasszony egyik programja a természet turizmus fejlesztése. Sok munkavállaló, aki különben elveszítené a munkáját a hagyományos ágazatokban, bekapcsolódhat ezekbe a programokba, melyek a környezetkímélő turizmus számára próbálnak meg lehetőséget teremteni Új Zélandon.

Az USA gazdasága hogy lehetne zöldebb?

Stiglitz professzor, aki nyíltan támogatja Joe Bident, nem is titkolja, hogy Trumptól nem vár mást mint az eddigi politika folytatását vagyis a környezetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyását a profit nevében.

Egy új washingtoni adminisztráció viszont megteremthetné az infrastruktúrát egy zöld fordulathoz.

Ehhez speciális zöld bankok is kellenek hiszen az állam önmagában nem képes finanszírozni a szükséges változásokat. Az államnak az lenne a feladata ebben az új rendszerben, hogy megkönnyítse a zöld beruházásokat – adókedvezményekkel és más módon. De az államnak más lehetőségei is vannak: kötelezni lehet a bankokat és a nagyvállalatokat arra, hogy mutassák be a közvélemény előtt: az általuk pénzelt új beruházások milyen környezetkárosító hatásokkal járnak! Ha ezeket a kockázatokat figyelembe veszik, akkor ily módon sok bankot és nagyvállalatot el lehet tántorítani a hagyományos beruházási politikától – érvel a Nobel díjas Joseph Stiglitz, aki a Project Syndicate portálon tette közzé nézeteit.

*Joseph Stiglitzről:

1943-ban született Joseph Eugene Stiglitz amerikai neo-keynesi közgazdász. A 2001. évi közgazdasági Nobel-díjban részesült, az American neo-Keynesian mozgalom egyik alapítója. 1960-63 között az Amherst Főiskolán tanult, majd a Massachusettsi Műszaki Intézetben szerzett doktori és PhD fokozatot. Négy évet töltött a Cambridge-i Egyetemen is ahová Fulbright-ösztöndíjasként érkezett. Széleskörű tudományos karriert folytatott, olyan rangos egyetemeken tanított, mint a Yale, a Stanford, a Princeton és az Oxford, és jelenleg a Columbia Egyetemen dolgozik. Politikailag is aktív volt, a Clinton gazdasági tanácsadói tanácsának elnöke volt, a Világbank vezető közgazdásza, tanácsadója az Obama-adminisztrációnak, valamint az Egyesült Királyság Munkáspártjának.

2001-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott George Akerlof és Michael Spence mellett az aszimmetrikus információs helyzetekben végzett piaci elemzésekhez való hozzájárulásáért. 

Legemlékezetesebb munkái közé tartozik A globalizáció és elégedetlenségei  (WW Norton, 2002),  A zúgó kilencvenes évek: A világ legsikeresebb évtizedének új története  (WW Norton, 2003),  A globalizáció működőképessé tétele  (WW Norton, 2006) és  Az egyenlőtlenség ára: Hogyan oszlik meg a mai társadalom A jövőnket veszélyezteti  (WW Norton, 2012).

Kis pénz kis vita, nagy pénz nagy vita

“Még júliusban meg kell állapodnunk az uniós költségvetésről és a válságkezelő alapról”- hangsúlyozta Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök miután találkozott Angela Merkel kancellárral. Mark Rutte holland kormányfő viszont a kétségeit fejezte ki a július megegyezéssel kapcsolatban. Angela Merkel szerint valószínűbb, hogy csak szeptemberben születik egyezség.

A fukar négyes kitart, de a délieknek nagyon sürgős a pénz

Pénteken kezdődik az uniós csúcs, amelynek körülbelül 1850 milliárd euróról kellene döntenie. Az idő sürget, mert a vírusjárvány által leginkább sújtott országoknak mint Olaszország vagy Spanyolország. Enélkül nem tudnak kikecmeregni igen nehéz helyzetükből, melyet az is súlyosbít, hogy bevételeikben a turizmus igen nagy szerepet játszik. Márpedig az idei szezon aligha produkál igazán komoly bevételeket. Ezért is hangsúlyozta Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök, hogy most kell megállapodni a pénzről, hogy annak kiutalása minél gyorsabban megkezdődjön. Csakhogy a fukar négyek kitartanak: Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország nem akar feltételek nélkül óriási pénzeket adni a gyengélkedő uniós tagállamoknak. Ahogy Kurz osztrák kancellár ezt megfogalmazta: ha nem lesznek feltételek, akkor a tagállamok a költségvetési lyukak betömésére használják majd fel a pénzeket! Felmerült az is, hogy csökkentsék a 750 milliárd eurós válságkezelő alapot, melyet a brüsszeli bizottság javasolt. Hétfőn Merkel kancellár – Conte olasz miniszterelnökkel együtt – határozottan állást foglalt ezzel szemben.

A görögök és a portugálok is elvetik a feltételeket

Micotakisz görög miniszterelnök azon az alapon utasítja el a feltételeket, hogy Görögországnak rossz emlékei vannak a korábbi válságkezelő programmal kapcsolatban. Antonio Costa portugál kormányfő pedig Budapestről nyilatkozott úgy az RTP televíziónak, hogy “a szabadság és a jogállamiság ügye nem köthető össze a költségvetési tárgyalásokkal”.

Antonio Costa szerint “az értékrendet nem lehet megvásárolni”. A Politico tudósítója kissé gúnyosan fűzi hozzá ehhez, hogy üzletelni azért lehet vele…

Transzparencia

Hogy születnek a döntések az Európai Unióban? Mit tudunk meg a Tanács valódi vitáiról? Kétéves vita sorozat után sikerült egy kissé javítani a helyzeten – számol be a Politico Brüsszelből. A nagykövetek tanácskozásán a német elnökség keresztül vitte az új konszenzust, amely a korábbinál nagyobb nyíltságot jelent. Pontosan miről van szó? Azt a Politico tudósítója nem közölte hiszen a nagyobb transzparenciáról szóló megállapodást még el kell fogadniuk maguknak az érdekelteknek, akiknek a pénteken kezdődő csúcstalálkozón nem ez lesz a legfőbb gondjuk …

Ha a gazdaság köhögni kezd… I. rész.

A járvány terjedésének napi gondjai és feladatai mellett egyre több elemzés foglalkozik a járvány gazdasági, társadalmi, politikai következményeivel, lefutásának lehetséges forgatókönyveivel, kezelésének eszközeivel, a járvány utáni időszak feladataival, esélyeivel, buktatóival.

Valamennyi aspektus figyelmet érdemel, gondos, elmélyült elemzést kíván.

A következő napokban megkísérelem összegezni saját véleményemet, dilemmáimat – egy közgazdász és egykori gyakorló gazdaságpolitikus szemével.

1./ A koronavírus járvány hatása a világgazdaság működésére, a napi gazdasági folyamatokra.
A járvány rohamos, világméretű terjedése három egymással szorosan összefüggő, egymásra épülő hatást fejt ki a világgazdaságra és a napi gazdasági folyamatokra:

– a szerteágazó és bonyolult, többnyire globális termelési, szolgáltatási és értékesítési láncok felbomlásával, megszakadásával erős kínálati sokk éri a gazdaságot;
– a fogyasztás, termelés, beruházások csökkenésével, halasztásával gyorsan terjedő és növekvő kereslet hiány lép fel a gazdaságban;
– a járvány egészségügyi, társadalmi, veszélyei és romboló hatása humanitárius katasztrófával fenyeget a világ számos országában.

A kínálati sokk a termelés, szolgáltatás és beruházások gyors, helyenként drámai csökkenésével jár. A hatékony, tartalékokat is felhasználó és mozgósító globális lánc nehezen állítható helyre. A kieső alkatrészek, részegységek, anyagok pótlása időigényes, többnyire drága, kezdetben megbízhatósága és minősége is kérdéses. Azzal, hogy Kína a világ második legnagyobb gazdaságaként úgyszólván valamennyi korszerű termék és szolgáltatás közvetlen, vagy közvetett beszállítója és felhasználója, az onnan származó eszközök hiánya rövid távon pótolhatatlan.

(Ha a kínai gazdaság köhögni kezd, az megfertőzi az egész világgazdaságot.)

De hasonló a helyzet a mélyen integrált gazdaságok esetében is, mint amilyen pl. az EU.
Ez a kínálati sokk ma még kiszámíthatatlan mértékű visszaesést okoz a világgazdaságban és az egyes országok gazdaságában. A recesszió elkerülhetetlen, csak mértéke és tartóssága kérdéses.

A csökkenő kibocsátás egyfelől valószínűleg drasztikus munkanélküliséget, életszínvonal csökkenést, fokozódó szociális és társadalmi feszültségeket okoz, másfelől vállalatok, vállalkozások tömeges csődjével, megszűnésével, de legalább is kezelhetetlen eladósodásával jár együtt.

A kínálati sokk következményei tovagyűrűznek és csökkentik az aggregált keresletet. A munkanélküliség, ill. a csökkenő bérek mérséklik a vásárlóerőt, az emberek többsége elhalasztja nélkülözhető kiadásait, takarékoskodik, a halasztható beruházások leállnak, a fejlesztések lelassulnak – néhány, járvánnyal kapcsolatos kutatás kivételével – , az időszerű pótlás, karbantartás sok helyen elmarad, de legalább is késik.

Mindez keresleti sokkot idéz elő a gazdaságban és mélyíti a recessziót.

A bizonytalan jövő és a fenyegető jelen hatására terjed a pánik a tőkepiacokon, gyors és brutális vagyonvesztés megy végbe.

A pusztító járvány a legfontosabbat, az emberi életet fenyegeti, rettegést szül, pánikot kelt, kétségbeesést okoz. Tömegek érzik reménytelennek helyzetüket, kilátástalannak jövőjüket. Ez a tömegpszichózis bénítja a racionális cselekvést, dühödt haragot vált ki, erőszakos megmozdulások forrása lehet , veszélyezteti a krízis hatékony kezelését és a kibontakozást, talpra állást.

A reménytelen helyzetbe kerülő tömegek – betegek, szegények, munkanélküliek – mozgása és az azokra adott erőszakos válaszok – akár hatósági intézkedések is! – humanitárius katasztrófával fenyegetnek.

A három, egymásra épülő sokk miatt a jelenlegi gazdasági helyzet nem hasonlítható – főleg nem azonosítható – egyik nagy világgazdasági válsággal sem. A világháborúk az emberéletek mellett termelőkapacitások és infrastruktúra fizikai megsemmisülését is okozták, így azok pótlása a háborúk befejezése után viszonylag gyors kilábalást tett lehetővé.

A 29-33-as válság a kereslet gigantikus növelésével (Keynes!) kezelhető volt. A 2008-as hitelválság következményeit enyhítették a monetáris intézkedés csomagok és az állami beavatkozások.

Momentán ezek egyike sem elég a gazdasági krízis kezelésére. Ez nem azt jelenti, hogy a már egyszer kipróbált és hatékony eszközöket ne lehetne ismét alkalmazni – ellenkezőleg: azokat is fel kell használni a válság enyhítésére. Csupán arról van szó, hogy mindez jelenleg kevés, többre és másra van szükség!
Békesi László

(Folyt.köv.)

Az argentin NER párharca az IMF-el

Cristina Fernandez de Kirchner alelnök asszony, akinek elnöki periódusa idején Argentína fizetésképtelenséget jelentett kijelentette:

“Argentína egy centet sem törleszt amíg nincs vége a válságnak!”

Az IMF állatorvosi lova Argentína, mely már többször vett fel hatalmas kölcsönöket, hogy áthidalja pénzügyi nehézségeit. Jelenleg 100 milliárd dollárral tartozik Dél Amerika második legnagyobb gazdasága a Nemzetközi Valutalapnak. 2018-ben 57 milliárd dollárt, legutóbb pedig 25 milliárd dollárt vett fel a liberális kormányzat amely azután megbukott tavaly a választáson. Visszajöttek a peronisták: Argentína egykori elnökasszonya, aki jelenleg hazája alelnöke a hétvégén kijelentette: nem fizetik addig a kölcsön részleteit amíg  az ország ki nem lábalt a válságból. Az alelnök asszony ezt nem véletlenül Havannában adta elő annak a Kubának a fővárosában, melyet Trump újra pária állammá tett a globális gazdaság perifériájára kiszorítva a szocialista szigetországot.

Trump szorongatja Argentína torkát is

A napokban Buenos Airesbe érkezik az IMF küldöttsége, hogy az átütemezésről tárgyaljon. Argentína már többször vált fizetésképtelenné: legutoljára 2014-ben amikor még Cristina Fernandez de Kirchner volt az elnökasszony.

A 66 éves politikus asszony most azért járt Kubában, hogy ott is

bemutassa könyvét, melynek ezt a címet adta: Sinceramente – őszintén. Merész cím ez egy politikustól, akinek szereplését a közéletben botrányok sorozata kísérte.

Az Iránnal kötött megállapodás például kicsapta a biztosítékot Washingtonban és Izraelben.

A terrorista szál

Amikor Trump elnök Szulejmani tábornok kilövéséről döntött, akkor ezt azzal is indokolta, hogy Irán az amerikai földrészen is elkövetett terrorcselekményeket: kettőt közülük Argentínában, ahol a legnagyobb zsidó közösség él Latin Amerikában. Először Izrael Buenos Aires-i nagykövetségét érte támadás – 29 halott, majd a zsidó kulturális központot robbantotta fel egy Iránból irányított kommandó – 85 halott. Mindez még a kilencvenes években történt, de Cristina Fernandez de Kirchner elnöksége idején “rendezték az ügyet”.

Irán a világpiaci árnál jóval olcsóbban szállított olajat Argentínának, mely cserébe nem Iránt nevezte meg a terrorakció felelősének hanem a libanoni Hezbollah milíciát.

Mindenki tudta ugyan, hogy a Hezbollah legfeljebb csak közvetítő lehetett, de Iránnak sikerült megmentenie az arcát. Ez fontos volt, mert akkor folytak a tárgyalások az atomalkuról, melyet Obama elnök – más nagyhatalmakkal együtt – meg is kötött, hogy azután Trump felrúgja azt.

Az ügyész, akit holtan találtak a fürdőkádban

Alberto Nisman ügyész vizsgálta a zsidó célpontok elleni terrorakciók ügyét: 500 oldalas jelentésben összegezte az eredményeket. Minden tény Irán ellen szólt. Nem sokkal a döntő tárgyalás előtt az ügyészt holtan találták a fürdőkádjában! Cristina Fernandez de Kirchner elnökasszony sietett közölni: öngyilkosság történt! Ezt a verziót az ellenzék és a család nem fogadta el: szerintük az ügyészt a titkosszolgálat meggyilkolta! Egy bíróság az elnökasszony távozása után megerősítette: gyilkosság történt! Emiatt nem indult az elnöki posztért tavaly Cristina Fernandez de Kirchner. Akinek azért szüksége volt a hatalom nyújtotta védelemre: ezért egy színtelen politikussal párban indult az elnökválasztáson. Nyertek.

Cristina Fernandez de Kirchner csak alelnök ugyan, de rossz nyelvek szerint az államfő nála tartja az eszét. Ha tehát az alelnök asszony kijelenti, hogy Argentína nem törleszt, akkor azt komolyan kell venni.

A peso árfolyamának csökkenése és a belső infláció ezek után csaknem biztosra vehető, de a nemrég hatalomra került baloldali populista kormányzat nem könnyen vállalhatja fel egy IMF csomag teljesítését, mert liberális elődje épp ebbe bukott bele tavaly Argentínában.

Trump csúcstalálkozót javasol Kínának Hongkong ügyében

0

“Biztos vagyok benne, hogy Hszi barátom meg tudja oldani a hongkongi problémát. Személyes találkozó?” – írta Twitteren az Egyesült Államok elnöke, akinek szóvivője korábban jelezte: Washingtont mélységesen nyugtalanítja a hongkongi helyzet. A Pentagon kém műholdjai ugyanis kínai csapat összevonásokat észleltek Hongkong határán.

Az amerikai-kínai vitában mindkét fél fogást keres a másikon. A fő front a kereskedelmi háború: Liu Ho miniszterelnök-helyettes telefonon tárgyalt Trump embereivel, de egyelőre nem jutottak semmire. Pedig Trump elhalasztotta az újabb büntető szankciók alkalmazását a kínaiak exportjára (ez 10%-os büntető vámot jelent 300 milliárd dollár értékű kínai termékre). A képmutatás mindkét oldalon nyilvánvaló: Peking azzal vádolja a nyugati világot, hogy ők bujtogatják a hongkongi tüntetőket, akiket nem haboznak terroristának nyilvánítani. Mintha nem az váltotta volna ki a tüntetéseket, hogy Peking megpróbálta még inkább az uralma alá hajtani Hongkongot, amelynek korábban önálló politikai-jogi rendszert ígért.

Ettől függetlenül egy csúcstalálkozó mindkét fél számára hasznos lehet belpolitikai szempontból. Mind Donald Trumpnak mind pedig Hszi Csinpingnek eredményt kellene felmutatni a saját népe előtt. Ehhez azonban meg kellene állapodni a kereskedelmi vitában, de egyelőre ennek nyoma sincs. A globális gazdaság vezető pozíciója a tét: az USA egyedül akar irányítani továbbra is, de az 1,4 milliárd lakosú Kína immár úgy érzi: duopoliumra van szüksége a világnak.

A rezsimmel együtt süllyed el az ország

Az ország jóléte a versenyképes gazdaság és a jól működő állam eredője, period, end of story, mondja az angol. Magyarországon – a félreértések és a romlott propaganda elkerülése végett – ma mindkettő fundamentálisan romokban.

Itt csak a gazdaságról fogok beszélni, mert ezt bonyolultabb – ha nem is túl bonyolult – átlátni, ellenben ha valaki nem látja maga az állam mélységes válságát ma, az minden bizonnyal hülye vagy erkölcstelen. Ami a gazdaságot illeti, kezdjük ott, hogy vállalati tanácsadóként én ismerek az utóbbi évekből kb. ötven magyar tulajdonú céget és kétszáz multi-leányt első kézből, további 30-at, 200-at pedig a publikus adataik alapján. Eleve azért az eltolódás az ismereteimben a multik javára, mert ezek sokkal szívesebben foglalkoztatnak tanácsadókat annak ellenére, hogy eleve jobb állapotban vannak, ami egyszerre szemléleti és cash kérdés. A magyar vállalatok mindkét téren több évtizedes hátrányban vannak az ide betelepült multik anyavállalataival szemben, ami meglátszik a tényleges operációk különbségein is nyereségességben, vállalati kultúrában, a dolgozókhoz való hozzáállásban, a házuk tája rendben tartásában.

Ahogy azt az egyszeri fideszes elme elképzeli, a magyarok képesek egységugrásokkal a Jupiterig jutni, előbb a Holdra, aztán még két-három ugrással mienk a Jupiter (sic itur ad astra in Hungarian). A nagy fenét. Egy több ezer embert foglalkoztató minőségi vállalat felépítése és bizonyított életképessége adott esetben több tízéves munka eredménye, ritkán vannak, akik hamarabb megcsinálják, de azok is támaszkodnak az anyaországaik oktatási, kulturális, technológiai hagyományaira, amelyek kis hazánkban – ebből a szempontból – szintén nem létező adottságok.

A versenyképesség nagy hozzáadott érték mellett eszméletlen mennyiségű gürcölés, gondolkodás, lemondás, okosság és alázat eredménye, semmi köze a magyaros furfanghoz és az összes többi parlagi retorikai fordulathoz, amelyben a hazai ingyenélők részesítenek minket

– nagy pofával, magabiztosan, az isten adta nép meg, amelynek fogalma sincs e téren se semmiről, két kanállal zabálja a királyi út kiméráját. Miközben a saját elszegényedését és reménytelenségét nem veszi észre. De nem, nem a “nép” a hibás (egy bizonyos alapszinten, talán a másiknak való szándékos károkozáson túl), hiszen miért ismernék a hozzá nem értők, hogy kell egy országot vezetni?! Hogy miből lesz – éppen – a versenyképesség?! Ki adjon neki képzelőerőt arra vonatkozóan, hogy miként lehetne másképp, ha eddig is be volt zárva a maga szűk életvilágába?

Miközben a hazai banki költségek az egekben, ahogy az OTP nyeresége is, az MLSZ-elnök (aki ismeretes módon az OTP-t is vezeti) csodálkozik, hogy irdatlan pénzek mennek pocsékba a fociban. Ugyan, hogy lehet ez? Hát talán úgy, hogy itt védi a pénzét, ott herdálja a másokét.

Az átlagos magyar választónak fogalma sincs arról, hogy a közszolgáltatások drámai esése az utak karbantartásától a kórházi állapotokig hogyan függ össze az Orbán-család és környezetének gazdagodásával, a gátlástalan közéleti hazudozással, a nemzet rombolásával és az EU bomlasztásával.

Fogalma sincs, hogy egy ma elvesztegetett év örökre elvész és minden év veszteségeinek bepótolásához három további kell majd a jövőben. Az, akinek minderről már fogalma lenne meg nagyrészt a rendszer kedvezményezettje. Nem mind, de nagyrészt. Ennek megfelelő az ország erkölcsi summája.

Visszatérve a vállalatokhoz, az, hogy a multi idejön és civilizál, idehozza az évtizedeken keresztül felhalmozott tudását, áldás lenne, ha használnánk; különösen mi, akiknek a nemzetképe az etnicista károkozásban érzi a leginkább otthon magát és a XX. századunk sosem begyógyuló katasztrófák sorozatának tűnik, amelyhez nem lehet visszanyúlni pozitív imspirációért és tudásért. Meg lehet nézni ennek megfelelően egy jobb magyar cég és egy átlagos multi-leány közötti különbségeket mindenféle szempontból külcsíntől a belbecsig. Pedig a jobb magyar cég is jellemzően multik beszállítója (olyan, hogy közvetlenül a végfelhasználókig jusson saját márkával a globális piacon, ritka, mint a fehér holló). A különbségek mégis ordítóak. Ahelyett, hogy tanulnánk és alázatosak lennénk, mert az okosság minden szempontból ezt diktálja, a politikai kretenizmus a nagyszájúságot, a hőzöngést és a hazudozást teszi normává.

Minden évvel jobban megérdemeljük a sorsunkat. A nemzet Orbánékkal együtt óhajt elsüllyedni. Meglesz.

Trump a porcelánboltban

Bedöntötte a börzéket Trump a jegybank elleni újabb támadással. Az első reakciók az 1929-es válságot látszottak felidézni.

A nagy gazdasági összeomlás rémképét vetítette a falakra Donald Trump elnök karácsonyi Twitter-üzenete, amelyben „megtalálta” az amerikai gazdaság egyetlen baját, a szerinte túlságosan magas alapkamatot. A központi bank, a FED csaknem egy hete idén már negyedszer, 0,25 százalékponttal emelte meg a kamatot a  2,25-2,5 százalékos irányadó sávba. Ez egybevágott az elemzői várakozásokkal és a FED korábbi közleményeivel.

A kamatemelés elsődleges oka a gazdasági növekedés és az ennek nyomán várható inflációs nyomás enyhítése, az úgynevezett túlhevülés megakadályozása.

Ennek nyomán bezuhant az amerikai tőzsde, majd az ázsiai piacok is lejtmenetbe kapcsoltak.

Trump már sokadjára kifogásolja a  FED kamatpolitikáját, szerinte ugyanis az alacsony kamat a gazdaság növekedésének fő hajtóereje. Az elnök szemmel láthatóan nem vesz tudomást arról, hogy növekedés idején kell az úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitikát folytatni: adót és kamatot emelni, hogy aztán a következő krízis idején legyen mód az enyhítésre, pénz pumpálására a gazdaságba.

Az ijedtséget csak fokozta a pénzügyminiszter telefonos kérdése a legnagyobb kereskedelmi bankok vezetőihez, hogy újra a 2008-as válság idejét érjük-e. A bankárok megnyugtatták Steve Mnuchint, hogy van elég pénz a bankrendszerben.

A FED előző vezetése, Janet Yelennel az élen kezdett bele két éve a monetáris szigorításba, vagyis abba, hogy a válság idején nullára csökkentett alapkamatot elkezdi lépésenként emelni azzal párhuzamosan, ahogyan magára talál a gazdaság: növekszik a foglalkoztatás és a belső fogyasztás. Az Egyesült Államokban a gazdaság bővülésének háromnegyedét a belső fogyasztás adja, ami azonban azonnal megjelenik az áremelkedésben. Ennek elleneszköze az alapkamat emelése, a pénzkínálat mérséklése.

Az ellentétet fokozza Trump hiúsága, az, hogy a gazdaság minden eredményét magának tulajdonítja. Ez  is hozzájárul  ahhoz,   hogy  egyre  inkább a Fed válik a fő ellenséggé. A piac azonban attól tart, hogy Trump megpróbálja elfoglalni a jegybankot.

Válságkávé – Déli kávé Szele Tamással

No, a mai kávénk mellé beszélgessünk a válságról kicsit, mert érdekes téma, ha nem is szép. Van nekünk abból mindenféle. Van például alkotmányos – mivel a mostani tiltakozások tárgyát képező törvények alkotmányos jogok sértésére adnak lehetőséget, elvben pénzügyi nincs, de érdekes jeleket tapasztalunk, kormányválság sincs, de igény, az lenne rá – szóval, aktuális téma a válság.

Még világpolitikai válság is van, csak kevesen vették észre: miután Trump Fetullah Gülen kiadatását fontolgatja, és kivonja az amerikai csapatokat Szíriából teljesen, Afganisztánból a felüket, Putyin elnök moszkvai sajtótájékoztatóján külön felhívta a figyelmet az atomháború veszélyeire, melyek számottevőek. Hogy egy ilyent jelenleg maximum ő robbanthatna ki, ő van abban a helyzetben? Erről nem beszélt, ő csak annyit mondott, hogy a világbéke törékeny és óva inti Amerikát.

Értse a világ, ahogy akarja.

De térjünk vissza Magyarországra. Igen, Áder János tegnap aláírta a rabszolgatörvényt, meglehetős politikai naivitás volt azt várni, hogy nem fogja: eddig is mindent aláírt, ezentúl is mindent alá fog írni. Pedig most ha mást nem, formai kifogást mindenképpen emelhetett volna, ugyanis a törvény elfogadásának, megszavazásának körülményei mindennek nevezhetőek, csak szabályosnak nem, mindenki összevissza nyomogatott minden gombot, ami a keze ügyébe esett, kártyás azonosítás nélkül, szóval ha épp ügyelnénk a törvényességre, minimum meg kellett volna ismételni a szavazást, nyugodt körülmények között. No, de nem ügyelünk, és ennek mi sem biztosabb jele, mint a tegnapi aláírás, mely után Ádernek sikerült még cinikusan boldog Karácsonyt is kívánni.

Az ajándékról már gondoskodott.

És hát indulnak a perek, kicsit rosszmájúan meg is jegyeztem volt ismerőseimnek, hogy ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, azt kéne gondoljam: a tüntetéseket, tiltakozásokat a Budapesti Ügyvédi Kamara szervezte, mert egyedül nekik van belőlük anyagi hasznuk. Sajnos nem ez a helyzet (ha ők szervezik, legalább valamennyivel sikeresebbek lennének, és mindenképpen sokkal tovább tartanának), de az tény, hogy perek sokasága indult a „decemberi események” kapcsán. Eddig az MTVA épületénél történtek négy pert fialtak, vagyis négy feljelentést, ebből három a Központi Nyomozó Főügyészségre érkezett, a negyedik a rendőrségre, de ebben is a főügyészség lehet az illetékes. Ezek közül a legérdekesebb a magyar feljelentőkirály, Tényi István beadványa, amiben közveszéllyel való fenyegetésnek tekinti, hogy megnyomta az egyik képviselő a tűzjelzőt: tetszik tudni, a hetes buszon naponta sok ilyen közveszéllyel való fenyegetés van, ugyanis az utasok nagy része összekeveri a vész- és a leszállásjelzőt.

Az Országház is milliós károkat panaszol, ami arra utal, hogy erősen romolhatott a forint – persze, hogy esik némi kár egy-egy akkora nyomakodásban, ne adja az Isten, be-betörik egy-két ablak is, ez azért karbantartási kérdés, különben is, a történet arra emlékeztet, mikor – állítólag – Szergej Mihajlovics Eisenstein egyszer a Téli Palota ostromát forgatta, az épület portása nagyon elégedetlen volt azzal, micsoda rendetlenség marad a stáb után:

– Hallja, Eisenstein elvtárs, én itt voltam akkor is, de nem volt ilyen kupleráj, mint amit maguk csinálnak!
– Hogyhogy, portás elvtárs?
– Akkor csak két ablak tört be, maguk már a negyediket törik evvel a forgatással!

Meg hát ne feledjük az Országház bizonyos szempontból különlegesnek mondható státusát, amit a nyócker bölcsei úgy fogalmaznának meg, hogy „aki rosszlánynak állt, a sarokra, ne panaszkodjék, ha b*szogatják”. Ezzel együtt csodás összegek, különös kárigények szállnak a szélben, a hivatalos verzió és az Országgyűlés sajtófőnöke, Szilágyi Zoltán szerint:

„Az eddigi felmérések alapján az Országház főbejáratánál két ólom-, továbbá több üvegablakot betörtek; a főlépcsőt több helyen festékekkel lefújták, a bronz oroszlánok és mellettük lévő kandeláberek szintén festéktől, tojásoktól szennyeződtek. A főlépcső előtti széles kordonláncok egyikét a főbejárat díszrácsozatának dobták, más részét elvitték. A Parlament falán számtalan helyen tojás- és festék szennyeződés, égésnyom keletkezett – sorolta a sajtófőnök.

Az összesítésből az Országgyűlés sajtófőnöke kiemelte, hogy az Országház előtti nemrégiben felújított tér egészén festék-, tojás- és graffiti-nyomok maradtak. A Kossuth-szoborcsoportot festékkel öntötték le és több helyen darabokat törtek le belőle, sőt a nemzet lobogójának árbócát is lefestették. A parkosított részek növényzetét is megrongálták, a padok egy részét festékkel fújták le, a helyükről kiszaggatott és részben összetört padokat rakásba halmozták fel. A karácsonyfát körülvevő szánkókerítést részben lebontották, 22 szánkót pótolni kellett, a díszkivilágítást pedig megszaggatták.” (MTI)

Hát, ugye, minden annyiba kerül, amennyire beárazzuk, tartja a kreatív magyar könyvelő. De mennyibe kerül az az MTVA, amelyben napokig kellett kutatni ahhoz, hogy sikerüljön nem találni egy ügyeletes szerkesztőt sem? Mindenki fejből mondja a választ: évi nyolcvan milliárdba.

Nem. Többe: szeptemberig 1,3 milliárd forintos veszteséget halmozott fel az MTVA, ennek jelentős része július és szeptember között keletkezett, ugyanis június végéig még csak 130 millió forintos mínusznál tartott a közmédia. Pedig hát az idei költségvetés 80,7 milliárd volt, ezt sikerült túllépni. Így már érthető is, hogy jövőre megjutalmazzák őket, és 92,7 milliárd lesz a büdzséjük: az idén rájuk bízott összeggel is a jó gazda gondosságával bántak, nincs abban semmi csodálatos, hogy ezt honorálni kell.

De legalább biztonságban leszünk. Kicsit sincsenek bajban az állam pénzügyei, november végén az államháztartás hiánya potom 1842,4 milliárd forint volt, ami 135 százaléka az egész évre engedélyezett deficitnek. Ezzel megdőlt a novemberi rekord: eddig a 2006-os 1739,8 milliárd forint volt a legtöbb.

Okos kormány mit tesz ilyenkor?

Okos kormány vásárol, éspedig harckocsit, mert igaz, ami igaz, avval csehül állunk, és mert az szó szerint drágább, mint a súlya aranyban. Mi több, jó nehéz is. Ennek okából szerzünk be negyvennégy darab Leopard 2 A7+  harckocsit, és huszonnégy önjáró löveget, ez utóbbiak Panzerhaubitze 2000-es típusúak. Hogy ne az újat rongálják kiképzés közben, beszerzünk melléjük tizenkét Leopard 2 A4-est is, tanuljanak azon vezetni a mi páncéloskatonáink. Hogy mennyibe fog kerülni ez a kis vásárfia, hozzácsapva még az Airbus által szállított SAMOC légvédelmi rakétarendszert is, afelől nincs biztos tudomásunk, de olcsó kell legyen, a mi kormányunk takarékos és megfog minden fillért.

El sem ereszti többet, ha megfogta!

Takarékos bizony, erre utal az is, hogy drágállja a Budapest-Belgrád vasútvonalat, újra szeretné tárgyalni a szerződést róla a kínai féllel: ugyanis a Soroksár és Kelebia között vasútvonal fejlesztésének költsége 2018 májusában 578 milliárd forint volt, a versenyeztetés utáni legjobb ajánlat 693 milliárd forint. Ezt a többletköltséget a kormány nem vállalja, ezért új beszerzési eljárást rendelt el. Jövőre nem is kezdődhetnek el a munkálatok, csak 2020-ban, ha egyáltalán megkezdődnek valaha is – a beruházáshoz nyújtandó kínai hitelről még folynak a tárgyalások.

Hát, kérem, így állunk válsággal, ami nincs. Nincs alkotmányos válság, mert Áder aláírta a törvényt, nincs külpolitikai válság, mert nem figyelünk rá oda, nincs gazdasági válság, mert a kormány azt mondta.

És mindenki veszettül tömi a zsebét, mint az őrült, ki feltépte a tárcát, mert jön 2020, és leáll az uniós kohéziós támogatási alapok folyósítása.

De válság, az, kérem, nincs.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK