Kezdőlap Címkék Bukás

Címke: bukás

Miniszterelnökünk

Olvasom az újságban, hogy fél órát beszélt. Hát abba sok minden belefér, gondolja az ember, és imádkozik, hogy kifejezetten nagy hülyeség ne legyen benne, elvégre a miniszterelnök mégiscsak az én országom legfőbb képviselője, és annyiszor röhöghettek ki már miatta a többi magyarral együtt engem is a szerencsésebb nemzetek fiai, hogy az embernek már csak a Remény marad. De mindhiába. Ahogy a költő írja: Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény… Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.

Hát igen. Sajnos. Ahogy azt az újság írja:

Az elmúlt 500 évben Orbán Viktor szerint minden birodalom belátta, hogy elnyomással, zsarolással, erőszakkal nem megy velünk semmire, „elfogyott a félhold, elkopott a kétfejű sas karma, és elvásott a vörös csillag is”. – Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, a tüske a köröm alatt – sorolta a kormányfő. – A kiegyezéssel pedig megmutattuk, ha megkapjuk a tiszteletet, mi is megadjuk, ami jár.

Nem tudom, ki volt a történelemtanára, de én az enyémektől úgy hallottam, a félhold úgy 150 évig csak beszedte tőlünk a harácsot, az távozásukat illetően pedig a törököt nem mi vertük ki innen, hanem a Szent Liga, és a Bécs elleni támadáskor Thököly és Apafi a török oldalán küzdött a keresztény csapatok ellen, azaz a török gépezetben inkább olaj voltunk, mit homok.

A kétfejű sas karomelkopását tekintve a Rákóczi szabadságharc elbukott, a negyvennyolcas szabadságharc elbukott, kiegyezés meg azért lett kötelező ferencjóskáéknak, mert a Habsburg birodalom 1859-ben háborút vesztett a franciák ellen, aztán nyolc évre rá háborút vesztett a poroszok ellen is, így aztán nem tehetett mást, megadta nekünk „a kellő tiszteletet”. Kényszerből, természetesen. Ami a röhej, hogy végül az I. világháborút agresszorként együtt kirobbantva, majd együtt is harcolva együtt vesztettük el, mégpedig úgy elvesztettük, hogy csak úgy porzott, vagyis ha a kétfejű sasnak belekopott a körme az évszázadokba, ahhoz mi legfeljebb annyiban járulhattunk hozzá, hogy nem segítettük a sógorokat kellő hatékonysággal a körömélezésben. Itt sem jön össze a küllők közé dugott bot.

Vörös csillag elvásási ügyben csak a 18 napig tartó ’56 jut eszembe, de annyi idő az elvásáshoz állítólag kevés, és bár igaz, hogy alig egy harmad évszázad múlva, huss, máris összeomlott a Szovjetunió, ahhoz tudomásom szerint nagyobb tüske kellett a körme alatt, mint a mi ötvenhatunk. Teszem föl egy csillagháborús fegyverkezési verseny, amelyet a Vörös csillag nem bírt se technikailag, se gazdaságilag.

Na, tessék! Hát kellett ez nekem? Most itt tüsszentgethetek, mikor a Háry nevű, kifejezetten és hatványozottan magyar egér meséli, hogy az ősei hogy dübörögtek a hídon. Ám az önmarcangoló kedv nem hagy nyugodni, tovább olvasok:

1848 márciusában Európa lángokban állt, vér folyt a fővárosok utcáin, Bécsben barikádokon harcoltak. Mit csináltak a magyarok? Verset írtunk, 12 pontot szerkesztettünk, átsétáltunk Pestről Budára, az volt az első Békemenetünk. Puskalövés nélkül kiszabadítottuk a politikai foglyokat, színházba mentünk, estére győztünk. Kilenc hónapra rá pedig megszületett Petőfi Zoltán. A magyar forradalom nem romboló – folytatta – hanem építő, nem tagadó, hanem alkotó, igaz, és szép. És a végén nem halál, hanem élet sarjad belőle – ilyen a forradalom, ha magyar fiatalok csinálják – fogalmazott. Majd kiemelte, nem az a kérdés, milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, hanem hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra. Valójában ezen múlik minden – szögezte le.

Aha. Puskalövés nélkül. Ha jobban belegondol az ember, nincs ezen akkora csodálkozni való, hiszen a negyvennyolcas nem polgári, hanem nemzeti forradalom volt, így a gyarmattartóink, akik ellen fölkelt a nép, nem is voltak itt. A városban gyakorlatilag mindenki magyar volt, aki meg érzelmileg vagy születésileg nem, az látván a hatalmas túlerőt, meghunyászkodott. Bajos ám harcolni ellenség nélkül. Ez a különbség a negyvennyolcas Bécs és Budapest között, és aki bármiféle példabeszédre használná a nap vértelenségét és a balhénélküliségét, azt inkább nem minősíteném. Mármint észbelileg. Igaz, kicsit irigykedem is, mivel a szónok többes szám első személyben szónokol. Én nem voltam ott, ő meg ezek szerint igen („…estére győztünk. Kilenc hónapra rá pedig megszületett Petőfi Zoltán. – Aha).

A gyerek- és világhagyást illetően mondható, hogy a liberális változat az, ha jó világot hagyunk a gyerekeinkre, amelyben jól érzik magukat, az illiberális meg az, ha kötelességtudó gyerekeket nevelünk sokfajta kötelességet előírva nekik, hogy az általunk preferált rendszer (NER) jól érezze magát, mégpedig derék vezetőivel, egyben pénzbesöprőivel együtt, és a jól idomított utódok még tapsoljanak is. Hogy a nem brancsbeli gyerekek hogyan érzik magukat, az érdekli a francot, legfönnebb öngyilkosok lesznek, oszt annyi. Egy a lényeg. Illetve nyolc: Isten, Haza, Család, Örökös Miniszterelnök, FIDESZ, Klérus, Olimpia, Punktum. Mehetünk tovább.

Ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt. Mi magunk fogjuk megcsinálni a változást az Európai Unióban. Tudjuk, hogyan rendezzük át az EU-t, itt az ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék. Nem tűrjük el, hogy tönkretegyék a gazdákat, kisemmizzék a középosztályt, adósrabszolgává tegyék a gyerekeinket, és ráadásul háborúba vigyék egész Európát – szögezte le a kormányfő. Szerinte béke helyett háborút, biztonság helyett jogállami hercehurcát, jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk. Orbán Viktor úgy összegzett, „becsaptak bennünket, ideje, hogy fellázadjunk”, hogy helyreállítsuk az európai emberek önérzetét és önbecsülését.

Szerintem, ha meg akarjuk őrizni Magyarország Orbán szerinti nemzetállami szabadságát és szuverenitását, akkor ki kell lépnünk az EU-ból, mert a derék ember Magyarországot elfoglalta ugyan, de Brüsszel elfoglalását illetően vannak kétségeim (még Melonit, Ficot és Trumpot belekalkulálva is). Az nem újdonság, hogy ő tudja, hogy kell Brüsszelt átrendezni, hiszen Magyarország a példa: mindent lenyúlt, hogy senki másnak ne maradjon semmije.

A további ökörségekből főleg a „…jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk.” kitétel tetszett, melyből látható, a derék szónok Brüsszel esetében filmnyelven szólva csak az „Add a pénzt, és kuss!” működést fogadja el, hogy ő is tegyen a pénzért cserébe valamit, az egyrészt nonszensz, másrészt kizárt. Az, hogy becsapva érzi magát, könnyen lehetséges, ugyanis a „Mindig nekem kell győzni!” elvárása néha nem teljesül, mert kizavarják a folyosóra.

„A nyugati világban – közölte a miniszterelnök – azt is képzelik, hogy az ember csak úgy van, magában, kizárólag az ő szabad választásán múlik, melyik államnak lesz a polgára, ő dönti el, fiú lesz vagy lány, a család az, amit csak kitalál magának, a haza pedig csak működési terület. Mi magyarok ebben nem hiszünk, tudjuk, ha egyedül állsz a világban, nem szabad vagy, hanem magányos. A március 15-ei fiatalok azt kiáltották világgá, hogy mi, magyarok társak vagyunk, nem csak a barátságban és a családban, hanem a hazában is.”

Igen, kérem, ilyen a Nyugat. Azt képzeli, hogy az ember csak úgy van. Ezek a nyomorultak szekularizált társadalomban élnek, és úgy gondolják, ne szabályozzák az emberek mindennapi életét se társadalmi, se jogi, se vallási szabályok, akármilyen nemhez tartoznának is, azaz szerintük „No gender!” (a miniszterelnök úr is pont ezt mondja, mert neki fogalma sincs arról, hogy mi a gender – azt hiszi valami melegizés átoperálós gyerekgyőzködés). A miniszterelnök úr a Nyugattal szemben úgy gondolja, az ember nem választhatja meg, hogy melyik állam polgára akar lenni, nem döntheti el, hogy fiúként élhessen vagy lányként, „Az apa férfi, az anya nő” családmodellen kívül semmi más nem fogadható el, a hazáért pedig mindenkinek élnie-halnia kell, ha már oda született. Ez rendkívül fennkölt hit tartja össze 2,8 milliós csapatát.

Az, hogy hogyan következik a magányosság a nyugati normák szerint élés miatt, nekem rejtély, azaz valószínűleg csak a miniszterelnök úr mások által követhetetlen észjárásából vezethető le. Ha ugyan egyáltalán. A márciusi ifjak világgá kiáltása stimmel, mivel akkor gyarmat voltunk, azaz azért is bántottak valakit, mert magyar, valamint a magyarokat összességükben szintúgy, ezért akkor valóban szükséges volt a nemzeti összefogás, de ma már ilyen bántások nincsenek, azaz logikailag vizsgálva a dolgot a jelen Magyarországán senkivel sem kötelező társnak lennem, csak azért, mert ő is magyar. A miniszterelnök úr szerint viszont de.

Egyébként azt, hogy valaki fiú-e vagy lány, esetleg valami más, tényleg ő dönti el, csak sajnos nem tudatosan. Ráadásul a születéskor már el van döntve. Ezért érzi úgy a szivárvány kisebbség, hogy hiába néz ki külsőleg bárminek, csak akkor jó neki, ha úgy él, és úgy szeret, ahogy azt az agya diktálja neki. Az illiberális társadalmak az ilyen viselkedésért büntetnek (ma már hálisten csak társadalmilag, azaz gúnnyal, megvetéssel, ahol lehet gáncsolással, de az sem valami kellemes), a nyugatiak demokráciák viszont elfogadják, mivel nem tehet róla. Ilyennek született.

Összefoglalásként mondható, hogy az egész beszéd arra van felépítve: miniszterelnök úr oroszlánként küzd egyrészt a hazáért, amelyet nem fenyeget senki, így aztán fölöslegesen, másrészt a rendes családi és szexuális létért és életért, amelytől való eltérés (ha nincs erőszak) nem árt ugyan senkinek, de ő akkor is, harmadrészt pedig a békéért, ami viszont teljesen érthetetlen, hiszen ő akar mindig győzni, béke meg csak akkor lesz, ha Ukrajna megadja magát (aztán Moldova, aztán Lengyelország, azután a baltiak, aztán mi, és így tovább, és így tovább). A két fő kapaszkodója továbbra is a nemzet meg a szex.

Megnevezte az ellenségeket (anélkül nincsen hősi küzdelem). Ezek: a Nyugat, a hazai ellenzék, meg az öreg filantróp. Az ő áskálódásuk miatt kezeltük rosszul a COVID járványt, állunk igencsak rosszul gazdaságilag, ők az okai a magas inflációnak, az egészségügy és az oktatásügy szorult helyzetének, az energiaügy vergődésének, sok nyugdíjas nyomorának, azaz minden szép és jó lenne nélkülük. Igaz, egy hárommilliós, EU-n kívüli Magyarországgal végképp lecsúszna a térképről. Főleg személyesen.

Mit tetszik morogni? Hogy az egész beszéd láthatóan tele van zöldségekkel? Na és? Nem nekünk mondja.

Orbán: Make Europe Great Again!

0

Magyarországot nem sikerült naggyá varázsolnia, ezért most Európával kacérkodik a magyar miniszterelnök, akinek ez nem a jövőképe hanem a menekülő útja.

Donald Trump adta ki a jelszót még 2015-ben: Make America Great Again! Ez a nagyhatalmi nacionalista jelszó jól öregedett, Trump mostanában is használja. Orbán Viktor szótárában viszont vadonatúj az európai nacionalizmus mindeddig Brüsszel kontra Magyarország narratíva uralta pártunk és kormányunk hivatalos propagandáját, melyet oly sikeresen irányít Rogán Antal. Akinek most lehetetlen feladattal kell megbirkóznia: sikernek kell feltüntetni a nemzeti együttműködés rendszerének tizennégyéves kudarc sorozatát.

Magyarország az Európai Unió legszegényebb és egyben legkorruptabb tagállama lett

Nincs olyan propaganda, amely feledtetni tudná e kínos igazságot. Ezért áldozta be Novák Katalint és Varga Juditot Orbán Viktor, hogy elterelje a figyelmet a kínos igazságról: már az is nagy sikernek számítana, ha fenn tudná tartani az Európai Unió legalacsonyabb életszínvonalát a választói számára!

Erről nem beszélhetett évértékelőjében Orbán Viktor, aki egyszer csak felfedezte az oly gyakran bírált Európát, melyet naggyá kíván tenni. Látva a nemzeti együttműködés rendszerének hazai eredményeit Európa polgárai aligha tőle várják a megoldást.

Orbán és szélsőjobboldali barátai a bírálatban erősek: a liberális demokrácia és a globális piacgazdaság lúzerei ezért is szavaznak rájuk. De hogy lesz ebből európai nagyság? Erről Orbán Viktornak az ég világán kívül halvány fogalma sincsen, de pontosan tudja: az európai elitben ezzel mindenki tisztában is van. Nem is nekik beszélt hanem a magyar választóknak, akiknek valamiféle perspektívát kellene mutatni a hét szűk esztendőre, melyet a miniszterelnök egy gyenge pillanatában megjósolt a megnyert 2022-es választások után.

A hét szűk esztendőből még kettő sem telt el, de mindenki előtt tökéletesen világossá vált  hogy mire számíthat:

az életszínvonal csökkenésére vagy stagnálására  miközben Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei vígan tovább gyarapodnak.

Ezt a kínos realitást vannak hivatva elfedni az olyan botrányok mint Novák Katalin lemondása, amelyek lényegében a kutyát sem érdeklik igazán. Orbán rendszerében Novák Katalin és Varga Judit csak a dekoráció része volt, azért állították őket reflektorfénybe, hogy a hatalom mindenre elszánt igazi birtokosai mint Rogán Tóni megmaradhassanak a jótékony homályban. És a markukba nevessenek – ahogy ezt Varga Judit elvált férje megfogalmazta.

Meddig lehet fenntartani egy sikeres politikai konstrukciót, ahol az emberek többsége pórul jár?

Ez Orbán Viktor igazi dilemmája annál is inkább, mert ekkora lopott vagyonnal nem szelelhet el nyom nélkül. Annál is kevésbé, mert az USA és az EU vezérkara alig várja a bukását.

Mi lesz, ha a Magnyitszkij-törvény alapján befagyasztják Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István nyugati bankokban tartott vagyonát miközben kitiltják őket az Egyesült Államokból?

Scholz német kancellár már február elsején előadta a magyar miniszterelnöknek, hogy mi vár rá, ha szembemegy az Európai Unió és az USA irányvonalával Ukrajna ügyében.

Orbánnak még igaza is lehet abban, hogy nem érdemes eurómilliárdokat beleölni a megnyerhetetlen ukrajnai háborúba, de hogyha ebben a kérdésben jelenleg konszenzus van az Egyesült Államok és az Európai Unió nagyhatalmai között, akkor Magyarország számára kötelező az alkalmazkodás.

Ha ugyanis Orbán annyira összeveszne Washingtonnal és Brüsszellel, hogy a NATO-n és az Európai Unión kívül találná magát, akkor Moszkva és Peking is elveszítené iránta az érdeklődését, és a magyar miniszterelnök a pad alá zuhanna.

Nicolae Ceausescu úgy veszítette el az oroszok bizalmát, hogy nem nyerte el a Nyugatét: 1989 karácsonyán kivégző osztag előtt végezte a nemzeti együttműködés rendszerének huszonnegyedik évében Romániában.

Miért csinált lordot a KGB ügynök fiából Boris Johnson?

0

A bukott brit miniszterelnök egy Oroszországgal foglalkozó NATO tanácskozás után Olaszországban találkozott Jevgenyij Lebegyevvel, aki egykor a KGB rezidense volt Londonban, és ma is jó kapcsolatokat ápol Moszkvában. A találkozóra még 2018-ban került sor, de Boris Johnson csak most ismerte be, hogy valóban megtörtént.

A bukott miniszterelnök, aki akkor még csak külügyminiszter volt, alaposan berúgott Olaszországban, ahol a KGB ügynökből oligarchává avanzsált Jevgenyij Lebegyev fogadta őt villájában. Az ellenzéki Munkáspárt most rávetette magát az ügyre, és nemzetbiztonsági vizsgálatot követelt. Felmerült ugyanis, hogy Boris Johnson Perugiaban a NATO tanácskozásról tájékoztatta orosz vendéglátóit. Állítólag az is feimerült, hogy találkozót készítettek elő Lavrov orosz külügyminiszterrel. Ezt most Lebegyev cáfolta. Csakhogy nem sokkal később Boris Johnson – akkor már miniszterelnökként – elintézte, hogy az ifjabb Lebegyev bekerüljön a Lordok házába! Vajon miért ? Ezt is vizsgálják most Londonban. A gyanú szerint az orosz titkosszolgálat szponzorálta a brit konzervatívok több vezetőjét, Boris Johnsont is. Aki a brexit kampány egyik vezéregyéniségévé vált. A brexitet Putyin teljes mértékben támogatta hiszen remek eszközt látott benne az Európai Unió meggyengítésére.

Moszkvában pezsgőt bontottak Boris Johnson bukásakor

A brit kormányfő az elsők között ítélte el Ukrajna megtámadását, és a britek jelentős támogatást nyújtanak Zelenszkij elnöknek. Az Egyesült Államokkal együtt a kemény vonalat képviselik a NATO-ban Oroszországgal szemben. Velük szemben a mérsékeltek az Európai Unió nagyhatalmai: Franciaország, Németország és Olaszország. Az Európai Unió számára Oroszország fontos gazdasági partner elsősorban nyersanyag szállításai miatt. Nagy Britannia könnyen alkalmazhat szankciókat Moszkvával szemben, mert energia ellátásában nincs jelentős szerepe Oroszországnak. Az orosz diplomácia számára viszont London nagyon is fontos volt mint Európa pénzügyi fővárosa. Putyin egykori pénztárosa, Roman Abramovics nem véletlenül költözött Londonba, ahol a Chelsea futball csapatának megvásárlásával bekerült az elitbe. A díszpáholyban szinte az egész brit elit megfordult. Most viszont Putyin agressziója miatt a Chelsea eladására kényszerült.

Az orosz elnök állítólag azért is döntött Ukrajna megtámadása mellett, mert úgy ítélte meg, hogy a nyugati vezetők gyengék és reakciójuk is gyenge lesz. Putyin tévedett. A CIA igazgatója, William Burns már novemberben megkezdte a szankciók szervezését Oroszországgal szemben noha Putyin csak februárban indította meg csapatait. A CIA szankciós terveit egyeztette Nagy Britanniával is, amely a Five Eyes Only tagja. Ez az angolszász szövetség (USA, Nagy Britannia, Kanada, Ausztrália és Új Zéland), amely egymás között kicseréli a titkosszolgálati információkat még jóval azelőtt, hogy az Egyesült Államok megosztaná azokat más szövetségeseivel a NATO-ban.

„Trump bukását hozza a korona vírus járvány”

Ezt jósolja Nouriel Roubini, akinek egyszer már nagyon is igaza volt: a 2008-as nagy pénzügyi válság idején. Most a hamburgi Der Spiegelnek mondta el, hogy szerinte a Kínából kiinduló vírus járvány romba döntheti a világ tőzsdéit: akár 30-40%-os érték csökkenést okozva!

„Globális járványról van szó, amelynek távolról sincsen vége! A politikusok még nem vették észre, hogy ennek milyen komoly következményei lesznek. Az Európai Unió nem zárja le a határait, ennek még súlyosabb következményei lesznek mint a migráns válságnak. Itáliának azonnal le kellene zárnia a határait!” – állítja a sztár közgazdász.

De miért okozna ez világméretű pénzügyi válságot?

„Mindenki V alakú recesszióra számít. Vagyis a nagy esés után dinamikus növekedésre, egyfajta csodára. Nem jön ki a matek: ha a kínai gazdaság 2%-al csökken az első negyedévben, akkor a következő három negyedévben 8%-os növekedésre lenne szükség ahhoz, hogy teljesüljön az éves 6%-os növekedés. Ehelyett a 6%-os növekedés sokkal reálisabb előrejelzés, ez viszont csak 2,5-4%-os GDP emelkedést jelent vagyis valóságos sokkot a világgazdaságnak.”

A politikusok lassan reagálnak

Európának már a korona vírus válság előtt is ösztönzésre volt szüksége – mondja Roubini- rámutatva az olasz gazdaság állapotára. Csakhogy Olaszország – hatalmas államadóssága és deficitje miatt – nemigen képes ösztönözni a gyengélkedő gazdaságot. Németország szintén a recesszió határán billeg, de a politikusok hallani sem akarnak a konjunktúra ösztönzéséről.

Christine Lagarde: az EKB egyelőre nem lép a vírus járvány miatt

Roubini szerint nem is tehetne sokat, mert a negatív tartományban vannak így is a kamatok. „Kínálati sokkról van szó, és ez ellen nem sokat érnek a pénzügyi döntések vagy az adócsökkentés.”

De akkor mégis mit lehetne tenni? – kérdi a Der Spiegel tudósítója.

„Orvosi megoldásra van szükség! A pénzügyi megoldások nem segítenek akkor, ha nem biztonságos az élelmiszer és az ivóvíz!  Ha a járvány sokkja globális recesszióhoz vezet, akkor kialakulhat a nagy pénzügyi válság, melyet eddig a növekedés eltakart. Csakhogy a növekedésnek vége!”

Mi lesz Trumppal?

„Ő biztosan megpróbálja kihasználni a válságot, de minden megváltozik, ha a korona vírus járvány eléri az Egyesült Államokat. Én New Yorkban élek, és az emberek már alig járnak étterembe, színházba vagy koncertre!

Trump belebukik a válságba, nem fogják újraválasztani! Ford veszített az olajválság után, Carter megbukott a második olaj válság miatt, Bush veszített a kuvaiti invázió miatt. Trump halott! Ezt idézheti!”

Mit tegyenek a befektetők?

„Tartsák a vagyonukat készpénzben illetve biztos államkötvényekben mint például Németországé! Ez a jelszavam: inkább a biztonság mint az utólagos megbánás!”- nyilatkozta Nouriel Roubini a hamburgi Der Spiegelnek a korona vírus válság várható következményeiről.

Vejetek vagyunk

Idegen tollakkal ékeskedünk: a címet a Kétfarkú Kutyapárttól kölcsönöztük, ez a mondat lesz a viccpárt március 15-i békemenetének egyik jelszava. Nem loptuk el a címet, csak – fideszes szóhasználattal – megvédtük. Úgy gondoljuk, hogy ez fejezi ki leginkább a kormányzatban az elmúlt hetekben eluralkodott kommunikációs zűrzavart, és az ennek nyomán kialakult helyzetet.

Mindez a Fidesz hódmezővásárhelyi veresége óta láthatóvá is vált. A Fidesz elleni korábbi támadásokat – Mészáros Lőrinc mesébe illő gazdagodását, Rogán Antal, helikopterezét és a letelepedési kötvények körüli mozgolódását, a Lázár János földjei közé beékelődött titokzatos kastélyt – még lehetett titkolni, vagy bagatellizálni. Az volt a látszat, hogy hát igen, vannak, akik nem teljesen törvényesen élnek, de Orbán Viktor és a családja minden gyanún felül áll.

Ezen az imázson keletkezett egy minden korábbinál hatalmasabb rés, amikor kiderült, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István nyakig benne van az országot milliárdokkal megkárosító Elios-ügyben. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának sokáig titkolni próbált, ám végül kiszivárgott jelentése szerint központilag szervezett bűncselekmények sorozatáról van szó. A kormánypárti sajtó természetesen nem foglalkozott az üggyel, amikor meg mégis, mert muszáj volt, a felelősséget megpróbálták az időközben ellenséggé vált egykori barátra, Simicska Lajosra tolni. Az MTI még Tiborcz István nevét sem volt hajlandó leírni, az ellenzéki pártok ezzel kapcsolatos közleményeinek közlését – ha szerepelt bennük Tiborcz neve – rendre megtagadta.

De az internet világában az információ terjedését legföljebb lassítani lehet, megállítani nem. Ez volt az egyik legfőbb oka a hódmezővásárhelyi bukásnak, és ez az, amiért most a Fideszben minden korábbinál nagyobb kommunikációs káosz mutatkozik. Ennek kezelésére úgy tűnik, nincs megfelelő ember, a Független Hírügynökségnek épp ma nyilatkozó Kovács Zoltán – nem a kormányszóvivő, hanem az Élet és Irodalom főszerkesztője – arról beszélt, hogy amíg velük volt Simicska Lajos, nagyobb eséllyel kezelhették az ilyen és ehhez hasonló nagyságrendű botrányokat.

Korábban Kádár János regnálása idején volt egy olyan közvélekedés, hogy a János bácsi puritán, tisztességes ember – szokta is mondani, hogy én a gyalogosok pártján állok – és amikor a sokaknak szemet szúró visszaélések, a törvénytelen gazdagodások kerültek szóba, szinte mindig hozzátették: a János bácsi rendes ember, kár, hogy ennyi gazemberrel van körülvéve.

Akik ezt mondták, abba már „elfelejtettek” belegondolni, hogy Kádár volt az, aki „ezekkel a gazemberekkel” körülvette magát.

Az Elios-ügy elért az Orbán-családig, és a nép ezt sokkal nehezebben tudja tolerálni, mint amikor „csak” a főnök körüli csókosok lopnak.

Egy bukás anatómiája: Kósa kockázati tényező volt

Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha azt állítjuk: amikor tervbe vette a Fidesz az őszi parlamenti ülésszak előtti kihelyezett frakcióülés időpontját, Kósa Lajos még nem tudta, hogy nem ő lesz, aki a folytatásban vezetheti a csoportot.

Velencére azonban már miniszterként, miniszteri poszt várományosaként érkezett a hajdani polgármester, aki még búcsúzóul adott egy nagyinterjút a kormánypárti Magyar Időknek.

Rögtön bele is szaladt egy pofonba; miközben Gyurcsány egy nyilatkozatát vezette le úgy, hogy a volt miniszterelnök lényegében elismerte: kormánya, pártja, ő maga korrupt volt, azonnal kapta a viszontválaszt a DK-tól. Mr. 20 százalék, mondják rá, még a debreceni időkből, elég egyértelmű utalást téve arra, hogy az önkormányzati pénzek egyötöde kinek a zsebébe kellett, hogy vándoroljanak. A Független Hírügynökség nincs abban a helyzetben, hogy eredményt hirdessen a korrupciós versenyben, mint ahogy abban sem láthatunk tisztán, hogy milyen és mekkora mennyiségű pénzösszegek mozognak feketén.

Ennek az írásnak azonban nem témája tulajdonképpen az ilyen típusú bűncselekmények feltárása, legfeljebb azt sajnálhatjuk – és tehetjük szóvá -, hogy akiknek ez dolguk lenne, azok sem teszik.

De vissza Kósa Lajoshoz. És ahhoz a kérdéshez, hogy vajon a modern városok programért felelős leendő miniszter le-, vagy felfelé bukott? Orbán Viktor nevetségessé tette őt, vagy ellenkezőleg: megjutalmazta hűségéért?

Apropó, hűség: annak idején, amikor a Fidesz nagy szakadása történt, anno

92-93, azaz Fodor Gáborék kiválása környékén, a fáma szerint maga Kósa is kacérkodott a távozással,

állítólag a liberális gondolkodás akkortájt közelebb állt hozzá. Ám miután pénzt és karrier lehetőséget ígértek neki, nyíltan megvallotta elvbarátai előtt: nem elég bátor ahhoz, hogy a többiekkel tartson. Nem sunnyogott, nem játszott szerepeket, egyértelműen felvállalta gyávaságát, mesélte forrásunk. Azt is hozzátéve: emberinek tartották ezért a vallomásért, nem is haragudtak rá, végül is mindenki a saját sorsáért felel. A hűség, lám megfelelően kamatozott: a debreceni polgármesteri évek, majd a Fideszben betöltött különböző funkciók, a frakcióvezetés, mind-mind azt bizonyítják: Orbán megfelelő módon értékelte párttársa ragaszkodását.

Tulajdonképpen a mostani kinevezés is afféle orbáni megoldás: az őt hűen kiszolgáló embereket tényleg nem hagyja az út szélén. Büntet ugyan, de csak úgy, hogy az, legalábbis kifelé, ne nagyon fájjon. Nagyon kevés olyan Fidesz-tagot tudunk felsorolni, akit Orbán elmozdított a helyéről, aztán pedig magára hagyta. Ahhoz nagyon súlyos hibát, már-már becsapással felérő vétséget kell elkövetnie valakinek, hogy Orbán átlépje saját szabályát. Hirtelen csupán Mádi Lászlót tudnánk előkotorni az emlékezetünkből, akit jutalom-állás nélkül vetett ki a Fidesz elnöke. A nyilvánosság előtt ismert konfliktusos személyek közül Áder Jánost előbb uniós képviselővé tette – Ádernek egy Orbán-ellenes lobbi volt a bűne -, míg például a túlságosan önálló arcélt felmutató Navracsics Tiborból, uniós biztost fabrikált Orbán.

Az immár háromszoros miniszterelnök szemében ugyanis nem szerez jó pontokat, aki túlságosan önálló akar lenni, noha ennek az állításnak némiképp ellentmond Lázár János munkássága. A miniszterelnökséget vezető miniszter nagy munkabírásával különleges helyet foglal el a Fidesz palettán, ami persze nem jelenti azt, hogy Orbán ne játszadozna vele is. Közszájon forog az a történet, sőt, egyes információk szerint maga Orbán szereti elmesélni: Lázár az egyetlen ember a Fidesz, a kormány környékén, aki képes miniszteri poszthoz juttatni valakit. A fabula szerint

legendásan rossz a viszony Rogán Antal és Lázár János között,

ám a korábbi nómenklatúrában Rogán frakcióvezető volt, míg Lázár miniszter. Bizonyos célfeladatok kapcsán azonban Lázárnak, ha nem is utasításokat, de feladatokat akart adni Rogán, amit Lázár nem pusztán rossz néven vett, hanem vissza is utasított. Mondván: őt legfeljebb egy minisztertárs láthatja el munkával. Ha ez kell, hát legyen így, mondá – a legenda szerint – Orbán, és legott kinevezte Rogánt miniszterré.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Itt a vége, fuss el véle.

De nem itt van a vége. Hiszen annak a döntésnek igyekeztünk utánajárni: miért is kellett megválnia Kósának a frakcióvezetői poszttól. Attól a pozíciótól, amelyet – az említett interjú tanúsága szerint – nagyon kedvelt, és amely pozícióról azt mondják, még ez adja a legnagyobb szabadságot, mozgásteret. Ezt persze óvatosan illik kezelni; a Fideszben a szabadság nem mérhető más pártokban tapasztalt szabadsághoz. Ráadásul Kósa amúgy is hajlamos arra, hogy kissé elengedje magát, kötetlenebbül mozogjon, szerepeljen, beszéljen. Szeret is beszélni, mint mondják, s pont ez volt vele a baj. Valamikor flottul, érthetően, szellemesen nyilatkozgatott, riposztozott, az utóbbi időben azonban épp arról híresült el, hogy szinte minden megnyilatkozásában voltak félresikerült, értelmetlen, nevetséges mondatok. Szólamai szállóigeként terjedtek tova, helyenként kabarétréfák állandó témájául szolgáltak, maga Kósa pedig az ostoba, ámde hűséges pártember szerepébe süllyedt.

Nos, ezt a bajt érzékelte Orbán. Egész egyszerűen,

hét hónappal a választások előtt, a várhatóan kemény parlamenti csatákat is figyelembe véve, kockázati tényezőként tekintett Kósa szerepeltetésére.

Egyes források szerint kifejezetten tartott attól, hogy a forró őszt Kósára bízza, olyan emberre volt szüksége, aki pontosan fogalmaz, hiteles és egy jottányit sem mozdul el a számára kijelölt útról.

Így esett a választása a fiatal, tehetséges Gulyás Gergelyre, aki eleddig a törvényalkotás előkészítésében jeleskedett, amellett, hogy helyettes frakcióvezető és Fidesz alelnök is volt. Kezdetben sokan hitték a most 36 éves jogászról, hogy a Fidesz új generációjának tagjaként nagyobb szakmai igényességgel és kevesebb megfelelni vágyással dolgozik majd, de viszonylag gyorsan kiderült róla: a rokonszenves arc mögött épp oly pártkatona áll, mint amilyet az idősebb generáció tagjainál tapasztaltunk.

Újra Kósához érve: ez a miniszteri poszt, pontosan tudjuk, semmilyen valóságos igényt nem elégít ki. A feladat nem igényelne önálló tárcát, így azt is mondhatnánk: Kósa légüres térbe került.  A volt frakcióvezetőnek azonban nem kell búslakodnia: lesz titkárnője, biztosan apparátusa is, autója nemkülönben, és marad ideje arra is, hogy maximális ellássa a Magyar Korcsolyázó Szövetség elnöke tisztét.

Ott talán még nyilatkozhat is, kockázat, vagy, hogy stílszerűek legyünk: bukás nélkül.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK