Ha egy országban a versenysport sokkal inkább pénzmosoda, mint hangulatjavító és szórakoztató feladatokat ellátó esemény, akkor ott akarva-akaratlan a rivalizálás inkább anyagi előnyök és érdekek mentén működik, nem pedig sportban elérhető sikerek érdekében.
“Azt látom, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökének az első és a második osztályban is vannak érdekeltségei, amit nem tartok szép dolognak. Ő ugyanis a MOL igazgató tanácsának az alelnöke, ők döntöttek úgy, hogy a MOL megveszi magának az Újpestet. Sok pletyka szól arról, hogy a Vasasnál is döntő befolyással bír Csányi Sándor. A Magyar Labdarúgó Szövetség a bajnokság tiszta lebonyolításáért felel, ez pedig kérdéseket vet fel bennem” – nyilatkozta Kubatov Gábor, a Fradi elnöke és a Fidesz alelnöke az M4 Sportnak, ahol persze nemigen kérdezősködnek arról, hogy Orbán Viktor gyakorlatát mennyire jellemzi a fair play?
Korábban a Fradi B közép nyersebben fejezte ki a véleményét Csányi Sándorról:
“Csányi, te állat! Ba…d az anyádat!”
Magyarország második leggazdagabb embere, az OTP elnöke, a 72 éves Csányi Sándor ezt kikérte magának, de Orbán Viktor nem sietett kiállni mellette, vagyis nyilvánvalóvá tette: ő engedélyezte a lejárató kampányt Csányi Sándor ellen.
Oroszbarátság, de meddig?
Mind az OTP, mind a MOL szépen profitál Orbán Viktor oroszbarát politikájából, ezzel a Csányi – Hernádi duó nagyon is tisztában van, de azzal is, hogy amennyiben Brüsszel és Moszkva között kell választani, akkor Magyarország választása mindenképp az Európai Unió kell, hogy legyen – annak minden hibája ellenére.
Putyin és Trump viszont most már egyre nyíltabban az Európai Unió elhagyására bíztatja Orbán Viktort. Közben persze az amerikaiak és az oroszok egymást ölik Európa energiapiacáért. Orbán azért ragaszkodik az oroszokhoz, mert Putyin az energia szállításokon keresztül pénzeli őt, az OTP-nek jó az orosz piac ahonnan a nyugati bankok többsége kivonult, a MOL profitál az olcsó orosz olajból. Meddig? Trump elszántan törekszik arra, hogy az orosz energiát kiűzze Európából. Orbánnak alternatív pénzforrást kell találnia, ha a Gazprombank már nem pénzelné őt. A Paks 2 atomerőművet viszont nem adhatja fel, mert Putyin azzal vásárolta meg őt 2009-ben. A videó ott van Putyin kezében, Paksot az oroszoknak kell felépíteniük, nem kaphatják meg az amerikaiak. Orbán viszont nem kap pénzügyi védőpajzsot, ahogy azt Trump személyesen közölte a Politicoban. Peking már korábban közölte: beruházásokra hajlandó, de kormányokat nem támogat!
Marad tehát az Európai Unió, de ott Orbán úgy eljátszotta a becsületét, hogy nemigen számíthat a befagyasztott eurómilliárdokra.
Csányi Sándor Magyar Pétert támogatja?
Az OTP veterán elnöke régi motoros: megszokta, hogy tétjét több lóra is felteszi a választásokon, ahol eddig az uniós euró milliárdok segítettek a győzelemben, hiszen egy választási évben a GDP akár 5%-át is elkölthette választási ígéretekre. Most csak Magyar Péternek van esélye az uniós eurómilliárdok megszerzésére, Orbánnak nincsen.
Miért ragaszkodjunk egy olyan miniszterelnökhöz, aki zéró gazdasági növekedést produkál miközben ő maga, családja és hűséges oligarchái minden pénzt lenyúlnak?
– ez a kérdés merülhet fel a veterán trióban: Csányi Sándorban, Hernádi Zsoltban és Pintér Sándorban, akik már évtizedek óta Magyarország egyik legbefolyásosabb hatalmi csoportját alkotják. A választások tisztasága szempontjából döntő fontosságú Pintér Sándor belügyminiszter szerepe, aki mindeddig megakadályozta, hogy Putyin “kreatív” választási stratégiája érvényesüljön Magyarországon is vagyis a hatalom csalások révén végtelenítse saját magát. Most minden korábbinál kiélezettebb a verseny miközben Orbán számíthat Putyin és Trump támogatására míg a brüsszeli bizottság és a német kancellár azt az egy kanál vizet keresi, melybe belefojthatná a magyar miniszterelnököt.
Ilyen körülmények között nemigen lehet csodálkozni azon, hogy jövőképe senkinek sincsen: sem Orbán Viktornak sem Magyar Péternek, de a mögöttük álló Trumpnak és Putyinnak sem éppúgy, ahogy a brüsszeli bizottság vagy a német kancellár sem lát az orránál tovább a ködben. A magyar választópolgár pedig csak áll és néz: hát én immár kit válasszak?!…
