A szombati demokrácia melletti tüntetésről (Mi vagyunk a többség) a legfontosabb megállapítás, hogy rengeteg fiatal volt a több tízezres tömegben. A műsor többi része elég langyosra sikerült.
Pedig minden adva volt: civilek kezdeményezték a felvonulást és azon nyomban tíz- és tízezrek csatlakoztak a felhíváshoz. A mai magyar ellenzéki vezetők erre nem vetemednének, mert különös vonzerejükkel még egy ezres csoportot sem tudnának lelkesíteni. Mostani választási mutatványukkal pedig bebizonyították, hogy még ha Orbán Viktor tálcán nyújtaná nekik a hatalmat, akkor sem tudnák átvenni. Legtöbbjük ott menetelt a tömegben, és ez sokak számára reményt keltő újdonságként hatott. Ám legyen.
Felemelő érzés volt látni a hömpölygő tömeget, amely két irányból is a Kossuth térre igyekezett. Békésen, mókásan, ahogy illik. Akárcsak a választás napján kora délutánig, amíg a csúcsokat döntögető részvételi adatok kápráztatták el a változást akarókat. Egészen a józanodás kora délutáni pillanatáig.
Hasonló csalódottságot érezhettek a parlament előtt lelkesen tapsoló, éneklő, bekiabáló fiatalok is. A rendezvény ugyanis nem a tömeg méretéhez és lelki állapotához alkalmazkodott. Gyengécske volt és akkor még enyhén fogalmaztunk.
Pedig a felvezető is jónak tűnt: a kivetítőn egykori Orbán nyilatkozatok érzékeltették a Vezető mesébe illő következetességét. Sok humorral, Bödőccsel is fűszerezve.
Aztán jöttek a szónokok. Tamás Gáspár Miklós gyújtóhangú, gyilkos pontossággal célzó beszédei jutottak eszembe. Hát a tegnapiak nem ilyenek voltak…
De sebaj, hiszen civilekről van szó, sőt a legtöbbjük kezdő, majd belejönnek. Lukácsi Katalin és a diáktüntetések szervezője Gyetvai Viktor bizonyosan.
Érthetetlen, hogy az ellenzéki oldal egyik hiteles képviselője (és az ilyen nagyon ritka) Márki-Zay Péter miért nem állt ki a színpadra és mondta el a beszédét. Ahelyett, hogy mással olvastatták fel a levelét. Pedig az Index szerint ott volt a tömegben. Egyedül a hómezővásárhelyi polgármester feszegette az ellenzék felelősségét. Ami óriási: nélkülük Orbán Viktornak soha nem lett volna meg a kétharmada (sem).
Ami végképp nem volt a legszerencsésebb húzás, az a tüntetés legfontosabb szlogenje: Új választást! Ugyan miért is? Hiszen nem kapták rajta a miniszterelnököt, hogy urnákban turkál. Nem derült ki semmilyen eget rengető választási csalás. Az illiberális állam gyötrelmesen diszkrimináló törvényes kereteit mindenki szentesítette, amikor elindult a választásokon. És előtte négy évig ott ült a parlamentben. A Fidesz megnyerte a választásokat. Ennyi. Az eredmények meg egy ország állapotáról állítottak fel a diagnózist.
Tehát az Új választást! szlogen mozgósító ereje, tekintettel megvalósíthatatlanságára, a nullához közelít. Ennél sokkal jobbat kell kitalálni, hogy jövő szombaton is ennyi fiatalnak legyen kedve a Kossuth téren bulizni.
