A Mérték Médiaelemző Műhely tett panaszt, amikor a hetilap „Soros embereit” listázta. A Médiatanács nem indít eljárást. Polyák Gábor, a Mérték vezetője azt mondta a Független Hírügynökségnek: csalódott, de nem lepődött meg.
Április elején, a választás után jelent meg a kormánypárti Figyelőben, a szerző neve nélkül „A spekuláns emberei” címmel egy lista, amelyben a „Soros-hálózathoz tartozó embereket” sorolták fel (köztük olyanokat is, akik már évekkel ezelőtt meghaltak).
Az érintettek közül volt, aki úgy reagált, hogy „nagyon szeretném azt mondani, hogy meglep a dolog és felháborodtam. De ehelyett inkább csak szomorúságot és méla undort érzek”. Mások szerint a listázás kirívó megfélemlítési kísérlet volt, és a legrosszabb történelmi időket idézte.
A Mérték Médiaelemző Műhely viszont
panaszt tett a Médiatanácsnál a listázás miatt,
mondván, az kirekesztő. Ahogy levelükben írták: „a „listázás” mint újságírói megoldás minden esetben a nyílt fenyegetés eszköze, a megbélyegzettek „idegenségének” sugalmazása, a társadalom felé pedig egyértelmű felhívás a „listázottak” elkerülésére, kirekesztésére”. Azt is hozzátették, hogy a lista „az azon szereplők számára jelentősen megnehezíti a véleménynyilvánítás szabadságának és az egyesülési jognak, továbbá a tudományos kutatás szabadságának a zavartalan gyakorlását.”
A Médiatanács viszont elutasította a panaszt. Közleményükben azt írták: A kirekesztés, mint médiajogi jogsértés fennállásához ugyanis a cikkben felsorolt embereknek jogi értelemben közösségnek, méghozzá „védett közösségnek” kellene minősülniük, amelyet egy közös – a személyiséget meghatározó – közösségalakító tulajdonság köt össze, és amely a közösségen kívül állóknak is beazonosítható;
a puszta felsorolás azonban ehhez nem elegendő.
Mint írták, az érintettek egyénileg fordulhatnának a bírósághoz.
Polyák Gábor, a Mérték vezetője a Független Hírügynökségnek azt mondta, egyfelől csalódott, mert jogilag megalapozottnak gondolták beadványukat, de még csak eljárás sem indul, így nem lehet megismerni az ellenérveket. Másrészt viszont nem lepte meg a döntés.
Mint mondta,
komoly politikai téttel bíró kérdéseknél eddig is mindig volt kiskapu.
Példaként említette, hogy több alkalommal fordultak már a Médiatanácshoz az állami reklámköltések miatt, az utóbbi időben viszont már választ sem kapnak.
Szerinte egyértelműen lehet egy tendenciát látni a Médiatanács döntéseiben, ami az ő 2011 óta végzett munkájuk alapján is kimutatható:
a legfontosabb, médiapiacot érintő döntések, például a frekvenciák vagy összefonódások ügyében, mindig a kormánynak kedveznek.
2014-ig például Simicska Lajos rádiója nyert rengeteg frekvenciát, a G-nap után viszont „Andy Vajna másfél év alatt letarolta a helyi rádiós piacot”.
Kivételnek Polyák Gábor két Bayer Zsolt-cikket tudott említeni, amelyeket a Médiatanács is gyűlöletkeltőnek talált, de, mint mondta, azok „brutálisan uszítóak” voltak. Szerinte úgy tűnik, hogy „egy bizonyos szakmai minimumot még ennél a Médiatanácsnál sem lehet alulmúlni”, de egyértelmű az elfogultság.
