– Miniszterelnök úr, Boldog Karácsonyt!
– Elnézést kérek a magyar emberektől, amiért ezt tettem velük. Lebontottam a jogállamot, s ha a 2018-as választás után módomban áll, sóval hintem be a helyét. Előre megfontolt szándékból padlóra küldtem az oktatást, mert tanulatlan, tájékozatlan emberekkel könnyebb elhitetni a hazugságainkat. Leharcolt kócerájjá tettem az egészségügyet, minden mutató csökkent, kizárólag a várólisták és a kórházi fertőzések száma növekedett.
Megszálltam a médiát, majdnem mindenhol a mi hangunk hallgató. Ma már mi hazudunk éjjel, mi hazudunk nappal, mi hazudunk minden hullámhosszon. Ma még nehéz lenne felmérni azt a kárt, amit a lelkekben okoztam. Azt hiszem, senkinek sem kell magyaráznom, hogy Magyország, amely egykor egy nyitott, mások iránt érdeklődő emberek országa volt, mára egy önmaga démonaival hadakozó, fűben-fában ellenséget kereső és találó országgá vált.
Elhintettem, a gyűlölet magvát, s büszkén jelenthetem, hogy a munkám termőre fordult. Minderre azért volt szükség, hogy a magyar emberek inkább egy 87 éves milliárdos – egykori jótevőm – nem létező tervével foglalkozzanak, és ne azzal, hogy a barátaim hathatós közreműködésével szétloptuk az országot. A közbeszerzéseket rendre ugyanaz a szűk kör nyeri meg, ők gazdagodnak, miközben az ország polgárainak – úri kegyként tálalva – ennek csak a morzsáit adjuk vissza.
Most, hogy közeledik a választás, beetetjük a nyugdíjasokat, mindent elkövetünk azért, hogy elfelejtsék: mi az, amit nem tettünk meg értük. Lesajnált országot csináltam Magyarországból, államvallássá tettem a nemzeti szotyializmust. Elszigetelődtünk, már csak néhány keleti diktátor barátkozik velünk. Nyugaton utálkozva néznek ránk, és kerülnek bennünket, mint a leprást.
Ha minden a terveim szerint alakul, akkor hamarosan megvalósul gyönyörű képességem a rend, jelesül az, hogy a magyar emberek a jövőben nem tányérból, hanem tenyérből esznek.
