Kercs túl szoros kettőnek

0
114

Moszkva orosz tavat csinálna az Azovi-tengerből – írja Jarábik Balázs a pozsonyi Új Szóban: „Az elfoglalt Krím félszigetet és Oroszországot összekötő Kercsi-szorosban történt ukrán–orosz katonai incidens nem a kelet-ukrajnai konfliktus kiszélesedését fogja eredményezni, inkább vezethet az ukrán demokrácia felmorzsolásához.”

Az elemző súlyos incidensnek nevezi az orosz hadihajók támadását a lényegesen kisebb ukrán hajók ellen. A nemzetközi jog, de még az ominózus azovi szerződés is az ukránoknak ad igazat, akiknek joguk van a szabad hajózáshoz a Fekete-tenger és Azovi-tenger között, a Kercsi-szorosban. Ám a helyi realitás más, az orosz érdek és erőfölény diktál.

Jarábik szerint az ilyen jellegű incidensek kódolva voltak a kercsi híd megépítése óta, amely összeköti Oroszországot a Krímmel. Már voltak ott hasonló, kisebb incidensek, Moszkva szempontjából pedig a híd biztonsága kulcsfontosságú, hiszen Putyin orosz elnök presztízsberuházásáról van szó. Katonai szempontból viszont nagyon nehezen védhető a híd, bárminemű károsodása pedig a „nagyhatalmi” imázson ejtene csorbát, amit Kijev győzelemként ünnepelne. Emiatt is szeretné Moszkva orosz „belső” tóvá változtatni az Azovi-tengert, holott fele részt Ukrajna partjait mossa. A Kreml céljának eléréséhez pedig minimalizálni kell az azovi ukrán tengeri haderőt.

A pozsonyi Új Szó szerzője azt is megállapítja, hogy az elnökválasztásra készülő Kijevnek katonai és politikai érdeke az Azovi-tengeren valamiféle tengeri erő biztosítása. Már csak azért is, mert a kelet-ukrajnai háborútól amúgy is gazdaságilag szenvedő két ukrán kikötőt – Mariupol és Berdyanszk – rendkívül hátrányosan érinti a kereskedelmi hajók oroszok általi jogtalan vegzálása a kercsi áthajózásnál. A mostani agresszióval az oroszok egyértelműen jelezni akarják, hogy az Azovi-tengeren kívül tágasabb, még azon az áron is, hogy egyébként Oroszországgal továbbra is szimpatizáló ukrán régiókat véreztetnek ki.

A két cél, a híd védelme (ami illegitim a nemzetközi jog szempontjából) és az ukránok legitim erőfeszítése, hogy jelen legyenek az Azovi-tengeren, egész egyszerűen nem egyeztethető össze.

Míg az orosz azovi flotta 120 hajóból áll, addig az ukránok 11, a Krím félsziget elcsatolásakor megszökött hajóval vannak jelen. Szeptemberben az ukránoknak még sikerült két hajóval erősíteni az azovi flottájukat, akkor áthajózhattak a híd alatt, és Kijev további hajókat épít az úgynevezett „moszkitó stratégia” jegyében. A kis, páncélozott hajókkal a sekély part menti vizeken fölényben is lennének a jobbára öreg, nagy, lomha orosz flottával szemben. Szeptemberben az oroszokat meglephette az ukrán katonai áthajózás, de nagy erőkkel kísérve átengedték a hajókat. A további erősítésnek azonban most drasztikus módon megálljt parancsoltak. Tették ezt a tőlük immár megszokott, agresszív módon, hogy aztán az ukránokat vádolják meg provokációval.

Mindennek ukrán belpolitikai jelentősége is van, Jarábik szerint: a választásokra készülő, vesztésre álló jelenlegi ukrán vezetés (az incidenst) próbálja belpolitikailag kihasználni, mint látjuk, akár hadiállapot bevezetésével. Az eredeti javaslat még tartalmazta a márciusi elnökválasztás elhalasztását is, ami jól jönne Porosenko jelenlegi elnöknek. Az eredeti két hónapos hadiállapotot aztán egyelőre egyre mérsékelte, az egész ország területe helyett pedig „csak” tíz megyében vezette be a kijevi parlament, az ellenzéki és kormánypárti képviselők verekedése kíséretében. Porosenko egyrészt nyugati nyomásra, másrészt a hazai tiltakozás miatt volt kénytelen erre a kompromisszumra. Mivel az elnök négy hónappal a választások előtt egyre nagyobb hátrányban van a legnagyobb riválisa, Julija Tyimosenkóval szemben, gyanítható, hogy a tíz megyében végül nem is tartják meg a választásokat, a hadiállapotra hivatkozva.

A szerző mindezekből levonja a következtetést: Bár érthető, hogy Kijevnek reagálni kellett az incidensre, de a választások is túl közel vannak, ezért a válasz drámaira sikeredett. Porosenko túl rossz helyzetben van ahhoz, hogy ne lássuk az összefüggést a két dolog között. Bár a Nyugat továbbra is Ukrajnát támogatja az orosz agresszióval szemben, Kijev egyre több okot szolgáltat az aggodalomra, és végső soron éppen az ukrán nyugati integrációs törekvéseket ássa alá. Ha egészen a választásokig marad a részleges hadiállapot, az alaposan lenyes az egyetlen hiteles ukrán deviza, a demokrácia értékéből.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..