Esküszöm, nem kerestem. Csak úgy találtam! Nem újdonság, de ezen a napon sokkoló volt. S vissza is zökkentett a ma Magyarországába. A NER valóságába.
December 26-án, a karácsonyi punnyadás napján, békésen, kicsit fáradtan ugyan de azzal a jóleső tudattal, hogy rendben lement a családi ünnep, mindenki elégedett volt, nem volt vita, veszekedés, mindenkinek, minden tetszett és ízlett, szóval, mondhatni igazi karácsony reggeli hangulatban, a kedvesen giccsesre feldíszített nagyszobában, karácsonyi pizsamában békésen kortyolgattam a reggeli kávémat, s közben szörfözgettem a neten – ezúttal kevésbé komoly tartalmakra kattintgatva, inkább lazára, bulvárosabbra fogva a figurát…
Ahogy görgettem lefelé, ez a kép jelent meg a képernyőmön.
Nem tudom, más is így van-e vele (lehet, hogy szakmai ártalom, hogy egyben lássam a képet), de nekem azonnal két eleme ugrott ki: a karácsonyfa és az utóbb általam bekarikázott kiajánló.
Szemben a legalább a kedves és szívet melengető, egy álomvilágba elrepítő karácsonyi giccsel egy rideg kivagyiság köszönt számomra vissza az Andy Vajna (filmbiztos és a mindannyiunk pénzén szinte elképzelhetetlen luxusban élő szerencsejátékbizniszmen) karácsonyi designját vélelmezhetően megálmodó és elkészíttető (elnézést a prekoncepcióért, ha maguk másztak a létrára és aggatták fel egyenként a díszeket, szórták meg mindenféle műhóval és csillámmal a fát) felesége idillinek szánt ünnepi szobaképén, ajándékostul és cicástól.
Nem is lenne ezzel semmi baj (ízlések és pofonok, mint tudjuk) egészen addig, amíg tisztességesen megkeresett pénz lenne a fedezete. S ha legalább szégyellenék, de minimum nem dicsekednének vele ország-világ előtt.
De mint hosszú évek óta annyi mást, még ezt is lenyelné az ember, ha nem ugrana ki mellé napjaink Magyarországának jellemzőbb képe: a Blaha Lujza téri ünnepi ételosztásról szóló, a jobboldalon futó kiajánló.
A magyarok millióinak aktív vagy passzív támogatásával megteremtett Nemzeti Együttműködés Rendszere, annak mindent eláruló rideg valósága.
Boldog Ünnepeket Magyarország!
