Kezdőlap Címkék Figyelő

Címke: Figyelő

Pert vesztett a Figyelő a “Soros zsoldosok” listázása miatt

0

A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közösen képviselte azokat a civileket, akik megnyerték a Figyelő ellen a “Soros zsoldosok” listázása miatt indított pert. Ugyanezen a napon jogerősen megnyerte a TASZ azt az ügyet, amelyben az egyik munkatársáról készült képet a Magyar Idők egy ellenzéki tüntetőket lejárató cikk illusztrációjaként használt.

A Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ még 2018-ban közösen ajánlott képviseletet a Figyelő című hetilap ellen azoknak a civileknek, akik felkerültek a “Soros-zsoldosok” listájára. Az érintettek közül Jávor Kata és Szőke Sándor jelentkeztek, akik úgy gondolták, hogy sérti a személyiségi jogaikat az, ha zsoldosként, idegen, gonosz hatalmak végrehajtójaként állítják be azt az értékes társadalmi munkát, amit végeznek – olvasható a TASZ közleményében.

Az első fokú bíróság megállapította, hogy széles társadalmi rétegek számára, első ránézésre is egyértelműen jogsértő volt a cikk tartalma. Kimondta, hogy a felperesek jó hírnevét sérti az a tényállítás, amely őket Soros György bármilyen akaratának végrehajtójaként, különösen a negatív jelentéstartalmú „zsoldosként” állítja be. A bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a közéleti vitában Soros György az ország ellenségeként jelenik meg, így az, hogy a felpereseket az ő személyével összefüggésbe hozták, ráadásul valótlan tényállításokon keresztül, mindenképpen jogsértő. Nem fogadta el a bíróság a Figyelő védekezését, miszerint a cikk a véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozik.

A bíróság kötelezte a Figyelőt, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított következő lapszámban tegye közzé a bírósági döntést.

A Figyelőt eltiltotta a hasonló jogsértő tartalmak közzétételétől, ezzel is hangsúlyozva azt, amit köztudomású tényként fogadott el az eljárásban: hogy a civilek elleni kampány egy régóta fennálló és jelenleg is tartó állapot, és a jövőben is lehet hasonló cikkek megjelenésére számítani. Ennek alátámasztásaként a bíróság kiemelte, hogy  a cikk közzététele egy olyan országos, valamennyi médiafelületre (televízió, rádió, nyomtatott és elektronikus sajtó, hirdetőtábla) kiterjedő és huzamos ideje tartó kampány része volt, amelyben Soros Györgyöt a magyar nép ellenségeként mutatják be, az általa támogatott szervezeteket pedig úgy, mint amelyek az ő – a magyar nép érdekeivel ellentétes – akaratát kívánják érvényre juttatni.

A bíróság ítélete szerint a Figyelőnek egy teljes oldalban kell közölnie az ítélet rendelkező részét és annak jogi indokolását is, hogy az olvasók pontosan megismerhessék, mit és miért ítélt jogsértőnek a Fővárosi Törvényszék. Emellett a Figyelőnek fejenként 500-500 ezer forint sérelemdíjat kell fizetnie a felpereseknek és az újságnak kell állnia a perköltséget is.

Egy másik, a propagandamédia ellen indított TASZ-os perben pedig jogerős lett ma a siker. A másodfokú bíróság is kimondta, hogy ugyan egy tüntetőnek tűrnie kell a fotózást, de azt már nem, hogy szándékosan, félrevezetően egy másik tüntetésről szóló cikk illusztrálására használják a képét. Különösen, ha annak a cikknek “Lincselt volna a csőcselék” a címe. Ebben a perben a Magyar Időket 300 ezer forintos sérelemdíj megfizetésére kötelezte a bíróság.

“Ezek a nyertes perek is bizonyítják, hogy vannak jogi eszközök a propagandamédiával szemben. A TASZ a munkája során egyszerre védi a szabad sajtó jogait és lép fel a hatalmat szolgáló propaganda lejárató, hazug cikkeivel szemben” – mondta el Nehéz-Posony Kata ügyvéd.

A Figyelő elleni perben a felpereseket Nehéz-Posony Kata és Tóth Balázs ügyvédek képviselték, a Magyar Idők elleni perben a felperest Hüttl Tivadar, a TASZ jogsegély szolgálatának vezetője képviselte

Schmidt Mária extázisa – Déli kávé Szele Tamással

Hát kérem, vajmi ritka eset, hogy az ember kávétól essen extázisba, úgyhogy ezt nyugodtan szürcsölgethetjük. Meg merném kockáztatni, hogy Schmidt Mária tegnapi, felzaklatottnak nevezhető lelkiállapotát sem más okozta, csak a túláradó érzelmek, melyek kicsiny, ám kizárólag Orbán Viktorért dobogó szívéből fakadtak, elöntvén a Terror Házát pincétől padlásig.

Szerencsére nem kellett hívni a tűzoltókat a szivattyúval, túlélte mindenki.

Egyszóval az történt, hogy tegnap volt a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja, aminek a jogosultságát máig akad, aki vitatja, mások ellenkező nézeten vannak, én ebbe a vitába nem mennék itt és most bele: maradjunk a tényeknél. Ezt az emléknapot, mint még annyi mást, a mostani kormányzatnak köszönhetjük, tehát nem igazán szokta még meg pusztáink dolgos népe, még nem ölt ünneplőt a reggelén, nem erősíti lelkét féldeci pálinkával a pitymallatban, nem megy a templomba gyászmisére, meg hát elvileg erről csakis a középfokú tanintézményekben kéne megemlékezni, de ott kötelező módon. Majd meglátjuk, hogyan szokjuk meg, már, ha megszokjuk, mert van egy csomó jeles nap, ami csak a naptárban kiemelt, lehet, ez is ilyen marad.

A Terror Háza ugyan nem középfokú tanintézmény, sőt, tanintézménynek sem igen mondanám, meg kissé egyoldalúan láttatja az eseményeket, ámde tegnap mégis tartottak benne egy megemlékezést, „rendhagyó történelemórával” egybekötve, mert hát ez is kiváló alkalom kifejezni az alázat és rajongás érzelmeit a kormány és főleg annak feje iránt – nem is véletlen, hogy nem volt túl népes a rendezvény. Ezen mondott csodás beszédet Schmidt Mária, csodásat, de legalábbis meglepőt. A beszéd kikerült a saját blogjára is, mellyel örök hálára kötelezett, ugyanis nincs az a pénz, amiért én odamentem volna, felveszem, itthon lehallgatom, sok óra munkával leírom és utána még kezeltetem is az epémet, melyet ez a munka bizonnyal megviselt volna. De így megvan, az utolsó betűig.

Ha eksztatikus, felfokozott lelkiállapotról beszélek, azt csakis a szerző védelmében teszem

Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy valaki nyugodt, kiegyensúlyozott állapotában megírja ezt a beszédet és utána még el is mondja többek jelenlétében. Ahhoz valami különleges, felzaklató élmény kell, mondjuk eszébe jutott a szerzőnek a kormányfő, esetleg rápillantott a képére is, melyet ízléses arany keretben mindig magánál hord, elöntötte az érzelmek vihara – és hát ez lett belőle. De lássuk a medvét, lássuk, miről beszélek!

„A kommunizmus hazugsága alig hetven év alatt világszerte százmilliónyi áldozatot követelt, miközben magasztos célokkal, nemes jövőképpel próbálta elhazudni és leplezni valódi természetét.”

Ne menjünk bele a véralgebrába. Annak a rendszernek, amely különben kicsit sem volt kommunista, maximum időnként vagy annak, vagy szocialistának hívta magát, tényleg voltak áldozatai, de a mennyiséget eleven ember nem képes eldönteni – és hát attól is függ, mit nevezünk kommunistának, mert ha Pol Pot az, ő jelentős tételért felelős, a kínai Kulturális Forradalom is, a Gulág-rendszer is, bár ezeket minden vezette, csak nem egy marxista eszmeiség. De idáig még érthető a beszéd, másképp nem is nagyon lehetne elkezdeni.

„A politikai ellenfeleket előbb karanténba zárta, aztán felszámolta politikai képviseletüket, vagyis pártjaikat, mert (…) hazugsága kizárólagosságot követelt magának! Az emberi közösség tagjait „hívőkre” és alsóbbrendű „hitetlenekre” osztotta. A választópolgárokat ostobának és átnevelendőnek tekintette.”

Bátor kormánykritika, szó szerint így van – ja, a kommunizmusra tetszett mondani? Ejnye, majdnem félreértettem…

„Épp harminc éve omlott össze a kommunista hazugságok kártyavára. Nem magától. Mi romboltuk le. Az áldozatok milliói mellett nekünk hőseink, mártírjaink is vannak!”

Nono. Nono. Összedőlt, mert kifutott minden pénzéből, de hogy pont Schmidt Mária és társai rombolták volna le? Inkább a világméretű folyamatok, ők annyiban vettek részt ezekben, amennyire a kisegér segít az elefántnak a hídon a dübörgésben.

„Annál elkeserítőbb, kedves Barátaim, hogy most az Európai Unió és a világ mindenkori kommunistái csuklóztatni akarnak bennünket, az egykori szocialista országok viharedzett polgárait! Azzal vádolnak bennünket, hogy nem vagyunk elég demokratikusak (nekik), nem értjük a szabadság lényegét, hogy kirekesztők, homofóbok vagyunk, és persze rasszisták, hogy nem tiszteljük a sokszínűséget, az európai értékeket.”

Helyben vagyunk, kérem, indul az uniózás

De előtte kis történelmi lecke, lányoknak és fiúknak egyaránt, ha valaki esetleg nem emlékezne a rendszerváltás eseményeire, valamint bőséges talpnyalás.

„Igen, és az a beszéd, amelyet egy huszonöt éves fiatalember tartott ott! Még a bátrak közül is sokan behúzták a nyakukat. Ruszkik haza! Szabad választások! Az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc szelleme tért vissza! Ezúttal pedig győzött is.”

Hát kérem, önöknek peche van. Ugyanis ott voltam, sőt, aljasul jól emlékszem az eseményekre. A szovjet csapatok kivonása a beszéd elhangzásának pillanatában már tartott, és a szabad választások megtartása is eldöntött tény volt: a huszonöt éves Orbán Viktor evidenciákat követelt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén, olyasmiket, amiket már megkaptunk, és ezzel legalább nem kockáztatott túl sokat. Ráadásul a szervezők kérése ellenére emelte be a szovjet csapatok ügyét a beszédbe, előzőleg megígérte, mint mindenki más is, hogy erről nem fog beszélni. Aztán mégis beszélt.

„Tudom, hogy ezt követően nálunk nem volt sem történelmi igazságtétel, sem jóvátétel, amit én a kezdetektől hibának tartottam, de azt, hogy ennek mekkora lesz az ára, arra csak most kezdünk rádöbbenni. Azt az árat fizetjük ugyanis, hogy a kommunisták teret kaptak a demokratikussá vált hazai közéletben.”

Nénémasszony, eszemadta: és tessék mondani, hogyan ne kaphattak volna?

Mondjuk, aki párttag volt, azt örökre eltiltják a nyilvánosságtól? Sok embert kellett volna szilenciumra ítélni, annyit mondhatok, közöttük például Kövér Lászlót is. Aki köztudottan Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársa volt. Márpedig ez párttagság nélkül lehetetlen lett volna. Különben mostanság nem lennék a bőrében, mert 1987 és 1988 között pedig Soros-ösztöndíjasként a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatásával foglalkozott, úgyhogy kétfelől is foltos a múltja… de tényleg, ki a kommunista, ki mennyire kommunista, ha már erről van szó? Vagy azt majd megmondja maga? Nem egy egzakt meghatározási módszer.

„Képviselőink az európai politikában olyan nyugati politikusokkal kényszerülnek egy asztalhoz ülni, akik nem egyszerűen tagadják a kommunizmus bűneit, hanem a kommunizmushoz kísértetiesen hasonlító eszmerendszerrel és módszerekkel igyekeznek egyneműsíteni Európa polgárait.”

Hölgyem, magának vagy a térképe rossz, vagy az iránytűje tört el. Kelet nem Nyugaton van, jó emberek, gyűjtsünk már össze egy kis pénzt ennek a szegény, eltévedt igazgatónőnek, mert ez jéghegyek között hajózik és pálmafákat keres, sosem fog hazatalálni…

„Ma van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Ez az emléknap olyan, mint egy gyilkos vírus elleni oltóanyag. Magunkat és az utánunk következő nemzedékeket tesszük általa immunissá a totális diktatúrák mérge ellen. Ebben az oltóanyagban százezrek szenvedése állt össze ellenanyaggá. Ezért nem kaphat el bennünket újra a kommunista ragály. Üzenem hát innen Budapestről, van elég adagunk, hogy egész Európát kigyógyítsuk!”

Azt meghiszem. Szép is lenne, valahol ezzel is kísérletezik a módszereiben bizony bolsevik orbáni eszmerendszer: baloldal-ellenes lózungokkal, üres frázisokkal, hazugságokkal és kimérákkal akarná maga alá gyűrni, igazgatni akár egész Európát is. Persze az nem fog menni, de az Unió megtorpedózása talán sikerülhet, ha összefognak a hasonszőrű populistákkal széles e kontinensen: itt is láthatjuk, mi a tétje az uniós választási kampánynak, mi forog kockán. Európa sorsa.

Hogy ne sok kicsi, szuverén Orbán pöffeszkedjen minden tagállam élén.

Nagy lelki hevületében lemondott a Figyelőről is

Hát rendben, ez a beszéd lement, olyan volt, amilyen, másféle nem is nagyon lehetett volna, de Schmidt Máriának nem volt elég ennyi tegnapra. Hazament, és nagy lelki hevületében lemondott a Figyelőről is a KESMA javára – illetve, annak szerkesztését nyújtotta át a médiaholdingnak, selyempárnán, ezüst tálcán, hófehér, habos ruhácskában, térdet-fejet hajtván. Ugyanis tegnapig a lapot mégis a szerkesztőbizottság irányította – rosszul az igaz, de valami látszat-autonómiájuk mégiscsak volt. Hát most már nincs. Íme az idevágó nyilatkozat.

„A mai nappal a Figyelő szerkesztőbizottsága lemond és átadja a lap irányítását az új tulajdonosnak. Köszönjük, hogy munkatársaink segítségével ilyen színvonalas és korszerű lapot tudtunk létrehozni. Öröm és megtiszteltetés volt a közös munka. Köszönjük olvasóink támogatását, biztatását, kitartását. Minden erőnkkel igyekeztünk azt megszolgálni.

A Figyelő jövőjéről az új tulajdonos fog határozni. A mi munkánk itt befejeződött. Jó mulatság, férfimunka volt!”

Hát, azért olyan nagyon jó mulatságnak nem nevezném az elmúlt évet: például, amikor listázták Soros György állítólagos hazai kiszolgálóit, vagy – fél évvel megelőzve az intézmény elleni frontális kormányzati támadást – a Magyar Tudományos Akadémia kutatóit vették célkeresztbe „liberalizmusuk” miatt.

Férfimunkának sem nevezném, de most már minden függetlenségüket elvesztették, nem, mintha eddig sok lett volna.

Aztán Schmidt Mária jó étvággyal megvacsorázhatott – feltételezem, hogy ezt tette – lefeküdt ágyacskájába és elaludt, mint aki jól végezte dolgát.

Végül is: ez a dolga.

És ha ez, akkor jól végezte.

Az Év Embere

Hát, azért erre senki sem számított. Mármint arra, hogy a Figyelő szerint Szijjártó Péter a tavalyi Év Embere. Én magam sok különöset tudnék mondani erről az úrról, aki pillanatnyilag a magyar külügyminiszter hivatalát látja el, fogok is, de az még soha eszembe nem jutott, hogy az Év Emberének tekintsem.

 

Nem baj, azért van a Figyelő.

Legyünk rövidek, pontosak, vegyük a puszta hírt: Szijjártó Pétert választotta 2018-ban az év emberének a Figyelő szerkesztősége. A külgazdasági és külügyminiszter ellentmondást nem tűrő kiállásának köszönhetően jelentősen nőtt Magyarország külpolitikai mozgástere, a magyar modell a világ számára is érthetővé vált, ráadásul egyre többen csatlakoznak a magyar állásponthoz – áll az indoklásban. Hiába, ami szép, az szép, ami okos, az okos – ez speciel igen nagy szamárság, és ronda is.

De az indoklással elég később foglalkoznunk: előbb lássuk, mit is jelent maga az elnyert cím?

Nem sokat. A Figyelő négy éve osztja ezt a titulust, az értékéről annyit, hogy tavaly Matolcsy György részesült benne, ő „a 2010 és 2014 között megteremtett politikai és gazdasági stabilitás” miatt. Maga az ötlet viszont nem magyar, nagyon nem az: ugyanis amerikai. A Time magazin választja meg az Év Emberét, éspedig 1927 óta – lássuk, ők kiket érdemesítettek erre a rangra?

Elég sokféle figura volt már náluk az Év Embere, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a Time nem a kedvenceit „tünteti ki” ezzel a címmel, hanem azokat, akik a szerkesztőség szerint az adott évben a legnagyobb hatással voltak az emberiségre. Az első Charles Lindbergh volt, 1927-ben, utána sokan következtek, Gandhitól Wallis Simpsonig, 1938-tól 1941-ig egymást követte Hitler, Sztálin, Churchill és Roosevelt, őket 1956-ban a magyar szabadságharcos, aztán J. F. Kennedy, az Apollo-8 legénysége, Henry Kissinger, Teng Hsziao-ping, Khomeini, Lech Wałęsa, a személyi számítógép úgy általában, Gorbacsov, George H. W. Bush, Ted Turner, az olvasó általában (a címlapra egy tükröződő felületet raktak, hogy mindenki magát lássa), Obama, Zuckerberg, Merkel, Trump, tavaly a #metoo-kampány résztvevői.

Idén meg az áldozattá vált újságírók, pontosabban, az eredetit idézve: „Az Őrzők az Igazság Háborújában”.

Nem véletlenül szedtem össze a hosszú listát, aminek a végén ők szerepelnek. Láthatjuk, nem okvetlenül a legrokonszenvesebb figurák vannak rajta, ahogy nem is a leggonoszabbak – nem az számít, ki mennyire szereti őket. Vagy ha nem, hát miért nem: az számít ezen a listán, más névsoroktól eltérően, gyakoroltak-e hatást a világra, és ez azért mindegyikükről kétségtelenül elmondható.

Hát a Figyelő ezek szerint más szempontok alapján értékel. Ugyanis Szijjártó Péter valószínűleg kevesebb mérhető hatást gyakorolt a világ folyására, mint az én Spárga nevű kandúrmacskám, pedig Spárga sem nevezhető világpolitikai faktornak. Mivel érdemelte ki a külügyminiszter ezt?

Magyarország külpolitikai mozgástere nem sokat nőtt, az Unión kívül maximum arról lehet beszámolni, hogy Petike végighaknizta a harmadik világot és mindenhol aláírt néhány teljesen értelmetlen egyezményt, amiket soha, senki nem fog betartani. Bár… volt már példa ennek az ellenkezőjére is.

Szíjjártó mester utazik, szerte és szét a nagyvilágban, mindenhol aláírja a protokolláris államközi szerződéseket, melyeknek mindig van egészségügyi, vízügyi és kulturális cikkelye. Rendszerint arról, hogy a szerződött másik fél valamely, ezeket az ügyeket érintő projektjébe beszállunk – ez természetesen nem jelent semmit, a másik fél is tudja, hogy nem szállunk be, nincs is nekünk mivel, csak ígérgetünk a levegőbe, aláírják udvariasságból, aztán, mikor elment végre Szíjjártó, megszámolják az ezüstneműt, és ha kezet fogtak vele, az ujjaikat is.

Ha minden megvan, nem üzennek hadat.

Egyszer volt csak olyan eset, mikor szavunkon fogtak. Igen röhejes helyzetbe lavírozta saját magát a magyar diplomácia. Történt pedig, hogy a magyar kormány 20 millió eurós támogatást ajánlott fel a Fülöp-szigetek kormányának a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására. Ennek van némi szimbolikus jelentősége is, hiszen a Duterte-rezsim tömegmészárlásai után az áldozatok tetemeit ezekbe a vizekbe hajigálták (és hajigálják). Mi valami olyasmit gondolhattunk, hogy ez is ugyanolyan írott malaszt marad, mint azok a vízügyi szerződések, amiket korábban Indonéziával, Malajziával, Vietnammal vagy Mongóliával kötöttünk, különösebb tekintet nélkül a Valóságnak nevezett ténykörülményekre, és arra, hogy az illető államokban van-e egyáltalán víz, valamint ha van, akkor mennyi.

Hanem Duterte komolyan vette a szerződést, tehát egyszer csak, 2017 májusában megjelent Budapesten a mezőgazdasági államtitkára, bizonyos Emmanuel Pinol, és – kérte a pénzt. Azt, ami erre fel a Külügyben kitört, nehezen nevezhetnénk másnak, mint sikítozós körberohangálásnak, hajtépéssel egybekötve. Arra hivatkoztak, hogy szó sem volt támogatásról, főleg nem államiról – „a találkozón arról esett szó, hogy az Eximbank az 510 millió eurós országlimit terhére tudna finanszírozást nyújtani többek között a cikkben is szereplő projektekhez, amennyiben azok magyar vállalatok bevonásával valósulnak meg”. Az országlimit pedig nem hitelkeret, hanem kockázati besorolás, így az ügyön csak az Eximbank veszíthet, nem ér a nevünk, káposzta a fejünk!

A diplomáciai botrány valahogy elsimult, mindenki életben maradt, pedig Pinol államtitkár esetében erre nem kötöttem volna nagyobb összegű fogadást – de azért az eset minimum pikáns. És bőven akad párja, például a tavaly decemberben megkötött mexikói templomrekonstrukciós szerződés vagy a vietnami Can Thoban, a Mekong deltájában már másodszor meg nem épülő ötszáz ágyas onkológiai kórház esete.

Nyugalom, ezeket sem fogják soha kifizetni, ezek a példák csak azt mutatják, milyen is az a megerősödött magyar külpolitika, aminek megnőtt a mozgástere.

Unión belül meg még kevésbé növekedett a befolyásunk, sőt, maga a Figyelő is azt írja:

„2019 minden bizonnyal újabb külpolitikai csatározásokat hoz, az európai parlamenti választást követően pedig hazánknak és szövetségeseinek kiemelt szerepe lesz az átalakuló brüsszeli politikában, amelyhez elengedhetetlen az eddigi külpolitikai irányvonal folytatása.”

Már, ha átalakul a brüsszeli politika.

Mert ha nem alakul át, akkor meg nem kiemelt, hanem statiszta-szerepünk lesz, mint eddig is.

Egy eredményt látok, amivel más magyar külügyminiszter nem dicsekedhet el, lehet, ez tette Péterünket különlegessé: még októberben díszdoktori címet kapott a kazah Kazguu Egyetemen, a címet Talgat Narikbajev, az egyetem rektora adta át neki Asztanában.

Ez lehet a titok nyitja, semmi más.

Még egyetlen másik külügyminiszterünk sem volt kazah díszdoktor.

Ez a külpolitikai mozgásterünknek az a bizonyos növekedése.

Másra ugyanis nem lehet gondolni.

Bréking nyúz, szeptember 29. – Tudósítás a másik valóságból

0

Tovább tart az iszonyatos hiszti a kormánymédiában az Átlátszó leleplező riportja miatt, az Origo most az oknyomozó portál „Sargentinivel lebukott” főszerkesztőjéről ír. A Figyelő már meg is buktatja Angela Merkelt, hiába ő továbbra is az egyik legnépszerűbb német politikus. A Magyar Idők felháborítónak tartja, ha egy szexuális zaklatással gyanúsított amerikai főbírójelölt szexuális zaklatási ügyeivel foglalkoznak. A 888-on pedig egy érdekes elszólást találtunk a magyar focival kapcsolatban.

Origo: Még mindig sok a kérdés a Sargentinivel lebukott Soros-főszerkesztő körül

„Továbbra sincs ép ésszel felfogható magyarázat arra, hogy miért fotózkodott a napokban Brüsszelben Soros György magyarellenes harcának arcával, Judith Sargentinivel Bodoky Tamás, a Soros-pénzből finanszírozott, de magát folyton függetlennek hazudó Átlátszó.hu főszerkesztője. Illetve, dehogy nincs: mindenki kitalálhatja, hogyan jöhetett létre a találkozó a két megbízható Soros-ember között. Bodoky szerint csak véletlenül összefutottak, ő pedig összeborult egy gyors kattintásra “a brüsszeli hősnővel”, a Magyarországot hazugságokkal bombázó Soros-Sargentini jelentés készítőjével. Persze, igen. Látható, hogy Bodokynak olyan gyorsan kellett kitalálnia valamilyen kétségbeesett magyarázatot, hogy azt se vette észre, mennyire kínos lenne, ha igaz, amit ír. (…)

Csakhogy mindaz, amit Bodoky előadott, a romantikus lányregények gyengébb verzióinak egyikét idézi leginkább. Véletlenül összefutnak Soros emberei Brüsszelben, persze.

De még ha így is lenne, nem gondolja az Átlátszó magát függetlennek tartó, de persze cseppet sem független szerkesztője, hogy egy magára valamit is adó újságíró nem dörgölőzik össze politikusokkal? Nem hálálkodik nekik bármiért is? Miért tenne ilyet? Különösen, ha az a politikus éppen egy, a hazáját elítélő jelentést szövegezett meg. (…)

Forrás: Facebook / Bodoky Tamás

Nem véletlen tehát – ahogy korábbi cikkünkben megírtuk -, hogy éppen Soros Átlátszója indított hétfőn teljes pályás támadást, a szocialista rendszer egyik szellemi tartópillérére, az irigységre alapozva, hogy Soros megbízásából támogassák a magatehetetlen állapotban lévő ellenzéki pártokat. Persze, hazugságokkal.

Ehhez minden eszközt megengedettnek tartottak: drónokkal (pilóta nélküli repülőgéppel) hosszú időn keresztül megfigyelték azokat, akiket le akartak járatni; hónapokon át bokrokban bujkálva arra vártak, hogy felvegyék a szabadságukat töltő ellenséges célpontokat.

A kérdés tehát továbbra is az, vajon miről egyeztetett Judith Sargentini és Bodoky Tamás Brüsszelben? Összehangolták-e támadásaikat Magyarország és Orbán Viktor ellen?”

Figyelő: Decemberben vége Merkelnek?

„Úgy tűnik, nem messze már a bukás.

A német közhangulat változását mi sem jelzi jobban, hogy a migránssimogató hatalom egyetlen valódi ellenzéke, az AfD népszerűsége egyre nő, már beérték az SPD-t, 16 százalékos támogatást szereznének egy most vasárnapi választáson.

Mit csinál eközben Angela Merkel?

Előremenekül: erőt próbál mutatni a gyengülő pártján belül, abban a szervezetben, ahol a frakció tagjai már látják, hogy Merkel nélkül könnyebb lenne, mint vele. A hozzá 13 éven át hűséges frakcióvezetőt már le is váltották, amit a német sajtó hatalmas meglepetésként tálalt.

Az egyetlen bibi a sztoriban, hogy nem nagyon látszik, ki lehet Merkel igazi ellenfele a pártján belül, hiszen a kancellársága idején leginkább elnyomta a kezdeményezőkészséget, nem nevelt ki utódot, nem látszik karakteres alternatíva.

Ez nem csoda, hiszen Merkel tudja, Helmut Kohl is ebben hibázott. Ugyanis Angela az ő tanítványa volt, de abban a pillanatban, amikor hátba lehetett szúrni, a kedves, visszahúzódó szerény kis kelet-német hölgy megtette ezt a főnökével.”

Magyar Idők: A baloldal megőrült

„Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának egyik tagja nyugdíjba ment. Ilyenkor az épp regnáló elnök jelöli az új tagot, akit aztán a kongresszusnak kell jóváhagynia. Közben természetesen egy nagyon szigorú szakmai szervezet is megvizsgálja felkészültségét, alkalmasságát. Donald Trumpnak ez már a második lehetősége; a 2016-ban elhunyt Antonin Scalia helyére végül az ő jelöltje, Neil Gorsuch került. Most pedig a visszavonuló Anthony Kennedy helyét Brett Kavanaugh személyével igyekszik minél hamarabb betölteni.

Kavanaugh – csakúgy, mint a legfelsőbb bíróság tagjai általában – nagy tudású, rendkívül felkészült jogász, így szakmai kifogás nemigen merülhet fel ellene; nem is volt. (…)

Bizonyíték természetesen semmi; a gimnáziumi és egyetemi évek állítólagos partijaira, az évkönyvekben szereplő, a diákok által egymásnak írt szövegekből és aláírásokból kikövetkeztetett fantazmagóriákra, különböző betűk állítólagos jelentéseire építik a vádakat. Az egész körülbelül annyira komoly, mint tagnak lenni egy laposföld-hívő szektában vagy hinni a boszniai piramisokban. (…)

Kavanaugh tisztes családi életet él, tizennégy éve házas, két gyereke van. Természetesen ettől még lehet egy titkos személyisége, amelyik éjszakánként matrózszerkóba öltözve, a Kék Osztriga bárban rúdtáncol vagy esetleg a Lolita express rendszeres utasa. De nem tűnik valószínűnek. Az is lehet, hogy húszas éveiben a mostaninál keményebben bulizott, esetleg beszólt egy-két csajnak is.”

888: A magyar klubfutball legfontosabb mérkőzése jön ma

„A Fradi évtizedekig számított ellenzéki csapatnak, míg az Újpest sokáig a belügyé volt. Az elmúlt évtizedekben mindkét klub tábora erősen jobboldalinak számított, ez így van ma is, ám a kocka olyan értelemben már megfordult, hogy az FTC az egyik, ha nem a legkevésbé ellenzékibb csapat, míg az Újpest egyike annak a két klubnak, mely nagyjából piaci alapon működik.”

Bréking nyúz, szeptember 26. – Tudósítás a másik valóságból

0

Komoly érdekeket sérthetett az Átlátszó leleplező riportja Orbán és Mészáros Lőrinc titokzatos luxusútjairól, akkora vehemenciával esett neki az oknyomozó portálnak a kormánypropaganda. Emellett az alternatív valóságban szó van arról is, hogy Orbán színházba ment, Trumpot kiröhögték az ENSZ-közgyűlésen, és még a francia filmek is szóba kerülnek.

Origo: Soros György “oknyomozó” blogja pénzt nem kímélve támadja a magyar kormányt

„Honnan van pénze egy alig látogatott, reklámokat alig megjelentető honlapnak komoly összegeket igénybe vevő drónos akcióra, drága külföldi utakra, csúcskategóriás fényképezőgépekre és a legújabb technikai berendezésekre? Amerikából, egyenes Soros György péntárcájából. Az Átlátszó a milliárdos üzletember tengerentúli utalásaiból politikai küldetést teljesít Magyarországon.

Hétfőn teljes pályás támadást indított a „magyar kormányzat és holdudvarának különböző szereplői ellen” az ellenzéki Átlátszó. A lejárató anyagban a szocialista rendszer egyik szellemi tartópillérére, az irigységre bazíroztak, ilyen módon kívánták megtámogatni a magatehetetlen állapotban lévő ellenzéki pártokat. És persze hazugságokkal. Ehhez minden eszközt megengedettnek tartottak: drónokkal (pilóta nélküli repülőgéppel) hosszú időn keresztül megfigyelték a célszemélyeket, hónapokon keresztül bokrokban bujkálva arra vártak, hogy lencsevégre kapják a szabadságukat töltő ellenséges célpontokat.

A balliberális médiában is szokatlanul agresszív akció felveti a kérdést: léteznek-e még erkölcsi normák a honi ellenzéki újságírásban, vagy bármi megengedhető, hogy politikai céljaikat elérjék?”

Pesti Srácok: Soros „kutasz-droidokkal” fésülteti át az Adriát, hogy meglelje Orbánt és Mészárost

„Soros György fizetési listáján lévő sajtó immár kutasz-droidokat (na jó, drónokat) és susnyásba rejtett lesifotósokat vet be, hogy lencsevégre kapja a repülőről leszálló Orbán Viktort, illetve az Adriai-tengeren hajózó Mészáros Lőrincet. A képek köré aztán színes-szagos mesét habosítanak, amelynek egyetlen eleme tűnik kétséget kizáróan valóságosnak: Orbán Viktor jóban van a barátjával, Mészáros Lőrinccel. Ez az „oknyomozó” munka díjesőt érdemel!

Néhány napja azon morog-szuszog az ellenzéki média, hogyan utazhatott Orbán Viktor egy ismeretlen tulajdonos állítólag 17 milliárd forintot érő „titokzatos” magánrepülőgépén külföldi Videoton-meccsekre a szabadidejében. Ráadásul a magyar miniszterelnök, aki – micsoda újdonság és szenzáció! – szereti a focit, a Mol-Vidi tulajdonosa, Garancsi István nagyvállalkozó vendégeként repült egy-egy külföldi meccsre (például Bulgáriába a Ludogorec elleni találkozóra). (…)

A Soros-blog valamilyen furcsa okból annyira jólértesült, hogy sikerült ott lenniük a Ferihegyi repülőtéren, amikor az Orbán Viktort szállító, Bulgáriából hazatérő kisgép leszállt. Fotósuk a susnyás rejtekéből, egy csúcsszuper fényképezővel megörökítette, amint a miniszterelnök – kezében egy „Ludogorec-logós ajándéktáskával” – elhagyja a repülőt. (…)

A nagy tényfeltáró műből végső soron kiderült, hogy a magángép miniszterelnök általi igénybe vétele a magyar adófizetőknek egy vasába sem került, ám mégis ildomos fölháborodni, hiszen Garancsi István kap állami megbízásokat. Vagyis tombol a korrupció – szűrte le a következtetést az ellenzéki sajtóhadsereg. Ha közpénzből utazik Orbán Viktor, az a baj; ha nem közpénzből utazik az a baj. Gyanítom, ha saját költségén repült volna Bulgáriába, akkor meg előszedik a „szőlőbányák” igen fárasztó históriáját. (…)

Az Átlátszó leleplezéséből természetesen nem maradhatott ki az állandó eposzi kellék: egy kis mészároslőrincezés sem. Hiszen az is micsoda újdonság, milyen egetverő leleplezés 2018 őszén, nyolc évnyi szakadatlan lőrincezés után, hogy Mészáros Lőrincnek sok pénze van, és olykor az Adriai-tengeren is szokott hajókázni! A Soros-blog idén nyáron egy vagy több drón, továbbá egy magánnyomozó hadsereg segédletével „követte” (ők maguk használják ezt a kifejezést!) ennek a két gépnek (a miniszterelnököt néha szállító magánrepülőnek és a Mészáros Lőrincet néha szállító hajónak) az útját szerte Európában, és ez alapján csodálatosan izgalmas felfedezést tettek! A hajózási és repülési nyilvántartások adatait összevetve megállapították, hogy a magánrepülő többször ment Budapestről éppen oda, ahol a luxusjacht is tartózkodott éppen akkor.

Egek ura ne hagyj el! A repülőgép és a hajó találkozott! Ez akár azt is jelenthetné, hogy Orbán Viktor találkozhatott a barátjával, Mészáros Lőrinccel!”

Ripost: Hogy ke­rült a mi­nisz­ter­el­nök a szol­noki szín­ház szín­pa­dára?

„Sokan hinni sem akar­ták azt a teg­nap esti in­for­má­ciót, hogy Orbán Vik­tor csak úgy, mond­hatni spon­tán módon az ut­cá­ról vá­rat­la­nul be­sé­tált a szol­noki Szig­li­geti Szín­házba, hogy egy jót be­szél­ges­sen régi is­me­rő­sé­vel Ba­lázs Pé­ter­rel a te­át­rum igaz­ga­tó­já­val. (…)

Nehéz visszaadni mennyire meglepődtek a főpróbára váró színészek, akik csak énrám vártak. Néztek nagy szemekkel, de aztán kitört az ováció. és persze fényképezkedhetett mindenki, aki csak akart.

Végül egy legalább háromnegyed órás beszélgetés lett a dologból, ámbár egy idő után már nagyon mutogatta az óráját a miniszterelnök úr titkára. Volt ott szó mindenről, színházról, művészetről, a felújításról és persze politikáról is… Aztán menni kellett tovább…

Ennyi nem több, ne kevesebb. Egy biztos, hogy ez a gesztus, ez a nem hivatalos, spontán látogatás többet ért nekünk minden ceremóniánál…”

Figyelő: Kiröhögték Trumpot az ENSZ közgyűlésén, sírás lesz a vége

„Az amerikai elnök a tőle megszokott magabiztos formáját hozta, mikor felszólalt az ENSZ közgyűlése előtt, erre kiröhögték. Immáron sokadszorra. Vannak, akik semmiből se tanulnak… (…)

Na jó, valljuk be, Trumptól nem idegen fogalom a nagyképűség, és csakugyan gyakori elfoglaltságai közé tartozik a nyilvánosság előtti hangos öntömjénezés. A közgyűlés előtt elmondott szavait mondhatnánk túlzónak, nehéz ugyanis összemérni az Egyesült Államok történetének összes elnöki teljesítményét Trumpéval. Az előző két elnököt viszont sokak szerint tényleg már most lepipálta. (…)

Szép nagy kacajokat láthattunk a CNN-en a kampány alatt, miközben minden okos véleményvezér elmondta a képernyőn, hogy Trumpnak semmi esélye, meg különben is, a republikánusok jelöltje egy bohóc. Aztán jött a csúfos leégés, mosolyok arcra fagyása, liberális könnyek és csalódott clintonisták görcsös rángatózása, üvöltözése.

Erre újabb balfék-jelöltek röhögik ki a „bohócot”. Ezek melyik meccset nézték?”

Az Origo főszerkesztője a 888-on: Macron kultuszminisztere érti az idők szavát: túl sok a férfi a filmekben

„A genderterror most a francia filmeket támadja. Addig sem kell a migrációval, a terrorizmussal és a munkanélküliséggel foglalkozniuk.

Mókás ötletet – mit ötletet, határozatot, döntést – jelentett be a francia kultuszminiszter asszony. Ezentúl a francia állam 15 százalékkal több pénzzel támogatja majd azokat a filmeket, amelyek stábjában példamutatóan figyelembe veszik a női-férfi egyenjogúságot. Példamutatóan. Ezt nem én írom, ezt Francoise Nyssen mondta. Példamutatóan. Hogyan? Kinek és miért is kellene példát mutatni? (…)

Hogy sok vagy kevés nő dolgozik a francia filmekben, ez teljesen értelmetlen kérdés. A filmgyártásban bizonyos szakmákban főleg nők dolgoznak (a sminkesek, fodrászok, öltöztetők többsége nő), az olykor 40 kilós kamerakocsit tologató munkások például férfiak, és nagyon sok az olyan háttérszakma, ahol meg nő is van meg férfi is. (…)

És ha francia film, akkor persze ott van a politikai iránymutatás. És a félelem. Igen, félelem. Amikor Magyarországon járt egy ügyes francia vígjátékrendező, Philippe de Chauveron és az Origo újságírója egy egyébként kitűnő L’Express-tanulmány alapján filmjei jobboldali attitűdjéről kérdezgette, villámgyorsan arról kezdett beszélni, hogy ő apolitikus, ő az emberi butaságot gúnyolja ki maximum, de nem politizál, s a többi. Filmjei sem. Hát persze. (…)

Ez Macron Franciaországa. Van egy elnök, aki – én unom leírni már sokadszorra – népszerűtlenebb elnök, mint bármely más elődje volt. 60 éve mérik, 60 éve nem utáltak ennyire francia elnököt. Macront persze ez nem érdekli. Négy éve még biztosan van, megbuktatni nem lehet, 2022-ig marad. Lehet, hogy kormánya megbukik, akkor majd feláldozza csatlósait, lesz akkor majd új miniszterelnöke, de mellette egy miniszterelnök amúgy is tulajdonképpen csak egy kormányszóvivő. Mindenről ő dönt. Ahogy nyilvánvalóan Macron erről is tudott. És egy ilyen ötlet nem végződhet rosszul. Ha cirkusz van belőle? Addig legalább nem a migrációról, nem a terrorizmusról, nem a munkanélküliségről, nem a szadista testőrparancsnokról (aki, mint magától az elnöktől tudjuk, nem Macron szeretője, sőt, még a nukleáris fegyverek indítókulcsa sincs nála), nem a kormányválságról, nem a gazdasági gondokról beszélnek. (…)

Macron, a kudarcelnök, aki a „minden” elnöke akart lenni (baloldali is, jobboldali is), a valóságban a „semmi” elnöke lett.

Pontosabban azért valaminek csak az elnöke lett. A bevándorlásé.”

Bréking nyúz, szeptember 18. – Tudósítás a másik valóságból

0

Folytatja Vitray Tamás „leleplezését” a Pesti Srácok, a szokott gyűlölködő stílusban számol be az Index körüli tulajdonosváltásról az Origo, de azért a kormánypropaganda egyik fő témája Gyurcsány Ferenc tegnapi parlamenti beszéde. Lapszemlénk az alternatív valóságból.

Folytatódik a Vitray Tamásról szóló sorozat a Pesti Srácokon

„Vitray Tamás ötvenhatban politikai tiszti egyenruhájában mászkált, amikor két vasutas belekötött. Ezután elrejtette az uniformist, és csak novemberben látogatott el a HM-be, ahol az agitpropos hadnagynak állítólag megengedték, hogy ne vegyen részt a megtorlásban. Szintén hadnagy volt iskolatársa nem volt ilyen szerencsés: őt „meggyilkolták” a forradalmárok. Bár Vitray ezután disszidálni próbált, és elkapták, memoárja szerint simán elengedték. A Magyar Rádióhoz a hírszerző-főiskola egykori párttitkára vitte be, ott propaganda-anyagokat készített, másodállásban a rendőrklub (!) tagságát tanította angolra. Rövid ideig a tibeti vérengzést kínai szempontból megmagyarázó szövegeket fordított a Kínai Nagykövetségen, majd a hírszerzés fedőszervének, a Chemolimpexnek az angol levelezője volt. Ezután került a tévéhez, ahol rögtön ő készíthetett interjút az ENSZ-ben a magyar ügyet elgáncsoló Péter Jánossal. Már 1960-ban kimehetett az olimpiára, majd a BBC-hez küldték, hogy tanulmányozza a brit közszolgálati adót.”

Fotó: Wikipedia Commons

A Figyelő „a szemkilövető hazugságaival” foglalkozik

„Az, hogy a magyar Parlamentben olyan emberek ülnek, akik a magyar emberek ellen dolgoznak, sajnálatos, ám megszokott dolog. Rákosi és Kádár is ott pöffeszkedett a gyönyörű épületben, ám az újabb generációs nemzetrontók is a padsorokba ülve veszik fel a magyar emberek adóforintjaiból összejött apanázsukat.

A legbicskanyitogatóbb közölük viszont Gyurcsány Ferenc. A bukott miniszterelnök, aki egyben matematikus is – elég a huszonhárommillió románra vagy a legkisebb prímszámra gondolni –, ismét nagyot ment. LáriFeri ugyanis diktátornak Orbán Viktort az Országgyűlés őszi ülésszakának első napján. (…)

De hogy pont Gyurcsány mondja ezt? Az az ember, akinek miniszterelnöksége alatt embereket nyomorítottak meg jelzésnélküli rendőrök, akinek regnálása alatt tüntetők szemeit lőtték ki, a csípős könnygáz illata és vízágyú robaja verte fel a főváros utcáit? Ez az ember diktátorozik?”

Gyurcsányt szidja a Magyar Idők is

„Vérszagra gyűl(t) az éji vad a Parlamentben. Előbújtak azok, akik a hazájukat mindig örömmel, készségesen és kéjjel árulták el. Sziszegve, fröcsögve kezdték gyalázni a magyar kormányt és a miniszterelnököt. Gyávák. Olyan bukott politikusok, akikről a nép április 8-án harmadszorra is elmondta, mit gondol róluk. És nem. Nem azt mondták, Feri. (…)

A hibbant Néró, a ripacs, a saját népére támadó paprikajancsi tegnap mégis vad rikácsolásba kezdett. Az egykor a saját felgyújtott városának lángjaiban gyönyörködő bukott miniszterelnök tegnap újra előbújt, és rekedtes hangján, ordítozva kezdett vagdalkozni.

Az a Gyurcsány kezdett a parlamentben gesztikulálva nagy hangon diktatúrázni, aki lovasrohamot vezényelt a népe ellen. Aki elnézte, sőt megjutalmazta azokat az azonosító szám nélküli, símaszk mögé bújt, viperával verekedő állatoknak a főnökeit, akik kiadták a parancsot szemmagasságban leadott lövésekre, és akik a magyarokra uszították a magyar rendőröket. Akik magyarokat uszítottak magyarokra.

A harmadszorra is elkergetett politikusok ma idegen országok segítségével akarják a hatalmat magukhoz ragadni. Nem most látunk ilyet először. Meg se lepődünk rajtuk.”

Sőt, még a 888-on is előkerül, Ujhelyi Istvánnal együtt

„A “ki a nagyobb hazaáruló” címért folyik a verseny a baloldalon.

Gyurcsány Ferenc Rónai Egonnál kifejtette, hogy Ujhelyi Pista egy évvel ezelőtt még azt sem szavazta meg, hogy legyen Soros-Sargentini-jelentés.

A kígyómester egy zavaros logika alapján arra céloz, hogy Ujhelyi szinte nem lett hazaáruló, ami a baloldali szavazók és az ideológiai elvárás számára óriási csalódást okozott.

De Ujhelyi a Facebook-oldalán rögtön leszögezte, hogy ő bizony már egy évvel ezelőtt is vígan árulta el és szúrta hátba hazáját.”

Az Origo sajátos módon számol be az Index körüli tulajdonosváltásról

„Spéder Zoltán eladta a cemp-x online Zrt.-ben lévő közvetett tulajdonát. A lényegét tekintve Simicska Lajoshoz tartozó, a kampányban a Jobbiknak hízelgő Index igazgatótanácsából egyből kitették Simicska rokonát, Nagy-Ajtony Csabát, és Kereszty Gábort is, Sváby András egykori társát, a balliberális tévést. Bodolai László maradt, Kereszty helyett pedig egy másik baloldali egykori tévést vettek be a háromtagú igazgatóságba, Szombathy Pált, Horn Gyula felfedezettjét. Információink szerint a bizonytalanság tovább nőtt az Index szerkesztőségben, sok dolgozó a fizetéséért aggódik, nem túlzás pánikról beszélni.”

Bréking nyúz, szeptember 13. – Tudósítás a másik valóságból

0

Természetesen továbbra is a Sargentini-jelentés miatti frusztrált düh jellemző a kormánypropaganda termékeire. Az alternatív valóságban Európa valójában Orbánt élteti, és a jelentést csak „frusztrált, zavaros identitású” képviselők, na meg persze a hazaárulók szavazták meg.

A Tények internetes kommentekre épülő anyagát az észak-koreai tévé is megirigyelhetné

„Európa-szerte Orbán Viktort éltetik a közösségi oldalakon. Bár az Európai Parlament szerdán megszavazta a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentést, a sikert mégis a magyar miniszterelnök érte el. Külföldi és magyar hozzászólók éltették Orbán Viktort és köszönték meg, hogy töretlenül kiáll az európai emberekért.”

Az Echo TV munkatársa rövid kérdést tett fel Szanyi Tibornak

„Nem érzi magát legalább egy kicsit hazaárulónak?”

A Magyar Idők a „csaláson” lovagol és kommunistázik egyet

„Két világban élünk.

Az egyik világ a jólétben elhülyült, a demokráciából szánalmas bohózatot csináló, unalmában egyre idiótább problémákat gyártó, majd azokat „megoldó” modernek világa. (Ezek nevezik magukat büszkén XXI. századiaknak. És tényleg azok.) Ez a gender, a három férfi meg egy kutya is család, a vallási identitás és a nemzeti identitás elvétele után a nemi identitás elvételén fáradozó „haladók”, „progresszívek” világa. (…)

A joguralomból Nyugaton a joggal való visszaélés lett. Igen, Kohlhaas Mihályból Sargentini lett, a demokráciából pedig az EU parlamentje, ahol Sargentinik ítélkeznek, hogy igazolva lássák önmaguk beteg és torz világát, igazolva lássák önmaguk égbekiáltó becstelenségét és a valósággal immár köszönő viszonyban sem lévő hamis tudatukat. És még ezt is csalással verik keresztül, hogy biztosan meglegyen a kétharmad. (…)

Igen, Sargentini „jelentése” pontosan olyan, mint a kommunisták „fehér könyve” volt, amelyben összefoglalták az „1956-os ellenforradalom bűneit”. És nincs is semmi különbség ezek és az akkori gazemberek között. És igen, azok is meg ezek is meg vannak róla győződve, hogy az ő feladatuk megalkotni a helyes és megfelelő társadalmat, az új embertípust, aki majd megteremti a szép új világot.”

A 888 a jelentés mellett szavazókra köpköd

„Csomó frusztrált, zavaros identitású EP-képviselő szavazta meg Sargentini irományát

Brüsszelben és Strasbourgban székelő bürokraták az 1000 éves múltra visszatekintő Magyarországot akarják kioktatni, demokráciából, jogállamból és hazaszeretetből.

Mielőtt még hanyatt vágnánk magukat ezektől a képviselőktől, előbb nézzük meg őket. A szinte csak nőkből (ajjaj, de még milyenből!) álló rögtönítélő bizottság egyes tagjai hiányolták a migránssimogatást és a melegfelvonulást is.

Ha a szem, az arc a lélek tükre, akkor inkább ne nézzünk bele ezeknek a lelkébe.”

A Figyelő a Néppártra dühös

„A földbe kell döngölni őket a választáson, hogy megmutassuk nekik: a nép szava Isten szava. Ennyi.

De itt van a bökkenő. Mert kik győzzék le őket? Azok a néppártiak, akiknél elvtelenebb gazemberek nincsenek ezen a golyóbison? Mondjuk ki: egész egyszerűen tele van ez a pártcsalád olyan politikusokkal, akik semmiben nem hisznek. Számukra a konzervativizmus a nihilt jelenti, hogy arra hajlik el a gyenge gerincük, amerre a szél fúj. A ballibeknek legalább vannak saját szavaik, amivel dobálóznak: homófóbia, rasszizmus, liberális demokrácia, kirekesztő, gyűlöletkeltő, toleráns, idegengyűlölő, multikulturalizmus stb. Ők elvégzik a házi feladatukat, még ha ez az aljas hazugságok terjesztését és a velük nem egyetértők megbélyegzését is jelenti.

És a néppárti elfekvőben láblógató politikusok mit csinálnak? Lesik, hogy mit mondanak a ballibek és próbálják őket nem felbosszantani. Nagy részük meg is szavazta ezt a papírra hányt sok blődséget, ami minden értelmes ember számára komolyan vehetetlen. Nehogymár rájuk is azt mondja a komcsi/zöld/liberális pribék kórus, hogy szélsőséges populisták! Csak az kéne még!”

Az Origo Macron-Sargentini tengelyt vizionál

„Miután a bukott szocialista miniszterből lett bevándorláspárti francia elnök cukormázasan megdicsérte a holland jelentéstevőt, Sargentini válaszolt: szeretné, ha Macron elintézné, hogy az Európai Tanács minél előbb tárgyalja a jelentését. A brüsszeli elit a virtuális térben folytatja egymás nyilvános körbepuszilását Magyarország megbüntetésének apropóján.

Tegnap fellélegzett, majd hatalmasat bulizott a brüsszeli politikai elit, hiszen egy másfél éves eljárás végén sikerült elfogadtatniuk a Magyarországot rágalmazó Sargentini-jelentést. A dokumentum elkészítésével megbízott holland politikus, miután megtudta, hogy sikerre vitte a projektjét,

  • örömében először kimeresztette a szemét,
  • majd kimeresztett szemekkel, felállva ünnepeltette magát,
  • majd kimeresztett szemekkel, felállva ünnepeltetve majdnem sírva fakadt;
  • hogy aztán az egyik igazán kedves hölgy képviselőtársától puszit kapjon a homlokára,
  • közben egy másik képviselőtársa tablettel videózta a jelenetet,
  • már csak egy szelfi hiányzott, akartuk írni, amikor észrevettük: szelfiző képviselő is volt!

Ebből azért le lehetett szűrni, hogy nem mindennapi volt a boldogság. Kicsit olyan érzése volt az embernek, mintha egy általános iskolás bulit nézne.”

Sajátos lapszemle a Pesti Srácokban

„A The Guardian az elsők között ragadta meg az alkalmat, hogy megénekelje hazánk elmarasztalását, amit a lap hatalmas, az elnyomó illiberalizmus felett aratott győzelemként értékel. (…)

Az objektív újságírás egyik megfeneklett zászlóshajója a Bloomberg is pezsgőt bontott a Sargentini-jelentés megszavazása után. A lap címlapján cikkezett a történelmi eseményről, melynek címében “soha nem látott bukást” emleget, a cikk szövegében pedig költői túlzásokkal tarkítva emlegeti a “virágzó nacionalizmust”, és azonnal a magyar tőzsde gyengüléséről, lehetséges szankciókról számol be. (…)

A Reuters szintén nem köntörfalazott, amikor a saját általa képzeld igazságot kellett megírni a Sargentini-jelentés kapcsán. A lap kifejtette, mivel az igenek nyertek a szavazáson ezért Orbán Viktor nem mást tett, mint elszigetelődött az erős szövetségeseitől.”

(Az elütések, helyesírási hibák is az eredeti szövegekből valók.)

Bréking nyúz, szeptember 8. – Tudósítás a másik valóságból

0

KIhúzta a gyufát Orbán Viktorhoz intézett nyílt levelével Vekerdy Tamás, akit keresetlen szavakkal illet a Figyelő publicistája. Nem véletlen időzítésként az Orbán számára sorsdöntő európai parlamenti szavazás előtt nekimegy a kormánypárti média Sargentininek éppen úgy, mint Merkelnek. 

Figyelő – Vekerdy Tamás előkerül, avagy „hozzátok a bénát!”

Vekerdy Tamás, aki az átlag napjain a vulgárpszichológia pétergábora, most a hosszú böjt elteltével kilépett a koplalókamrájaból, és a bűntudat, a kárhoztatás felkent antiapostolaként, a nagy mágusok utolsó erejével még egyszer, de nem utoljára szamizdat-evangéliumot imádkozik bele a sötét és végtelen ugarpusztákba.

Vekerdy Tamás nem kevesebbet állít, mint azt az Iványi Gábor nyomorevangélista kijelentései óta közismert spirituális tényt: Orbán Viktor, s vele együtt a magyar nép, mint a sátán szolgája, menthetetlenül a pokolra jut.

Vekerdy sérelmezi a keresztény Magyarország terminust. Mondván, ez túl vagonszagú. Mert a keresztény azt jelenti: nem zsidó. Nem kell ennyire rettegni Tamás bá. Ami keresztény, az bizony zsidó is.

Ha már kereszténység és Jézus, kárhozat és gonoszság, akkor talán érdemes lenne sürgősen ördögűzést tartani Tamás bátyánál. Ide illik az ördöngös gadarénus története. Ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy Vekerdy a felszabadított gadarénus, vagy a kétezer vízbefulladt disznó szerepével analóg inkább. Súlyos dilemma.

De annyit segítenék a Vekerdyhez kiérkező exorcistának, hogy ha a rituáléra sor kerül, a ördögök légiójának urát a nevén kell megnevezni, hogy parancsolni tudjanak neki, de most mondom, ne szarozzanak, nevezzék ezt a mesterdémont bátran Kun Bélának.

Origo – Sargentini újabb megdöbbentő akciója Magyarország ellen

A magyar- és Orbán-fóbiás politikus ismét megmutatta, hogy ha meg kell villantania magyarellenességét, akkor eszköztára kiapadhatatlan, fantáziája határtalan. Itt az újabb, minden eddiginél súlyosabb támadás Magyarország ellen.

A holland politikus hisztérikus kampányba kezdett, és Twitterén totális támadást intézett Orbán Viktor és polgári kormánya ellen. Oldalai az elmúlt napokban egy underground Soros-szervezet lakossági fórumára hajazó felületté változtak, annyiban nem meglepő, hogy a holland politikus az amerikai milliárdos politikai és feltehetően gazdasági befolyása alatt áll.

Most pedig minden határt túllépve közösségi oldalain petíciót indított Magyarország és a magyar kormány ellen.

A politikus Twitter- és Facebook-oldalán is megtalálható az üzenet, amely a következőképpen hangzik: „A következő héten az Európai Unió hitelességéről szavaznak az Európai Parlamentben. Itt az ideje, hogy kiálljunk közös értékeinkért, még Magyarországon is. Támogassa Judith-ot, írja alá a petíciót.” Majd a megadott linkre kattintva a petíció szövegét olvashatják el az érdeklődők.

A látványos politikai szerepvállalás azért tűnhet egy kicsit furcsának, mert amikor tavaly májusban Sargentinit felkérték, hogy készítsen különjelentést Magyarországról, az lett volna a dolga, hogy az általa elkészített dokumentum jogi szempontból is megállja a helyét, mindenféle politikai motivációtól mentes legyen, független, mindenre kiterjedő vizsgálat előzze meg.

888.hu – Saját kémfőnöke erősítette meg, hogy Merkel orbitálisat hazudott

A múlt héten Angela Merkel kancellár is reagált arra a videóra, amely az interneten terjedt és amelyen az látható, hogy szélsőségesek Chemnitz belvárosában külföldiekre vadásznak. A kancellár szerint progromok és lázadás zajlik éppen Chemnitzben. Michael Kretschmer, Szászország tartományi miniszterelnöke hamar visszautasította a kijelentést, pénteken pedig Hans-Georg Massen, a belföldi titkosszolgálatok irányítója mondta, hogy szerinte hamis a videó.

A dolgok normális, természetes rendje az lenne, hogy a tudatosan hazugságot terjesztő kancellárt azonnal be kellene támadnia az ellenzéknek.

Ám Merkel ellenzéke még jobban migránspárti, mint ő maga, ennek megfelelően az ellenzéki pártok még a kémfőnököt ítélték el nyilatkozatáért.

Érdemes tudni, hogy Merkelnek korlátlan hozzáférése van azokhoz az adatokhoz, amelyek beérkeznek Maassen hivatalába, tehát a kancellárnak pontosan tudnia kellett, hogy a videó hitelessége megkérdőjelezhető.

A Spiegel a napokban azzal vádolta a jobboldali magyar médiát, hogy “fake news”-t terjeszt Chemnitz-cel kapcsolatban, azonban úgy tűnik, hogy

épp Merkel próbálja megbélyegezni azokat a németeket, akiknek nem tetszik a tömeges migráció és ennek érdekében akár a hazugságok terjesztésétől sem riad vissza.

Bréking nyúz, szeptember 7. – Tudósítás a másik valóságból

0

Náci karlendítéssel tüntetett a szélsőjobb Chemnitzben, az Origo most úgy érezte, meg kell őket védeni. A Figyelő és a Magyar Idők a Sargentini-jelentéssel foglalkozik, a Pesti Srácok nekiesett Iványi Gábornak, a 888 pedig fake news-gyárról ír (és ez nem irónia). Lapszemlénk az alternatív valóságból.

Az Origo neonáci tüntetőket véd

„A német és a nemzetközi, köztük természetesen a magyarországi baloldali és liberális álhírgyárak hazugságokat terjesztenek annak érdekében, hogy elvonják az emberek figyelmét a legfontosabb európai problémáról, az illegális migrációról és annak a negatív hatásairól, így például a bűncselekmények számának a nagyarányú növekedéséről.

Mindez természetesen részét képezi az európai parlamenti választási kampánynak, amely voksoláson – a felmérések alapján – bukni fognak a migránspárti balliberális erők. (…)

Szélsőjobboldali tüntetők Chemnitzben.
Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek

Tehát a baloldali és liberális sajtóorgánumok szándékosan hazudhattak annak érdekében, hogy a migránsbűnözők ellen tiltakozókkal szemben felhergeljék a német közvéleményt.”

A Figyelő nagyon szurkol Orbánnak

„A sorosista Sargentini nyíltan a demokratikusan megválasztott magyar kormánnyal szemben fogalmazta meg magát, nem titkolt célja, hogy megbuktassa az Orbán-kormányt. De ahogy 2013-ban, úgy ma is joggal bízhatunk benne, hogy Orbán Viktor a Tavares-jelentés vitájához hasonlóan a Sargentini-jelentés megállapításait is tételesen meg fogja cáfolni, hatékonyan tudja képviselni a magyar érdekeket és megjeleníteni a magyar emberek véleményét.”

A Magyar Idők is a jelentéssel foglalkozik

„Ki ne emlékezne a tanulságos fabulára, amelyben a pataknál a feljebb álló farkas azzal köt bele a lejjebb iszogató bárányba, hogy az felkavarta a vizet?

Akkor jutott ez eszembe, amikor Sargentini asszony büszkén jelentette ki, hogy a magyar kormány érvelése – amellyel lerántotta a leplet a nyilvánvaló hazugságoktól, csúsztatásoktól és tévedésektől hemzsegő, hazánkat támadó politikai pamfletjéről – még inkább megerősíti vélt igazában.

Vagyis abban, hogy Magyarországon súlyosan sérül a jogállamiság, annyira, hogy el kell kezdeni ellenünk a 7-es cikkely szerinti eljárást.

Magyarul el kell venni a szavazati jogunkat az unióban, és el kell vonni egy rakás pénzt abból, ami egyébként nem a Sargentini-félék adománya, hanem jár az itt élő embereknek. (…)

Balliberális hazaárulók diktálta hamis vádak, Soros-féle álcivil szervezetek hazugságai egy valóságtól elrugaszkodott politikai vádiratban, amelyet csalással akarnak az Európai Tanács napirendjére tűzni. Ez a Sargentini-jelentés. És még nekik áll feljebb! (…)

Ez a jogi köntösbe bújtatott politikai támadássorozat jól érzékelteti, mire számíthatunk abban a kilenc hónapban, ami még hátravan az új összetételű Európai Parlament megválasztá­sáig. A Soros kottájából játszó globalista migránspártiak végső harcukat vívják a nemzeti önállóságukat védő országok ellen. (…)

A tét, hogy egy gyökértelen, hazátlan embertömegek által lakott Euró­pai Egyesült Államok vagy az erős nemzetállamok szövetségén alapuló unió lesz a kontinens jövője.”

A Pesti Srácok most Iványi Gábort találta meg

„Iványi Gábor, a történelem szemétdombjára került SZDSZ egykori parlamenti képviselője találkozni akar az új amerikai nagykövettel, hogy neki is előadhassa közepesen ismert rágalmait Orbán Viktorról, az itteni zord viszonyokról és az általa vezetett szekta hányattatásairól. Bár az SZDSZ – félmilliárdos adósságot a magyarok nyakába akasztva – szerencsére kimúlt, itt felejtett politikusai révén az SZDSZ-es tempó, a Magyarországot külföldieknek följelentő-rágalmazó sunyiság, a hazaárulás köztünk él. (…)

Bizonyos, hogy a szuperhatalom képviselője másra sem vágyik, mint hogy végre fogadhassa ennek a komoly (pár száz fős) szakadár szektának a vezetőjét, és órákon keresztül hallgathassa el-elcsukló hangú nyünnyögését… (…)

Iványi és csapata egy egyházi köntösbe bújtatott SZDSZ-es fedőszervezet, amely a valódi keresztény-keresztyén egyházakkal ellentétben nem szeretetet, békét, megbocsátást hirdet, hanem gyűlölködik (Orbán „el fog kárhozni”), hazudozik és az SZDSZ-es hagyományokat követve (lásd: a nagykövetnek szeretné bemószerolni Magyarországot) hazát árul. Iványi fizimiskája miatt lehetne akár a Télapó is, de sajnos csak egy rosszindulatú, gyűlölettől görcsbe rándult ember, akinek – Maguával szólva – „mérget köp villás nyelve”.”

„Libsi fake news-gyárról” és kettős mércéről ír a 888

„Ha megjelenik néhány propagandista náluk, arra meg rámondják, hogy „csak egy MTA-tudós” vagy „csak egy életmódmagazin saját élményű újságírója”. Listáznak, ferdítenek, hazudnak és védik egymást. Támadni viszont azonnal szoktak, imádnak élni a „leleplezés” eszközeivel: egyszer mondjon el egy jobboldali történész valamit Trianonról, már ráfogják, hogy III/III-as, na meg persze nácik vagyunk mind.

Mindeközben az aljas módon magukat életmódmagazinnak álcázó, amúgy folyamatosan politikát csöpögtető oldalak, mint a WMN vagy a Forbes simán buzdítanak a kivándorlásra. Az egyik saját élményű (tehát hiteles, na persze!) élménybeszámolót irat a külföldön élő, évente hazalátogató szerzőivel, a másik pedig listázza az országokat, ahol a legjobb külföldiként élni.

Sivalkodnak a kivándorlás mértékéről, ami itthon alig létezik, miközben ők propagálják azt mindenkinek a fentiekhez hasonló cikkeikkel.

Aki járt már külföldön, akár csak a környező országokban, tehát van egy kis összehasonlítási alapja, az biztos egyetért: Budapest az egyik legolcsóbb, legtisztább város, ahol egy utcára jut vagy nyolc étterem, kávézó, ahol mindegy milyen nap van, reggeltől estig van program és még a tömegközlekedés is az egyik legszervezettebb. Nincs kilométeres kordon egyik tér körül sem, mint Párizsban, nincs akkora mocsok sem, nem kell kerülgetni a muszlimokat, mint Londonban vagy Berlinben. Biztonság, tisztaság, fejlődés – a félelemmel, a mocsokkal és a pusztulással szemben.”

Bréking nyúz, augusztus 30. – Tudósítás a másik valóságból

0

Ellenzék = káosz, ez ma a kormánypropaganda fő üzenete. Emellett viszont a nyílt irredentizmus megjelenik a 888-on, a második bécsi döntést dicsőítve. Lapszemle az alternatív valóságból.

A 888-on már nyíltan megjelenik az irredentizmus

„78 éve történelmi igazságtételt kapott Magyarország

Ami sajnos nem bizonyult tartósnak, így máig milliónyi magyar él román elnyomás alatt.

78 évvel ezelőtt ezen a napon, azaz 1940. augusztus 30-án írták alá a II. bécsi döntést. Ennek értelmében Magyarország visszakapta Székelyföldet és a magyar többségű Észak-Erdélyt. Újra magyar zászló lobogott a nagyváradi, kolozsvári és szatmárnémeti városházán is. (…)

A magyar csapatok szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokbavételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást, ám a legtöbb helyen a lakosság kitörő örömmel fogadta a bevonuló magyar katonákat. Ennek a térségnek ez volt az igazi felszabadulás.”

A Figyelő szerint „önmagát számolja fel az ellenzék”

„A legnagyobb bajban jelenleg a Jobbik és az LMP van, mely pártokokat az elmúlt időszakban sorra hagyták el maghatározó politikusok, aminek hatására mindkét magát XXI. századinak nevező formáció vezetési válságba sodródott. (…)

Sneider Tamás egyáltalán nem médiaképes, pártelnökként szinte teljesen kerüli a nyilvánosságot. A párt szóvivője és megszólalói hozzák a kötelezőt, de mintha rajtuk is látszódna – sőt némelyikük még el is mondja a nyilvánosság előtt –, hogy kilátástalannak tartják a Jobbik helyzetét. (…)

Karácsony Gergely, Szél Bernadett és Vona Gábor a választások előtt, egy vitán.
MTI Fotó: Kovács Tamás

Nem véletlen, hogy éppen az LMP és a Jobbik kezdett el hangosan beszélni az összefogás szükségességéről, hiszen ezzel próbálják meg palástolni saját gyengeségüket. Vona Gábor politikai közéletbe való visszatérése sem a véletlen műve, a Facebook videóival egyértelműen az LMP és a Mometum szavazótáborában kívánja magát megszerettetni. (…)

Nem gondoltuk volna pár hónapja, de a DK mellett jelenleg a legjobb állapotban az MSZP van. A párt az április 8-i fiaskót követően viszonylag hamar rendezte sorait, az új vezetés óta a belső konfliktusok nem jelennek meg a nyilvánosság előtt. Nem tudni, hogy mindez vihar előtt csend-e, az azonban biztos, hogy a mostani helyzetnek köszönhetően az MSZP támogatottsága a többi ellenzéki párttal szemben stagnál. (…)

A Jobbik és az LMP gyakorlatilag összeomlott, az MSZP Tóth Bertalan irányításával színtelen-szagtalan párttá vált, miközben újabbnál újabb balliberális formációk tűnnek fel, többek között Márki-Zay Péter vezetésével. Gyurcsány Ferenc mindeközben a háttérben tudja alakítani pártja belső ügyeit.”

Az Origo csak a Jobbikkal foglalkozik

„A vesztes választás után Simicska felfüggesztett mindennemű támogatást, így a párt mesterségesen és kívülről felépített gazdasági hátországa kártyavárként dőlt össze.

Mivel innentől kezdve nem volt védhető, vagy legalábbis nehezen volt képviselhető Vona Gábor és körének az az álláspontja, hogy szükséges volt egy dúsgazdag vállalkozó adta lehetőségekkel élni, valamint ezt megelőzően becsúszott egy választási kudarc is, felerősödtek a politikai ellentétek a párton belül. (…)

A párt szellemi értelemben vett térvesztésére pedig Vona Gábor pályamódosítása a legjobb példa a jobbikos vezetőváltást követően. A balliberális elithez való kétségbeesett alkalmazkodási vágyát mutató egykori pártvezető tinilányokat megszégyenítve influencernek állt. A magát folyamatosan Magyarország miniszterelnöki székében elképzelő politikus egy videóblogot indított, amelyben elmondása szerint közéleti témákat kíván feldolgozni.

Sajtóértesülések szerint ez ideiglenes felállás, hiszen Vona Gábor valójában Brüsszelbe menekülne, mint a Jobbik EP-listájának vezetője.”

A Magyar Időknél a Momentum a célpont

„Befejezvén a nyaralást, újra a hírekben kíván szerepelni a Momentum gyülekezet. Erre utal, hogy Fekete-Győr András elnök már nyilvánossá is tette a pártocska legfrissebb ultimátumát.

A fogalmazvány nem hagy kétséget afelől, hogy a tavaszi választáson 3,06 százalékot szerző felekezet arculata az őszi szezonban is tenyérbe mászó marad, ahogyan azt már megszokhattuk. (…)

A legnagyobb kedvencem az, amikor Fekete-Győr András kijelenti: miniszterelnökként csak akkor lesz hajlandó találkozni Putyinnal, ha az orosz elnök kivonta csapatait Ukrajnából. Ezen mindig kifekszem…”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK