Újabb levélben tiltakoznak kutatók – lehet hogy késve

0
484
MTA
Lovász László üdvözli a korábban mellettük tüntetőket. MTI/Koszticsák Szilárd

Az MTA Lendület kutatócsoportjai újabb nyílt levélben állnak ki a kutatóhálózat önállósága mellett Palkovics László miniszternél. Elutasítják a diktátumot és együttműködést sürgetnek. Pedig sorsuk már a héten bevégezhet.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatói középgenerációjának gerincét alkotó Lendület hálózat kutatócsoport-vezetői nyílt levelet tettek közzé. Ebben „támogatják a kormány kezdeményezését a hazai innovációs készség növelésére, de szerintük az egyoldalú, kizárólag az innováció egy szűken vett értelmezését szem előtt tartó átalakítási tervek veszélybe sodorják általában az alapkutatásokat, különösen a humán tudományokat és a magyar nemzeti kultúra kutatásait” – írják.

A Lendület programot tíz éve az akkori MTA-elnök, Pálinkás József hívta életre. Célja az volt, hogy a már nem pályakezdő kutatók minél nagyobb számban maradjanak itthon, illetve térjenek haza külföldről. Kiemelt javadalmazással és kutatási lehetőséggel megtámogatva a program sikeres.

A Lendület-csoportvezetők egy sor javaslatot is felvázolnak a továbblépés lehetőségeként. Ennek előfeltétele azonban az, hogy – az MTA elnökségének határozatával összhangban – a kutatóintézeti hálózat megtartsa egységességét és megkapja a törvény szerint részére járó alapfinanszírozást.

Január óta az intézetek csak a béreket kapják meg az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól (ITM), a dologi kiadásokra szolgáló pénzt nem.

Emiatt kutatások sora áll

– írják levelükben.

Az ITM-et vezető Palkovics László nyilvánosan is meghirdetett célja az, hogy a teljes kutatóintézeti hálózatot (mintegy ötezer ember)

elvegyék az MTA-tól, és azt alapítványokba vigyék be. Ezzel az MTA kicsontozva megmaradna funkció nélküli köztestületnek.

Valószínűnek tűnik azonban, hogy már a héten bevégeztetik az MTA sorsa. A parlamentben végszavazás előtt van a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényjavaslat. Ennek elsődleges célja az lenne, hogy bizonyos értékhatár felett bármilyen vagyontömeget be lehessen vinni vagyonkezelésre alapítványokba. Magánvagyonokat éppúgy, mint közcélúakat.

Utóbbiak egyike lenne a Corvinus Egyetem kvázi magánegyetemmé alakítása ilyen alapítványi formában. Vagyonát pedig az állam tulajdonában lévő Mol- és Richter-részvényekből 10-10 százalék átengedése képezné. Ezek hozama lenne a finanszírozás forrása.

Most azonban a törvényjavaslatba módosítóként becsempésztek egy szót. Eszerint a közcélra létrehozott alapítvány kutatási tevékenységet is végezhetne – írta meg az mfor.hu. Ezzel egy csapásra elvonhatóvá válna az MTA intézethálózata, egy részük éppen a kormányközelivé váló Corvinushoz, más része a teljesen kormányirányítású közszolgálati egyetemhez.

Ennek az átalakításnak célját és hátterét elemezte a Korrupció-kutatóközpont Budapest (CRCB). Írásában arra a következtetésre jut, hogy

az MTA intézeteinek bedarálása, szétszedése mögött az uniós támogatások várhatóan nehezülő hozzáférése áll;

részben a következő ciklusban kevesebb pénz, de főképpen az EU szigorodó felügyelet miatt.

A CRCB értékelése szerint a magyar kormánynak azzal a dilemmával kell szembenéznie, hogy ahol a „Fidesz-közeli” irányítás a domináns (például a már említett Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Századvég, a Nézőpont Intézet), ott a kormány tudja, hogy a humántőke alacsonyabb szintje miatt nagyon kicsi az esélye annak, hogy közvetlenül az EU által lebonyolított, elbírált innovációs és kutatási pályázatokon ezen intézmények nyerjenek.

Ezeknél

a kormányközeli intézményeknél ugyanis kicsi az EU-források lehívásának képessége.

Ott azonban, ahol jelenleg még autonóm módon, nem NER-kompatibilisen működnek – ilyen az MTA kutatóintézeti hálózata is –, ott az intézmények jóval nagyobb humántőkével bírnak és ezek nagyon nagy eséllyel is pályázhatnak EU forrásokra. Ezeknél tehát nagy az EU-források lehívásának képessége.

Ezt az ellentmondást a CRCB szerint a kormány „faék egyszerűségű” logikával igyekszik megoldani:

a legjobb az, ha valamilyen módon közvetlen befolyást tud szerezni azon intézmények irányításában,

amelyeknek nagy az EU-források lehívásának képessége, és amelyek eddig nem NER-kompatibilis (azaz autonóm) módon működtek.

Ez azonban nem számol azzal, hogy a kutatók egyéni döntési képessége megmarad: felmondhatnak, külföldre távozhatnak. Vagyis a lojalitás megkövetelése és a kutatói szabadság semmibevétele alapjában áll szemben a kutatói szabadsághoz nélkülözhetetlen kreativitással.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .