Kezdőlap Címkék Média

Címke: média

Kurz média háborúja

Az osztrák kancellár megkapta a Sajtószabadság díjat Münchenben, de Bécsben küzdenie kell, mert a média egyre kínosabb kérdéseket tesz fel az Ibiza botrányban.

A még mindíg csak 34 éves osztrák kancellár karrierjét jelentős részben az új médiának köszönheti. Így érthető, ha személyi fotósa elárasztja képeivel az Instagramot és a Facebookot. A Sajtószabadság díjat Kurz előtt olyan nagyságok kapták meg mint Mihail Gorbacsov vagy Jean Claude Juncker. Az előbbi sokat tett azért, hogy a szigorúan ellenőrzött szovjet sajtó a Glasznoszty jegyében megpróbáljon jobban hasonlítani valóban működő médiára. Jean Claude Juncker pedig a brüsszeli bizottság elnökeként dorgálta azokat a tagállamokat – köztük Magyarországot – melyek ahelyett, hogy tágították volna a sajtószabadság kereteit, épp ellenkezőleg folyamatosan szűkítették azokat.

Az Ibiza botrány és az orbáni modell

Olyan sajtót akarok mint Orbán Viktor Magyarországon – jelentette ki egy videón az osztrák Szabadságpárt akkori vezére. Aki azt hitte, hogy Putyin egyik bizalmi emberének lányával beszélget, és ezért pénzt kért tőle arra, hogy olyan média birodalmat hozzon létre Ausztriában mint Orbán Viktor Magyarországon.

A botrány idején Kurz volt a kancellár, de az Ibiza videó főszereplője az alkancellár. Kurz jó érzékkel megszabadult tőle és pártjától. A szélsőjobboldali vetélytárs a mélybe hullott, Kurz viszont továbbra is kancellár. Csakhogy már a zöldekkel.

Kurz körének pénzügyi botrányai

Ezeket feszegette a média, de a pénzügyminiszter – Kurz bizalmasa – megtagadta a döntő fontosságú akták kiadását. Erre viszont van Bellen államfő, aki a Zöldeket képviseli, megfenyegette a pénzügyminisztert: ha nem adja ki az iratokat, akkor azokat karhatalommal veszik el tőle. A pénzügyminiszter meghátrált. Kurz és köre azóta félelemben él, mert tudja: a dokumentumok egyáltalán nem egy jóképű tehetséges fiatalember portréját mutatják hanem egy gátlástalan politikai intrikusét, aki a média segítségével jutott a csúcsra alig több mint harminc évesen.

Mi derülhet ki a dokumentumokból? Az, hogy Kurz – a Szabadságpárthoz hasonlóan – média birodalmat építget. Ehhez a pénzt nem épp ortodox módon szerzi meg. Ráadásul hatalmával visszaélve fenyegeti a sajtót: ha ezt megírjátok, akkor nagyon ráfizettek !

A Riporterek határok nélkül nevű nemzetközi újságíró szervezet ennek tudatában minden eddiginél rosszabb besorolást adott Ausztriának mondván, hogy ott autokrata tendenciák érvényesülnek.

Hogyan manipulálja Kurz a médiát?

Pénzzel! Az osztrák kormánynak hatalmas PR költségvetése van, és ebből azok kapnak, akik Kurz hibátlan portréját újabb finom árnyalatokkal gazdagítják a anélkül, hogy szót ejtenének a kínos ügyekről.

Kurz kormánya 210 millió eurót költhet PR-ra! Ezek nagyrésze kormányzati hirdetésekre megy. Ezeket a bulvár lapok kapják, melyek amúgy is jól állnak anyagilag, és sziklaszilárdan támogatják Sebastian Kurz kancellárt.

“Ez az egész engem a Fidesz kormányzás kezdeti szakaszára emlékeztet”

– nyilatkozta a brüsszeli Politiconak Milan Nic, aki a befolyásos Német Külügyi Tanács Közép-Európa szakértője.

Az ORF egyelőre még bátran bírálja Kurz kancellárt, de a közszolgálati média újságírói attól félnek, hogy olyan új elnököt kapnak, aki a kancellár bábja lesz. Ennek megfelelően a közmédia is beáll a kancellár mögé.

Most még bátran érdeklődhet arról, hogy miért használta egy Bécsben élő ukrán oligarcha magán repülőgépét amikor Izraelbe utazott. Firtas, az oligarcha házi őrizetben él Bécsben miután az USA kérte a kiadatását. Putyin viszont arra kérte osztrák barátait, hogy ne adják ki Firtast az Egyesült Államoknak.

Firtas neve most újra előkerült egy Putyin-Zelenszkij paktum nyomán.

Az osztrák kancellár megpróbál “hidat verni Nyugat és Kelet között”. Korábban Putyin elnök táncolt Ausztria külügyminiszter asszonyának esküvőjén.

Sebastian Kurz jó kapcsolatot ápol Orbán Viktorral is, annak ellenére, hogy a magyar miniszterelnök sokáig a szélsőjobboldali Szabadságpárttal kokettált.

Az Európai Néppártban is védelmezte Sebastian Kurz a magyar miniszterelnököt, aki végül a  várható kizárása előtt maga döntött a távozás mellett.

Közben pedig Kurz, aki Sajtószabadság díjat kapta a németektől, tanulmányozza Orbán Viktor módszerét a média megrendszabályozására. Kurz ugyanis jól tudja: amilyen gyorsan a média felemelte, olyan gyorsan ejtheti is őt – éppúgy mint Szabadságpárti alkancellárját, aki a politikai élet perifériájára sodródott Ausztriában.

Deutsche Welle magyarul

A magyar média helyzete romlott az utóbbi években, ezért a német közszolgálati média hozzálátott magyar nyelvű tartalmak készítéséhez – nyilatkozta Peter Limbourg vezérigazgató.

Németországban a közszolgálati média független vagyis nem a kormány dönt ilyen ügyekben, de nyilvánvaló, ha Merkel kancellárnak ellenvéleménye lenne, akkor a Deutsche Welle aligha próbálkozna a magyar közvélemény befolyásolásával a jövő évi választások előtt. Hasonló elképzelései vannak a Deutsche Wellenek Lengyelországgal kapcsolatban is – hangsúlyozta a vezérigazgató.

Kritikus hangvétel

A Deutsche Welle eddig is gyakran igen határozottan bírálta az Orbán kormány akcióit a média megrendszabályozására. Legutóbb a Klubrádió ügyében foglaltak határozottan állást, mert annak a folyamatnak az előrehaladását látták benne, hogy az Orbán kormányzat a közelgő választások előtt el akarja némítani a számára kellemetlen kritikus médiát.

A Deutsche Welle vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy történelmi összeállításokat is készítenek magyarul, hogy ily módon ellensúlyozzák a magyar kormányzat elképzeléseit, melyek alárendelik a történelem folyamatait az épp aktuális politikai elvárásoknak. Ezenkívül kiemelten foglalkozni kívánnak a kisebbségek helyzetével, mert róluk a hivatalos média vagy nem vesz tudomást vagy pedig előnytelen képet rajzol róluk.

A magyar kormányzat korrupciós ügyeit a német vezérigazgató nem említette noha ez az egyik legfájóbb pont Brüsszel szemében.

A magyar közvélemény számára is ez jelentene igazi újdonságot, de a közszolgálati média keze ezen a ponton eléggé meg van kötve. Itt csakis akkor lenne előrelépés, ha Merkel kancellár vagy az utóda elengedné Orbán Viktor kezét.

Az Európai Bizottság szerint sem jogállam Orbán rendszere

Ügyészség, média, civilek, igazságszolgáltatás: ezt a négy szót kell végre meghallania a Fidesznek, amikor azt kérdi, mi a baj a jogállammal Magyarországon – írja Donáth Anna, a Momentum EP képviselője Facebook bejegyzésében.

Az Európai Bizottság első jogállamisági jelentését évente fogják követni az újabb vizsgálatok. Az első részletes beszámoló alapján egyértelmű, hogy az Orbán-kormány jogállamot roncsoló tevékenysége már az uniós intézmények számára is elfogadhatatlan szintet ért el.

A jogállam kérdései kapcsán kiemelten fontos, hogy érvényesülnek-e az írott jogszabályok. A Bizottság megállapítása alapján Magyarországon ez több szempontból sem biztosított.

Polt Péter ügyészsége alatt “korlátozottan zajlanak” egyes korrupciós ügyekben folytatott büntetőeljárások – ez az óvatos megfogalmazása annak, hogy Rogán, Szijjártó, Tiborcz és társaik következmények nélkül követhetnek el bármilyen korrupciós cselekményt. Ha fideszes vagy, bármit megtehetsz – ezt üzeni mindannyiunknak a rendszer. De ha véletlenül bírósági szakaszba jutna egy ügy, arról is gondoskodnak: a miniszterelnökhöz való lojalitás alapján választott alkotmánybírák mandátumuk lejárta után a Kúria bíráiként folytathatják a munkájukat.

Különösen káros a magyar demokráciára és közéletre a kormánypropaganda, ami a jelentés egyik legfontosabb pontja: a média szabadságát, sokszínűségét tudatosan rombolja a kormány, például úgy, hogy állami hirdetéseket főleg kormányközeli médiumok kapnak. Külön nevesítik a KESMA létrejöttét, melyben 470 propagandamédium olvadt össze anélkül, hogy a versenyhatóság megvizsgálta volna. A cél egyértelmű: hazug propagandából egy igazságtalan és embertelen, mindenki mást megfélemlítő rendszert építeni, ami a Fidesz hatalmi céljait szolgálja.

A civilek helyzetét vizsgálva a Bizottság megállapította, hogy instabil környezetben végzik a tevékenységüket, és a kormány ezt fokozza megbélyegzéssel, listázással, bizalmatlanságot keltő dezinformációval.

Azért, mert ők a jogállamiság védelmének fontos szereplői. A jelentés alapján pedig indokoltabb az a törekvésünk, mellyel a jogállamiságot lebontó Fidesz-kormányt kikerülve, közvetlenül juttatnánk uniós forrásokat a civilek számára is.
A jelentésben persze semmi meglepő nincs – mindenki tudja, hogy mi zajlott Magyarországon az elmúlt tíz évben.

Mégis fontos rögzíteni: az Orbán-kormány lelepleződött és elbukott, már európai szövetségeseit sem tudja megvezetni. Közös felelősségünk, hogy ez a kudarc ne hulljon vissza a magyar emberekre, hanem

az európai értékek érvényesüljenek, és egy igazságos és emberséges jogállamot építsünk.

A kormány az elmúlt években sorra foglalta el a szabad média állásait. Bezárták a Népszabadságot, elfoglalták a Magyar Nemzetet, az Origót és most legutoljára az Indexet is. Ezért ránk, állampolgárokra egyre nagyobb felelősség hárul, hogy segítsük a szabad médiát és eljuttassuk a valódi híreket mindenkinek.

Miért nem találják a felbujtót az újságíró gyilkosság ügyében?

A sajtó rémes helyzetben van az egykori szocialista országokban – fejtegeti a Frankfurter Rundschau  annak kapcsán, hogy Szlovákiában meglepő módon felmentették azt a nagyvállalalkozót, aki kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkezett amikor a hatalmat bíráló oknyomozó újságírót és kedvesét meggyilkolták.

A hatalom felelőssége az ügyben oly nyilvánvaló volt, hogy még Fico miniszterelnök is lemondásra kényszerült. A bíróság most mégiscsak úgy döntött: nincs elegendő bizonyíték a hatalomhoz közelálló vállalkozó bűnösségére! Mindez jól mutatja, hogy milyen helyzetben van ma a média manapság az egykori szocialista országokban, ahol a hatalom nem is igen titkolja: éppúgy uralni kívánja a nyilvánosságot mint a rendszerváltás előtt! De miért?

Erre a Frankfurter Rundschau nem talált jobb választ minthogy Orbán Viktor és a többiek a régióban olyan rendszerben nőttek fel, ahol természetes volt, hogy a média a hatalmat szolgálja.

Szabad országban a szabad média arról ír amiről szabad

Orbán Viktor fiatal liberálisként a szabad sajtó legfőbb híve volt míg illiberális kormányfőként maga irányítja a média megrendszabályozását. Miért ? Nemcsak a múlt miatt hanem azért, mert felismerte: a rendszerváltás csakis az elitek szempontjából volt igazán sikeres míg a lakosság döntő többsége alig profitált belőle! Az ezzel kapcsolatos kérdésekre éppúgy nem volt kíváncsi a magát baloldalinak hirdető Fico szlovák miniszterelnök mint a magát jobboldalinak beállító Orbán Viktor. Igaz, hogy Magyarországon még nem öltek újságírót, aki megpróbálta leleplezni a rendszer korrupcióját mint Jan Kuciak Szlovákiában.

Trump az Amerika Hangját akarja

Az amerikai-kínai vírus háború új fejezetéhez érkezett: az USA elnöke immár a Voice of America-t bírálja, mert az nem Washington álláspontját vallja a koronavírus járvány ügyében.

Mind az Egyesült Államok mind pedig Kína azzal vádolja a másikat, hogy titokban biológiai fegyverkezést folytat. Egy ilyen laboratóriumból szabadulhatott el a Covid 19 vírus, amely miatt szinte az egész világot le kellett zárni. A kölcsönös vádaskodást nem sikerült tényekkel alátámasztani, de ettől függetlenül Trump és csapata tovább vádolja Pekinget. Kínai vírusnak nevezik a Covid 19-et és azzal vádolják Kínát, hogy elmulasztotta idejében értesíteni a világot a járvány súlyosságáról. Trump emiatt be is szüntette a WHO amerikai támogatását. Kína gyorsan 30 millió dollárt adott az Egészségügyi Világszervezetnek.

Az Amerika Hangja a kínai adatokat közölte Vuhanról

Ez alkalmat adott Steve Bannonnak, Trump egykori főtanácsadójának, hogy “hasznos idiótának” nevezze az Amerika Hangja igazgatónőjét, akit még Barack Obama nevezett ki, és aki megpróbált távolságot tartani a Trump féle Fehér Háztól.

Amanda Bennett mellett kiállt a National Press Club.

Megállapította, hogy az Amerika Hangja tárgyilagos újságírásra törekedett. Csakhogy épp ez jelenti a szálkát Trump és csapata szemében.

Ők egy pártos rádiót és televíziót akarnak. Steve Bannon meg is mondta a washingtoni Politico portálnak:

“azt vártuk el, hogy a Voice of America vezesse a rohamot a kínaiak ellen!”

Washingtonban most sokan attól tartanak, hogy Trump megpróbálja lenyúlni az Amerika Hangját azon a címen, hogy a kormány ad évi 750 millió dollárt a költségvetésére. Trump saját emberét akarja kinevezni Amanda Bennett igazgatónő fölé. Ily módon lehetetlenítve el a neki nem tetsző média vezetőt, aki ezek után valószínűleg nem tehet mást minthogy veszi a kalapját. Trump pedig szerez magának egy rádiót és televíziót a választási időszakban, amely a korona vírus járvány miatt távolról sem sétagalopp az Egyesült Államok elnöke számára.

(Véletlen az áthallás a hazai média viszonyokra?) *szerk.

Szabadságjogok a Fidesz világában

Gulyás Gergely miniszter a kormány szokásos sajtótájékoztatóján szokatlan értelemben hivatkozott szabadságjogokra. Már maga Gulyás szóbahozta bevezető nyilatkozatában azt a botrányt, amelyet Kovács Zoltán államtitkár okozott tegnap Brüsszelben, amikor jelen volt a Tanács keretében folytatott hetes cikkely szerinti meghallgatáson.

A zárt ülésről twitter-bejegyzésekben tudósított, és minősítette is más kormányok állásfoglalásait, többek között a Soros-kórus kifejezéssel. Tudjuk, ez ott felháborodást okozott, a luxemburgi külügyminiszter az államtitkár eltávolítását követelte, az elnöklő finn külügyminiszter pedig bocsánatkérést követelt a magyar kormánytól.
Gulyás a sajtótájékoztatón közölte, hogy korábban egy alkalommal az EU főtitkársága hozta nyilvánosságra a Tanácsban elhangzottakat a CEU egy oktatóján keresztül, úgy hogy Kovács államtitkár eljárása miatt senki nem tehet a magyar kormánynak szemrehányást. Az pedig, hogy hogyan minősítette Kovács államtitkár a meghallgatás részvevőit, Gulyás szerint az államtitkár szólásszabadságának része.

Gulyás válasza visszataszító cinizmus.

Nem tudom, milyen kiszivárogtatás történt korábban, de

ha a másik részvevő szabályt sért, az sehol sem igazolja a mi jogsértésünket, márpedig Kovács államtitkár nyilvánvalóan jogot sértett.

(Valami hasonlóért vádolja a magyar kormány Demeter Márta ellenzéki képviselőt, ha nem tévedek.) Gulyás miniszter folytatja az Orbán-kormányok Brüsszel elleni háborúskodásának rossz hagyományát. És persze Kovács államtitkár twitter-üzeneteinek tartalma is botrányos: megint Soros eszközének állít be mindenkit, aki a jogállamiságot kéri számon az Orbán-rendszeren.
Ha a kormány miniszterei egy ilyen tárgyalásra magukkal visznek egy államtitkárt, az nyilvánvalóan nem beszél azt, amit akar. Egy újságíró meg is kérdezte Gulyástól, hogy vajon magánemberként vagy a kormány államtitkáraként küldte-e Kovács a twitter-üzeneteket, mire Gulyás azt válaszolta, hogy egy államtitkár nem magánemberként van jelen egy ilyen találkozón.

Szólásszabadsága állampolgároknak van, kormányzati tisztviselőnek nincs, Gulyás állítása nemcsak cinikus, de hamis is.

Amikor az orvosi kamara vezetésváltása kapcsán arról kérdezték Gulyás véleményét, hogy egyes kormánypárti sajtótermékek Kincses Gyulát Gyurcsány emberének minősítették, az Orvosi Kamara új vezetését pedig a DK trójai falovának, a miniszter azt válaszolta, hogy Magyarországon sajtószabadság van.

Ez igazi képmutató válasz.

Legalább másfél évtizede tudjuk, hogy a Magyar Nemzet, a Demokrata, a Pesti srácok a Fidesz házi lapjai (eltekintve persze a Magyar Nemzet átmeneti függetlenségétől), és ugyanígy a Fidesz házi tévéje (eltekintve itt is a Simicska-féle átmeneti függetlenségtől) a Hír TV, korábban az Echo TV és így tovább. Ezek a sajtótermékek illetve csatornák közlik a Fidesztől, az ügyészségtől származó információkat, amelyekre azután a Fidesz a parlamentben hivatkozik. Olyan pártlapok, párttévék, ahogy egykor a Szabad Nép, a Neues Deutschland vagy a Pravda volt az állampárt szócsöve, belőlük lehetett megtudni, hogy mit gondol, mire készül „pártunk és kormányunk”.
Amikor Simicska szembefordult Orbánnal, és a Magyar Nemzet, a Hír TV és a többi Simicska-média irányt váltott,

Orbán nem restellte kimondani: „elvették a sajtónkat”.

A Magyar Nemzet helyett létrehoztál a Magyar Időket, ami a Simicska-média visszaszerzése után szűnt meg. Gulyás a sajtótájékoztatón mégis úgy tett, mintha nem a Fidesz gondolkodását tükröznék a kérdező újságíró által felidézett cikkek. Mintha írhatnának mást, mint amit a Fidesz gondol. Csúnya képmutatás ez, szégyellni való.

Valljuk be: másfél évnyi miniszterkedése után nem is várunk mást ettől az embertől.

A média szabadsága

Neves jogi szakértőkből álló nemzetközi médiaszabadság-védelmi testület létrehozásáról döntött csütörtökön Londonban a brit és a kanadai kormány által közösen szervezett nemzetközi konferencia, amelynek témája a médiaszabadság védelme és a korrupció elleni küzdelem.

A testület vezetője Lord David Neuberger, a brit legfelsőbb bíróság volt elnöke, alelnöke Amal Clooney nemzetközi jogász, emberi jogi ügyvéd.
Amal Clooney-t – George Clooney Oscar-díjas amerikai színész feleségét – Jeremy Hunt brit külügyminiszter, a londoni konferencia társszervezője már áprilisban a brit kormány globális médiaszabadság-védelmi nagykövetévé nevezte ki.

Hunt ezzel egy időben bejelentette, hogy London jogi szakértőkből álló munkacsoportot hoz létre az olyan drákói törvények elleni fellépés céljával, amelyek akadályozzák az újságírókat munkavégzésükben.

Ez a szakértői testület jött létre hivatalosan a kétnapos londoni konferencia csütörtöki zárónapján. A 16 tagú nemzetközi csoport létrehozását bejelentő nyilatkozat szerint a cél a médiával kapcsolatos visszaélések felderítések, valamint az újságírók elleni erőszakos fellépés jelenségének felszámolása. A testület feladatai közé tartozik annak elősegítése, hogy a kormányok visszavonják a médiaszabadságot korlátozó törvényeket, valamint olyan törvényalkotási minták kidolgozása, amelyek az életerős szabad sajtó védelmét szolgálják.

A nemzetközi szakértői csoport létrehozását kommentálva Jeremy Hunt a londoni konferencián kijelentette: az újságírókkal szembeni erőszakos fellépés megakadályozásához politikai akarat, diplomáciai nyomásgyakorlás és jogi keretrendszer szükséges.

A konferencia csütörtöki munkanapjának főszónoka, Lord Tony Hall, a BBC brit közszolgálati médiatársaság vezérigazgatója kijelentette:

az 1930-as évek óta nem volt példa a jelenlegihez hasonló globális támadásra az igazság kimondása ellen, márpedig az igazság elleni támadás a demokrácia elleni támadás.

bbc.com

A BBC vezetője szerint az álhírek terjesztésének mostani jelensége az egykori német náci párt által a II. világháború előtti időszakban alkalmazott propagandához hasonlítható.
Hozzátette: a BBC feladatai közé tartozik, hogy küzdjön az álhírek terjesztése és a sajtó elnyomatása ellen az egész világon, és készen áll arra, hogy még többet tegyen a véleménynyilvánítási szabadság védelméért.

“Az álinformációk és a pártos hírszolgáltatás özönében ki kell állnunk a függetlenségért, a pártatlanságért, a félelem és részrehajlás nélküli újságírásért”

– hangsúlyozta a BBC vezérigazgatója.

Amal Clooney a londoni konferencián felszólalva kijelentette: a média jelenlegi válságának része az igazság elhallgatása és az álinformációk terjedésének eddig soha nem látott mértékű erősítése.

Hozzátette:

a demokrácia fennmaradása függ attól, hogy a világ miként reagál erre a válságra.

(FH/MTI)

Nagy Blanka: Vannak dolgok, amik nem tartoznak senkire

És vannak azok a magánügyek, amik azért tartoznak másokra is, hogy ezzel egy kicsit vállon veregessük magunkat mondván, mi figyelmeztettünk azzal másokat, hogy elmondtuk. Mossuk kezeink ezután, ha az illető nem tanul a hibánkból.

Az elmúlt időszak kemény volt. Nem kíméltek. Mutattam azt, hogy én igen, erős nő vagyok és igen, van pofám a másik arcomra is ütést kérni.

Megverekedtem az Orgióval, a Lokállal, Bayer Zsolttal, Bencsik Andrással, a Pesti Srácokkal és a többi szennyújsággal, amik árasztották magukból a gyűlöletet.

Megverekedtem a sok rossz kommenttel, amikben gyakran azt kívánták, hogy haljak meg és amúgy is ronda vagyok.
Erős voltam és büszke.

Ekkora veszélyt jelent az, ha gondolkodok és ezt el is merem mondani?
Büszkén vállaltam azt, hogy a kormány karaktergyilkosságot követ el rajtam.
Méltó ellenfelükre leltek.
Gondoltam.
Állandóan rólam lehetett olvasni.
Már a csapból is az folyt, hogy Nagy Blanka.
Egyszerre lettem az ország kedvenc “forradalmára” és egyszerre lettem egy hazaáruló utolsó senki.
Mindenki csak annyit láthatott:

A Nagy Blanka pert nyert, Nagy Blankával xy akar találkozni, Nagy Blanka felszólalt és ezrek tapsoltak neki, Nagy Blankát ide meg oda hívták meg. Nagy Blanka ennek meg ennek adott interjút. A Nagy Blankát….

Kedves barátaim!

A média nem számolt be mindenről.
A média nem számolt be arról, hogy én mennyi áldozatot hoztam azért, hogy mások kedvet kapjanak arra, hogy akarjanak és merjenek is változtatni (megjegyzem rengetegen kerestek fel, hogy motiváltam őket).
Az igazság az, drága olvasóim, hogy erre tettem fel mindent.
A média nem számol be arról, hogy voltak emberek, akik elfordultak tőlem, hogy voltak olyanok, akik nem köszöntek vissza…, hogy úgy jártam iskolába, hogy akkora gyomorgörcsöm volt, mint ház, hogy reggelente zokogtam, hogy nem akarok suliba menni, mert már nem csak egy átlagos álmos diák voltam.

Felismertek az utcán, fotózkodtak velem, jobbnál jobb lehetőségeket kaptam (amiket ezúton is köszönök). Nagy tudású politikusokkal, nagykövetekkel ültem egy asztalnál. Híresebbnél híresebb külföldi médiumoknak adtam interjút… The Guardian? BBC? CNN? Telegramma?
Ugyannnnnnnmááárrr.

Rengeteg embert vesztettem el, az osztályomat, amit nagyon szerettem, a legjobb barátomat, a tanáraim egy részét, ismerőseimet és azt az embert, aki minden dolog ellenére szeretett.
Ő volt az életem szerelme, a kis társam, a kis rókám, a kis babom (ennek hosszú sztorija van).
Túl sok voltam.
Túl ingerült.
Túl fáradt.

Ráment ez az egész arra a kapcsolatra, amitől én a megváltást vártam a nehéz napok elől.
Ma valami meghalt bennem, amikor az utolsó dobozt is kipakoltam a közös lakásunkból.
Nem volt felhőtlen 3 év, de én imádtam minden pillanatát.
A menyasszonya voltam. A picije. A szíve, a szerelme.

Összeroppan a lelkem, ha belegondolok, talán már soha többet nem fogsz “átjajolni”.
Voltak rossz és felelőtlen döntéseim, de ő volt és lesz az az ember, akire legbelül egy kicsit mindig várni fogok.
Lehet, hogy ez az érzés eltűnik idővel, de most ez van. Ezt érzem. Ne haragudj Babesz, elrontottam, elrontottuk.

Mindemellett voltak olyan emberek, akik mindvégig kiálltak mellettem.
Akik nem szégyellték azt, hogy én vagyok az a Nagy Blanka a hírekből. Ők azok, akik miatt igazán érdemes bármi!
Ők voltak a mosolyom igazi forrásai.

Közben megismertem embereket, akik nélkül ma már semmilyen módon nem tudnám elképzelni az életemet. Remélem, ők is így vannak ezzel.

Hogy miért írtam ezt le?
Talán, hogy sajnáltassam magam?
Kicsit.

Talán, hogy megveregessétek a vállam, hogy hajrá csak így tovább?
Lehet.
Talán, hogy növelhessem a kommentekkel a maradék önbizalmam?
Esélyes.

De a valódi ok az az, hogy nem minden az, amit a médiában láttok.
Ne higgyetek a médiának soha.
Kételkedjetek, tapasztaljátok meg, járjatok utána.
Hogy miért tűnt el Sándor Mária vagy Pukli István?
Nem tudom…

De talán azért, mert valójában nem kérdezték meg tőlük, hogy hogy vannak…
Nem kérdezősködtek a munkahelyükön, nem kérdezte őket a kutya se, csak az a szűk kör, akik eleve tudták a dolgokat
Ilyenkor nem elég a szűk kör.
Ilyenkor az kell, hogy odafigyeljünk a másikra, mert emberek vagyunk.

Nagy Blanka vagyok.

Gyakran sírok este, szeretem az almás rétest és szeretek szeretni.
Szeretek sétálni az erdőben és addig nevetni, amíg meg nem fájdul a hasam.
Félek a pókoktól és a kutyáktól, a kedvenc állatom a róka.
Utálom a pacal pörköltet és szeretek segíteni másoknak.

Szeretem, ha befonhatom a húgocskám haját és szeretek pletykálni az öcséimmel.
Szeret(t)em, ha a párom megfésüli a hajamat és szeretem a forró kakaó illatát.
A kedvenc csokim a Sport csoki és a Milky Way és igen… a mai napig imádom a Kinder Joyt.
Imádom a horrorfilmeket és a romantikus vígjátékot.
Nem szeretem, ha valaki szemetel.

Nagy Blanka vagyok.

Nem vagyok celeb, ellenzéki üdvöske és proli.
Egy 19 éves lány vagyok, akinek a nyakába szakadt a világ és akinek csak egy üzenete van a világ felé:

A valódi változást csak úgy érhetjük el, ha figyelünk egymásra. Egy ország, ahol ember embernek a farkasa, halálra van ítélve. Muszáj, hogy a sok rossz ellenére, megfogjuk a másik kezét és azt mondjuk: Segítek, mert ettől jobb embernek érzem magam. Segítek, mert attól vagyok ember, hogy nem hagyok senkit az út szélén…

Ha megosztod megköszönöm.
Ui.: Nem adom fel!

Nemsokára folytatom, amit elkezdtem, nagyobb hanggal, nagyobb kedvvel, nagyobb kitartással!

Mi, európai magyarok kiállunk a sajtó szabadsága mellett!

Május 3-án ünnepeljük a nemzetközi sajtószabadság napját. Ezen a napon világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, és megjelenik több felmérés és jelentés a média szabadságának helyzetéről.

A Demokratikus Koalíció kiáll a sajtó szabadsága mellett. Mi, európai magyarok alapvető emberi jognak tartjuk az újságírói szabadságot és függetlenséget. A magyar sajtószabadság nemzetközi besorolása évről évre rosszabb, 2010 óta minden évben egyre kevésbé beszélhetnek szabadon a hazai média munkásai, a kormánypárt politikusai pedig egyértelműen kijelentették, számukra a sajtó az ellenség.

Mi, európai magyarok azonban nem hagyjuk, hogy elhallgattassák a független sajtómunkatársakat, nem hagyjuk, hogy az állami propagandagépezet legyűrje a munkájukat tisztességesen végző újságírókat.

Sajtónap Magyarországon – Déli kávé Szele Tamással

Ma mindenki március tizenötödikét ünnepli, óvatosan tessék közlekedni, mert minden sarkon áll egy-egy politikus és kokárdát pufogtat meg közhelyeket, mintha kínai újév volna, csak akkor a kínaiak nem kokárdáznak, hanem petárdáznak. Arról viszont nagyjából mindenki megfeledkezik, hogy ma volna a Magyar Sajtó Napja is.

Pedig így van, éspedig 1990 óta. Annak alkalmából tették mára ezt a jeles napot, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt. 1848. március 15-én hirdették ki a polgári sajtószabadságot, majd április 11-én törvénybe is foglalták, mely fordulatot jelentett a korábbi szigorú cenzúra időszakához képest. Most meg forgatjuk szépen visszafelé az Idő kerekét, térünk vissza a cenzúrához a sajtó szabadsága helyett, mely pedig a Tizenkét Pont közül a legelső volt ám, annyira fontos.

Nem üres vádaskodás ez. Bizonyítani tudom.

Történt ugyanis, hogy a MUOSZ nem feledkezett meg a Magyar Sajtó (és sajtószabadság) Napjáról, így aztán közleményt szeretett volna kiadni az MTI erre a célra rendszeresített Sajtószolgálatán keresztül, a következő szöveggel:

„Március 15.-e a magyar sajtószabadság napja. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) ezen a napon hivatalos levélben csatlakozik ahhoz a panaszbeadványhoz, amelyet az Európai Bizottsághoz nyújtottak be a kormánypárti média kormányzati reklámok útján történő tiltott állami támogatása miatt.

A magyar sajtó Európában példátlan működési anomáliáját szóvá tevő beadványt a Klubrádió állította össze a Mérték Médiaelemző Műhely és Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője közreműködésével. Ez már a második panasz a Bizottság előtt az eltorzult magyar médiaviszonyok ügyében: az elsőt ugyanez a kör nyújtotta be 2016-ban a közmédia (az állami rádiók és televíziók, valamint az állami hírügynökség) minden észszerű határt túllépő, a közszolgálati feladatokkal nem indokolható, a magyar sajtópiacot súlyosan deformáló állami támogatása miatt.

A MÚOSZ azért csatlakozott a mostani panaszbeadványhoz, mert meggyőződése, hogy a magyar sajtószabadságra a legnagyobb veszélyt jelenleg a kormány szélsőségesen elfogult, kizárólag a politikai lojalitás szempontját követő és ezzel az állampolgárok pártatlan, sokszínű tájékoztatáshoz való jogát csorbító finanszírozási gyakorlata jelenti.”

Ez egy pontos és szakmai közlemény, ráadásul épp a megfelelő pillanatban.

Mit válaszolt erre az MTI?

„Tájékoztatom Önt, hogy az MTI OS-hez eljuttatott „Március 15.-e a magyar sajtószabadság napja.” kezdetű közleményük az OS Szabályzatának (http://os.mti.hu/szabalyzat) 14.2. pontjába ütközik ezért azt nem áll módunkban kiadni.
Felhívom továbbá a szíves figyelmüket arra, hogy a Szabályzat 15. pontja értelmében az MTI jogosult egyes közlemények közzétételét megtagadni, a közlemény közzétételének megtagadásáért semmilyen felelősséggel nem tartozik.”

Ha ez nem cenzúra, akkor nem tudom, mit nevezünk annak.

Szakmai szervezet szakmai közleményének letiltása, de miért is? Lássuk azt a bizonyos 14.2 pontot!

„A közlemény nem sértheti a közmédia szervezeteinek jó hírét és üzleti érdekeit, nem irányulhat a közmédia bármely szervezete vagy annak munkavállalója ellen.”

Hát, egy bíróság előtt ez az érv nem nagyon állná meg a helyét, sőt, csak ártana a helyzetnek. Ugyanis lássuk csak, mi is rontja a közmédia szervezeteinek jó hírét és üzleti érdekeit? Az, hogy állami hirdetéseket közöl? Én tudom, hogy szégyen, de maguk is ennyire restellik, tessék mondani? Meg akarják tiltani, hogy beszéljenek róla? Hátha akkor nem veszik észre az emberek? Azért ez, sajtóban, aminek a lényege a nyilvánosság, elég reménytelen kísérlet, uraim… A független sajtóban, egészen pontosan a Vasárnapi Híreknél volt még főszerkesztő is, aki felállt a székéből, mert nem volt hajlandó Karácsony ünnepén sorosozó hirdetést bent hagyni a lapban – Kertész Anna volt, tavalyelőtt decemberben, tisztelet és dicsőség a nevének! – de azt nem gondoltam volna, hogy ez maguknál is szégyen, nem dicsőség…

Egyszóval, kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.

Azért a MUOSZ sajtónap alkalmából csak kiosztotta a szakma elismeréseit – Magyar Sajtódíjat kapott idén Doros Judit, Nagy József, illetve a Szabad Pécs szerkesztősége. Földes Anna-interjúdíjat Bíró Marianna, aki jelenleg az Index munkatársa, Aranytoll díjat Balogh Mária televíziós újságíró, az MTV volt munkatársa, Emőd Pál gazdasági újságíró, Gáti Julianna, a HVG egyik alapítója, egészségügyi újságíró, M. Lengyel László külpolitikai újságíró, a Népszabadság volt és az MTI jelenlegi munkatársa, Ocskay Zoltán autós újságíró, a Veterán Autó és Motor felelős szerkesztője, Tanács István, a Népszabadság volt szegedi tudósítója, Urbán Tamás fotóriporter és Fodor István határon túli magyar újságíró, a vajdasági Magyar Szó nyugalmazott munkatársa.

Nekik ezúton is szeretnénk kifejezni kollegiális gratulációinkat.

Nekik igen, de volt pár olyan díjeső is tegnap, amihez a legjobb indulattal sem bírunk gratulálni – nem is tudunk, ugyanis a padlón fetrengünk a röhögéstől.

Bizony, a kormánymédiának is sajtónap volt, nem csak az ellenzékinek meg a függetlennek.

Így aztán olyan díjparádét láthattunk, amilyent még soha: hogy finoman fogalmazzak, kormányoldalon demokratizálódott a díjosztás, és már nem csak a legkülönbek és legtehetségesebbek kaphatnak.

Sőt, ellenkezőleg.

A közmédia nyolc elismerést nyújtott át saját dolgozóinak, mely ceremóniát a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Dobos Menyhért nyitotta meg a lehető legabszurdabb beszéddel:

„Bábeli zűrzavarban élünk, az álhírek világában, ebben a helyzetben a közmédiának példát kell mutatnia és ez óriási felelősséget jelent.”

Példát is mutat, sztahanovi műszakban termelik az álhíreket, valóságos sajtóper-dömpinget váltottak ki, és még soha ennyi pert el nem vesztettek, mint idén. De lássuk, kik érdemelték ki a díjakat?

Malya Lilla kapta a Maszák Hugó-díjat belföldi tudósításért
Novotny Zoltán a Knézy Jenő-díjat sportújságíróként
Mosonyi Szabolcs és Bagladi Erika természetfilmesek vehették át az ismeretterjesztői díjat, a Tőkéczky László-díjat, amellyel a Széchenyi-díjas történésznek, egyetemi tanárnak állítottak emléket.
Bordi András bemondó lett a helyes nyelvhasználatot elismerő Wacha Imre-díj kitüntetettje. Bordi András egyúttal a közmédia főbemondója cím birtokosa is lett.
Peller Mariann, a Virtuózok producere lett a zenei díjas, a korábbi Magyar Rádió egykori zenei igazgatója, a Zeneakadémia hajdani főigazgatója nevét viselő Dohnányi Ernő-díj idei nyertese.
Muci Attila balkáni tudósító kapta külföldi-külhoni tudósítói díjat, az Egyesy Géza-díjat.
Németh Zsolt az M1 igazgatója lett a közéleti újságírói díj, a Herczeg Ferenc-díj idei kitüntetettje.
Jankovics Marcell rendező, író, grafikus kapta a közmédia életműdíját, a Csoóri Sándor-díjat.

Váljék egészségükre, kérem, ezek azok a díjak, amiket akkor se irigylünk, ha pénz is jár velük, nem csak a szégyen. De, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, lehet fokozni. Lehet tetézni. Most jön csak a feketeleves!

Gajdics Ottó, a Jótollú

Gajdics Ottó, a Szabad Föld hetilap főszerkesztője vehette át az első alkalommal odaítélt, a Médianéző Központ által alapított Jótollú magyar újságíró díjat csütörtökön Budapesten!

Hogy micsoda a Gajdics? Jó tollú? Újságíró? A címből csak annyi igaz, hogy magyar, az kétségbevonhatatlan, de a többi egyszerűen nevetséges.

A ceremónia se lehetett akármilyen, felszólalt Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője az eseményen és azt mondta: „hisszük és gondoljuk, hogy Magyarországon a sajtó szabad.” Hangsúlyozta: napjainkban is megesik, hogy nem kapják meg a nekik járó elismerést, a kellő figyelmet az azt kiérdemlő teljesítmények.

Boros Bánk Levente, az elismerést alapító Médianéző Központ igazgatója arról beszélt: vannak, akik megfellebbezhetetlenül akarják megmondani, mi a minőségi újságírás, a valódi teljesítmény, de beindultak az ezzel ellentétes irányú változások.

Így van, igazat szólott felebarátunk a Médianéző Központból (micsoda egy magyartalan, sületlen elnevezés, magyarul a médiát figyeljük vagy vizsgáljuk, írjuk, olvassuk, hallgatjuk, de nézni csak akkor nézzük, ha audiovizuális, ez az angol „media-watching” tükörfordítása lesz). Bizony beindultak a minőségi újságírással és a valódi teljesítménnyel ellentétes irányú változások, pont a kormánymédia részéről, ha ezért járt a kitüntetés Gajdicsnak, akkor kiérdemelte – ugyanis az ő tevékenységének tényleg semmi köze az említett kritériumokhoz.

Különben meg mit csodálkozunk? Logikus a dolog: jómadárnak jó toll jár.

A díj elnevezését még az elcsapott KESMA-elnök, Varga István ihlette, ugyanis ő mondta ki egy őszinteségi rohamában (vagy hideg számítással, ez már sosem fog eldőlni), hogy akármennyit is forgatja a kormánysajtót, az „igényes, és jó tollú újságírók inkább a másik oldalon vannak”.

Ezt nem tűrhette a Médianéző, ezért alapított ilyen nevű díjat.

Kifejezetten jómadarak számára.

No, egyelőre itt tart a magyar sajtó, viharban hajózunk, mások már el is süllyedtek, a tehetségtelenek onnét, alulról lövöldözik felfelé a torpedóikat, hátha sikerül elsüllyeszteni, megszüntetni azt a pár, maradék, még szabad ladikot, ami most a szabad magyar sajtó.

Annyi se legyen.

Pincér, egy duplát kérek, ha valamikor, hát ma mindenképp a kávé a nemzeti italunk.

Hiszen az egész március tizenötödike, szabad sajtóstól, mindenestől egy kávéházból indult el.

A Pilvaxból.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK