Kezdőlap Címkék Bukás

Címke: bukás

Vejetek vagyunk

Idegen tollakkal ékeskedünk: a címet a Kétfarkú Kutyapárttól kölcsönöztük, ez a mondat lesz a viccpárt március 15-i békemenetének egyik jelszava. Nem loptuk el a címet, csak – fideszes szóhasználattal – megvédtük. Úgy gondoljuk, hogy ez fejezi ki leginkább a kormányzatban az elmúlt hetekben eluralkodott kommunikációs zűrzavart, és az ennek nyomán kialakult helyzetet.

Mindez a Fidesz hódmezővásárhelyi veresége óta láthatóvá is vált. A Fidesz elleni korábbi támadásokat – Mészáros Lőrinc mesébe illő gazdagodását, Rogán Antal, helikopterezét és a letelepedési kötvények körüli mozgolódását, a Lázár János földjei közé beékelődött titokzatos kastélyt – még lehetett titkolni, vagy bagatellizálni. Az volt a látszat, hogy hát igen, vannak, akik nem teljesen törvényesen élnek, de Orbán Viktor és a családja minden gyanún felül áll.

Ezen az imázson keletkezett egy minden korábbinál hatalmasabb rés, amikor kiderült, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István nyakig benne van az országot milliárdokkal megkárosító Elios-ügyben. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának sokáig titkolni próbált, ám végül kiszivárgott jelentése szerint központilag szervezett bűncselekmények sorozatáról van szó. A kormánypárti sajtó természetesen nem foglalkozott az üggyel, amikor meg mégis, mert muszáj volt, a felelősséget megpróbálták az időközben ellenséggé vált egykori barátra, Simicska Lajosra tolni. Az MTI még Tiborcz István nevét sem volt hajlandó leírni, az ellenzéki pártok ezzel kapcsolatos közleményeinek közlését – ha szerepelt bennük Tiborcz neve – rendre megtagadta.

De az internet világában az információ terjedését legföljebb lassítani lehet, megállítani nem. Ez volt az egyik legfőbb oka a hódmezővásárhelyi bukásnak, és ez az, amiért most a Fideszben minden korábbinál nagyobb kommunikációs káosz mutatkozik. Ennek kezelésére úgy tűnik, nincs megfelelő ember, a Független Hírügynökségnek épp ma nyilatkozó Kovács Zoltán – nem a kormányszóvivő, hanem az Élet és Irodalom főszerkesztője – arról beszélt, hogy amíg velük volt Simicska Lajos, nagyobb eséllyel kezelhették az ilyen és ehhez hasonló nagyságrendű botrányokat.

Korábban Kádár János regnálása idején volt egy olyan közvélekedés, hogy a János bácsi puritán, tisztességes ember – szokta is mondani, hogy én a gyalogosok pártján állok – és amikor a sokaknak szemet szúró visszaélések, a törvénytelen gazdagodások kerültek szóba, szinte mindig hozzátették: a János bácsi rendes ember, kár, hogy ennyi gazemberrel van körülvéve.

Akik ezt mondták, abba már „elfelejtettek” belegondolni, hogy Kádár volt az, aki „ezekkel a gazemberekkel” körülvette magát.

Az Elios-ügy elért az Orbán-családig, és a nép ezt sokkal nehezebben tudja tolerálni, mint amikor „csak” a főnök körüli csókosok lopnak.

Egy bukás anatómiája: Kósa kockázati tényező volt

Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha azt állítjuk: amikor tervbe vette a Fidesz az őszi parlamenti ülésszak előtti kihelyezett frakcióülés időpontját, Kósa Lajos még nem tudta, hogy nem ő lesz, aki a folytatásban vezetheti a csoportot.

Velencére azonban már miniszterként, miniszteri poszt várományosaként érkezett a hajdani polgármester, aki még búcsúzóul adott egy nagyinterjút a kormánypárti Magyar Időknek.

Rögtön bele is szaladt egy pofonba; miközben Gyurcsány egy nyilatkozatát vezette le úgy, hogy a volt miniszterelnök lényegében elismerte: kormánya, pártja, ő maga korrupt volt, azonnal kapta a viszontválaszt a DK-tól. Mr. 20 százalék, mondják rá, még a debreceni időkből, elég egyértelmű utalást téve arra, hogy az önkormányzati pénzek egyötöde kinek a zsebébe kellett, hogy vándoroljanak. A Független Hírügynökség nincs abban a helyzetben, hogy eredményt hirdessen a korrupciós versenyben, mint ahogy abban sem láthatunk tisztán, hogy milyen és mekkora mennyiségű pénzösszegek mozognak feketén.

Ennek az írásnak azonban nem témája tulajdonképpen az ilyen típusú bűncselekmények feltárása, legfeljebb azt sajnálhatjuk – és tehetjük szóvá -, hogy akiknek ez dolguk lenne, azok sem teszik.

De vissza Kósa Lajoshoz. És ahhoz a kérdéshez, hogy vajon a modern városok programért felelős leendő miniszter le-, vagy felfelé bukott? Orbán Viktor nevetségessé tette őt, vagy ellenkezőleg: megjutalmazta hűségéért?

Apropó, hűség: annak idején, amikor a Fidesz nagy szakadása történt, anno

92-93, azaz Fodor Gáborék kiválása környékén, a fáma szerint maga Kósa is kacérkodott a távozással,

állítólag a liberális gondolkodás akkortájt közelebb állt hozzá. Ám miután pénzt és karrier lehetőséget ígértek neki, nyíltan megvallotta elvbarátai előtt: nem elég bátor ahhoz, hogy a többiekkel tartson. Nem sunnyogott, nem játszott szerepeket, egyértelműen felvállalta gyávaságát, mesélte forrásunk. Azt is hozzátéve: emberinek tartották ezért a vallomásért, nem is haragudtak rá, végül is mindenki a saját sorsáért felel. A hűség, lám megfelelően kamatozott: a debreceni polgármesteri évek, majd a Fideszben betöltött különböző funkciók, a frakcióvezetés, mind-mind azt bizonyítják: Orbán megfelelő módon értékelte párttársa ragaszkodását.

Tulajdonképpen a mostani kinevezés is afféle orbáni megoldás: az őt hűen kiszolgáló embereket tényleg nem hagyja az út szélén. Büntet ugyan, de csak úgy, hogy az, legalábbis kifelé, ne nagyon fájjon. Nagyon kevés olyan Fidesz-tagot tudunk felsorolni, akit Orbán elmozdított a helyéről, aztán pedig magára hagyta. Ahhoz nagyon súlyos hibát, már-már becsapással felérő vétséget kell elkövetnie valakinek, hogy Orbán átlépje saját szabályát. Hirtelen csupán Mádi Lászlót tudnánk előkotorni az emlékezetünkből, akit jutalom-állás nélkül vetett ki a Fidesz elnöke. A nyilvánosság előtt ismert konfliktusos személyek közül Áder Jánost előbb uniós képviselővé tette – Ádernek egy Orbán-ellenes lobbi volt a bűne -, míg például a túlságosan önálló arcélt felmutató Navracsics Tiborból, uniós biztost fabrikált Orbán.

Az immár háromszoros miniszterelnök szemében ugyanis nem szerez jó pontokat, aki túlságosan önálló akar lenni, noha ennek az állításnak némiképp ellentmond Lázár János munkássága. A miniszterelnökséget vezető miniszter nagy munkabírásával különleges helyet foglal el a Fidesz palettán, ami persze nem jelenti azt, hogy Orbán ne játszadozna vele is. Közszájon forog az a történet, sőt, egyes információk szerint maga Orbán szereti elmesélni: Lázár az egyetlen ember a Fidesz, a kormány környékén, aki képes miniszteri poszthoz juttatni valakit. A fabula szerint

legendásan rossz a viszony Rogán Antal és Lázár János között,

ám a korábbi nómenklatúrában Rogán frakcióvezető volt, míg Lázár miniszter. Bizonyos célfeladatok kapcsán azonban Lázárnak, ha nem is utasításokat, de feladatokat akart adni Rogán, amit Lázár nem pusztán rossz néven vett, hanem vissza is utasított. Mondván: őt legfeljebb egy minisztertárs láthatja el munkával. Ha ez kell, hát legyen így, mondá – a legenda szerint – Orbán, és legott kinevezte Rogánt miniszterré.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Itt a vége, fuss el véle.

De nem itt van a vége. Hiszen annak a döntésnek igyekeztünk utánajárni: miért is kellett megválnia Kósának a frakcióvezetői poszttól. Attól a pozíciótól, amelyet – az említett interjú tanúsága szerint – nagyon kedvelt, és amely pozícióról azt mondják, még ez adja a legnagyobb szabadságot, mozgásteret. Ezt persze óvatosan illik kezelni; a Fideszben a szabadság nem mérhető más pártokban tapasztalt szabadsághoz. Ráadásul Kósa amúgy is hajlamos arra, hogy kissé elengedje magát, kötetlenebbül mozogjon, szerepeljen, beszéljen. Szeret is beszélni, mint mondják, s pont ez volt vele a baj. Valamikor flottul, érthetően, szellemesen nyilatkozgatott, riposztozott, az utóbbi időben azonban épp arról híresült el, hogy szinte minden megnyilatkozásában voltak félresikerült, értelmetlen, nevetséges mondatok. Szólamai szállóigeként terjedtek tova, helyenként kabarétréfák állandó témájául szolgáltak, maga Kósa pedig az ostoba, ámde hűséges pártember szerepébe süllyedt.

Nos, ezt a bajt érzékelte Orbán. Egész egyszerűen,

hét hónappal a választások előtt, a várhatóan kemény parlamenti csatákat is figyelembe véve, kockázati tényezőként tekintett Kósa szerepeltetésére.

Egyes források szerint kifejezetten tartott attól, hogy a forró őszt Kósára bízza, olyan emberre volt szüksége, aki pontosan fogalmaz, hiteles és egy jottányit sem mozdul el a számára kijelölt útról.

Így esett a választása a fiatal, tehetséges Gulyás Gergelyre, aki eleddig a törvényalkotás előkészítésében jeleskedett, amellett, hogy helyettes frakcióvezető és Fidesz alelnök is volt. Kezdetben sokan hitték a most 36 éves jogászról, hogy a Fidesz új generációjának tagjaként nagyobb szakmai igényességgel és kevesebb megfelelni vágyással dolgozik majd, de viszonylag gyorsan kiderült róla: a rokonszenves arc mögött épp oly pártkatona áll, mint amilyet az idősebb generáció tagjainál tapasztaltunk.

Újra Kósához érve: ez a miniszteri poszt, pontosan tudjuk, semmilyen valóságos igényt nem elégít ki. A feladat nem igényelne önálló tárcát, így azt is mondhatnánk: Kósa légüres térbe került.  A volt frakcióvezetőnek azonban nem kell búslakodnia: lesz titkárnője, biztosan apparátusa is, autója nemkülönben, és marad ideje arra is, hogy maximális ellássa a Magyar Korcsolyázó Szövetség elnöke tisztét.

Ott talán még nyilatkozhat is, kockázat, vagy, hogy stílszerűek legyünk: bukás nélkül.

FRISS HÍREK

Tovább romlo...

Biztos: Várh...

Érkeznek az ...

1 milliárd a...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK